Pesti Napló, 1900. február (51. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
4 Budapest, csütörtök PESTI NAISTA 1900. február l. 31. szám. itt előterjeszt a zárószámadásokról, megköveteli, hogy hitelesnek vegyék. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Kubik Béla: Nem lehet meghallgatni. Az elnök figyelmezteti Kubik Bélát, hogy meg kell hallgatni. Széll Kálmán tiltakozik a gúny és alaptalan támadások ellen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Állítja, hogy a delegáció nyíltan, becsületesen teljesíti kötelességét. Zivatarozzanak az urak a közös ügyek ellen, támadják a delegáció intézményét elvi szempontból, amint akarják, és ebben igazuk van, de én mégis állítom, hogy az a delegáció lelkiismeretesen, becsületesen, hűségesen teljesíti feladatait. (Igaz ügy van a jobb- és baloldalon). Bírálják tehát azt bármiképpen, de azt ilyen alaptalan feltevésekkel gyanúsítani és ebben a Házban becsmérelni, bocsánatot kérek, sem nem illő, sem meg nem engedhető dolog. (Helyeslés a jobboldalon). Komjáthy Béla: A miniszterelnök úr szavait azzal fejezte be, hogy a támadás sem nem illő, sem nem méltó. Ha nekem, Komjáthy Bélának mondotta ezt, hogy «nem illő», akkor kérem, világosan mondja meg. Ha azonban kritikámra vonatkozólag mondotta ezt, akkor mosolygok rajta. A delegáció ellen felhozott vádjait fentartja. Felhozza, hogy ugyanazon delegációban Horánszky Nándor kérdezte volt, hogy: Vakon akarnak-e az urak szavazni ? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon . Most beszéljen !) Kubik Béla (a volt nemzetipártiakhoz) : No, most helyeseljetek ! (Derültség). Széll Kálmán: Komjáthy hazafiságát mindig elismerte. Ami az illő szót illeti, mikor Komjáthy a delegációt azzal vádolja, hogy az nem tudott arról semmit, mit szavaz meg, akkor parlamentárisnak tartotta megjegyezni, hogy az talán nem illik a delegációra. (Helyeslés). Münnich Aurél visszautasítja azt a föltevést, hogy ő, mint a delegáció tagja, bármit is megszavazott volna, hogy ne tudta volna, miről van szó. (Helyeslés jobbfelől). Lukács László pénzügyminiszter. Hozzá intézett kérdés folytán a dolog pénzügyi részéről a maga felelőssége szempontjából nyilatkozik. Miután a hadügyi kormányzat kijelentette, hogy ezen összegek rendelkezésre bocsátása nélkül nem vállalhatja el a következményekért a felelősséget, a magyar kormány nem vehette magára a felelősséget azért, hogy a folyósítás megtagadása miatt előidézője legyen annak, hogy egy komoly eshetőség bekövetkezésekor a monarkia hadereje ne legyen képes feladatának megfelelni. (Helyeslés jobbfelől.) Tudom, érzem, tisztelt Ház, hogy felelősséget vállalt magára a kormány; viselem is ezt a felelősséget; a tisztelt törvényhozás bölcsesége fogjaeldönteni, hogy várjon helyesen jártam-e el, vagy nem ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: A miniszterelnök a görög-török háborúra hivatkozott. A szóló tudta, hogy a török oroszlán egy csapással agyon fogja sújtani a görög patkányt. Az elnök tiltakozik az ellen, hogy egy velünk barátságos államról így nyilatkozzék. Thaly Kálmán: Törökország ellen nem kell fegyverkeznünk. De a miniszterelnök azt mondta, hogy a milliók egy része a dél-tiroli erődítésekre szolgál. Ez az olasz állam ellen szól! Pedig az tagja a hármas szövetségnek. Széll Kálmán miniszterelnök : Nem mondta, hogy Törökország ellen fegyverkeztünk. Nem fegyverkeztünk Olaszország ellen sem. Senkinek esze ágában sem lehetett Olaszország ellen fegyverkezni. Itt csak határvédésről van szó. (Helyeslés.) Kossuth Ferenc : Hozzájárulva Komjáthy fejtegetéseihez, a közös aktívákról részletesebb fölvilágosítást kér. