Pesti Napló, 1900. december (51. évfolyam, 330-359. szám)
1900-12-01 / 330. szám
830. szám. Budapest, szombat 1900. december 1. PESTI NAPLÓ* 4 nem szavazta. A tanács kívánsága tehát nem a kormánynak szól, hanem az uj képviselőháznak. — A tanács azután menetrendi ügyeket tárgyalt. A bosnyák mohammedánsági kivándorlása. A szerb ellenzéki lapok szerint Boszniát és Hercegovinát tömegesen hagyja el az ottani mohammedán vallású lakosság. Az újvidéki Branik szerint a mohammedánok kiköltözése a megszállott tartományokból nemhogy apadt vagy megszűnt volna, hanem ellenkezőleg, a legutóbbi időkben gyarapodott és mindegyre gyakoribbá válik. A belgrádi újságok rendesen mindennap feljegyzik, hogy hány mohammedán család utazik keresztül Belgrádon Törökországba. A múlt kedden 21 család (119 lélekszám) érkezett Belgrádba Boszniából, hogy tovább, Törökországba menjen. A török hatóságok nagy segítségükre vannak e kivándorlóknak! Legutóbb ismét 13 bosnyák család érkezett Belgrádba s vette útját Konstantinápoly felé. A Branik szerint nagy elkeseredés bírhatta rá e családokat ősi tűzhelyük elhagyására ! Kiváncsiak vagyunk — mondja az újság — mivel adja az okát Ballay eme kiköltözésnek, avagy egyszerűen tagadásba veszi-e, aminthogy a kétségtelen faktumokat el szokta tagadni. «Olvasd székely!» Ezzel a címmel csinos kiállítású füzetben adta ki Szent-Iványi Kálmán országgyűlési képviselő beszámolóját, mely a nyárádszeredai kerület váasztópolgárságának szól. A mai átmeneti idők fontossága — úgymond a szerző — bírja rá, hogy az igen mozgalmas országgyűlés eseményeiről ne röpke szavakban, hanem higgadtabban átgondolható munkálatban számoljon be. Élénken, színesen és alaposan írja le ezeket az eseményeket Szent-Iványi; ő, aki a nemzeti pártból már régebben belépett volt a szabadelvű pártba, most megnyugvással és elégtétellel üdvözli azt, hogy a múlt év elején az egész nemzeti párt nemesi elhatározással önként teljesen fölosztott s a szabadelvű pártba belépett. Lelkesedéssel szól Széll Kálmán miniszterelnök békepolitikájáról s eddigi eredményes munkálkodásáról, s utal különösen az új választási törvény fontosságára, ismertetve annak leglényegesebb intézkedéseit, meg a tervezett üdvös adóreformra. Végül az átkos felekezeti villongásoktól, s azok föltámasztóitól óvja a polgárságot, rámutatva, hogy az állam, a kormány legfőbb törekvése, hogy minden felekezetnek, minden gazdasági osztálynak egyenlő mértékkel mérjen s mindeniknek boldogulását a tőle telhető eszközökkel előmozdítsa. Az egész füzet ügyes tollal van megírva, világosan, lendületes, hazafias hangon szól és jó benyomást tesz az olvasóra. ORSZÁGGYŰLÉS Budapest, november 30. Mindenik párt kivette részét a mai nap költségvetési vitájából, a szabadelvű párt s a függetlenségi párt egy-egy szónokkal, a néppárt kettővel. A kezdet a néppárté volt, mert elsőül az agg privigyei plébános, Juriss Mihály állott fel és az ő tótos akcentusával, kenetteljes hangon, sok keserűséggel panaszolta fel, hogy a liberalizmus az oka minden bajnak, még az anarkizmus terjedésének is; nem is szavazza meg a költségvetést, míg nem bukik a liberális rendszer. Ezt a csöndes prédikációt zajos fejezet váltotta fel. Szólásra állt Asbóth János, ki most a jobboldalról vitázott a néppárttal, melynek azelőtt alelnöke volt. Beszéde az ellenzéken nagy felháborodást és zajos közbekiáltásokat támasztott. Mindez azonban nem zavarta Asbóthot, ötnegyedórán keresztül folytatta fejtegetéseit, melyek abban csúcsosodtak ki, hogy még ha néppárti többsége volna is a Háznak, a revíziót az se valósíthatná meg, mert