Pesti Napló, 1903. február (54. évfolyam, 32-58. szám)
1903-02-01 / 32. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ. • •* 1903. február 1. 132. század förmedvényei ellen. (Tetszés a baloldalon.) A hadügyi kormány jellemzésére elmond egy esetet 1886-ban a delegációban kérdést intézett a hadügyminiszterhez, hogy mi van a hadsereg fölszerelésével? Az akkori miniszter, Bylandt-Rheidt azt felelte, hogy a hadsereg fölszerelése az utolsó gombig kész. Pár hónap múlva újra összehívták a delegációt s kértek ötvenkét millió forintot a hadsereg fölszerelésére. Nem okolták meg, nem részletezték a költségeket, mert azt mondták, hogy ez államtitok. A következő évben kiderült, hogy nem valami rendkívüli készülődésre, hanem rendes fölszerelési cikkekre, ágyneműre, strbire költötték el a rendkívüli hitelt, csupa olyan dolgokra, amelyekre minden évben ad költséget a delegáció. (Fölkiáltások a baloldalról: Huncut a német!) Amit pedig Bylandt-Reicht utódai, Bauer és Krieghammer elkövetett, az már valóságos deliriumtremens. Folyton emelték a békelétszámot, aminek semmi haszna és oka nem volt. A létszámemelés különben nem a hadügyi kormány műve, hanem az osztrák vezérkaré, melyről Napóleon azt mondta, hogy tanult emberek vannak benne, de a háborúról egészen hamis fölfogásuk van. (Derültség.) Nincs semmi értelme annak, hogy a különféle államok seregeit a létszám szempontjából hasonlítsuk össze. Az orosz hadsereg óriási, de egy része Ázsiában, más része meg a Kaukázusban van lekötve. Hegyiütegekre van szükségünk, azt mondják. De ugyan kivel fogunk mi hegyi háborút viselni? Talán Montenegróval? Minek szaporítjuk a flottát? Hiszen ha a fejünk tetejére állunk, akkor se lehetünk tengeri hatalom. Franciaországnak 1870-ben gyönyörű flottája volt, Németországnak meg semmi flottája; a franciáknak a tengerészeiket is partra kellett szállítani. A hadügyi kormány maga sem tudja, miért fegyverkezik? Nem hihetünk a háború rémében, ha Ausztria fönnállása európai szükség. S mégis úgy fegyverkezünk, mintha a határszélen éhes farkasok csordái lesnének reánk. Ma már vége van a dinasztikus háborúknak, ma már csak nagy nemzeti érdekekért lehet háborút viselni. S egy nemzetnek sem érdeke, hogy Ausztriából valamit kapjon. Elzász-Lotaringiának nem örülhet Németország, mert félszázadig fegyverben kell miatta állania. Le kell végre számolnunk azzal, hogy a hadügyi kormány játszsza fölöttünk a Gondviselés szerepét; van a magyar országgyűlésnek elég esze, hogy megvédje az országot, ha arra szükség lesz. Az osztrák hadsereg gépies rendszerének hiába adunk vért és pénzt, nem fog győzni sohasem más, komoly hadseregek ellen. A katonai Königgrätzet még csak kihevertük, de a pénzügyi és gazdasági Königgrátzet nem fogjuk kiheverni. A hadügyi költekezés miatt a gyarmati állapotból soha nem vergődhetünk az államiság állapotába, s nem képviselhetjük a monarkia gerincét és tengelyét. Erre pedig Ausztriának is szüksége volna, mert Ausztria a maga emberségéből,, a maga lábán nem fog megállni soha. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Zajos éljenzés a szélsőbaloldalon.) Kelemen Réka: Azzal kezdi, hogy közjogi életünk valótlanságon alapszik, mert abban a hiedelemben élünk, hogy szuverén állam vagyunk, pedig katonai egyeduralom nehezedik ránk. A parlament csak formula, mely leplezi a katonai abszolutizmust. (Tetszés a szélsőbalon.) Belső tartalom nélkül való a parlamentarizmus, melyben ilyen javaslat keresztül vihető. Hivatkozik Csongrád megye kérvényére, melynek törvényhatóságában pedig törpe kisebbségben van