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter : Megadja a kívánt fölvilágosításokat. Az elnök kérdésére ezután a Ház a javaslatot általánosságban s részleteiben is elfogadta: nyeri meg a cárnőt, hogy otthon drága apjától sugali bókokat mond szemében — őt a cárnő már nyolcéves korában lovas testőrtisztté nevezte ki, Zubov kegye azonban örökre elveszetté tette Eszterházyra nézve az örökös nagyherceg, Pál jóindulatát. Hogy a mindenható kegyencnek kedvében járjon, Eszterházy a legsértőbb módon mellőzte a nagyherceget. Ez a magatartása megkapta jutalmát abban, hogy Zubov nemsokára a legtitkosabb politikai tanácskozásokba is belevonta a magyar udvaroncot, de egyúttal magára vonta Pál nagyherceg engesztelhetetlen gyűlöletét, aki, mihelyt trónra lépett, egyszerre bocsátotta szélnek Zubovot és Eszterházyt. Eszterházy ekkor volhyniai birtokára vonult. A cár tiszteletben tartotta ugyan anyja adományozásait, bizonyos földeket azonban mégis visszakövetelt tőle, hogy visszaadja előbbi tulajdonosaiknak, akiket a legigazságtalanabb módon fosztottak meg azoktól. És bár Eszterházy kárpótlásul még nagyobb kiterjedésű ingatlanokat kapott, de egyúttal tudomására hozták, hogy ne mutatkozzék többé az udvarnál. Mindennek dacára a kegyvesztett ember egyszer mégis irt a cárnak valami pör ügyében, kérve jóindulatát. De Pál cár a legridegebben utasította vissza anyja egykori kegyencét. «A pör — irta vissza — rendes útján kell hogy lefolyjon. Ami jóakaratomat illeti, azt rossz magaviselettel csak elveszíteni lehet.» Nem is szerezte azt többé vissza Eszterházy egész 1805-ben bekövetkezett haláláig. A követségi paloták. Szabó Imre előadó: Részletesen ismerteti és elfogadásra ajánlja a pekingi, tokiói és cetinjei követségi palotáik költségeinek fedezéséről szóló miniszterelnöki jelentést. (Helyeslés.) Thaly Kálmán : Felpanaszolja a közös külügyminisztérium drága költekezését. Azt hiszi, a drága pekingi és tokiói palotákra a külügyminiszter tengerentúli ábrándjai miatt van szükség. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Kijelenti, hogy semmiféle gyarmatpolitikáról itt nincs szó, hanem feltétlenül szükséges volt a paloták építése. Ismerteti az építésekre vonatkozó határozat létrejövetelének történetét. Védi a konzulátusokat a közjogi kifogások ellen. A javaslatot elfogadásra ajánlja. (Helyeslés jobbfelől.) Folényi Géza: Kérdi, hogy ezeket a követségi palotákat és konzulátusi épületeket hogyan telekkönyvezik el és hogy biztosítják a magyar tulajdonrészt ? Széll Kálmán: E kérdésben okmányszerű felvilágosítással most nem szolgálhat. (Zaj.) Kétségtelen, hogy közös tulajdonok az épületek és lakások. Kossuth Ferenc: Nem lehet addig megszavazni a tételt, amíg nem tudjuk, mi módon biztosítjuk Magyarország birtokát. Meg van-e győződve a pénzügyminiszter e paloták sürgős voltáról, mikor 512 magyar birtokos vagyonát árverezték el egyszerre itthon? Komjáthy Béla közjogi szempontból