Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)
1901-05-01 / 119. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1901. május 1. 119.szán» Szünet után A Edz a szakaszt eredeti szövegében 188 szavazattal 59 szavazat ellen elfogadja és mellőzi a beadott módosítást. A huszonnyolcadik szakasznál Major Ferenc kér szót s ismételten fejtegeti, hogy az Adriának nem kellene adómentességet adni. A szakaszt nem szavazza meg. Molnár Jenő a Ház hozzájárulásával a legközelebbi ülésre halasztja beszédét. Az elnök: Az ülést délután két órakor bezárja. Bál az udvarnál. Budapest, április 30. A Várhegy sötét oromzatáról ma este ragyogó csillagszemekkel nézett le a magyar király palotája a magyar király fővárosára. Sugárzó szem a palota széles homlokzatának minden ablaka, mely meszsze elvilágít az éjszakába és hirdeti, hogy ünnep van megint a magyar király házában, ünnep, amelyen udvartartásának egész fényével és pompájával, hatalmának minden külső diszével vendégül látja magánál a magyar nemzet mindenrendü és rangú jeleseit. Rég volt az utolsó bál az udvarnál s igy nem csoda, hogy a főváros lakosságában is rendkívüli volt az érdeklődés a díszes és nagy vendégsereg felvonulása iránt. Mikor úgy nyolc óra előtt egyszerre összetorlódtak a szebbnélszebb fogatok a Fürdő-utcában és a Lánchídon, egyre több ember sereglett össze a királyi palotához vezető úton és végig fel a budai várig sok tízezer ember állott sorfalat a vendégek nagy menetének. A sok díszes fogat között különösen azok érdekelték a közönséget, amelyek előtt egy-egy lovasrendőr vágtatott megeresztett trakban. A diplomaták és külföldi funkcionáriusok kocsija volt mindegyik, de a legtöbből semmit sem láthatott a közönség, részint a sötétség, részint a gyors vágtatás miatt. Fenn az átalakított királyi várpalota újonnan szabályozott , környékén idegen, újszerű világ lepte meg a nézőt. Ahol máskor a Szent György-tér szabálytalan négyszögén magányosan lézengett a posztot álló rendőr, ott most lovasrendőrök száz meg száz kocsit dirigálnak gazdája előtt és megköszönte a bőséges vacsorát. — Ülj le, — hangzott a száraz válasz, — ott a szivar az asztalon . . . A tüzért egy cseppet sem lepte meg, hogy a báró most már tegezi. Az ő kapitánya is tegezni szokta őket, ha egyiket-másikat különösen ki akarta tüntetni. Kivett egy szivart az asztalon levő skatulyából, meggyujtotta, s letelepedve a legszélső székre, szótlanul szivarozott. A báró sem beszélt, s még mindig módfelett izgatottnak látszott. Nyugtalan teketete mindegyre vissza-visszatévedt a fiatal katonára. Rég láthatott katonát a szegény úr, hogy alig tudott betelni a látásával. Mintegy negyedórás hallgatás után a káplár füleit távoli trombitaszó ütötte meg. A hosszan elnyújtott, monoton tüzér-mars panaszos hangjai nagy messzeségből szállongtak idáig az augusztusi este csendességében. A távoli utón mindössze csak egy könnyű porfelhő mutatta, hogy hol dübörög egymás nyomában a huszonnégy nehéz tábori ágyú. A káplár azonnal felállt. — Köszönöm, méltóságos uram, a szíves látást, — mondotta búcsúzóul — ki kell mennem a batri elé. Beszélhetett, a báró nem hallotta. A szegény úr az ablak mellett állt, odatámasztotta torzonborz, őszülő fejét az ablakfához és nézte a porfelhőt a messzeségben. Előre görnyedve, sápadt, szomorú arccal bámult ki a szegény ur arra a távoli, könnyű porfelhőre, s midőn rövid idő múlva ismét megszólalt a Batterie-hornisz ajkán a trombita : kicsordult elhomályosodott szeméből a köny és zokogott a szegény úr, mint egy gyermek, erre meg arra. A vágtatva érkezett kocsik lassú léptetésben jutnak csak a királyi palota hátsó homlokzata elé, ahol a kocsik sodra két ágra szakad. Az egyik tovább árad be a belső várudvar gyönyörűen körülépitett nagy négyszögébe . 