Pesti Napló, 1903. december (54. évfolyam, 329-358. szám)
1903-12-01 / 329. szám
4------Budapest, kedd ----------- r· P CT f 1SI APT.O 1903. december l. 329. szám A képviselőí ház ülése.¡ — Kezdeted"lőtt tiz órakor. — v ? f Elnök báró Feilitzsch Artúr. (.Huszonhat indítvány a jegyzőkönyvhöz.) ■!• Szöts Pál jegyző fölolvassa a jegyzőkönyvet. 1. Lengyel Zoltán számos helytelenséget, tévedést, szabálytalanságot és valótlanságot talál; kéri, hogy a jegyzőkönyv az indítványai értelmében kiigazíttassék. Első indítványa, hogy hétről-hétre fölváltva készítsék a jegyzőkönyvet a kormánypárti és az ellenzéki jegyzők. Második indítványa, hogy fölváltva olvassák a jegyzőkönyvet, az ellenzéki jegyzőét a kormánypárti és megfordítva. Harmadik indítványa, hogy a jegyzőmaga tartozzék megszerkeszteni és megírni a jegyzőkönyvet és ne írnokokkal végeztetni ezt. Negyedik indítványa, hogy a jegyző hangosan, mindenki által érthetően olvassa fel az ülésen a jegyzőkönyvet. Ötödik indítványa, hogy a jegyző az ülés előtt köteles legyen mindenkinek megmutatni a jegyzőkönyvet, aki azt kívánja. Hatodik indítványa, hogy a jegyzőkönyvben «november» helyett «őszutó» tétessék. Hetedik indítványa, hogy a jegyzőkönyv egy helyén a «később» szó helyett az «utóbb» szó tétessék. S még több hasonló indítványt terjeszt elő, összesen huszonhármat. Szőts Pál jegyző kijelenti, hogy valóban írnokkal másoltatta le a jegyzőkönyvet, azért, mert nagyon el van foglalva most az obstrukció idején. Hogy Rosenberg és Rakovszky neve össze van cserélve a jegyzőkönyvben, az tévedés, - ezt a hibát már kijavította a szóló. Lengyel Zoltán: Erre vonatkozó indítványomat visszavonom. Kovács Pál: Én pedig magamévá teszem és föntartom. (Derültség a baloldalon.) Az elnök magyarázza, hogy Lengyel 22-ik számú indítványa tévedésen alapszik. Lengyel Zoltán személyes kérdésben válaszol Szőts Pál beszédére, a jegyzőkönyvet írnokkal íratni nem szabad, az a jegyző személyes kötelessége. Az elnök kijelenti, hogy csak a jegyzőkönyv tartalmára és szerkezetére vonatkozó kifogásokat lehet előadni. Lengyel indítványai között pedig igen sok van olyan, amely nem vonatkozhatik a szombati ülés jegyzőkönyvének tartalmára. Lengyel Zoltán visszavonja az elnök által kifogásolt indítványokat, a többit azonban föntartja. Nessi Pál szintén több kifogást ad elő a jegyzőkönyv ellen. Nagy Mihály indítvánozza, hogy a Ház hitelesítse a jegyzőkönyvet úgy, amint van, és hogy a Ház egyszerűen utasítsa el Lengyel és Nessi harminc pontban foglalt mókáit, (Nagy zaj,) mert ezzel az eljárással végképpen tönkreteszik a képviselőház tekintélyét. Rákosi Viktor: Közjegyző akar lenni? Nessi Pál visszautasítja Nagy Mihály támadását. Nagy Mihály nem ad semmit a visszautasítására, mert Nessi személyes politikát űz, a szóló ellen cikkeket ír egy kecskeméti lapba. Az elnök kifogásolja Nessinek azt az indítványát, amely szerint a miniszterelnök, nem lévén a mandátuma bemutatva, a Ház autonóm ügyeiben jogtalanul nyilatkozott az eddigi üléseken. Ez egyszerűen illendőség dolga. (Zajos tiltakozás a baloldalon.) Pap Zoltán szintén a jegyzőkönyv hitelességét kifogásolja, erre vonatkozólag indítványt is ad be. Kubik Béla a házszabályokhoz szól; kéri, hogy az egyes indítványokra külön rendelje el az elnök a szavazást. Az elnök úgy akarja feltenni a kérdést, hogy hitelesíti-e a Ház az eredeti jegyzőkönyvet, vagy nem ? Ha igen, akkor az összes indítványok