Pesti Napló, 1900. július (51. évfolyam, 178-208. szám)
1900-07-01 / 178. szám
t* ~ ^Suääpest, vasfcmap. „ ^ •" PES1T NAPL^ ................... .......................Ml ..... .1 ii. ... i ......................... I. „i. ISOO."Tttpus r. 178. száza. 4 a nagy szigorúság nincs helyén. De már a középiskolákban, valamint a polgári iskolákban egyenesen lelkiismereti kérdés a tanítóra nézve, vájjon nem tartoznék-e némely növendéket kérlelhetetlenül arra inteni, hogy a magasabbnak nevezett pályákra rátermettsége nincs. ■Sokan vannak, akiket csak a megszerzett bármi silány kvalifikáció csábít arra, hogy ne erős munka után lássanak, hanem hivatalok és egyéb könnyebb alkalmazások után törjék magukat. Ha ez így van már a polgári iskolánál, menynyivel inkább kell erre ügyelni a középiskolában, különösen az alsóbb osztályokban? Most is alig egy fele azoknak, akik a gimnázium legalsóbb osztályaiba lépnek, éri el a legfelsőbb gimnáziumi osztályokat; az ott levők közül is hullnak jobbra, balra, mielőtt a matúrához leülnek. De azért mindenki tudja, hogy az algimnázium sok olyan anyagot enged átmenni a felsőbb osztályokba, amelyre nézve áldás és szerencse volna, ha idejekorán kényszerítik, hogy visszafelé fordítsa a szekere rúdját. Mégis ki meri manapság tanácsolni a középiskolai tanárságnak, hogy kérlelhetetlenül lépjen fel minden esetben. Megdöbbentő az, mikor gimnáziumot végzett fiatalokkal találkozik az ember, akik a helyesírás elemi szabályaival sem tudnak megbirkózni, és akiknek általános műveltsége ennek megfelelően van kiállítva. De még megdöbbentőbb, hogy ezek az ifjak, akik oly keveset tanultak az iskolának, ennyit sem tanultak az életnek. Igaza van Wlassicsnak, hogy sok olyan ifjúban, ki maholnap katonasorban lessz, annyi gyakorlati érzék és önállóság sincs, hogy konfúzió nélkül egy vasúti jegyet tudjon megváltani. A jobbmódú osztályok fia csak kiheveri ezt a gyengeséget, a szegényebb sorsúak ellenben már ebben az egy betegségben is tönkremehetnek. És hogy mi legyen mindennek az orvossága? Aki igazságos ember, az a magyar iskolát nem okolja. Nagyban és egészben megfelel hivatásának és vezetői sokszor mártíromságot vesznek magukra, csakhogy minden képzelhető kiválósággal elláthassák a kezükre bízott ifjúságot. Nem az iskola a hibás, hanem a magyar társadalomnak gazdasági szervezete. Egyoldalúsága és tengernyi előítélete, mely megteremti a szegénységet. Szegénysége, mely érleli a kicsinyes fölfogásokat, melyek ismét terjesztik az irigységet, a gyűlölködést és a a kannibalizmus egy nemét abban a harcban, mely egy darab száraz kenyérért folyik. Új munkaköröket kellene megteremteni, új keresetforrásokat megnyitni, új irányokat kijelölni. Mindez persze nem a gyermekek dolga, hanem a felnőtteké. Egyik nemzedék elhanyagolja ezt a feladatot a másik után és a javulásnak alig egy-egy elvétett szimptómájával találkozunk. Ha gazdasági érettségéből vizsgáznák a magyar társadalmat, komoly bírálók még csak elégséges kalkulust sem tudnának neki odaítélni. Az általános vizsgaláznak ez a legkeservesebb jelensége, egy szelid fia csörgőkígyót, máskor pedig virágokat, majd ismét tenyérnyi nagyságú csodaszép lepkéket. E sok tanujel dacára azonban azt a szót sohasem hallottuk közöttük egyszer is említeni. Ez okból mondta a kisebbik Worthleány azt, hogy miként lehetséges szerelem csókok nélkül ? Mondta és elpirult, mire mi valamennyien felkacagtunk, a Jackson-leány kivételével, aki összevonta szemöldökeit s szigorúan a kis