Pesti Napló, 1900. március (51. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-26 / 84. szám
■ ELŐFIZETÉSI ÁEAK: Egéra évre— 38 kor. — ill. Félévre _ _ 14 . — , Negyedévre— 7 . — , Egy hóra— — 2 » 40 » Egyes szám — — 8 fillér Vidéken_______10 . ÖTVENEGYEDIK ÉVFOLYAM. (84. Szám.) PESTI NAPLÓ Szerkesztőség: TI., Teréz-körút 21. * Kiadóhivatal: TI., Teréz-körút 23. A próhirdetések Ára Egy szó 4 fillér, vastagabb betűve 8 fll. Hirdetések petit számitással díjszabás szerint, Mocrjolon minden nap, Ünnepésvasárnap után , Budapest, 1900. Főszerkesztő: Neményi Ambrus. Hétfő, március 20. A jubiláló Ügyvédi Kamara. Budapest, március 25. Az ügyvédi kamarák sorában nemcsak tagjai számánál, de tekintélyénél fogva is első hely illeti meg a budapesti kamarát. Méltó érdeklődéssel tekintenek tehát évről-évre a kamara közgyűlése elé, melyben beszámol a lefolyt esztendő alatt kifejtett működéséről. Fokozott érdeklődésre tarthatott számot a kamara mai közgyűlése, mert az intézmény most éri el fennállása huszonötödik évfordulóját és így ezen a közgyűlésen az ügyvédi kar negyedszázados működésének beszámolóját volt hivatva adni arról, hogy mennyiben felelt meg jelentős feladatának. Az ügyvédi kar a jogkereső közönségnek képviselője. Vele nem szemben, hanem vele együtt kell, hogy működjék a jogintéző hatóság. Hogy ez a működés sikeres legyen, ennek előfeltétele, hogy erkölcsileg egyenrangúnak érezze magát a két tényező, mely együttesen teremti meg az ország igazságügyének megfelelő állapotát. Általánosan hangoztatott panasz, hogy az ügyvédi kar nem örvend annak a tekintélynek, mely igazság szerint megilletné. Az ügyvédek maguk hangoztatják legsűrűbben ezt a panaszt és sérelmeik fölpanaszolásának bőséges térjét a kamarai jelentésben ez idén is. A bíróságok ellen szól elsősorban panaszuk, hogy nem tisztelik meg illendő módon az ügyvédi hivatás méltóságát. Tudvalevő dolog, hogy gyakran történnek kínos, szenvedelmes incidensek törvényszéki tárgyalásokon bíráli s ügyvédek között. Ismeretes az a panasz is, hogy bíróságok s ügyészségek olykor hivatalos irományok küldésénél még csak a «tekintetes» vagy az «úr» szócskát sem biggyesztik az ügyvéd nevéhez. Hiszen külön fölemlítették az újságok nemrégiben azt az esetet, hogy az egyik ügyészség vezetője megrótta irodáját, amiért a társadalmi szokások ez elemi szabályait elmellőzte. Egyik legújabb sérelem az, hogy a budapesti törvényszéken megvonták az ügyvédek részére fentartott néhány szobát, úgy hogy holmi sürgős irat megszerkesztésére nincs helyük a törvényházában. A külföld előtt is aláássák a magyar ügyvédség tekintélyét. Szomorú tanúságot tesz erről az az eset, melyről szó volt annak idején a lapokban s melyet a kamarai jelentés is fölpanaszol. Egy Berlinben fönnálló intézet, valami «Österreichisches Rechtsbureau» egy üzletembernek tudakozódásaira, kinek Magyarországon követelései voltak, azzal a gazsággal felelt, hogy a Magyarországon való perlést el nem vállalhatja, mert nálunk a jogszolgáltatás állapota igen szomorú, követelést magyar bíróságok útján behajtani egyáltalán lehetetlen, amihez még az is járul, hogy a magyar ügyvédek a hozzájuk forduló feleket a szó szoros értelmében kiszipolyozzák. Ennek az infámiának az a magyarázata, hogy az illető agentura osztrák, rágalmazza tehát a magyarokat, ahol éppen