Pesti Napló, 1902. szeptember (53. évfolyam, 240-268. szám)

1902-09-01 / 240. szám

4 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 1902. szeptember L 240. század — Ambrózy Béla ünneplése. Temesvár­ról telegrafálják . A Temesvármegyei Gazdasági Egyesület ma délután 4 órakor báró A­m­b­r­ó­z­y Gyula elnöklésével díszgyülést tartott, amelyen le­leplezték báró Ambrózy Bélának, az egyesület negyedszázadon keresztül volt elnökének, életnagy­­ságú arcképét, amely Ferenczy József festő­művész munkája. Az ünnepi beszédet Manaszy György országgyűlési képviselő mondotta, Máday Izidor miniszteri tanácsos Darányi miniszter üdvözletét tolmácsolta. Báró Ambrózy Béla diszelnök meghatottan mondott köszönetet a meg­tisztelő ünneplésért. Este diszebéd volt, amelyen Molnár Viktor főispán köszöntötte fel báró A­m­­b­r­ó­z­y Bélát. — Görgei a búr vezérekről. A debreceni «Szabadság» tudósítója meglátogatta G­ö­r­g­e­i Ar­túrt s érdekes beszélgetést folytatott vele a búr tábornokokról. A beszélgetés így folyt le: — Tábornok úr, kérem — szóltam a szokásos üdvözlés után — ez egyszer ne zárkózzék el oly ridegen, mint szokta, mihelyt valami kérdéssel áll­nak eléje. Görgei mosolygott, de nem szólt semmit. — Tábornok úr remete-magányában is bizo­nyára figyelemmel kisérte a burok szabadság­­harcát. — Ő igen! Mindig lázas érdeklődéssel olvas­tam róluk. — Nem döbbentette meg a hasonlatosság, mely a mi szabadságharcunk és a burok küzdelme közt oly szembeszökő? — Összehasonlítás nélkül bámulam ezt a ma­roknyi nemzetet. — És a háború végén... — Előre megmondtam, hogy nem lehet más vége. — Botha, Delarey és De Wett tábornokok fegyverletételét helyeselte-e tábornok úr? — Ezek a férfiak szerették hazájukat és nem tehettek másképp. — Csodálatos, hogy a burok szegény Meyer Lukácsot árulónak kiáltották ki. » — Boldog Meyer Lukács! — szólt Görgei csak­nem suttogó, fuldokló hangon és merően nézett maga elé. E pillanatban megbánta, hogy többet mondott, mint amennyit akart. — De én már akkor nem tudtam ellenállni s önkéntelenül utána mondtam. — Bizony áldás volt rá, hogy meghalt! Görgei szeme rám villant. Azután hirtelen el­fordult. Majd jobbját nyújtotta felém s gyorsan el­búcsúzott tőlem. Nem akarta, hogy emberfia lássa elérzéke­­nyülni a vén katonát. Aki ötvenhárom esztendő óta él ugyanolyan súlyos vád alatt, aminő Meyer Lu­kácsot rögtön sírba roskasztotta. — Hangverseny a Margitszigeten. Kiválóan sikerült hangversenyt rendeztek az alsó Margitszi­geten a gyorsírónők segítőalapja javára tegnap este. Nagy hatást keltett D­őry Margit, a Népszínház művésznője néhány ízlésesen előadott kupléjával s Kovács Mihály, a Népszínház komikusa paró­diáival. Nagy sikere volt A monológ című ma­­gnjelenetben Ötvös Gita kisasszonynak, dr. Ötvös József margitszigeti főorvos kedves tehet­ségű lányának, ki a zajos tapsokra A kis ka­dét monológját is előadta. Szavalatáért valóság­gal elhalmoztak virággal. A hangversenyt követő mulatságon pedig ő nyerte a szépségdíjat. Váradi Antal zongoraművész saját átiratban mutatott be több magyar népdalt zajos tapsok mellett. Dr. Gobbi Károly hegedü­művész hegedűjátékával tűnt fel. Zajos tapssal s virágadománynyal ünnepelték G­r­ó­s­z Adél operaénekesnőt is, ki a Szevillai borbély nagy áriáját sikerrel adta elő s a megújuló tap­sokra K­á­l­d­y csalogánydalát énekelte. Szerepelt még a műsoron B­ei­c­h­t­e­r Irén operaénekesnő, ki Aidából adta elő a nagy áriát s Doktor Károly, a sziniakadémia növendéke. A zongorakísé­­retet Váradi Antal zongoraművész látta el. — Kereskedelmi alkalmazottak gyűlése. A fővárosi kereskedelmi alkalmazottak