Pesti Napló, 1904. december (55. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-20 / 351. szám
és Budapest, kedd _________PESTI NAPLÓ-___________ IU04, december 20. 551. (*) D’Annunzio uj darabja. Csak a minap adták hírül az olasz újságok, hogy Gabriele D’Annunzio befejezte «A hajó» című uj darabját Most ismét jelenti egy római távirat, hogy D’Annunzio új színművet ír, melynek «A furia» a címe. (*) A Zenede hangverseny©. A Nemzeti Zenede december 21-én, szerdán este fél nyolc órakor, a Vigadóban hangversenyt rendez, Gobbi Alajos igazgatókarnagy vezetésével. A hangversenyen Mozart, Beethoven, Rossi, Mendelssohn művein kívül Helmesberger és Kálmán Imre új zenekari kompozíciói kerülnek előadásra. (*) Az operaelőadásokat legújabb központi berendezésével lényegesen javított átvitellel közvetíti a Telefon Hírmondó. Az operaelőadásokon kívül minden délután fél 5-től fél 7-ig az Elite-kávéházban és az Erzsébet téri kioszkban játszó katonai zenekarok hangversenyét a kagylókon keresztül szintén élvezhetik a Telefon Hírmondó előfizetői. Negyedévi előfizetési díj — a Pesti Naplóval együtt — tíz korona TUDOMÁNYOS IRODALOM. Beszélgetés Holger Drachmáimal. Az az újabb és erősen evoluáló eszmeáramlat, mely a családdal és a szerelemmel foglalkozva, az erkölcsre és közfelfogásra átalakítóan hatott, kétségen kívül az irodalomból indult ki. A haladó korral új teóriák születtek, melyek bár a levegőben úsztak, a közönség addig még sem volt képes befogadni és leszűrni, míg azokat színműnek vagy regénynek keretében megérzékítve nem látta, vagyis míg az elméletek a fikciók birodalmából a valóságokba nem jutottak, megelevenedtek. Kezdetben rendesen színen vagy regényben megjelenő személyiségek azok, kik, mint Tolsztoj mondja, a «közvélemény molochjával» szembeszállanak és rászoktatják az embereket a hagyományokkal való szakításra. Ezen a módon az újítók nemcsak hogy elcsendesítik a közvéleményt, de sőt ez elnéző lesz az új elvekkel szemben, utóbb befogadja őket s igy a tömeg felfogása az irodalom hatása alatt erkölcsileg átalakul. A nőknek a társadalomban és családban elfoglalt helyzete már félszázad óta legkedvesebb tárgya minden ország regény- és drámairodalmának. A nők emancipálása, szerelemre való joga és az a törekvés, hogy a nő teljesen szabaduljon a család gyámkodása alól, ez az a hármas cél, melyért bizonyos romanticizmus mezében az egész skandináv irodalom küzd. Brandes György magasztalja a romanticizmust, azt tartja, hogy szükséges, mert a józan romanticizmus — persze nem az elavult érzelgést érti — tulajdonképpen a korlátok és szűk látókörű gondoskodásnak permanens ellentéte. S e véleményben osztozik, az ezért való küzdelemben vele tart Holger Drachmann, a kiváló dán író, ki két nap óta fővárosunkban tartózkodik. A nőknek szellemi és erkölcsi emancipációjáért állott csatasorba Drachmann, kit mint szinmű- és regényírót hazáján kívül főleg Németországban becsülnek nagyra. Pályafutását mint lírikus kezdte, de azok az eszmék, melyeknek lehellete Ibsennek és Björnson Björnsternének munkáiból megcsapták, csakhamar a morálfilozófusok táborába vonta, hol is a személyes felelősség elve melletti egyéni szabadságért, szabad szerelemért és a két nem közötti teljesen egyenlő szabadságért, sőt szabadosságért