Pesti Napló, 1903. december (54. évfolyam, 329-358. szám)

1903-12-01 / 329. szám

4------Budapest, kedd ----------- r· P CT f 1SI APT.O 1903. december l. 329. szám A képviselőí ház ülése.¡ — Kezdete­d"­­lőtt tiz órakor. — v ? f Elnök báró Feilitzsch Artúr. (.Huszonhat indítvány a jeg­yzőkönyvh­öz.) ■!• Szöts Pál jegyző fölolvassa a jegyzőkönyvet. 1. Lengyel Zoltán számos helytelenséget, téve­dést­, szabálytalanságot és valótlanságot talál; kéri, hogy a jegyzőkönyv az indítványai értelmében ki­­igazíttassék. Első indítványa, hogy hétről-hétre föl­váltva készítsék a jegyzőkönyvet a kormánypárti és az ellenzéki jegyzők. Második indítványa, hogy fölváltva olvassák a jegyzőkönyvet, az ellenzéki jegy­zőét a kormánypárti és megfordítva. Harmadik in­dítványa, hogy a jegyző­­maga tartozzék megszer­keszteni és megírni a jegyzőkönyvet és ne írno­kokkal végeztetni ezt. Negyedik indítványa, hogy a jegyző hangosan, mindenki által érthetően ol­vassa fel az ülésen a jegyzőkönyvet. Ötödik indít­ványa, hogy a jegyző az ülés előtt köteles legyen mindenkinek megmutatni a jegyzőkönyvet, aki azt kívánja. Hatodik indítványa, hogy a jegyzőkönyv­ben «november» helyett «őszutó» tétessék. Hetedik indítványa, hogy a jegyzőkönyv egy helyén a «ké­sőbb» szó helyett az «utóbb» szó tétessék. S még több hasonló indítványt terjeszt elő, összesen hu­szonhármat. Szőts Pál jegyző kijelenti, hogy valóban ír­nokkal másoltatta le a jegyzőkönyvet,­ azért, mert nagyon el van foglalva most az obstrukció idején. Hogy Rosenberg és Rakovszky neve össze van cserélve a jegyzőkönyvben, az tévedés, -­­ ezt a hibát már kijavította a szóló. Lengyel Zoltán: Erre vonatkozó indítványomat visszavonom. Kovács Pál: Én pedig magamévá teszem és föntartom. (Derültség a baloldalon.) Az elnök magyarázza, hogy Lengyel 22-ik számú indítványa tévedésen alapszik. Lengyel Zoltán személyes kérdésben válaszol Szőts Pál beszédére, a jegyzőkönyvet írnokkal íratni nem szabad, az a jegyző személyes kötelessége. Az elnök kijelenti, hogy csak a jegyzőkönyv tartalmára és szerkezetére vonatkozó kifogásokat lehet előadni. Lengyel indítványai között pedig igen sok van olyan, amely nem vonatkozhatik a szombati ülés jegyzőkönyvének tartalmára. Lengyel Zoltán visszavonja az elnök által ki­fogásolt indítványokat, a többit azonban föntartja. Nessi Pál szintén több kifogást ad elő a jegyzőkönyv ellen. Nagy Mihály indítvánozza, hogy a Ház hitele­sítse a jegyzőkönyvet úgy, amint van, és hogy a Ház egyszerűen utasítsa el Lengyel és Nessi har­minc pontban foglalt mókáit, (Nagy zaj,) mert ezzel az eljárással végképpen tönkreteszik a képviselőház tekintélyét. Rákosi Viktor: Közjegyző akar lenni? Nessi Pál visszautasítja Nagy Mihály táma­dását. Nagy Mihály nem ad semmit a visszautasítá­sára, mert Nessi személyes politikát űz, a szóló ellen cikkeket ír egy kecskeméti lapba. Az elnök kifogásolja Nessinek azt az indítvá­nyát, amely szerint a miniszterelnök, nem lévén a mandátuma bemutatva, a Ház autonóm ügyeiben jogtalanul nyilatkozott az eddigi üléseken. Ez egy­szerűen illendőség dolga. (Zajos tiltakozás a bal­oldalon.) Pap Zoltán szintén a jegyzőkönyv hitelességét kifogásolja, erre vonatkozólag indítványt is ad be. Kubik Béla a házszabályokhoz szól; kéri, hogy az egyes indítványokra külön rendelje el az elnök a szavazást.