és magán­hivatalnokok holnap, délután két órakor nagy nyil­vános gyűlést tartanak a Hajós utca 17. szám alatt levő üres kávéházi helyiségben. A gyűlésen érdekeik megvédéséről, a vasárnapi munkaszünetről és a nyolc órai záridő kérdéséről fognak tanácskozni. — A Műegyetem a Wesselényiszobor le­leplezésén. A zilahi Wesselényi-szobor lelepe­­zési ünnepén a József-műegyetemet a rektor intéz­kedéséből dr. Schmidt Sándor, a vegyészeti szakosztály dékánja fogja képviselni. — A Vasúti és Hajózási Klub kirándu­lása Berlinbe. A Magyar Vasúti- és Hajózási Klub ez évben nagyobbszabásu külföldi tanulmány­utat rendez. Ez év szeptember 4-én a kuld het­ven tagja Berlinbe rándul, hogy ott a nevezete­sebb közlekedési intézményeket tanulmányozza. Vidéki hírlapirodalom. A Debrecen­ben megjelenő Szabadság című politikai napilap szerkesztését Rudnyánszky Gyula, az ismert költő vette át. — Gyászrovat. H­e­k­­­e­r Károly földmive­­lésügyi minisztériumi műszaki tanácsos, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, Csávossy Béla m. kir. udvari tanácsos, képviselőházi ház­nagy veje, tegnap negyvennyolcéves korában el­hunyt a fővárosban. Halálát özvegye, született Csávossy Melánia és két leánya, Gyöngyi és Margit gyászolja. Temetése szeptember elsején, hét­főn délután négy órakor lesz a Vámház­ körút 12. szám alatti gyászházból. — Vízbefult önkéntes. Nagyváradról jelentik, hogy a közeli F­u­g­y­i-V­ásárhelyen gyakorlatozó nagyváradi 4. honvédgyalogezred ön­kéntes­ tizedese, Horváth János fürdés közben a Körösbe fúlt. A szerencsétlen ifjú szülei Buda­pesten laknak. — Lelkészválasztás Debrecenben. D­eb­re­ce­n­b­ő­l jelentik, hogy ott Némethy Lajos halálával megüresedett református lelkészi állást J­á­n­o­s­i Zoltán sámsoni lelkészszel töltötték be. — Földrengés. A Budapesti Földtani Intézet­ben felállított földrengést jelző készülék, mint hiva­talosan jelentik, tegnap este 10 óra 48 perckor távoli földrengést jelzett. A földrengés helyét ez ideig még nem állapíthatták meg. — Hajsza egy őrült után. Rémes eset történt a múlt éjjel a főváros egyik ismert há­zának a tetején. Rendőrök és tűzoltók éjjeli har­madfél órától reggeli hat óráig hajszoltak egy ve­szedelmes őrültet, aki elszökött hazulról. Valósá­gos hajtóvadászat keletkezett. Az őrült harcba szál­lott üldözőivel, többet meg is sebesített, míg végre nagy nehezen ártalmatlanná tudták tenni. A Luther­ utca 1. száma alatt lakik egy föld­szintes kis lakásban özvegy Starnberger Ár­­minné szénkereskedőnő három gyermekével. A csa­lád valamikor jó módban élt. Két esztendővel ez­előtt jutott mostani szorult helyzetébe, mikor Starn­berger­ Armin egy kerepesi­ úti kávéházban hirtelen összeesett és meghalt. Legidősebb fia, a tizennyolc­éves Vilmos, aki kitanult mekanikus, apjának tragikus halála óta állandóan búskomor volt. Szombaton reggel már az őrültség kétségte­len jelei mutatkoztak a fiatalemberen. Semmikép­pen nem akart felöltözni s még az ingét is le­vetve, úgy járt-kelt egészen pőrén. Órák hosszáig állott a vízvezetéknél s folyatta magára a hideg vizet. Aggódó édesanyja végre is elhivatta dr. Se­bestyén Ödön orvost, aki azonnal konstatálta, Starnberger V.Láásolt a súlyos elmebajt. Figyel­meztette az öreg asszonyt, hogy szállíttassa elme­­gyógyító-intézetbe a fiát, mert előrelátható, hogy rövid időn belül dühöngésben fog kitörni. A szegény gyámoltalan ,öreg asszony azonban nem akart, nem tudott megválni a gyermekétől. Egész éjjel virrasz­tott a beteglelkü fiatalember mellett s ennek egy barátja, Freund Manó ruhakereskedő segített­ az ápolás munkájában. Éjfél után a mekanikus, aki