Pesti Napló, 1902. október (53. évfolyam, 269-299. szám)
1902-10-01 / 269. szám
é Budapest, szerda + PESTI NAPLÓ._________ 1902. október 1. 269. szám , talán meghalt? Mondják meg az igazat. — Az orvosok kíméletesen azt felelték neki: — Ő is itt van, de állapotaolyan, hogy a legnagyobb gondosságot és kíméletét követeli. Paks, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Zoláné tegnap egész nap férje felől tudakozódott és mivel Sigre kitérően válaszoltak neki, sejtette a szörnyű valóságot. Ma délelőtt annyira magához tért Zoláné, hogy az orvosok elszánták magukat a szomorú feladatra, hogy megmondják a betegnek férje szomorú sorsát. Dr. De faut, a neullyi szanatórium vezetője így szólt Zolánéhoz : — Közeledik a válságos időpont, asszonyom. Félek, hogy amitől tartanunk lehet, már megtörtént. De azért bízzunk Istenben. E szavak oly borzasztó hatást gyakoroltak Zolánéra, hogy dr. Defautnak nem volt bátorsága megmondani a valót. Ekkor jött a szanatóriumba dr. Larat, Zoláék háziorvosa, akit a család meghitt barátai azért küldöttek, hogy közölje a gyászhírt az özvegygyel. Dr. Larat kíméletesen tudatta Zolánéval a halálhírt. Attól fogva a beteg asszonynak nem lehetett szavát venni. Egyre sír és nem is hallgat unokahugának, Labordenél a vigasztalásaira. A boncolás. Paris, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Gast igazító, a Girard-féle laboratórium vezetője, már be■erjesztette a rendőrfőnökséghez jelentését azoknak’a vércsöppeknek vegyi vizsgálatáról, amelyeket az orvosok Zola holttestéről, Zoláné ajkairól és a megfuladt kutyákról leválasztottak. A jelentés a legingóbb határozottsággal állapítja meg a szódán gd-gázmérgezést. Minthogy azonban a vércseppek nem voltak elegendők az analízishez, tehát elrendelték Zola holttestének felbontását, amelyet még ma délelőtt 11 órakor végre is hajtott két törvényszéki orvos : B rou a rd c l és Vibert. A boncolás Zola lakásán történt hattagú bizottság jelenlétében, amelynek a vizsgálóbíró és a két törvényszéki orvoson kívül tagjai voltak : két építész és Girard, a vegytani intézet igazgatója. boncolásról Girard a vizsgálóbírónak ott mindjárt jelentést tett, amelyben egész határozottan arra a következtetésre jut, hogy Zola halálát szénoxidgáz belélegzése okozta. Ezalatt Zola háza előtt valósággal életveszélyes tolongás volt. Közben egyre-másra jöttek-mentek a távirathordóra, akik ezrével hozták a világ minden tájékáról érkezett részvétsürgönyöket. Igen sokan jártak ma a ravatalosházban személyesen kifejezni részvétüket. Délelőtt megjelent a többi között a monakói fejedelem, M Hierand, az irók és művészek csapatostul, Zola egykori védője, Labori fiatal nejével együtt. Megható jelenet volt, amikor Labori a halottasszobába lépett. Sírva borult Demoulin szobrásznak nyakába s teljes egy órahosszat maradt meghitt barátjának holttesténél. Erőszakkal tuszkolták ki Laberit a ravatal mellől. Waldeck-Rousseau volt miniszterelnök titkárát küldötte a halottasházhoz. Ott volt Picquart ezredes is, továbbá Victorien Sadou. A boncolás a kis verandán történt. Demou-in szobrászművész, aki mindvégig jelen volt, a következőket beszélte el a hírlapíróknak a felbontásról : — Kitűnt, hogy szegény, édes barátunk szervezete bámulatos volt. Eltekintve egy kis vesebáni álomtól, minden egyes szerve teljesen egészséges. Bizony, még sok évig élhetett volna. Olyan fajtából való volt Zola, amely száz éves embereket adott a világnak. A szénoxid-gázmérgezés a test minden részében meglátszott. Az agyhoz nem nyúltak az orvosok, mert respektálták azt. A temetés, Pária, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Zola temetése valószínűleg pénteken lesz. Azt még nem tudják, váljon egyházi szertartással-e, vagy anélkül. Ez elsősorban attól függ, vájjon Zola végrendeletében