Pesti Napló, 1902. szeptember (53. évfolyam, 240-268. szám)
1902-09-01 / 240. szám
2 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1902. szeptember 1. 240. szám, tenni a lépéseket a távirat feladói és továbbítói ellen; kötelessége ő felségénél tanácsával közbenjárni, és kötelessége a horvát bánt, amennyiben ez eddig magától meg nem tette volna, a legszigorúbban utasítani, hogy a magyar alkotmány s így közvetve ő felsége a magyar birodalom apostoli királya megsértői ellen a legszigorubb megtorlással éljen. * Ennek a táviratnak a történetéről és következményeiről egyébként zágrábi tudósítónk a következőkben számol be: Zágráb, augusztus 31. A Ko I a horvát dalosegyesület nemrég tartott jubileuma alkalmából a Zágrábban összegyűlt horvát dalosok közös hódoló táviratot küldtek a királynak. Minthogy a dalosok között bosnyákok is voltak és minthogy a táviratot a horvát királyhoz címezték, a D ne v ni k című belgrádi lap keményhangú cikket közölt, amelyben tiltakozott Bosznia horvátosítása ellen. Ezt a cikket, amely tele volt a horvátok nemzeti érzését sértő mondásokkal, a zágrábi Srbobran lenyomatta és gúnyos megjegyzésekkel kísérte. Emiatt ma az egyetemi ifjúság és a horvát munkáspárt nagy tüntetést rendezett a szerbek ellen. A tüntetés délelőtt kezdődött azzal, hogy a szerb bank és egyes nagyobb kereskedőcégek ablakait beverték és a falakat bekenték téntával. A rendőrség közbelépett, de a tüntetők a rendőröket is megtámadták, közben horvát nemzeti dalokat énekelve. A rendőrség tizenkét embert letartóztatott. Délben a szerb község háza és a Srbobran szerkesztősége előtt megújultak a tüntetések. Körülbelül egy óráig tartott az ablakbeverés, míg a rendőrség szét nem oszlatta a százakra menő néptömeget. Délután 4 óra tájban a Hrvatsko Pravo olvasóterméből nagy csapat diák és munkás kelt útra és nemzeti dalokat énekelve bejárták a Jelasics-téren levő zsúfolt kávéházakat, mindenütt elkérték a Srbobrant, amelyet nyilvánosan elégettek. Azután végigmentek az u1 - án, amelynek kávéházaiban ismételték ezt a tüntetést. Ez alkalommal megint letartóztattak két embert. Este 7 órakor már nyugodt volt a város, de későbbre megint nagyobb tüntetéseket várnak. A rendőrség kellő intézkedéseket tett a rend vezetett. Mögöttem női ruha suhogását hallottam. — Hol vannak? — kérdezte Forcelliné szorongva. A dolgozószoba ajtajára mutattam. Az asszony kétségbeesetten tördelte a kezét s eltűnt. Leverten maradtam ott a folyosón s nem tudtam, mit tegyek. Aztán odalopózkodtam az ajtóhoz s hallgatóztam. Hallottam Forcelli hangját, de nem értettem meg a szavait. Hevesen beszélt. A kulcslyukon benézve azt láttam, hogy Diego fejét a tenyerébe támasztva ül az íróasztalnál s nem felel Forcellinek. Láttam a Forcelli fenyegető kézmozdulatait is, a hangja mind hevesebb lett. Visszafojtottam a lélegzetemet. Lassan kint hallhatók lettek a főszavai is. A férj mindent tudott. — Leüthetnélek, mint a kutyát ... A gyermekeim ... A gyermekeim ! . . . Csak miattuk! Láttam, hogy Diego felkel a helyéről s fájdalmas lemondással legyint a kezével. Mintha hirtelen nagyon megöregedett volna. — Párbaj ! — gondoltam. De rögtön meggyőződtem, hogy más valamiről van szó. Hogy miről, azt nem tudtam kitalálni. Láttam, amint Forcelli levélpapirost és borítékot vesz elő s tintát, tollat készít melléje. Diego megint leült, de most háttal felém. Forcelli diktált, Diego irt. Öt percnyi szörnyű szorongás ! A hang elnémult, Diego felkelt. Láttam, hogy jönnek kifelé s lábujjhegyen tértem vissza a szalonba. Forcelliné ott