Pesti Napló, 1904. december (55. évfolyam, 332-361. szám)

1904-12-20 / 351. szám

és Budapest, kedd _________PESTI NAPLÓ-___________ IU04, december 20. 551. (*) D’Annunzio uj darabja. Csak a minap adták hírül az olasz újságok, hogy Gabriele D’An­nunzio befejezte «A hajó» című uj darabját Most ismét jelenti egy római távirat, hogy D’An­nunzio új színművet ír, melynek «A furia» a címe. (*) A Zenede hangverseny©. A Nemzeti Ze­nede december 21-én, szerdán este fél nyolc órakor, a Vigadóban­ hangversenyt rendez, Gobbi Alajos igazgató­­karnagy vezetésével. A hangversenyen Mozart, Beet­hoven, Rossi, Mendelssohn mű­vein kívül He­­l­­mesberger és Kálmán Imre új zenekari kompozíciói kerülnek előadásra. (*) Az operaelőadásokat legújabb központi be­rendezésével lényegesen javított átvitellel közvetíti a Telefon Hírmondó. Az operaelőadásokon kívül min­den délután fél 5-től fél 7-ig az Elite-kávéházban és az Erzsébet­ téri kioszkban játszó katonai zenekarok hang­versenyét a kagylókon keresztül szintén élvezhetik a Telefon Hírmondó előfizetői. Negyedévi előfizetési díj —­ a Pesti Naplóval együtt — tíz korona­ TUDOMÁNY­OS IRODALOM. Beszélgetés Holger Drachmáimal. Az az újabb és erősen evoluáló eszmeáramlat, mely a családdal és a szerelemmel foglalkozva, az erkölcsre és közfelfogásra átalakítóan hatott, két­ségen kívül az irodalomból indult ki. A haladó kor­ral új teóriák születtek, melyek bár a levegőben úsztak, a közönség addig még sem volt képes be­fogadni és leszűrni, míg azokat színműnek vagy regénynek keretében megérzékítve nem látta, vagyis míg az elméletek a fikciók birodalmából a valósá­gokba nem jutottak, megelevenedtek. Kezdetben ren­desen színen vagy regényben megjelenő személyi­ségek azok, kik, mint Tolsztoj mondja, a «közvé­lemény moloch­jával» szembeszállanak és rá­szoktatják az embereket a hagyományokkal való szakításra. Ezen a módon az újítók nemcsak hogy elcsendesítik a közvéleményt, de sőt ez elnéző lesz az új elvekkel szemben, utóbb befogadja őket s igy a tömeg felfogása az irodalom hatása alatt erköl­csileg átalakul. A nőknek a társadalomban és családban elfog­lalt helyzete már félszázad óta legkedvesebb tár­gya minden ország regény- és drámairodalmának. A nők emancipálása, szerelemre való joga és az a törekvés, hogy a nő teljesen szabaduljon a család gyámkodása alól, ez az a hármas cél, melyért bizo­nyos romanticizmus mezében az egész skandináv irodalom küzd. Brandes György­ magasztalja a ro­man­ticizmust, azt tartja, hogy szükséges, mert a józan romanticizmus — persze nem az elavult ér­zel­gést érti — tulajdonképpen a korlátok és szűk látókörű gondoskodásnak permanens ellentéte. S e véleményben osztozik, az ezért való küzdelemben vele tart Holger Drachmann, a kiváló dán író, ki két nap óta fővárosunkban tartózkodik. A nőknek szellemi és erkölcsi emancipációjáért állott csatasorba Drachmann, kit mint szinmű- és regényírót hazáján kívül főleg Németországban be­csülnek nagyra. Pályafutását mint lírikus kezdte, de azok az eszmék, melyeknek lehellete Ibsennek és Björnson Björnsternének munkáiból megcsapták, csakhamar a morálfilozófusok táborába vonta, hol is a személyes felelősség elve melletti egyéni sza­badságért, szabad szerelemért és a két nem közötti teljesen egyenlő szabadságért, sőt szabadosságért küzdött. Noha nem tartozik a novatorok közé, mégis föltétlenül kedvelt és érdekes író. Nem szimbolista,­­ tehát a nagy­közönségnek nehezen érthető , mint Ibsen, nem is pesszimista, mint Sven