Pesti Napló, 1902. március (53. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-26 / 84. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre _ 38 tor. — lil. Félévre . Negyedévre ... Egy hóra— ... Egyes szám Vidéken— — 53-dik évfolyam. 84. szám. 14 -7 .a . 40 . _ 8 fil. . 10 MPESTI NAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Andrássy út 27. Apróhirdetések ára Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, fia nap és vasárnap után is. Budapest, 1902. Főszerkesztő: Ifj. Ábrányi Kornél. Főmunkatárs: Surányi József. Szerda, március 26. Tisza Kálmán temetése. I Budapest, március 25. (?) A földnek visszaadta tetemét, királyának a rendjeleket, szeretett bihari fővárosának az utolsó ütést, melyet tőle kapott — rendben van tehát minden ; leszámolt a földdel és a föld urával, úgy áll most Isten trónusa mellett, hittel és alázattal, de ugyanazzal a nyugalommal nézhet az örökkévalóság szemébe, ahogy nézett a földön minden hiúsággal és múlandósággal. Még egy utolsó szertartás, még egyszer ajkára veszi nevét a gyász és a siralom, aztán ott pihen apái mellett, örök sötétségben, örök világosságban. Mit törődik vele, hogy neve, élete a történelemé ? Ezzel nem óhajt leszámolni. Amíg élt, csinálta a történelmet s nem volt gondja rá, hogy a múlt dala szépen szóljon róla. Nem a közvélemény s nem a történelem ítélete vezette, hanem a lelkiismerete és kemény magyar akarata. Nyugodt lelkiismeret egy országnak szánt életen keresztül — ez a legnagyobb, amire ember viheti. S leszidják őt holnap így, holnapután meg amúgy. Tisza Kálmán lelke meg azt mondja magának : nyugodt vagyok, tehát jól cselekedtem. Mi, magyarok pedig búcsúzunk tőled, kemény emberünk, akit elhalmoztunk sárral és babérral, a vállunkra emeltünk, bajban hagytunk és a porba akartunk taszítani. Belemerülünk ismét a mindennap világhistóriájába és célbaveszünk más embert, akit vállunkra kaphatunk, hogy azután a sárba ejtsük. Tizenkét éven át csöndes nyugalommal nézted ezt a mi munkánkat és nem sorvadtál el, mert ismerted az életet és tudtad, hogy ez az élet másra nem képes. És kisértek a sírig mint sok embert, ki agyonhajszoltan, vagy agyonhajszolva másokat bukott be a sírgödörbe és hallgattad , mit mondanak róla lezárt koporsójánál, s emlékeztél rá, mit mondtak felőle élőkorában. Nem, ezt a dicséretet még holtodban sem tűrhetted el. Amilyen kemény volt az életed, olyan kemény és büszke voltál halálodban : ne lágyuljon el hamvaid láttára az, aki nem lágyult el irányodban élő korodban, s ott, ahol a halhatatlansággal állsz szóba, csak az Isten szolgája beszéljen s ne a ceremónia ! Nyugodj békén, fejedelmi sas. Az alantas lárma, mely itt nyüzsög, nem ér föl hozzád, örökkévaló fészkedig. Küzködünk tovább és gyűjtjük a sarat és kisebbítjük egymást. Sorra-rendre mind utánad mennek majd és kél bennük a jobbik megismerés. A történelem mártogatja pennáját, és alakod nő, nős a későbbi kor, amennyire nagyobbnak lát téged, annál kisebbnek ismeri meg azokat, akikkel együtt éltél. *• A ravatal. Sűrü sorokba gyülekezett tömeg várakozott ma reggel a Sándor utcában, a Dégenfeld grófi palota előtt, várva a palota megnyitását, hogy a második emeleti nagyteremben megszemlélhesse Tisza Kálmán ravatalát. A ravatalos termet délelőtt tíz órakor nyitották meg. A palota előtt Schmidt rendőrfelügyelő vezetésével egy