Pesti Napló, 1903. szeptember (54. évfolyam, 238-267. szám)
1903-09-01 / 238. szám
2 Budapest, kedd !--- - ------ |,| -■ ----------------------- ________PESTI NAPLÓ___________ 1903. szeptember 1. 238. szám inzimis szörnyű tékozlásának ösvényén, akkor kövessük a társadalmi lelkiismeretesség útján is. Ausztriában már benyújtották a magánalkalmazottak nyugdíjának törvénytervezetét, nálunk csak az alkalmazottak maguk adtak be egy ily irányú elaborátumot a képviselőházhoz. Ne csak a szívünk szólaljon meg e nagy társadalmi kérdésben, hanem a kötelességtudásunk is. Ne csak a magunk rettegésére legyünk tekintettel, hanem a mások rettegésére is. Ne csak a holnapot nézzük, hanem a késő jövendőt is, amely megköveteli tőlünk, hogy ne csak a magunk pillanatnyi szükségeit elégítsük ki, hanem vessük meg alapjait az ő jólétének is. Ha a magánalkalmazottak osztályát beleviszszük a rendezett életviszonyok közt élő polgárok rendjébe, akkor a kerepesi úti tűzkatasztrófa véres áldozatai nyugodtan pihenhetnek sírjukban. Akkor az ő sírkövük valóban a társadalmi haladásnak lesz a mértföldmutatója. Budapest, augusztus 31. -ekből azonban az állami tisztviselők eddigelé semmit sem kaptak, holott a kilátásba helyezett többleteket bizonyára elköltötték már régen. A felszólalók egymásután hangoztatták az ebből származó nyomort és elkeseredést. A választmány végül elhatározta, hogy a kinevezendő kormányelnököt küldöttségileg fogja arra kérni, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága részéről már letárgyalt s a Ház asztalán levő fizetésjavítási törvényjavaslat a legsürgősebben letárgyaltassék. Miniszterek utazása. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter tegnap reggel Budapestről Bécsbe érkezett és egy óra múlva továbbutazott a Semmeringre. — Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter Tátrafüredre érkezett. A miniszter megtekintette a fürdőn folyó újabb építkezéseket. — Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter tegnap óta a Csorba-tó mellett tartózkodik és szeptember 2-án érkezik vissza Budapestre. A képviselőházhoz érkezett kérvények. A képviselőházhoz, augusztus 10-én beállott szünete óta a következő érdekesebb kérvények érkeztek: A Rákóczi-ereklyék kiállítása alkalmából II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítását sürgetik Hódmezővásárhely, Kecskemét sz. királyi városok, Pozsony és Somogy vármegyék. A külföldön lakó magyarországi földbirtokosok megadóztatását kérik Győr és Kecskemét városok. A szociális bajok orvoslása céljából közgazdasági javaslatokat sürget Trencsén megye. Érdekes Tolna- és Bács-Bodrog megyék kérvénye. Közegészségügyi érdekből a vidéki városoknak vízvezetékkel való ellátását kérvényezik a képviselőháztól; természetesen az állam támogatását óhajtják, mert az ezzel járó tetemes költséget a vidéki városok nem fedezhetik. A tüdővész terjedésének meggátlását sürgetik Nyitra és Hódmezővásárhely sz. kfr. városok, amely városok közönsége sürgős és hathatós egészségügyi intézkedéseket kér az építkezés és óvóintézkedés tekintetében, most tudta meg Polónyi jelenlétét és az előzetes levélváltást. Félóra múlva megjelent Polónyi, de csak körülbelül húsz párttagot talált együtt. Polónyi kijelentette, hogy Ausztriára és Magyarországra nézve legjobb volna, ha a hatvanhetes kiegyezés helyébe a perszonáluniót tennék. Azok a feltételek, amelyek mellett a kiegyezés létrejött, nem léteznek többé és ezért ajánlatos a közjogi viszonynak megváltoztatása. A kiegyezésnek egyik leglényegesebb föltétele az volt, hogy Ausztriában a németek, Magyarországban pedig a magyarok domináljanak. Ez sem áll többé, legalább ami Ausztriát illeti. A német néppárt, amely abban az időben gondolt ugyan a Magyarországgal való gazdasági viszony rendezésére, de nem foglalkozott komolyan a prerizonálunióval, tudomásul vette Polónyi nyilatkozatát, de nem bocsátkozott annak tárgyalásába és így véget ért az alig megkezdett tárgyalás. Szepes megyei állapotok. Igőnel táviratoztak a