az ellenzék, mégis tiltakozik a katonai javaslat ellen és annak a reményének ad kifejezést, hogy a parlament nem szavazza meg. A közvéleménynyel és a parlamenti ellenzékkel szemben a honvédelmi miniszter azt mondja, hogy köpik a markukat, ami ugyan nem válik a parlamenti érzéke becsületére. Báró Fejérváry Géza: Nagyon rövid ideje I van a parlamentben. Kelemen Béla elvi szempontból sem fogadja fel a javaslatot. A javaslat a hadsereg részére húsz százalékkal emeli a jutalékot. A hadügyi kormány sokkal több újonccal rendelkezett eddig, mint amennyire eddig szüksége volt, mert csak így tudta a delegáció által megszavazott új szervezeteket ellátni katonával. A harcképesség szempontja csak álürügy. A hatezer póttartalékos bevonását is a harcképesség szempontjából követelték még három nap előtt, most három nap múlva már a harcképesség ezt nem kívánja meg. Az új ágyuk szükségét azzal okolják meg, hogy a délafrikai háború tanúságai szerint az ekrazit nem elég intenzív robbanó anyag. A szóló ugyancsak szolgálaton kívül lévő gyalogos főhadnagy s így nem szakértő tüzér, de nem érti, miért kell az ágyút elvetni, ha az ekrazit rossz. Töltsék meg hát más intenzív robbanó anyaggal. Förster Ottó: Például az előadóval. (Derültség.) Báró Fejérváry Géza: De ha az ágyú nem alkalmas intenzívebb robbanóanyagra. Kelemen Béla: Hát akkor ne okolják azzal az új ágyuk szükségét, hogy az ekrazit rossz, hanem hogy az ágyú rossz. A haditengerészet létszámának fölemelése még annyira sem megokolt, mint a hadseregé. A monarkiának nincs gyarmata, hogy annak kizsákmányolására nagy tengeri haderőre lenne szükség. (Fölkiáltások: Itt van a magyar gyarmat.) Annak kizsákmányolására nincs szükség haditengerészetre. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Hangoztatja a nemzeti követeléseket, a magyar ezredek magyar szolgálati nyelvét, hiszen ennek nem akadálya a harcképesség érdeke, mert az egymás mellett vonuló osztrák és a magyar hadtest úgy sem hallja egymás vezényszavát. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a Ház mondja ki, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben tisztekül csak magyar honosokat lehet kinevezni és a magyar ezredekben tényleges szolgálatban levő nem magyar honos tisztek köteleztessenek arra, hogy záros határidőben szerezzék meg a magyar honosságot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadja el. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat tárgyalását ezután a keddi ülésre halasztották és áttértek az interpellációkra. (A boncoló intézet trcai.) Benedek János a budapesti egyetem törvényszéki orvostani intézete dolgában interpellálja a kultuszminisztert. A minap egy esküdtszéki tárgyaláson oly adatok merültek föl az intézet kezeléséről, melyek fölháborítók. Beigazolták, hogy itt emberi érzésből kivetkőzött szolgák a holttestekkel gyalázatosan bánnak, pofozzák, rugdalják, összeverik őket és a levágott fejekkel footballoznak. Tudja, hogy a miniszter annak idején a panaszok dolgában fegyelmi vizsgálatot indított, de az esküdtszéki tárgyaláson kitűnt, hogy ezt a vizsgálatot felületesen végezték. Kérdi, van-e tudomása a miniszternek ezekről a dolgokról és szándékozik-e újabb vizsgálatot indítani és ennek eredményéről a Háznak jelentést tenni? Wlassics Gyula jelenti, hogy Csorba István szolgát súlyos vétségért állásától elmozdították és az a szolga viszont Ajtai tanár ellen tett a büntető törvénybe ütköző dolgokért följelentést, de a királyi ügyészség ezt, mint alaptalant, félretette. Az esküdtszék pedig az e vádakat közlő hírlapíót