Pesti Napló, 1902. április (53. évfolyam, 89-118. szám)
1902-04-01 / 89. szám
o Budapest, kedd 1902. április 1.89. szám. PESTI NAPLÓ. Az ellenvéleményt Garami Ernő fejtette ki. Szerinte nem a fejlett ipar teremti a kultúrát és a jobb munkásviszonyokat, hanem megfordítva, a népiskolák, az iparoktatás, egyszóval a kulturális intézmények kifejlesztése és a jobb munkásviszonyok teremthetnek csak önálló és hatalmas ipart. Garami ellenzi az önálló vámterületet s a szabad kereskedelem előnyeiről igyekszik meggyőzni hallgatóit. A kongresszus kimondotta, hogy a mai vita anyagát átadja feldolgozás végett a pártprogramm előkészítő bizottságának, s csak annak meghallgatása után foglal állást. Ezután a szavazatszedő bizottság jelentését vette tudomásul a kongresszus, majd a napirend utolsó pontja következett: az általános szavazati jog kérdése, amelyet dr. Goldner Adolf fejtegetett. Szerinte mese az, hogy a munkásságnak barátjai vannak a parlamentben, mert ott az általános szavazati jog kérdését senki sem veszi komolyan. Az 1903-ban Amszterdamban megtartandó nemzetközi szocialista kongresszuson e kérdés különben is szóba kerül, felhívja tehát az elvtársak figyelmét, hogy minél nagyobb számban képviseljék a szociáldemokrata pártot. Ezek után a tárgyalás folytatását holnapra halasztották. A napirend főpontja volt a mozgalom szervezése a fokozatos adó életbelééptetése tárgyában. Több felszólalás után a véleményeket határozati javaslatba foglalták, mely szerint minden közkiadás fedezésére a fokozatos adó lépje életbe, a fogyasztási adó minden neme eltörülte csak. A napirend második pontját, az általános választójog kérdését Für Árpád terjesztte elő. A kongreszszus határozatiig tiltakozik a miniszterelnök ama szavai ellen, hogy az általános szavazójog megadása sötétbe való ugrás volna. Tatár Dénes az önálló vámterület kérdését fejtegette, javaslatát a kongreszszus egyhangúlag elfogadta. A nagyszámmal érkezett üdvözlő táviratokat a gyűlés örömmel vette tudomásul. Este bál volt a kongresszusi küldöttek tiszteletére. A tanácskozást ma folytatták, dr. Neumann Ármin képviselőt, a kiváló jog, kérte fel a kereskedelmi törvény revízióját tárgyas tervezet elkészítésére. Most Neumann szükségesnek találta e tárgyban az új miniszterrel, Horánszky Nándorral tanácskozni. Ez alkalommal megállapodás jött létre a lényegesebb irányelvekre nézve, s így Neumann Ármin a tervezetet rövid időn belül el fogja készíteni. A mezőtúri gyűlés. Az újjászervezett szociáldemokraták szintén a húsvéti ünnepeket használták fel arra, hogy országos gyűlésüket megtartsák. A Mezőtúron összegyűlt százhatvannégy megbízott mintegy száz községet képviselt. Az ország minden részéből érkező vezető emberek nagyobbára maguk is földmivelők. A nagy alföldi parasztváros, Mezőtúr, mindig egyik erős fészke volt a szociáldemokratáknak. Jelenleg is vagy tizenegy hívük ül a képviselőtestületben. A hatóság a csendőrlétszám szaporítását kérte a rend fentartására, azonban az egész gyűlés alatt nem volt szükség a csendőrség beavatkozására, oly példás rendben folyt a tanácskozás. Az elnökválasztás után a megbízóleveleket igazolták. Az első napot a küldöttek jelentései foglalták le, melyeknek során a megbízottak az országos gyűlést megismertették községük helyzetével. Egymás után léptek a szónokok a vörösposztóval bevont emelvényre Köteles János kassai küldött a felvidéki kivándorlás okozta nyomorúságot festette megrázóan. Nagy hatást értek el a női szónokok. Horváth Pálné (Új-Arad) a gyermekeknek szociáldemokrata szellemben való neveléséről beszélt. Fejes Zsófia és Szilágyi Regina is felszólaltak. Budapest, március 31. Minisztertanács az új ágyukról. Lukács László pénzügyminiszter ma este Bécsbe érkezett, ahova holnap követni fogják Széll Kálmán miniszterelnök és Horánszky Nándor kereskedelmi miniszter. