Pesti Napló, 1900. március (51. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-01 / 59. szám

t 59. szám.­ Budapest, csütörtök PESTI NAPI... 1900. március I. 3 I 4 Gyarmatosítás. — Ooluchovszk újabb terve. — Budapest, február 28. Pár nap múlva egy esztendeje lessz, hogy először kelt szárnyra a hír: Ausztria-Magyar­­ország nem fogja tovább tétlenül nézni az idegen hatalmaknak a távol keleten való tér­­foglalását, hanem arra készül, hogy a maga számára is lefoglalja a kinai tengerpart egy részét s gyarmatot alapítva ott, uj piacot nyis­son a monarkia kiviteli kereskedelmének s egyúttal megnyissa bő és olcsó forrását a gyar­mati áruk behozatalának.­­ A hir akkor nagy feltűnést keltett a monar­­kiában, mert senki sem tartotta valószínűtlen­nek az után az expozé után, melyet gróf Golu­­c­ovszki külügyminiszter a delegációk 1898-iki ülésén mondott el. A miniszter ebben a be­szédben hangsúlyozta, hogy a monarkiának el kell foglalnia a világpiacon megillető helyét. Nem költséges gyarmatok megszerzéséről van szó, mondta a miniszter, hanem arról, hogy kereskedőinknek azt az oltalmat és támogatást nyújthassuk, melyet a vállalkozó szellem elő­­harcosaként fellépő állampolgár joggal meg­követelhet a messze földeken. Magyarországon ez a terv idegenkedést kel­tett, mely nem szűnt meg ellene most sem. Lehet mondani, hogy közfelfogás volt és ma­radt az, hogy az ilyen gyarmatosítás csak Ausztriának, az iparos államnak válnék hasz­nára, s Magyarország a kalandnak csak a ter­hét viselné. A tervvel el is hallgattak csak­hamar s mindmáig nem történt róla újabb említés. Úgy látszik azonban, hogy mindez nem akadályozta meg a külügyminisztériumot ab­ban, hogy tovább dolgozzék a gyarmatosítás tervén. Csendben dolgozott mindez ideig, most azonban, talán arra való tekintettel is, hogy gyarmatosító szándékának egyetlen komoly ellenese, Anglia nagyon is el van foglalva Dél- Adkiában, elérkezettnek látta az időt arra, hogy tervét ismét nyilvánosságra hozza. Ha megállhat az a hír, melyről a Magyar Gazdák Szemléjét értesítik, arról van szó, hogy monarkiánk gyarmatosítani fog Kínában és a Malakka-félszigeten s mindkét helyen vas­utat is épít, amire Kínában állítólag már a koncessziót is megkapta. Míg nem válik bizonyossá, hogy a hír csak­ugyan valót mond, addig a kérdés érdeméhez természetszerűen nem szólhatunk hozzá. Egy­előre csak konstatáljuk azt, hogy a gyarmatosí­tás terve pozitív formában s apró részletességgel került nyilvánosságra. Mindenesetre érdemes és helyénvaló foglalkozni a kérdéssel s nagy vo­násokban megadni a képét a gyarmatosítás céljaira kiszemelt területek földrajzi, etnográfiai és klimatikus viszonyainak. * * * Mint a Magyar Gazdák Szemléje Fiuméból értesít, a monarkia Fu-Tsing-ot, egy tengerparti kis várost szemelte ki az osztrák-magyar gyar­mat létesítésére. Onnét vasutat akarnak építeni Kiang-Li tartomány fővárosa, Nan-Szang felé, amelyet azután meghosszabbítanának a Jang- Ce-Kiang folyó völgyébe, ahol a szintén kiépí­tendő olasz vasútvonalhoz csatlakoznék. Erre a vasútra a külügyi hivatal már meg is szerezte a szükséges koncessziót, sőt már akadtak is vállalkozók, ak­ik az építési tőke leg­nagyobb részét biztosították. A jelzett két tartomány területe együtt csak­nem akkora, mint hazánké: a lakosság száma több, mint 40 millió. Ez a sűrű népesség a kiszemelt kínai gyarmatot fogyasztó­ piacnak predesztinálja első­sorban, bár kétségtelen, hogy az rendkívüli gazdagsága folytán kőszén­ben, porcellánföldben, selyemben és teában kivitelre is dolgozhat.. A