Pesti Napló, 1904. április (55. évfolyam, 92-120. szám)

1904-04-01 / 92. szám

4. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1904. április 1. 92. szám* , » * ---------------------—------------------------------ ' r s cselekedete, amiért nem mint vasúti al­kalmazottak, hanem mint állampolgárok felelő­sek az illetékes forum előtt. Mivel pedig a kereskedelmi miniszter nem illetékes fórum, betiltó rendeletének nincs hatálya, még ke­­vésbbé annak, hogy a már eddig gyűjtött ösz­­szegeket és a gyűjtőíveket a vasútigazgatóság­­nak beszolgáltatni rendeli. Erre sem illetékes sem ő, sem a vasútigazgatóság, a beszolgálta­tás megtagadásáért, miután nem szolgálati ügy­ről van szó, jog szerint fegyelmi eljárást senki ellen indítani nem lehet és nem szabad. Ezért, mint állampolgár fe­lelős a vasutas is a közigazgatási hatóságnak, de csakis annak és csakis általa büntethető. Érzi ezt a kereskedelmi miniszter is, mert el­rendeli, hogy az igazgatóság tegyen büntető feljelentést a saját hivatalnokai ellen. Tehát álljon be denunciánsnak, spiclinek. A M.Á.V. igazgatósága vállalkozott erre a mél­tatlan szerepre, mert az elnökigazgató már utasította is az összes szolgálati főnökségeket a büntető feljelentés megtételére. Hát eny­­nyire megfeledkezik magáról a kormány és a M.Á.V. igazgatósága, pellengérre állítván ez­zel csak önmagát, míg a fentebb jelzett ha­tásköri túllépéssel maga követett el törvénybe ■ütköző és büntetendő dolgot. A terrorizmus másik jele az angyalföldi gyűlés két résztvevője ellen való bűn­vádi vizsgálat elrendelése. Egyikük azt mondotta, hogy: «ha május elsején nem lesz fizetésrendezés, akkor megállítjuk a mozdonyokat», a másik pedig azt, hogy: «akkor sztrájkolunk.» Ezért a két ki­jelentésért «magánosok elleni erő­szak» vádja cimén indítottak ellenük vizs­gálatot, hivatkozva az 1878. évi V. törvény­cikk, a büntető törvény VII. fejezetének 177. §-ára. Ismerjük a törvényt és sem benne az idézett nyilatkozatok büntethetőségét, sem a nyilatkozatokban semmi büntetendőt és bün­­tethetőt találni nem tudunk. És bizonyos, hogy az ügyészség és a bíróság sem fog benne ilyet találni. Az idézett 177. § ugyanis így szól: «A magánosok elleni erőszak vétségét követi el, és hat hónapig terjedhető fogház­zal büntetendő, aki a munkabér fölemelése, vagy leszállítása végett valamely munkás, vagy munkaadó ellen erőszakot követ e­l, azt szóval, vagy tettel bántalmazza, vagy erőszakkal fenyegeti.» Hát ezt bizony a legnagyobb furfanggal nem lehet annak a két vasutasnak a nyilat­kozataira alkalmazni. A passzív sztrájk, még ha teljes komolysággal is jelentik be, nem erőszak; az a két­ vasutas pedig nem beszélt egyébről, csak erről, s erről is inkább a pillanatnyi izgalom hatása alatt, semmint el­határozott szándékképpen. Épp ezért nyilvánvaló, hogy itt is csak alaptalan üldözésről van szó, amelynek során a kormány nem is akarja sújtani a vádlotta­kat, csak megriasztani az összes vasutasokat. Emellett a tapintatlan, erőszakos fellé­pés mellett szinte kiáltó az az újabb félhiva­talos megnyugtatás, amely a vasutasoknak 5—6 milliós fizetésemelést ígér. Vagy tán éppen ez volna a kormány erő­szakos fellépésének a nyitja? A vasutasok komoly, becsületes fizetésrendezése ugyanis — közel félszázezer emberről lévén szó — legalább és így szűkösen 10—12 milliót igé­nyelne. A kormány tehát, hogy a vasutasok a majdan, húsvét után nekik kínálandó fele­annyiba belenyugodjanak,­­az előzetes terroriz­mus eszközével akar reájuk hatni, hogy akkor majd a látszatos fizetésrendezést is valósá­gos megváltásképpen üdvözöljék. Ez a számí­tás, ez a taktika teljesen méltó lenne mind­ahhoz a méltatlansághoz, amit a kormány és az Államvasutak igazgatósága ebben a kér­désben eddig elkövetett. A vasi’''’'''­' fizetésrendezése meglesz. Ez kétségtelen. Ezt tudjuk, félhivatalos meg­nyugtatás nélkül is. Ily jelentős hivatalnok­­osztálylyal szemben még a «legerősebb kezű» kormány sem folytatható sikerrel a dac poli­tikáját. Abban is nyugodtak vagyunk, hogy vasutasaink sem fognak a sztrájk végzetes eszközéhez folyamodni, nem is lesz rá szük­ségük. De megriadni sem fognak az üldözés és megfélemlítés semminemű fegyverétől sem. A spicli-rendelet. "A«Magyar Királyi Államvasutak Hi­­vatalos Lapja.» című államvasuti rendeleti köz­löny ma egy lapból álló külön kiadásban H­­­e­r­o­­­n­y­m­i Károly kereskedelemügyi miniszternek a kö­vetkező rendeletét közli Ludvigh államvasuti igaz­gató kisérő rendeletével együtt: Rendelet az összes alkalmazottakhoz. 