elesnek. (Nagy zaj.) Lengyel Zoltán az eddigi gyakorlat szerint minden esetre kéri a szavazást minden indítványra külön-külön. Gróf Tisza István miniszterelnök szót kér. Kecskeméthy Ferenc : A petróleumról akar beszélni ? Gróf Tisza István : Mi tetszik ? Kecskeméthy Ferenc : Azt mondtam, hogy a petróleumról akar-e beszélni ?Nagy zaj a jobboldalon. Gróf Tisza István: Erre nem felelek, mert az, amit, felelhetnék, nem férne meg a parlamenti illemmel. Előre bocsájtom azt, hogy a jelen pillanatban semmi kifogásom az ellen, hogy a kérdések úgy tétessenek föl, ahogy Lengyel Zoltán kívánta, mert egészen megfelel az én intenciómnak is az, hogy a képviselő urak e mulatozása a nemzet előtt egészen világosan látható legyen. (Nagy zaj a baloldalon.) Hadd lássa az ország, hogy közügyeink e veszedelmes pillanatában micsoda módon lopják az urak az ország idejét. (Taps a jobboldalon , nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon .Mi csak időt lopunk, de mást nem! Nagy zaj.) Báró Kaas Ivor: De nem loptuk el a házszabályt ! Kubik Béla: Ezt a stílust majd mi is alkalmazzuk ! Rigó Ferenc: Nehéz ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj ! (Taps a baloldalon.) Gróf Tisza István: Nagyon meg vagyok hatva. Holló Lajos: Törődik a fene a maga meghatottságával ! Menjen innen a fenébe! Az elnök: Ne méltóztassék folyton zavarni a miniszterelnök urat! Lengyel Zoltán : Nem, csak időnkint! (Derültség.) Gróf Tisza István : Meg vagyok hatva a parlamenti illem e fölébredésétől, de ennél sokkal imparlamentárisabb kifejezéseket is használtak az urak. Rákosi Viktor: Mi egyszerű képviselők vagyunk, nem miniszterelnökök, mi gorombáskodhatunk ! (Derültség.) Gróf Tisza István: A miniszterelnöknek e tekintetben se több, se kevesebb joga, mint a képviselőnek; biztosíthatom, hogy akár innen e helyről, akár e padokról nagyon sokat nem fogok megtenni, amit a képviselő urak megtesznek. Rákosi Viktor: A miniszterelnök tónusának másnak kell lenni. Gróf Tisza István : Esetről-esetre a Ház appreciációjától függ, hogy valamely módosítást oly természetűnek tekint-e, hogy az eredeti szöveg változatlan elfogadásával elesik a módosítás ? Erre vonatkozólag nincs diszpozíció a házszabályokban. A méltányosság, a vitatkozás és szavazás helyes vezetésének szempontja azt kívánja, hogy úgy tétessék föl a kérdés, hogy annak minden részletére külön lehessen állást foglalni. De ha ily mesterkélt módon, a szavazások egész tömegének előidézésével akarják a Ház tekintélyét lerontani, abban az esetben a méltányosságra nem tarthatnak számot. Most azonban én is azt kívánom, hogy a szavazások e rendszere bemutattassék az országnak. Az elnök megállapítja, hogy e kérdésre nézve a házszabályokban teljesen határozott intézkedés nincs. Ugron Gábor nem ért egyet a miniszterelnökkel ; ha csak egy képviselő is kijelenti, hogy ő az így összesített kérdésekre nem akar együttesen szavazni, hanem kéri az egyenként való szavazást, már akkor nincs a Háznak joga ahhoz, hogy ennek az egy képviselő úrnak a jogát eltiporja. Kubik Béla tiltakozik Tisza ama kifejezése ellen, hogy a kisebbség lopja a napot. A kisebbség csak azt akarja, hogy hadd lássa az ország, miként rabolja el a többség a házszabályokat és miként sikkasztja el a magyar nyelv jogát. Holló Lajos a házszabályokhoz szól. A miniszterelnök azt mondta az imént, hogy nem bánja, ha így vagy úgy kezelik ma a házszabályokat. Ez ellen tiltakozik, mert