kifogásolja a miniszterelnök nyilatkozatát. Széll Kálmán igazolja kifejezései helyességét. Lukács László pénzügyminiszter részletes fölvilágosításai után a Ház a jelentést elfogadja. A zárószámadások. Lenke Gyula alaposan és részletesen ismerteti és elfogadásra ajánlja a zárószámadási bizottság jelentését az 1898. évi zárószámadásokról. (Tetszés jobbfelől.) Folényi Géza felvilágosítást kér a kormány által kezelt alapítványok ügyéről. Benke Gyula előadó: Az alapítványokról szó van a zárószámadásokban. Az ellenőrzés szabályairól éppen most tanácskoznak a pénzügyminisztériumban. Folónyi Géza: Most hogy ellenőrzik ? Benke Gyula előadó: A számvevőszék ellenőrző bizottságnak nem hivatása, hogy tételenként átvizsgálja a számadásokat. Komjáthy Béla: Ekkora beismerésre nem készült el ! Négyszáz millió korona van a kormány kezén ellenőrzés nélkül. Lukács László pénzügyminiszter az alapítványkezelés helyességét erősíti Polónyival szemben. — A zárószámadásokról szóló jelentést tudomásul veszik. Interpelláció: Molnár János: Azt az interpellációt intézi a belügyminiszterhez, van-e tudomása arról, hogy a községi jegyzők az adócenzus helytelen megállapítása ellen kérvényezőktől a szükséges okmányokat megtagadják, intézkedik-e ez ellen és közben jár-e a királyi Kúriánál, hogy az olyan kérvényeket, amelyeket a hatóságok hibájából nem szerelhettek föl kellően, vissza ne vesse. (Ellentmondás.) Az elnök: Az interpellációt kiadják a belügyminiszternek. Az ülést 1 óra 1 315 perckor bezárja. Megyék és városok. (Versen város közgyűlése.) Versecről telegrafálják az O. Á.-nek. Versec város törvényhatósága tegnap és ma tartotta meg gróf Pálffy főispán elnöklésével rendes havi közgyűlését, melyen a közgyűlésnek egy érdekcsoport által vezetett többsége nem vette tudomásul a miniszternek a városi mérnököt reponáló rendeletét, bár a fegyelmi vizsgálatot ellene meg sem indították. Marosvásárhely átiratát a kvóta ügyében egyszerűen tudomásul vették és elhatározták, hogy az Olaszországból behozott borok vámkedvezményének eltörlését fogják kérni a minisztériumtól és a feliratot pártolásra megküldik az összes törvényhatóságoknak. A katolikus kongresszus. — Saját tudósítónktól. — Budapest, január 31. A főrendiház tanácskozótermében hosszabb szünet után ma délelőtt ismét összeültek a főpapság tagjai s a magyarországi katolikus autonómiai kongresszus egyházi és világi delegátusai, hogy az 1895. november 24-én kelt királyi leirat alapján megalkossák a katolikus országos autonómia szabályzatát. A kongresszusnak majdnem kétszáz tagja jelent meg, mégpedig oly korán, hogy az elnöklő hercegprímás, Vaszary Kolos, aki bíbortalárt öltött, az ülést a kitűzött időben, pontban 11 órakor megnyithatta. A latinszertartású katolikus püspökök majdnem teljes számban jelen voltak, ellenben távol maradtak a görög-keleti román püspökök, sőt még a szamosújvári egyházmegye békülékeny főpásztora, Szabó János sem vett részt az ülésen, talán az intranzigens oláh lapok támadásainak hatása alatt. Az elnöki emelvényen a kongresszus világi elnöke, gróf Szapáry Gyula, mellette a 27-es bizottság előadója, dr. Koványi Gyula és az igazolóbizottság előadója, dr. Günther Antal foglalt helyet. A kongresszus tagjai össze-vissza helyezkedtek el; a püspökök rendes főrendiházi helyükön, a