Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-01 / 119. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1901. május 1. 119.szán» Szünet után A Edz a szakaszt eredeti szövegében 188 sza­vazattal 59 szavazat ellen elfogadja és mellőzi a beadott módosítást. A huszonnyolcadik szakasznál Major Ferenc kér szót s ismételten fejtegeti, hogy az Adriának nem kellene adómentességet adni. A szakaszt nem szavazza meg. Molnár Jenő a Ház hozzájárulásával a legkö­zelebbi ülésre halasztja beszédét. Az elnök: Az ülést délután két órakor be­zárja. Bál az udvarnál. Budapest, április 30. A Várhegy sötét oromzatáról ma este ra­gyogó csillagszemekkel nézett le a magyar ki­rály palotája a magyar király fővárosára. Sugárzó szem a palota széles homlokzatának minden ablaka, mely meszsze elvilágít az éjszakába és hirdeti, hogy ünnep van megint a magyar ki­rály házában, ünnep, amelyen udvartartásának egész fényével és pompájával, hatalmának minden külső diszével vendégül látja magánál a magyar nemzet mindenrendü és rangú jele­seit. Rég volt az utolsó bál az udvarnál s igy nem csoda, hogy a főváros lakosságában is rendkívüli volt az érdeklődés a díszes és nagy vendégsereg felvonulása iránt. Mikor úgy nyolc óra előtt egyszerre összetorlódtak a szebbnél­­szebb fogatok a Fürdő-utcában és a Lánchídon, egyre több ember sereglett össze a királyi pa­lotához vezető úton és végig fel a budai várig sok tízezer ember állott sorfalat a vendégek nagy menetének. A sok díszes fogat között különösen azok érdekelték a közönséget, ame­lyek előtt egy-egy lovasrendőr vágtatott meg­eresztett trak­ban. A diplomaták és külföldi funkcionáriusok kocsija volt mindegyik, de a legtöbből semmit sem láthatott a közönség, részint a sötétség, részint a gyors vágtatás miatt. Fenn az átalakított királyi várpalota újon­nan szabályozott , környékén idegen, újszerű világ lepte meg a nézőt. Ahol máskor a Szent György-tér szabálytalan négyszögén magányo­san lézengett a posztot álló rendőr, ott most lovasrendőrök száz meg száz kocsit dirigálnak gazdája előtt és megköszönte a bőséges va­csorát. — Ülj le, — hangzott a száraz válasz, — ott a szivar az asztalon . . . A tüzért egy cseppet sem lepte meg, hogy a báró most már tegezi. Az ő kapitánya is tegezni szokta őket, ha egyiket-másikat külö­nösen ki akarta tüntetni. Kivett egy szivart az asztalon levő skatulyából, meggyujtotta, s lete­lepedve a legszélső székre, szótlanul szivaro­zott. A báró sem beszélt, s még mindig mód­felett izgatottnak látszott. Nyugtalan tek­etete mindegyre vissza-visszatévedt a fiatal katonára. Rég láthatott katonát a szegény úr, hogy alig tudott betelni a látásával. Mintegy negyedórás hallgatás után a káplár füleit távoli trombitaszó ütötte meg. A hosszan elnyújtott, monoton tüzér-mars panaszos hang­jai nagy messzeségből szállongtak idáig az augusztusi este csendességében. A távoli utón mindössze csak egy könnyű porfelhő mutatta, hogy hol dübörög egymás nyomában a hu­szonnégy nehéz tábori ágyú. A káplár azonnal felállt. — Köszönöm, méltóságos uram, a szíves látást, — mondotta búcsúzóul — ki kell men­nem a batri elé. Beszélhetett, a báró nem hallotta. A szegény úr az ablak mellett állt, odatá­­masztotta torzonborz, őszülő fejét az ablak­­fához és nézte a porfelhőt a messzeségben. Előre görnyedve, sápadt, szomorú arccal bá­mult­ ki a szegény ur arra a távoli, könnyű porfelhőre, s midőn rövid idő múlva ismét megszólalt a Batterie-hornisz ajkán a trombita : kicsordult elhomályosodott szeméből a köny és zokogott a szegény úr, mint egy gyermek, erre meg arra. A vágtatva érkezett kocsik lassú léptetésben jutnak csak a királyi palota hátsó homlokzata elé, ahol a kocsik sodra két ágra szakad. Az egyik tovább árad be a belső várudvar gyönyörűen körülépitett nagy négy­szögébe . 