6, ebben nagy urak vannak, a királyi ház tagjai, egy-egy nebántsvirág, külföldi diplomaták, a követek és nagykövetek. Ezeknek belsőbb hely dukál, mint az itthonvaló uraknak s talán rangban is alsóbbaknak. A másik kocsisor megtorlódik a külső, vagy várbéli nyelven, felső várnégyszögben : ez a nagyobbik és lassabban eloszló áradat, mert ez hozza az összes többi meghívott vendégeket. A királyi ház tagjait gróf Apponyi Lajos magyarországi udvarnagy ő felségéhez, a királyhoz vezette, míg a diplomáciai kart Loebenstein udvari tanácsos, szertartási igazgató fogadta és a fehérterembe kalauzolta. A felső négyszögben kiszálló többi meghívottak a királyi palotának egy egészen újonnan épült szárnyában, a széles, gyönyörű márványlépcsőházon keresztül vonultak a számukra kijelölt termekbe. Micsoda tündéri látvány! Vakító villám fény ezer szikrában verődik vissza a ragyogó márványcsarnok minden pontjáról, s telehinti a buja zöld növényzetet, melynek közepette, mint ligetben tolong fel egy mesébe illő csapat. Ragyogó és eleven szinü katonai egyenruhák, erős kontrasztképpen a női toalettek bágyadt, finom színű, lenge szövetéhez. Széles, festői szabású, nagyobbára komoly, sötétszinű magyar díszruhák, melyek mindennemű szín és tarkaság közepéből is kiválnak nobilitásukkal. Szinte leírhatatlan, folyton változó, hullámzó, tarka kép, melyből csak egy emléke maradt az embernek : a tündéries káprázat. És még egy emléke az egész estének : a király olyan jókedvű volt magyarjai között, amilyen jókedvűnek rég nem látták. És királyával vele örült a magyarság minden képviselője. A diplomaták között. Ez alatt a fehérteremben még talán az előbbinél is színesebb, tarkább társaság gyűlt össze : a diplomaták hölgyeikkel. A rendjeleknek micsoda versengő tömege mindegyik mellén, minő változatossága a ruháknak és minő egyformasága a mozdulatoknak, a halk, kimért beszédnek ! Előkelő rokokó-mozdulatok még az urak érintkezésében is, akiknek íme a névsora: Taliani nuncius és Aversa bécsi nunciaturai titkár, azután Olaszországból : gibi Nigra nagykövet, Cusaniionfalonieri követségi tanácsos és neje, báró Fasciotti követségi titkár és neje, del Mestro lovag alezredes, katonai attasé, a német birodalomból: Eulenburg hercegné és két leánya, báró Romberg, gróf Mírbach-Geldern és Claus v. Below követségi tanácsosok, trülow őrnagy katonai attasé , Oroszországból: gróf Kapnist nagykövet, Pverbeen, Stolopine és neje, báró Schilling követségi titkárok és Roop alezredes, katonai attasé; Törökországból: Mahomed Nedir bey nagykövet, Djemit pasa követségi tanácsos, Henri bey és Salit bey követségi titkárok, Nazif bey alezredes, katonai attasé; Franciaországból: Marquis de Reverseaux nagykövet, Vermendois követségi tanácsos, Vicomte de Cresnay követségi titkár és neje, Marquis de la Guiche századparancsnok és neje, Beara herceg katonai attasék; Spanyolországból: Don Agnera nagykövet és leánya, Don Manuel de Arangurea és Don Sevana nejével, követségi titkárok; Romániából: Ghika követ, Exarco őrnagy katonai attasé és neje, s Poltzer tüzérkapitány; Belgiumból : Borchgrave báró követ, Le Ghait követségi titkár és neje ; Svájcból: De Claparéde követ és neje, du Martheray követségi tanácsos; Svédországból és Norvégiából: gróf Lewenhaupt követ; Dániából : gróf Ahlefeldt követ és neje; Portugáliából : Ribeiri de Mello követségi titkár; Szászországból : gróf Rex követ és neje, Schönburg-Waltenburg herceg főhadnagy katonai attasé és neje; gróf Hardegg követ és gróf Brandis követségi tanácsos a máltai rend lovagjai; Brazíliából : de Terré de Hoonholtz követségi titkár; az északamerikai Egyesült Államokból: Cormick követ, Herdliska követségi titkár és neje, Mme Carrington Miché; Japánból : Makino követ és neje ; Görögországból: Manos követ; Bulgáriából: dr. Sirmagieff diplomáciai ügyvivő és neje, dr. Schischamov titkár, Dobner alezredes. Egyszerre csönd lesz a teremben: Liechtenstein herceg bejelentette a királynak, hogy a diplomaták együtt vannak s a király, környezve a királyi ház uraitól és hölgyeitől, belép a fehérterembe, a diplomaták közé. Mély meghajlás üdvözli őt mindkét oldalról: a fehérterem vendégei két sorfalat alkotva utat engedtek a királynak. Ez szives cerclet tartott velük s először gróf Nigra olasz nagykövetet, a diplomáciai kar doyenjét szólította meg. A bálteremben. Ezalatt lenn a hatalmas, villamos