­­ Az elnök úgy akarja feltenni a kérdést, hogy hitelesíti-e a Ház az eredeti jegyzőkönyvet, vagy nem ? Ha igen, akkor az összes indítványok eles­nek. (Nagy zaj.) Lengyel Zoltán az eddigi gyakorlat szerint minden esetre kéri a szavazást minden indítványra külön-külön. Gróf Tisza István miniszterelnök szót kér. Kecskeméthy Ferenc : A petróleumról akar beszélni ? Gróf Tisza István : Mi tetszik ? Kecskeméthy Ferenc : Azt mondtam, hogy a petróleumról akar-e beszélni ?­­Nagy zaj a jobb­oldalon. Gróf Tisza István: Erre nem felelek, mert az, amit, felelhetnék, nem férne meg a parlamenti illemmel. Előre bocsájtom azt, hogy a jelen pilla­natban semmi kifogásom az ellen, hogy a kérdések úgy tétessenek föl, ahogy Lengyel Zoltán kívánta, mert egészen megfelel az én intenciómnak is az, hogy a képviselő urak e mulato­zása a nemzet előtt egészen vi­lágosan látható legyen. (Nagy zaj a baloldalon.) Hadd lássa az ország, hogy közügyeink e veszedelmes pillanatában micsoda módon lopják az urak az ország idejét. (Taps a jobboldalon , nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon­ .Mi csak időt lopunk, de mást nem! Nagy zaj.) Báró Kaas Ivor: De nem loptuk el a ház­szabályt ! Kubik Béla: Ezt a stílust majd mi is alkal­mazzuk ! Rigó Ferenc: Nehéz ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj ! (Taps a baloldalon.) Gróf Tisza István: Nagyon meg vagyok hatva. Holló Lajos: Törődik a fene a maga meg­hatottságával ! Menjen innen a fe­nébe! Az elnök: Ne méltóztassék folyton zavarni a miniszterelnök urat! Lengyel Zoltán : Nem, csak időnkint! (De­rültség.) Gróf Tisza István : Meg vagyok hatva a par­lamenti illem e fölébredésétől, de ennél sokkal imparlamentárisabb kifejezéseket is használtak az urak. Rákosi Viktor: Mi egy­szerű képviselők va­gyunk, nem miniszterelnökök, mi gorombáskodha­­tunk ! (Derültség.) Gróf Tisza István: A miniszterelnöknek e te­kintetben se több, se kevesebb joga, mint a képvi­selőnek; biztosíthatom, hogy akár innen e helyről, akár e padokról nagyon sokat nem fogok megtenni, amit a képviselő urak megtesznek. Rákosi Viktor: A miniszterelnök tónusának másnak kell lenni. Gróf Tisza István : Esetről-esetre a Ház appre­­ciációjától függ, hogy valamely módosítást oly ter­mészetűnek tekint-e, hogy az eredeti szöveg válto­zatlan elfogadásával elesik a módosítás ? Erre vo­natkozólag nincs diszpozíció a házszabályokban. A méltányosság, a vitatkozás és szavazás helyes ve­zetésének szempontja azt kívánja, hogy úgy tétessék föl a kérdés, hogy annak minden részletére külön lehessen állást foglalni. De ha ily mesterkélt mó­don, a szavazások egész tömegének előidézésével akarják a Ház tekintélyét lerontani, abban az eset­ben a méltányosságra nem tarthatnak számot. Most azonban én is azt kívánom, hogy a szavazások e rendszere bemutattassék az országnak. Az elnök megállapítja, hogy e kérdésre nézve a házszabályokban teljesen határozott intézkedés nincs. Ugron Gábor nem ért egyet a miniszterelnök­kel ; ha csak egy képviselő is kijelenti, hogy ő az így összesített kérdésekre nem akar együttesen szavazni, hanem kéri az egyenként való szavazást, már akkor nincs a Háznak joga ahhoz, hogy ennek az egy képviselő úrnak a jogát eltiporja. Kubik Béla tiltakozik Tisza ama kifejezése ellen, hogy a kisebbség lopja a napot. A kisebbség csak azt akarja, hogy hadd lássa az ország, mi­ként rabolja el a többség a házszabályokat és miként sikkasztja el a magyar nyelv jogát. Holló Lajos a házszabályokhoz szól. A mi­niszterelnök azt mondta az imént, hogy nem bánja, ha így vagy úgy kezelik ma a házszabályokat. Ez