Pesti Napló, 1901. december (52. évfolyam, 331-360. szám)
1901-12-01 / 331. szám
4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1901. december 331. szám, pot elnyerte, de az a támadás mellett mit sem bizonyít. Gagern magyar állampolgárságát az a legtávolabbról sem érinti. Az a kérdés, hogy az öreg Gagern gyermekei megszűntek-e magyar állampolgároknak tenni ? A törvény azt mondja, hogy az elbocsátás az elbocsátott gyermekeire csak akkor terjed ki, ha azok atyjukkal együtt kiköltöznek. Gagern nem követte atyját, hanem itt maradt Magyarországon, itt alapított tűzhelyet, tehát ő magyar állampolgár maradt. Honnan történt az, hogy Gagernt az 1901-iki névjegyzékbe fölvették . Gagern 1867-ben Hadházán született. Anyja magyar állampolgár volt. Atyja abban az időben a hadseregben szolgált. Az 1879. 50. törvénycikk értelmében magyar állampolgárnak tekintendő mindaddig, mig az ellenkezőt be nem bizonyítják, aki Magyarországon születik. Az öreg Gagern Poroszországból jött Magyarországba. Itt belépett a hadseregbe. Miután Poroszországba többé vissza nem tért, a porosz törvények értelmében 1862-ben elvesztette poroszországi állampolgárságát. A gyermeke már mint magyar állampolgár született, mert a férfi a nőt a maga állampolgárságává csak akkor formálja át, ha maga is valamely állam kötelékéhez tartozik. De az öreg Gagern nemcsak hogy elvesztette a porosz állampolgári jogot, hanem magyar állampolgár is lett. Elnyerte az állampolgári jogot a letelepedés révén, ami a régi jogunk szerint elégséges volt az állampolgárság megszerzéséhez. Gagern Miksa folyvást élvezte a magyar állampolgári jogait. Mikor megházasodott, — egy Csávossy-leányt vett feleségül, — tábori lelkész a magyar rítus szerint eskettette meg. Később, mikor a tartalékba lépett, Nemes-Mileticsen telepedett meg, ahol törvényhatósági bizottsági tagnak választották meg, ami szintén eminens honpolgári jog. A törvény ugyanis azt mondja, hogy bizottsági tag nem lehet, aki nem magyar állampolgár. Hogy történt mégis, úgymond a védő, hogy Gagern honosításért folyamodott ? Ez úgy történt, hogy amikor családi irományai közt kutatott, egyszer csak azt veszi észre, hogy őt osztrák állampolgárnak tekintik, hogy az apjával őt is fölvették osztrák állampolgárnak. Gagern nem akart osztrák alattvaló lenni, s mert mindig magyar állampolgárnak tartotta magát, jogi képviselőjének helytelen tanácsára honosításért folyamodott, noha arra egyáltalában nem volt szükség. Dr. Darányi Gyula : A védőnek első érve az, hogy báró Gagem a választók névjegyzékébe föl van véve, tehát választható, ámde különbséget kell tenni aktív és passzív választói jog között, az 1874. évi 33. törvénycikkben és az 1876-iki 39. törvénycikkben azonban meg vannak jelölve azok az esetek, amikor valakinek van aktív választói joga, de paszszív választói jog nincs, így például a képviselő, aki be nem mutatja záros határidő alatt mandátumát, öt év alatt nem választható, a büntetőtörvénykönyv rendelkezései között is találunk idevonatkozó intézkedéseket. A képviselőválasztásokról készített lajstrom nem zárja ki annak lehetőségét, hogy aki ebbe a lajstromba föl van véve, annak passzív választói joga megtámadható ne volna. Ami pedig a védőnek Gagern Miksa atyjának magyar állampolgársága mellett felhozott érveit illeti, azt semmiféle törvény nem támogatja. A védő érvelése szerint az osztrák hadsereg tisztjei, akik Európa