szakasz gyalogos- és lovasrendőr tartotta fönn a rendet. Százával eresztették be a résztvevőket, akik között ott voltak közéletünk kitűnőségei, miniszterek, főrendek, képviselők, magasrangú tisztviselők és a vidéki küldöttségek tagjai, akik magukkal hozták és csöndben letették koszorúikat a ravatalra. Nagy feltűnést keltettek az erdélyi ev. ref. egyházkerület küldöttei, kollégiumi tanárok, református papok, preszbiterek, akik báró Bánffy Dezső főudvarmester, főgondnok vezetésével vonultak föl s díszes babérkoszorút tettek a ravatalra. A ravatalos terem komor gyászpompájával megindító benyomást tett. A sötétszürke, zárt koporsón egyetlen koszorú fekszik, a gyászoló özvegyé, Degenfeld Ilona grófnőé. Fehér selyemszalagján nincsen semmiféle fölirás. A koporsó lábánál két bíborvánkost egészen elborítanak Tisza Kálmán rendjelei és kitüntetései. A ravatalnál díszruhás őrök állanak díszőrséget. A lépcsőházban rendőrök alkottak sorfalat. A koszorúk szinte özönével érkeztek s nemcsak a ravatalos terem, hanem három más terem és az előcsarnok is megtelt velük. Harmadfél óra alatt közel harmincezer ember tekintette meg a ravatalt, melyet az Entreprise emberei déli fél egykor lezártak, hogy megtegyék az utolsó előkészületeket a délutáni temetésre, illetőleg gyászszertartásra. A ravatalt borító koszorúk közt újak voltak . A tribute of respect from some Membres of Oxford university, a m. kir. kormány — Tisza Kálmánnak; Széll Kálmán — az egykori vezér, bajtárs és barát felejthetetlen emlékének; egykori felejthetetlen főnökének — a m. kir. miniszterelnökség tisztikara; Darányi Ignác — Tisza Kálmán emlékének; Wlassics Gyula és neje ; Abrudbánya közönsége — Tisza Kálmánnak ; a Magyar Tudományos Akadémia — Tisza Kálmán igazgatósági és tiszteletbeli tagnak ; Budapest székesfőváros közönsége — Tisza Kálmánnak ; a Nemzeti Kaszinó választmánya — buzgó tagjának ; báró Majthényi László hálás, tisztelő, hű barátja; vigasztalhatatlan testvérbátyja — rajongva szeretett fivérének ; Arany Lászlóné — hálás tisztelete jeléül; özvegy Radvánszky Jánosné és családja — határtalan tiszteletük jeléül; az 1848/49-es honvédegyesületek országos központi bizottsága — borosjenői Tisza Kálmán emlékének hálás tiszteletül; a hevesmegyei szabadelvüpárt — a szabadelvüség igaz bajnokának; Szeged szab. kir. város közönsége — igaz barátjának; Marostordamegye közönsége — a nagy állam férfiúnak; a m. kir. belügyminisztérium — borosjenői Tisza Kálmánnak ; Kállay Béni — Tisza Kálmánnak; a budapesti unitárius egyház — Tisza Kálmánnak; Jókai Mór — Tisza Kálmánnak, felejthetetlen barátomnak ; Biharmegye közönsége — Tisza Kálmánnak ; al suo cilladino d’onore — II Municipio d’Fiume; gróf Andrássy Tivadar és neje ; gróf Andrássy Géza és családja; Nagyvárad közönsége — Tisza Kálmánnak ; Verespatak bányaváros közönsége — Tisza Kálmánnak; Khuen-Héderváry Károly; a főrendiház — Tisza Kálmán volt kormányelnöknek ; Hegedűs Sándor és családja mély tisztelete jeléül; Szatmár vármegye közönsége — Tisza Kálmánnak; a magyar evangélikus református egyház konventi világi felejthetetlen elnökének, A temetés, Puritán egyszerűségében is impozánsan ment ma végbe Tisza Kálmán temetése. Benn a palotában, ahol a gyászszertartás folyt, a közélet kiválóságai és az ország minden vidékéről való küldöttségek gyűltek egybe, míg kívülről az