Pesti Napló, 1900. november (51. évfolyam, 300-329. szám)
1900-11-01 / 300. szám
SOO. szám. Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1900. november 1. 3 — ■■ ■ ■ ----------- ----------------- - .... felel. A két kormánynak egymással ellentétes felfogása semmiesetre sem jutott el még a kritikus stádiumhoz, tehát nincs kizárva amindkét félre kielégítő megoldás lehetősége. Természetes dolognak kell azonban tartani, hogy az osztrák kormány teljes határozottsággal fogja kívánni a Spalatóval való vasúti összeköttetést. Ausztriára nézve sajnálatos volna, ha a döntés ezzel ellenkező irányban következnék be. Késő éjjel a félhivatalos M. T. I. a következő bécsi táviratot hozza. A boszniai vasutak ügyében eddig nem történt döntés és ennek a dolognak az állása, amint az az ez évi október 29-én tartott ülésről közölt kommünikében közölve lett, azóta semmi változást nem szenvedett. E szerint a spalatói küldöttségnek, mely tegnap néhány miniszternél tisztelgett, nyilván nem adathatott oly értelmű válasz, mintha a Bugojno—Arzano vonal kiépítése elvettetett volna, hanem erre irányuló kérdésekre csak azt a választ kaphatták, hogy a döntés még nem történt meg. A király ma Kállay Benjámin közös pénzügyminisztert hosszabb ideig tartó magánkihallgatáson fogadta. Harc a montenegrói határon. Egy bécsi újságnak jelentős eset hírét táviratozzák Mosztárból. A távirat szerint Hercegovina és Montenegro határán harcra került a dolog egy osztrák-magyar őrjárat és montenegrói katonák között, kik a határon átlépve, megrohanták katonáinkat. Az okkupáti tartományok határvidékén, hol pedig a határsértés úgyszólván napirenden van, évek hosszú sora óta nem történt ehez hasonló komoly összeütközés, melynek jelentőségét növeli, hogy a támadók nem holmi rablók, hanem rendes montenegrói katonák voltak. Az eset úgy történt, hogy e hónap 26-ikán Kazanci kis helység mellett, Avtovács közelében épp határjárást végzett egyik katonai őrjáratunk, mikor egy montenegrói katonai csapat, mely a határt átlépte, rajtaütött. Az őrjárat, bár csak öt emberből állott, önvédelemből s hogy a határsértést visszautasítsa, szembeszállt a sokkal számosabb támadó csapattal s csakhamar visszavonulásra kényszeritette a montenegróiakat. Ez utóbbiak közül egy hadnagy és egy káplár elesett katonáink golyóitól. A mieink közül két katona megsebesült, méghozzá az egyik puskatussal való ütéstől, mert a harc hosszabb lövöldözés után dulakodássá fejlődött. A montenegróiak magukkal vitték halottaikat, de igen sok fegyverüket hátrahagyták s ezeket katonáink zsákmányul is ejtették. Az esetről, mely Mosztárban nagy izgatottságot okozott, azonnal távirási jelentést küldtek a hadügyminisztériumnak. Bécsben tényleg három napja tudnak már a dologról, de hivatalosan mindaddig nem nyilatkoznak, míg a részletes jelentés Mosztárból meg nem érkezik. — Kazanci helység szorosan Hercegovina és Montenegro határán van, a határvonalnak felső harmadában, ott hol Hercegovina területe minden térképen látható földnyelvvel beszögellik a montenegrói határba. — Késő éjjel azt táviratozzák Bécsből, hogy az összeütközés hirét hivatalosan is megerősítik. Az erről szóló kommüniké így szól: A Neues Wiener Abendblatt mai számának az a jelentése, hogy egy osztrák-magyar katonai őrjárat és montenegrói katonák között összeütközés történt, melynek következménye montenegrói részről egy halott és mindkét részről több sebesült volt, megerősítést nyer. Az eddigi jelentések szerint úgy látszik, hogy csak az ülető határszéli lakosságnak vitás erdőhasználati igényekből eredő konfliktusáról van szó, úgy hogy az incidensnek csak csekély jelentősége volna. A hivatalos nyilatkozat szerint is a két ország katonái között történt az összeütközés s ez adja meg ez esetnek a maga karakterét. Hogy miből támadt a harc, annak másodrendű fontossága van azzal a kérdéssel szemben, hogy miképpen kerültek oda a katonák és hogy kerülhetett köztük harcra