Pesti Napló, 1900. augusztus (51. évfolyam, 209-238. szám)
1900-08-01 / 209. szám
. 4 A Budapest, szerda ________.IPEfgTI IV \Tjr ^_._________ 1900. augusztus 1. 209. szám A 111 fogják határozni, hogy a holttestet elviszik Rómába és a Panteonban helyezik örök nyugalomra. A király ideiglenes ravatalát virágok borítják el. A királyné tegnap óta jóformán el sem mozdult a ravatal mellől. Folytonosan sirt és többször hangoztatta: — Istenem, Istenem, a leggyalázatosabb bűntettet követték el oly emberen, ki senkinek sem vétett, hanem mindig csak jót tett. A palotába, melyen félárbocra van eresztve a királyi zászló, semmiféle idegent sem bocsátanak be. A gyászoló Róma. Az olasz főváros igaz részvéttel gyászolja meggyilkolt királyát. Ma, a gyász másodnapján az óriási városban a kereskedelem és az ipar még mindig teljesen szünetel. A nép nagy tömegekben járja be az utcákat és a történendőkről vitatkozik. Egyes helyeken nagy tömeg verődik össze, mely keserű szavakkal bélyegzi meg a monzai gyilkosságot. Az ifjúság csapatostul vonul végig az utcákon és mindenfelé élteti az uralkodócsaládot. Egy fiatal gyerkőcöt,aki izgató jelszavakat kezdett hangoztatni, a tömeg megtámadott, ha a rendőrség közbe nem lép, a felizgatott tömeg összeszaggatja. A legnagyobb az élénkség a királyi palota előtt, amelyben a legnagyobb az izgatottság. Egész nap tömérdek férfi és nő tódul a Kriinálba, hogy nevét a kitett részvétiratokba beleírja. A nagy tolongás dacára eddig komolyabb rendzavarás nem történt, az ifjúság is segít a rendőrségnek a rendzavarókat megfékezni. Tüntetés csak az Avanti című szocialista lap szerkesztősége előtt volt, de a rendőrség a tüntetőket szétszórta és a további csoportosulást megakadályozta. Az olasz lapok ma mind hosszú cikkekben emlékeznek meg az elhunyt király érdemeiről. Az Osservatore Romano című lap, mely a Vatikánnal áll összeköttetésben, ma szintén a legkeményebb Szavakkal ítéli el az ocsmány gaztettet. Az olasz szélsőbal Rómában időző tagjai ma értekezletet tartottak, melyben kimondták, hogy a monzai gaztettet a párt nevében megbélyegzik. Előkészületek a temetésre. Rampolla bíboros államtitkár elnöklésével ma délelőtt a Vatikánban a bíborosok értekezletet tartottak, melyen a király temetéséről tanácskoztak. Az olasz kormány a temetés ügyében eddig intézkedést nem tett, mert a temetés részleteit az új király megérkezte után fogják csak megállapítani. Valószínű, hogy a temetés Monzában lessz, azután a holttestet a királyi családnak Turin mellett levő családi sírboltjába szállítják és ott helyezik örök nyugalomra. Több oldalról jelentik, hogy a temetésen a német császár meg fog jelenni. Ezt a hírt német és olasz lapok egyaránt terjesztik, bár hivatalos megerősítésre eddig nem talált. Mindamellett valószínűnek tartják, hogy Németországot maga a császár fogja a temetésen képviselni. Monza, július 31. Umberto király haláláról délután 1 órakor a király hálószobájában vették fel a jegyzőkönyvet. Közreműködtek az aktusnál Rudini és Ratazzi, a királyi ház volt minisztere mini tanuk, Finali, a szenátus elnöke, mint a polgári hatóság képviselője és Saracco belügyminiszter, mint a korona jegyzője. A turini gróf és egy parancsőrtiszt állanak díszőrséget a holttestnél. Az orvosok lemondtak a király holttestének bebalzsamozásáról. A holttestet injekciókkal fogják konzerválni. A pápa és az olasz királyi család. Vatikáni körök jelentése szerint a monzai gyilkosság híre a pápát nagyon renditette. Angeli titkos kamarás a pápa felékneve után azonnal megjelent a szent atya ágyánál és jelentette neki, hogy egy monzai távirat szerint az olasz király ellen merényletet