Pesti Napló, 1902. március (53. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-01 / 59. szám
69. szám. Budapest, szombat PESTI NAPLÓ. 1902. március 1. 3 .1 Sággal tárgyalta. Hajlandónak nyilatkozott segíteni ott, ahol még lehet. A tételt végre is megszavazták. A képviselőházi ülése. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Gróf Apponyi Albert. Kisebb tárcák. Kessi Pál: Magyar udvartartást, magyar udvart az országban nem ismer. Van ugyan királyi várpalota, magyar udvarnagy, az osztrák udvar néha le is rándul Budapestre, de ezt magyar udvartartásnak nevezni nem lehet. Kéri az előadót, világosítsa fel a parlament fiatalabb tagjait, ami királyi udvartartás címen a költségvetésbe fel van véve, önálló magyar udvartartást követel, amit a törvény is előír. A magyar király felolvad az osztrák császárban. Mindenütt csak a Gotterhalte-val fogadják. A királyi család tagjai Magyarországot nem ismerik, itt meg nem fordulnak s József főhercegen kívül mindenki kerüli. Kérdi, hogy a civilliszta felemelése szándékban van-e ? A diplomácia miért nincsen soha Budapesten? A tételt nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rátkay László : A magyar udvartartás millióit Bécsbe viszik, az osztrák császári udvarba. Túlhatalmasodott királyi hatalom van ma Magyarországon. Hát nem tulhatalmasodott királyi hatalom az, hogy a budai vár udvarán, mikor a király a magyar országgyűlést megnyitja, a Gotterhaltét játszák. Felveti a trónörökös neveltetésének a kérdését is. Mire való a kabinetiroda és micsoda hely ez ? Ha a királyhoz egy halálbüntetés alkalmából kegyelemért akarnak könyörögni, nem vagyunk benne biztosak, melyik lakás kézen vész el. A titkos tanácsosi esküt kéri megismertetni. A tételt nem szavazza meg. Széll Kálmán: Elismeri, hogy nincsen olyan magyar udvartartás, amilyent itt követelnek. Nagyon nehéz különválasztani az udvartartást. Budapesten az udvartartás mindig magyarabb és magyarabb jelleget ölt magára, csak magyar urak viszik körül a királyt. A király körül semmi sem történik, ami a magyar alkotmányosság szempontjából sérelmes volna. Beszél ezután a budai várpalota építéséről. Az építés költségeit 35 évi amortizáció mellett törlesztik az udvartartás költségeiből. A főhercegek azért nem laknak sűrűbben Magyarországon, mert eddig lakást nem kaptak, de reméli, ha a várpalota elkészül, ez gyakrabban fog megtörténni. A Gotterbaltera nézve azt mondja, hogy soha nem érez mást, annak hallatára, mint amit máskor érez hazája iránt. A titkos tanácsosok esküje latin szövegű, abban semmi nincs, ami a magyar alkotmány ellen való. Nessl Pál helyreigazítja szavait. Kammerer Ernő előadó az elhangzott beszédekre reflektál. Kéri a tétel megszavazását, mire a többség megszavazza. Szünet után a kabinetiroda tételnél Nessl Pál tudni akarja, hogy a kabinetirodában alkalmazottak tisztviselők-e, vagy szolgák? Ki felelős a kabinetirodáért, melyik miniszter ? Igaz-e, hogy a kabinetiroda pausálét kap, ami a parlament urakat és a népet. A király gyanútlanul fölsompolyog a titkos lépcsőn a szép asszonyhoz, de ott a menyegzői nép éljenezve köszönti. Belenyugszik a bolond helyzetbe, s csak azzal bünteti Kinizsit, hogy a nászéjszakán a zalai malomba küldi. Siót, akinek mesterkedése kiderül, el akarja csukatni, de a ravasz sellő kacagva a Balatonba veti magát. Hazamenekül a manók és tündérek világába. Ez a mese váza. Nem is váz, hanem