ellen tiltakozik, mert nem aszerint kell kezelni a házszabályokat, amint az a miniszterelnöknek tet­szik, vagy nem tetszik. Lengyel Zoltán a Ház engedelmét kéri arra, hogy ne csak a házszabályokról szólhasson, hanem Tisza beszédére is reflektálhasson. Kubik Béla és húsz társa az engedelem meg­adása ügyében név szerinti szavazást kér. Az elnök a szavazást elrendeli. Egy órakor véget ér a szavazás. Lengyelnek nem engedte meg a Ház, hogy szólhasson a mi­niszterelnök beszédéről. Lengyel Zoltán szót kér a házszabályokhoz. Bizonyítja, hogy a jegyzőkönyvi módosításokra külön is lehet szavazni. Arra, hogy az ellenzék a napot lopja, azt válaszolja, hogy a nap azért megmarad, de amit a miniszternek bankjában elloptak, azt csakugyan sikerült is ellopni. (Derültség a bal­oldalon.) Az elnök Lengyelt rendreutasítja. Rákosi Viktor: Fogadd őszinte részvényemet. (Derültség) Az elnök elrendeli a szavazást Lengyel első indítványára, amely arról szól, hogy a jegyző­könyvben e szó helyett: «november» — «őszutó» írassák. Lengyel Zoltán ismételt felszólalásai után, melyekben indítványát magyarázgatta, F­á­y István húsz társa nevében a szavazás előtt öt perc szü­netet kért. Az elnök a szünetet elrendelte. A szünet után elvetenék Lengyel indítványát. A kisebbség a sza­vazatok megszámlálását is kívánta. (Kossuth váratlan béke­ajánlata ) Kossuth Ferenc: A Ház elhatározta, hogy min­den nap két ülést tart, de ez a határozat eddig még nem érvényesíttetett. Mielőtt érvényesíttetnék, ké­rem a Házat, fontolja meg még egyszer azt a hatá­rozatát, amelyet hozott. Látja már a t. Ház azt, hogy az erőszak nemhogy lecsendesítené az ellen­zéki pártokat, hanem ellenkezőleg, felháborodást kelt, mert erőszak erőszakot csal ki. (Igaz! ügy van­ a szélsőbaloldalon.) Talán el fogja az igen t. Ház ismerni azt az igazságot, hogy az ellenzéki ellen­­­állás közel egy évig folyt már és­ ezalatt sohasem csapott át a technikai obstrukció terére, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hanem mindig meg­maradt azon a téren, amelyen a házszabályokat a legnagyobb pontossággal obszerválta az ellenzék. (Igaz! úgy van! a szélsőbaloldalon.) Már voltam bá­tor az igen t. Ház figyelmét arra irányítani, hogy Magyarország egészen kivételes helyzetben van. (ügy van­ a szélsőbaloldalon.) Jöhetnek olyan idők, midőn a magyar nemzetnek más fegyvere nem lesz, mint azon ellentállás, melyet a t. képviselőház ki­fejtett. Báró Kaas Ivor: Sőt már itt is van az az idő! Kossuth Ferenc: Kérve kérem önöket, ne rombolják le ennek a lehetőségét, mert hogyha egy­szer meg van alkotva az előzmény, azon tovább le­het építeni. Nincs jogom feltételezni, mielőtt tények­kel állnék szemben, hogy ezen előzményen tovább is fog építeni a mostani­­, miniszterlenök úr, de jöhet olyan kormány, amely ezt megteszi. (úgy van­ a szélsőbalon.) Tudom, hogy az én szavam a pusztában kiáltó szava, de azért mégis, látván azt a rombolást, amely most történik a parlamenti élet terén, a hazafiság beszél belőlem (Élénk he­lyeslés, taps a szélsőbaloldalon.) és a hazafiság in­ast engem arra, hogy kérve­ kérjem önöket, t. túl­oldal, hogy ne haladjanak tovább az erőszakosko­dás útján, amely semmire sem vezet másra, mint a parlamentarizmus tönkretételére. (Helyeslés a szél­sőbalon. Zaj jobbfelől.) Minthogy már felszólaltam, a t. Ház engedelmét kérem, hogy egy pár szót ne a házszabályokhoz szóljak. Az elnök: Megadja a­ Ház az engedélyt? (Meg!) A Ház megengedi. Kossuth Ferenc: Azt a küzdelmet, amely itt folyik, nemcsak a felszínről kell megítélni. Nem­csak azt kell tekinteni, hogy tetszik-e, nem tet­szik-e, hogy rombol-e, vagy nem, és megállítja-e az államháztartás szekerét, hanem bele kell tekin­teni ezen küzdelem és ellentállás lelkébe (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és akkor azt fogjuk látni, hogy ebben az ellentállásban egy mélységes hazafias in­dulat rejlik. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És most engedje meg a t. túloldal, hogy azt­­a szemrehányást tegyem neki, hogy volt olyan­­ idő, midőn nem teljesítette honfiai kötelességét, mert hogy ha a nemzeti álláspont mellett állást foglalt, volna, mielőtt ki lett mondva az a hírhedt «aphat», (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) akkor azok az idegen tanácsosok, akik a királyt félrevezették, meglehet, hogy nem mertek volna szembeszállni Magyarország összességével. (Helyeslés és taps­, a szélsőbaloldalon.) Igen, t. Ház, ez nagy mulasz­tás volt. De önök még egy másik nagy hibát­ is követtek el, még­pedig azt a hibát, hogy magu­kévá tették azt, hogy a magyar parlament több­sége nem akarja a magyar vezényszót a magyar hadseregben érvényesíteni. (Igaz! ügy van­ a szélső­baloldalon.) Ez nagy hiba volt. (Felkiáltások a, jobboldalon: Mi akarjuk!) Holló Lajos: Hát akarják, tessék akarni. Nép­­képviselők vagyunk mi, nem udvar-képviselők; mondjuk meg, hogy akarjuk. Boncza Miklós: Hát mi mik vagyunk? Holló Lajos: Önök is azok! De tessék meg­mondani, hogy akarják. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferenc: Nagy Liba volt azért, mert így a királylyal szemben, s az egész világgal szem­ben Magyarország úgy áll, mint hogyha nem a magyar nemzet többsége kívánná a magyar nyelv jogainak érvényesítését, hanem ez csak egy kisebb­ségnek a kívánsága lenne. (Igaz! Úgy van­ a szélső­baloldalon.) Már­pedig higgye el a 1. képviselőház, hogy az egész világ előtt ez a magyar nemzet meg van alázva, ha úgy néz ki, hogy csak a ki­sebbsége kívánja a nemzet nyelvének érvényesítését. (Helyeslés és taps a szélső­baloldalon.) Benedek János: Kívánja azt minden becsüle­tes ember! Kossuth Ferenc: És még egy hibát említek meg, amit a többség elkövetett. (Halljuk! Hall­juk!) Ha már megtörtént az, hogy a többség pasz­­szív magatartása a király idegen tanácsosait arra bátorította fel, hogy a királyt oly határozott állás­­foglalásra bírják, amilyent mindnyájan ismerünk és remélem, hogy mindnyájan fájlalunk, ha megtörtént ez, és ennek folytán kétessé vált, amint már többször is megemlítettem, váljon azon hazafias küzdelem­nek, amely most folyik, lehet-e ez alkalommal ered­ménye? — mondom, ez alkalommal, mert előbb­­utóbb eredménye lesz, ott nagy mulasztást, követ el a tisztelt túloldal, ha útját állja annak, hogy a közszellem felébredése, legalább a szabadság esz­méjének, az emberi jogok érvényesülésének gyü­mölcsözzön valamit. E hónap 8-án voltam bátor felszólalni és megemlíteni azt, hogy az országban igen élénk az az óhajtás, az a kívánság, mondhat­nám az a követelés, hogy a választói jog jelentékenyen kiterjesztessé­k. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Nincsen egész Euró­pában olyan alkotmányos állam, melyben 55 év alatt a választói jog ki ne lett volna terjesztve.­­ (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyetlenegy­­ ország van, ahol ez igy van s ez éppen a szabad-s ságszerető Magyarország!­­—— ' **

Next