Pesti Napló, 1902. szeptember (53. évfolyam, 240-268. szám)

1902-09-01 / 240. szám

2 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1902. szeptember 1. 240. szám, tenni a lépéseket a távirat feladói és to­vábbítói ellen; kötelessége ő felségénél ta­nácsával közbenjárni, és kötelessége a horvát bánt, amennyiben ez eddig magá­tól meg nem tette volna, a legszigorúb­ban utasítani, hogy a magyar alkotmány s így közvetve ő felsége a magyar biro­dalom apostoli királya megsértői ellen a legszigorubb megtorlással éljen. * Ennek a táviratnak a történetéről és következményeiről egyébként zágrábi tudósítónk a következőkben számol be: Zágráb, augusztus 31. A K­o I a horvát dalosegyesület nemrég tartott jubileuma alkalmából a Zágrábban összegyűlt horvát dalosok közös hódoló táv­iratot küldtek a királynak. Minthogy a dalosok között bosnyákok is voltak és minthogy a táv­iratot a horvát királyhoz címezték, a D n­e v n­i k című belgrádi lap kemény­­hangú cikket közölt, amelyben tiltakozott Bosznia horvátosítása ellen. Ezt a cikket, amely tele volt a horvátok nemzeti érzését sértő mondásokkal, a zágrábi Srbobran lenyomatta és gúnyos meg­jegyzésekkel kísérte. Emiatt ma az egyetemi ifjúság és a horvát munkáspárt nagy tüntetést rendezett a szerbek ellen. A tüntetés délelőtt kezdődött azzal, hogy a szerb bank és egyes nagyobb kereskedőcégek ablakait beverték és a falakat bekenték téntával. A rendőrség közbe­lépett, de a tüntetők a rendőröket is megtámad­ták, közben horvát nemzeti dalokat énekelve. A rendőrség tizenkét embert letartóztatott. Délben a szerb község háza és a Srbobran szer­kesztősége előtt megújultak a tüntetések. Kö­rülbelül egy óráig tartott az ablakbeverés, míg a rendőrség szét nem oszlatta a százakra menő néptömeget. Délután 4 óra tájban a Hrvatsko Pravo olvasóterméből nagy csapat diák és munkás kelt útra és nemzeti dalokat énekelve bejárták a Jelasics-téren levő zsúfolt kávéházakat, mindenütt elkérték a Srbobrant, amelyet nyilvánosan elégettek. Azután végigmentek az u1­­ - á­n, amelynek kávéházaiban ismételték ezt a tüntetést. Ez alkalommal megint letartóztattak két embert. Este 7 órakor már nyugodt volt a város, de későbbre megint nagyobb tüntetéseket várnak. A rendőrség kellő intézkedéseket tett a rend vezetett. Mögöttem női ruha suhogását hal­lottam. — Hol vannak? — kérdezte Forcelliné szorongva. A dolgozószoba ajtajára mutattam. Az asszony kétségbeesetten tördelte a kezét s eltűnt. Leverten maradtam ott a folyosón s nem tudtam, mit tegyek. Aztán odalopózkod­­tam az ajtóhoz s hallgatóztam. Hallottam For­­celli hangját, de nem értettem meg a sza­vait. Hevesen beszélt. A kulcslyukon benézve azt láttam, hogy Diego fejét a tenyerébe tá­masztva ül az íróasztalnál s nem felel For­­cellinek. Láttam a Forcelli fenyegető kéz­mozdulatait is, a hangja mind hevesebb lett. Visszafojtottam a lélegzetemet. Lassan kint hallhatók lettek a főszavai is. A férj mindent tudott.­­ — Leüthetnélek, mint a kutyát ... A gyermekeim ... A gyermekeim ! . . . Csak miattuk! Láttam, hogy Diego felkel a helyéről s fájdalmas lemondással legyint a kezével. Mintha hirtelen nagyon megöregedett volna. — Párbaj ! — gondoltam. De rögtön meggyőződtem, hogy más valamiről van szó. Hogy miről, azt nem tudtam kitalálni. Láttam, amint Forcelli levél­papirost és borítékot vesz elő s tintát, tollat készít melléje. Diego megint leült, de most háttal felém. Forcelli diktált, Diego irt. Öt percnyi szörnyű szorongás ! A hang elnémult, Diego felkelt. Láttam, hogy jönnek kifelé s lábujjhegyen tértem vissza a szalonba. For­celliné ott