követtek el. A pápa felült ágyában és igy szólt: — Neked kötelességed a teljes igazságot elmondanod. Erre azután a pápa megtudta a történteket. A szent atya ezután hosszú hallgatásba merült, majd felhívta a jelenvoltakat, hogy az elhunyt király lelki üdvéért imádkozzanak. Délután a pápa elrendelte, hogy Margit királynénak és a király nővérének, Klotild hercegnőnek részvétét fejezzék ki a nagy csapás felett, mely a királyi családot és az országot e nehéz, szomorú időben érte. Egy római lap szerint a pápa el fogja rendelni, hogy az egyik vatikáni templomban a király lelki üdvéért nyilvános gyászmisét mondjanak. Róma, július 31. (Saját tudósítónktől.) A pápa Ferrari bibornok, a milánói érsek útján részvéttáviratot küldött Margit királynénak. A bibornok ma délelőtt kihallgatáson volt Margit királynénál. Húsz percig időzött nála, azután a királynéval és kíséretével a halottas szobába ment és a ravatalnál imádkozott. Magyar képviselők részvéte, Paris, július 31. Az interparlamentáris konferencia magyar csoportja a mai értekezlet után a következő táviratot küldte Saracco olasz miniszterelnöknek: «Az interparlamentáris unió magyar csoportja, a magyar nemzeti képviseletnek ez idő szerint egyedül működésben levő tényezője, mely fájdalmát tolmácsolja excellenciának ama brutális bűntény és rettenetes szerencsétlenség felett, mely gyászba borította Olaszországot. Legyenek meggyőződve, hogy Magyarország szive mélyéből osztozik a testvérnemzet gyászában. Kérjük excellenciádat, legyen tolmácsa érzelmeinknek a királyi család és a nemzet előtt. Gróf Apponyi Albert elnök, Berzeviczy Albert alelnök.» A honvédség részvéte. Umberto király temetésén, mint a Kel. Kzt. jelenti, nemcsak a közös hadsereg, hanem a magyar honvédség is képviselve lessz. Az eddigi diszpozíciók szerint báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter lessz jelen a honvédség képviseletében a temetésen. A külföld részvéte. Monza, július 31. Az összes fejedelmek és államfők táviratilag fejezték ki részvétüket a királynénak. A beérkezett részvéttáviratok egész garmadával vannak. London, július 31. Az alsóház mai ülésén Balfour, a kincstár első lordja, bejelentette, hogy holnap a királynőhöz intézendő feliratot fog benyújtani, melyben a Ház megbotránkozását fogja kifejezni az olasz királynak, a királynő szövetségestársának meggyilkolása fölött. Egyben megkérik a királynőt, hogy III. Viktor Emánuel királynak fejezze ki az alsóháznak a gaztett fölött érzett felháborodását és a királyi család és az olasz nemzet iránti rokonszenvét. Trieszt, július 31. A községtanács Umberto király meggyilkolása alkalmából rendkívüli ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy az olasz királyi háznak és az olasz kormánynak tolmácsolják a város gyászát, és hogy a gyászünnepségen, melyet az olasz konzulátus rendez, a községtanács testületileg részt vesz, végül hogy az elhunyt ravatalára a község nevében koszorút tesznek. Berlin, július 31. A TFor-ügynökség jelenti Rómából: Vilmos császár a gyászhír vétele után Viktor Emánuel királyhoz és Margit királynéhoz a legmelegebb és legszívélyesebb hangon írt részvétleveleket intézte. A német császár valószínűleg személyesen megy el a temetésre. Bécs, július 31. Gróf Golucovszki külügyminiszter Vittelből kondoleált Visconti Venusta olasz külügyminiszternek és ennek útján Viktor Emánuel királynak. Azonkívül részvétét fejezte ki gróf Nigra olasz nagykövetnek, a római osztrák-magyar nagykövetet pedig utasította, hogy az olasz kormánynak fejezze ki a közös kormány részvétét. Cetinje, július 31. Umberto király meggyilkolása az egész országban nagy izgatottságot okozott. A fejedelmi pár sietve visszatért ide. A fejedelmi palotán, a középületeken és sok magánházon gyászlobogó leng. A fejedelem számos részvéttávirato kapott. 