Pesti Napló, 1902. december (53. évfolyam, 330-358. szám)

1902-12-01 / 330. szám

PESTI NAPLÓ 1902. december 1. 330. szám. 2 Budapest, Kettő László vezeti őket. Gróf Bercsényi a kuruc vitézi­ rend szép asszonyait és leányait gyűjti össze a vedrődi kastélyban és karcsú, fehér liliomok bó­­kolva hajladoznak az érkezőnek. Bercsényi, a fő­vezér, remegő örömmel küld jelentést Rákóczinak, mely megcsókolta a fejedelemné ruháját. Maga a fejedelem pedig Nyitra alatt várja hitvesét, akit öt esztendeje nem látott és megkapó pompával fo­gadja táborában. Ezt az epizódot, amelynek a bécsi udvar és a magyar nemzet vállvetve fényt kölcsönzött, amely­től a bécsi udvar és a magyar nemzet egyformán a legjobbat, a hőn óhajtott békét várta. Rákócziék találkozását tartja a legméltóbbnak, nemzeti és mű­vészeti szempontból a leghálásabbnak arra, hogy benne és általa a daliás kuruc-korszak emlékezete nem Kassán, hanem az ország fővárosában megvi­­lágíttassék. Indítványozza ennélfogva, hogy ezen jelenet történelmi felvonulás alakjában mutattassák be. (Élénk helyeslés.) Dr. Takács Menyhért prelátus nagy tudással, elragadó ékesszólással fejtegette a Rákóczi-ereklye kiállítás célját, rámutatván ama nevezetes, a ma­gyaroknak örökké felejthetetlen és minden idők legragyogóbb korára, mely Rákóczi nevével forrott ossza és legszentebb emlékei közé tartozik a ma­gyar dicsőségnek. Indítványozza, hogy 1903-ban Kassán Rákóczi-kiállitás rendeztessék olyképpen, hogy annak tartama a nyári fürdőidőszakkal és a következő tanév elejével essék össze, hogy úgy a fürdőbe menő közönség, mint a tanuló ifjúság gyönyörködhessék a máris nagy mennyiségben összegyűjtött Rákóczi-emlékekben. Ezen indítványá­nak előterjesztése alkalmával felhívja a jelen vol­tak figyelmét arra a körülményre, hogy Kassa szab. kir. város közönsége a Kassán felállítandó Rákóczi lovasszobor céljára 20,000 korona önkén­tes adományt ajánlott fel, amelynek mint tőkének gyarapítására szolgálhatna úgy a történelmi fel­vonulás, mint a kiállítás jövedelme is. (Élénk he­lyeslés.) Ezután T­h­a­­­y Kálmán szólalt fel, aki méltatta a tett indítványokat és utalt arra, hogy az idő, mint a történelmi cselekmény megválasztása rend­kívül szerencsés, mert munkáiban Rákóczit ő is mint az ifjúságnak követendő mintaképet állí­totta oda. Gróf Zichy Jenő összegezvén a tanácskozás eredményét, kimondja, hogy az értekezlet helyesli azon eszmét, hogy 1903-ban Kassán Rákóczi-em­­lékkiállítás tartassák, hogy az annak megtartására megválasztott idő úgy a fürdőzési, mint az iskolai időszakkal összeessék és hogy egy később megálla­pítandó időben Budapesten Gerlóczy Géza indítvá­nya megvalósíttassék. Zárószavait abban foglalja össze, hogy a történelmi múltnak kétszáz év előtti korszakára visszatekintve, minden magyar embernek jól eshetik, hogy azon férfiúnak emlékezete e szent teremben teljesen jogosultan és igazságosan lett megbírálva. (Élénk helyeslés.) Végül köszönetet mondva a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy a termet rendelkezésre bocsátotta, azzal zárja be az értekezletet, hogy a magyar Isten áldása kísérje és áraszsza el a megkezdett munkát. (Élénk él­jenzés.) dobogtatták a szívemet, mintha a valódi sze­relmi ereklyék lettek volna. Aztán elolvastam a levelet, amit ő a dobozhoz csatolt. Egyszerű, bár ékesszóló és őszinte le­vélke volt. Kényeznem kellett, mialatt olvas­tam és mindig megnedvesedik a szemem, vala­hányszor újra átolvasom. A szegény nő el­beszélte benne, hogy milyen irtózattal tölti el a szeretet nélkül való élet, elhagyatottsága és az a folyton növekvő vágya, hogy még egy­szer szedessék, ha csel révén is. Elmondta, hogy mennyire meg volt zavarodva, mikor észrevette hozzá való hajladozásomat és ré­mülve vette észre, hogy a tréfa mint kezd komolyra fordulni. De az idill gyöngéd, ellen­állhatatlan édessége megakadályozta, hogy még idején bevallja az igazat. — Ezek az órák voltak életem egyetlen szép percei. Tisztán éreztem, hogy mily jó a földön élni... Ó, de meg tudna bocsátani, ha látná, hogy mily lemondó, visszavonuló életet élek és amelynek szenteltem magam. Ez a szép emlék elfeledteti velem még azt is, hogy micsoda kegyetlen, ironikus büntetés ért azért, hogy egyetlenegyszer