utcán sok ezernyi tömeg adott feketéllő keretet a Sándor-utcai palotának. A ravatalos teremben félhomály dereng. A fekete drapériás baldachin alatt elhelyezett koporsónál áll ő felsége a király képviselője, gróf Apponyi Lajos magyarországi udvarnagy, fekete díszmagyarban. Jobbra tőle Széll Kálmán miniszterelnök, gróf Csáky Albin, a főrendiház, gróf Apponyi Albert, a képviselőház elnöke és Lobkovitz herceg hadtestparancsnok. Továbbá azok a miniszterek, akik bejuthattak a ravatal mellé : báró Fejérváry Géza, Darányi Ignác, Horánszky Nándor, Cseh Ervin, továbbá Gullner Gyula és Széll Ignác államtitkárok. Ugyanitt foglalt helyet Tolnavármegye küldöttsége gróf Széchenyi és Bernrieder János vezetésével és Beöthy László a bihari főispán. A református egyházak küldötteinek is jutott hely az érckoporsó körül; ott állanak talárjuk alatt fekete zsinóros attilájukban, méltó keretül szolgálva a külső pompa nélkül rendezett temetésnek. Pontban három órakor Antal Gábor dunántúli püspöka koporsóhoz lépett. Mellette állott Tisza Kálmán özvegye, Degenfeld Ilona grófnő, jobbjánál gróf Tisza István, Radvánszky Béla báróné, Tisza Kálmán és Lajos grófok. Az Operaház énekkara rázendítette a «Krisztus az én életem» kezdetű zsoltárt. Erre Széll Kálmán szalonnai esperes imát mondott. Utána Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök megragadó gyászbeszédben emlékezett a halottról: Tisza Kálmán, a haza nagy fia, a magyar nemzeti és állami életnek évtizedek óta legmagasabban kiemelkedett jellegzetes alakja, Magyarországnak 15 éven keresztül volt miniszterelnöke, koronás apostoli királyunk ő felségének alson időn túl is mindenkor hű tanácsosa, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteletb. tagja, a magyarországi ev. ref. egyetemes konventnek, a Baldácsy protestáns alapítvány kezelőbizottságának elnöke, a dunántúli ev. ref. kerület főgondnoka, a kiváló családfő, a szeretetreméltó jó férj, a gondos családapa nincs többé. Az ő földi küzdelme megszűnt. Átadatott az örökkévalóságnak. Az a lelkiismeretes és áldásos eredményű munkásság, melyet ő annyi fontos közügy szolgálatában több, mint négy évtizeden keresztül kifejtett, indokolja a nagy közbánatot az ő elvesztése fölött. Méltán ölt gyászt a magyar nemzet és koronás királya, Tisza Kálmán, a haza nagy fia koporsója mellett. Az ő nagy szolgálatait, melyeket a hazának tett, az igazságos történelem fogja méltányolni. Annak elébe vágni tiltja az idő és az alkalom. De nem szabad, hogy kiessenek a hazafiak általános köztudatából a nemzeti közéletnek azon nagyjelentőségű tényei, melyek nemzetünk újabb történetében Tisza Kálmán nevéhez és munkásságához fűződnek. A haza jogaiért, alkotmányáért, szabadságáért ott küzdött ő már kora ifjúságában, a hősök között elsősorban, az önkényuralom által le nem döntött azon erődben, a protestáns egyház önkormányzati szervezetében, melynek védelméért kezet fogtak akkor a nemzet hazafias érzésű összes fiai, melynek megmentésével kezdődött meg a nemzet erejét lenyűgöző erőszak megtöretése. A nemzet azonban alig szabadult ez önkényuralom hatalmából, mint egykoron Izrael népe, amikor maga előtt találta azanyagi tönkrejutást és eladósodás Vöröstengerét, — mely a nemzetet elnyeléssel fenyegette, — és a nagy nemzeti célok fedezetlen szükségleteinek kopár pusztaságát. Majd Mai számunk 10 oldal