Lange. Írásai derűsek, mint ahogyan derű és optimizmus jellemzik Holger Drachmann egész egyéniségét. Alkalmam nyílott, hogy hosszasabban beszéljek vele. Ibsen Nórájáról beszélt. Előzőleg megkérdeztem, várjon mikor Ibsen ez alakját megírta, abban egy már meglevő női típusnak képe reflektált, vagy el­lenkezőleg Nóra alakja teremtette-e meg a tetterős és öntudatra ébredett skandináv asszonyokat — (Bevetetlenül az utóbbi — mondotta élénken. — Ibsen ugyan nagyon szereti Nóráját, mégis ez a Nóra még nagyon naiv. Primitív. Ha az önálló­ságra törő nők típusa már korábban kifejlődött volna, akkor lehetetlen lenne, hogy Nóra ily primi­tív legyen és csak ilyen nagysokára szánja rá ma­gát, mit is tegyen. Egyebekben tegyünk különbséget a skandináv asszonyok között, mert mások a svéd és norvég, és maguk a, dán asszonyok. A dán nők teljes szabadságot élveznek, minden pálya nyitva előttük, még a jogi is. Tehetnek, élhetnek amint akarnak. Elterjedt elv nálunk, hogy a pártában maradás szabad szerelem mellett is méltóságosabb és szebb, mint a szerelem nélkül kötött házasélet, melyben a nő azon az áron adja el magát, hogy ezentúl valaki gondoskodni fog szükségleteiről. A dán nő határozottabb és kikristályozottabb jellem, mint a norvég és míg Dániában Nóra már 15 évvel ezelőtt elévült volt, addig Norvégiában még gya­kori jelenség lehet. A Nóra színrehozatala előtt talán voltak asszonyok Norvégiában, kik belátták, hogy bábuk és kétségtelen, hogy az ezekben szuny­­nyadó öntudatot és erőt Ibsen ébresztette fel... Két nemcsak divatos, de értékes írónőre tere­lődött­ a beszéd. Ellen Key és Selma Lagerlőf-ről való véleményét kérdeztem. — Óh, ez a két nő, látja, tipikus skandináv. Különben újabb példáját szolgáltatják a bibliában is előforduló munk­amegosztásnak. Selma Lagerlőf: Mózes, mert művészi zsenije van és csak könyvei­ben tud szólani. Mellette Ellen Key az Áron, vég­telenül ügyes, szónok, minden formának tartalmat és minden tartalomnak formát tud adni. A feminizmus­nak törhetetlen buzgósága propagandistája. Ez a két nő egymást egészíti ki és éppen e kettőnek propagandája mutatja, hogy a svéd nőkérdés ko­ránt se oly fejlett, mint a mienk, ahol női akcióra immár egyáltalán sem­mi szükség... A­stán megkérdeztem tőle, melyik nemzet iro­dalmának fejlődésében bízik leginkább. Mély meg­győződéssel felelt: — Abszolúte és kizárólagosan a skandinávoké­­ban, mert minálunk mutatkozik a legegészségesebb irodalmi tendencia, íróink frissek, szellemük élénk. Tollaknak táplálékot nem az élet szenyje ad és nem a francia könnyelműség, amelylyel egy ötlet ked­véért minden igazságot fejtetőre állítanak. Vala­mikor mi is Párisban jártunk iskolába, de ennek ideje már régen elmúlt, saját lábunkon állunk, és így van legjobban. A nemzeti szellem, nemzeti törekvéseink, a nemzeti élet bőven nyújt anyagot, főképpen pedig a mi kincsesládánk: Izland, mely­nek élete, de különösen specifikus irodalma ér­dekes. Van is lelkes ismertetője ennek az iroda­lomnak: J. L. Poestson, ki Bécsben szerez hlveket Izland népköltészetének. Országunk nyugodt és szép ország, ez tükröződik vissza irodalmunkban is, mely elveti a nyers realizmust, azt, amely csak az élet piszkát tárja fel. Írásainkban csak az igaz csen­dül fel, de legalább külső formájába próbálunk va­lami derűt belevinni. «Avenover Skyerna er Himlen altid blaa», (a felhőkön túl mindig kék az ég), ez országunknak, népünknek, irodalmunknak a karaktere és ez az én jelszavam is, bár kik­ az optimizmusom