Pesti Napló, 1901. december (52. évfolyam, 331-360. szám)

1901-12-01 / 331. szám

4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ,­ 1901. december­­ 331. szám, pot elnyerte, de az a támadás mellett mit sem bizonyít. Gagern magyar állampolgárságát az a legtávolabb­ról­ sem érinti. Az a kérdés, hogy az öreg Gagern gyermekei megszűntek-e magyar állampolgároknak tenni ? A törvény azt mondja, hogy az elbocsátás az elbocsátott gyermekeire csak akkor terjed ki, ha azok atyjukkal együtt kiköltöznek. Gagern nem követte atyját, hanem itt maradt Magyarországon, itt alapított tűzhelyet, tehát ő magyar állampolgár maradt. Honnan történt az, hogy Gagernt az 1901-iki névjegyzékbe fölvették . Gagern 1867-ben Hadhá­zán született. Anyja magyar állampolgár volt. Atyja abban az időben­ a hadseregben szolgált. Az 1879. 50. törvénycikk értelmében magyar állampolgárnak tekintendő mindaddig, mig az ellenkezőt be nem bizonyítják, aki Magyarországon születik. Az öreg Gagern Poroszországból jött Magyaror­szágba. Itt belépett a hadseregbe. Miután Porosz­­országba többé vissza nem tért, a porosz törvények értelmében 1862-ben elvesztette poroszországi állam­­polgárságát. A gyermeke már mint magyar állam­polgár született, mert a férfi a nőt a maga állam­­polgárságává csak akkor formálja át, ha maga is valamely állam kötelékéhez tartozik. De az öreg Gagern nemcsak hogy elvesztette a porosz állam­­polgári jogot, hanem magyar állampolgár is lett. Elnyerte az állampolgári jogot a letelepedés révén, ami a régi jogunk szerint elégséges volt az állam­­polgárság megszerzéséhez. Gagern Miksa folyvást élvezte a magyar állampolgári jogait. Mikor meghá­zasodott, — egy Csávossy-leányt vett feleségül, — tábori lelkész a magyar rítus szerint eskettette meg. Később, mikor a tartalékba lépett, Nemes-Mileticsen telepedett meg, ahol törvényhatósági bizottsági tag­nak választották meg, ami szintén eminens hon­polgári jog. A törvény ugyanis azt mondja, hogy bizottsági tag nem lehet, aki nem magyar állam­polgár. Hogy történt mégis, úgymond a védő, hogy Gagern honosításért folyamodott ? Ez úgy történt, hogy amikor családi irományai közt kutatott, egy­szer csak azt veszi észre, hogy őt osztrák állam­polgárnak tekintik, hogy az apjával őt is fölvették osztrák állampolgárnak. Gagern nem akart osztrák alattvaló lenni, s mert mindig magyar állampolgár­nak tartotta magát, jogi képviselőjének helytelen tanácsára honosításért folyamodott, noha arra egy­általában nem volt szükség. Dr. Darányi Gyula : A védőnek első érve az, hogy báró Gagem­ a választók névjegyzékébe föl van véve, tehát választható, ámde különbséget kell tenni aktív és passzív választói jog között, az 1874. évi 33. törvénycikkben és az 1876-iki 39. törvénycikk­ben azonban meg vannak jelölve azok az esetek, amikor valakinek van aktív választói joga, de pasz­­szív választói jog nincs, így például a képviselő, aki be nem mutatja záros határidő alatt mandátumát, öt év alatt nem választható, a büntetőtörvénykönyv rendelkezései között is találunk idevonatkozó intéz­kedéseket. A képviselőválasztásokról készített lajstrom nem zárja ki annak lehetőségét, hogy aki ebbe a lajstromba föl van véve, annak passzív választói j­oga megtámadható ne volna. Ami pedig a védőnek Gagern Miksa atyjának magyar állampolgársága mellett felhozott érveit illeti, azt semmiféle törvény nem támogatja. A védő érve­lése szerint az osztrák hadsereg tisztjei, akik Európa