meggondolatlanra tekintett. Egy faja a barátságnak volt az , az a töktéletlen viszony férfi és nő között, mely mindig nevetséges; kell, hogy egyszer kifejlődjék okos, természetes valamivé. Ezt a kifejlődést jártuk tehát mi s minden vasárnap, amikor Simons közöttünk volt, biztosra vettük, hogy ma megtörténik. Pedig nem történt semmi. Jött és ajándékot hozott és mulatott velünk és aztán hazalovagolt ismét a cukornádjai közé, így közeledett a szezon vége s a forróság, mely északra szokta kergetni a fürdővendégeket. Egy este, künn ültünk valamennyien a terraszezon, Worthné asszony igy szólt a társasághoz: — Három nap múlva utazunk. A hír nagy hatást keltett. Pénteken volt ez, március végén s a forróság ekkor már igen érezhető volt. Williams ur, Worthné udvarlója, beleegyezőleg bólintott fejével; a két leány azonban hosszan felsóhajtott s titkos pillantásokat váltott a két bostonival. Jackson kisasszony pedig olyannyira meglepődött, hogy könyve kiesett a kezéből s ő föltekintett. Mintha önmagához szólana, ejtette ki e halk szót: — Elutazunk! ?... Aztán felkelt, gondolkodó arccal a tengerre nézett s lassan a házba ment. A néma jelenetet mindenki megértette s valamennyien kíváncsian utána néztünk. — Holnap bizonyosan történik valami! — szólt ekkor a kis Worth-leány, másnap ugyanis szombat volt, Simons érkeztének napja. Az elutazás s az ezzel egyértelmű elválás közeledte mintha egyszerre még közelebb hozott volna bennünket egymáshoz: ez este a ház vendégei olyanok voltak, mintha testvérek lettek volna. Az éjfélkor rendezett pezsgőzés alkalmával Williams úr nyilt színen csókolt kezet Worthné asszonynak; a nagyobbik Worthleány hangosan tárgyalta vőlegényével az esküvő napját; a kisebbik pedig — Lucie — a második pohárnál annyira elérzékenyült, hogy váratlanul könnyekre fakadt s titkos jegyesének vállára hajtotta szép szőke fejét. — Csak a Jackson-leány maradt távol az általános vigasságtól, ami legbeszédesebben bizonyította azt, hogy holnap meg fog történni G. T. Simons vallomása. — Ha Simons nem nyilatkozik, én fogom arra kényszeríteni, — mondta a vőlegény bostoni s nyomban poharat emelt a jövő márkapár boldogságára. ... És az a vallomás mégsem történt meg másnap. Simons jött, hozott ismét ajándékot (ez alkalommal egy kitömött kis alligátort) és semmit sem szólt arról, amit mi bizonyosnak vettünk. A bostoni vőlegény pedig jobbnak látta bele nem avatkozni a más dolgába. Ill. A vasárnap nagy forrósággal köszöntött be : a hőség már kora reggel fölvert álmunkból bennünket. — Ma samori *j lesz ' —- mondotta az inas, mikor az asztalnál reggelire összeültünk. *) Samori, a floridai • •••senim szerint, 100 fokon felüli hőséget jelent Fahrenheit mértékén. Tiz órakor már a terraszon sem lehetett megmaradni s be kellett húzódnunk a belső szobákba, ahol elsötétítették az ablakokat. Öszszekuporodtunk a nádpamlagokon s lemondással vártuk az alkonyatot. Oly nap volt ez, amelyen megszűnik az ember jól neveltnek lenni; a nők idegesek, a férfiak kiállhatatlanok, különösen az olyan elpuhult északiak, mint aminek mi voltunk. Csak Simons nem látszott szenvedni a hőségtől, a megszokás folytán. Minden tíz percben kitekintett: vájjon lát-e felhőt, amely esőt hozna, s mindenféle játékot, javasolt, amivel az unalmat el lehetne űzni. Rábeszélései azonban egyikünket sem tudták tervei számára megnyerni. — Pedig a tétlenség még rosszabb — mondta Simons. — Én azt ajánlom, szereljük fel a jakhtot s vitorlázzunk a szigetek közé. A tenger mégis