Pesti Napló, 1903. szeptember (54. évfolyam, 238-267. szám)

1903-09-01 / 238. szám

4 Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1903. szeptember 1­238. szánt I­I eszközökhöz nyúl, amire nagy hajlandóságot mutat, akkor beláthatatlanok lesznek ennek következményei. Ferdinand fejedelem uralko­dása óta még sohasem voltak olyan válságo­sak a belpolitikai viszonyok, mint most. Szófia, augusztus 31. Ferdinand fejedelem ma délelőtt a Várna mel­letti Euxinograd-kastélyba érkezett. Fáris, augusztus 31. Az «Echo de Paris»-nak egy munkatársa be­szélgetést folytatott Szolotovics bolgár ügy­vivővel, aki ezt mondta: I . Ferdinand fejedelem nem is gondol arra, hogy lemondjon. De miért is mondana le? A had­sereg szereti és a nép hálás neki azért, hogy az országot a haladás útján vezeti. Igaz ugyan, hogy a macedóniai események kényessé teszik a hely­zetét, de sokkal finomabb diplomata, semhogy ne tudná a helyes módokat és eszközöket megtalálni. De hol van az az ember, aki ne helyeselné a bol­gárok méltó fölháborodását a törököknek Macedó­niában űzött barbárságán? Egyébiránt a fejedelem és kormánya szívesen feláldozzák tekintélyüket, csak­hogy a törökellenes mozgalmat korlátok közé szo­rítsák. A bolgárok elítélik az aféle erőszakosságo­kat, amilyen az egyezményes vonat ellen intézett merénylet volt és a törököknek nem szabad ezért a bolgárokat felelőssé tenni, mert ezért a merény­letért első­sorban a gondatlan török rendőrséget kell hibáztatni. Az esetleges fegyveres összekocca­násról azt mondta az ügyvivő, hogy tagadhatatlan, hogy Törökország sok ezer katonát szállít a ha­tárra, de sem Törökországnak, sem Bulgáriának nincs érdekében, hogy egymásnak háborút üzenjen. Mi épp úgy, mint a törökök, nagyon jól tudjuk, hogy bármi legyen is a háború vége, sem Török­ország, sem Bulgária nem fog belőle anyagi, vagy területi hasznot kúpni. Magyarország-Ausztria és Oroszország ezt értésünkre adták. Ferdinánd fejede­lem mindent el fog követni, hogy a békét föntartsa, de ebben a hatalmaknak is támogatni kellene őt. Figyelembe kell venni, hogy Németország a portát, ha nem is ,nyíltan, de legalább erkölcsileg támo­gatja és ez az oka annak, hogy a törökök annyira üldözik a macedóniai keresztényeket. Arra a kér­désre, vájjon Ferdinánd fejedelemnek nem kell-e attól félnie, hogy ő is Sándor király sorsára jut, azt felelte az ügyvivő, hogy erről szó sem lehet, mert nem szabad a bolgárokat a szerbekkel egy kalap alá tenni; eféle merénylet Bulgáriában lehe­tetlen. Szófia, augusztus 31. A bolgár távirati ügynökség teljesen lég­ből kapottnak jelenti ki a külföldi lapoknak azt a hírét, mintha a fejedelmi palotában egy föld­alatti aknafolyosót fedeztek volna föl. Génua, augusztus 31. A «Brooklyn» és «San Francisco» amerikai cirkálóhajók tegnap elindultak Beirut­ba. Iztambul, augusztus 31. A mai nappal a konstantinápoly—szófiai vo­nalon a keleti expressz­ és a konstan­­ti­nápo­l­y—drinápo­l­yi vonalon a kon­vencionális vonat közlekedését be­szüntették. E vonat helyébe egy másk­át tesz­nek, mely reggel 6 órakor indul el ionat. A menet­rendet úgy állapították meg, hogy e vonat a kon­­stantinápoly—mind alapasai vonalon nappal köz­lekedik. Sztambul, augusztus 31. A keleti expressznek és a konvencionális vo­natnak oly vonatokkal való helyettesítése, melyek nappal közlekednek a kelet-ruménai határvonalig, az érdekelt körökben tetszéssel találkozik, mert a vasúti vonal őrzése nappal könnyebben keresztül­vihető és ez által a további merényleteket, melyek a komitémozgalmat felbátorítanák, meg lehet aka­dályozni. Pécs, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) A keleti vasutak igazgatósága elhatározta, hogy az egyezmény értel­mében közlekedő vonatokat török területen csak nappal fogja