a dolog. Darányi miniszter üdvözlése. Aranyos-Marofiról táviratozzák, hogy Bars vármegye törvényhatósági bizottsága ma tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy Darányi Ignác földművelésügyi minisztert, a mezőgazdaság érdekében kifejtett működéséért, bizalmi felirattal üdvözli. A görög-katolikus magyarok válasza. A gör.kat. magyarok országos bizottsága két ungvári hetilapnak az országos bizottság ellen intézett támadásaira vonatkozóan a következő nyyatkozat közlésére kért fel bennünket . , , Miután különösen a két szóbanforgó hetilap egyikének, a Görög-katolikus Szemlének némi súlyt kölcsönöz az a körülmény, hogy az magát az Ungváron székelő Szent Bazil Társulat közlönyének hirdeti, ennélfogva az országos bizottság beható és higgadt megfontolás tárgyává tette, hogy minő állást foglaljon el ennek a hírlapnak különösen a legutóbbi vasárnapi számában megjelent minősíthetetlen támadásával szemben. A megfontolás eredménye az, hogy miután az országos bizottság legjobb meggyőződése szerint, ország-világ előtt, de különösen illetékes püspökei és maga a római szentszék előtt is, már eléggé igazolta és bebizonyította katolicitását: ennélfogva a Görög-katolikus Szemlének, eretnekséggel, skizmával, szakadási tendenciákkal stb. gyanúsító vádjai felett méltatlankodással és megvetéssel napirendre tér. A görög-keleti püspökségek szaporítása. Nagy-Szebenből táviratozzák. A Telegraful Rovtán metropolita lapja vezércikkben méltatja a legutóbbi görög-keleti egyházkongresszust és azt mondja, hogy a görög-keleti püspökségek szaporítása a román népnek és az állampolgárok tekintélyes részének erkölcsi ereje érdekében szükséges. A mai görögkeleti eparkiák más felekezetek egyházmegyéjéhez viszonyítva túlságosan nagyok. Ez pedig úgy az adminisztrációt, mint a román nép erkölcsi nevelését megnehezíti. ORSZÁGGYŰLÉS Budapest, október 31. Egyike a legelsőknek, akik a képviselőház folyosóján megjelentek, Eötvös Károly volt. Minél ritkábban jár a Házba, annál nagyobb gyűrű támad a folyosó ama padja körül, amelyre ő szokott leülni. Ma is örömmel üdvözölték mindenfelől, kivált a függetlenségiek. — Hejh, hogy megforgatja majd a vajda az ő csatabárdját ebben a vitában! — mondogatták egymásnak nagy gyönyörűséggel. Az egyik «vitarendező] (mert a Kossuthpárt megint életbe léptette ezt a szép hivatalt) mindjárt föl is ajánlotta Eötvösnek, hogy válaszszon, az ülés melyik részében kíván szólni. — Beszélni beszélek majd, felelte, de nem hiszem, hogy ma. Ma csak úgy körülnézek egy kicsit a csatatéren. Hát a csatatér az ülés első felében olyan maradt, mint tegnap volt, de a második felében az ülésnek gyökeresen megváltoztatta a képét az a beszéd, amelyet Széll Kálmán miniszterelnök mondott. Elején az ülésnek az ellenzék folytatta a munkát ott, ahol tegnap elhagyta : annak az épületnek, amelyet a trónörökös házasságáról szóló javaslat ellen való gravámenekből tegnap kezdett építeni, Kossuth Ferenc beszéde volt a fundamentuma; ezt körülfalazta az Ugron-párt, a néppárt határozati javaslata meg amolyan furfangos akna akart lenni, amit maga alatt robbantana föl az ellenség, amikor keresztül megy rajta. Színeket, és csinos formákat rakott erre az ellenzéki építményre a Mezőssy érzéses beszéde és ma elsőül Rátkay László látott a folytatáshoz. Formás, tüzes beszéd volt ez is, zajos tetszés kísérte a szélsőbalon; bevezetőül Bátkay az ellenzéki épületre rátette a villámfogót, kijelentvén, hogy amit ő mond, azt csak az immunitás alatt mondhatja el, de a várt viharos szcénák s elnöki rendreutasítások nem jöttek meg, Rátkay zavartalanul s pártja éljenzése közt fejezte be poétikus színekkel ékesbeszédét Egy pár ellenzéki kiáltás megint a jobboldalt invitálta most szólásra, de a függetlenségi Polczner Jenő következett. Az öreg úr hoszszan beszélt, de újat nem mondott, csak azt erősítgette és ismételte, amit már előtte elmondtak. A szünet után jött a csatatér hatalmas