Pesti Napló, 1903. szeptember (54. évfolyam, 238-267. szám)

1903-09-01 / 238. szám

2 Budapest, kedd !--- - ------ |,| -■ -----------------------­ ________PESTI NAPLÓ___________ 1903. szeptember 1. 238. szám inzimis szörnyű tékozlásának ösvényén, akkor kövessük a társadalmi lelkiisme­retesség útján is. Ausztriában már benyújtották a magánalkalmazottak nyugdíjának tör­vénytervezetét, nálunk csak az alkal­mazottak maguk adtak be egy ily irá­nyú elaborátumot a képviselőházhoz. Ne csak a szívünk szólaljon meg e nagy társadalmi kérdésben, hanem a kötelességtudásunk is. Ne csak a ma­gunk rettegésére legyünk tekintettel, ha­nem a mások rettegésére is. Ne csak a holnapot nézzük, hanem a késő jöven­dőt is, amely megköveteli tőlünk, hogy ne csak a magunk pillanatnyi szüksé­geit elégítsük ki, hanem vessük meg alapjait az ő jólétének is. Ha a magán­alkalmazottak osztályát beleviszszük a rendezett életviszonyok közt élő polgá­rok rendjébe, akkor a kerepesi­ úti tűz­­katasztrófa véres áldozatai nyugodtan pihenhetnek sírjukban­. Akkor az ő sírkövük valóban a társadalmi haladás­nak lesz a mértföldmutatója. Budapest, augusztus 31. -ekből azonban az állami tisztviselők eddigelé semmit sem kaptak, holott a kilátásba he­lyezett többleteket bizonyára elköltötték már régen. A felszólalók egymásután hangoztatták az ebből származó nyomort és elkeseredést. A választmány végül elhatározta, hogy a ki­nevezendő kormányelnököt küldöttségileg fogja arra kérni, hogy a képviselőház pénzügyi bi­zottsága részéről már letárgyalt s a Ház asz­talán levő fizetésjavítási törvényjavaslat a legsürgősebben letárgyaltassék. Miniszterek utazása. Láng Lajos keres­kedelemügyi miniszter tegnap reggel Budapestről Bécsbe érkezett és egy óra múlva továbbutazott a Semmeringre. — Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter Tátrafüredre érkezett. A miniszter meg­tekintette a fürdőn folyó újabb építkezéseket. — Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi mi­niszter tegnap óta a Csorba-tó mellett tartózkodik és szeptember 2-án érkezik vissza Budapestre. A képviselőházhoz érkezett kérvények. A képviselőházhoz, augusztus 10-én beállott szü­nete óta a következő érdekesebb kérvények ér­keztek: A Rákóczi-ereklyék kiállítása alkalmából II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítását sür­getik Hódmezővásárhely, Kecskemét sz. királyi városok, Pozsony és Somogy vármegyék. A kül­földön lakó magyarországi földbirtokosok meg­adóztatását kérik Győr és Kecskemét városok. A szociális bajok orvoslása céljából közgazdasági ja­vaslatokat sürget Trencsén megye. Érdekes Tolna- és Bács-Bodrog megyék kérvénye. Közegészségügyi érdekből a vidéki városoknak vízvezetékkel való ellátását kérvényezik a képviselőháztól; természe­tesen az állam támogatását óhajtják, mert az ezzel járó tetemes költséget a vidéki városok nem fe­dezhetik. A tüdővész terjedésének meggátlását sür­getik Nyitra és Hódmezővásárhely sz. kfr. váro­sok, amely városok közönsége sürgős és hathatós egészségügyi intézkedéseket kér az építkezés és óvóintézkedés tekintetében, most tudta meg Polónyi jelenlétét és az előzetes levélváltást. Félóra múlva megjelent Polónyi, de csak körülbelül húsz párttagot talált együtt. Po­lónyi kijelentette, hogy Ausztriára és Magyaror­szágra nézve legjobb volna, ha a hatvanhetes kiegyezés helyébe a perszonál­uniót tennék. Azok a feltételek, amelyek mellett a ki­­egyezés létrejött, nem léteznek többé és ezért aján­latos a közjogi viszonynak megváltoztatása. A ki­egyezésnek egyik leglényegesebb föltétele az volt, hogy Ausztriában­ a németek, Magyarországban pedig a magyarok domináljanak. Ez sem áll többé, leg­alább ami Ausztriát illeti. A német néppárt, amely abban az időben gondolt ugyan a Magyarországgal való gazdasági viszony rendezésére, de nem foglal­kozott komolyan a pre­rizonál­unióval, tudomásul vette Polónyi nyilatkozatát, de nem bocsátkozott annak tárgyalásába és így véget ért az alig megkezdett tárgyalás. Szepes megyei állapotok. Ig­­­ő­n­e­l táv­iratoztak a félhivatalos­­M. Táv. Irodádnak. Dr. Nesz