nem intézkedett-e erre nézve, a végrendeletet eddig hiába keresték. Két üvegfestményt, amelyek Zola dolgozószobájának erkélyes ablakait díszítették s amelyek a XV. századból erednek, Zola még életében felajánlotta báró Rothschildnak. A ravatalt nem fogják közszemlére kitenni. Valószínű, hogy a temetés a Montmartrekálvárián lesz. A becsületrend tisztjét megillető pompával, katonai díszszel fog végbemenni a gyászszertartás. Az emberi jogok védelmére alakult liga gyűjtést indít, hogy Zolának márvány-, vagy bronzszobrot állítson. Több nacionalista lap jelzi, hogy Zola temetésénél, ha Dreyfus ott megjelenik, párthíveik részéről tüntetések várhatók. Pária, szeptember 30. N asi olasz közoktatásügyi miniszter a francia közoktatásügyi miniszterhez az olasz kormány nevében részvéttáviratot intézett, amelyben a többek közt hangsúlyozza, hogy Zola már származásánál fogva is nagyon kedves az olaszoknak és dicsőíti Zola polgári erényeit, utalva a Dreyfus-perben való szereplésére. Zola életbiztosítása. Berlin, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) A «Localanzeiger» közlése szerint Zola igen nagy összegre volt biztosítva halál esetére. A biztosító társaságok nem fognak semmi nehézséget támasztani a kifizetésre nézve. Zoláné nem fogja megtartani a pánisi palotában levő műtárgyakat, amelyek legnagyobbrészt régi templomokból valók. * Jókai Mór a következő részvéttáviratot küldte Zola özvegyéhez: Asszonyom ! Fogadja ön legmelyesebb részvétem nyilatkozatát s engedje meg, hogy osztozzam az ön fájdalmában a szerencsétlenség fölött, mely lángeszű férjét érte. Megmérhetetlen veszteség ez az egész irodalomra, s gyász az egész műveit világra nézve. Isten adjon önnek legmagasabb vigasztalást s teljes fölgyógyulást minden bajaiból. Hódolója : dr. Jókai Klár. A Lipótvárosi Kaszinó mai igazgatósági ülésén elhatározta, hogy Zola ravatalára megfelelő fölírással koszorút helyez. Az asszony joga. ------—---• Budapest, szeptember 30. A nők jogaiért küzdő irodalomban az utóbbi időben nevezetes fordulat történt, s ez a fordulat nagy haladást jelent az egész Európát foglalkoztató női kérdés dolgában. A kedvező fordulat: a küzdés igazi céljának megismerése, ami lefegyverez minden ellenséges indulatot és leront minden ellenkező okoskodást. "A közvélemény erősebb része mostanáig úgy fogta föl a nők mozgalmát, hogy annak célja a férfi társadalmi és gazdasági erejével egyenlő versenyzővé tenni a nőt, így tekintvén a dolgot, az ellenkezés és féltékenység nem volt egészen jogosulatlan. Ámde most látjuk már, hogy nem jól ismertük az elszántan követett célt , hogy minden indulatunk, amely a látottak nyomán a lelkünkben támadt, igazságtalan volt. A nők érdekeiért küzdő irodalom kimondta már és dogmaként hirdeti, hogy a nők minden törekvése gazdasági természetű és végső eredményül a családi életet s az anyaságot akarja elérni, s hogy minden olyan akarat, amely más célt követ: elfajulás. Különös taktika, hogy a nő a férfi társadalmi jogaival és gazdasági erejével igyekszik eljutni a tulajdon természeti jogainak és kötelességeinek gyakorlásához. Lehetséges azonban, hogy ez a burkoltság nem is taktika. Meglehet, hogy a nő, amikor kimondta az első harci jelszót, még nem volt tisztában a céljával, hogy csak homályosan derengett a lelkében valami bizonytalan keserűség, valami sejtelmes fájdalom, amelynek nem ismerte a forrását és nem tudta a nevét. így, csakis így történhetett, nem szándékos cselfogással, hogy hosszú ideig mást követelt, mint amit kívánt. Az új idők lelkétől megszállt nő, aki mélyreható szemével tisztán látja nemének veszedelmes helyzetét, intő szózattal fordul azokhoz a társaihoz, akik gondolkodás, magukra eszmélés nélkül töltik el ifjú napjaikat, nem gondolván a jövendőre, amely bizonyosan eljön, bármilyen