csak olyan, mint a képen a vászon. A művész száz szint rakott rája. Szinszinfoniát akart alkotni, de csak szokatlan világokból szokatlan zsánerképeket festett rája. Néhány pompás színpadi alakot, színészek kedve szerint való szerepet. A színészek pedig jórészt kitettek magukért. Csillag Teréz finom humorral, meleg érzéssel, pajkos pikantériával játszotta Benignát. Mátyás királyt Fenyvesi játszotta, sok iróniával, imittamott fenséggel. Pethes Kinizsi szerepével birkózott meg. Legyűrte a molnárt, ami nagy feladat volt. Varsányi Irén (Sió) ma újabb diadalt aratott. Mégis mintha az ízlés nagymesterének darabjában valamivel több ízlést kellett volna kifejtenie ! Túlságosan hangos volt, s a testével is, mégpedig nemcsak a kezeivel, többet ágált, mint amennyit a szerepe megkívánt. Rónaszéky alakítása mesteri volt. A taps javarésze neki jutott. De jutott belőle Vendreinek, Szerémynek, Haraszthy Herminnek is. És rászolgáltak az elismerésre a többiek is. A közönség sokat tapsolt a szerzőnek is, minden fölvonás után ötször-hatszor is kihívta, hogy ünnepelje nemcsak mai darabjáért, hanem budgetjogával ellenkezik. Nem szavazza meg a tételt. Szili Kálmán: Az egyik kabinetirodai főnök magyar, de van ott más magyar ember is, szolga is van magyar. Ami a kabinetirodán keresztülmegy, azért mindig felelős egy miniszter. A kabinetiroda csak a közvetítés szerepét játszsza. Kéri a tétel megszavazását. (Helyeslés a jobboldalon.) A többség a tételt elfogadja, mire áttérnek az országgyűlés tételre. Kammerer Ernő előadó megokolja a kiadások szaporodását, mire a tételt elfogadták. Az új országháza. Az állandó országháza építésénél Bartha Miklós kritizálja az épületet. Eddig is már harmincnégy millióba került, pedig ez is aligha lesz elég . Gróf Apponyi Albertet azonban kinevették, mikor azt mondotta az építés megkezdése előtt, hogy az országház nem hét, hanem legalább is tizennégy millióba fog kerülni. A miniszterelnök akkor azt mondta, hogy ha Apponyi ehez jobban ért, mint az építészek, akkor miért nem építi ő az országházat. S a többség erre tapsolt. Fölsorolja az épület durva hibáit. Az épület stílje idegen, s ellenkezik minden hagyományunkkal; se frontja, se oldala, se semmije nem látható, csak a Dunáról, onnan is csak úgy, ha ott horgonyt vett a hajó. Környékét ízléstelenül, ostobán építették be. A tanácsterem három emelet magasságban van, a képviselőknek 103 lépcsőt kell megmászniok, míg oda jutnak. Igaz, hogy van négy liftje, de amíg azok fölszállítanak oda négyszáz embert, beletelik jó két óra. Belül szépen kifestették, tán azért, mert festett gótikus íveket még úgy sem látott a világ. A világ minden stílje látható ezen az épületen, csak az országgyűlési stílus nem. Uray Pál : Zsidótemplom. Bartha Miklós : Az új országház hű kifejezője lesz nemzetünk mai állapotának; tanúskodni fog róla, hogy harmincnégy millión ma csak ilyen épületet alkothattak. Lelki csalással, mintha gazdagok volnánk, ilyen házat építettünk. A lépcsőházban már tizenhétfokos meleg fogad. Már most ha bundás képviselők, hetvenéves urak oda belépnek és 183 lépcsőt másznak, ez ugyan nem lesz kellemes torna. Szerencse, hogy az épületben ott vannak a bizantinus elemek is, amelyek tanúskodni fognak a mai irodalom, politika és közgazdasági tevékenység bizantizmusáról. Mert művészettel foglalkozó nagy gondolkozók azt állítják, hogy a korszaknak, amelyben élünk, mindig leghűbb tükre egy monumentális épület. Sem a szobrászat, sem a festészet, sem a költészet, sem a tudomány nem áll annyira a korszak benyomásának hatása alatt, mint az építészet. Mert mégis a szükségnek akar megfelelni, annak az időbeli szükségletnek, amelyben éppen épült. Ha ez így van, ez a mi torzkorszakunk jól ki lesz fejezve abban az épületben. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ki lesz fejezve az épület építészeti értékében az a 34 millió . (Igaz ! ügy van a szélsőbaloldalon.) Ki lesz fejezve, hogy itt egy nemzet, egy elcsigázott, gazdasági válságokkal küzdő nemzet, önálló gazdasági élettel nem bíró nemzet és egy nemzet, amely államosdit játszik, amelynek parlamentje egy szál katona felett nem rendelkezik, amely másra bízza és nem önmagára saját ország azért a finom litteraturáért, amelyet tőle ma is, de minden egyéb művében is kapott. Gerő Ödön. gának, hazájának, intézményeinek megvédelmezését és megoltalmazását, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon,) mely oly katonaságot tart fenn, melynek tagjai életünknek minden órájában és percében arra kötelezik magukat, hogy ezért a nemzetért, ennek a jólétéért, boldogságáért, felvirágzásáért, intézményeiért minden percben készek meghalni, de kik? A nem magyar honosok, a magyarul nem beszélő emberek, a nem magyar címert viselő emberek, a magyar zászlóra fel nemi esküdött emberek. Bocsánatot kérek, ez a nemzet, ez a korszak azzal a lelki csalással, mintha gazdagok volnánk, mintha könnyen tudnánk egy épületre adni 34 millió koronát, ez a korszak ezzel az épüettel igen jól van jellemezve. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) De hát ezen nem lehet már seigíteni. Azt a cifra festést le lehetne ugyanarról a falról vakolni, de kár volna, mert éppen az vitt ebbe az épületbe, a gótikába bizantinisztikus elemet és miután nálunk az irodalomba is, de a politikába is,, a gazdasági életbe is az a híres közgazdasági tevékenység igen sok bizantinikus elemet és ízlést vitt bele, miért ne legyen az ebben az épületben is meg, legalább még jobban fogja visszatükrözni ennek a kornak a jellemét. A célszerűségről szól ezután. Az építész úgy összevissza dobálta a termeket,a szobákat, házakat, ahogy eszébe jutott. A háznagyi hivatal például a harmadik emeleten van. Már most ha valaki például meg akarja tudni, hogy van-e jegy,, három emeletre kénytelen fölfáradni. De még a hely sincsen elegendő, mert 180 képviselő egy zug ban, sőt márványoszlopok alatt kapott csak helyet. Mindezt pedig szó nélkül hagyta az ellenőrző-bizottság. A festmények, melyekkel ezt a palotát díszítették, legnagyobb részben névtelen emberek mi-,zolásai. Van ott olyan, amelyekről senki sem tudja, mit ábrázol. Van ott egy bölényvadászatot ábrázoló falfestmény, mely tele van exotikus alakokkal, de, azon magyar ember egy sincs. A legfeltűnőbb alak, egy indigókék lovon ül. Szemben azzal a képpel: van egy halászat festve, balatoni halászat. Uray Imre: Csupa zsidó húzza a hálót. (Nagy derültség a baloldalon.) Bartha Miklós: E szimbolikus megjegyzést nem ismerhetem el, mert ha az a kép a mai korszakot szimbolizálná, akkor az illetők nem húznák, hanem parancsolnák, hogy húzzák a hálót. Ebben azonban egy csuhásbarát parancsol, és rézbőrű indulok húzzák. (Derültség.) A delegáció termében a falra az előtérben mindent sárgásbarnára festettek, lovat, embert, arcot, ruhát, mindent, a háttérben