Gyula, a szepesszombati kerület képviselője a belügyminiszterhez memorandumot intézett, amely­ben Szepes vármegye törvényhatósága ellen külöm­­böző vádakat emelt. A köztörényhatóság egy bi­zottságot küldött ki saját kebeléből, hogy e vádakat megvizsgálja és a megejtett vizsgálat után tegyen jelentést. A kiküldött bizottság 30-án Lőcsére hívott egybe gyűlést, amelyre Nesz Gyula­ képviselőt is meghívták, aki azonban a meghívásnak nem tett ele­get. A bizottság a főispán és a vármegye tisztikará­val szemben emelt vádakat megvizsgálta és kimon­dotta, hogy a vádak alaptalanok. Az uj-csehek programmja. Karlsbad­­b­ó­l táviratozzák . Dr. Engel uj-cseh képviselő egy beszélgetésben, melyet a pétervári Vjedo­m­­o­s­t­i levelezőjével a politikai helyzetről folyta­tott, a többi közt következően nyilatkozott: — Még annyi komoly és halaszthatatlan mun­kát kell Csehországban végeznünk, hogy politikai kalandokra vagy arra, hogy a külpolitikában szere­pet játszszunk, nem gondolhatunk. Ez okból többre becsülök húsz cseh nemzetiségű műllomost a leg­jobb nyel­vrendeleteknél. Rendezett tanács a városok csendőrsége. A belügyminisztériumban a csendőrséget és a váro­sokat ilető fontos újításokkal foglalkoznak. Arról van szó, hogy az eddig a városok rendőrközegei által teljesített szolgálatot a rendezett tanácsú vá­rosok területén a csendőr­ség veszi át, illetve a városi rendőrségek csekély létszámát a saját embe­reivel pótolja s teljesíti mindazokat a teendőket, melyeket a bűnvádi perrendt­artás nem tart fenn kizárólag a városi rendőrségek számára. A tisztviselők fizetésrendezése. A félhivatalos «Bud. Tud.» jelenti. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének választ­mánya ma igen látogatott ülést tartott Vörös László nyugalmazott államtitkár elnöklésével. Az ülésen megjelentek: Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság ítélőbirája, Seyffried József törvényszéki elnök, László Pál királyi tanácsos, pénzügyigazgató, Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsos, Kerékgyártó István királyi tanácsos, számvevőségi igazgató s m­é­g többen a magasabb rangú tisztviselők közül. Az ülés legfontosabb tárgya a fizetés­­javítási törvényjavaslat volt, melyet a választ­mány hevesen tárgyalt, immár két éve, hogy az állami tisztviselők országos kongresszusa részéről kiküldött deputációnak Széll Kálmán akkori miniszterelnök a fizetésjavítás keresz­tülvitelét megígérte; benne foglaltatott ez ha­tározottan a két évvel ezelőtti trónbeszédben és ennek ellenére az állami tisztviselőknek a beállott parlamenti bonyodalmak miatt még mindig várniok kell. Az 1902. évi költségvetés­ben 3 millió, a folyó évi költségvetésben 17 millió korona van e célra felvéve, amely össze­ami magában véve becses, de nem szolgál valami célnak és nem jár érte semmi jutalom. Önagysága: Ön ezt tehát csekélység­nek tartja ? É­n : Ellenkezőleg, a legnagyobb értéknek tartom a földön, de azt is hiszem, hogy a nő első­sorban magának tisztességes és az ellen­kezőjével magát károsítja. Önagysága: Ah, ez nem rossz! Hát nem látja, hogy amazok hogyan élnek és a magunkfajtának az élete milyen ? Mikor jutunk mi olyan ruhákhoz? Mikor mulatunk mi ked­vünk szerint? Csupa kötelesség és csupa lemon­dás az életünk. Húszéves korunkban már öre­gek vagyunk és harmincéves korunkban már nagymamaságra készülünk. Persze, hogy ma­gunknak vagyunk tisztességesek, aztán azt a kárt sem látjuk, melytől vele magunkat meg­óvjuk. Én: Az élet tartalmát nem az teszi, ami benne történik, hanem az, amit benne érezünk. Hát hiányát érzi ön annak a mulatságnak, an­nak a tisztességtelen szerelemnek, mely az olyanok életét kiteszi ? Önagysága: Pfuj, hogy is kérdezhet ilyet? A női becsület éppen az, hogy csak egy férfi van számára, a férje. S jöhet száz és köztük a legderekabbja, már maga a gondolat is, hogy más is szerelmével közeledik hozzánk, irtózattal és utálattal tölt el. .. Én: No látja, kérem. Ön a szerelemben oly tisztességes, mint például a milliomos a társadalomban: a gondolattól is irtózik, hogy ő