Pesti Napló, 1900. május (51. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-01 / 119. szám

4 Budapest, kedd PESTI NAPI.0­­900. május 1. 119. szám.­­ zenekarokat kísérni. A sorakozásnál 8 óra 30 perc­kor a dobosok a díszindulót fogják verni, mire a zenekar az új őrség előtt elkezdi a York-féle indu­lót és mindaddig játszsza, míg a felállás a Luft­­gartenben végbement. Ezután a programaiban meg­állapított darabokat fogják előadni, mire a takaro­­dóval visszamennek Nagy Frigyes emlékszobrához. Május 5-én délelőtt hadgyakorlat lessz éles tölté­nyekkel a lutterborgi gyakorlótéren. A király jelen lessz a gyakorlaton. Május 6-án délelőtt történik meg a trónörökös nagykorúvá nyilvánítása és eskü­­letétele. Az ünnepség délelőtt 11 órakor a kastély­kápolnában tartandó rövid istentisztelettel kezdődik. A német császár s Ferenc József király kíséretében itt meg fognak jelenni: a császárné fiaival s lányaival, a Berlinben tartózkodó fejedelmi személyiségek s a ki­rályi ház tagjai. Azonkívül jelen lesznek többek közt : a legfelsőbb főhadiszállás, a külföldi ezredek ideér­kező küldöttségei, a gyalogsági, lovassági és tüzér­ségi tábornokok, a tábornoki kar, a gárdahadtest ezred- és önálló zászlóaljparancsnokai, az első gya­­log-gárdaezred két századának törzstisztjei és tiszt­­jei, a III. Frigyes király gránátos-ezred küldöttsége, továbbá az első gárda-gyalogezred törzsszázada zászlóval. Az isteni tisztelet után a trónörökös fel­esküszik a zászlóra. Ezután a fehérteremben üdvöz­lés les­z. Ennek megkezdésénél az 1. gárdatábori tüzérezrednek a Luetgartenben felállított törzsütege 21 üdvlövést tesz. Berlin helyőrségének őrségei és őrszemei május 4-én díszruhában tesznek szolgála­tot. A bevonulás alatt az utcákon és az ablakok­ban nézőkként résztvevő tisztek és katonák szintén díszruhát tartoznak ölteni. Május 4-én, 5-én és 6-án a tisztek és a legénység az utcán sisakban jelen­nek meg. Bécs, április 30. (Saját tudósítónktól.) Hi szerint az osztrák kormány a transvaali kormánytól kárpótlást fog kérni a johannesburgi robbanás al­kalmával elpusztult osztrák alattvaló családja részére. Orosz léghajósok a harctéren. Pétervár, április 30. (Saját tudósítónktól). Egy léghajózási felszereléssel ellátott önkéntes csa­pat, mely a búr seregben léghajós osztályt akar szervezni, ma Transvaalba indult. Az utolsó kísérlet: Hága, április 30. (Saját tudósítónktól.) A búr követség körében azt beszélik, hogy a washingtoni utat az utolsó kísérletnek tekintik. Ha ez sem si­kerül, akkor Fischer állami tanácsos Transvaal és Oranje kormányainak a Mire megkötését fogja java­solni, mert a nagyhatalmak nem akarnak Transvaal érdekében közbenjárni, ami a további ellentállást céltalanná teszi. A párisi katasztrófa. — Távirati tudósítás. — Páris, április 30. A párisi világkiállítás első, szomorú szenzációja, a vasárnapi szerencsétlenség, kínos megdöbbenést kelt a francia fővárosban. Kutatják az okokat, s keresik, kit terhel a felelősség ezért az eseményért, melynek gyászos következése kilenc ember halála s ugyanannyinak megsebesülése, de amelynek még végzetes következései lehetnek más irányban is, ha a nagyvilág előtt az egész kiállítás felügyeletét és biztosságát keverné rossz hírbe. A leszakadt gyalogjáró hídnak többedmagával egy különös rendeltetése lett volna. Az, hogy a látogatók a kiállítás egyik részéből a másikba könnyen juthassanak át anélkül, hogy az egyes be­kerített területekből kénytelenek volnának kimenni. Mert tudni kell, hogy a kiállítás a város több nagy terén van elhelyezve, s így az összekötő hidak nél­kül egyrészt a közlekedés a közönségnek kényelmet­­len, másrészt az utcai forgalmat zavaró lett volna. Az­ Avenue Suffrin felett is van ilyen összekötő híd, mely az égi­testek (globes célestes) csarnokához vezetett. Ezt a hidat magánvállalkozók építették s hír szerint maga a híd építője s a kiállítás igazga­tója nem volt megelégedve a híd építésével és szer­kezetével. Ezt a tíz méter magas hidat e­miatt még nem is adták át a forgalomnak, ami nagy sze­rencse, mert ha a szerencsétlenség idejében látoga­tók lettek volna