félhivatalosM. Táv. Irodádnak. Dr. Nesz Gyula, a szepesszombati kerület képviselője a belügyminiszterhez memorandumot intézett, amelyben Szepes vármegye törvényhatósága ellen külömböző vádakat emelt. A köztörényhatóság egy bizottságot küldött ki saját kebeléből, hogy e vádakat megvizsgálja és a megejtett vizsgálat után tegyen jelentést. A kiküldött bizottság 30-án Lőcsére hívott egybe gyűlést, amelyre Nesz Gyula képviselőt is meghívták, aki azonban a meghívásnak nem tett eleget. A bizottság a főispán és a vármegye tisztikarával szemben emelt vádakat megvizsgálta és kimondotta, hogy a vádak alaptalanok. Az uj-csehek programmja. Karlsbadból táviratozzák . Dr. Engel uj-cseh képviselő egy beszélgetésben, melyet a pétervári Vjedomosti levelezőjével a politikai helyzetről folytatott, a többi közt következően nyilatkozott: — Még annyi komoly és halaszthatatlan munkát kell Csehországban végeznünk, hogy politikai kalandokra vagy arra, hogy a külpolitikában szerepet játszszunk, nem gondolhatunk. Ez okból többre becsülök húsz cseh nemzetiségű műllomost a legjobb nyelvrendeleteknél. Rendezett tanács a városok csendőrsége. A belügyminisztériumban a csendőrséget és a városokat ilető fontos újításokkal foglalkoznak. Arról van szó, hogy az eddig a városok rendőrközegei által teljesített szolgálatot a rendezett tanácsú városok területén a csendőrség veszi át, illetve a városi rendőrségek csekély létszámát a saját embereivel pótolja s teljesíti mindazokat a teendőket, melyeket a bűnvádi perrendtartás nem tart fenn kizárólag a városi rendőrségek számára. A tisztviselők fizetésrendezése. A félhivatalos «Bud. Tud.» jelenti. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének választmánya ma igen látogatott ülést tartott Vörös László nyugalmazott államtitkár elnöklésével. Az ülésen megjelentek: Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság ítélőbirája, Seyffried József törvényszéki elnök, László Pál királyi tanácsos, pénzügyigazgató, Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsos, Kerékgyártó István királyi tanácsos, számvevőségi igazgató s még többen a magasabb rangú tisztviselők közül. Az ülés legfontosabb tárgya a fizetésjavítási törvényjavaslat volt, melyet a választmány hevesen tárgyalt, immár két éve, hogy az állami tisztviselők országos kongresszusa részéről kiküldött deputációnak Széll Kálmán akkori miniszterelnök a fizetésjavítás keresztülvitelét megígérte; benne foglaltatott ez határozottan a két évvel ezelőtti trónbeszédben és ennek ellenére az állami tisztviselőknek a beállott parlamenti bonyodalmak miatt még mindig várniok kell. Az 1902. évi költségvetésben 3 millió, a folyó évi költségvetésben 17 millió korona van e célra felvéve, amely összeami magában véve becses, de nem szolgál valami célnak és nem jár érte semmi jutalom. Önagysága: Ön ezt tehát csekélységnek tartja ? Én : Ellenkezőleg, a legnagyobb értéknek tartom a földön, de azt is hiszem, hogy a nő elsősorban magának tisztességes és az ellenkezőjével magát károsítja. Önagysága: Ah, ez nem rossz! Hát nem látja, hogy amazok hogyan élnek és a magunkfajtának az élete milyen ? Mikor jutunk mi olyan ruhákhoz? Mikor mulatunk mi kedvünk szerint? Csupa kötelesség és csupa lemondás az életünk. Húszéves korunkban már öregek vagyunk és harmincéves korunkban már nagymamaságra készülünk. Persze, hogy magunknak vagyunk tisztességesek, aztán azt a kárt sem látjuk, melytől vele magunkat megóvjuk. Én: Az élet tartalmát nem az teszi, ami benne történik, hanem az, amit benne érezünk. Hát hiányát érzi ön annak a mulatságnak, annak a tisztességtelen szerelemnek, mely az olyanok életét kiteszi ? Önagysága: Pfuj, hogy is kérdezhet ilyet? A női becsület éppen az, hogy csak egy férfi van számára, a férje. S jöhet száz és köztük a legderekabbja, már maga a gondolat is, hogy más is szerelmével közeledik hozzánk, irtózattal és utálattal tölt el. .. Én: No látja, kérem. Ön a szerelemben oly tisztességes, mint például a milliomos a társadalomban: a gondolattól is irtózik, hogy