most­­valakinek a tárcáját, vagy az óráját el­lopja. A gazdag tehát becsületes, mert nem lop és ön, nagyság, föltétlenül tisztességes, Polónyi és a német néppárt. Grác­­ból táviratozzék. A «Qtrazer Montagszeitung»-ban a lapnak egy barátja kijelenti, hogy B­a­r­t­h­a Mik­lósnak a Polónyi és a német néppárt közt folyt tárgyalásról írt közleménye egészben véve megfelel a valóságnak, azután így folytatja: A né­met néppárt klubülésének végén Steinwender pártelnök arra kérte a képviselőket, hogy maradja­nak még egy kissé a párthelyiségben, mert Polónyi Géza jelen van és tárgyalni akar az urakkal a ma­gyar függetlenségi párt és a német néppárt párhuzamos akciójáról s egy­úttal hozzátette, hogy a mai tárgyalást Polonyinak és a függetlenségi pártnak előzetes levélváltása előzte meg. A német néppárt nagy többsége csak mert a többi embert urálja, az urával pedig boldog. Önagysága: Maga pedig ne okoskodjon agyon mindent, mert kell, hogy a tisztességes nő fölötte álljon a tisztességtelennek. És nem igaz, hogy én azért vagyok becsületes, mert a szerelemben milliomos vagyok. Amazok előbb lopnak, csak azután lesznek éhesek, és ha én nem volnék tisztességes, akkor nem volnék egészen kielégítve az uram szerelmével. É­n : Távol tőlem a szándék, hogy kiseb­bítsem a tisztesség glóriáját, de az asszonyok megelégedhetnének a valódi mértékével s nem kellene azt fokozni oly fokig, hogy az erényből már gőg és kegyetlenség lesz. Lássa, én többre tartom a női tisztességet, mint ön, mert én még a tisztességtelenben is meg tudom ta­lálni a tisztességet. Nézze, kérem, sokszor elgondolom, amikor, egy olyan boldog, meg­elégedett asszonyt látok, mint kegyed: mi történnék, ha kevesebb oka volna a meg­elégedettségre, ha nem lenne boldog az urá­val, ha kivágyakoznék ebből az életből? Tisz­tességtelen volna akkor? És tisztességes-e most, mikor csak azért tisztességes, mivel annyi, amennyi van, tökéletesen elég önnek? Ha ön most — hisz a szerelem a véletlen játéka — beleszeretne valakibe, bizonyos vagyok benne, hogy méltó maradna az urához, de bizonyos vagyok abban is, hogy mérhetetlen nehéz küz­delme volna a szívével és teljes boldogtalan­ságban siratná a kegyetlen követeléseket, amiket a világ a nő irányában támaszt. Önagysága: Mondottam már, aki tisztességes, az nem is jut abba a helyzetbe, hogy más felé hajoljon a szíve, ez a tisztesség Bizalom Pap Zoltánnak. A tiszalöki vá­lasztókerület polgársága vasárnap délután a kerület központján nagy népgyűlést tartott, melyen Pap Zoltánnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak hazafias veleje, nem az, hogy mit csinál, vagy miről mond le. É­n : Szigorú fölfogás, de nagyon szaba­tos, azt elismerem. De még ennél a fölfogás­nál is világos, hogy a tisztesség inkább sze­rencse, mint érdem s inkább a férfi becsüle­tessége, mint az asszony erőssége. Önagysága: Ezt már nem értem. Én: Nézze, én már olyan különös vagyok, mikor a nők lenézik a nőket. Például elgon­dolom, hogy egy fiatal ember beleszeret egy szép, becsületes lányba, aki becsületesen és önzetlenül viszontszereti. Persze, gondolni sem lehet egyébre, mint házasságra. Önagysága: Természetesen. Én: Férjhez menni pedig ahhoz, akit szeretünk, jó. Sőt férjhez menni egyáltalán, az is szerencse manapság. Ellenben férjhez nem menni, nem részesülni a hites asszony becsülésében, nem mutatkozhatni büszkén és boldogan annak a karján, aki szívünket birja, rejteni boldogságunkat, mikor ez a szégye­nünk és kitaszítva lenni a tisztességes társa­ságból igaz, szent szerelmünk miatt: ez, lássa, gyalázat. S ha a férfi nem becsületes és a lány nem számító, akkor — bizony akkor — a leggyalázatosabb teremtéssé válik ugyanaz a lány, aki kellő számítással s egy becsületes embert szeretve, általánosan tisztelt nagyságos asszony volna. Önagysága: Maga tán rám céloz? Én: Alvilágért sem. De hát maradjunk meg önnél. Ön két évig volt hűséges, szerel­mes menyasszonya mostani urának. Bizonyos vagyok benne, hogy a benső kapcsolat meg­maradt a jegyesek tiszta intimitásának. De az _____ | _' | A -U! |

Next