lehetséges. Keresik, kutatják innen is, tubnan is, mi az oka az ügyvédi kar tekintélye hanyatlásának. A kamara elnöke a mai közgyűlésen azzal magyarázta, hogy a kamarai intézmény nem rendelkezik az önkormányzat teljes jogaival s hogy az ügyvédség nem talál kellő támogatásra az igazságügy vezetőségénél. A közgyűlésen különösen panaszkodtak azon, hogy az igazságügy miniszter nem hagyta jóvá az ügyvédi nyugdíjintézet alapszabályait, holott ez intézménynek már most április elsején életbe kellett volna lépnie. A kamarai intézmény most kezdődő második negyedszázada a magyar igazságügynek is új érájával esik össze, mely igen jelentős az ügyvédi karra. Az új bűnvádi eljárás a bíróságok minden fórumán megvalósította a vád és védelem képviselőinek egyenlőrangúságát. Itt nyílik téraz ügyvédi hivatás igazi és méltó teljesítésére, itt kínálkozik alkalom, hogy az ügyvédség a maga méltóságát kellő színvonalra helyezze azzal, hogy — mint a jelentés az irányt megszabja — erkölcsi és szellemi erejét hivatásának megfelelő gyakorlására fordítsa. A mai közgyűlésről szóló jelentés itt következik . Dr. Győry Elek, a kamara elnöke délelőtt tizenegyedfél órakor nyitotta meg a közgyűlést. Megnyitójában visszatekintett a kamarai intézmény 25 éves múltjára s odakonkludált, hogy a törvény, mely a kamarai intézményt megalkotta, nem adta meg a szükséges eszközöket és módot arra, hogy megfelelhessen az önkormányzati testület céljainak. Rámutat arra az anomáliára, hogy a testület tagjai az ügyvédi diplomájukat rajtuk kívül álló közegtől nyerik, a fegyelmi ügyeikbe beleavatkozik a bíróság. A sűrű helyesléssel fogadott beszéd után az elnök bejelentette, hogy dr. Szivák Imre folytonos betegeskedésére való tekintettel, lemondott a választmányi tagságáról. Most következett a kamara jelentésének pontonként való tárgyalása. Elsőben a jelentésnek a statisztikai adataira vonatkozó részét tárgyalták. Dr. Rácz Géza kiemelte, hogy megdöbbentő módon szaporodik az ügyvédek száma. Budapesten ma 1200 ügyvéd van. Dr. Admétó Géza az ügyvédi rendtartás reformját sürgette. Dr. Nagy Dezső kamarai titkár őszintén kívánatosnak tartja az ügyvédi rendtartás reformját. Az ügyvédség szaporodásával szemben csak egy remediumot tart célszerűnek, és ez a tagok megrostálása. Ezután áttértek a nyugdíjügy kérdésére. Dr. Nagy Dezső titkár felolvasta az igazságügyminiszternek azt a határozatát, melylyel a miniszter megtagadta a budapesti ügyvédi kamarának a nyugdíjintézet ügyében kidolgozott alapszabály jóváhagyását. Az elégedetlenség nyilatkozatai hangzottak fel ez elutasító határozat felolvasása közben. Dr. Pollák Illéska- Hipnosis (9) — Regény. — írta: Hardy J. D. A szép asszony kifürkészhetetlen volt, semmi kérdés, semmi célzás nem használt. Raynak sejtelme sem volt arról, hogy miféle ember a férje s szinte úgy látszott, mintha Fitzallané maga sem tudna semmi bizonyosat a jövőjéről. Raynak arra a kérdésére, hogy hol fog lakni Londonban, azt felelte, hogy még azt sem tudja, hogy Londonban fognak-e megtelepedni, vagy a kontinensen s így Ray tervei köddé foszlottak szét. Titokban azt remélte, hogy Fitzallannét megismerkedtetheti anyjával és a leányokkal s így állandóvá és bensőbbé teheti összeköttetésüket, de ha Fitzallanék nem maradnak Londonban, akkor vége a szép álmoknak. Mikor a réteket és szántóföldeket, melyek