Pesti Napló, 1904. április (55. évfolyam, 92-120. szám)
1904-04-01 / 92. szám
4. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1904. április 1. 92. szám* , » * ---------------------—------------------------------ ' r s cselekedete, amiért nem mint vasúti alkalmazottak, hanem mint állampolgárok felelősek az illetékes forum előtt. Mivel pedig a kereskedelmi miniszter nem illetékes fórum, betiltó rendeletének nincs hatálya, még kevésbbé annak, hogy a már eddig gyűjtött öszszegeket és a gyűjtőíveket a vasútigazgatóságnak beszolgáltatni rendeli. Erre sem illetékes sem ő, sem a vasútigazgatóság, a beszolgáltatás megtagadásáért, miután nem szolgálati ügyről van szó, jog szerint fegyelmi eljárást senki ellen indítani nem lehet és nem szabad. Ezért, mint állampolgár felelős a vasutas is a közigazgatási hatóságnak, de csakis annak és csakis általa büntethető. Érzi ezt a kereskedelmi miniszter is, mert elrendeli, hogy az igazgatóság tegyen büntető feljelentést a saját hivatalnokai ellen. Tehát álljon be denunciánsnak, spiclinek. A M.Á.V. igazgatósága vállalkozott erre a méltatlan szerepre, mert az elnökigazgató már utasította is az összes szolgálati főnökségeket a büntető feljelentés megtételére. Hát enynyire megfeledkezik magáról a kormány és a M.Á.V. igazgatósága, pellengérre állítván ezzel csak önmagát, míg a fentebb jelzett hatásköri túllépéssel maga követett el törvénybe ■ütköző és büntetendő dolgot. A terrorizmus másik jele az angyalföldi gyűlés két résztvevője ellen való bűnvádi vizsgálat elrendelése. Egyikük azt mondotta, hogy: «ha május elsején nem lesz fizetésrendezés, akkor megállítjuk a mozdonyokat», a másik pedig azt, hogy: «akkor sztrájkolunk.» Ezért a két kijelentésért «magánosok elleni erőszak» vádja cimén indítottak ellenük vizsgálatot, hivatkozva az 1878. évi V. törvénycikk, a büntető törvény VII. fejezetének 177. §-ára. Ismerjük a törvényt és sem benne az idézett nyilatkozatok büntethetőségét, sem a nyilatkozatokban semmi büntetendőt és büntethetőt találni nem tudunk. És bizonyos, hogy az ügyészség és a bíróság sem fog benne ilyet találni. Az idézett 177. § ugyanis így szól: «A magánosok elleni erőszak vétségét követi el, és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő, aki a munkabér fölemelése, vagy leszállítása végett valamely munkás, vagy munkaadó ellen erőszakot követ el, azt szóval, vagy tettel bántalmazza, vagy erőszakkal fenyegeti.» Hát ezt bizony a legnagyobb furfanggal nem lehet annak a két vasutasnak a nyilatkozataira alkalmazni. A passzív sztrájk, még ha teljes komolysággal is jelentik be, nem erőszak; az a két vasutas pedig nem beszélt egyébről, csak erről, s erről is inkább a pillanatnyi izgalom hatása alatt, semmint elhatározott szándékképpen. Épp ezért nyilvánvaló, hogy itt is csak alaptalan üldözésről van szó, amelynek során a kormány nem is akarja sújtani a vádlottakat, csak megriasztani az összes vasutasokat. Emellett a tapintatlan, erőszakos fellépés mellett szinte kiáltó az az újabb félhivatalos megnyugtatás, amely a vasutasoknak 5—6 milliós fizetésemelést ígér. Vagy tán éppen ez volna a kormány erőszakos fellépésének a nyitja? A vasutasok komoly, becsületes fizetésrendezése ugyanis — közel félszázezer emberről lévén szó — legalább és így szűkösen 10—12 milliót igényelne. A kormány tehát, hogy a vasutasok a majdan, húsvét után nekik kínálandó feleannyiba belenyugodjanak,az előzetes terrorizmus eszközével akar reájuk hatni, hogy akkor majd a látszatos fizetésrendezést is valóságos megváltásképpen üdvözöljék. Ez a számítás, ez a taktika teljesen méltó lenne mindahhoz a méltatlansághoz, amit a kormány és az Államvasutak igazgatósága ebben a kérdésben eddig elkövetett. A vasi’''’'''' fizetésrendezése meglesz. Ez kétségtelen. Ezt tudjuk, félhivatalos megnyugtatás nélkül is. Ily jelentős hivatalnokosztálylyal szemben még a «legerősebb kezű» kormány sem folytatható sikerrel a dac politikáját. Abban is nyugodtak vagyunk, hogy vasutasaink sem fognak a sztrájk végzetes eszközéhez folyamodni, nem is lesz rá szükségük. De megriadni sem fognak az üldözés és megfélemlítés semminemű fegyverétől sem. A spicli-rendelet. "A«Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Lapja.» című államvasuti rendeleti közlöny ma egy lapból álló külön kiadásban Heronymi Károly kereskedelemügyi miniszternek a következő rendeletét közli Ludvigh államvasuti igazgató kisérő rendeletével együtt: Rendelet az összes alkalmazottakhoz. 