minden országából rekviráltattak, szintén magyar állampolgárok volnának. Báró Gagern Miksa anyja sohasem volt magyar leány és sem az apjában, Ga­gern Ottóban, sem a fiában az arvmás sem volt meg soha, hogy magyar állampolgár akart lenni. Újabb bizonyítékokat hoz föl a kérvényezők igaza mellett, bemutatja a potsdami kerület Svet községé­ben kiállított anyakönyvi kivonatát, mely szerint Gagern Miksa apja ott született, becsatolja Gagern Ottónak 1855 novemberében az alsó-ausztriai hely­­tartósághoz beadott kérvényét, melyben az osztrák állampolgárság adományozását kéri, s hogy ez osztrák honossági esküt Lembergben tehesse le, becsatolja az alsó-ausztriai helytartóság leiratát, mely 28.861. sz. a. neki és két kiskorú gyermekének köztük a most megválasztott képviselőnek, az osz­trák állampolgárságot megadta, báró Gagern Miksa 1809-ben a belügyminiszterhez beadott kérvényében maga elismeri, hogy osztrák állampolgár. Gagern Miksa tehát sohasem hitte, hogy ő mag ar állam­polgár.­­ Bemutatja a közös bedügyminiszter által Gagern Miksa atyjának Grundbuch-lapja, mely szerint soha­sem volt Magyarországon öt éven keresztül egyfoly­tában, soha adót nem fizetett, tehát az 1879 . 50. t.-c. arra az intézkedésére, hogy aki 1879 előtt öt évig egyfolytában Magyarországon tartózkodott s adót fi­zet, magyar állampolgárnak tekintendő, a Gagern Miksa atyjának magyar állampolgárságára nem vo­­natkozhatik. Dr. N­agy Dezső viszonválaszában azt vitatja »mp Gagern Ottó 1867-ben, amikor fia Gagern oszt?ákSZAi teteU’, ?em Volt porosz államP°lgárr de trák ami?O gyt sem tett azaltal, hogy az osz­volna 1885-bebn Da SZ°lgált’ mert akkor nem kellett fölvételét kérelmezni 82 fiák ,állam kötelékér­e való lehetett. * * 0 Csak magyar állampolgár Dr. Darányi Gyula röviden még arra reflektált, hogy a védő semmivel sem bizonyította azt, hogy báró Gagern Miksa édesatyja valaha a magyar állampolgárságot megszerezte, ellenkezőleg, be lett bizonyítva, hogy báró Gagern Miksa 1885-ben az osztrák állampolgárságot megszerezte. Paiss Andor elnök azt a kérdést intézte a felek képviselőihez : ragaszkodnak-e ahhoz, hogy a Kúria szerezze be azt a kérvényt, melyet Gagern Miksa a magyar belügyminiszterhez intézett a magyar hono­sítás tárgyában. Dr. Darányi: Nem ragaszkodom ehhez, mert dr. Nagy Dezső maga is elismeri ennek a kérvény­nek tartalmát. Ezzel a tárgyalást befejezték, s az ítéletet hétfőn délben tizenkét órakor hirdetik ki. A félmilliós sikkasztás. — Saját tudósítónktól. — Budapest, november 30. A budapesti detektíveknek nizzai baklövéséről szóló tudósításunk megint megszólaltatta a főkapi­tányság sajtóirodáját, mely a következő nyilatkoza­tot közli: Azon közlemény, mintha három magyar fiatal­embert a rendőrség Kecskeméthy helyett nyomon követett, vagy letartóztatott volna — egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Az illető fiatal em­berek azt állították, hogy ők Kecskeméthyvel Milanóban találkoztak. Erre nézve lettek kihall­gatva. Más szerep a nyomozásban az illető fiatal embereknek nem jutott. De egyáltalán nincs arról a budapesti rendőrségnek tudomása, hogy Kecs­­keméthy helyett bárki is le lett volna tartóztatva. Ha a budapesti rendőrségnek nincs tudomása a letartóztatásokról, akkor nent akarja tudomásul venni. A három letartóztatott fiatal­ember, Szűcs, Bischitz és Wellesz ma újabb adatokat mondott el egy esti lap szerkesztőségében a rendőrségi komédiáról s megadták annak a