csak hűs. A Jackson-leány hirtelen késznek nyilatkozott. — Önnek igaza lehet, Georges. Én megyek. Ez döntött. Azonnal tisztában voltunk azzal, hogy most meg fog történni az .. . Öt perc múlva már hatan voltunk az indulók. Mint valami kohó gőze, olyan volt a levegő kürn. A mozdulatlan jég nehéz súlyként borult a csaknem izzó homokterületre. — Csak a kendőket ne feledjék! — kiáltotta Simons, arra a szokásra célozva, melylyel a hőségben védekezni kell: kendőt borítani a fejre a széles kalap alá. — Aztán csak sietve előre ! » A szállótól mintegy tízpercnyi az út a kikötő épületéig s ettől féltek a többiek, akik nem merték megkockáztatni a kirándulást. Páronkint vágtunk neki az útnak, ernyőink alá bújva. Az elsők Miss Jackson és Simons voltak , utánuk mi csak jó távolban következtünk. Budapest, június 30. A függetlenségi párt és a trónörökös esküje. Kossuth Ferenc egy hírlapíró előtt kijelentette, hogy maga indított volna mozgalmat a parlament egybehivására, ha azt látta volna a trónörökös nyilatkozatának szövegéből, hogy beállt az az eset, amelyről az 1867 : III. törvénycikk harmadik szakasza szól. De alaposan átvizsgálván a közzétett nyilatkozatot, úgy találta, hogy az egész voltaképpen nem egyéb, mint az 1723 : II. törvénycikk hatályának hangsúlyozása és az adott esettel szemben is megerősítése. Közjogi változást, a trónöröklés törvényes rendjének módosítását a nyilatkozatban nem tudott felfedezni. Nézete tehát az, hogy nincs szó arról az esetről, amelyet az 1867 : III. törvénycikk mint olyat jelöl meg, amely az országgyűlés előzetes hozzájárulását teszi szükségessé. —— — Néppárti gyűlések Erdélyben. Az országgyűlési néppárt folytatja az erdélyi kerületekben tavaly megkezdett akcióját. Tegnap, Péter Pál napján, három helyen rendezett népgyűlést: Gyergyó- Ujfaluban, Gyergyócsomafaluban és Gyergyó-Alfaluban. Ma Gyergyó-Szt.-Miklóson volt népgyűlés, holnap, vasárnap pedig Gyergyó-Szárhegyen és Gyergyó- Remetén tartanak gyűléseket. A párt részéről Mólnár János, Major Ferenc, Farkas József és Kálmán Károly képviselők vesznek részt e népgyűléseken. Beszámoló: Polczner Jenő, a szegedi II. kerület képviselője tegnap fejezte be beszámoló körútját. A választók nagy lelkesedéssel fogadták és képviselőjüknek bizalmukat tolmácsolták. A reichstadti esküvő, Budapest, junius 30. A históriai emlékekben gazdag, csöndes Reichstadtban szűk családi körben vasárnap köti meg frigyét a cseh grófkisasszonynyal Ferenc Ferdinand főherceg, két fényes koronának örököse. A szűkre szabott, de jelentős ünnepségre, melyre két birodalom népe figyel, ma érkeztek oda a jegyesek, kiket a kis város lakossága ünneplő ruhában, benső, zaj nélkül való lelkesedéssel fogadott. A reichstadti kastélyban aztán egészen szűk családi körbe vonult a jegyespár. Ferenc Ferdinánd főherceg bemutatta leendő nejét és kísérő rokonait mostohaanyjának, Mária, Terézia főhercegnőnek és nővéreinek, kik ott lesznek a frigykötésen, míg fivéreinek, Ottó és Ferdinánd, Károly főhercegeknek megjelenése elmaradt. Ma, a násznap előestéjén a király Chotek Zsófia grófnőnek a «hohenbergi hercegnő» címet adományozta, de nem a főmagasságú (Durchlaucht), hanem kegyelmes hercegnő (fürstliche Gnaden) jelzővel. Az udvari ceremónia szerint a menyasszony ma még mint Chotek grófnő szerepelt a bizalmas körben is. Holnap, az esküvő napján azonban már a király adományozta új címét fogja viselni. A reichstadti ünnepet megelőző mai eseményekről a következő távirati tudósítást kaptuk :