47/1904. évi. szám. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága folyó évi március 30-án 23361. szám alatt az Államvasutak igazgatóságához a következő rendeletet bocsátotta ki: «Az államvasuti alkalmazottaknak tartott gyűlései ellen mindaddig nem tettem kifogást, míg az anyagi helyzetük javítására irányuló kívánságaiknak és óhajtásaiknak kérvény útján való szorgalmazására szorítkozott. Sőt, miután már megelőzőleg az Államvasutak igazgatóságának elnöke levélben értesítette az alkalmazottakat, hogy fizetésük rendezése rövid idő múlva várható, később az alkalmazottak küldöttségét személyesen fogadtam és kívánságaikat magában foglaló kérvényüket átvettem, biztosítván őket ez alkalommal arról, hogy mindent elkövetek arra nézve, hogy illetményeik az illetékes tényezőkkel egyetértőleg mielőbb rendezve legyenek. A napilapokból azonban arról értesültem, hogy államvasúti alkalmazottak legutóbb folyó évi március hónap 27-én Budapesten ülést tartottak, amelyen egy országos alap gyűjtése kerülvén szóba, a gyűlés elnöke ,utalva arra, hogy engedély nélkül nem gyűjthetnek az alkalmazottak, engedély pedig oly célzattal, ahogy az tervezve volt, tudniillik a mozgalom esetleges áldozatait abból ellássák, nem adatik, mert a célját félremagyaráznák, határozatilag kimondotta, hogy a gyűjtés az országos szövetség előkészületeinek költségére folyjék úgy, hogy hivatalnok 10, altiszt 5, szolga 2 koronával járuljon hozzá. Minthogy egyrészt az, aki oly célból, hogy a büntető, vagy fegyelmi eljárás folytán pénzbüntetésre ítéltnek büntetése fedeztessék, vagy kárpótoltassék, valamely gyülekezésen nyilvánosan szóval gyűjtésre hív fel,vagy a gyűjtésre való felhívást terjeszti, vagy a gyűjtés eredményét mlyen módon közzéteszi, az 1879. XL. törvénycikk 39. §-ába ütköző kihágást követ el; minthogy továbbá másrészt a m. kir. belügyminiszter urnak 1897. évi junius 17-én 35100 szám alatt kiadott körrendelete szerint nyilvános jellegű adományok csakis előzetes kormányhatósági engedély alapján gyűjthetők és ennélfogva az engedély nélkül való gyűjtéssel az illetők szintén kihágást követnek el, amely a fegyelmi eljárás megindítását is maga után vonja: felhívom az igazgatóságot, hogy összes alkalmazottait erre a körülményre és az abból eredő súlyos következményekre megfelelően figyelmeztesse. Ezekre való tekintettel a gyűjtést ezennel betiltom, utasítván egyben a címet, hogy amennyiben a gyűjtés céljaira esetleg az egyes úgynevezett helyi bizottságok vezetőségeinél az alkalmazottak részéről már befizetések történtek volna, ezeknek a befizetéseknek az illetők javára, az igazgatóság útján leendő visszaadása iránt intézkedjék, a visszaszolgáltatás megtagadása, valamint a gyűjtések folytatása esetében pedig az illetőkkel szemben, az adott körülmények között az 1879. XL. törvénycikk 39. §-a, illetve a 35100/1897. számú belügyminiszteri rendelet alapján a büntetőeljárást és azonfelül a fennálló szolgálati szabályok értelmében a fegyelmi eljárást haladéktalanul tegye folyamatba. Az országos szövetség megalakítását illetőleg utalok a «szolgálati rendtartás» 29. §-ára, amely szerint az alkalmazottak körében bárminő egylet alakításához az igazgatóság elnökének előzetes engedélye szükséges. Jelen rendelet nem az alkalmazottakkal megfelelően közlendő lesz, azonfelül arról az egyes gyűlések vezetői egyenkint külön-külön kimutathatólag értesitendők lesznek. Budapest, 1904. évi március 30-án. Hieronymi s. k. Midőn ezt a magas rendeletet az összes alkalmazottaknak tudomásul és ahhoz alkalmazkodás végett kiadom, egyúttal felhívom az igazgatósági főosztályokat, üzletvezetőségeket, műhelyi, forgalmi állomási, sűtőházi és minden egyéb szolgálati főnökségeket, hogy haladéktalanul intézkedjenek az iránt, miszerint ezen magas rendelet valamennyi alkalmazottunknak tudomására jusson s