minden országából rekviráltattak, szintén magyar állampolgárok volnának. Báró Gagern Miksa anyja sohasem volt magyar leány és sem az apjában, Gagern Ottóban, sem a fiában az arvmás sem volt meg soha, hogy magyar állampolgár akart lenni. Újabb bizonyítékokat hoz föl a kérvényezők igaza mellett, bemutatja a potsdami kerület Svet községében kiállított anyakönyvi kivonatát, mely szerint Gagern Miksa apja ott született, becsatolja Gagern Ottónak 1855 novemberében az alsó-ausztriai helytartósághoz beadott kérvényét, melyben az osztrák állampolgárság adományozását kéri, s hogy ez osztrák honossági esküt Lembergben tehesse le, becsatolja az alsó-ausztriai helytartóság leiratát, mely 28.861. sz. a. neki és két kiskorú gyermekének köztük a most megválasztott képviselőnek, az osztrák állampolgárságot megadta, báró Gagern Miksa 1809-ben a belügyminiszterhez beadott kérvényében maga elismeri, hogy osztrák állampolgár. Gagern Miksa tehát sohasem hitte, hogy ő mag ar állampolgár. Bemutatja a közös bedügyminiszter által Gagern Miksa atyjának Grundbuch-lapja, mely szerint sohasem volt Magyarországon öt éven keresztül egyfolytában, soha adót nem fizetett, tehát az 1879 . 50. t.-c. arra az intézkedésére, hogy aki 1879 előtt öt évig egyfolytában Magyarországon tartózkodott s adót fizet, magyar állampolgárnak tekintendő, a Gagern Miksa atyjának magyar állampolgárságára nem vonatkozhatik. Dr. Nagy Dezső viszonválaszában azt vitatja »mp Gagern Ottó 1867-ben, amikor fia Gagern oszt?ákSZAi teteU’, ?em Volt porosz államP°lgárr de trák ami?O gyt sem tett azaltal, hogy az oszvolna 1885-bebn Da SZ°lgált’ mert akkor nem kellett fölvételét kérelmezni 82 fiák ,állam kötelékére való lehetett. * * 0 Csak magyar állampolgár Dr. Darányi Gyula röviden még arra reflektált, hogy a védő semmivel sem bizonyította azt, hogy báró Gagern Miksa édesatyja valaha a magyar állampolgárságot megszerezte, ellenkezőleg, be lett bizonyítva, hogy báró Gagern Miksa 1885-ben az osztrák állampolgárságot megszerezte. Paiss Andor elnök azt a kérdést intézte a felek képviselőihez : ragaszkodnak-e ahhoz, hogy a Kúria szerezze be azt a kérvényt, melyet Gagern Miksa a magyar belügyminiszterhez intézett a magyar honosítás tárgyában. Dr. Darányi: Nem ragaszkodom ehhez, mert dr. Nagy Dezső maga is elismeri ennek a kérvénynek tartalmát. Ezzel a tárgyalást befejezték, s az ítéletet hétfőn délben tizenkét órakor hirdetik ki. A félmilliós sikkasztás. — Saját tudósítónktól. — Budapest, november 30. A budapesti detektíveknek nizzai baklövéséről szóló tudósításunk megint megszólaltatta a főkapitányság sajtóirodáját, mely a következő nyilatkozatot közli: Azon közlemény, mintha három magyar fiatalembert a rendőrség Kecskeméthy helyett nyomon követett, vagy letartóztatott volna — egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Az illető fiatal emberek azt állították, hogy ők Kecskeméthyvel Milanóban találkoztak. Erre nézve lettek kihallgatva. Más szerep a nyomozásban az illető fiatal embereknek nem jutott. De egyáltalán nincs arról a budapesti rendőrségnek tudomása, hogy Kecskeméthy helyett bárki is le lett volna tartóztatva. Ha a budapesti rendőrségnek nincs tudomása a letartóztatásokról, akkor nent akarja tudomásul venni. A három letartóztatott fiatalember, Szűcs, Bischitz és Wellesz ma újabb adatokat mondott el egy esti lap szerkesztőségében a rendőrségi komédiáról s megadták annak