mutatkoztam emberek Budapest, november 30. A válság. A Fejérváry által felidézett kabinet­válság ügyében ma Bécsben folytak a tárgyalások. Ő felsége fogadta báró Fejér­váry Géza honvédelmi minisztert és utána Széll Kálmán miniszterelnököt, aki referált a «folyó ügyekről», amelyek alatt jelenleg a válság körülményei értendők. Ma este aztán mind­­a­ két miniszter visszatért a fővárosba, de a szabadelvű pártkörben egyikük sem je­lent meg. Miután Bécsből sem érkezett bő­vebb hír a kihallgatásról, kivéve azt, hogy a király Széll Kálmánt Schönbrunn­ban hosz­­szabb kihallgatáson fogadta, Budapesten tel­jesen tájékozatlanok a helyzetről. Valószínű, hogy a miniszterelnök holnap fogja csak in­formálni miniszter-kollégáit és bizalmasait. Nem tartják kizártnak, hogy báró Fejérváryt sikerült «még ez egyszer» maradásra bírni. A miniszterelnök utazásáról a félhivata­los Magyar Távirati Iroda ezt jelenti: Széll Kálmán miniszterelnök titkárja, báró Skerlecz kíséretében ma reggel Bécsbe érkezett. A magyar kormányelnök délelőtt 11 órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol a király hosszabb magánkihallgatásban fogadta. E ki­hallgatás folyamán a miniszterelnök referált a felségnek a folyó kormányzati ügyekről. A kihallgatás után Széll Kálmán miniszterelnök ma este 9 órakor visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnökkel együtt tért vissza a ma­gyar fővárosba báró Fejérváry Géza hon­védelmi miniszter is, aki bécsi tartózkodása során referált a felségnek a véderőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalá­sokról. Eszerint a magyar kormány­elnök Kör­­ber osztrák miniszterelnök kollégájával nem is találkozott, tehát az az erőltetett kombi­náció, hogy Széll Kálmán a kiegyezés ügyé­ben tartózkodik Bécsben, nem állja meg a helyét. Képviselőjelölés Nag­y-Szalontán. Nagy-Váradról telegrafálják. Nagy-Szalontán ma délután volt a képviselőjelölő gyűlés, amelyen Hentaller Lajos, Marjay, Rigó és Leszkay képviselők is jelen voltak. A választók Csorvássy István függetlenségi pártelnököt jelölték, aki azonban Balogh Mihály javára a jelöltségről lemondott, mire az értekezlet Balogh Mihályt jelölte. Balogh ellenjelöltje szin­tén függetlenségi programmal Halász Lajos lesz. k?...a... —rLr.-r — A'^rr-rr-r---------------_-------— előtt!* — És ön megbocsátott neki, Jeannine? — Megbocsátottam, teljes szívemből. Nem is küzdök azóta az emlékek fantazmagóriája ellen. Elmerülök ebbe a szép múltba, édes ál­modozásba ... Mert elvégre is nem vegyül bele semmi perverzitás. A legtisztább érzés, ami a földön talán eddig volt. Csongrád a választójogáért. Csongrádról Írják: A képviselőház határozata, melylyel a cson­grádiak választójogát a képviselőház egész ciklusára felfüggesztették, még mindig nagy elégületlenséget okoz. A csongrádiak sehogy sem akarnak belenyu­godni abba, hogy ők képviselő nélkül maradjanak az országgyűlésen. A csongrádi szocialisták ma népgyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak a képviselő­ház határozata ellen s egyben elhatározták, hogy felkérik a függetlenségi pártot, lépjenek akcióba, hogy a kerület képviselőházi joga visszaadassék. Sopron a védett j­avaslat ellen. Sopron városa közgyűlése, mint onnan táviratozzák, a minap elhatározta, hogy a Nemzeti Múzeumot jubileuma alkalmából üdvözli. A közgyűlés feliratot intéz a belügyminiszterhez ama rendeletének megváltozta­tásáért, mely a nyugdíjalapnak a bukott banknál elvesztett 27,380 korona részének megtérítésére a várost kötelezi. A közgyűlés Pozsony városnak az új választási törvény alkotására és Pozsony várme­gyének a nemzetiségi törvény módosítására vonat­kozó feliratait támogatja s a póttartalékosok behí­vása és az ujonczlétszám fölemelésére vonatkozó törvényjavaslat ellen az országgyűléshez feliratot intéz. A cukorkonvenció. A «Novoje Vremja» vezércikkben foglalkozik a pénzügyminiszter rende­letével, mely Oroszország álláspontját fejezi ki a cukormegadóztatás ügyében és megjegyzi, hogy ha Anglia vonakodik a választott bír­óságot elfogadni, az a mostani kultúrállapotokkal ellenkező, hallatlan álláspont. Ha Anglia az orosz cukorra felemelt illetékeket vett ki, úgy kötelessége volna előbb felmondani az Oroszországgal fennálló legtöbb