volt, beszélgetett, nevetett, de néha olyan tekintettel nézett az ajtó felé, amelynek a jelentőségét csak én értettem meg. Forcelli és Diego nyugodtan beszélgetve léptek be a szobába. Diego még mosolygott is fentartására. A Srbobran szerkesztőségének egyik tagj­­ a délelőtti tüntetések alatt meg­verték. Budapest, augusztus 31. A 14 ., és a kiegyezés. A bécsi I­n­­formation ma magyar forrásból eredő hosszabb közleményben foglalkozik a kiegye­zéssel, illetve a kiegyezés sorsával a parla­mentben és újra hangsúlyozza, hogy a magyar parlamentben Széll Kálmán minden nehéz­ség nélkül keresztül vihet bármilyen kiegye­zést, legtöb­bb népszerűségét veszt­heti e­l. A függetlenségi párt ugyan elhatá­rozta — itt a közlemény Kossuth Ferenc­nek lapunkban közölt nagy feltűnést keltett nyilatkozatára céloz,­­ hogy a mainál rosz­­szabb kiegyezés parlamenti elfogadását minden eszközzel meg fogja hiúsítani, de ez a hatá­rozat tetté aligha válhat, mert a függetlenségi párt meggyengült belsőleg, s erélyes vezérei és szakértő tagjai nincsenek. Nehézségekről csak az osztrák parlamentben lehet szó, főleg azért, mert az új kiegyezést Ausztriában a 14. §-sal nem lehet életbeléptetni már azért sem, mert az új ki­egyezés a vámtarifát is tartalmazza, s a vám­tételeket a 14. §­ segítségével megváltoztatni nem lehet. Ha Kör­bér a kiegyezést az osztrák parlamenttel nem tudja elfogadtatni, akkor a monarkia marad továbbra is abban a helyzet­ben, amelyet a Széll-féle formula és a 14. §. alapján kiadott osztrák császári rendelet terem­tett . E helyütt említjük, hogy a kiegyezési tárgyalások folytatására, mint a Bud. Tud, jelenti, Kör­ber osztrák miniszterelnök a ki­egyezésnél érdekelt miniszterekkel és szakelő­adókkal a jövő hét elején Budapestre érkezik, nők és műegyetemi tanárnak szakértőként való közbenjöttével fogja foganatosítani. A helyszíni szemle után a választott bíróság összeül a tárgyalások befejezése végett. A záróüléseken a peres felek képviselői előadják csakis a helyszíni szemlére vonatkozó záróbeszédeiket. Azok a tárgya­lások nyilvánosak lesznek, ellenben a bíróság ta­nácskozása és ítélethozatala a nyilvánosság kizárá­sával fog megtörténni. Az elnök végül kihirdette, hogy a záróülések idejét, amelyek valószínüleg Grácban lesznek, a lapok útján fogja tudomására hozni az érdekelteknek és ezzel a tárgyalást be­rekesztette. Holnap a bíróság a Tátrába megy, a vitás területre. A záróülések valószínűleg szeptem­ber 9-én vagy 10-én lesznek. A vitás tengerszem megszemlélése. Grác­b­ó­l táviratozzék. A tengerszem-kérdésben kiküldött választott bíróság mai ülésén Balzer tanár, az osz­trák álláspont védője befejezte perbeszédét, amely­nek végén arra kérte a választott bíróságot, hogy a vitás öt parcellát Galíciának ítélje oda. Az elnök zárószava után befejezettnek nyilvánította a tárgya­lás második részét, a perbeszédeket és indítványo­kat. A bizonyítás, minthogy a bíróság a tanúkkal való bizonyítás mellőzését határozta el, csakis ok­okiratokra szorítkozott. Az alapszabályok értelmé­ben csak a helyszíni szemle foganatosítására van még szükség. A bíróság elhatározta, hogy a hely­színi szemlét R­e­i­t­e­r Ferdinánd zürichi mér­— Mi­ történt ? — kérdeztem félre­húzva. — Semmi ! — felelte. De aztán hirtelen hozzátette: — Menjünk innen. Ne búcsúzz el senkitől. Az utcán megálltam . — Beszélj. Láttam mindent és sokat hal­lottam is. Párbaj ? — Nem. Vége mindennek. Jobb is így. Gazember voltam. — Mi történt ? Beszélj hát ? — Semmi. — felelte Diego s nem bírtam többet kivenni belőle. De két héttel később elárulta a titkot. — S megteszed ? — kérdeztem én