nem aszerint kell kezelni a házszabályokat, amint az a miniszterelnöknek tetszik, vagy nem tetszik. Lengyel Zoltán a Ház engedelmét kéri arra, hogy ne csak a házszabályokról szólhasson, hanem Tisza beszédére is reflektálhasson. Kubik Béla és húsz társa az engedelem megadása ügyében név szerinti szavazást kér. Az elnök a szavazást elrendeli. Egy órakor véget ér a szavazás. Lengyelnek nem engedte meg a Ház, hogy szólhasson a miniszterelnök beszédéről. Lengyel Zoltán szót kér a házszabályokhoz. Bizonyítja, hogy a jegyzőkönyvi módosításokra külön is lehet szavazni. Arra, hogy az ellenzék a napot lopja, azt válaszolja, hogy a nap azért megmarad, de amit a miniszternek bankjában elloptak, azt csakugyan sikerült is ellopni. (Derültség a baloldalon.) Az elnök Lengyelt rendreutasítja. Rákosi Viktor: Fogadd őszinte részvényemet. (Derültség) Az elnök elrendeli a szavazást Lengyel első indítványára, amely arról szól, hogy a jegyzőkönyvben e szó helyett: «november» — «őszutó» írassák. Lengyel Zoltán ismételt felszólalásai után, melyekben indítványát magyarázgatta, Fáy István húsz társa nevében a szavazás előtt öt perc szünetet kért. Az elnök a szünetet elrendelte. A szünet után elvetenék Lengyel indítványát. A kisebbség a szavazatok megszámlálását is kívánta. (Kossuth váratlan békeajánlata ) Kossuth Ferenc: A Ház elhatározta, hogy minden nap két ülést tart, de ez a határozat eddig még nem érvényesíttetett. Mielőtt érvényesíttetnék, kérem a Házat, fontolja meg még egyszer azt a határozatát, amelyet hozott. Látja már a t. Ház azt, hogy az erőszak nemhogy lecsendesítené az ellenzéki pártokat, hanem ellenkezőleg, felháborodást kelt, mert erőszak erőszakot csal ki. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Talán el fogja az igen t. Ház ismerni azt az igazságot, hogy az ellenzéki ellenállás közel egy évig folyt már és ezalatt sohasem csapott át a technikai obstrukció terére, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hanem mindig megmaradt azon a téren, amelyen a házszabályokat a legnagyobb pontossággal obszerválta az ellenzék. (Igaz! úgy van! a szélsőbaloldalon.) Már voltam bátor az igen t. Ház figyelmét arra irányítani, hogy Magyarország egészen kivételes helyzetben van. (ügy van a szélsőbaloldalon.) Jöhetnek olyan idők, midőn a magyar nemzetnek más fegyvere nem lesz, mint azon ellentállás, melyet a t. képviselőház kifejtett. Báró Kaas Ivor: Sőt már itt is van az az idő! Kossuth Ferenc: Kérve kérem önöket, ne rombolják le ennek a lehetőségét, mert hogyha egyszer meg van alkotva az előzmény, azon tovább lehet építeni. Nincs jogom feltételezni, mielőtt tényekkel állnék szemben, hogy ezen előzményen tovább is fog építeni a mostani, miniszterlenök úr, de jöhet olyan kormány, amely ezt megteszi. (úgy van a szélsőbalon.) Tudom, hogy az én szavam a pusztában kiáltó szava, de azért mégis, látván azt a rombolást, amely most történik a parlamenti élet terén, a hazafiság beszél belőlem (Élénk helyeslés, taps a szélsőbaloldalon.) és a hazafiság inast engem arra, hogy kérve kérjem önöket, t. túloldal, hogy ne haladjanak tovább az erőszakoskodás útján, amely semmire sem vezet másra, mint a parlamentarizmus tönkretételére. (Helyeslés a szélsőbalon. Zaj jobbfelől.) Minthogy már felszólaltam, a t. Ház engedelmét kérem, hogy egy pár szót ne a házszabályokhoz szóljak. Az elnök: Megadja a Ház az engedélyt? (Meg!) A Ház megengedi. Kossuth Ferenc: Azt a küzdelmet, amely itt folyik, nemcsak a felszínről kell megítélni. Nemcsak azt kell tekinteni, hogy tetszik-e, nem tetszik-e, hogy rombol-e, vagy nem, és megállítja-e az államháztartás szekerét, hanem bele kell tekinteni ezen küzdelem és ellentállás lelkébe (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és akkor azt fogjuk látni, hogy ebben az ellentállásban egy mélységes hazafias indulat rejlik. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És most engedje meg a t. túloldal, hogy azta szemrehányást tegyem neki, hogy volt olyan idő, midőn nem teljesítette honfiai kötelességét, mert hogy ha a nemzeti álláspont mellett állást foglalt, volna, mielőtt ki lett mondva az a hírhedt «aphat», (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) akkor azok az idegen tanácsosok, akik a királyt félrevezették, meglehet, hogy nem mertek volna szembeszállni Magyarország összességével. (Helyeslés és taps, a szélsőbaloldalon.) Igen, t. Ház, ez nagy mulasztás volt. De önök még egy másik nagy hibát is követtek el, mégpedig azt a hibát, hogy magukévá tették azt, hogy a magyar parlament többsége nem akarja a magyar vezényszót a magyar hadseregben érvényesíteni. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Ez nagy hiba volt. (Felkiáltások a, jobboldalon: Mi akarjuk!) Holló Lajos: Hát akarják, tessék akarni. Népképviselők vagyunk mi, nem udvar-képviselők; mondjuk meg, hogy akarjuk. Boncza Miklós: Hát mi mik vagyunk? Holló Lajos: Önök is azok! De tessék megmondani, hogy akarják. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferenc: Nagy Liba volt azért, mert így a királylyal szemben, s az egész világgal szemben Magyarország úgy áll, mint hogyha nem a magyar nemzet többsége kívánná a magyar nyelv jogainak érvényesítését, hanem ez csak egy kisebbségnek a kívánsága lenne. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Márpedig higgye el a 1. képviselőház, hogy az egész világ előtt ez a magyar nemzet meg van alázva, ha úgy néz ki, hogy csak a kisebbsége kívánja a nemzet nyelvének érvényesítését. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Benedek János: Kívánja azt minden becsületes ember! Kossuth Ferenc: És még egy hibát említek meg, amit a többség elkövetett. (Halljuk! Halljuk!) Ha már megtörtént az, hogy a többség paszszív magatartása a király idegen tanácsosait arra bátorította fel, hogy a királyt oly határozott állásfoglalásra bírják, amilyent mindnyájan ismerünk és remélem, hogy mindnyájan fájlalunk, ha megtörtént ez, és ennek folytán kétessé vált, amint már többször is megemlítettem, váljon azon hazafias küzdelemnek, amely most folyik, lehet-e ez alkalommal eredménye? — mondom, ez alkalommal, mert előbbutóbb eredménye lesz, ott nagy mulasztást, követ el a tisztelt túloldal, ha útját állja annak, hogy a közszellem felébredése, legalább a szabadság eszméjének, az emberi jogok érvényesülésének gyümölcsözzön valamit. E hónap 8-án voltam bátor felszólalni és megemlíteni azt, hogy az országban igen élénk az az óhajtás, az a kívánság, mondhatnám az a követelés, hogy a választói jog jelentékenyen kiterjesztessék. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Nincsen egész Európában olyan alkotmányos állam, melyben 55 év alatt a választói jog ki ne lett volna terjesztve. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyetlenegy ország van, ahol ez igy van s ez éppen a szabad-s ságszerető Magyarország!—— ' **