Pesti Napló, 1900. december (51. évfolyam, 330-359. szám)

1900-12-01 / 330. szám

830. szám. Budapest, szombat 1900. december 1. PESTI NAPLÓ* 4 nem szavazta. A tanács kívánsága tehát nem a kormánynak szól, hanem az uj képviselőháznak. — A tanács azután menetrendi ügyeket tárgyalt. A bosnyák mohammedánsági kivándorlása. A szerb ellenzéki lapok szerint Boszniát és Herce­govinát tömegesen hagyja el az ottani mohammedán vallású lakosság. Az újvidéki Branik szerint a mo­­hammedánok kiköltözése a megszállott tartományok­ból nemhogy apadt vagy megszűnt volna, hanem ellenkezőleg, a legutóbbi időkben gyarapodott és mindegyre gyakoribbá válik. A belgrádi újságok rendesen mindennap feljegyzik, hogy hány moham­­medán család utazik keresztül Belgrádon Török­országba. A múlt kedden 21 család (119 lélekszám) érkezett Belgrádba Boszniából, hogy tovább, Török­országba menjen. A török hatóságok nagy segítsé­gükre vannak e kivándorlóknak! Legutóbb ismét 13 bosnyák család érkezett Belgrádba s vette útját Konstantinápoly felé. A Branik szerint nagy elkese­redés bírhatta rá e családokat ősi tűzhelyük elha­gyására ! Kiváncsiak vagyunk — mondja az újság — mivel adja az okát Ballay eme kiköltözésnek, avagy egyszerűen tagadásba veszi-e, aminthogy a kétség­telen faktumokat el szokta tagadni. «Olvasd székely!» Ezzel a címmel csinos ki­állítású füze­tben adta ki Szent-Iványi Kálmán or­szággyűlési képviselő beszámolóját, mely a nyárád­­szeredai kerület vá­asztópolgárságának szól. A mai átmeneti idők fontossága — úgymond a szerző — bírja rá, hogy az igen mozgalmas országgyűlés ese­ményeiről ne röpke szavakban, hanem higgadtab­ban átgondolható munkálatban számoljon be. Élén­ken, színesen és alaposan írja le ezeket az esemé­nyeket Szent-Iványi; ő, aki a nemzeti pártból már régebben belépett volt a szabadelvű pártba, most megnyugvással és elégtétellel üdvözli azt, hogy a múlt év elején az egész nemzeti párt nemes­i elha­tározással önként teljesen fölosztott s a szabadelvű pártba belépett. Lelkesedéssel szól Széll Kálmán miniszterelnök békepolitikájáról s eddigi eredmé­nyes munkálkodásáról, s utal különösen az új vá­lasztási törvény fontosságára, ismertetve annak leg­lényegesebb intézkedéseit, meg a tervezett üdvös adóreformra. Végül az átkos felekezeti villongások­tól, s azok föltámasztóitól óvja a polgárságot, rá­mutatva, hogy az állam, a kormány legfőbb törek­vése, hogy minden felekezetnek, minden gazdasági osztálynak egyenlő mértékkel mérjen s mindeniknek boldogulását a tőle telhető eszközökkel előmozdítsa. Az egész füzet ügyes tollal van megírva, világosan, lendületes, hazafias hangon szól és jó benyomást tesz az olvasóra. ORSZÁGGYŰLÉS Budapest, november 30. Mindenik párt kivette részét a mai nap költségvetési vitájából, a szabadelvű párt s a függetlenségi párt egy-egy szónokkal, a néppárt kettővel. A kezdet a néppárté volt, mert el­sőül az agg privigyei plébános, Juriss Mihály állott fel és az ő tótos akcentusával, kenettel­jes hangon, sok keserűséggel panaszolta fel, hogy a liberalizmus az oka minden bajnak, még az anarkizmus terjedésének is; nem is szavazza meg a költségvetést, míg nem bukik a liberális rendszer. Ezt a csöndes prédikációt zajos fejezet váltotta fel. Szólásra állt Asbóth János, ki most a jobboldalról vitázott a nép­párttal, melynek azelőtt alelnöke volt. Be­széde az ellenzéken nagy felháborodást és zajos közbekiáltásokat támasztott. Mindez azonban nem zavarta Asbóthot, ötnegyed­órán keresztül folytatta fejtegetéseit, me­lyek abban csúcsosodtak ki, hogy még ha nép­párti többsége volna is a Háznak, a revíziót az se