küzdött. Noha nem tartozik a novatorok közé, mégis föltétlenül kedvelt és érdekes író. Nem szimbolista, tehát a nagyközönségnek nehezen érthető , mint Ibsen, nem is pesszimista, mint Sven Lange. Írásai derűsek, mint ahogyan derű és optimizmus jellemzik Holger Drachmann egész egyéniségét. Alkalmam nyílott, hogy hosszasabban beszéljek vele. Ibsen Nórájáról beszélt. Előzőleg megkérdeztem, várjon mikor Ibsen ez alakját megírta, abban egy már meglevő női típusnak képe reflektált, vagy ellenkezőleg Nóra alakja teremtette-e meg a tetterős és öntudatra ébredett skandináv asszonyokat — (Bevetetlenül az utóbbi — mondotta élénken. — Ibsen ugyan nagyon szereti Nóráját, mégis ez a Nóra még nagyon naiv. Primitív. Ha az önállóságra törő nők típusa már korábban kifejlődött volna, akkor lehetetlen lenne, hogy Nóra ily primitív legyen és csak ilyen nagysokára szánja rá magát, mit is tegyen. Egyebekben tegyünk különbséget a skandináv asszonyok között, mert mások a svéd és norvég, és maguk a, dán asszonyok. A dán nők teljes szabadságot élveznek, minden pálya nyitva előttük, még a jogi is. Tehetnek, élhetnek amint akarnak. Elterjedt elv nálunk, hogy a pártában maradás szabad szerelem mellett is méltóságosabb és szebb, mint a szerelem nélkül kötött házasélet, melyben a nő azon az áron adja el magát, hogy ezentúl valaki gondoskodni fog szükségleteiről. A dán nő határozottabb és kikristályozottabb jellem, mint a norvég és míg Dániában Nóra már 15 évvel ezelőtt elévült volt, addig Norvégiában még gyakori jelenség lehet. A Nóra színrehozatala előtt talán voltak asszonyok Norvégiában, kik belátták, hogy bábuk és kétségtelen, hogy az ezekben szunynyadó öntudatot és erőt Ibsen ébresztette fel... Két nemcsak divatos, de értékes írónőre terelődött a beszéd. Ellen Key és Selma Lagerlőf-ről való véleményét kérdeztem. — Óh, ez a két nő, látja, tipikus skandináv. Különben újabb példáját szolgáltatják a bibliában is előforduló munkamegosztásnak. Selma Lagerlőf: Mózes, mert művészi zsenije van és csak könyveiben tud szólani. Mellette Ellen Key az Áron, végtelenül ügyes, szónok, minden formának tartalmat és minden tartalomnak formát tud adni. A feminizmusnak törhetetlen buzgósága propagandistája. Ez a két nő egymást egészíti ki és éppen e kettőnek propagandája mutatja, hogy a svéd nőkérdés koránt se oly fejlett, mint a mienk, ahol női akcióra immár egyáltalán semmi szükség... Astán megkérdeztem tőle, melyik nemzet irodalmának fejlődésében bízik leginkább. Mély meggyőződéssel felelt: — Abszolúte és kizárólagosan a skandinávokéban, mert minálunk mutatkozik a legegészségesebb irodalmi tendencia, íróink frissek, szellemük élénk. Tollaknak táplálékot nem az élet szenyje ad és nem a francia könnyelműség, amelylyel egy ötlet kedvéért minden igazságot fejtetőre állítanak. Valamikor mi is Párisban jártunk iskolába, de ennek ideje már régen elmúlt, saját lábunkon állunk, és így van legjobban. A nemzeti szellem, nemzeti törekvéseink, a nemzeti élet bőven nyújt anyagot, főképpen pedig a mi kincsesládánk: Izland, melynek élete, de különösen specifikus irodalma érdekes. Van is lelkes ismertetője ennek az irodalomnak: J. L. Poestson, ki Bécsben szerez hlveket Izland népköltészetének. Országunk nyugodt és szép ország, ez tükröződik vissza irodalmunkban