ő mostvalakinek a tárcáját, vagy az óráját ellopja. A gazdag tehát becsületes, mert nem lop és ön, nagyság, föltétlenül tisztességes, Polónyi és a német néppárt. Grácból táviratozzék. A «Qtrazer Montagszeitung»-ban a lapnak egy barátja kijelenti, hogy Bartha Miklósnak a Polónyi és a német néppárt közt folyt tárgyalásról írt közleménye egészben véve megfelel a valóságnak, azután így folytatja: A német néppárt klubülésének végén Steinwender pártelnök arra kérte a képviselőket, hogy maradjanak még egy kissé a párthelyiségben, mert Polónyi Géza jelen van és tárgyalni akar az urakkal a magyar függetlenségi párt és a német néppárt párhuzamos akciójáról s egyúttal hozzátette, hogy a mai tárgyalást Polonyinak és a függetlenségi pártnak előzetes levélváltása előzte meg. A német néppárt nagy többsége csak mert a többi embert urálja, az urával pedig boldog. Önagysága: Maga pedig ne okoskodjon agyon mindent, mert kell, hogy a tisztességes nő fölötte álljon a tisztességtelennek. És nem igaz, hogy én azért vagyok becsületes, mert a szerelemben milliomos vagyok. Amazok előbb lopnak, csak azután lesznek éhesek, és ha én nem volnék tisztességes, akkor nem volnék egészen kielégítve az uram szerelmével. Én : Távol tőlem a szándék, hogy kisebbítsem a tisztesség glóriáját, de az asszonyok megelégedhetnének a valódi mértékével s nem kellene azt fokozni oly fokig, hogy az erényből már gőg és kegyetlenség lesz. Lássa, én többre tartom a női tisztességet, mint ön, mert én még a tisztességtelenben is meg tudom találni a tisztességet. Nézze, kérem, sokszor elgondolom, amikor, egy olyan boldog, megelégedett asszonyt látok, mint kegyed: mi történnék, ha kevesebb oka volna a megelégedettségre, ha nem lenne boldog az urával, ha kivágyakoznék ebből az életből? Tisztességtelen volna akkor? És tisztességes-e most, mikor csak azért tisztességes, mivel annyi, amennyi van, tökéletesen elég önnek? Ha ön most — hisz a szerelem a véletlen játéka — beleszeretne valakibe, bizonyos vagyok benne, hogy méltó maradna az urához, de bizonyos vagyok abban is, hogy mérhetetlen nehéz küzdelme volna a szívével és teljes boldogtalanságban siratná a kegyetlen követeléseket, amiket a világ a nő irányában támaszt. Önagysága: Mondottam már, aki tisztességes, az nem is jut abba a helyzetbe, hogy más felé hajoljon a szíve, ez a tisztesség Bizalom Pap Zoltánnak. A tiszalöki választókerület polgársága vasárnap délután a kerület központján nagy népgyűlést tartott, melyen Pap Zoltánnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak hazafias veleje, nem az, hogy mit csinál, vagy miről mond le. Én : Szigorú fölfogás, de nagyon szabatos, azt elismerem. De még ennél a fölfogásnál is világos, hogy a tisztesség inkább szerencse, mint érdem s inkább a férfi becsületessége, mint az asszony erőssége. Önagysága: Ezt már nem értem. Én: Nézze, én már olyan különös vagyok, mikor a nők lenézik a nőket. Például elgondolom, hogy egy fiatal ember beleszeret egy szép, becsületes lányba, aki becsületesen és önzetlenül viszontszereti. Persze, gondolni sem lehet egyébre, mint házasságra. Önagysága: Természetesen. Én: Férjhez menni pedig ahhoz, akit szeretünk, jó. Sőt férjhez menni egyáltalán, az is szerencse manapság. Ellenben férjhez nem menni, nem részesülni a hites asszony becsülésében, nem mutatkozhatni büszkén és boldogan annak a karján, aki szívünket birja, rejteni boldogságunkat, mikor ez a szégyenünk és kitaszítva lenni a tisztességes társaságból igaz, szent szerelmünk miatt: ez, lássa, gyalázat. S ha a férfi nem becsületes és a lány nem számító, akkor — bizony akkor — a leggyalázatosabb teremtéssé válik ugyanaz a lány, aki kellő számítással s egy becsületes embert szeretve, általánosan tisztelt nagyságos asszony volna. Önagysága: Maga tán rám céloz? Én: Alvilágért sem. De hát maradjunk meg önnél. Ön két évig volt hűséges, szerelmes menyasszonya mostani urának. Bizonyos vagyok benne, hogy a benső kapcsolat megmaradt a jegyesek tiszta intimitásának. De az _____ | _' | A -U! |