Pesti Napló, 1900. május (51. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-01 / 119. szám
4 Budapest, kedd PESTI NAPI.0900. május 1. 119. szám. zenekarokat kísérni. A sorakozásnál 8 óra 30 perckor a dobosok a díszindulót fogják verni, mire a zenekar az új őrség előtt elkezdi a York-féle indulót és mindaddig játszsza, míg a felállás a Luftgartenben végbement. Ezután a programaiban megállapított darabokat fogják előadni, mire a takarodóval visszamennek Nagy Frigyes emlékszobrához. Május 5-én délelőtt hadgyakorlat lessz éles töltényekkel a lutterborgi gyakorlótéren. A király jelen lessz a gyakorlaton. Május 6-án délelőtt történik meg a trónörökös nagykorúvá nyilvánítása és eskületétele. Az ünnepség délelőtt 11 órakor a kastélykápolnában tartandó rövid istentisztelettel kezdődik. A német császár s Ferenc József király kíséretében itt meg fognak jelenni: a császárné fiaival s lányaival, a Berlinben tartózkodó fejedelmi személyiségek s a királyi ház tagjai. Azonkívül jelen lesznek többek közt : a legfelsőbb főhadiszállás, a külföldi ezredek ideérkező küldöttségei, a gyalogsági, lovassági és tüzérségi tábornokok, a tábornoki kar, a gárdahadtest ezred- és önálló zászlóaljparancsnokai, az első gyalog-gárdaezred két századának törzstisztjei és tisztjei, a III. Frigyes király gránátos-ezred küldöttsége, továbbá az első gárda-gyalogezred törzsszázada zászlóval. Az isteni tisztelet után a trónörökös felesküszik a zászlóra. Ezután a fehérteremben üdvözlés lesz. Ennek megkezdésénél az 1. gárdatábori tüzérezrednek a Luetgartenben felállított törzsütege 21 üdvlövést tesz. Berlin helyőrségének őrségei és őrszemei május 4-én díszruhában tesznek szolgálatot. A bevonulás alatt az utcákon és az ablakokban nézőkként résztvevő tisztek és katonák szintén díszruhát tartoznak ölteni. Május 4-én, 5-én és 6-án a tisztek és a legénység az utcán sisakban jelennek meg. Bécs, április 30. (Saját tudósítónktól.) Hi szerint az osztrák kormány a transvaali kormánytól kárpótlást fog kérni a johannesburgi robbanás alkalmával elpusztult osztrák alattvaló családja részére. Orosz léghajósok a harctéren. Pétervár, április 30. (Saját tudósítónktól). Egy léghajózási felszereléssel ellátott önkéntes csapat, mely a búr seregben léghajós osztályt akar szervezni, ma Transvaalba indult. Az utolsó kísérlet: Hága, április 30. (Saját tudósítónktól.) A búr követség körében azt beszélik, hogy a washingtoni utat az utolsó kísérletnek tekintik. Ha ez sem sikerül, akkor Fischer állami tanácsos Transvaal és Oranje kormányainak a Mire megkötését fogja javasolni, mert a nagyhatalmak nem akarnak Transvaal érdekében közbenjárni, ami a további ellentállást céltalanná teszi. A párisi katasztrófa. — Távirati tudósítás. — Páris, április 30. A párisi világkiállítás első, szomorú szenzációja, a vasárnapi szerencsétlenség, kínos megdöbbenést kelt a francia fővárosban. Kutatják az okokat, s keresik, kit terhel a felelősség ezért az eseményért, melynek gyászos következése kilenc ember halála s ugyanannyinak megsebesülése, de amelynek még végzetes következései lehetnek más irányban is, ha a nagyvilág előtt az egész kiállítás felügyeletét és biztosságát keverné rossz hírbe. A leszakadt gyalogjáró hídnak többedmagával egy különös rendeltetése lett volna. Az, hogy a látogatók a kiállítás egyik részéből a másikba könnyen juthassanak át anélkül, hogy az egyes bekerített területekből kénytelenek volnának kimenni. Mert tudni kell, hogy a kiállítás a város több nagy terén van elhelyezve, s így az összekötő hidak nélkül egyrészt a közlekedés a közönségnek kényelmetlen, másrészt az utcai forgalmat zavaró lett volna. Az Avenue Suffrin felett is van ilyen összekötő híd, mely az égitestek (globes célestes) csarnokához vezetett. Ezt a hidat magánvállalkozók építették s hír szerint maga a híd építője s a kiállítás igazgatója nem volt megelégedve a híd építésével és szerkezetével. Ezt a tíz méter magas hidat emiatt még nem is adták át a forgalomnak, ami nagy szerencse, mert ha a szerencsétlenség idejében látogatók lettek