is, mely elveti a nyers realizmust, azt, amely csak az élet piszkát tárja fel. Írásainkban csak az igaz csendül fel, de legalább külső formájába próbálunk valami derűt belevinni. «Avenover Skyerna er Himlen altid blaa», (a felhőkön túl mindig kék az ég), ez országunknak, népünknek, irodalmunknak a karaktere és ez az én jelszavam is, bár kik az optimizmusom a modern világ komor, Betét színharmóniájából. Darabjának előadásáról elragadtatással szólt. Küry Klára elragadtatta az északi hercegnő szerepében. De ami leginkább elbájolta: Budapest. Alig várjál a tavaszt, amikor újra ellátogat hozzánk. Adorján Andor. ■ ------- -------'»i Ákost, az Akadémia e kiváló tagját, ki alig egy éve tartotta meg székfoglalóját. Végül még néhány kisebb folyó ügyet intézett, el az összesülés. : * (Előadás az örményekről.) A hazai örményekről és az Örmény Múzeumról érdekes előadást tartott tegnap a brassói Magyar Kaszinóban Hermann Antal tanár- Szólt a brassói örmények régi kiváló szerepéről, a hazai örménység nagy feladatairól a múltban és a jövőben. Az örmény elem erősítésére fontosnak tartja a szamosújvári Örmény Múzeum megalapítását. Az örmény metropolis köz- és magánemlékei biztosítva vannak a múzeum számára, mely világraszóló jelentőségűvé válhatik azzal, hogy a keleti örmények ide mentik a rablók és konfiskálók elől családi ereklyéiket, nemzeti kincseiket. Ír a. • FÖÁLÁROS. * A népszínházi bizottság kérésére a tanács fölmondta a belügyminiszternek a krisztinavárosi színkör bérletére kötött szerződést, hogy a nyáron a Népszínház személyzete léphessen fel a színkörben. Krecsányi Ignác, a budai színkör régi bérlője, arra kérte a polgármestert, tegye lehetővé, hogy társulatával a nyáron a fővárosba jöhessen, mert különben kénytelen lenne föloszlatni a társulatát. A színházi bizottság ma ülést tartott s ragaszkodott ahhoz a határozatához, hogy a nyáron a Népszínház menjen át a budai színkörbe. De méltányosnak tartotta a bizottság Krecsányi Ignác kérelmét is és elhatározta, hogy, hacsak teheti, segíteni fog rajta. A bizottság megkérte Halmos János polgármestert, tárgyaljon Feld Zsigmonddal, minő feltételekkel hajlandó a városligeti színkört a nyáron Krecsányi társulatának átadni. * A krisztinavárosi plébánia-templom alapja. Szóltunk róla, hogy a minap, amikor a krisztinavárosi plébánia számadásait átvizsgálták, 6771 korona hiányt találtak. Rostaházy Kálmán plébános kijelentette, hogy a pénzt életbiztosítási rátákra költötte és ezt pedig megengedte neki a főváros is, a hercegprímás is. Rostaházy ma a hiányzó összeget visszaadta a templomaalapnak, mivel a főváros Imácsa azonnal értesítette a hercegprímást. * Kontár kofák. A piaci iparcikk árusok testülete felhatalmazást kért a tanácstól, hogy a testület ellenőrizhesse, hogy kontárok ne árusíthassanak a piacokon s csak a testület tagjainak adjanak iparigazolványt. A tanács a testület kérelmét elutasította. * A Széchenyi-vasut. A Svábhegyen át Üröm községig tervezett Széchenyi-vasut közigazgatási bejárását ma befejezték. A főváros nevében Melha, Kálmán tiszti ügyész tiltakozott az ellen, hogy a tervezett, vasút vicinális jellegű legyen s hogy a vasutat először gőzüzemre rendezzék be s csak később, az esetleges jövedelemből alakítsák át villamosra. A főváros különben