6, ebben nagy urak vannak, a királyi ház tagjai, egy-egy nebántsvirág, külföldi diplo­maták, a követek és nagykövetek. Ezeknek belsőbb hely dukál, mint az itthonvaló uraknak s talán rangban is alsóbbaknak. A másik kocsisor megtorlódik a külső, vagy várbéli nyelven, felső várnégyszögben : ez a nagyobbik és lassabban eloszló áradat, mert ez hozza az összes többi meghívott vendé­geket. A királyi ház tagjait gróf Apponyi Lajos magyarországi udvarnagy ő felségéhez, a ki­rályhoz vezette, míg a diplomáciai kart Loeben­­stein udvari tanácsos, szertartási igazgató fo­gadta és a fehérterembe kalauzolta. A felső négyszögben kiszálló többi meg­hívottak a királyi palotának egy egészen újon­nan épült szárnyában, a széles, gyönyörű márványlépcsőházon keresztül vonultak a szá­mukra kijelölt termekbe. Micsoda tündéri látvány! Vakító villám fény ezer szikrában verődik vissza a ragyogó márványcsarnok minden pontjáról, s telehinti a buja zöld növényzetet, melynek közepette, mint ligetben tolong fel egy mesébe illő csa­pat. Ragyogó és eleven szinü katonai egyen­ruhák, erős kontrasztképpen a női toalettek bágyadt, finom színű, lenge szövetéhez. Széles, festői szabású, nagyobbára komoly, sötét­­szinű­ magyar díszruhák, melyek mindennemű szín és tarkaság közepéből is kiválnak nobili­­tásukkal. Szinte leírhatatlan, folyton változó, hullámzó, tarka kép, melyből csak egy emléke maradt az embernek : a tündéries káprázat. És még egy emléke az egész estének : a király olyan jókedvű volt magyarjai között, amilyen jókedvűnek rég nem látták. És királyá­val vele örült a magyarság minden képviselője. A diplomaták között. Ez alatt a fehérteremben még talán az előbbi­nél is színesebb, tarkább társaság gyűlt össze : a diplomaták hölgyeikkel. A rendjeleknek micsoda versengő tömege mindegyik mellén, minő változa­tossága a ruháknak és minő egyformasága a moz­dulatoknak, a halk, kimért beszédnek ! Előkelő ro­­kokó-mozdulatok még az urak érintkezésében is, akiknek íme a névsora: Taliani nuncius és Aversa bécsi nunciaturai titkár, azután Olaszországból : gibi Nigra nagy­követ, Cusani­­ionfalonieri követségi tanácsos és neje, báró Fasciotti követségi titkár és neje, del Mestro lovag alezredes, katonai attasé, a német birodalomból: Eulenburg hercegné és két leánya, báró Romberg, gróf Mírbach-Geldern és Claus v. Below követségi tanácsosok, trülow őr­nagy katonai attasé , Oroszországból: gróf Kapnist nagykövet, Pverbeen, Stolopine és neje, báró Schil­ling követségi titkárok és Roop alezredes, katonai attasé; Törökországból: Mahomed Nedir bey nagy­követ, Djemit pasa követségi tanácsos, Henri bey és Salit bey követségi titkárok, Nazif bey alezredes, katonai attasé; Franciaországból: Marquis de Rever­­seaux nagykövet, Vermendois követségi tanácsos, Vicomte de Cresnay követségi titkár és neje, Marquis de la Guiche századparancsnok és neje, Beara herceg katonai attasék; Spanyolországból: Don Agnera nagykövet és leánya, Don Manuel de Arangurea és Don Sevana nejével, követségi titká­rok; Romániából: Ghika követ, Exarco őrnagy ka­­tonai attasé és neje, s Poltzer tüzérkapitány; Bel­giumból : Borchgrave báró követ, Le Ghait követ­ségi titkár és neje ; Svájcból: De Claparéde követ és neje, du Martheray követségi tanácsos; Svédor­szágból és Norvégiából: gróf Lewenhaupt követ; Dá­niából : gróf Ahlefeldt követ és neje; Portugáliá­ból : Ribeiri de Mello követségi titkár; Szász­országból : gróf Rex követ és neje, Schönburg-Wal­­tenburg herceg főhadnagy katonai attasé és neje; gróf Hardegg követ és gróf Brandis követségi taná­csos a máltai rend lovagjai; Brazíliából : de Terré de Hoonholtz követségi titkár; az északamerikai Egyesült Államokból: Cormick követ, Herdliska kö­vetségi titkár és neje, Mme Carrington Mich­é; Ja­pánból : Makino követ és neje ; Görögországból: Manos követ; Bulgáriából: dr. Sirmagieff diplo­máciai ügyvivő és neje, dr. Schischamov titkár, Dobner alezredes. Egyszerre csönd lesz a teremben: Liechtenstein herceg bejelentette a királynak, hogy a diplomaták együtt vannak s a király, környezve a királyi ház uraitól és hölgyeitől, belép a fehérterembe, a dip­lomaták közé. Mély meghajlás üdvözli őt mindkét oldalról: a fehérterem vendégei két sorfalat alkotva utat engedtek a királynak. Ez szives cerclet tartott velük s először gróf Nigra olasz nagykövetet, a dip­lomáciai kar doyenjét szólította meg. A bálteremben. Ezalatt lenn a hatalmas, villamos