Pesti Napló, 1900. szeptember (51. évfolyam, 239-268. szám)

1900-09-01 / 239. szám

4 Budapest, szombat p­esti napló . 1900. szeptember 1. 239. számi Amoi.­ ­ A londoni Daily Chronicle jelenti Hong­kongból tegnapi kelettel, hogy Amoi kínai la­kosságának fele elhagyta a várost, melyben óriási rémület uralkodik. A város csaknem tel­jesen elhagyatott. A kereskedelem pang. Min­denütt tolvajok fosztogatnak. Jokohama, augusztus 31. (Ceuter.) Mint­hogy a kínaiak az -amoi-i japáni templomot fölgyújtották, kedden a taipei (Formóza) japáni helyőrségnek öt százada Amoiba ment, hol már két cirkálóhajó tengerészkatonaságot szállított partra. Berlin, augusztus 31. A Tiger német ágyu­­naszád e hónap 30-án Amoiba érkezett. Hongkong, augusztus 31. (Reuters) A kí­naiak Hongkongban fel vannak háborodva az amoi-i japánok eljárása miatt és azt mondják, hogy az egész kereskedelem pang. Fokien tar­tományban idegenellenes mozgalomtól tarta­nak. A kínaiak azt állítják, hogy ez kizárólag a japániak eljárásának tulajdonítható. Mancsuország, Pétervár, augusztus 31. Grodskov tábornok jelenti a hadügyminiszternek tegnapi kelettel Kabarovszkból. Szaharov tábornok különítmé­­nye­ 6 hónap 17-én és 18-án megütközött az ellenséggel, azután elfoglalta Asehét, sok ágyú­val, hadiszerrel és nagy eleségraktárral. Ré­szünkről megsebesült nyolc ember. A segéd­kormányzó, a csapatok­ és csaknem az egész lakosság elmenekült. Csapatokat alakítottak a nikolszki sereggel való összeköttetés fentartá­­­­sára és az Asehétől keletre levő vasúti vonal megszállására és megvédésére. *­ ­ A belga expedíció, Brüsszel, augusztus 31. (Saját tudósí­­tónktól.) Arról értesülök, hogy a belga kínai expedíció kérdésében Franciaország és Német­ország között csaknem diplomáciai konfliktus támadt. Franciaország élénken pártolta a belga kormány tervét, sőt a belga kormánynak azt is felajánlotta, hogy a belga légió francia fővezérlet alá helyeztessék. Erre Billow jegyzéket küldött Brüsszelbe, melyben kifejtette, hogy a belga expedíció elküldését Németország ellen irányuló barátságtalan cselekedetnek tekinti. A jegyzék következtében Lipót belga király­aként intéz­kedett, hogy az expedíció ne induljon el Kí­nába. A hangulat itt erősen Németország ellen van. Belgium érdekeinek Kínában való védel­mét Franciaországra bízta. Rosthorn kitüntetése: Bécs, augusztus 31. (Saját tudósítónk­tól.) A király Rosthorn követségi titkárt és pekingi osztrák-magyar ügyvivőt követségi ta­nácsossá nevezte ki és egyúttal a Lipót-rend­­del is kitüntette. Feleségének pedig az Erzsébet­iénél, második osztályát adományozta. Megyék és városok.­ ­ (Közigazgatási tanfolyamok.) A belügy­miniszter ma kinevezte a kassai és a debreceni közigazgatási tanfolyamok vezetőit és tanárait. A kinevezések ezek: Kassa. Igazgató-helyettes dr. Juhász Béla tiszti alügyész, előadók : Andrejkovics Sándor anyakönyv­­vezető, dr. Baloghy György kir. ügyész, Bernáth József árvaszéki ülnök, Enyiczkey Béla főispáni titkár, Géczy Gyula főszolgabíró, dr. Großschmid kir. közjegyző-helyettes, Hódy Sándor kir. alügyész, Horváth Gyula pénzügyi segédtikár, Janik Ferenc pénzügyi titkár, Kozora Vince városi főjegyző, Ma­darász Béla rendőrkapitány, Pallaghy Gyula vár­megyei aljegyző, dr. Szentimrey