a tisztviselőnek a nevét is, aki őket a főkapitányságon faggatta. A neve szerintük: Eperjessy rendőrfogalmazó. íme az elbeszélésük, amint azt az esti lap közli: E hónap 25-én, hétfőn Monte-Karlóban időztünk, ahol már előző nap észrevettük, hogy séta közben három ember folyton figyelemmel kisér bennünket. Délután 2 óra 15 perckor vonatra ültünk, hogy Nizzába utazzunk. A vasúti fülkébe három, lengyelzsidónak öltözött ember szállott föl velünk, akikben a monte-carlói állandó kísérőinket ismertük föl. Tisztában voltunk tehát azzal, hogy álruhás detektivekkel van dolgunk. Szűcs tiltakozni akart a megfigyelés ellen, de visszatartottuk szándékától. Nizzába megérkezvén, a pályaudvari vendéglőbe mentünk, ahol asztalhoz ültünk. Néhány perc múlva a három lengyel zsidónak öltözött ember hozzánk jött és az egyik kijelentette, hogy a törvény nevében foglyai vagyunk. Tiltakoztunk ezen eljárás ellen, de dacára annak, hogy igazoltuk magunkat, nem volt foganatja. Reggel 6 óra 15 perckor vonatra ültettek bennünket és Monte-Karlón, Trieszten és Pólán keresztül Fiuméba vittek, ahonnan gyorsvonaton szerdán reggel érkeztünk Kelenföldre. Ezt az utat — Nizzától Kelenföldig — másodosztályú kocsiban tettük meg, állandó rendőri felügyelet mellett. Kelenföldről gyalog akartak bennünket a főkapitányságra szállítani, azonban kérésünkre beleegyeztek, hogy saját költségünkön bérkocsiban jöhessünk a városba. A főkapitányságon azonnal Eperjessy rendőrfogalmazó elé vezettek bennünket, aki mindjárt azzal fogadott, hogy: hol a félmillió? Itt tűnt csak ki, hogy Szűcs társunk annyira hasonlít a szökevény Kecskeméthy Győzőhöz, hogy még itt is majdnem bizonyosra vették, hogy a sikkasztó áll előttük. A következő kérdés az volt, hogy nem voltunk összeköttetésben Szecsődy Kálmánnal. Mivel ezt az urat tényleg nem is ismerjük, a felelet csak tagadó lehetett. Eperjessy fogalmazótól egyenruhás rendőrök kísértek bennünket még több tisztviselő elé, míg végre be tudtuk bizonyítani, hogy Kecskeméthyhez semmi közünk. Hosszas vallatás után végre szabadon bocsátottak. Már megtettük a lépéseket, hogy ezen kellemetlen incidensnek a törvényszék előtt legyen folytatása és hogy kártérítést kapjunk. A következőkben pedig közöljük annak az ügyvédnek a nyilatkozatát is, akit a meghurcolt három fiatalember tegnap délután fölkeresett, hogy általa bűnvádi följelentést tegyenek a budapesti rendőrség, illetve a három detektív ellen. íme : Tekintetes szerkesztőség ! A Kecskeméthy ügyre vonatkozólag közleményük tekintetében a következőkkel szolgálhatok az igazság érdekében : Tegnap este nálam járt a három fiatalember és számos tanú (hat) jelenlétében kijelentették, hogy őket letartóztatták és minden igazolás dacára bekísérték és csak húszszas faggatás után eresztették el. Megjegyezték, hogy ők kocsit nem is akartak saját számlájukra fogadni és csak nagy nehezen, midőn fenyegettél őket, hogy több rendőrt hívnak, határozták el, bogkocsiba ülnek és a rendőrséghez hajtattak. Még számos apróbb dolgokat mondtak el letartóztatásukért és Budapestre szállításukra vonatkozóan, amelyeke becses lapjuk mai számában olvastam. Tiszteletté dr. Weisz Miksa köz- és váltóügyvéd. ■* Míg a rendőrség túlbuzgóan nyomozza Kecskeméthy Győzőt, a budapesti büntetőtörvényszék is folytatja a bűnvizsgálatot e nagyszabású bűnügyben. Dr. Perémy vizsgáló albíró tegnapelőtt délben hall ítgatta ki Halmos János