a hídon, a katasztrófa még több áldozatot követelt volna. Vasárnap délután fél öt óra tájban e híd felől hirtelen mennydörgésszerű robogás hallatszott, s akik odanéztek, már csak hatalmas porfelhőt láttak a híd helyén. Nyomban iszonyú jajveszékelés hirdette a szerencsétlenséget: az út fölé épített híd leszakadt, s maga alá temette, akik éppen akkor alatta voltak. A nagy zavarban eleinte rendszeres mentésről szó sem lehetett. Jó ideig tartott, míg a telefonon meg­hívott tűzoltók és utászok megérkeztek és a rom-, halmaz eltakarításához hozzáláthattak, még tovább tartott, míg orvosokat tudtak előkeríteni, akik az életben maradt szerencsétlen áldozatokat az első gondozásban részesítették. Nyomban a katasztrófa bekövetkezése után ott termett Picard kiállítási ve­zérigazgató, Lépi­ne rendőrfőnök és mások. A tűz­oltók valóságos önfeláldozással láttak hozzá a ment­­léshez. De ez nehezen ment. A romhalmazt elfödte a betonnal ellátott acéldrót-háló s hogy a romokhoz férhessenek, előbb ezt a hálót kellett keresztülvágni, csak aztán lehetett a romok eltakarítására gondolni. A betonos háló pedig roppant erős volt. A mentő­ket sarkallta a katasztrófától megmenekültek jaj­veszékelése, akik ott maradtak a szerencsétlenség helyén, s még jobban a sebesültek jajgatása s nyögése, mely kihallatszott a romok alól. Egy ne­gyedóra múlva kiásták a romok közül az első ha­lottat. Hétéves leányka volt, kinek fejét szétzúzta egy lehulló gerenda. Kilétét még eddig nem tudták megállapítani. Azután kihúzták egy házaspárnak, Sámuelék­nek holttestét, továbbá egy Damard és egy Wines nevű emberét. Most megint egy férfit húztak ki, él, Bourland Jenő a neve, kőm­ives, tizen­kilenc éves. — A híd alatt egy létrán álltam dolgozva — így mondta el — mikor beszakadt. Még hallottam a dörgést, olyan volt, mint egy ágyulövés. Azután lebuktam, s többé semmit sem éreztem. Mikor esz­méletre tértem, egy lyukban voltam, s láttam, hogy két keresztben fekvő gerendának köszönhetem meg­menekülésemet.­­ Később egy körülbelül harmincéves ember holt­testét találták meg. Az egyszerűen öltözködött em­ber zsebében talált írásokból azt következtették, hogy Neboutnak hívják, s hogy magyar alattvaló, ki most Páriában, a Rue Gallandeban 63. szám alatt lakott. Holttestét a morgóéba vitték. Csak később tudták meg, hogy Nebout francia, nem magyar. Több nyelven jól beszélt, sokat járt Németország­ban s Ausztriában, hol azelőtt mint nyelvtanító mű­ködött. Kilenc hónap előtt Magyarországra jött, itt volt három hónapig, s csak 1899 októberben tért vissza Párisba. A zsebében talált budapesti levél címéből ítélve hitték eleinte magyarnak. A romok alól később kihúztak kgy Bernard nevű katonát, aki a 115. gyalogezred!"-- szolgál és egy másik katonát, a 136. számú gyalogezredből. Mind a ket­ten veszedelmesen megszültek s mindkettőjüket a katonai kórházba szállít­­ták. Esti öt óráig három férfi, egy asszony és egy gyermek holtt­estét húzták ki a romok közül, majd egy óra alatt még két holt­testet találtak. A veszedelmesen megsérült emberek száma tízre tehető. Ezek közül ketten, L'Homme mérnök és Cottais asszony, kevéssel a kórházba való megérkezésük után meghaltak. A többinek az állapota is elég aggasztó. Azok közül, akiket a le­zuhanó fadarabok megsértettek, a legtöbben elmene­kültek és be sem várták az orvosi segítséget. A ha­lottak és a sebesültek többnyire az utcai közönség­hez tartoztak, nem pedig a kiállítási közönséghez.. A kilenc halott közül délig hetet agnoszkáltak. Délután aztán Damordné és leánya holttestét is­ felismerték.