Ákos tiszti főorvos, Szentiványi László megyei aljegyző és Zagróczky Gyula kir. tanfelügyelő. Debrecen: Igazgató helyettes Bartha Béla jog­akadémiai igazgató, előadók Budaházy Ödön vár­megyei főszámvevő, dr. Czeglédy Mihály tiszti ügyész, Dávidházy Sándor vármegyei aljegyző, dr. Kérészy Zoltán jogakadémiai tanár, Kozma László állami tanítói árvaházi igazgató, dr. Losonczy Vilmos vár­megyei főorvos, Nemes Zoltán vármegyei aljegyző, Oláh Imre anyakönyvvezető, Oláh Károly városi tanácsos, Pénzes Sándor vármegyei árvaszéki el­nök, Szabó István pénzügyi segédtitkár és Tóth Aurél kir. albiró.­­ (Száz esztendős község.) Lázárföld, To­­rontál megye egyik virágzó községe, mint Nagy- Becskerekről jelentik, tegnap ünnepelte fennállásá­nak százéves fordulóját. Résztvettek az ünnepen Rónay főispán, Delimanich alispán, Papp Géza országgyűlési képviselő, Szabó apát és a megyei A magyar papíripar megmentése. Budapest, augusztus 31. A magyar papírgyárak júniusban értekezletet tartottak az iparág súlyos válságának orvoslása dolgában. Az értekezlet megbízásából a gyárosok által kiküldött bizottság emlékiratot terjesztett fel a kereskedelemügyi miniszterhez, aki most egy na­gyon érdekes és mindenképpen helyeslendő rende­letben válaszol a memorandumra. A rendeletet, amelyet a miniszter véleményadás végett megkül­dött az Országos Iparegyesületnek, a következőkben ismertetjük: A rendelet első pontja elmondja, hogy a mi­niszter megindította a tárgyalásokat a pénzügymi­niszterrel az 1899. évi XLIX. törvénycikkben foglalt állami kedvezményeknek a papírgyáraknak való meg­adása iránt. Felhívja a bizottságot, hogy a gyárak­nak erre irányuló kérvényeit terjeszsze fel. A második pont tudatja, hogy a minisztertanács felhatalmazást adott arra, hogy az 1899—1901. években lejáró szerződések a jelenlegi szerződéses egységárak mellett 3—5 évre meghosszabbíthatók; hogy a szerződésileg le nem kötött szükségletekre nézve versenytárgyalás mellőzésével ugyanerre az időre szerződések köthetők, melyeknél a gyárak ab­ban az arányban veendők figyelembe, melyben ösz­­szes termelésükkel a már általuk bírt állami szállí­tások állanak. Ez a felhatalmazás azonban ahoz a feltételhez van kötve, hogy az összes hazai gyárak, melyek ál­lami szállításokban részt vesznek, vagy részt venni akarnak, tartoznak minden általuk gyártott és for­galomba hozott papirost egy vízjellel ellátni,­­ mely mint védjegyük belajstromozandó. * Minden gyárnak összes készítményeinél csak egyetlen ily védjegye lehet, mely azonban nemcsak a szállítási célokra gyártott papírnemekre alkalma­zandó, hanem a gyárnak összes bárminemű készít­ményeire. A miniszter az összes többi miniszterrel elrendelni szándékozik, hogy állami hatóság jövőben semmiféle papirost át nem vehet, mely az említett víznyomású védjegygyel ellátva nincs, legyen az akár papiros, akár nyomtatvány, akár könyvalakú kiadvány alakjában szállítandó. E rendelkezések életbeléptetési idejét 1901. július­ 1-jével tartja a miniszter megállapítandónak. Hajlandó a miniszter az iránt tárgyalásokat kezdeményezni a társminiszterekkel, hogy az összes most érvényben levő, Vagy ezután kötendő szerző­dések egy időpontban járjanak le, mely intézkedés­nek az lenne eredménye, hogy a szerződések lejár­táig módjuk lenne a hazai gyáraknak úgy átalakul­­niuk, illetőleg üzemeiket úgy berendezniök, hogy minden egyes gyár ne készítsen minden papimemet, hanem inkább specializáljon, ami egyrészt növelni fogná az összes gyárak versenyképességét, másrészt lehetővé tenné, hogy az országban fogyasztás alá kerülő összes papírfajokra berendezkedhetnének a hazai gyárak. 