polgármestert, ma délután egy órára pedig Szimédy Ede pénztárost, Leipolc Zoc Lajos ellenőrt és Győry István hivatalszolgát idézte be kihallgatásra. A törvényszék, tekintet nélkül arra hogy kézrekerül-e valaha Kecskeméthy, vagy sem, épp úgy lefolytatja a vizsgálatot, mintha Kecskeskeméthy lakat alatt ülne. Az ügyben még mintegy tíz tanút fog a vizsgálóbíró kihallgatni. Az állam is levonta a maga tanulságait a Kecskeméthy-esetből. Az állami kasszát nem érte hasonló baleset, mint a fővárosit, tehát még idejében elejét lehetne venni annak, hogy a fővárosi pénztá sikkasztójának az államnál is párja akadjon. Az állami pénzeket eddig vászonzsacskókba rakták és úgy szállították. A pénzügyminiszter most rendelete adott ki, melyben rámutat arra, hogy a pénzszállításnak ez a módja veszedelemmel járhat s a régi eljárást szigorúan betiltva, elrendeli, hogy az állami pénzeket csak kettős zacskókban szabad szállítani. n .mm Gróf Ráday Gedeon ! — A betyárpusztító kormánybiztos. — Budapest, november 30. Gróf Ráday Gedeon, a róla nevezett Ráday korszak híres kormánybiztosa, aki az ötvenes-hatvanas években megtisztította az Alföldet a rablóbandáktól, tegnap meghalt Budapesten hetvenkét éves korában. Neve emlékezetes marad a magyar igazságszolgáltatás történetében s a tetteiről szóló legendák sokáig fognak szájról-szájra járni az egész Alföldön, különösen Szeged vidékén. Az ő érdeme volt a hatvanas években teljesen feldúlt közbiztonság helyreállítása és az elszaporodott rablóbandák kipusztítása. A többi közt Rózsa Sándor garázdálkodásainak is ő vetett végett. 1829. június 16-án született. Miután elvégezte jogi tanulmányait, 1847-ben kezdte meg a törvénygyakorlatot Pestvármegyében, majd az alkotmányos magyar minisztériumban mint fogalmazó működött. A szabadságharc kitörésekor ő is fegyvert fogott s előbb a szabadcsapatok szervezése körül fáradozott, azután mint közhonvéd a hadseregbe lépett.f. Végig küzdötte az erdélyi hadjáratot, s előbb Mészáros Lázárnak, majd Dembinszkynek, később pedig Bem tábornoknak volt a segédtisztje. A szabadságharc után egy ideig visszavonult a magánéletbe, de 1867-ben ismét visszalépett a közpályára ; báró Wenckheim Béla, miniszteri tanácsossá nevezte őt ki a belügyminisztérium rendőri osztályában. Itt alkalma nyílt arra, hogy kiképezze magát későbbi fontos szerepére, mely 1868-ban várt rá. Ez évben ugyanis kinevezték kormánybiztossá az Alföldre, székhelyéül Szegedet jelölvén meg. Teljhatalmú megbízást nyert a közbiztonság helyreállítására. Már ekkor évek óta tartották rettegésben a lakosságot Pesttől a Hortobágyig a nagy számban elszaporodott rablóbandák. A rögtönítélő katonai bíróság nem bírt a rablókkal, akiknek vakmerősége határtalan volt. Megtörtént az is, hogy Szeged egyik legnépesebb utcájában fényes nappal törtek be egy gazdag ember házába. Különösen nagy rémületet okozott Rózsa Sándor. E híres haramiavezérnek 1848-ban összegyűjtött betyárjai a szabadságharc után elszéledtek, azután ismét találkoztak s tovább folytatták a már megszokott garázdálkodást. Politikai okok és érzelmek is járultak a baj növekedéséhez; az uralkodó hatalmat mindenki gyűlölte s a közönséges rablók a haza- és szabadságvédő guerillák nimbuszába burkolództak. 1865-ben a provizórium hivatalnokai már látták, hogy hatalmuk napjai meg vannak számlálva, természetes volt tehát, hogy hanyagul végezték dolgukat. Sav aztán 1867-ben is 9 A .03