között a vonat elrobogott, felváltották a szürke falak és házak s a kék ég szürke ködfelhővel cserélődött fel, Fitzallanné felkelt s a kocsi ablakához lépve kinézett, mig Ray a szép asszony kézi podgyászát szedte össze. A vonat beérkezett az állomásra, Fitzallanné integetni kezdett a kezével s Ray, szemével követve tekintét, egy őszhaju urat vett észre, aki világos felsőkabátban és puha, sötét nemezkalapban állt a perronon. — Ez lenne a férje ? — szólt magában Ray csalódva. Inkább az apjának nézné az ember. De mikor a vonat megállt s az őszhaju ur odalépve a kocsihoz, nyájas szavakkal üdvözölte a szép asszonyt, Raynak elmúlt minden kétsége : ez volt Fitzallanné férje. Mikor kiszálltak, Fritzallanné bemutatta a férjét útitársainak s az orvos szemmel láthatóan örvendezett, mikor lord Rocksly, lady Rocksly és lady Rivers neve ütötte meg a fülét. Mélyen meghajolt, megköszönte az utasoknak, hogy olyan barátságosak voltak a feleségéhez s a kijárás felé indult, mikor Fitzallanné visszatartotta. Sir George és Ray csak most szálltak ki a kocsiból s Fitzallan szemében megint baljóslatú villámfény cikázott fel, mikor a felesége igy szólt: — A férjem, doktor Fitzallan. . . Sir Carlton George, Percival Raymond ur. A kezét nyújtó Rayre alig ügyelve, acélkék szemeit fürkészve fordította George arcára, aztán kurtán megfordult s karonfogva a feleségét türelmetlenül szólt: — Jöjj Nazaréna, a kocsi vár ránk. Még egy utolsó meghajláss elváltak. Hallgatagon kocsizott végig a két fiatalember a népes utcákon. George lady Mayre gondolt, Ray pedig halkan susogta: — Tehát Nazarénának hívják . . . puritán név, reá illik. ÖTÖDIK FEJEZET. Ha George és Ray nem amerikai kéjutazásról, hanem öldöklő csatából tértek volna vissza, akkor sem lehetett volna fogadtatásuk otthon ünnepiesebb és nagyobbszerű. Még a bérkocsi kocsisa is a szemét törülgette a meghatottságtól, mikor látta, hogy a leányok hogy esztek a nyakába a két hazatérőnek. S mikor a ház úrnője is megjelenve a színen, átölelte fiát és testvérét s kényes szemekkel üdvözölve őket, a kocsisnak is, ki haza hozta a kedves vendégeket, busás borravalót nyomott a markába: a becsületes ember annyira elérzékenyedett, hogy nem is köszönt, hanem szó nélkül távozott. Az első öröm izgalmainak múltával, mikor már egyes kérdésekre is át lehetett térni, George odament Helenhez, ki ragyogó arccal ült az ablaknál s nyájas mosolygással igy szólt hozzá : — Nos, kicsikém, úgy látszik, itt kitünően érzed magadat! Az orcaid egészen pirosak lettek, mióta nem láttalak. — Ugye, — kiáltott diadalmasan Aya néni, míg Helén néma mosolygással felelt, — az az új gyógyító mód, amely szerint Fitzallan doktor kezeli Helént, azóta valóságos csoda történt vele. — Fitzallan ? — ismételte George bámulva, — ejnye, hiszen Ray ismeretlen hölgyét is így hívták ! — Fitzallan felesége New-Yorkból Liverpoolba szintén a «Nápoly városá»-n utazott, — szólt közbe Gertrud, míg Sarolta nevetve szólt: — Miért beszélsz «ismeretlen hölgy»-ről George, mikor tudod, hogy Fitzallannénak hívják ? — Ah, csak tréfálok ; eleinte azonban csakugyan nem tudta senki a nevét s csak később derült ki, hogy férjes asszony, nem csekély ijedelmére Raynek ; ugye, öreg ? Aya néni aggódva tekintett a fiára, aki nevetve, de nagyon elvörösödve rázta a fejét. Mai számunk 8 oldal