8. Ugyancsak a hazai papíripar emelése és ter­melése, belfogyasztásának fokozása érdekében a kereskedelmi miniszter megkeresésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a rendel­kezése és vezetése alatt álló összes iskolákban és intézetekben csupán olyan iskolai füzetek, jegyfüze­­tek, irkák és tanszerek használtassanak, melyek hazai készítmények, valamint kimondotta azt is, hogy a tankönyvek engedélyezésénél kiváló figyelmet fog fordítani arra, hogy hazai gyártmányú papírra legyenek nyomva. Ennek a rendelkezésnek ellenőrzésére is a több­ször említett védjegy kötelező használata fog szol­­gálni, az egyéb tanszerek pedig (rajztáblák, rajz­­sinek, háromszögek stb.) szintén ellátandók lesznek az illető gyár, vagy ipartelep belajstromozott véd­jegyével. Ez a támogatás és védelem azonban csak addig tartómig a hazai iparcikk árban és minőségben, valamint egyéb feltételekben, nevezetesen szállító­képességben a külföldi papírral egyenlő, mert ellen­kező esetben mindez intézkedések hatályon kívül helyeztetnének. A kellő ellenőrzés végett a m. kir. Kereskedelmi Múzeum kebeléből külön szakértő bizottságot fog a miniszter szervezni az érdekeltségi körön kívül álló szakértő egyénekből, akiknek feladata leend, ne­­gyedévenként részletes összehasonlításokat tenni a hazai­ és külföldi papírok minőségei és árai között. Ezenkívül szigorúan fog őrködni más közegei útján is arról, hogy ez a messzemenő támogatás és védelem ne használtathassák ki jogtalanul és mél­tánytalanul, még­pedig nemcsak az állam és isko­lák, hanem a magánfogyasztással szemben séta s mihelyt ily tendenciát észrevenne, az összes intéz­kedéseket hatályon kívül helyezné. A rendelet 4. pontja az úgynevezett normál­­papirosról szól, vagyis arról, hogy az összes állami hivatalok a különböző papirosnemekből mind egy­félét használjanak. Ezt a miniszter kívánatosnak tartja, hajlandó tárgyalásba bocsátkozni a normál­papiros behozatalára nézve és felhívja a bizottságot részletes javaslatának megtételére. Ezeknek a kedvezményeknek fejében a minisz­ter kiköti, hogy a magyar papírgyárak semmiféle külföldi szövetséghez, kartellhez, vagy társasághoz nem csatlakozhatnak, hanem feltétlenül mint önálló magyar gyárak tartoznak maradni, akár egyesülten, mint egy közös vállalat, akár külön-külön magán­­vállalatok s mint ilyenek, bizonyos közös érdekeik védelmére és képviseletére esetleg egyesülve. Ennélfogva felszólítja a miniszter a bizottságot, hogy hívja össze az összes hazai papírgyárak tu­lajdonosait közös értekezletre, — melynek ideje nála bejelentendő — és ott eziránt vegyen kötelező nyilatkozatot minden egyes gyárostól. Ugyanez értekezlet feladata lessz nyilatkozni a víznyomású védjegyek ügyében, melyeket a bizott­ság tartozik összegyűjteni és minden egyes cég külön jegyzésével ellátva, beterjeszteni. Az összes ily védjegyekről az egész magyar papír- és