kínai gyarmat, mivelhogy nem tropikus fekvésű és kolonizációra túlsűrű lakossága folytán nem alkalmas, nem felelhetne meg a szoros értelemben vett gyarmatpolitika inten­cióinak. Azért a külügyi hivatalban tanulmá­nyozták, miképp és hol lehetne egy tropikus fekvésű gyarmatra szert tenni. E tekintetben nagy nehézségek merültek föl, mert Afrika, Ázsia és Ausztrália civilizálatlan vidékei már mind okkupálva vannak s csak legföljebb egyes félműveit, monarkisztikus szervezeti országok­ról lehetett szó. Ekkor merült föl az az eszme, hogy Malakka félszigetnek Sziámhoz tartozó, csaknem teljesen független részeit kellene a kí­vánt célra igénybe venni. Ez a terület a félsziget északi részén terül el, kiterjedése 80.000 m2 (negyedrésze hazánk területének) apró maláji szultánokat ural, akik a sziámi uralkodónak adót fizetnek, máskülön­­ben pedig teljesen függetlenek. Ezt az adót, igy gondolkodnak az illető tényezők, meg le­hetne váltani Sziámtól s azután ha lehet, szép szerével, kolonizálni a birtokukba átment terü­letet, amely hogy mennyire kihasználatlan, mu­tatja, hogy lakosainak száma alig kétszáz­ezer. A föld maga a lehető legtermékenyebb s e tekintetben a szomszédos Szumátrával ver­senyez. Fűszerek, rizs, szágópálma, cukornád, kávé, pamut, dohány, kámfor, tea, ében­ stb. fa mind buján tenyészik, úgy hogy ültetvények létesítésével és a természeti kincsek kihaszná­lásával egész szükségletünket ott lehetne fö­­dözni az említett cikkekből. A lakosság malá­jokból és sziámiakból áll, a félsziget belső, jó­részt ismeretlen vidékein teljesen vad negritó törzsek laknak. Ott is vasutat akarnak építeni és pedig a félsziget közepe táján, Singgorától a Talanaus­­öbölig; a két végponton létesülne az első két kolónia, amelyet a többiek követnek: Bandon­­ban, Szakonban, Faiamban, Trenganuban és a cinkvidék központján, a Bagatoe-öbölben. Legnagyobb akadálya a malakkai gyarmat megszerzésének Anglia oppozíciója volt, amely­nek hátsó-indiai birtokai, a Straits Settlements, egész a félsziget északi részébe nyúlnak le; a félsziget déli részei: Singapore, Malakka stb. vagy angol birtokok, vagy angol protektorátus alatt állanak. Az osztrák-magyar gyarmat az északi és déli angol terület közé ékelte volna be tehát magát, amit érthetőleg meg akarnak akadályozni az angolok. * * * Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy ez a közlemény a kínai helynevek írása tekintetében helyreigazításra szorul. Monarkiánk Fu-kiang­­fu tengerparti várost akarja felhasználni gyar­matosító célra, a belőle kiinduló vasút Kiang­­hszi tartományon haladna át, annak fővárosa, Nan-csang-fu felé. Téves a közleménynek a tartomány területére vonatkozó része is, mert Kiang-hszi területe 177,656 négyszögkilomé­ter, Magyarországé pedig 279,759 négyszög­kilométer s így a kínai tartomány területe kö­zel kétharmad akkora, mint hazánk. Lakosai­nak számát határozottan megállapítani nem lehet, de annyi bizonyos, hogy negyven millió főre nem rúg, mint ahogy a közlemény állítja. Kiang-hszi tartomány a Kan-ki­ang folyó vízterületén fekszik. Hegyes, erdős ország­rész, gazdag növényzettel, de meglehetősen szegény állatvilággal. Területén fekszik a Po­­jang-tó is, mely nagyságra nézve második tava Dél-Kínának. Elütően más kínai tartományoktól, Kiang-hsziben kevés a vízi út, a folyók csak az esős időszakban használhatók teljes mérték­ben a közlekedésre, egyébként a lakosság a folyóvizek mentén húzódó országutakat hasz­nálja. Kiang-hszi népe élénk, mozgékony, sokat szeret utazni s mint kisiparos és kereskedő messzire