készületlen találja is őket. Dolgozzatok és gondolkozzatok, ez az az intés, amely az újabb női irodalomnak minden sorából az olvasó felé száll, s a dolgozók és gondolkozók, akik virrasztanak alva elő társaik álma fölött, fáradhatatlanul ismétlik az ébresztő nagy szót. Eljött az ideje, hogy a nők fölismerjék a maguk s a férfiak helyzetét, s hogy rájöjjenek, milyen szükséges az ő segítségük a férfinak. Ámde a helyzet megismerése csak egy közeli stációja a célhoz vezető útnak,.. a feladat nagyobb része még a messzi távolból néz felénk. Mi teszi ezt a nagy távolságot? Az, hogy a nő is meg a férfi is más célját látja a házaséletnek, hogy a férfi nem veszi annyira komolyan, mert a nő és nem veszi komolyan a nő segítő törekvését sem, s mindezt azért, mivel a természet parancsoló szava enyhébben érinti őt, mint a nőt s mivel nem tudja átérezni azt a momtchatatlan szenvedést, amelyet a kényszerhelyzetben vergődő nőnek érezni kell. A társadalom boldogulása s vele a nő nyugodalmas élete és igazságos helyzete csak azon a napon kezdődhet, amelyen a férfit is úgy áthatja a természet fenséges parancsa, mint a nőt. Ezen a napon ismeri meg egymása igazában a két nem, ezen a napon fogja megtudni a férfi, hogy életünknek azok az igazi törvényei, amelyek a nő természeti tulajdonságaiban jutnak kifejezésre, s hogy a társadalmi berendezkedésnek ezekhez kell alkalmazkodnia. Ennek a nevezetes napnak az eljövetelét sürgeti a dolgozó és gondolkozó nő, amikor gazdasági függetlenségre törekszik, hogy erkölcsileg is független legyen a férfitől, amikor megtagadja neki a rabszolgai engedelmességet, hogy egyenlő jogú társa lehessen, mégpedig házastársa, s amikor gazdasági erőt gyűjt, hogy pótolja azt, ami a férfi gazdasági erejéből a rendes élethez még hiányzik. Mindent a gyermekért tesz a nő, érette dolgozik, érette szenved, legszebb reménysége, legnagyobb öröme, legnemesebb célja a gyermek, hogy ez a remény teljesüljön, ez az öröm tiszta legyen s a cél eléressék, az nagy érdeke az emberiségnek. A nők megteszik már a maguk kötelességét, most a férfiakon a sor, nekik kell most a helyzet megismeréséhez fölemelkedniök. Bok idő fog eltelni addig, amíg a nők munkájának, küzdésének látható eredménye lesz, sok magányosságra kárhoztatott nő szemefénye törik meg időnek előtte, sok könyvoly el és sok sóhaj száll el addig; de ha a jelen szenvedésein keveset enyhít is az új idők orvossága, ha a férfiak tartózkodón viselkednek is ma még a nagy céllal szemben, azt a reménységet senki sem veheti el a nőktől, hogy végül mégis lesz igazság és boldogság, s legalább azoknak lesz jobb sorsuk, akik utánunk következnek. A gyermekért vívott küzdelem mellett nem szünetel a gyermek ellen való küzdés sem, s az életviszonyok az utóbbi harcnak jelentékenyen több sikert biztosítanak, mint az elsőnek. Bök államban törvény tiltja atanítónők és a postán és távíróhivatalban alkalmazott nők férjhezmenését, s nagyvárosokban aki házmestert, szolgát, takarítót keres, csak gyermektelent fogad meg. Számokkal ki nem fejezhető az a veszteség, amely a népességet ezzel a kegyetlen korlátozással éri, de beláthatatlan az az erkölcsi pusztítás is, amely a gyermektől rettegő házasok életét megrontja. Kegyetlen helyzet, amikor a férj és feleség kénytelen vagy a kenyérről, vagy a gyermekről lemondani; embertelenül kegyetlen ez a helyzet, mert kenyérre szükségünk van, hogy megélhessünk, a gyermekre pedig, hogy igazában éljünk. Mert megélni és élni, nem azon egy dolog. Sebestyén Ede: Megyék és városok. (Tüzérkaszárnya Veszprémben.) Veszprémből jelentik, hogy a közös hadügyminisztérium már foglalkozik azzal a tervvel, hogy ott tüzérkaszárnyát létesítsen. A közelben levő hajmáskéri tüzérségi gyakorlótér ad erre okot. Az új kaszárnyában az újonnan szervezendő tarack-