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter utazása tudvalévően összefügg a közös költségvetés megállapításával, melynek főtételeképpen ezúttal az új ágyuk fognak szerepelni. Ezeket a kiadásokat, mint azt már többször megírtuk, ISO—1100 millió koronára teszik, aszerint, amint a tábori tüzérséget reorganizálják, illetve szaporítják. Bécsi források szerint ezt az öszszeget három, esetleg négy részletben fogják kérni, de mindeddig még nem történt megállapodás arra vonatkozóan, hogy már az idei delegáció elé terjesztik-e a költségeket, vagy csak a jövő évi elé. Ez csak a holnap kezdődő tanácskozáson fog eldőlni. Az azonban egészen bizonyos, hogy az új tábori tarackok részére már a jövő költségvetésben szerepelni fog egy bizonyos összeg. A két parlament hozzájárulását az új ágyuk költségeihez csak akkor fogják kikérni, ha az összes technikai kérdések megoldásra jutnak. Most az az uralkodó nézet szakkörökben, hogy az acélbronz mellett fognak dönteni, de egészen elejtve az öntött acél sibesen. Az új ágyuk költségeire rendkívüli hitelt szándékoznak igénybe venni, melynek kamatait beállítják a költségvetésbe és így a képviselőháznak módjában lesz a dologgal érdeme szerint foglalkozni. A kereskedelmi törvény revíziója. Hegedűs Sándor volt miniszter kevéssel visszalépése előtt — Hallottam, hogy a báróné kitűnő vívó és mivel magam is értek egy kicsit ehez a tudományhoz, eljöttem. . . — Hogy leckét vegyen tőlem ? — Inkább azért, hogy leckét adjak ! — válaszolt a legbájosabb impertinenciával a grófné. — Tán átmennénk a vívóterembe ? — ajánlotta Lieven báróné. — Az lesz a helyes, — mondta a grófné. D’Eon lovag még mindig a térdeit dörzsölte, amelyek egy kicsit megfájdultak a térdeléstől. De most, hogy ilyen komoly fordulatot vett a dolog, jónak látta közbeszólni: — De hölgyeim ! ... Az égre kérem önöket . . . Csak nem fognak talán én miattam... — Nagyon helyes! Ön is velünk jön ! — mondta a báróné. — Legalább eldöntheti majd, hogy kettőnk közül melyik az, aki tanulhat a másiktól.. . Szemkápráztató látvány volt, ahogy a két hölgy levetette a ruháját és meztelen karokkal, dorfiborodó mellel megállt egymással szemközt. Ahogy a kardjaikat összemérték, ráértek még azonközben a legújabb udvari pletykával is jól tartani egymást. — Tudja-e mi a legújabb hir az udvarnál? — kérdezte Colloredo grófné. — Nagyon lekötelez, ha kiegészíti ebbeli fogyatékos tudásomat, — válaszolt udvariasan a báróné. — Du Bary asszony nem fogad el férfiakat a királyon kivül, hacsak nem hatvanévesek. — Lehetetlen! S hogyan birja ki ? — úgy hogy, aki eljön hozzá látogatóba, asszonyruhába öltözik. — S mit szól ehez ő felsége ? — Belátja ennek az intézkedésnek a helyességét. Mert azt mégsem lehet követelni a szegény grófnétól, hogy sohase lásson fiatal férfiarcot. Aztán meg van győződve, hogy az asszonyi ruha olyan kevéssé illik a férfiúnak, hogy kész maskara, ha abba bujtatják. — Ismerek valakit, — mondta a báróné és szerelmes oldalpillantást vetett D’Eonra, — akinek pompásan illik az asszonyi ruha. Probatum est! Ez a célzás erősen felforralta Colloredo grófné vérét és kardját megsuhogtatta a levegőben, aztán harsány hangon kiáltott: — En garde! Összecsaptak. Mind a két csodaszép fúria egymásnak rohant, egymás körül futkostak, keresve a helyet, ahol a másik nem védekezik eléggé. De olyan ügyes vívó volt mind a kettő, hogy a pengék csak összeszikráztak, de sebet nem tudtak ejteni egymáson. Azonközben a nyelvek sem pihentek. A vér