megváltozása. Széll Kálmán állt szólásra s csak most látszott meg, hogy ma még sokkal többen voltak a Házban a képviselők, mint tegnap. Folyosóról, olvasótermekből besereglett mindenki a terembe, így alakult meg a miniszterelnök impozáns hallgatósága, melyben minden párt csaknem teljes számmal volt képviselve. Amott, az ellenzék tömött sorai fölött szinte látták e percben a lelki szemek a gravámenekből épített várat, s feszültséggel lesték mindenütt, hogy végez ezzel a kormányelnök. Nagy másfélórás beszédet szentelt ennek a feladatnak Széll Kálmán és diadalmasan oldotta, meg. A munkát a fundamentumon Kossuth beszédén kezdte meg, azt szedte ízekre, hatalmas polemizáló erővel. Fényes részei voltak ennek a fejezetnek a közjogi magyarázatok, a morganatikus házasságra vonatkozó fejtegetések, már a második fejezet meghozta a nagy slágert, az Ugron-párt határozati javaslatának lebontását, mert a miniszterelnök bemutatta a házi szabályoknak a házasságra vonatkozó részét, a harmadik fejezet a néppártnak szólt, s a miniszterelnök meggyőző érvelése mellett bizony nem robbant fel a határozati javaslatba burkolt ellenzéki akna. Egyszerre csak azon vették magukat észre a hallgatók, hogy az ellenzéki gravámenek épületeeltűnt, s helyébe a törvényjavaslat helyességét, alkotmányos voltát hirdető várát építette föl a szónok. Helyeslés, tetszés, éljenzés, taps sűrűn zúgott a miniszterelnök felé, aki ezután adta elő beszéde legszebb részét: a trónörökös hitveséről szólót, aki királyné nem lessz. A legjobban megkapó szónoki ékességektől csillogott ez a befejező rész, erő, hangulat, poézis váltakozott benne. Hosszan, percekig hangzott a lelkesedés zaja, majd pedig a miniszterek és képviselők serege tódult a szónok felé, hogy mai nagy diadalához gratuláljon neki. A vitát ma már nem is folytatták, hanem Endrey Gyula interpellációjával végződött az ülés. A szépviselőház ülése. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Perczel Dezső elnök felolvastatja s hitelesítteti a múlt ülés jegyzőkönyvét. Következik a napirend: A trónörökös házassága. Horkay László: Amit mond, a hazaszeretet mondatja vele, de olyanokat is fog mondani, amiket csak az immunitás alatt mondhat el. Magasztalja a szerelem erejét, de emellett óvakodni kell, hogy a rozmaring szálat, mely ma még zöld a trónörökös kalapján, piros ne legyen majdan a reá hulló vérharmattól. Históriai és közjogi fejtegetések közepett rámutat a királyi ház sötét csillagaira, Zrínyi és Frangepán kivégzésére, a rodostói temetőre, az aradi tizenhárom emlékére. Az 1723-iki törvényt nem a Habsburg-ház iránt való szeretetből, hanem a belviszály elkerülése végett hozták meg. Várjon nem viszik-e majd az események a nép lelkébe azt a hitet, hogy a király nem hites feleségével él együtt ? A magyar törvényhozás kötelessége, hogy elejét vegye minden félszeg helyzetnek. A javaslatot nem fogadja el. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felkiáltások balfelől: Odaát nem beszélnek? Halljuk az udvari tanácsosokat ! (Zaj.) Polczner Jenő: A javaslat ellen beszél. (Zaj.) Felkiáltások a szélsőbalon: Ne beszélj, amíg odaát diskurálnak ! Az elnök: Ne zavarják a saját szónokukat. (Zaj.) Oray Lajos: Majd ha ■ a miniszterelnök beszél, mi diskurálunk ! Polesner Jenő : A javaslatot túlhajtott lojalitás szülte. Tiltakozik a házi törvény szabályainak elfogadása ellen s az ellen, hogy a trónörökös neje majdan ne lehessen királyné. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. A miniszterelnök beszéde. Széll Kálmán miniszterelnök: Tisztelt képviselőház ! (Isallunk! Halljuk!) Midőn először megvillant agyamban az eszme, hogy ezt a főhercegi nyilatkozatot a magyar törvénykönyvbe be kell iktatni és eziránt megtettem előterjesztésemet, ama meggyőződésben voltam, hogy nem alkotmányunk sérelmével és megbontásával, nem közjogunknakelforgatásával, hanem alkotmányunk szellemében és értelmében járok el és közjogunk integritását és