volna a hídon, a katasztrófa még több áldozatot követelt volna. Vasárnap délután fél öt óra tájban e híd felől hirtelen mennydörgésszerű robogás hallatszott, s akik odanéztek, már csak hatalmas porfelhőt láttak a híd helyén. Nyomban iszonyú jajveszékelés hirdette a szerencsétlenséget: az út fölé épített híd leszakadt, s maga alá temette, akik éppen akkor alatta voltak. A nagy zavarban eleinte rendszeres mentésről szó sem lehetett. Jó ideig tartott, míg a telefonon meghívott tűzoltók és utászok megérkeztek és a rom-, halmaz eltakarításához hozzáláthattak, még tovább tartott, míg orvosokat tudtak előkeríteni, akik az életben maradt szerencsétlen áldozatokat az első gondozásban részesítették. Nyomban a katasztrófa bekövetkezése után ott termett Picard kiállítási vezérigazgató, Lépine rendőrfőnök és mások. A tűzoltók valóságos önfeláldozással láttak hozzá a mentléshez. De ez nehezen ment. A romhalmazt elfödte a betonnal ellátott acéldrót-háló s hogy a romokhoz férhessenek, előbb ezt a hálót kellett keresztülvágni, csak aztán lehetett a romok eltakarítására gondolni. A betonos háló pedig roppant erős volt. A mentőket sarkallta a katasztrófától megmenekültek jajveszékelése, akik ott maradtak a szerencsétlenség helyén, s még jobban a sebesültek jajgatása s nyögése, mely kihallatszott a romok alól. Egy negyedóra múlva kiásták a romok közül az első halottat. Hétéves leányka volt, kinek fejét szétzúzta egy lehulló gerenda. Kilétét még eddig nem tudták megállapítani. Azután kihúzták egy házaspárnak, Sámueléknek holttestét, továbbá egy Damard és egy Wines nevű emberét. Most megint egy férfit húztak ki, él, Bourland Jenő a neve, kőmives, tizenkilenc éves. — A híd alatt egy létrán álltam dolgozva — így mondta el — mikor beszakadt. Még hallottam a dörgést, olyan volt, mint egy ágyulövés. Azután lebuktam, s többé semmit sem éreztem. Mikor eszméletre tértem, egy lyukban voltam, s láttam, hogy két keresztben fekvő gerendának köszönhetem megmenekülésemet. Később egy körülbelül harmincéves ember holttestét találták meg. Az egyszerűen öltözködött ember zsebében talált írásokból azt következtették, hogy Neboutnak hívják, s hogy magyar alattvaló, ki most Páriában, a Rue Gallandeban 63. szám alatt lakott. Holttestét a morgóéba vitték. Csak később tudták meg, hogy Nebout francia, nem magyar. Több nyelven jól beszélt, sokat járt Németországban s Ausztriában, hol azelőtt mint nyelvtanító működött. Kilenc hónap előtt Magyarországra jött, itt volt három hónapig, s csak 1899 októberben tért vissza Párisba. A zsebében talált budapesti levél címéből ítélve hitték eleinte magyarnak. A romok alól később kihúztak kgy Bernard nevű katonát, aki a 115. gyalogezred!"-- szolgál és egy másik katonát, a 136. számú gyalogezredből. Mind a ketten veszedelmesen megszültek s mindkettőjüket a katonai kórházba szállítták. Esti öt óráig három férfi, egy asszony és egy gyermek holttestét húzták ki a romok közül, majd egy óra alatt még két holttestet találtak. A veszedelmesen megsérült emberek száma tízre tehető. Ezek közül ketten, L'Homme mérnök és Cottais asszony, kevéssel a kórházba való megérkezésük után meghaltak. A többinek az állapota is elég aggasztó. Azok közül, akiket a lezuhanó fadarabok megsértettek, a legtöbben elmenekültek és be sem várták az orvosi segítséget. A halottak és a sebesültek többnyire az utcai közönséghez tartoztak, nem pedig a kiállítási közönséghez.. A kilenc halott közül délig hetet agnoszkáltak. Délután aztán Damordné és leánya holttestét is felismerték. Egy, a beszakadt híd közelében levő .. vendéglő pincére beszélte el a következőket: — Mi két nap óta előre sejtettük ezt a katasztrófát. A kiállítás jegyszedői, épp úgy mint mi a vendéglőben, több ízben hallottuk az épülő híd félelmetes recsegését. Mondtuk is, hogy bizonyosan le fog szakadni. Éppen nyugodtan pipáztam, mikor látom, hogy az égitestek pavilonjának őrei sietve menekülnek a hídról. Akkor hallottam a dörgést is, a híd megingott és lezuhant a mély,ségbe. Mikor szétfoszlott a porfelhő, láttuk, hogy az