47/1904. évi. szám. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága folyó évi március 30-án 23361. szám alatt az Államvasutak igazgatóságához a következő rendeletet bocsátotta ki: «Az államvasuti alkalmazottaknak tartott gyű­lései ellen mindaddig nem tettem kifogást,­ míg az anyagi helyzetük javítására irányuló kívánságaiknak és óhajtásaiknak kérvény útján való szorgal­mazására szorítkozott. Sőt, miután már megelőzőleg az Államvasutak igazgatóságának elnöke levélben értesítette az al­kalmazottakat, hogy fizetésük rendezése rövid idő múlva várható, később az alkalmazottak küldöttsé­gét személyesen fogadtam és kívánságaikat magában foglaló kérvényüket átvettem, biztosítván őket ez alkalommal arról, hogy mindent elkövetek arra nézve, hogy illetményeik az illetékes tényezőkkel egyetértőleg mielőbb rendezve legyenek. A napilapokból azonban arról értesültem, hogy államvasúti alkalmazottak legutóbb folyó évi már­cius hónap 27-én Budapesten ülést tartottak, ame­lyen egy országos alap gyűjtése kerülvén szóba, a gyűlés elnöke ,utalva arra, hogy engedély nél­kül nem gyűjthetnek az alkalmazottak, engedély pe­dig oly célzattal, ahogy az tervezve volt, tudniillik a mozgalom esetleges áldozatait abból ellássák, nem adatik, mert a célját félremagyaráznák, határozatilag kimondotta, hogy a gyűjtés az országos szövetség előkészületeinek költségére folyjék úgy, hogy hiva­talnok 10, altiszt 5, szolga 2 koronával járuljon hozzá.­ Minthogy egyrészt az, aki oly célból, hogy a büntető, vagy fegyelmi eljárás folytán pénzbüntetésre ítéltnek büntetése fedeztessék, vagy kárpótoltassék, valamely gyülekezésen nyilvánosan szóval gyűjtésre hív fel,­­vagy a gyűjtésre való felhívást terjeszti, vagy a gyűjtés eredményét m­lyen módon közzéteszi, az 1879. XL. törvénycikk 39. §-ába ütköző kihá­gást követ el; minthogy továbbá másrészt a m. kir. belügyminiszter urnak 1897. évi junius 17-én 35100 szám alatt kiadott körrendelete szerint nyilvános jellegű adományok csakis előzetes kormányhatósági engedély alapján gyűjthetők és ennélfogva az enge­dély nélkül való gyűjtéssel az illetők szintén ki­hágást követnek el, amely a fegyelmi eljárás meg­indítását is maga után vonja: felhívom az igazgató­ságot, hogy összes alkalmazottait erre a körülményre és az abból eredő súlyos következményekre meg­felelően figyelmeztesse. Ezekre való tekintettel a gyűjtést ezen­nel betiltom, utasítván egyben a címet, hogy amennyiben a gyűjtés céljaira esetleg az egyes úgy­nevezett helyi­ bizottságok vezetőségeinél az alkal­mazottak részéről már befizetések történtek volna, ezeknek a befizetéseknek az illetők javára, az igazgatóság útján leendő visszaadása iránt intézkedjék, a visszaszolgáltatás megtaga­dása, valamint a gyűjtések folytatása esetében pe­dig az illetőkkel szemben, az adott körülmények kö­zött az 1879. XL. törvénycikk 39. §-a, illetve a 35100/1897. számú belügyminiszteri rendelet alap­ján a büntetőeljárást és azonfelül a fenn­álló szolgálati szabályok értelmében a fegye­lmi eljárást haladéktalanul tegye folyamatba. Az országos szövetség megalakítását illetőleg utalok a «szolgálati rendtartás» 29. §-ára, amely szerint az alkalmazottak körében bárminő egylet ala­kításához az igazgatóság elnökének előzetes enge­délye szükséges. Jelen rendelet nem az alkalmazottakkal meg­felelően közlendő lesz, azonfelül arról az egyes gyű­lések vezetői egyenkint külön-külön kimutathatólag értesitendők lesznek. Budapest, 1904. évi március 30-án. Hieronymi s. k. Midőn ezt a magas rendeletet az összes alkal­mazottaknak tudomásul és ahhoz alkalmazkodás vé­gett kiadom, egyúttal felhívom az igazgatósági fő­osztályokat, üzletvezetőségeket, műhelyi, forgalmi állomási, sűtőházi és minden egyéb szolgálati fő­nökségeket, hogy haladéktalanul intézkedjenek az iránt, miszerint ezen magas rendelet valamennyi al­kalmazottunknak tudomására jusson s különösen, hogy