csillárokkal megvilágított bálteremben felsorakozott a magyar közélet és társadalom szine-világa. Agg nagyságok, katonák és államférfiak és fiatal, gyönyörű hölgy­sereg, ősi családok sarjai és a szellem nagy emberei. A közös kormány tagjai közül ott voltak : gróf Golub­ovszki nejével szül. Murat hercegnővel, Kállay Béni nejével. A magyar kormány tagjai: Széll Kálmán mi­niszterelnök nejével, gróf Széchenyi Gyula, Lu­kács László, Darányi Ignác és Cseh Ervin minisz­terek, Wlassics Gyula és Hegedűs Sándor miniszte­rek nejeikkel, továbbá Kiss Pál államtitkár és neje szül. Szapáry grófnő, Gromon Dezső, Tarkovich József, Gu­ner Gyula, Szeli Ignác, Graenzenstein Béla, Nagy Ferenc, Csörveő Gyula, Vörösmarty Béla és Bernáth Géza államtitkárok, Berczik Árpád és Lipthay István miniszteri tanácsosok, Szabó Miklós, a Kúria elnöke, Czorda Bódog alelnök, Séller Sán­dor, Vavrik Béla és Sebestyén Mihály kúriai tanács­elnökök, Hammersberg Jenő koronaügyész, Offer­­schal­ Adolf, a Tábla elnöke, Wekerte Sándor,a közigazgatási bíróság elnöke, Latkóczy Imre másod­elnök, Kogler János és Székely József tanácsosok, Rakovszky István, az államszámszék elnöke és Dárday Sándor alelnök. A konzuli karból: Riffault francia főkonzul és Piettre alkonzul, Below­ Schlattau német főkonzul, Bolatti Rikárd lovag olasz főkonzul, Remi Piccono della Valle alkonzul, Butzow titkár, Cuciureanu román főkonzul, Margeritesco Greceanu alkonzul és neje, Loutfi bej török főkonzul, továbbá Saxiehner, Frankl, dr. Hajduska, dr. Ullmann, Frank Dyer Chester, Har­ris, Steinacker, Freund, Birnbaum, Tiller és Alt­schul konzulok. Katonai méltóságok,­­ Lobkovitz Rudolf had­testparancsnok, Kovács György táborszernagy, Bi­har, Bolla, Csesznák, Czibulka, Durman, Gau­­dernak, Jablánczy, Klobucsár, Lahner és báró Steininger altábornagyok, Aibach lovag, Basler, Bessenyey, Csalány, Halassy, Potiorek, Schnel­ler, Schreiber és Stesser vezérőrnagyok, Hans­­karl és Keresztes tábornok-hadbírók, Micskey és Papp ezredes-hadbírók­, Bernolák vezértörzsorvos, Ágoston, Algya, Balta, Bykovsky lovag, Biró, Biaska, Lankl, Csák, Forster, Grozdanics, Gunesch, báró Hauer, Hoffmann, Hoffmann lovag, Hazay, Hanke, Hornstein, Horváth, Koller, Ludmann, Magyar, Nyiry, Panajoth, Rovensky, Stenzel, Seibt, Schmidt, Szlávy, Tapeiner és Venus ezredesek, Tsche­­butz alezredes, Nagy, Zgórski lovag, Ulrich főtörzsorvosok, Gallassy vezérhadbiztos, Farkas Vince és Anders Emil, a koronaőrség parancsnokai. Egyéb méltóságok : Márkus József főpolgár­mester, Halmos János polgármester, Matuska A­la­jos és Rózsavölgyi Gyula alpolgármesterek, Bó­di László, Pótsa József, Sárközy Aurél és­­­horocz­ay Viktor főispánok, Kisfaludy Artrád Bémi, a tudományegyetem rektora, Ilosvay La­jos, a műegyetem rektora,­Hutyra Ferenc az ál­latorvosi főiskola rektora, Lánczy Leo, a Kereske­delmi és Iparkamara elnöke, Győry Elek, az Ügy­védi Kamara elnöke, Rupp Zsigmond, a közjegyzői kamara elnöke, Rudnay Béla főkapitány, Borne­missza Boldizsár, a m. kir. államrendőrség főpa­rancsnoka. Az arisztokráciából részt vettek az udvari bálon : Özvegy gróf Almássy Györgyné, született Zichy grófnő, gróf Andrássy Aladár és neje, született Wenckheim grófnő, gróf Andrássy Géza és neje, született Caunitz, gróf Andrássy Sándor és neje, született Esterházy, gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Tivadar és neje, született Zichy, báró Andreánszky István, gróf Apponyi Lajos magyar­­országi udvarnagy, neje, született Leher-Toss és két leánya, gróf Apponyi Albert és neje, született Diet­richstein, gróf Apponyi Antal, gróf Apponyi Géza, báró Atzél Béláné, gróf Apponyi Antal és leá­nya, báró Bánffy Dezső, báró Bánffy Ferenc, gróf Bánffy György és leánya, gróf Bánffy Miklós, gróf Batthyány Lajos és neje sz. Andrássy és leánya, gróf Batthyány István, gróf Batthyány Gábor, gróf Batthyány Pál és neje sz. Inkey, Beniczky Ferenc és neje sz. Bajza és leánya, Blaskovich Elemér és neje sz. Waldeck grófnő, báró Bohus Zsigmond, Bóné Géza, gróf Bolza Pál sz. Vigyázó, Bornemisza Ádám és leánya, gróf Csáky Albin és neje sz. Bolza

Next