a belügyminiszterhez is felér, hogy védje meg a város érdekeit. EGYESÜLETEK. ** Az Országos Gyermekvédő Egyesület választmánya tegnap báró Edelsheim Gyulai Lipót el’mékletével ülést tartott, amelyen több szegény gyermek gondozásbavételét határozták el; ezekkel együtt 80 gyermek van az egyesület pártfogásában. Az egyesület Egressy-út 71. szám alatti menedékházában pártfogoltjaik részére e hónap 23-án, délután 3 órakor karácsonyfaünnepet rendez, amelyre a gyermekvédelem ügye iránt érdeklődőket, meghívja. ** Az Emberszeretet Társaság, legutóbb tartott ülésében elhatározta, hogy az ingyenszén kiosztását a karácsonyi ünnepek előtt kezdi meg- A társaság az V. ker. elüljáróság, valamint tagjai útján 1100 zsák szenet fog a főváros szegényei között kiosztani. Pajor Sándor titkár jelentette ezután, hogy a társaság tagjai az ingyenszénről szóló utalványokat, amiket a szegények között kioszthatnak, Weisz pénztárosnál (Nagykorona utca 3.) vehetik át. ** Építőiparosok bálja. A Budapesti Építőiparosok Segítőegyesületük javára január 31-én a Royalszálló összes termeiben tartják szokásos báljukat. A rendezőség élén Havel Lipót építőmester áll- KÖZOKTATÁS (Faj és nemzet.) A Gyakorlófőgimnáziumi Egyesület tegnap Radics Ferenc elnöklete alatt felolvasóülést tartott, melynek Waldapfel János «Faj és nemzet» című előadása volt a tárca. Az előadó kiemelte, hogy e kifejezés: «magyar faj» csak újabban jutott idegen, különösen német áramlatok hatása alatt történelmi és irodalmi életünkre vonatkozó fejtegetéseink szókincsébe. Sem Széchényi, Kossuth és Deák politikai terminológiája, sem Vörösmarty, Petőfi, Tompa, és Arany költészetének frazeológiája nem ismerte meg e kifejezést mai használatában. «Magyar népiről, vagy a magyar nemzetiről beszéltek olyan esetben, amelyben ma, sokszor meggondolás nélkül «magyar faj»-t ! * (A Magyar Tudományos Akadémia) ez évben utolsó összes ülését ma délután tartotta meg báró Eötvös Lóránt elnök vezetése mellett- Téglás Gábor emlékbeszédet tartott elsőnek Torma Károly néhány év előtt elhunyt rendes tagról. Torma — úgymond — dáciai kutatásaival még Mommsen Tivadar, a híres német kutató becsülését és barátságát nyerte el Ezekkel a kutatásaival aratta első határait; új táborhelyeket, utakat fedezett fel, talált feliratokat betűzött ki még 1857-ben. Az Akadémiában fényes diadalt aratott támadóin, kik kétségbe vonták nevezetesebb dáciai felfedezéseit s ekkzor a kolozsvári egyetemről, hol a jogtörténeti tanszéket töltötte be, a budapesti egyetemre helyezték át. Itt az ó-budai ásatásokat végzi s felfedezi az aquincumi amphitheatrumot, melyet a hírneves Aquincum felásatása követ Közben kedvet kapott a római sáncok tanulmányozására, melynek élete hátralevő részét áldozta. Örökre kár, hogy nagytudását nem értékesítették jobban és őt nyugalomba vonulása után előbb Rómába, majd Amerikába menni engedték, hol 1897-ben végezte be áldásos, munkáséletét. A nagy figyelemmel fogadott érdekes emlékbeszéd után Szily Kálmán főtitkár bejelentette, hogy az Akadémia igazgató tanácsa Berzeviczy Albert közoktatásügyi minisztert az igazgatótanács tagjává választotta meg Császka György elhunyt érsek helyébe. A megjelentek éljenzéssel fogadták e bejelentést. A főtitkár azután kegyeletes szavakkal elparentálta Beöthy