többiek, kik között a világi elem határozottan túlsúlyban van, jórészt egyházimegyéjük szerint együvé tömörülve. Az ülés elején mindenféle formaságot intéztek el, ami hosszabb időt vett igénybe, úgy hogy a tulajdonképpeni napirendre, az autonómia-javaslatok tárgyalására csak déltájt kerülhetett rá a sor. A mai nap jórészt az előadóké volt. A 27-es bizottság többségének javaslatát a bizottság előadója, dr. Horányi Gyula nagyváradi jogakadémiai tanár ajánlotta elfogadásra, beszédében okát adva annak, hogy a többség javaslata miért érte be az autonómiának igénytelenebb alakjával és szerényebb tartalmával. Jóval energikusabb hangon, a polémia erős fegyvereivel szállott síkra Győrffy Gyula a 27-es bizottság kisebbségének javaslatáért, a legfelsőbb kegyúri jog és a főpapság jogkörének épségben tartása mellett főképpen a magyar katolikus vllági elem érdekeit hangoztatva. Az előadók mérkőzése után megkezdték az általános vitát, melynek során ma csak két szónok jutott szóhoz, az egyik a többség, a másik a kisebbség táborából. A vitát holnap folytatják. Az ülés lefolyása a következő volt: Formaságok. Az elnök: Vaszary Kolos hercegprímás 11 órakor megnyitja az ülést és bejelenti, hogy az ülés jegyzői dr. Ziskay Antal és dr. Riesswein Sándor lesznek. Miután az 1897. november 13-ikán tartott ülés jegyzőkönyvét felolvasták és hitelesítették, s több bejelentés után az elnök indítványára elhatározzák, hogy az ülések 3 órakor kezdődnek és kettedfél órakor érnek véget. Az elnök bejelenti, hogy a kongresszus által az kiküldött 27-es bizottság többsége és kisebbsége beterjesztette javaslatait, melyeknek tanulmányozására elég ideje volt a kongresszus tagjainak. Kéri, hogy az előterjesztéseket felolvasottaknak tekintsék és az előadóknak megadja a szólás jogát. A többség álláspontja. • Dr. Horányi Gyula, a 27-es bizottság többségének előadója: Beterjeszti a bizottság többségének javaslatát s ennek kapcsán két kifogásról emlékezik meg, melyet a 27-es bizottság ellen tettek. Az egyik kifogás az, hogy a 27-es bizottság többsége nem ragaszkodott eléggé az 1870—71-iki elaborátum szerkezeti tagozatához és szövegéhez. Erre az a válasz, hogy a bizottság többsége az 1895-iki királyi leiratban kifejezett kívánságnak úgy vélt megfelelni, hogy az 1870—71-iki elaborátumot a változott viszonyokra való tekintettel kellően módosította. Az általános rész előrebocsátása után a szervezetre vonatkozó részt a hatáskörre vonatkozó résztől elkülönítették, mert azt hitték, hogy ezzel a javaslat világosabbá és áttekinthetőbbé válik. De különben nem a forma a döntő. Nem ez a fő kérdés, hogy a 27-es bizottság többsége mennyiben ragaszkodott az 1870—71-iki elaborátumhoz, vagy mennyiben tért el tőle, hanem az a dolog veleje, mit tartalmaz a javaslat, mi foglaltatik benne és mi hiányzik belőle. A második kifogás az, hogy a 27-es bizottság, illetve 9-es albizottsága késedelmezett. A munka hamarább meglehetett volna. E kifogásra azzal válaszol, hogy a 27-es bizottság, érezve nagy felelősségét és indíttatva az autonómia megvalósulásának reményétől önhibájából egy napot sem vesztett. A szónok ezután áttér a 27-es bizottság többségének javaslata ellen tét legfőbb ellenvetésre, arra, hogy a javaslatnak nincs * igazi tartalma, hogy ily alapon nem lessz életképes