csillárokkal megvilágított bálteremben felsorakozott a magyar közélet és társadalom szine-világa. Agg nagyságok, katonák és államférfiak és fiatal, gyönyörű hölgysereg, ősi családok sarjai és a szellem nagy emberei. A közös kormány tagjai közül ott voltak : gróf Golubovszki nejével szül. Murat hercegnővel, Kállay Béni nejével. A magyar kormány tagjai: Széll Kálmán miniszterelnök nejével, gróf Széchenyi Gyula, Lukács László, Darányi Ignác és Cseh Ervin miniszterek, Wlassics Gyula és Hegedűs Sándor miniszterek nejeikkel, továbbá Kiss Pál államtitkár és neje szül. Szapáry grófnő, Gromon Dezső, Tarkovich József, Guner Gyula, Szeli Ignác, Graenzenstein Béla, Nagy Ferenc, Csörveő Gyula, Vörösmarty Béla és Bernáth Géza államtitkárok, Berczik Árpád és Lipthay István miniszteri tanácsosok, Szabó Miklós, a Kúria elnöke, Czorda Bódog alelnök, Séller Sándor, Vavrik Béla és Sebestyén Mihály kúriai tanácselnökök, Hammersberg Jenő koronaügyész, Offerschal Adolf, a Tábla elnöke, Wekerte Sándor,a közigazgatási bíróság elnöke, Latkóczy Imre másodelnök, Kogler János és Székely József tanácsosok, Rakovszky István, az államszámszék elnöke és Dárday Sándor alelnök. A konzuli karból: Riffault francia főkonzul és Piettre alkonzul, Below Schlattau német főkonzul, Bolatti Rikárd lovag olasz főkonzul, Remi Piccono della Valle alkonzul, Butzow titkár, Cuciureanu román főkonzul, Margeritesco Greceanu alkonzul és neje, Loutfi bej török főkonzul, továbbá Saxiehner, Frankl, dr. Hajduska, dr. Ullmann, Frank Dyer Chester, Harris, Steinacker, Freund, Birnbaum, Tiller és Altschul konzulok. Katonai méltóságok, Lobkovitz Rudolf hadtestparancsnok, Kovács György táborszernagy, Bihar, Bolla, Csesznák, Czibulka, Durman, Gaudernak, Jablánczy, Klobucsár, Lahner és báró Steininger altábornagyok, Aibach lovag, Basler, Bessenyey, Csalány, Halassy, Potiorek, Schneller, Schreiber és Stesser vezérőrnagyok, Hanskarl és Keresztes tábornok-hadbírók, Micskey és Papp ezredes-hadbírók, Bernolák vezértörzsorvos, Ágoston, Algya, Balta, Bykovsky lovag, Biró, Biaska, Lankl, Csák, Forster, Grozdanics, Gunesch, báró Hauer, Hoffmann, Hoffmann lovag, Hazay, Hanke, Hornstein, Horváth, Koller, Ludmann, Magyar, Nyiry, Panajoth, Rovensky, Stenzel, Seibt, Schmidt, Szlávy, Tapeiner és Venus ezredesek, Tschebutz alezredes, Nagy, Zgórski lovag, Ulrich főtörzsorvosok, Gallassy vezérhadbiztos, Farkas Vince és Anders Emil, a koronaőrség parancsnokai. Egyéb méltóságok : Márkus József főpolgármester, Halmos János polgármester, Matuska Alajos és Rózsavölgyi Gyula alpolgármesterek, Bódi László, Pótsa József, Sárközy Aurél éshoroczay Viktor főispánok, Kisfaludy Artrád Bémi, a tudományegyetem rektora, Ilosvay Lajos, a műegyetem rektora,Hutyra Ferenc az állatorvosi főiskola rektora, Lánczy Leo, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Győry Elek, az Ügyvédi Kamara elnöke, Rupp Zsigmond, a közjegyzői kamara elnöke, Rudnay Béla főkapitány, Bornemissza Boldizsár, a m. kir. államrendőrség főparancsnoka. Az arisztokráciából részt vettek az udvari bálon : Özvegy gróf Almássy Györgyné, született Zichy grófnő, gróf Andrássy Aladár és neje, született Wenckheim grófnő, gróf Andrássy Géza és neje, született Caunitz, gróf Andrássy Sándor és neje, született Esterházy, gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Tivadar és neje, született Zichy, báró Andreánszky István, gróf Apponyi Lajos magyarországi udvarnagy, neje, született Leher-Toss és két leánya, gróf Apponyi Albert és neje, született Dietrichstein, gróf Apponyi Antal, gróf Apponyi Géza, báró Atzél Béláné, gróf Apponyi Antal és leánya, báró Bánffy Dezső, báró Bánffy Ferenc, gróf Bánffy György és leánya, gróf Bánffy Miklós, gróf Batthyány Lajos és neje sz. Andrássy és leánya, gróf Batthyány István, gróf Batthyány Gábor, gróf Batthyány Pál és neje sz. Inkey, Beniczky Ferenc és neje sz. Bajza és leánya, Blaskovich Elemér és neje sz. Waldeck grófnő, báró Bohus Zsigmond, Bóné Géza, gróf Bolza Pál sz. Vigyázó, Bornemisza Ádám és leánya, gróf Csáky Albin és neje sz. Bolza