volt, beszélgetett, nevetett, de néha olyan tekintettel nézett az ajtó felé, amelynek a jelentőségét csak én értettem meg. Forcelli és Diego nyugodtan beszélgetve léptek be a szobába. Diego még mosolygott is fentartására. A Srbobran szerkesztőségének egyik tagj a délelőtti tüntetések alatt megverték. Budapest, augusztus 31. A 14 ., és a kiegyezés. A bécsi Information ma magyar forrásból eredő hosszabb közleményben foglalkozik a kiegyezéssel, illetve a kiegyezés sorsával a parlamentben és újra hangsúlyozza, hogy a magyar parlamentben Széll Kálmán minden nehézség nélkül keresztül vihet bármilyen kiegyezést, legtöbbb népszerűségét vesztheti el. A függetlenségi párt ugyan elhatározta — itt a közlemény Kossuth Ferencnek lapunkban közölt nagy feltűnést keltett nyilatkozatára céloz, hogy a mainál roszszabb kiegyezés parlamenti elfogadását minden eszközzel meg fogja hiúsítani, de ez a határozat tetté aligha válhat, mert a függetlenségi párt meggyengült belsőleg, s erélyes vezérei és szakértő tagjai nincsenek. Nehézségekről csak az osztrák parlamentben lehet szó, főleg azért, mert az új kiegyezést Ausztriában a 14. §-sal nem lehet életbeléptetni már azért sem, mert az új kiegyezés a vámtarifát is tartalmazza, s a vámtételeket a 14. § segítségével megváltoztatni nem lehet. Ha Körbér a kiegyezést az osztrák parlamenttel nem tudja elfogadtatni, akkor a monarkia marad továbbra is abban a helyzetben, amelyet a Széll-féle formula és a 14. §. alapján kiadott osztrák császári rendelet teremtett . E helyütt említjük, hogy a kiegyezési tárgyalások folytatására, mint a Bud. Tud, jelenti, Körber osztrák miniszterelnök a kiegyezésnél érdekelt miniszterekkel és szakelőadókkal a jövő hét elején Budapestre érkezik, nők és műegyetemi tanárnak szakértőként való közbenjöttével fogja foganatosítani. A helyszíni szemle után a választott bíróság összeül a tárgyalások befejezése végett. A záróüléseken a peres felek képviselői előadják csakis a helyszíni szemlére vonatkozó záróbeszédeiket. Azok a tárgyalások nyilvánosak lesznek, ellenben a bíróság tanácskozása és ítélethozatala a nyilvánosság kizárásával fog megtörténni. Az elnök végül kihirdette, hogy a záróülések idejét, amelyek valószínüleg Grácban lesznek, a lapok útján fogja tudomására hozni az érdekelteknek és ezzel a tárgyalást berekesztette. Holnap a bíróság a Tátrába megy, a vitás területre. A záróülések valószínűleg szeptember 9-én vagy 10-én lesznek. A vitás tengerszem megszemlélése. Grácból táviratozzék. A tengerszem-kérdésben kiküldött választott bíróság mai ülésén Balzer tanár, az osztrák álláspont védője befejezte perbeszédét, amelynek végén arra kérte a választott bíróságot, hogy a vitás öt parcellát Galíciának ítélje oda. Az elnök zárószava után befejezettnek nyilvánította a tárgyalás második részét, a perbeszédeket és indítványokat. A bizonyítás, minthogy a bíróság a tanúkkal való bizonyítás mellőzését határozta el, csakis okokiratokra szorítkozott. Az alapszabályok értelmében csak a helyszíni szemle foganatosítására van még szükség. A bíróság elhatározta, hogy a helyszíni szemlét Reiter Ferdinánd zürichi mér— Mi történt ? — kérdeztem félrehúzva. — Semmi ! — felelte. De aztán hirtelen hozzátette: — Menjünk innen. Ne búcsúzz el senkitől. Az utcán megálltam . — Beszélj. Láttam mindent és sokat hallottam is. Párbaj ? — Nem. Vége mindennek. Jobb is így. Gazember voltam. — Mi történt ? Beszélj hát ? — Semmi. — felelte Diego s nem bírtam többet kivenni belőle. De két héttel később elárulta a titkot. — S megteszed ? — kérdeztem én halálra