addig csöndesen viselkedett, egyszerre fölugrott az ágyról s neki­rohant Freundnek. Birkózni kezdett vele és erősen megharapta a vállán. Erre a ruhakereskedő kény­telen volt meghátrálni s igy történhetett meg, hogy a beteg meztelenül kifutott a Luther-ház udvarára. A kapunak szaladt, de miután ott zárva találta maga előtt az utat, felfutott az első emeletre. Le akarta vetni magát onnan, de ebben a szándéká­ban az időközben előjött lakók megakadályozták. A feldühödött ember néhány percnyi viaskodás után kiszakította magát az élete megmentői közül, fel­rohant a harmadik emeletre és onnan a ház csa­tornáján fölmászott a tetőre, körülszaladt az egész óriási területű Luther-ház tetején, fölszedte a cse­repeket és ledobálta az utcán járó s összecsődült emberekre. Miután sehogy sem tudták lecsalni a tetőről, egy orvos telefonált a mentőknek, tűz­oltóknak, a közeli őrszem pedig értesítette a rend­őrséget. Mire tűzoltók és rendőrök érkeztek a hely­színére, az őrült már nem volt a Luther-házon, hanem átmászott a Bezerédi­ utcai elemi iskola te­tejére. Életveszedelmes küzdelem keletkezett ezután. Az elmebajos cserépdarabokkal dobálta az üldözőit s egy rendőrt, továbbá egy tűzoltót is súlyosan megsebesített. Azonkívül három fiatalember s. Utcai leány is megsérült a bombázásban. A tűzoltók nagy küzdelem után csak páltyvával tudták kézrekerí­­teni a dühöngőt. Erősen megkötözve hozták le a háztetőről. A hosszú ideig tartó hajsza után a rendőrök még egy óra hosszáig hagyták ott a kapu alatt gusbakötve a szegény bolond embert. Végre is Gross Sándor, a Luther-épületben levő kávéház tulajdonosa közbenjárt a főkapitányságon, fölvilágosította a felügyeletes rendőrtisztviselőt arról, hogy mi történt. Az inspekciós aztán be­vitette a beteget a főkapitányságra. A rendőrorvos konstatálta rajta a súlyos bajt s aztán a mentők Starnberger Vilmost kiszállították a lipótmezei őrül­tek házába. — Leégett gőzmalom. Nagy szélben gyuladt ki tegnap délben Graeper Hugó budapesti gép­gyáros paksi gőzmalma és le is égett. A tűz több szomszédos házba is belekapott, de szerencsére sikerült elfojtani. — Lopáson ért háziúr. Regényes histó­riát közöl ma egy-két napilap. Eszerint Scher­­czer Károly, akinek az újpesti Árpád-út 37. sz. házában divatáru-üzlete van, már január óta ta­pasztalta, hogy Wertheim-kasszáját, amely az üzlet mellett levő lakásán van, valaki folytonosan meg­dézsmálja. Hiába figyelte meg alkalmazottait, rá­jött, hogy azok nem férkőznek a pénzhez. Végre az az ötlete támadt, hogy tintával alig észrevehető jelet csinál a kasszában levő aranyakra és ban­kókra. Ezen a módon csakugyan rájött, hogy ki a tolvaj. A minap egy barátjával, Wolstreich Imre háztulajdonossal kártyázott s barátja sokat vesztett. Elővett egy bankót és azzal fizetett. Mikor a barátja elment, Scherczer merő szokásból meg­nézte a bankót s meglátta rajta a tintával írott jelet. Még aznap följelentést tett a háztulajdonos ellen. Az ügyeletes rendőrtiszt azt ajánlotta Scher­­czernek, igyekezzék tetten érni a tolvajt s adja át a rendőrnek. A kereskedő ma reggel meghagyta alkalmazottainak, hogy ha Wolstreich jön, mond­ják neki, hogy gazdájuk üzleti dologban hosszabb időre elutazott. Este hét óra tájban, amikor Wol­streich látogatóba szokott jönni, Scherczer a kasz­­szával szemben levő ruhaszekrénybe bújt, ahonnan a kulcslyukon át jól megfigyelhette, mi történik a Wertheim-szekrény körül. Wolstreich pontosan megjelent, Scherczerné bevezette a szobába s egy ideig elbeszélgettek. Pár perc múlva az asszonynak ki kellett menni a szobából s Wolstreich magára maradt. Egy darabig