tanszeripart felölelő kis füzet lessz ki­adandó, még­pedig úgy, hogy abban a bevezető általános áttekintésen kívül minden gyárnak külön lapja lessz az eredeti védjegygyel és az illető lapon a cég készítményeinek név szerint való felsorolásá­val, de kizárva minden reklámszerű, vagy általában üzleti tartalmat. Végül még azt a feltételt szabja meg a minisz­ter, hogy a támogatást igénybe vevő papírgyárosok összes gépeiket és felszereléseiket magyar készítmé­nyekből szerezzék be. Nagy ideje volt, hogy a kormány a hazai papír­ipar megmentésére irányuló akciónak élére álljon. Üdvözöljük Hegedűs Sándor kereskedelemügyi mi­nisztert, hogy a kormánynak ezt az elutasíthatatlan kötelességét oly módon teljesíti, mely a sikernek és a gyakorlati segítségnek minden ismérvét mutatja, papság nagy számmal. Tiz órakor istentisztelet volt, utána a községház előtti téren ünnep, melyen Eisler tanító mondott beszédet. A német lakosság az ünnepségen lelkesen énekelte a Szózatot és a Himnuszt. A búrok végkü­zdelme, Budapest, augusztus 31. A több napig tartó belfasti csata a búrok teljes visszavonulásával végződött. Ennek elle­nére is az angolok hadi sikere messze mögötte maradt a várakozásuknak, mivel a nagyobb haderőnek mindkét részről való alkalmazása mellett a belfasti csata is csak epizódja volt a guerilla-háborúnak. A búroknak sikerült nagy angol haderőt sokáig lekötve tartani és kifá­rasztani, a végső percben azonban, mikor a túlnyomó erő érvényesülhetett volna, nagyobb veszteség nélkül visszavonultak, mint az angol invázió alatt már sokszor megtették. Most is­mét nyugat felé összpontosulnak a búrok, valószínűleg Neelspruit körül, ahol be akarják várni az angolok újabb és nagyon is kétséges eredményű támadását. A délafrikai harctér eseményeiről mai táv­irataink a következők : London, augusztus 31. A snettfer-ügynökség jelenti Melvetiafarmból 29-iki kelettel. Butter tábornok French és Polecarev ezredesekkel ide­érkezett. Egyesült seregeik elűzték a búrokat a magaslatokról s most lovasitott gyalogság ül­dözi őket. Watervalenderbe kanadai lovasság érkezett. A búrok kisebb része észak felé tart, főhaduk pedig tüzérséggel Barberton felé megy. London, augusztus 31. Roberts lord jelenti Belfastból tegnapi kelettel. A Watervalboven és Watervalender megszállásáról szóló jelentések szerint Buller lovascsapatokkal olyan állást fog­lalt el, amely teljesen uralkodik Noottgedacht fölött, mely úgy látszik el van hagyatva. A benszülöttek azt mondják, hogy Krüger és az összes búr kommandók tegnap Pilgrimsresten át elvonultak. French azt jelenti, hogy a vasút Vatervalenderig az állomásnál lévő kis híd ki­vételével nincs megrongálva. . London, augusztus 31. Lourence-Marques­­ből jelentik augusztus 30-áról. A búrok fő­hadiszállásukat Neelspruitba tették át. Táboruk most Neelspruit és a Krokodil folyó között van. A belfasti csatában az angolok ötven ágyúval vettek részt. A legtöbb burger nem haj­landó arra, hogy tovább harcoljon. Sok búr Elandstalba menekült. Krüger és Siffijn elnökö­ket minden órában ide várják. Egy johannesburgi távirat jelenti, hogy Theron búr parancsnok az angoloktól délre operál. Újabb hírek hiányoznak. Hir szerint Devett tábornok meghalt,de ezt a hírt még nem erősítették meg-

Next