ked­vezményes szerződést, de letérni a törvényes útról, oly cselekmény, melyet csak az követ el, aki erő­sebbnek tartja magát és nem vet súlyt a gyengébb tiltakozására. Angliának ezt az eljárását nem lehet büntetlenül hagyni. Oroszország Angliával szemben fennálló kötelezettségei alól felmentettnek fogja magát tekinteni és úgy jár el, ahogy saját érdeke megköveteli. A tanítók riadója. — Saját tudósítónktól. —■ Budapest, november 80. Ma délután nagyfontosságú tanácskozása volt a Magyarországi Tanítók Országos Bizottságának. A fizetésrendezés ügye volt közgyűlésük legjelen­tősebb tárgya. A régóta vajúdó terv egyre jobban fölizgatta a megvalósításra hiába váró tanítói kart s ennek következtében ma már szokatlanul éles­­hangú nyilatkozatok hallatszottak a kormány hite­gető eljárásáról. A tanítóság arculcsapásának mon­dották ma a fizetésrendezésről szóló törvényjavas­latot s megfújták a heves riadót, szélesebb körű akciót indítanak, hogy maguk mellé hajlíthassák az egész nemzetet. Az egyik határozati javaslat pedig, melyet elfogadtak, kimondja, hogy immár elkerülhetetlennek látják, miszerint a tanítóság a politikai akció terére lépjen, s gondoskodni is fognak arról, hogy politikai tényező legyen, amely, a nagy társadalmat aként irányítsa, hogy az köve­telje a hatalomtól a nemzeti közművelődés komoly­ szolgálását. A tanítók mozgalmának mai jelentős fordulatai­ról a következő részletes tudósítás számol be:­­ A Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága ma délután három órakor rendkívüli közgyűlést tar­tott az új városházán. A gyűlést, melynek legfon­tosabb tárgya az állami tanítók fizetés­ ügye volt Somlyay József elnök nyitotta meg, utalva a tanácskozás tárgyának fontosságára, amely — sze­rinte — nem annyira pénzkérdés, mint inkább a tanító tekintélyének emelése és a tanítói állás meg­­becsültetése. A jó tanító munkáját pénzzel nem is lehet megfizetni. Kéri, hogy a tárgyalások során ezeket az eszméket tartsák szem előtt,­ s ha ezt meg*­ teszik, reméli, hogy az állam és a társadalom rokon­* érzése fogja kisérni törekvéseiket (Éljenzés.) Hajós Mihály titkár ezután felolvasta: a vidéki tanító-egyesületek átiratait, amelyek örömmel üd­vözölték a fizetés­rendezés dolgában megindult moz­galmat. A fizetésrendezés ügyét Száva János ismer­tette. Kiemelte, hogy a fizetésrendezésről szóló ja­vaslat szívén találta a tanítóságot, s halálos vesze­delemmel fenyegeti a nemzeti kultúrát. Azután he­vesen kikel a «Néptanítók Lapja» ellen, amely gő­gös, lenéző hangon szól a tanítóságról s amely szolgálhat bárminő magasabb érdeket, de a taní­tóságét sohasem. Majd visszatérve a fizetésrende­zésről szóló javaslatra, a tanítóság arculcsapásának­­mondja azt. Itt az ideje, hogy a tanítóság talpra álljon, szerezze meg eszméinek az egész magyar, népet, s vele karöltve menjen a hatalom ellen , követelje jogait a nemzeti kultúra és közmivelődés szent nevében. Végül a következő határozati ja­vaslatot terjeszti a közgyűlés elé: 1. A Magyar Tanítók Országos Bizottsága az állami tanítók november 9-én tartott II. egyete­mes közgyűlésén hozott határozatokat teljes egé­szében magáévá teszi azzal a hozzáadással, hogy az állami gondozás alatt levő árva- és szeretet­­házakban, valamint javító­intézetekben működő ta­nítókra is kiterjesztessék a fizetésrendezés. 1 2. A Magyar Tanítók Országos Bizottsága elkerülhetet­lennek látja, hogy a tanítóság a politikai akció te­rére lépjen és gondoskodni fog arról, hogy kellő szervezkedéssel a tanítóság politikai tényező le­gyen, s mint olyan, a nagy társadalmat úgy irá­nyítsa, hogy elsőrangú politikai célul a nemzeti közművelődést ismerje föl és annak kitűzését, va­lamint komoly szolgálatát a hatalomtól követelje. 1 3. Ezen határozatokat a képviselőház elnöke, a kormány elnöke, a kultusz- és pénzügyminiszter előtt küldöttség útján előterjeszsze. (Helyeslés.) Somogyi Béla a határozati javaslatot azzal óhajtja megtoldani, hogy a bizottság kérje a mi­nisztertől a «Néptanítók Lapjá»-nak, amely a tanu­­ságot mindenkor csak ámította, érdekeit sohasem védte, sőt egyenesen ellenük tett, megszüntetését. Gabel Jakab és mások felszólalásai után a közgyűlés elfogadta az előterjesztett határozati ja­vaslatokat.

Next