Pesti Napló, 1900. augusztus (51. évfolyam, 209-238. szám)

1900-08-01 / 209. szám

. 4 A Budapest, szerda ________.IPEfgTI IV \Tjr ^_._________ 1900. augusztus 1. 209. szám A 1­11 fogják határozni, hogy a holttestet elviszik Rómába és a Panteonban helyezik örök nyu­galomra. A király ideiglenes ravatalát virágok borítják el. A királyné tegnap óta jóformán el sem mozdult a ravatal mellől. Folytonosan sirt és többször hangoztatta:­­ — Istenem, Istenem, a leggyalázatosabb bűntettet követték el oly emberen, ki senkinek sem vétett, hanem mindig csak jót tett. A palotába, melyen félárbocra van eresztve a királyi zászló, semmiféle idegent sem bocsá­tanak be. A gyászoló Róma.­ ­ Az olasz főváros igaz részvéttel gyászolja meg­gyilkolt királyát. Ma, a gyász másodnapján az óriási városban a kereskedelem és az ipar még mindig teljesen szünetel. A nép nagy tömegekben járja be az utcákat és a történendőkről vitatkozik. Egyes helyeken nagy tömeg verődik össze, mely keserű szavakkal bélyegzi meg a monzai gyilkosságot. Az ifjúság csapatostul vonul végig az utcákon és min­denfelé élteti az uralkodócsaládot. Egy fiatal gyer­kőcöt,a­ki izgató jelszavakat kezdett hangoztatni, a tömeg megtámadott, ha a rendőrség közbe nem lép, a felizgatott tömeg összeszaggatja. A legnagyobb az élénkség a királyi palota előtt, amelyben a legnagyobb az izgatottság. Egész nap tömérdek férfi és nő tódul a Kri­inálba, hogy nevét a kitett részvétiratokba beleírja. A nagy to­longás dacára eddig komolyabb rendzavarás nem történt, az ifjúság is segít a rendőrségnek a rend­zavarókat megfékezni. Tüntetés csak az Avanti című­ szocialista lap szerkesztősége előtt volt, de a rend­őrség a tüntetőket szétszórta és a további csopor­tosulást megakadályozta. Az olasz lapok ma mind hosszú cikkekben em­lékeznek meg az elhunyt király érdemeiről. Az Osservatore Romano című lap, mely a Vatikánnal áll összeköttetésben, ma szintén a legkeményebb Szavakkal ítéli el az ocsmány gaztettet. Az olasz szélsőbal Rómában időző tagjai ma értekezletet tartottak, melyben kimondták, hogy a monzai gaztettet a párt nevében megbélyegzik. Előkészületek a temetésre. Rampolla bíboros államtitkár elnöklésével ma délelőtt a Vatikánban a bíborosok értekez­letet tartottak, melyen a király temetéséről tanácskoztak. Az olasz kormány a temetés ügyében eddig intézkedést nem tett, mert a temetés részleteit az új király megérkezte után fogják csak megállapítani. Valószínű, hogy a temetés Monzában lessz, azután a holttestet a királyi családnak Turin mellett levő családi sírboltjába szállítják és ott helyezik örök nyu­galomra. Több oldalról jelentik, hogy a temetésen a német császár meg fog jelenni. Ezt a hírt német és olasz lapok egyaránt terjesztik, bár hivatalos megerősítésre eddig nem talált. Mind­amellett valószínűnek tartják, hogy Német­országot maga a császár fogja a temetésen képviselni. Monza, július 31. Umberto király haláláról délután 1 órakor a király hálószobájában vet­ték fel a jegyzőkönyvet. Közreműködtek az aktusnál Rudini és Ratazzi, a királyi ház volt minisztere mini tanuk, Finali, a szenátus el­nöke, mint a polgári hatóság képviselője és Saracco belügyminiszter, mint a korona jegy­zője. A turini gróf és egy parancsőrtiszt álla­nak díszőrséget a holttestnél. Az orvosok le­mondtak a király holttestének bebalzsamozásá­­ról. A holttestet injekciókkal fogják konzerválni.