pedig minden zöld, még az épület is, sőt meglepő : még a fák is zöldek. Rákosi Viktor : Zöld szászok nincsenek ? Bartha Miklós : A királyt felültették egy lóra, amelynek mintája tizedrendü nürnbergi alkotás ; a király lova, palástja, koronája, szeme és szakálla, egyforma sárga. S oly magas dombra tették ezt a lovat, hogy onnan szallomortale nélkül nem lehet lejönni. A koronázási képen egy dekollerált hölgy áll báli ruhában, krinolinban, mig mellette nagy bundás parasztok vannak , mit keres az a hölgy olyan ruhában az utcán ? S hogy meg nem fagy abban a ruhában ? Vagy a bundások miért nem olvadnak el a nagy melegben ? (Derültség.) Nem túloz : ezeket a szörnyű képeket mindenki megteljesítsük szomorú kötelességünket, ime, komoly arccal elmondjuk, hogy az «aranyos» ezúttal ismét az az émelyítő színházi dédelgető szó, melylyel egyéb dolgok hijján szűkölködő férfiak a kulisszák hölgyeit illetni szokták. Az új operettben ezt a hölgyet Laura Lee-nek hívják; a kisasszony kóristáné egy chicagói színházban. Egy napon a szép Laurával baleset történik , elesik, kificamítja a lábát, s az orvos, aki gyógyítja, halálosan belebolondul. Később, mikor a végtagja már ismét normális, Kairóba kerül, mint rozsamódlány, s itt újra összeakad a szerelmes Hipokráteszszel. Éppen mikor teljes gőzerővel akarják belevetni magukat a szerelem hullámaiba, a rendőrség váratlan galibát csinál: az orvost, valami betörő helyett, elfogja. E szellemes fordulat azonban nem ejti kétségbe a hevesvérű doktort, aki hamarosan megugrik a dutyiból. A szerelmesek már-már az egymás karjába omolhatnak, amikor ismét közbelép a kegyetlen fátum : a rendőrség újra elfogja a tehetséges belgyógyászt. Elvégre nem a mi dolgunk, hogy az egyiptomi policia jóhírnevét megvédelmezzük, s hogy e különben oly kötelességtudó férfiakat a szövegíró rágalmaitól megóvjuk. Így hát minden további megjegyzés nélkül értesítjük a nyájas olvasót, hogy a pasa, aki a doktor fölött törvényt ül, jókedvében szabadon bocsátja a most már jogosan kétségbeesett vényirót, aki végre megtarthatja a pásztoróráját. Bennünket, akik a dolgot egy kényelmes színházi zselléből néz-ránthat ...ft .Mstória anosis, Az aranyos. (Smith B. Harry és Engländer L. operettje, fordította Zzeltai Jenő. Először adták a Népszínházban ma este) Az angol operett halványuló szerencsecsillaga aligha fog megint kigyulni amaz együgyü történet révén, amelyet a Népszínház személyzete ma este eljátszott nekünk. Az aranyos, amely a színház előleges kommünikéiben úgy változtatta a címeit, mint a kaméleon a színeket, nem igen terem babért a szerzőknek és nem szolgál nagy mulatságára a közönségnek. Harry B. Smith úr aligha csíphetett be az örömtől, amikor új operettje meséjét kitalálta; ilyen történet minden írástudó embernek akárhány az eszébe jut vacsora után, ha egy szivarra gyújtva, hátradől a karosszékében , vagy akár a legközönségesebb esős napon is, ha a villamoson ülve, kénytelen-kelletlen a gondolkodásra van utalva. Ez az agyvelőnek úgynevezett reflex-munkája; tizentizenötöt is könnyűszerrel megcsinálhat egy délután, akinek az esze a meseszövésre van berendezve. Nem kell hozzá egyéb, mint toll, tinta és papiros ; a többi legalább is fényűzés. E bevezetéssel aligha csináltunk valami nagy kedvet az olvasónak ahoz, hogy Az aranyos meséjére kiváncsi legyen. De újságírói eskünknél fogva, mely arra kötelez lemünket, hiogy .§a®rto1 L