valósíthatná meg, mert ez Magyarország veszedelmét jelentené. A néppártról nyomban Baráth Ferenc felelt Asbóthnak. Azután Man­tel Pál tegnapi beszédével polemizált és végül a költségvetést bírálta. A szélsőbal szónokára, Csá­­volszky Lajosra csak félkettőkor került sor, de a szónoknak a részére maradt félóra elég­séges volt arra, hogy a sárga földig lekriti­zálja a legutóbbi harminchárom esztendő vala­mennyi kormányát s rendszerét, nem kímélve természetesen a mai kormányt sem. Sok tűz­zel előadott beszéde nagyon tetszett a szélső­balokéinak. A beszédnek a kereskedelmi tárcára vonatkozó passzusát különben Hegedűs mi­niszter nyomban megcáfolta. Az ülés végén Széll miniszterelnök s Peresei a képviselőhöz ülése. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Perczel Dezső elnök nyitja meg az ülést. A költségvetés. Juriss Mihály: Olyan a liberális párt, mint a rossz orvos ; a társadalom nagybeteg, de a libera­lizmus nem mer a gyógyításhoz fogni. Első­sorban a keresztény elvek visszaállítása szükséges. Az anarkia, a királygyilkosságok, mind a liberalizmus következései. Krisztus nélkül nincs állam, nincs tár­sadalom. A­ felekezetnélküliséggel megfosztották a népet az utolsó mentőhorgonytól. Minthogy a kor­mány a liberalizmus alapján áll, a szóló pedig ezt veszedelmesnek tartja, nem fogadja el a költségve­tést. (Helyeslés a néppárton.) Asbóth János: A néppárt szónokai a vitában úgy látszik magasabb rekordra töreksznek az oppo­­zícióban. Molnár János két órán át igyekezett be­bizonyítani, hogy a Széll-kormány nem hozott semmi javulást. Ez amellett szól, hogy az életfrakció a néppárt szempontjából beszélve, teljesen elhibázott, rossz politika volt. (Derültség és mozgás balfelől.) Annyi tény, hogy azáltal az a párt a konzervatív elemek támogatását elveszítette, különben pedig ott vannak, ahol a mádi zsidó. (Derültség balfelől.) Molnár szerint a mostani miniszterelnök politikájá­nak megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy a kedélyeket megnyugtatja, az izgalmakat lecsillapítja (Derültség és helyeslés jobbfelől) és az ingerültsé­get megszünteti. Hát ha ezt akarta bizonyí­tani, fényesen bebizonyította Molnár, hogy leg­alább a néppárt az obstrukcióban tisztára a próbámén szerepét játszotta. (Nagy derültség.) A szóló azonban a mai kormányra nézve Molnár­ral ellenkező nézetben van. Eszébe jut a napóleoni hadjáratok idejéből való huszár, aki mikor rátette a lábát a Duna-forrásra, elképzelte, mekkorát fog­nak odahaza csodálkozni, ha egyszerre elapad a Duna. A Duna azonban nem apadt el, mert jobbról is, balról is, néha hom­okegyenest ellenkező irá­nyokból szakadnak bele a vizek. Egy ideig e vizek színe egymástól élesen megkülömböztethető, de amint tovább halad a folyó, ez a különbség meg­szűnik, mert ez a víz nem az Inn, nem az Enns, nem a Morva, nem a Giram, vagy az Ipoly vize, hanem a nagy, a fényes, a nagy Dunáé. (Felkiál­tások balfelől: Zavaros lessz.­) Megengedem, hogy nem olyan tiszta, mint a forrásnál, de azért mégis elég tiszta arra, hogy a képviselő urak is azt igyák és abba mosakodjanak. (Derültség.) Hiába volna tagadni, tudja mindenki, hogy egymással homlok­egyenest ellenkező volt azoknak az iránya és a múltja, akik a mai többséget alkotják. (Egy hang: a szélsőbaloldalon : A jövőjük is olyan lessz!) De helytelen volna azt következtetni, hogy meg­tagadják múltjukat. Ez a megtagadás nem volt feltétele az egyesülésnek; félretettek a nagy harcok idejéből eredő minden személyes sérelmet, s egyesültek a szebb jövő megalko­tására. A­ nagy célokat, melyeket Wekerle kitűzött, a szóló mindig helyeselte. Eme nagy célok elseje volt a vallási béke megóvása és biztosítása. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez sikerült!) a második volt a valutarendezés, (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Ez is sikerült!) a harmadik volt a köz­­igazgatás reformja, (Felkiáltások a szélsőbalol­­dalon : Ez is sikerült!) amely résen napirenden ál­lott ; a negyedik volt az országnak közgazdasági fellendülése (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez is sikerült!) az ötödik van az egyenesadók reformja. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Ez is sikerült! Nagy derültség.) Nagy hibák történtek intra muros et extra, azért nem valósultak meg e nagy célnk. Egy hang: balfelől: Hát a revízió ! (Derültség.) Asbóth János: A revízióról is fogok beszélni. A je­en kormány az első, mely rendszeres, átható, üdvös akciót fejt ki a nagy célok megvalósítására. Azt mondják­­. szomszédaink, akik a revíziót sür­getik , hogy az én beszédemben van egy nagy fal­­lad­a és egy nagy úr. (Felkiáltások a baloldalon. Nem mondta senki! Derültség balról.) Tehát lás­suk, hogy mi lenne akkor, ha a kormány — nem­csak ez a kormány, de akár mint kormány, akár esetleg a jövő választásoknál többségbe kerülhető néppárti Zichy-kormány . . . (Derültség.) Justh Gyula: Asbótti-kormány ! Asbóth János : ... a revízió terére akarna lépni. A szóló a leg­nagyobb elismeréssel szól a Széll-kormány alatt elért nagy eredményekről, amelyek Magyarországot tették a monama szilárd pontjává. Tessék elkép­zelni, mi lenne, ha a kormány előállana a revízió­val. A béke teljesen megbomlana, s új vad harcok tépnék szét az ország nyugalmát. Még ha revizio­nista többség lenne, akkor sem lenne revízió. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ő is a revízió programul­ja alapján jött be !) Az el­nök : (a szélsőbal felé,) Csendet kérek ezen az ol­dalon !) Kubik Béla: Milyen programmal lett meg­választva, arról tessék beszélni! Micsoda ez ? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon ) Az elnök : Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lehetetlen! Nagy zaj.) Just Gyula: Le kellett volna köszönnie! Új választásnak kellett volna magát alávetnie! (Nagy zaj.) Az el­nök , Just képviselő urat kérem, méltóztassék nyu­godtan lenni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lehetetlen!) Asbóth János: Azért beszéljek, hogy igazoljam álláspontomat. Kubik Béla: Reszelném, ha velem egy párton volna! (Zaj.) Pichler Győző: Majdnem elnöke lett a nép­pártnak ! (Zaj.) Asbóth János: Ez volt köz­tünk az állandó differencia. Buzáth Ferenc: Mondta volna ! Ez nem áll! (Nagy zaj balfelől.) Páder Rezső : Erről nem volt szó a klubban soha. (Zaj.) Asbóth János : Hogy ezt mindig mondottam, azt okmányokkal is igazolhatom, amelyek ugyan nem alkalmasak a nyilvánosságra hozatalra, de ha a t. képviselő úr meg akarja tekinteni, akkor oda­adom. (Ellenm­ondások a balközépen. Felkiáltások: Tessék megmutatni!) Azt mondottam és vitattam mindig, hogy felekezeti pártalakítással Magyarorszá­gon zöld ágra jutni nem tehet és ha lehetne, hát ez volna o­z országra néz-e a legnagyobb veszély. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar katolikus­nak nem az a feladata, hogy a vallása és hazája iránti kötelességeit egymással szemben mérlegelje és azokban válogasson, hanem hogy mind a kettőt egyesítse és te­jesítse. A költségvetést a jelenlegi kormány iránti bizalomnál fogva is elfogadja. (He­lyeslés a jobboldalon.) Baráth Ferenc: Hogy politikai erkölcseink mennyire sülyedtek, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a beszéd, amely most elhangzott (Úgy van a baloldalon.) Ha egy képviselő elvi programm alap­ján választóik meg és megváltoztatja programmját, kötelessége a parlameti tisztesség érdekében vagy hallgatni, vagy pedig a mandátumról leköszönni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla: Meg­csalja a választókat. Buráth Ferenc : Hanem, hogy egy képviselő azon programm ellen forduljon, amely programm alapján a választóktól bizalmat nyert, ezt a politikai tisztességgel összeférhetőnek nem tartja. Amit Mandel Pál tegnap a néppárt el­len mondott, azt a szóló nem is veszi ko­moly dolognak, de tiltakozik ama vád ellen s megvetéssel utasítja vissza, hogy a néppárt a kamarilla­i reakció szolgálatában áll. Azután a szóló a költségvetést bírálja, a tisztviselői fizetések rendezését sürgeti és tiltakozik az ellen, amiket a pénzügyminiszter a keresztény hitelszövetkezetek jogosulatlanságáról mondott. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés balfelől.) Csávolszky Lajos: Nem fogadja el a költség­­vetést, bizalmi okokon kívül azért sem, mert a költségvetés nem reális, a valóságban a kormány az állam bevételeit s kiadásait egész másként­­ ke­zeli, mint ahogyan ezt a Ház megállapította. Hivat­kozik az évenkénti túl­kiadásokra, amelyek természe­tesek, ha úgy járnak el, mint a kereskedelmi mi­nisztérium, mely kénytelen volt százhatvanezer fo­rint áfa levelezőlapot megsemmisíteni. Ez a parla­ment nem képviseli a nemzetet, mert a többség a korrupció és erőszak útjain jött létre, parlamenti re­form kell, általános titkos szavazójoggal. A magyar kormányférfiak tehetetlenek, nem tudják az orszá­got felszabadítani az évtizedes visszaélések, jogta­lanságok alól. A miniszterelnök szerint a választási reform ugrás a sötétbe. Hát amikor a Tisza-lexet elsőnek aláírta a miniszterelnök úr, az nem volt-e ugrás a sötétbe ? Ez volt a sötétbe ugrás. (Zajos tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert azt csak nem téte­lezhetjük fel, hogy a miniszterelnök úr előre látta, hogy a Tisza-lex aláírása a Széll-kabinethez fog ve­zetni ! (Egy hang: a baloldalon : De látta !) Thaly Kálmán : Ha látta, akkor nagy mester! (Zajos de­rültség.) Csávorszky Lajos: Nem a kormányok, csak az isteni gondviselés őrködik ez ország fölött. Bízik benne, hogy elkövetkezik a pillanat, mikor a mai rendszer megbukik. A költségvetést nem sza­vazza meg. (Zajos tetszés és taps a szélsőbal­oldalon). Hegedűs Sándor miniszter: Arra vonatkozólag, amit Csávolszky a levelező­ lapokról mondott, elő­adja, hogy a millenáris kiállítás alkalmával képes­levelezőlapokat csináltak és ezt készpénzben a ki­állítási bizottságnak elszámolták 200.000 forint ér­tékben. Ott bevételeztetett ez, mint fedezet. Mint­hogy azonban a 200.000 forint áru — külön figu­rával ellátott — millenáris képeslevelezőlapból nem volt értékesíthető, csak 40.000 forint értékű... — Csávolszky Lajos! No hát ! — Hegedűs Sán­dor miniszter: Lehet fedezetet előirányozni, amely nem realizáltatik, de itt az államnak és senkinek vesztesége nincsen. (Úgy van­ jobbfelől.) Ha akkor arra számítottak, — mert hiszen én nem voltam akkor miniszter — hogy 200.000 forint árut lehet így eladni és ebből 200.000 forint bevételt terem­teni, és ha ebből 160.000 forint ára papiros maradt, az egyszerűen csalódás az előirányzatban, de itt tényleges vesztesége sem az államnak, sem senki­nek nincsen. (Helyeslés jobbfelöl.) Az elnök javaslatára a vita folytatását hétfőre halasztották- elnök előterjesztései alapján elhatározták, hogy az országgyűlés két Háza az új koronaőr meg­választására kedden tartja együttes ülését.

Next