eljár, a Jang­ ce-kiang vidékén fekvő városokat is gyakran felkeresi. A tartomány legfőbb terméke a kámfor és a tea, ebből igen nagy a kivitele. Terem azon­kívül sok rizs, búza, dohány, selyem, gyapot, indigó és cukor, de ezekből kivitelre alig jut valami. A teából a pekoe-, kongó-, d­ong-, gyöngy- és császár-fajokat termelik. Ipar tekintetében a papírgyártás és vászon­szövés foglalkoztat sok kezet, legnevezetesebb azonban a porcellángyártás, melyet főképpen a Po-jang-tó keleti partján űznek. Nan-kang-fu, Kuang-hszin-fu és Zsau-csou-fu közelében van­nak a kaolin-telepek, innen hosszú úton szál­lítják a porcellánföldet King-te-csengbe, a gyá­rak középpontjába. Erről a helyről kerül ki régtől fogva a legfinomabb és legdrágább kínai parcellán. A gyárat Cseng-cung császár alapí­totta Krisztus után 1004-ben ; a taiping láza­dás alatt lerombolták, de újra felépült s üzeme rohamosan emelkedik, úgy, hogy míg 1879-ben csak háromszázezer kilogramm súlyú parcellán volt a kivitel, 1882-ben már egy millió száz­huszonötezer kiogrammot exportáltak s azóta is folyton szaporodik a termelés. A tartomány fővárosának Nan­csang-funak félmillió lakosa van, mely igen barátságtalan az idegenek iránt. Tizenöt évvel ezelőtt még nem eresztették be a városba Philipps angol kon­zult, sőt a felbőszült nép majdnem agyonverte. A várost magas falak körítik. Érdekes azonban, hogy a falusi nép meg éppen ellenkezően, nagyon barátságos az ide­genekhez. A misszionáriusok munkája e tarto­mányban könnyebb, mint más helyeken. Két városban van missziós telep: Fu-csan-fu-baja lazaristák, Ci-tu-ban pedig jezsuiták végzik a térítés munkáját." Ami az építendő vasutat illeti, az — ha igaz les­z — Fu-kiang-fuból kiindulva, minden valószínűség szerint a következő vonalon fog haladni : Fu-csou-fu város mellett elhaladva,, északnyugatnak fordul s érintve Jen-ping­­fut egész nyugati irányban halad Saun**- fun át Kien-csan-fuig, itt ismét észak felé fordul s a Tung-kiang folyó mentén haladva érkezik el Nan-csang-fuba, a fővá­rosba. A Jang-ce-kiang völgyében épülő olasz vasúthoz pedig a talajviszonyok miatt csak Nan-kang-fun áthaladva Kiu-kiangnál csatla­­kozhatik. A tartomány éghajlata kontinentális. Igen forró nyár váltakozik hideg téllel és nagyon esős, nedves átmeneti évszakokkal. Malakka félszigetnek az a része, hol mo-­­narkiánk gyarmatosítani akar, egészen tropikus jellegű. Két igen jelentős angol birtok közé van beékelve, délről a Szingapúrhoz tartozó angol terület határolja, északról pedig An­­gol-Birmának Tenasszerim nevű nyújtványa. A terület maga keskeny földnyelv, mely­nek közepén mérsékelt magasságú hegylánc húzódik el, míg a tenger partján buja növény­zetű, lapályos, kies völgyek feküsznek. Bandon, Lakon, Trenganu, Singora és Patani helységek teszik a kereskedelem és ipar középpontjait.­ Mindannyi apró, piszkos kis város, túlnyomói részben benszülött sziámi és maláj lakosság-­­gal, kik királyoknak nevezett törzsfők uralma alatt élnek. Békességes, de lusta nép ez, türel­mes adófizetője apró zsarnokainak és közvetve a sziámi királynak, a pár évvel ezelőtt nálunk járt Csulalangkom-nek. Gyarmatosító célra a terület nagyon alkal­mas, útjában fekszik a világkereskedelemnek, különösen nyugati partja, melynek hoszszában haladnak el a Kínába, Japánba, Borneóba, Új- Guineába és Ausztráliába iparkodó hajók. A gyarmatosítás sikerének csak egy akadálya le­het, a veszedelmes Icsima, mely csaknem olyan tűrhetetlen az európai emberre, mint Jáváé, vagy Szumátráé. Tudvalevő dolog, hogy ezeken.

Next