1 Capo d’Istria, július 31. A tartománygyűlés mai ülésén dr. Campitelli tartományi főnök meghatóban emlékezést meg Umberto király haláláról, mire az ülést a gyász jeléül berekesztették. Pária, július 31. Deschanel, a kamara elnöke Villához, az olasz kamara elnökéhez, a francia képviselők nevében részvéttáviratot intézett, melyben azt mondja, hogy Franciaország és Olaszország egyesülnek a közös fájdalomban. A gyilkos. A monzai rendőrség jól őrzött börtönében ült ma estéig a rettenetes merénylet elkövetője. Két karabinieri vigyáz rája cellájában, a börtön őrségét pedig negyven karabinierivel erősítették meg. Ma éjszaka aztán Milanóba vitték. Az olasz hatóságok szorgos energiával nyomozzák a merénylő múltját, a világ minden részéből, ahol csak megfordult a gyilkos, sűrűn érkeznek az információk, ezekből, valamint magának a gonosztevőnek vallomásából, most már körülbelül tisztán áll a múltja, ki van derítve, hogy kikkel érintkezett, s hogy miként követte el a merényletet. Az izgalmak első idejében helytelenül közölték a nyilvánossággal a gyilkos pontos nevét. Az első távirat szerint Bressi Angelo a neve, ezt később úgy igazították helyre, hogy Brescia Gaetanonsis. hívják, mindkét hir téves, a gyilkos neve: Bresci Gaetano. Az elvetemült merénylő múltját, életét, életének legátkosabb tettét s mostani viselkedését igy világítják meg távirataink :(Az első kihallgatás.) Róma, julius 31. Alighogy az erős csendőrfedezet Brescit a csendőrkaszárnyába hozta, a vizsgálóbíróság rögtön kihallgatta. Az őrszobában a Daily Mais monzai levelezőjének is volt alkalma vele beszélni, annak is azt mondta, hogy anarkista elveket vall. A vizsgálóbíróságnál Brescit először is a náció-' Hálójáról kérdezték ki, ezután következett tulajdonképpen való vallatása. — Miért követte el a gyilkosságot? — kérdezték tőle. — Nem szeretem a királyokat, — szólt a felelet, — anarkista vagyok. — Büntetve volt-e már? — Voltam, a rendőrség ellen való ellenszegülés miatt; nekem ugyan mindegy. — Mióta van Monzában? — Tegnapelőtt óta. — Látták magát egy asszonynyal? — Ez az én dolgom. Minden további kérdésre a gyilkos egyszerűen nem felelt. A csendőrség emberei természetesen megmotozták, de nem találtak zsebében egy soldi-t sem. A revolvere, amit elvettek tőle, ballitiszt-töltényekkel volt töltve. Kihallgatás után tejet és kenyeret adtak neki. A cellájában ideges izgatottságban járt fel-alá hajnali szürkületig, azután mély álomba merült, hét óra hosszat aludt, késő délelőtt volt már, mikor fölébredt. • (A második kihallgatás.) Róma, július 31. Tegnap, hétfőn délelőtt hallgatták ki másodszor Brescit. A vallatásnál jelen volt Alsazio milánói főprokurátor, Crollo kvesztor, Fontana Miklós államügyész és dr. Gerosa törvényszéki elnök. Mikor a börtönőr megjelent cellájában, frissen és élénken ugrott fel s a lelki izgatottság minden jele nélkül, mintha semmi sem történt volna, haladt két börtönőr közt a bíróság elé. — Miért jött Monzába ? — kérdezték először tőle. — Azért, hogy a királyt megöljem. —Miért akarta megölni a királyt? — Mert a király oly intézményt képvisel, mely nem felel meg az én elvemnek. — Mik az ön elvei ? A gyilkos erre könnyed mozdulatott tett és nem felelt. — Megbánja-e a tettét? — Óh nem, akár még egyszer elkövetném. — Mióta van Monzában? — Két nap óta. — Mit tett ön ez alatt a két nap alatt? — Lakásomon voltam. Tudtam, hogy a király eljön az ünnepre, azért jöttem el én is ide. — Honnét vette ezt a revolvert? !