tisztviselőnek a nevét is, aki őket a főkapitányságon faggatta. A neve szerintük: Eperjessy rendőrfogalmazó. íme az elbeszélésük, amint azt az esti lap közli: E hónap 25-én, hétfőn Monte-Karlóban időztünk, ahol már előző nap észrevettük, hogy séta közben három ember folyton figyelemmel kisér bennünket. Délután 2 óra 15 perckor vonatra ültünk, hogy Nizzába utazzunk. A vasúti fülkébe három, lengyel­zsidónak öltözött ember szállott föl velünk, akikben a monte-carlói állandó kísérőinket ismertük föl. Tisztában voltunk tehát azzal, hogy álruhás detek­­tivekkel van dolgunk. Szűcs tiltakozni akart a megfigyelés ellen, de visszatartottuk szándékától. Nizzába megérkezvén, a pályaudvari vendéglőbe mentünk, ahol asztalhoz ültünk. Néhány perc múlva a három lengyel zsidó­­nak öltözött ember hozzánk jött és az egyik kije­lentette, hogy a törvény nevében foglyai vagyunk. Tiltakoztunk ezen eljárás ellen, de dacára annak, hogy igazoltuk magunkat, nem volt foganatja. Reggel 6 óra 15 perckor vonatra ültettek bennün­ket és Monte-Karlón, Trieszten és Pólán keresztül Fiuméba vittek, ahonnan gyorsvonaton szerdán reggel érkeztünk Kelenföldre. Ezt az utat — Nizzá­tól Kelenföldig — másodosztályú kocsiban tettük meg, állandó rendőri felügyelet­ mellett. Kelenföldről gyalog akartak bennünket a főkapitányságra szállí­­tani, azonban kérésünkre beleegyeztek, hogy saját költségünkön bérkocsiban jöhessünk a városba. A főkapitányságon azonnal Eperjessy rendőrfogalmazó elé vezettek bennünket, aki mindjárt azzal fogadott, hogy: hol a félmillió? Itt tűnt csak ki, hogy Szűcs társunk annyira hasonlít a szökevény Kecskeméthy Győzőhöz, hogy még itt is majdnem bizonyosra vették, hogy a sikkasztó áll előttük. A következő kérdés az volt, hogy nem­­ voltunk összeköt­tetésben Szecsődy Kálmánnal. Mivel ezt az urat tényleg nem is ismerjük, a felelet csak tagadó lehetett. Eperjessy fogalmazótól egyen­ruhás rendőrök kísérte­k bennünket még több tisztviselő elé, míg végre be tudtuk bizonyítani, hogy Kecskeméthyhez semmi közünk. Hosszas val­latás után végre szabadon bocsátottak. Már meg­tettük a lépéseket, hogy ezen kellemetlen incidens­nek a törvényszék előtt legyen folytatása és hogy kártérítést kapjunk. A következőkben pedig közöljük annak az ügy­­v­édnek a nyilatkozatát is, akit a meghurcolt három fiatalember tegnap délután fölkeresett, hogy általa bűnvádi följelentést tegyenek a budapesti rendőr­ség, illetve a három detektív ellen. íme : Tekintetes szerkesztőség ! A Kecskeméthy ügyre vonatkozólag közlemé­nyük tekintetében a következőkkel szolgálhatok az igazság érdekében : Tegnap este nálam járt a három fiatalember és számos tanú (hat) jelenlé­tében kijelentették, hogy őket letartóztatták és minden igazolás dacára bekísérték és csak húsz­­szas faggatás után eresztették el. Megjegyezték, hogy ők kocsit nem is akartak saját számlájukra fogadni és csak nagy nehezen, midőn fenyegettél őket, hogy több rendőrt hívnak, határozták el, bog­­kocsiba ülnek és a rendőrséghez hajtattak. Még szá­mos apróbb dolgokat mondtak el letartóztatásuké­r­t és Budapestre szállításukra vonatkozóan, amelyeke becses lapjuk mai számában olvastam. Tiszteletté dr. Weisz Miksa köz- és váltóügyvéd. ■* Míg a rendőrség túlbuzgóan nyomozza Kecske­­méthy Győzőt, a budapesti büntetőtörvényszék is folytatja a bűnvizsgálatot e nagyszabású bűnügyben. Dr. Perémy vizsgáló albíró tegnapelőtt délben hall­ ít­­gatta ki Halmos János polgármestert, ma