halálra rémülten. — Meg. — Megölöd magadat? — Igen. — Utazzál el, tűnj el. Hisz az egyre megy. — Holnap Forcelli elküldi a «Tribuna» szerkesztőségének azt a levelemet, amiben az öngyilkosságomat megmagyarázom. Nevetsé­gessé nem tehetem magamat. Forcelli két heti időt adott, hogy rendezhessem a dolgaimat s hogy minden gyanú elaludjék. Igaza van. Nem akarja, hogy az anya bűne a gyermekeket is megfertőzze. Igaza van. — De én megakadályozlak az öngyilkos­ságban ! — kiáltottam. — Azt nem teszed. Csak felesleges bot­rányt csinálnál. Isten veled. Megölelt, megcsókolt s én zokogva szorí­tottam a karomba. Ez a Mutti Diego öngyilkosságának a tör­ténete, — fejezte be Romiti az elbeszélését. — Forcelliék most Amerikában laknak. Az igazságügyminiszter beszámolója, Plósz Sándor igazságügyminiszter, hír szerint, szeptember 20-án választókerületébe utazik s Rigyicán beszá­moló beszédet tart. A minisztert a polgárság ünne­pélyesen készül fogadni. Méhészek gyűlése, Temesvár, augusztus 31. Három ország méhészei gyűltek össze ma váro­sunkban, hogy megtartsák szövetségük negyvenhete­dik vándorgyűlését. Németország, Ausztria és ha­zánk méhészeit gyűjtötte ma össze a temesvári méhész-gyűlés, amelynek alkalmából méhészeti kiál­lítást is rendeztek. Megjelent a gyűlésen a kiállítás védője, Darányi Ignác földmivelésügyi minisz­ter is. Délelőtt 9 órakor nyílt meg a méhészek ván­dorgyűlése, ahova báró A­m­b­r­ó­z­y Béla vezetése alatt küldöttség hívta meg a minisztert, akit belé­pésekor éljenzéssel fogadtak. M­á­d­a­y Izidor miniszteri tanácsos hosszabb beszéddel nyitotta meg a kongresszust, köszö­netet mondott Darányi miniszternek az erkölcsi s anyagi támogatásért, Dzierzon Jánosnak, a méhészek nesztorának és báró Ambrózy Bélának a kiállítás rendezéséért. Ezután báró Ambrózy Béla nagy tetszéssel fogadott beszéddel üdvözölte Da­rányi Ignác földmivelésügyi minisztert. A miniszter hosszabb beszéddel felelt, amelyet a gyűlés figye­lemmel hallgatott. A miniszter a méhészet gazda­sági fontosságát fejtegette, azután a kongresszus vendégeit üdvözölte és elmondotta nekik, hogy a magyar nemzet mily türelmes az idegen ajkúakkal szemben és milyen előzékeny az idegenekkel szemben. Az ország nemzetiségi politikájára vonatkozó részt lelkesen hallgatták a méhészek. A külföldieknek T­e­­­b­i­s­z Károly polgármester tolmácsolta németül ezt a részt. Pacha Ágost püspöki titkár jelentette, hogy Dessewffy püspök, a kongresszus díszelnöke betegsége miatt nem je­lenhetett meg. A németországi méhészek nevében dr. K­l­e­h­­ Frigyes, az ausztriaiak nevében Beck osztályfőnök, a magyarok nevében pedig V­á­­mossy Mihály üdvözölte a kongresszust s annak védőjét, Darányi minisztert. Dzierzon János, a kilencvenesztendős híres méhész tartott ezután elő­adást a méztermelés jövedelmének fokozásáról, mire a megnyitó­ ülés véget ért. T­e­­­b­i­s­z polgármester indítványára Széll Kálmán miniszterelnökhöz üdvözlő táviratot küldtek. Délelőtt tíz órakor Darányi miniszter a Scudier-liget pavilonjában s ennek környékén el­rendezett tartalmas kiállításon jelent meg, amely hat csoportban mutatja be az élőméhek, méhészeti szerek, méztermények, viaszgyártás, tanszerek s a szakirodalom fejlődését. A kiállítás területén báró Ambrózy Béla üdvözölte és kalauzolta a minisztert. Az irodalmi csoportban átnyújtották a miniszternek a kiállítás monográfiáját s bemutatták a mű szerzőjét, Barát Ármin lapszerkesztőt. A kiállítás megtekintése után a miniszter a főispánnal a lábadozó Dessewffy püspöknél tett látogatást. A déli gyorsvonattal Darányi miniszter visszatért a fővárosba.

Next