emberek, szinte őrülten az ijedtségtől, menekülnek mindenfelé. Egy gipszmunkás hat méter mélységbe bukott. Én húztam ki a törmelékből. Pár pillanat múlva egy feketébe öltözött asszonyt húztak ki, életveszélyes sebe volt, meg is halt nemsokára. Majd egy embert hoztak be a vendéglőbe, sebesülésnek semmi nyoma se volt rajta, szemei tágra voltak nyitva, megszólították. Nem felelt, a szerencsétlen halott volt, így hoztak még öt halottat a vendéglőbe — rettenetes egy óra volt az. . . Egy kőműves, ki az égitestek pavillonján dolgozott, ezt beszéli: ,.', — Azt hittük az első pillanatban, hogy égi háború támadt, mert nem láttunk semmit, csak a levegőt megrázkódtató mennydörgést hallottuk. Két kis fiút láttam, kik éppen a katasztrófa előtt mentek el a híd alatt; mögöttük jött apjuk és anyjuk, akiket a gyermekek szeme láttára temetett maga alá a híd. A gyermekek sértetlenek maradtak. Ennek a házaspárnak Sámuel a neve. A két fiú, ott jajgatott a szerencsétlenség színhelyén, hol egyszerre vesztették el szüleiket. Sámuelnek kis kávékereskedése volt a rue Strassbourgon. Ott lakott feleségével s három fiával; legidősebb fia férjes nővérével és ennek férjével, Trmpffen Pállal bement a kiállításba; a szülők pedig a két kisfiúval taka- rékosságból megelégedtek azzal, hogy a kiállításom kivül sétáltak s hallgatták a kihallatszó zenét. Az egyik fiú, Lajos, 16 éves, a másik, Marcel, 11 éves. Wimpffen és felesége benn a kilátásban meghal' lotta, hogy künn szerencsétlenség történt, s ezért nyomban hazasietett. De szüleiket nem találták otthon, hanem jött a hír, hogy halálukat lelték. Még kételkedtek, hogy csakugyan az ő szüleikről van szó, mert abban az utcában egy másik olyan nevű házaspár is lakik. De azután hazahozták a hét kis. « 4 A délafrikai háború, mind apest, április 30. A búroknak Oranjo délkeleti részéből való kivonulása még egyre tart, anélkül, hogy az angolok komolyabb akadályokat tudnának az útjuk elé gördíteni. Csak Tabanehunál volt összeütközés, melyről azonban a közelebbi részletek hiányoznak. Az azonban nyilván ki van már zárva, hogy a búrok visszavonuló útját elvághassák, Devet egész serege zavartalanul felvonulhat Vinburg alá. A mai nap eseményeiről a következő táviratokat kaptuk : -gy Az oranjei harctér, London, április 30. A Standard-nak jelentik Bloemfonteinből, hogy a menekülő búr kommandók üldözésére kiküldött lovasság visszatért Bloemfonteinbe. A Daily Chronicle jelenti Bloemfonteinből 28-ik kelettel. Egy angol rekognoszkáló csapat huszonöt mérföldnyire nyomult előre északkelet felé s útközben egy dombról elkergetett négyszáz búrt. Ugyancsak 28-án kelt újabb bloemfonteini jelentések szerint néhány búr mégis megszállva tartja Smithfieldet. Tabanehu, április 30. (Reuters) French tábornok két lovasdandárt küldött ki azzal az utasítással, hogy egymástól függetlenül felderítő szolgálatot végezzenek a Tabanehutól keletre emelkedő dombok körül. A visszaérkezett csapatok azt jelentették, hogy a búrok még nagy haderővel tartják megszállva ezeket a dombokat. Ezek az ellenséges csapatok nyilván csak az utóvédet alkotják, mert szállítószekereik nincsenek. Mafeking, London, április 30. A Times-nak jelentik Mafekingtől 12-iki kelettel . Tegnap volt hat hónapja, hogy a város ostrom alatt van. A búrok heves ágyúzással ünnepelték meg ezt a napot s nagy anyagi kárt okoztak, de emberéletben nem esett, kár. Ma is folytatták az ágyúzást s meg akarták támadni a benszülöttekből álló előőrsöket, amelyek a legelőmarhákat, őrzik. Amikor azonban körülbelül ötszáz yardnyira közeledtek, a benszülöttek visszaverték őket. London, április 30. A Standard-nak jelentik Durbanból 22-iki kelettel, hogy Clareport parancsnok a Biggars-hegységtől Mafeking felé tart, hogy szembeszálljon a Beirából jövő Carrington tábornokkal. A johannesburgi robbanás. London, április 30. A johannesburgi fegyvergyár felrobbanásától jobbára olasz és osztrák emberek pusztultak el. A tulajdonost, Bagbyt, a miatt a gyanú miatt, hogy ő okozta a robbanást, letartóztatás és gyilkosság miatt vád alá helyezték.