ez Magyarország veszedelmét jelentené. A néppártról nyomban Baráth Ferenc felelt Asbóthnak. Azután Mantel Pál tegnapi beszédével polemizált és végül a költségvetést bírálta. A szélsőbal szónokára, Csávolszky Lajosra csak félkettőkor került sor, de a szónoknak a részére maradt félóra elégséges volt arra, hogy a sárga földig lekritizálja a legutóbbi harminchárom esztendő valamennyi kormányát s rendszerét, nem kímélve természetesen a mai kormányt sem. Sok tűzzel előadott beszéde nagyon tetszett a szélsőbalokéinak. A beszédnek a kereskedelmi tárcára vonatkozó passzusát különben Hegedűs miniszter nyomban megcáfolta. Az ülés végén Széll miniszterelnök s Peresei a képviselőhöz ülése. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Perczel Dezső elnök nyitja meg az ülést. A költségvetés. Juriss Mihály: Olyan a liberális párt, mint a rossz orvos ; a társadalom nagybeteg, de a liberalizmus nem mer a gyógyításhoz fogni. Elsősorban a keresztény elvek visszaállítása szükséges. Az anarkia, a királygyilkosságok, mind a liberalizmus következései. Krisztus nélkül nincs állam, nincs társadalom. A felekezetnélküliséggel megfosztották a népet az utolsó mentőhorgonytól. Minthogy a kormány a liberalizmus alapján áll, a szóló pedig ezt veszedelmesnek tartja, nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés a néppárton.) Asbóth János: A néppárt szónokai a vitában úgy látszik magasabb rekordra töreksznek az oppozícióban. Molnár János két órán át igyekezett bebizonyítani, hogy a Széll-kormány nem hozott semmi javulást. Ez amellett szól, hogy az életfrakció a néppárt szempontjából beszélve, teljesen elhibázott, rossz politika volt. (Derültség és mozgás balfelől.) Annyi tény, hogy azáltal az a párt a konzervatív elemek támogatását elveszítette, különben pedig ott vannak, ahol a mádi zsidó. (Derültség balfelől.) Molnár szerint a mostani miniszterelnök politikájának megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy a kedélyeket megnyugtatja, az izgalmakat lecsillapítja (Derültség és helyeslés jobbfelől) és az ingerültséget megszünteti. Hát ha ezt akarta bizonyítani, fényesen bebizonyította Molnár, hogy legalább a néppárt az obstrukcióban tisztára a próbámén szerepét játszotta. (Nagy derültség.) A szóló azonban a mai kormányra nézve Molnárral ellenkező nézetben van. Eszébe jut a napóleoni hadjáratok idejéből való huszár, aki mikor rátette a lábát a Duna-forrásra, elképzelte, mekkorát fognak odahaza csodálkozni, ha egyszerre elapad a Duna. A Duna azonban nem apadt el, mert jobbról is, balról is, néha homokegyenest ellenkező irányokból szakadnak bele a vizek. Egy ideig e vizek színe egymástól élesen megkülömböztethető, de amint tovább halad a folyó, ez a különbség megszűnik, mert ez a víz nem az Inn, nem az Enns, nem a Morva, nem a Giram, vagy az Ipoly vize, hanem a nagy, a fényes, a nagy Dunáé. (Felkiáltások balfelől: Zavaros lessz.) Megengedem, hogy nem olyan tiszta, mint a forrásnál, de azért mégis elég tiszta arra, hogy a képviselő urak is azt igyák és abba mosakodjanak. (Derültség.) Hiába volna tagadni, tudja mindenki, hogy egymással homlokegyenest ellenkező volt azoknak az iránya és a múltja, akik a mai többséget alkotják. (Egy hang: a szélsőbaloldalon : A jövőjük is olyan lessz!) De helytelen volna azt következtetni, hogy megtagadják múltjukat. Ez a megtagadás nem volt feltétele az egyesülésnek; félretettek a nagy harcok idejéből eredő minden személyes sérelmet, s egyesültek a szebb jövő megalkotására. A nagy célokat, melyeket Wekerle kitűzött, a szóló mindig helyeselte. Eme nagy célok elseje volt a vallási béke megóvása és biztosítása. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez sikerült!) a második volt a valutarendezés, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez is sikerült!) a harmadik volt a közigazgatás reformja, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez is sikerült!) amely résen napirenden állott ; a negyedik volt az országnak közgazdasági fellendülése (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez is sikerült!) az ötödik van az egyenesadók reformja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez is sikerült! Nagy derültség.) Nagy hibák történtek intra muros et extra, azért nem valósultak meg e nagy célnk. Egy hang: balfelől: Hát a revízió ! (Derültség.) Asbóth János: A revízióról is fogok beszélni. A jeen kormány az első, mely rendszeres, átható, üdvös akciót fejt ki a nagy célok megvalósítására. Azt mondják. szomszédaink, akik a revíziót sürgetik , hogy az én beszédemben van egy nagy fallada és egy nagy úr. (Felkiáltások a baloldalon. Nem mondta senki! Derültség balról.) Tehát lássuk, hogy mi lenne akkor, ha a kormány — nemcsak ez a kormány, de akár mint kormány, akár esetleg a jövő választásoknál többségbe kerülhető néppárti Zichy-kormány . . . (Derültség.) Justh Gyula: Asbótti-kormány ! Asbóth János : ... a revízió terére akarna lépni. A szóló a legnagyobb elismeréssel szól a Széll-kormány alatt elért nagy eredményekről, amelyek Magyarországot tették a monama szilárd pontjává. Tessék elképzelni, mi lenne, ha a kormány előállana a revízióval. A béke teljesen megbomlana, s új vad harcok tépnék szét az ország nyugalmát. Még ha revizionista többség lenne, akkor sem lenne revízió. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ő is a revízió programulja alapján jött be !) Az elnök : (a szélsőbal felé,) Csendet kérek ezen az oldalon !) Kubik Béla: Milyen programmal lett megválasztva, arról tessék beszélni! Micsoda ez ? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon ) Az elnök : Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lehetetlen! Nagy zaj.) Just Gyula: Le kellett volna köszönnie! Új választásnak kellett volna magát alávetnie! (Nagy zaj.) Az elnök , Just képviselő urat kérem, méltóztassék nyugodtan lenni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lehetetlen!) Asbóth János: Azért beszéljek, hogy igazoljam álláspontomat. Kubik Béla: Reszelném, ha velem egy párton volna! (Zaj.) Pichler Győző: Majdnem elnöke lett a néppártnak ! (Zaj.) Asbóth János: Ez volt köztünk az állandó differencia. Buzáth Ferenc: Mondta volna ! Ez nem áll! (Nagy zaj balfelől.) Páder Rezső : Erről nem volt szó a klubban soha. (Zaj.) Asbóth János : Hogy ezt mindig mondottam, azt okmányokkal is igazolhatom, amelyek ugyan nem alkalmasak a nyilvánosságra hozatalra, de ha a t. képviselő úr meg akarja tekinteni, akkor odaadom. (Ellenmondások a balközépen. Felkiáltások: Tessék megmutatni!) Azt mondottam és vitattam mindig, hogy felekezeti pártalakítással Magyarországon zöld ágra jutni nem tehet és ha lehetne, hát ez volna oz országra néz-e a legnagyobb veszély. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar katolikusnak nem az a feladata, hogy a vallása és hazája iránti kötelességeit egymással szemben mérlegelje és azokban válogasson, hanem hogy mind a kettőt egyesítse és tejesítse. A költségvetést a jelenlegi kormány iránti bizalomnál fogva is elfogadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Baráth Ferenc: Hogy politikai erkölcseink mennyire sülyedtek, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a beszéd, amely most elhangzott (Úgy van a baloldalon.) Ha egy képviselő elvi programm alapján választóik meg és megváltoztatja programmját, kötelessége a parlameti tisztesség érdekében vagy hallgatni, vagy pedig a mandátumról leköszönni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla: Megcsalja a választókat. Buráth Ferenc : Hanem, hogy egy képviselő azon programm ellen forduljon, amely programm alapján a választóktól bizalmat nyert, ezt a politikai tisztességgel összeférhetőnek nem tartja. Amit Mandel Pál tegnap a néppárt ellen mondott, azt a szóló nem is veszi komoly dolognak, de tiltakozik ama vád ellen s megvetéssel utasítja vissza, hogy a néppárt a kamarillai reakció szolgálatában áll. Azután a szóló a költségvetést bírálja, a tisztviselői fizetések rendezését sürgeti és tiltakozik az ellen, amiket a pénzügyminiszter a keresztény hitelszövetkezetek jogosulatlanságáról mondott. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés balfelől.) Csávolszky Lajos: Nem fogadja el a költségvetést, bizalmi okokon kívül azért sem, mert a költségvetés nem reális, a valóságban a kormány az állam bevételeit s kiadásait egész másként kezeli, mint ahogyan ezt a Ház megállapította. Hivatkozik az évenkénti túlkiadásokra, amelyek természetesek, ha úgy járnak el, mint a kereskedelmi minisztérium, mely kénytelen volt százhatvanezer forint áfa levelezőlapot megsemmisíteni. Ez a parlament nem képviseli a nemzetet, mert a többség a korrupció és erőszak útjain jött létre, parlamenti reform kell, általános titkos szavazójoggal. A magyar kormányférfiak tehetetlenek, nem tudják az országot felszabadítani az évtizedes visszaélések, jogtalanságok alól. A miniszterelnök szerint a választási reform ugrás a sötétbe. Hát amikor a Tisza-lexet elsőnek aláírta a miniszterelnök úr, az nem volt-e ugrás a sötétbe ? Ez volt a sötétbe ugrás. (Zajos tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert azt csak nem tételezhetjük fel, hogy a miniszterelnök úr előre látta, hogy a Tisza-lex aláírása a Széll-kabinethez fog vezetni ! (Egy hang: a baloldalon : De látta !) Thaly Kálmán : Ha látta, akkor nagy mester! (Zajos derültség.) Csávorszky Lajos: Nem a kormányok, csak az isteni gondviselés őrködik ez ország fölött. Bízik benne, hogy elkövetkezik a pillanat, mikor a mai rendszer megbukik. A költségvetést nem szavazza meg. (Zajos tetszés és taps a szélsőbaloldalon). Hegedűs Sándor miniszter: Arra vonatkozólag, amit Csávolszky a levelező lapokról mondott, előadja, hogy a millenáris kiállítás alkalmával képeslevelezőlapokat csináltak és ezt készpénzben a kiállítási bizottságnak elszámolták 200.000 forint értékben. Ott bevételeztetett ez, mint fedezet. Minthogy azonban a 200.000 forint áru — külön figurával ellátott — millenáris képeslevelezőlapból nem volt értékesíthető, csak 40.000 forint értékű... — Csávolszky Lajos! No hát ! — Hegedűs Sándor miniszter: Lehet fedezetet előirányozni, amely nem realizáltatik, de itt az államnak és senkinek vesztesége nincsen. (Úgy van jobbfelől.) Ha akkor arra számítottak, — mert hiszen én nem voltam akkor miniszter — hogy 200.000 forint árut lehet így eladni és ebből 200.000 forint bevételt teremteni, és ha ebből 160.000 forint ára papiros maradt, az egyszerűen csalódás az előirányzatban, de itt tényleges vesztesége sem az államnak, sem senkinek nincsen. (Helyeslés jobbfelöl.) Az elnök javaslatára a vita folytatását hétfőre halasztották- elnök előterjesztései alapján elhatározták, hogy az országgyűlés két Háza az új koronaőr megválasztására kedden tartja együttes ülését.