Pesti Napló, 1901. március (52. évfolyam, 60-89. szám)
1901-03-26 / 84. szám
Kérjük azokat a vidéki tisztelt előfizetőinket kiknek előfizetése március 31-én lejár, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál minél előbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Meleg hang. Budapest, március 25. Az agráriusok köréből sokan hirdetik, hogy csak a gazdákra nézve fontos az «időjárás». Tehát csak a föld művelőiben fejlődnek ki azok a motívumok, melyek utat törnek a szívhez is. Mert csak a föld munkásai érzik át, hogy az emberi munka és az emberi tudás magában véve nem elegendő a sikerhez; ezeken kívül ehez magasabb erők áldása is kell. S mint ellenképet állítják fel a kereskedelmi világ ridegségét, melyben minden csak a pozitív számításoktól függ , melyben a sikert nem akadályozzák a váratlan elemi csapások. S amiből következik, hogy a kereskedelmi világ hideg pozitivitásában megfagy minden, ami a szívből jő, vagy ahoz vezet. Pedig mily igaztalan ítélet ez! — Amit a viszonyok alakulásainak neveznek, s amiből az úgynevezett üzleti konjunktúrák állanak elő, — az a kereskedővilág időjárása. Ugyanolyan, mint a föld munkásaira nézve az abnormis klíma és az elemi csapás. Az, hogy optikailag az üzleti konjunktúrák nem az égből jönnek, mint a vihar, a fagy, a szárazság és az árvíz, az a dolog lényegén nem változtat semmit. Épp úgy elemi erők és magasabb törvények ezek is, mint a gazdára nézve az «időjárás.» — S épp úgy megdermed, vagy elúszik ezektől a kereskedelmi plánta, mint a maga időjárásától a repce vagy a búza. S főként, ha az ilyen mostoha üzleti konjunktúrákat, melyek általánosan sújtják az egész európai kereskedelmet, még fokozza az a hideg ellenszenv, mely valamely országban a kereskedelem ellen divattá válik, s ha ez a hideg ellenszenv, segély és támogatás helyett kárörömmel nézi azt a küzdelmet, mely a kereskedelmi világ munkáját rombadönti, vagy elzsibbasztja. Egyszóval nagy tévedés azt hinni, hogy a kereskedelmi világ más organizmus, mint a földmivelés ; s hogy annak nincsenek motívumai, melyek érintik a szivet. Mert vannak.—Ha nem is oly élesen kidomborodva, ha nem is oly gyakori vonatkozásokban, mint a földkultura világában, de vannak. S jönnek idők, amikor egy felülről elhangzott „meleg hang» többet tehet, többet gyógyíthat, mint egy egész sorozata az ügyes számításoknak és pozitív tervezeteknek. — S hogy mennyire igaz ez, bizonyítja a Az alantiak kivonatok Harrison őrnagynak Bingham György s neje, lady Binghamhez intézett leveleiből, azoknak Szent Ilonáról való távozása után. Bingham György ugyanis Napóleonnal utazott a Northumberland hajón Szent Ilonára s annak az 53-dik ezrednek volt parancsnoka, mely őrseregül volt kirendelve Szent Ilonára, a császár ottani fogsága három első évében. Az itt közlendők épp azt, a Rosebery lord által is homályba burkoltnak jelzett utolsó korszakot világítják meg. tegnapi esemény, mely a Magyar Kereskedelmi Csarnok új palotájában lejátszódott, s melyen — a diszközgyülést követő lakoma alkalmával — Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter beszéde, mint egy szívből jövő és szívhez szólő meleg hang, úgy hatott, mint egy varázsige. S ennek a beszédnek visszhangja, mely az egész országban el fog terjedni, hivatva lesz arra, hol fölbátorítsa a csüggedőket, reményeket ébreszszen a kétségbeesőkben, és hogy elűzze azt a félelmet, hogy Magyarországon a kereskedelmi világ el van hagyatva ,s elűzze azt a sötét aggodalmat, hogy Magyarországon a kereskedelmi világ egy félrevezetett, egy meghomályosított közérzés üldöző tendenciáinak ki van szolgáltatva. Nem előzetes számítás, hanem csak szerencsés véletlen hozta össze tegnap a kereskedelmi minisztert a magyar kereskedelmi világgal. A Kereskedelmi Csarnok új palotájában (a Szabadság-téren), tegnap volt az első közgyűlés, s azt a szokásos évi lakoma követte. A közgyűlésen a kereskedelmi világ a maga elnökeinek is ovációt rendezett, s Jesinek Henrik nagyon higgadt és nagyon okos beszédben fejtette ki, hogy mily ok nélküli s mily igaztalan az agrarizmust és a merkantilizmust egymással szembe állítani, holott a búzakereskedelem eminenmásolatát, mely a fogolynak naponkint való mutatkozását írja elő. E levél átvételét úgy Bertrand, mint Montholon két vagy három ízben megtagadták. Erre a kormányzó Wynyard ezredesre bízta a levél kézbesítését, avval