délután egy órára pedig Szimédy Ede pénztárost, Leipolc Zoc Lajos ellenőrt és Győry István hivatalszolgát idézte be kihallgatásra. A törvényszék, tekintet nélkül arra hogy kézrekerül-e valaha Kecskeméthy, vagy sem,­­ épp úgy lefolytatja a vizsgálatot, mintha Kecsk­­es­keméthy lakat alatt ülne. Az ügyben még mintegy tíz tanút fog a vizsgálóbíró kihallgatni. Az állam is levonta a maga tanulságait a Kecs­keméthy-esetből. Az állami kasszát nem érte ha­sonló baleset, mint a fővárosit, tehát még idejében elejét lehetne venni annak, hogy a fővárosi pénztá sikkasztójának az államnál is párja akadjon. Az állami pénzeket eddig vászonzsacskókba rakták és úgy szállították. A pénzügyminiszter most rendelete adott ki, melyben rámutat arra, hogy a pénzszállí­­tásnak ez a módja veszedelemmel járhat s a régi eljárást szigorúan betiltva, elrendeli, hogy az állami pénzeket csak kettős zacskókban szabad szállítani. n .mm Gróf Ráday Gedeon ! — A betyárpusztító kormánybiztos. — Budapest, november 30. Gróf Ráday Gedeon, a róla nevezett Ráday korszak híres kormánybiztosa, aki az ötvenes-hatva­nas években megtisztította az Alföldet a rablóban­dáktól, tegnap meghalt Budapesten hetvenkét éves ko­rában. Neve emlékezetes marad a magyar igazság­szolgáltatás történetében s a tetteiről szóló legendák sokáig fognak szájról-szájra járni az egész Alföldön, különösen Szeged vidékén. Az ő érdeme volt a hatvanas években teljesen feldúlt közbiztonság helyreállítása és az elszaporodott rablóbandák ki­­pusztítása. A többi közt Rózsa Sándor garázdálko­dásainak is ő vetett végett. 1829. június 16-án született. Miután elvégezte jogi tanulmányait, 1847-ben kezdte meg a törvény­­gyakorlatot Pestvármegyében, majd az­ alkotmányos magyar minisztériumban mint fogalmazó működött. A szabadságharc kitörésekor ő is fegyvert fogott s előbb a szabadcsapatok szervezése körül fárado­zott, azután mint közhonvéd a hadseregbe lépett.­­f. Végig küzdötte az erdélyi hadjáratot, s előbb Mé­száros Lázárnak, majd Dembinszkynek, később pedig Bem tábornoknak volt a segédtisztje. A sza­badságharc után egy ideig visszavonult a magán­életbe, de 1867-ben ismét visszalépett a közpályára ; báró Wenckheim Béla, miniszteri tanácsossá nevezte őt ki a belügyminisztérium rendőri osztályában. Itt alkalma nyílt arra, hogy kiképezze magát későbbi fontos szerepére, mely 1868-ban várt rá. Ez évben ugyanis kinevezték kormánybiztossá az Alföldre, székhelyéül Szegedet jelölvén meg. Teljhatalmú megbízást nyert a közbiztonság helyreállítására. Már ekkor évek óta tartották rette­gésben a lakosságot Pesttől a Hortobágyig a nagy számban elszaporodott rablóbandák. A rögtönítélő katonai bíróság nem bírt a rablókkal, akiknek vak­merősége határtalan volt. Megtörtént az is, hogy Szeged egyik legnépesebb utcájában fényes nappal törtek be egy gazdag ember házába. Különö­sen nagy rémületet okozott Rózsa Sándor. E híres haramiavezérnek 1848-ban összegyűjtött be­tyárjai a szabadságharc után elszéledtek, azután ismét találkoztak s tovább folytatták a már megszokott garázdálkodást. Politikai okok és érzel­mek is járultak a baj növekedéséhez; az uralkodó hatalmat mindenki gyűlölte s a közönséges rablók a haza- és szabadságvédő guerillák nimbuszába burkolództak. 1865-ben a provizórium hivatalnokai már látták, hogy hatalmuk napjai meg vannak számlálva, természetes volt tehát, hogy ha­nyagul végezték dolgukat. Sav aztán 1867-ben is 9 A .0­3

Next