rémülten. — Meg. — Megölöd magadat? — Igen. — Utazzál el, tűnj el. Hisz az egyre megy. — Holnap Forcelli elküldi a «Tribuna» szerkesztőségének azt a levelemet, amiben az öngyilkosságomat megmagyarázom. Nevetségessé nem tehetem magamat. Forcelli két heti időt adott, hogy rendezhessem a dolgaimat s hogy minden gyanú elaludjék. Igaza van. Nem akarja, hogy az anya bűne a gyermekeket is megfertőzze. Igaza van. — De én megakadályozlak az öngyilkosságban ! — kiáltottam. — Azt nem teszed. Csak felesleges botrányt csinálnál. Isten veled. Megölelt, megcsókolt s én zokogva szorítottam a karomba. Ez a Mutti Diego öngyilkosságának a története, — fejezte be Romiti az elbeszélését. — Forcelliék most Amerikában laknak. Az igazságügyminiszter beszámolója, Plósz Sándor igazságügyminiszter, hír szerint, szeptember 20-án választókerületébe utazik s Rigyicán beszámoló beszédet tart. A minisztert a polgárság ünnepélyesen készül fogadni. Méhészek gyűlése, Temesvár, augusztus 31. Három ország méhészei gyűltek össze ma városunkban, hogy megtartsák szövetségük negyvenhetedik vándorgyűlését. Németország, Ausztria és hazánk méhészeit gyűjtötte ma össze a temesvári méhész-gyűlés, amelynek alkalmából méhészeti kiállítást is rendeztek. Megjelent a gyűlésen a kiállítás védője, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter is. Délelőtt 9 órakor nyílt meg a méhészek vándorgyűlése, ahova báró Ambrózy Béla vezetése alatt küldöttség hívta meg a minisztert, akit belépésekor éljenzéssel fogadtak. Máday Izidor miniszteri tanácsos hosszabb beszéddel nyitotta meg a kongresszust, köszönetet mondott Darányi miniszternek az erkölcsi s anyagi támogatásért, Dzierzon Jánosnak, a méhészek nesztorának és báró Ambrózy Bélának a kiállítás rendezéséért. Ezután báró Ambrózy Béla nagy tetszéssel fogadott beszéddel üdvözölte Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert. A miniszter hosszabb beszéddel felelt, amelyet a gyűlés figyelemmel hallgatott. A miniszter a méhészet gazdasági fontosságát fejtegette, azután a kongresszus vendégeit üdvözölte és elmondotta nekik, hogy a magyar nemzet mily türelmes az idegen ajkúakkal szemben és milyen előzékeny az idegenekkel szemben. Az ország nemzetiségi politikájára vonatkozó részt lelkesen hallgatták a méhészek. A külföldieknek Tebisz Károly polgármester tolmácsolta németül ezt a részt. Pacha Ágost püspöki titkár jelentette, hogy Dessewffy püspök, a kongresszus díszelnöke betegsége miatt nem jelenhetett meg. A németországi méhészek nevében dr. Kleh Frigyes, az ausztriaiak nevében Beck osztályfőnök, a magyarok nevében pedig Vámossy Mihály üdvözölte a kongresszust s annak védőjét, Darányi minisztert. Dzierzon János, a kilencvenesztendős híres méhész tartott ezután előadást a méztermelés jövedelmének fokozásáról, mire a megnyitó ülés véget ért. Tebisz polgármester indítványára Széll Kálmán miniszterelnökhöz üdvözlő táviratot küldtek. Délelőtt tíz órakor Darányi miniszter a Scudier-liget pavilonjában s ennek környékén elrendezett tartalmas kiállításon jelent meg, amely hat csoportban mutatja be az élőméhek, méhészeti szerek, méztermények, viaszgyártás, tanszerek s a szakirodalom fejlődését. A kiállítás területén báró Ambrózy Béla üdvözölte és kalauzolta a minisztert. Az irodalmi csoportban átnyújtották a miniszternek a kiállítás monográfiáját s bemutatták a mű szerzőjét, Barát Ármin lapszerkesztőt. A kiállítás megtekintése után a miniszter a főispánnal a lábadozó Dessewffy püspöknél tett látogatást. A déli gyorsvonattal Darányi miniszter visszatért a fővárosba.