különösen, hogy annak tudomásulvétele a fizetésrendezés szorgalmazása érdekében alakult összes bizottságok és gyűlések vezetői részéről jegyzőkönyvilegelismertessék. Ezen jegyzőkönyvek az igazgatósághoz haladéktalanul felterjesztendők lesznek. Továbbá annak kijelentése mellett, hogy a szolgálati rendtartás 29. szakaszában előírt engedélyt tőlem eddig semmiféle új egyesület vagy szövetség alakítására senki sem kérte si ilyen engedélyt senkinek sem adtam, — a fenti magas rendeletre való hivatkozással — utasítom ,az összes szolgálati főnökségeket, hogy akár kifejezetten ily szövetség céljaira, akár meg nem jelölt célokra netán gyűjtött összegeket és a gyűjtőíveket a gyűjtőktől azonnal szedjék be és az igazgatósághoz haladéktalanul küldjék fel, hogy a gyűjtött összegek az adakozóknak visszaadhatók legyenek. Abban a nem várt esetben pedig, ha egyesek a gyűjtő iveket és a gyűjtött összegeket beszolgáltatni vonakodnának, avagy éppen a gyűjtés folytatását is megkísérelnék, — ezek ellen az 1879. évi XL. törvénycikk 39-dik szakasza és illetve az idézett belügyminiszteri rendelet alapján a büntető feljelentést tegyék meg, és egyúttal a szolgálattól való felfüggesztés mellett ellenük a fegyelmi eljárás foganatosítása iránt is minden késedelem nélkül intézkedjenek s az ily eseteket az igazgatóságnak is haladéktalanul jelentsék be. Végül annak a várakozásomnak adok kifejezést, hogy az alkalmazottak a felsőbbség jóakaratú gondoskodásában és megnyugtató kijelentéseiben megbízva, minden olyan eljárástól, amely a fennálló jogrendbe, az üzleti és a szolgálati rendtartásba ütközik, nemcsak az intézet, hanem saját maguk érdekében is tartózkodni fognak. Budapest, 1904. március 30-án. Ludvigh, miniszteri tanácsos, elnök. A vasutasok szólásszabadsága. A türelmüket vesztett vasutasok első tiltakozó megnyilatkozása a budapesti angyaliföldi Polgári Körben megtartott értekezlet, az első, melybe a vasutasok fölöttes hatóságai belekötni iparkodtak. Ezen a gyűlésen foglaltak tudvalévően először állást Lukács miniszternek a fizetésrendezést elodázó nyilatkozata ellen s természetesen és joggal bírálták a pénzügyminiszter szűkkeblűségét. Nos, ezért a férfias magatartásukért akarták meglakoltatni a gyűlésen résztvevőket s keresve keresték a módot, az ürügyet, hogy a tiltakozó vasutasokba beleköthessenek. De bármint próbálkoztak, jogcímet a beavatkozásra nem találtak. Minden állampolgárnak joga van a miniszter urakon bírálatot gyakorolni, joga van tehát a vasutasnak is, hogy a pénzügyminisztert megkritizálja, annyival is inkább, mert a pénzügyminiszter neki nem is fölöttes hatósága, s így még fegyelmi vétségnek sem minősíthetik az ilyen felszólalást. Ennek dacára az Államvasutak igazgatósága a terrorizálásnak először ezzel az eszközével próbálkozott meg. Az angyalföldi értekezlet után pár nappal a M. Á. V. egyik fegyelmi biztosa jelent meg a Rákos-rendező pályaudvaron s jegyzőkönyvet akart felvenni Turcsányi Pállal, a gyűlés egyik vezető szónokával, az okból, mert Turcsányi megtámadta a pénzügyminisztert. És ezt a jogtalan, képtelen ürügygyel keresett fegyelmit csak a pályaudvar összes személyzetének bátor fellépése hiúsította meg. Kijelentették, hogy ha a fegyelmi biztos megbízásában eljár, azonnal beszüntetik a szolgálatot. Így maradt el a Turcsányi elleni eljárás, amelyet ha foganatosítottak volna,a hivatalos hatalommal való visszaélésnek súlyos példáját szolgáltatták volna. Az angyalföldi gyűlést azonban, amely a vasutasok mozgalmának új lökést adott, mégis szerfölött fájt a hivatalos felsőbbségnek, amely végül is nem annyira a megtorlás, mint inkább az elriasztás, a megfélemlítés céljából végre a következő eljárást eszelte ki: Az angyalföldi gyűlés négy résztvevőjét, névszerinti Veréb Mihályt, Kardos Antalt, Faludi József elnököt és Turcsányi Pált ma délelőtt beidézték a budapesti főkapitányságra, ahol Tóth János rendőrfogalmazó közölte velük, hogy a budapesti királyi ügyészség végzés útján elrendelte a vizsgálatot Veréb Mihály és Kardos Antal, mint vádlottak ellen. Faludi és Turcsányi tanukul vannak beidézve. A vád, amelynek ügyében a vizsgálatot foganatosnak s a rend.