a meghagyással, hogy engemet is vigyen magával. Az utasítás szerint az ordonánctiszt Nichols ezredesnek volt átnyújtandó a levelet, hogy az azt legelőbb is Montholonnak kézbesítse. De Montholon beteg lévén, nem volt látható. Ezt az az utasítás követte, hogy Bertrandnak adja át a levelet az én jelenlétemben. Longwoodnak vettük tehát utunkat, amidőn oda érkezve, Nichols százados így szólt Bertrandhoz : «íme egy levél a kormányzó úrtól Bonaparte tábornok részére! Szíveskedjék kézbesíteni !» — De Bertrand megtagadta. Ekkor Nichols további utasításai szerint ezeket mondá: «Lesz szives Bonaparte tábornokot értesíteni, hogy egy tiszt keresi őt, a kormányzó személyes törzskarából, aki levelet hozott neki Hudson Lowe kormányzó úrtól ?» — Bertrand így felelt: «Hogyha a kormányzó úr a rendes utón, általam akar, a császárral közlekedni, megteszem.» A százados erre visszavonult. A legközelebbi utasítás úgy szólt, hogy Wynyard ezredes kopogtasson a ház ajtaján s Bonaparte elé bocsáttatását kérje. Abban az esetben, ha nem kapna feleletet s az ajtót zárva találná, kerüljön a konyha felé s az ebédlőn át hatoljon be abba a szobába, ahol Napoleon tartózkodik, anélkül azonban, hogy erőszakhoz folyamodnék. A ház ajtaja zárva volt. Miután Wynyard ebbeli utasításának megfelelt, meghagyta nekem, kisérjem el Nichols századost, hogy a konyha felől kisértsük meg a belépést, úgy tettünk, de szintén sikertelenül. Ekkor az ezredes eltávo Szent Ilona szigetén. (Újabb adatok I. Napóleonról.) — I. festi sapló eredeti tárcája. (Első közlemény.) Lord Roseberg, ki már a Pitt Vilmos monográfiájával is kitűnő érdemeket szerzett magának, újabban I. Napokon életírásával gyarapította történetírói babérait. Rendkívüli szolgalommal összegyűjtött adathalmaz, nagy alaposság s minden nemzeti elfogultságtól ment tárgyilagosság jellemzik a nagy angol államférfi legújabb mesteri tanulmányát. Finom éleslátással bogozza ki a Szent Ilonáról kiinduló egykorú híresztelések ellenmondásait s kérlelhetetlen igazságszeretettel hámozza le a nagy korzikainak ott töltött életszakáról az előítéletek, elfogultság és hazugságok burkát. Ámde még maga lord Rosebery is beismeri, hogy a Szent Ilona szigetén leláncolt oroszlánnak 1818 márciusától 1821 májusáig terjedő 3 utolsó évéről úgyszólván semmi megbízható adatnak sem jutott nyomára, mert, amint ő is megjegyzi, az egykorú angol hivatalos jelentések egyáltalán nem megbizhatók. Kiváló érdekességüek tehát azok az újabb adatok, melyek egykorú angol urak és hölgyek naplójegyzetei s magánlevelezése alapján kerültek legújabban a nyilvánosság elé s melyek hitelességéhez kétség nem férhet. Sir Bingham György, lady Bingham, Mansel ezredes, Harrison őrnagy, Garreguer ezredes levelezése s naplójegyzetei azok, melyeket Napoleon halála után miss Pleydell Margit három vaskos kötetbe összegyűjtött s később annak unokahuga, miss Mantel Pleydell Dorothea lemásolt, hogy közzétegye. — Julius 17., 1819. — Önöknek a szigetről való távozása óta Bonaparte némi vonakodást árult el, hogy az előirt rendszabály értelmében naponkint mutatkozzék , minek következtében a kormányzó, Hudson Lowe, sir Reare Tamás kíséretében vasárnap átjött Longwoodba. Az ordonandiszt többször megfordult üzenettel a kormányzó és Montholon grófnál. Az lett az eredmény, hogy a kormányzó távozása után a császári felség rövid sétát tett a kertben. Augusztus 14. — Már múlt levelemben említettem, hogy Napóleon újra elzárkózni iparkodik. Ismét több napig nem mutatkozott. De csakhamar észre tért. Azonban újra visszaesett előbbeni hibájába, úgy hogy egészen tegnapig nem láttatta magát, midőn már a kormányzó épp azon a ponton volt, hogy bizonyos rendszabályokhoz nyúljon, melyek vezetésével, azt hiszem, engem bíztak volna meg. Fölösleges önöknek bővebben fejtegetnem, minő népség az ott Longwoodban! De hadd mondom el a történteket! Midőn Bonaparte újra elzárkózott, a kormányzó levelet intézett hozzá, melyben megküldte neki lord Bathursttól vett utasításainak ......... .............. ............ 11. i ■ . • 52-dik évfolyam. Aprék írdetések ír*'. Egy ezer fillér vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ... 28 kor. — áll. Félévre _. ... 14 T — 0 Negyedévre _ 7 „ — „ Egy hóra— „2 „ 40 m Egyes szám ... — _ 8 S1L Vidéken_ _ _ ... 10 „ Budapest, 1901. 8. szám. Kedd, március 26. Mai számunk 12 oldal..