járatni. Tárgyalások folynak arra nézve, hogy a keleti expresszvonatnak Burgasztól közvetlen csatlakozása legyen Bulgária felé a, Don- Burgasz közt közlekedő hajókkal Edvárd király Bécsben. Budapest, augusztus 31. Az­ angol nemzet uralkodója ma este öt órától fogva vendége Bécsben Ferenc József királynak, akihez benső barátság fűzi rég idő óta. A két uralkodónak ez a barátsága, amely szimbóluma egyben népeik rokonérzésének, a találkozás hivatalos formáit a kölcsönös von­zalom és szeretet meleg, félre nem érthető megnyilatkozásával töltötte be, s ritka őszinte­séggel nyilvánult meg a királyi vendég lelkes fogadására összegyűlt óriási közönség szeme­­láttára. A két uralkodó, mikor a pályaudvaron találkozott, kezet szorított s kétszer meg­ölelte és megcsókolta egymást, s mikor a lel­kesült tömeg üdvrivalgása között bevonultak a királyi várba, s a díszlakomán az üdvözlő­ beszé­­djeikre került a sor, mind a két uralkodó szavait a legbensőbb barátság érzése sugallta. Poli­tikai célzások nem voltak a beszédekben. De minden politikai kijelentésnél súlyosabbá és jelentősebbé teszi az üdvözléseket a zavarta­lan, régi barátság hangsúlyozása, amely a két uralkodót és népeiket összefűzi, s amelyet a jövőben sem zavarhat meg semminemű félre­értés. A bensőség megnyilatkozása volt az is, hogy mind a két beszéd nem a diplomácia nyelvén, hanem német nyelven hangzott el. Edvárd király beszédét azzal fejezte be, hogy agg uralkodónkat kinevezte az angol had­sereg tábornagyává. E kitüntetésnek igen nagy a jelentősége. Az angol hadseregnek ide­gen uralkodó régebben soha sem volt tábor­nagya. Vilmos császár kapta meg először ezt a kitüntetést, tavalyi londoni látogatási alkal­mával, s akkor tüntetés volt ez azzal a fe­szültté vált viszonynyal szemben, amely az angol és a német nép között a búr háború foly­tán támadt. Ferenc József király a második uralkodó, akit tíz a kitüntetés és.­, s n­em minden jelentőség nélkül való dolog, hogy Anglia királya éppen a bánásszövetség két fejét tisztelte meg az an­gol hadsereg tábornagy­ méltóságával. Edvárd király megérkezéséről é­s a ma esti diszlakomáról a következő távirati tudósítá­sunk számol be részletesen: A megérke­zs. Bécs, augusztus 31. Edvárd király délután 5 órakor érkezett Marien­­badt­ól Bécsbe. Már jóval megérkezése előtt több sorban álltak a bevonulási után az emberek és a gyönyörű időben a tömeg mind sűrűbbé vált, minél közelebb jött az érkezés időpontja. Fél öt órakor dörgő hach­kiáltások jelezték, hogy ő felsége el­hagyta a Hofburgot, hogy a Ferenc József-pályaud­­varra menjen. A király, aki angol gárda­ dragonyos ezredének ezredesi egyenruhájában nyitott kocsin ment, az egész után mindig megújuló lelkesült ová­ciók tárgya volt. A gyönyörűen díszített pályaudvaron időközben összegyűltek Ferenc Ferdinánd főherceg, aki a térdszalagrendet viselte, Lajos Viktor, Fe­renc Szalvátor és Rainer főhercegek és Fü­lö­p kóborgi herceg, továbbá a polgári és katonai hatóságok fejei és a tábornoki kar. Miután a király, aki a térdszalagrendet viselte, üdvözölte a főhercegeket, kevéssel öt óra előtt a főhercegek kíséretében a perronra lépett, amelyen díszszázad állott zászlóval és zenével. Mialatt ő fel­sége a századparancsnok jelentését fogadta és meg­szemlélt© a századot, jelezték az udvari különvonat érkezését, mely nyomban ezután pont öt órakor be­­robogott. A god save the king hangjai közt lépett ki Ed­vár­d király 12. huszárezredének ezredesi egyen­ruhájában, m­ellén a Szent István-rend nagykereszt­­jével, a szalonkocsiból. Ő­felsége gyors léptekkel odasietett a királyhoz, melegen kezet szorított vele, s azután a két uralkodó kétszer megölelte és meg­csókolta­­egymást. . .