fülelt. Azután a zsebéből ál­kulcsot vett elő, fölnyitotta a kasszát s belemarkolt a bankókba. Scherczer hirtelen előlépett rejteké­­ből, nyakon ragadta a háztulajdonost s kivonszolta az üzletbe. Ott már vártak a tanuk­. Wolstreich ekkor még a markában szorongatta az ellopott pénzt, több bankót. Rendőrt hívtak, aki az újpesti kapitányságra vitte a tolvajt. A kihallgatáson az­zal védekezett Wolstreich, hogy benső barátság­ban volt Scherczer feleségével, aki fővárosi állami tanítónő, s ez a viszony bátorította őt arra, hogy meglopja a barátját. Wolstreich különben családos ember, öt éves kis leánya van s a fele­sége, aki egy újpesti szépség, egy volt gyárosnak a leánya. Előbb hajóskapitány volt, de amikor meg­nősült, megvált állásától s apósával usztató­ válla­­latot kezdett. Hét évvel ezelőtt ezt a foglalkozását is abbanhagyta, eladta hajóit s a pénzen házakat vett. Spekulációja jól sikerült, vagyonát megdup­lázta s azért ismerőseinek érthetetlen, hogyan ve­­temedhetett a gazdag ember lopásra. — A bánhidai cigány meghalt. Megírtuk a múlt héten, hogy a keleti pályaudvaron összeesett S­z­­­o­­­k­a József cigány. Amikor a Rókus-kór­­házba vitték, konstatálták, hogy a hátában és a hasában lövéstől eredő seb van. Megindították a nyomozást és több alapos gyanúok alapján meg­állapították, hogy a cigány Bánhidán betörést akart elkövetni, azonban észrevették és rálőttek. A cigányt azóta a Rókusban ápolták, de a leggondosabb or­vosi ellátás ellenére is tegnap belehalt sebeiben. Holttestét kivitték a törvényszéki orvostani intézetbe. — Hegyalja-Mád tűzveszedelme. Sze­re­n­c­s­r­e­­ jelentik : Ma délután Hegyalja-Mádon valószínűleg gyújtogatás következtében kétszer tűz támadt, mely alkalommal száz háznál több leégett. A tűzoltóság Szerencsről és Tállyáról a veszedelem színhelyére ment. Az épületek nagyobbrészt bizto­sítva voltak. A tűz kitörésekor nagy vihar volt. — Botrány a turfon. Zajos botrány volt ma délután a túrfon. A kétkoronás helyen történt az ötödik futam után, hogy két úriember szóváltásba elegyedett, amiből csakhamar verekedés keletkezett. Az egyik férfi — ismert fiatal fővárosi orvos — két hatalmas ütést mért az ellenfele arcára. Utána egy másik úr is el akarta verni a megpofozott fiatal­embert. Erre — mint kiderült — alapos oka volt. A közbelépett rendőrök és detektívek félrevezették a társaságot s a felügyeletes rendőrtisztviselő igazo­lásra szólította föl őket. Az inzultált fiatalember Kovács Károlynak mondotta magát, de kétel­kedtek a szavában s a lakására kisértették egy rendőrrel. Megállapították, hogy álnevet használt. Bebizonyult az is, hogy hamisított tiketteket sózott­ a gyanútlan emberek nyakába. Éppen ilyen mani­pulációja miatt ütötte arcul az orvos is, akinek ter­mészetesen nem történt bántódása. A turfhiénát, aki dühösen szitkozódott, előállították a VII. kerületi kapitányságon és megindították ellene a rendőri el­járást. A hatvanfilléres helyen is történt letartózta­tás, mintegy öt zsebtolvajt és két turfhiénát kerítet­tek kézre. — Cigányzene a Telefon Hírmondóban. Ma este cigányzene közvetítésével kellemes szórakozást nyújt előfizetőinek a Telefon Hírmondó. Nyolc órakor meg­szólal a Hírmondó riadójele, s ki sem mozdulva ott­honról, pompás, cigány muzsikát hallhatnak az abomnensek egészen 11 óráig. E cigányzene-átvitelt az Emke-kávé­­házból közvetíti a Telefon Hírmondó. E zeneátvitel azon­ban megszakítást szenved 8 óra 15 perckor, mikor a külföldi tőzsdezárlatokat olvastatja fel a beszélő újság és fél 10—10 óráig, midőn az est folyamán érkezett leg­újabb h­írek felolvasása van napirenden. —

Next