­­ A pápa és az olasz királyi család. Vatikáni körök jelentése szerint a monzai gyilkosság híre a pápát nagyon r­enditette. Angeli titkos kamarás a pápa felékn­e­ve után azonnal megjelent a szent atya ágyánál és jelentette neki, hogy egy monzai távirat sze­rint az olasz király ellen merényletet követtek el. A pápa felült ágyában és igy szólt: — Neked kötelességed a teljes igazságot elmondanod. Erre azután a pápa megtudta a történte­ket. A szent atya ezután hosszú hallgatásba merült, majd felhívta a jelenvoltakat, hogy az elhunyt király lelki üdvéért imádkozzanak. Dél­után a pápa elrendelte, hogy Margit királyné­nak és a király nővérének, Klotild hercegnőnek részvétét fejezzék ki a nagy csapás felett, mely a királyi családot és az országot e nehéz, szomorú időben érte. Egy római lap szerint a pápa el fogja ren­delni, hogy az egyik vatikáni templomban a király lelki üdvéért nyilvános gyászmisét mond­janak. Róma, július 31. (Saját tudósítónktől.) A pápa Ferrari bibornok, a milánói érsek útján részvéttáviratot küldött Margit királyné­nak. A bibornok ma délelőtt kihallgatáson volt Margit királynénál. Húsz percig időzött nála, azután a királynéval és kíséretével a halottas szobába ment és a ravatalnál imádkozott. Magyar képviselők részvéte, Paris, július 31. Az interparlamentáris kon­ferencia magyar csoportja a mai értekezlet után a következő táviratot küldte Saracco olasz miniszterelnöknek: «Az interparlamentáris unió magyar cso­portja, a magyar nemzeti képviseletnek ez idő szerint egyedül működésben levő ténye­zője, mely fájdalmát tolmácsolja excellen­­ciá­nak ama brutális bűntény és rettenetes szerencsétlenség felett, mely gyászba borí­totta Olaszországot. Legyenek meggyőződve, hogy Magyarország szive mélyéből osztozik a testvérnemzet gyászában. Kérjük excellen­­ciádat, legyen tolmácsa érzelmeinknek a királyi család és a nemzet előtt. Gróf Apponyi Albert elnök, Berzeviczy Albert alelnök.» A honvédség részvéte. Umberto király temetésén, mint a Kel. Kzt. jelenti, nemcsak a közös hadsereg, hanem a ma­gyar honvédség is képviselve lessz. Az eddigi diszpozíciók szerint báró Fejérváry Géza honvé­delmi miniszter lessz jelen a honvédség képvisele­tében a temetésen. A külföld részvéte. Monza, július 31. Az összes fejedelmek és államfők táviratilag fejezték ki részvétüket a királynénak. A beérkezett részvéttáviratok egész garmadával vannak. London, július 31. Az alsóház mai ülésén Balfour, a kincstár első lordja, bejelentette, hogy holnap a királynőhöz intézendő feliratot fog be­nyújtani, melyben a Ház megbotránkozását fogja kifejezni az olasz királynak, a királynő szövetséges­­társának meggyilkolása fölött. Egyben megkérik a királynőt, hogy III. Viktor Emánuel királynak fe­jezze ki az alsóháznak a gaztett fölött érzett fel­háborodását és a királyi család és az olasz nemzet iránti rokonszenvét. Trieszt, július 31. A községtanács Umberto ki­rály meggyilkolása alkalmából rendkívüli ülést tar­tott, amelyen elhatározták, hogy az olasz királyi háznak és az olasz kormánynak tolmácsolják a vá­ros gyászát, és hogy a gyászünnepségen, melyet az olasz konzulátus rendez, a községtanács testületileg részt vesz, végül hogy az elhunyt ravatalára a község nevében koszorút tesznek. Berlin, július 31. A TFo­­r-ügynökség jelenti­­ Rómából: Vilmos császár a gyászhír vétele után Viktor Emánuel királyhoz és Margit királynéhoz a legmelegebb és legszívélyesebb hangon írt részvét­leveleket intézte. A német császár valószínűleg sze­mélyesen megy el a temetésre. Bécs, július 31. Gróf Goluc­ovszki külügymi­niszter Vitt­elből kondoleált Visconti­ Venusta olasz külügyminiszternek és ennek útján Viktor Emánuel királynak. Azonkívül részvétét fejezte ki gróf Nigra olasz nagykövetnek, a római osztrák-magyar nagy­követet pedig utasította, hogy az olasz kormánynak fejezze ki a közös kormány részvétét. Cetinje, július 31. Umberto király meggyilko­lása az egész országban nagy izgatottságot okozott. A fejedelmi pár sietve visszatért ide. A fejedelmi palotán, a középületeken és sok magánházon gyász­­lobogó leng. A fejedelem számos részvéttávira­to kapott. 