háborgása feloldotta azokat az udvarias forma nyűge alá, és csak úgy szórták egymás ellen a haragos fenyegetést: — Te szőke ördög, a szívedet fogom kivájni ! — Én csak a szép kebledet fogom elcsúfítani ! — Azte, te férfiakra vadászó ? — Te csak hallgass! Diana, aki mindennap más Endymont fog magának ! — Hazudsz, gonosz! — Száz tanút állíthatok ! úgy rohantak erre egymásnak, hogy a két kard csaknem egészen összetapadt és a két harcoló fél olyan közel jutott, mintha nem is pengével, hanem a rózsás körmeivel akarná elintézni ezt az ügyet. D'Eon lovag, aki eddig gyönyörtelien nézte a harc változó fordulatait, most már igazán kezdett aggódni. Odasietett, hogy elválaszsza egymástól a két csodaszép fúriát. De csak azt érte el vele, hogy belekapott az egyiknek a kardjába. Amint folyni kezdett a vére a nem mély, de elég hosszú sebből, a két asszony abbahagyta a küzdelmet. Tán egy fél percig néztek sápadtan és üvegesedő tekintettel a vérző férfiút, aztán Colloredo grófné jobbra ájult el, Lieven báróné pedig balra. * Mikor Lajos királynak hírül vitték ezt a dolgot, egyike azon ritka eseteknek állott be nála, mikor morális érzése háborogni kezdett. — Hallatlan! — mondta és homlokához szorította a kezét. — Ezt már mégsem lehet szó nélkül hagyni! Valami példás büntetést kell kieszelni ennek a három bolondnak ! Du Bary, aki úgy kacagott a legújabb pletyka hallatára, minttán még egyetlenegyszer sem, mióta ehez a szomorú udvarhoz került, azt mondta a királynak : — Lajos fiam, van egy ötletem Az a két férfias asszony hadd járjon egy hétig férfiruhában, az a kis lovag pedig, ki miatt összevere- Hírek Torontálból. A Föl. Ért. jelenti: Az a nagy takarítás, mely alig néhány hete Torontálmegyében megkezdődött, úgy látszik máris megtenni gyümölcsét. Debhmanics Lajos torontáli alispán újabban az összes torontáli hatóságokhoz szétküldött körrendeletében felhívja a hatóságokat, hogy ha bárminő rendetlenségnek, mulasztásnak, vagy hanyagságnak jönnek nyomára, vagy pedig közvetett után ilyenről értesülnek, nyomban tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Nap-nap után érkeznek küldöttségek, melyek rendkívül súlyos vádakkal illetnek egyes községi elöljáróságokat és hogy e vádak nem alaptalanok, bizonyítják a megejtett vizsgálatok. Az állapotok nagyon aggasztók, miért is felhívja a hatóságokat kötelességük szigorú teljesítésére. Munkássztrájk a fiumei kikötőben. Budapest, március 31. Fiuméban az összes kikötőmunkások elhatározták, hogy április elsején, tehát holnap beszüntetik az összes munkát. Teljes két hétig tartott ez a vajúdás, melyből most, hála az érdekelt dúsgazdag részvénytársaságok emberségének és a hatóság buzgalmának megszületett a sztrájk. Hogy miből támadt, nyilvánvaló. Az Ungaro Croata nem adta meg az agyoncsigázott embereinek a béremelést, tranzitált, reménykedett, végre is rábízta magát az Istenre. Ehez járult az Adria hasonló eljárása, holnap pedig már nem füstölnek a hajók a kikötőben, akár csak nem is volna Magyarországnak tengere. Nem kell messze menni, hogy ennek a sztrájknak az eredendő okát megtaláljuk. Trieszt adta meg rá a példát, ahol még ma is, hetekkel a munkásmozgalom után, statáriummal kormányoznak. Agitátorok működtek közre, anélkül a békés fiumei munkásnép nem ment volna el a végletekig. Ezt az agitációt, bujtogatást idegenek csinálták idegenből és mint most már bizonyos, ellenőrizetlenül. Az illetéktelen elemek jogtalan izgatását tehát nem bírták megakadályozni, aminthogy a fiumei rendőrség még soha életében nem bírt megakadályozni semmit. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Most nem is erről van szó, annál inkább, mert ez már a múlté.