annak tudomásulvétele a fizetésrendezés szor­galmazása érdekében alakult összes bizottságok és gyűlések vezetői részéről jegyzőkönyvileg­­elismer­tessék. Ezen jegyzőkönyvek az igazgatósághoz hala­déktalanul felterjesztendők lesznek. Továbbá annak kijelentése mellett, hogy a szol­gálati rendtartás 29. szakaszában előírt engedélyt tőlem eddig semmiféle új egyesület vagy szövetség alakítására senki sem kérte si ilyen engedélyt sen­kinek sem adtam, — a fenti magas rendeletre való hivatkozással — utasítom ,az összes szolgálati fő­­nökségeket, hogy akár kifejezetten ily szövetség céljaira, akár meg nem jelölt célokra ne­tán gyűjtött összegeket és a gyűjtő­­íveket a gyűjtőktől az­onnal szedjék­ be és az igazgatósághoz haladéktalanul küldjék fel, hogy a gyűjtött összegek az adakozóknak visszaad­hatók legyenek. Abban a nem várt esetben pedig, ha egyesek a gyűjtő­ iveket és a gyűjtött összege­ket be­szolgáltatni vonakodnának, avagy éppen a gyűjtés folytatását is megkísérelnék, — ezek el­len az 1879. évi XL. törvénycikk 39-dik szakasza és illetve az idézett belügyminiszteri rendelet alapján a büntető feljel­ent­ést tegyék meg, és egyúttal a szolgálattól való felfüggesz­tés mellett ellenük a fegyelmi eljá­rás foganatosítása iránt is minden késedelem nél­kül intézkedjenek s az ily eseteket az igazgatóságnak is haladéktalanul jelentsék be. Végül annak a várakozásomnak adok kifejezést, hogy az alkalmazottak a felsőbbség jóakaratú gon­doskodásában és megnyugtató kijelentéseiben meg­­bízva, minden olyan eljárástól, amely a fennálló jog­rendbe, az üzleti és a szolgálati rendtartásba ütkö­zik, nemcsak az intézet, hanem saját maguk érdeké­ben is tartózkodni fognak. Budapest, 1904. március 30-án. Ludvigh, miniszteri tanácsos, elnök. A vasutasok szólásszabadsága. A türelmüket vesztett vasutasok első tiltakozó megnyilatkozása a budapesti angyaliföldi Pol­gári Körben megtartott értekezlet, az első, melybe a vasutasok fölöttes hatóságai belekötni iparkod­tak. Ezen a gyűlésen foglaltak tudvalévően először állást Lukács miniszternek a fizetésrendezést el­odázó nyilatkozata ellen s természetesen és joggal bírálták a pénzügyminiszter szűkkeblűségét. Nos, ezért a férfias magatartásukért akarták meglakol­­tatni a gyűlésen résztvevőket s keresve­ ker­esték a módot, az ürügyet, hogy a tiltakozó vasutasokba beleköthessenek. De bármint próbálkoztak, jogcímet a beavatkozásra nem találtak. Minden állampolgárnak joga van a miniszter urakon bírálatot gyakorolni, joga van tehát a vasutasnak is, hogy a pénzügymi­nisztert megkritizálja, annyival is inkább, mert a pénzügyminiszter neki nem is fölöttes hatósága, s így még fegyelmi vétségnek sem minősíthetik az ilyen felszólalást. Ennek dacára az Államvasutak igazgatósága a terrorizálásnak először ezzel az esz­közével próbálkozott meg. Az angyalföldi értekezlet után pár nappal a M. Á. V. egyik fegyelmi biz­tosa jelent meg a Rákos-rendező pályaudvaron s jegyzőkönyvet akart felvenni Turcsányi Pállal, a gyűlés egyik vezető szónokával, az okból, mert Turcsányi megtámadta a pénzügyminisztert. És ezt a jogtalan, képtelen ürügygyel keresett fegyelmit csak a pályaudvar összes személyzetének bátor fel­lépése hiúsította meg. Kijelentették, hogy ha a fe­gyelmi biztos megbízásában eljár, azonnal be­­szüntetik a szolgálatot. Így maradt el a Turcsányi elleni eljárás, amelyet ha foganatosítot­tak volna,­­a­ hivatalos hatalommal való visszaélés­nek súlyos példáját szolgáltatták volna. Az angyalföldi gyűlést azonban, amely a vas­utasok mozgalmának új lökést adott, mégis szer­fölött fájt a hivatalos felsőbbségnek, amely végül is nem annyira a megtorlás, mint inkább az el­riasztás, a megfélemlítés céljából végre a következő eljárást eszelte ki: Az angyalföldi gyűlés négy résztvevőjét, név­szerinti Veréb Mihályt, Kardos Antalt, Fa­lud­i József elnököt és Turcsányi Pált ma délelőtt beidézték a budapesti főkapi­tányságra, ahol Tóth János rendőrfogalmazó közölte velük, hogy a budapesti királyi ügyészség végzés útján elrendelte a vizsgálatot Veréb Mihály és Kardos Antal, mint vádlottak ellen. Faludi és Turcsányi tanukul vannak beidézve. A vád, amely­nek ügyében a vizsgálatot foganatosnak s a rend­.

Next