­­­­Ezután Edvárd király a főhercegeket üdvözölte és királyunk jobboldalán haladva, megszemlélte a díszszázadot és az udvari­ váróterembe ment. Itt­ ő felség© bemutatta a királynak a fogadására megje­lent személyiségeket, mire a két Uralkodó a kijárat­hoz ment és az ala Baumont-hintóba szállott. Midőn a pályaudvar előtt egybegyúrt néptömeg megpillantotta az uralkodókat, viharos hoch-kiál­­tásokba tört ki, melyek az egész út folyamán foly­tatódtak. A két uralkodó kocsija mérsékelt ügetésben haladt a Porzellangassen, Schlickgassen át a Ring­­strassera, utánuk a főhercegek és a fogadáshoz megjelent méltóságok fogatai következtek. A sor­falat álló tömeg és a házak ablakait és erkélyeit ellepő nézők folyton viharosan üdvözölték az ural­­kodókat. A menet pompája legjobban a Ringstrassen fej­lődött ki, ahol több tribün is volt felállítva. A vá­rosház előtti tribünön a községtanács tagjai foglal­tak helyet. Edvárd király, aki igen jó színben van, folyton szívesen szalutálva, köszönte az ovációt. Fél­ 6 órakor érkezett a menet a Burg külső kapujá­hoz, melyre a két uralkodó lobogóit tűzték ki és át­haladva az ott felállított diadalkapun, amely az an­gol koronával volt diszítve, a Hofburgba érkeztek. A Hofburgban Mária Jozefa, Mária Va­léria, Izabella és Kóburg főhercegnők vár­ták Edvárd királyt, továbbá herceg Liechten­stein főudvarmester, gróf Koloniewski fő­­szertartásmester, gróf Goluchovszki külügy­miniszter, gróf A­p­p­o­n­y­i Lajos magyar udvarnagy, a közös és osztrák miniszterek Kör­bér miniszter­­elnökkel, gróf Khuen-Héderváry magyar mi­niszterelnök és a legfőbb központi hivatalok elnökei jelentek meg. Miután Edvárd király üdvözölte a főhercegnőket és bemutattatta magának a többi személyiségeket, visszavonult lakosztályába. A díszebéd. Egész este rendkívül nagy embertömeg hul­lámzott a Ringstrassen, a Burg külső kapuja és a Schoppenring között. Este 7 óra felé, különö­sen a Burg kapuja előtt, tolongott nagy tömeg, hogy az udvari diszebédhez érkező kocsikat lássa. Este fél 8 órakor a Hofburg gyönyörűen dí­szített szertartás-termében diszebéd volt, amelyen az angol király kíséretével, Ferenc József ki­rály, a főhercegek és főhercegnők, udvari és ál­lami méltóságok, közös és osztrák miniszterek, gróf Khuen magyar miniszterelnök, a tábornoki kar, a reichsrath két házának elnökei, az angol nagy­­követség tagjai és a polgármester vettek részt. Az angol király Mária Jozefa főhercegnőt vezette a terembe, királyunk karján Mária Va­léria főhercegnő jött, Ferenc Ferdinánd fő­herceg pedig Izabella főhercegnőnek nyújtotta karját. Az angol király, aki ezúttal is a 12. osztrák­­magyar huszárezred egyenruháját viselte, ő felsége és Mária Jozefa főhercegnő között ült. A fel­ségekkel szemben Liechtenstein herceg, első főudvarmester, gróf Goluchovszki külügymi­niszter és Pl­un k­ét nagykövet ültek. Mihelyt a felségek helyet foglaltak, a karzaton elhelyezett udvari zenekar a «Granadai éjjeli szál­lás» operának nyitányát játszotta. Az ebéd alatt felállott ő felsége, aki ismét angol gárda dragonyos­­ezredének egyenruháját viselte és a következő fel­köszöntőt mondotta, amelyet a jelenlevők állva hall­gattak meg: Nagyon örvendve, hogy felségedet ma­gamnál üdvözölhetem, ebben a látogatásban, melyet szívből üdvözlök, újabb zálogát lá­tom amaz oly benső és bizalomteljes viszony f­enmaradásának, mely csa­­ládaink, úgymint országaink kö­zött régtől fogva fennáll és mely annál szilárdabb talajban gyökerezik, mivel nincsenek közöttünk semmiféle politikai érdekellentétek, amelyek ezt az örvendetes viszonyt a megzavarás veszedelmének tennék ki. Abban a biztos Belgrád, augusztus 31. Basibazukok elpusztították a Csinszki Szveti Proc­ov-kolostort és összes la­kóit lemészárol­ták. Azt hitték, hogy a szerb forradalmi bizottság vezetői ebben, az ó-szerbiai kolostorban vannak.

Next