becsületsértésért elítélte. De a szóló azért, ha az ítéletnek vele való közlése után fegyelmi vizsgálatra okot fog találni, azt meg fogja tenni. A törvényszéki orvostani intézetnek óriás az elfoglaltsága s az a helyzet tarthatatlan. Vissza kell adni az intézetet eredeti rendeltetésének. Javul a helyzet azzal, hogy a hullaátvételt és kiadást most már rendőrtiszt teljesíti. Azonkívül hullaház épült, melyet a rendőrség kezeli így azokat a visszásságokat, melyek kétségkívül megtörténtek, ezentúl meg lehet akadályozni. Ezentúl az orvostani intézet csak boncolással és a törvényszéki és rendőrségi boncolási jegyzőkönyvek kiállításával fog foglalkozni. Kéri a válasz tudomásul vételét. Benedek János tudomásul veszi a miniszter válaszát. Kessi Pál az állami alkalmazottak fizetésének rendezése dolgában akar kérdést tenni a pénz- ügyminiszterhez, de mivel a miniszter nincsen jelen, interpellációját most elhalasztotta. Ezzel az ülés két órakor véget ért, vár meg arra a célra semmit. Ellenben, ha a kormány magyar udvartartásra tesz előterjesztést és ha azt tényleg berendezik, akkor beszélhetünk a dologról. Széll Kálmán szerint az emelésre tényleges szükség van. Jól ismeri azokat a törvényeket, amelyeket Szederkényi citált, de ismer olyanokat, is, amelyek elismerik, hogy a király nem tartózkodhatik állandóan nálunk. Azon esztendőkben, midőn megboldogult királynénk katasztrófája bekövetkezett, kevesebbet időzött itt, de ez talán érthető. A nyári hónapokat lehetetlen nálunk töltenie, pl. Gödöllőn, de akkor Bécsben sem tartózkodik. Ezt az időt leszámítva, az év többi részéből lehetőleg minél többet töltött körünkben. A darabont szóba is belekapaszkodtak. Hát talán mégsem a szó teszi, hanem inkább az intézmény maga. Azt pedig nem tagadhatja senki, hogy ez a paritásnak megfelelő szervezés. Hogy egy állandó magyar testőrség fog Budavárában szolgálatot teljesíteni, azt semmire, kicsibe venni mégsem lehet. Ami a nádori méltóságot illeti, elmondta már egyszer és most csak ismételheti, hogy erre nézve nem szándékozik előterjesztést tenni, mert a parlamentáris kormányrendszerrel összeférhetetlennek tartja. Téved Barta, amidőn junkumot feltételez a civillista és a tisztviselők fizetésrendezése között. Hogy az utóbbi enynyit késett, annak oka elsősorban az, hogy 20 milliót foglal le az államháztartásban. Azonkívül annyi új és legújabb igény támadt, hogy azokkal egyszerre leszámolni lehetetlen volt. A civillista a külföldön kisebb, ez így van, de viszont nem szabad feledni, hogy nálunk a viszonyok mások, mint a külföldön. Ezenkívül más dinasztiák tagjainak szavaznak meg a törvényhozások házasság alkalmával és más alkalmakkor nemzeti ajándékot, hozományt stb. Mindez nálunk nem történik meg, holott a mi dinasztiánk a legnagyobbak egyike. Azonkívül időről időre emelkedik az az összeg, amit az udvartartás nálunk költ el és reméli, hogy ebben a tekintetben a helyzet hovatovább mindinkább javulni fog. Ami Barabás kérdését illeti, kijelenti, hogy az 1902-ik évre kért felemelés nincs kiutalványozva. Kéri a bizottságot, hogy szavazza meg a tételt és a civillista felemelésére vonatkozó javaslatot. A bizottság a tételt és a javaslatot megszavazta. Ezzel az apróbb tárcák tárgyalása véget ért. « A civillista felemelése. Budapest, január 31. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután Falk Miksa elnöklésével folytatta az udvartartás tételének és a civillista felemelésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. Barta Ödön fölemlíti, hogy a rossz nyelvek szerint junkum áll fenn a civillista felemelése és a tisztviselői fizetésrendezés között, amennyiben az utóbbiból csak az előbbi után lehet törvény. Ez a rossz nyelvek állítása, de sajnálattal konstatálja, hogy van benne valami. A maga részéről a leghatározottabban tiltakozik ez ellen. Sajnálattal konstatálja, hogy nemzet és uralkodóház között még mindig nincs meg az együttérzés, mert ha megvolna, akkor a korona okvetlenül látná azt a rengeteg nyomort, amely országszerte tanyát ütött és nem kérné a civillista fölemelését. Hogy így van, azt nem tudja mással magyarázni, minthogy ezt a nemzetet még mindig rebellisnek tartják. Barabás Béla hasonló témákról keserűség nélkül sohasem tud szólni, mert a legmélyebb fájdalommal látja, hogy a magyar király teljesen elvész az osztrák császár mellett. Szerinte elég volt a gavallérságból és nyíltan kijelenti, hogy a jelenlegi civillista teljesen elég a szükségletekre, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy a király már egy év óta nem is volt közöttünk. Ausztriának még olyan kis ünnepén is ott látják a királyt; közénk még olyan nagy alkalommal sem látogat el, mint aminő a kolozsvári Mátyás-szobor leleplezése volt. Erre fölvitágosítást is kér a miniszterelnöktől. A német császár egyetlen budavári felköszöntője sokkal többet használt a magyar nemzetnek, mint a Habsburgdinasztia 300 év óta. Kérdi, igaz-e, hogy a fölemelt civillista 1902-re eső részét a nemzet tudta nélkül a kormány már folytatta is? A nádori méltóság betöltését kéri és végül felpanaszolja, hogy a nemzet Papp Géza kivételével soha sem láthatja a magyar trón várományosát. Szederkényi Nándor szerint arról van most szó, ami nincs, a magyar udvartartásról, amely pedig ha megvolna, akkor nem hangzottak volna el azok a kritikák, amelyeket hallottunk. Éppen azért nem is szó„ Gróf Károlyi Györgyné. § 1818—1903. Budapest, január 31. Meghalt tehát a másodika is annak a testvérpárnak, melyet a nagy nemzeti mozgalmak kezdetén így énekelt meg Petőfi Sándor: Láttátok-e a két tündérvirágot? Borús hazánknak két sarkcsillagát? Evezhetsz bátran nemzetem hajója! Nem veszthet az célt, aki ilyet lát. Ragyogjatok ti ébredő hazámban Hajnalsugarral, testvércsillagok! ,Sugarotokra Memnon szobraképpen, A nemzetáldás zengedezni fog. E testvérpár egyike néhai gróf Batthyány Lajosné volt, aki, mint a nagy vértanú özvegye, örök gyászban élte végig, s igy végré életért, s a testvérpár másodika, aki most halt meg, s ki hosszú száműzetéssel bünhődte meg lángoló hazaszeretet, — gróf Károlyi Györgyné. Az az idő, melyben Petőfi Sándor e két lánglelkü honleányt megénekelte, a védegyleti mozgalom korszaka volt. Kossuth Lajos volt ennek a mozgalomnak a lelke, s hogy mit jelentett ez a mozgalom, s hogy mily szerep jutott ebben a Petőfi által megénekelt testvérpárnak, arról Horváth Mihály, a történetíró «Huszonöt év Magyarország történetéből» című munkájában eként ad számot: «A Védegylet jótékony erkölcsi eredménye volt még egyebek közt az is, hogy a külföldieskedés eszelős divata megszűnt, és miután egy Batthyány Lajosné, egy Károlyi Györgyné honi kelmékbe öltözködteka honit viselni, habár talán még selejtesebb volt is, mint a régóta létező külföldi ipar gyártmánya, nem volt szégyen többé, mint még csak pár év előtt, hanem dicsőség, s magasztalva említett hazafius cselekedet. A rangot, melyet előbb a külföldi divat s termény bitorolt, a honi foglalá el a közvéleményben, a szociális élet minden viszonyaiban A «honi» szó s elnevezés mindennek ajtót nyitott, mindent divatossá tett, mielőbb figyelemre sem méltatott vagy talán megvetett