­­ Egy, a beszakadt híd közelében levő .. vendéglő pincére beszélte el a következőket: — Mi két nap óta előre sejtettük ezt a katasz­trófát. A kiállítás jegyszedői, épp úgy mint mi a vendéglőben, több ízben hallottuk az épülő híd félelmetes recsegését. Mondtuk is, hogy bizonyosan le fog szakadni. Éppen nyugodtan pipáztam, mi­kor látom, hogy az égitestek pavilonjának őrei sietve menekülnek a hídról. Akkor hallottam a dörgést is, a híd megingott és lezuhant a mély­,­ségbe. Mikor szétfoszlott a porfelhő, láttuk, hogy az emberek, szinte őrülten az ijedtségtől, menekülnek mindenfelé. Egy gipszmunkás hat méter mélységbe bukott. Én húztam ki a törmelékből. Pár pillanat múlva egy feketébe öltözött asszonyt húztak ki, életveszélyes sebe volt, meg is halt nemsokára. Majd egy embert hoztak be a vendéglőbe, sebesü­­­lésnek semmi nyoma se volt rajta, szemei tágra voltak nyitva, megszólították. Nem felelt, a sze­­­rencsétlen halott volt, így hoztak még öt halottat a vendéglőbe — rettenetes egy óra volt az. . . Egy kőműves, ki az égitestek pavillonján dolgo­zott, ezt beszéli: ,.',­ — Azt hittük az első pillanatban, hogy égi há­­­ború támadt, mert nem láttunk semmit, csak a le­vegőt megrázkódtató mennydörgést hallottuk. Két kis fiút láttam, kik éppen a katasztrófa előtt mentek el a híd alatt; mögöttük jött apjuk és anyjuk, akiket a gyermekek szeme láttára temetett maga alá a híd.­ A gyermekek sértetlenek maradtak.­­ Ennek a házaspárnak Sámuel a neve. A két fiú, ott jajgatott a szerencsétlenség színhelyén, hol egy­szerre vesztették el szüleiket. Sámuelnek kis kávé­kereskedése volt a rue Strassbourgon. Ott lakott feleségével s három fiával; legidősebb fia férjes nő­vérével és ennek férjével, Tr­­mpffen Pállal bement a kiállításba; a szülők pedig a két kis­fiúval taka-­ rékosságból megelégedtek azzal, hogy a kiállításom kivül sétáltak s hallgatták a kihallatszó zenét. Az­ egyik fiú, Lajos, 16 éves, a másik, Marcel, 11 éves.­ Wimp­ffen és felesége benn a kilátásban meghal­' lotta, hogy künn szerencsétlenség történt, s ezért­ nyomban hazasietett. De szüleiket nem találták ott­hon, hanem jött a hír, hogy halálukat lelték. Még kételkedtek, hogy csakugyan az ő szüleikről van szó, mert abban az utcában egy másik olyan nevű házaspár is lakik. De azután hazahozták a hét kis. « 4 A délafrikai háború, mind apest, április 30. A búroknak Oranjo délkeleti részéből való kivonulása még egyre tart, anélkül, hogy az angolok komolyabb akadályokat tudnának az útjuk elé gördíteni. Csak Tabanehunál volt összeütközés, melyről azonban a közelebbi részletek hiányoznak. Az azonban nyilván ki van már zárva, hogy a búrok visszavonuló útját elvághassák, Devet egész serege zavarta­lanul felvonulhat Vinburg alá. A mai nap eseményeiről a következő távira­tokat kaptuk : -gy Az oranjei harctér, London, április 30. A Standard-nak jelen­tik Bloemfonteinből, hogy a menekülő búr kommandók üldözésére kiküldött lovasság vissza­tért Bloemfonteinbe. A Daily Chronicle jelenti Bloemfonteinből 28-ik­ kelettel. Egy angol rekognoszkáló csapat huszonöt mérföldnyire nyomult előre északkelet felé s útközben egy dombról elkergetett négyszáz búrt. Ugyancsak 28-án kelt újabb bloemfonteini jelentések sze­rint néhány búr mégis megszállva tartja Smith­­fieldet. Tabanehu, április 30. (Reuters) French tábornok két lovasdandárt küldött ki azzal az utasítással, hogy egymástól függetlenül fel­derítő szolgálatot végezzenek a Tabanehutól keletre emelkedő dombok körül. A visszaérke­zett csapatok azt jelentették, hogy a búrok még nagy haderővel tartják megszállva ezeket a dombokat. Ezek az ellenséges csapatok nyil­ván csak az utóvédet alkotják, mert szállító­­szekereik nincsenek. Mafeking,­ ­ London, április 30. A Times-nak jelentik Ma­­fekingtől 12-iki kelettel . Tegnap volt hat hónapja, hogy a város ostrom alatt van. A búrok heves ágyúzással ünnepelték meg ezt a napot s nagy anyagi kárt okoztak, de emberéletben nem esett, kár. Ma is folytatták az ágyúzást s meg akarták támadni a benszülöttekből álló előőrsöket, amelyek a legelőmarhákat, őrzik. Amikor azonban körülbelül ötszáz yardnyira közeledtek, a benszülöttek vissza­verték őket. London, április 30. A Standard-nak jelen­tik Durbanból 22-iki kelettel, hogy Clareport parancsnok a Biggars-hegységtől Mafeking felé tart, hogy szembeszálljon a Beirából jövő Car­rington tábornokkal. A johannesburgi robbanás.­ ­ London, április 30. A johannesburgi fegyver­gyár felrobbanásától jobbára olasz és osztrák em­berek pusztultak el. A tulajdonost, Bagbyt, a miatt a gyanú miatt, hogy ő okozta a robbanást, letar­­tóztatás és gyilkosság miatt vád alá helyezték.

Next