1 Capo d’Istria, július 31. A tartománygyűlés mai ülésén dr. Campitelli tartományi főnök meg­hatóban emlékezést meg Umberto király haláláról,­ mire az ülést a gyász jeléül berekesztették. Pária, július 31. Deschanel, a kamara elnöke­ Villához, az olasz kamara elnökéhez, a francia kép­viselők nevében részvéttáviratot intézett, melyben azt mondja, hogy Franciaország és Olaszország egyesülnek a közös fájdalomban. A gyilkos. A monzai rendőrség jól őrzött börtönében ült ma estéig a rettenetes merénylet elköve­tője. Két karabinieri vigyáz rája cellájában, a börtön őrségét pedig negyven karabinierivel erősítették meg. Ma éjszaka aztán Milanóba vitték. Az olasz hatóságok szorgos energiával nyomozzák a merénylő múltját, a világ min­den részéből, ahol csak megfordult a gyilkos, sűrűn érkeznek az információk, ezekből, vala­mint magának a gonosztevőnek vallomásából, most már körülbelül tisztán áll a múltja, ki van derítve, hogy kikkel érintkezett, s hogy miként követte el a merényletet. Az izgalmak első idejében helytelenül közölték a nyilvános­sággal a gyilkos pontos nevét. Az első távirat szerint Bressi Angelo a neve, ezt később úgy igazították helyre, hogy Brescia Gaetano­nsis. hívják, mindkét hir téves, a gyilkos neve: Bresci Gaetano. Az elvetemült merénylő múlt­ját, életét, életének legátkosabb tettét s mos­tani viselkedését igy világítják meg távira­taink :(Az első kihallgatás.) Róma, julius 31. Alighogy az erős csendőr­fedezet Brescit a csendőrkaszárnyába hozta, a vizs­gáló­bíróság rögtön kihallgatta. Az őrszobában a Daily Mais monzai levelezőjének is volt alkalma vele beszélni, annak is azt mondta, hogy anarkista elveket vall. A vizsgálóbíróságnál Brescit először is a náció-' Hálójáról kérdezték ki, ezután következett tulajdon­képpen való vallatása. — Miért követte el a gyilkosságot? — kérdez­ték tőle. — Nem szeretem a királyokat, — szólt a felelet, — anarkista vagyok. — Büntetve volt-e már? — Voltam, a rendőrség ellen való ellenszegülés miatt; nekem ugyan mindegy. — Mióta van Monzában? — Tegnapelőtt óta. — Látták magát egy asszonynyal? — Ez az én dolgom. Minden további kérdésre a gyilkos egyszerűen nem felelt. A csendőrség emberei természetesen megmotozták, de nem találtak zsebében egy soldi-t sem. A revolvere, amit elvettek tőle, ballitiszt-tölté­­nyekkel volt töltve. Kihallgatás után tejet és kenye­ret adtak neki. A cellájában ideges izgatottságban járt fel-alá hajnali szürkületig, azután mély álomba merült, hét óra hosszat aludt, késő délelőtt volt már, mikor fölébredt. • (A második kihallgatás.) Róma, július 31. Tegnap, hétfőn délelőtt hall­gatták ki másodszor Brescit. A vallatásnál jelen volt Alsazio milánói főprokurátor, Crollo kvesztor, Fon­tana Miklós államügyész és dr. Gerosa törvényszéki elnök. Mikor a börtönőr megjelent cellájában, fris­sen és élénken ugrott fel s a lelki izgatottság min­den jele nélkül, mintha semmi sem történt volna, haladt két börtönőr közt a bíróság elé. — Miért jött Monzába ? — kérdezték elő­ször tőle. — Azért, hogy a királyt megöljem. —­­Miért akarta megölni a királyt? — Mert a király oly intézményt képvisel, mely nem felel meg az én elvemnek. — Mik az ön elvei ? A gyilkos erre könnyed mozdulatott tett és nem felelt. — Megbánja-e a tettét? — Óh nem, akár még egyszer elkövetném. — Mióta van Monzában? — Két nap óta. — Mit tett ön ez alatt a két nap alatt? — Lakásomon voltam. Tudtam, hogy a király eljön az ünnepre, azért jöttem el én is ide. — Honnét vette ezt a revolvert? !

Next