a modern világ komor, Betét színharmóniájából. Darabjának előadásáról elragadtatással szólt. Küry Klára elragadtatta az északi hercegnő sze­repében. De ami leginkább elbájolta: Budapest. Alig várjál a tavaszt, amikor újra ellátogat hozzánk. Adorján Andor. ■ ------- -------­­'»i Ákost, az Akadémia e kiváló tagját, ki alig egy éve tar­­totta meg székfoglalóját. Végül még néhány kisebb folyó­­ ügyet intézett, el az összesülés. : * (Előadás az örményekről.) A hazai örmé­nyekről és az Örmény Múzeumról érdekes előadást tar­tott tegnap a brassói Magyar Kaszinóban Hermann Antal tanár- Szólt a brassói örmények régi kiváló szere­péről, a hazai örménység nagy feladatairól a múltban és a jövőben. Az örmény elem erősítésére fontosnak tartja a szamosújvári Örmény Múzeum megalapítását. Az örmény metropolis köz- és magánemlékei biztosítva van­­n­ak a múzeum számára, mely világraszóló jelentőségűvé válhatik azzal, hogy a keleti örmények ide mentik a rablók és konfiskálók elől családi ereklyéiket, nemzeti kincseiket. Í­r a. • FÖÁLÁROS. * A népszínházi bizottság­ kérésére a tanács fölmondta a belügyminiszternek a krisztinavárosi színkör bérletére kötött szerződést, hogy a nyáron a Népszínház személyzete léphessen fel a színkör­ben. Krecsányi Ignác, a budai színkör régi bérlője, arra kérte a polgármestert, tegye lehetővé, hogy társulatával a nyáron a fővárosba jöhessen, mert különben kénytelen lenne föloszlatni a társu­latát. A színházi bizottság ma ülést tartott s ra­gaszkodott ahhoz a határozatához, hogy a nyáron a Népszínház menjen át a budai színkörbe. De mél­tányosnak tartotta a bizottság Krecsányi Ignác ké­relmét is és elhatározta, hogy, hacsak teheti, segí­teni fog rajta. A bizottság megkérte Halmos János polgármestert, tárgyaljon Feld Zsigmonddal, minő feltételekkel hajlandó a városligeti színkört a nyáron Krecsányi társulatának átadni. * A krisztinavárosi plébánia-templom alapja. Szóltunk róla, hogy a minap, amikor a krisztinavárosi plébánia számadásait átvizsgálták, 6771 korona hiányt találtak. Rostaházy Kál­mán plébános kijelentette, hogy a pénzt életbiztosí­tási rátákra költötte és ezt pedig megengedte neki a főváros is, a hercegprímás is. Rostaházy ma a hiányzó összeget visszaadta a templomaalapnak, mi­vel a főváros Imácsa azonnal értesítette a herceg­prímást. * Kontár kofák. A piaci iparcikk árusok tes­tülete felhatalmazást kért a tanácstól, hogy a tes­tület ellenőrizhesse, hogy kontárok ne árusíthassa­nak a piacokon s csak a testület tagjainak adjanak iparigazolványt. A tanács a testület kérelmét el­utasította. * A Széchenyi-vasut. A Svábhegyen át Üröm községig tervezett Széchenyi-vasut közigazgatási bejá­rását ma befejezték. A főváros nevében Melha, Kálmán tiszti ügyész tiltakozott az ellen, hogy a tervezett, vasút vicinális jellegű legyen s hogy a vasutat először gőz­üzemre rendezzék be s csak később, az esetleges jöve­delemből alakítsák át villamosra. A főváros különben a belügyminiszterhez is felér, hogy védje meg a város érdekeit. EGYESÜLETEK. ** Az Országos Gyermekvédő Egyesület vá­lasztmánya tegnap báró Edelsheim Gyulai Lipót el­’­m­ékletével ülést tartott, amelyen több szegény gyermek gondozásbavételét határozták el; ezekkel együtt 80 gyer­mek van az egyesület pártfogásában. Az egyesület Egressy-út 71. szám alatti menedékházában pártfogoltjai­k részére e hónap 23-án, délután 3 órakor karácsonyfa­­ünnepet rendez, amelyre a gyermekvédelem ügye iránt érdeklődőket, meghívja. ** Az Emberszeretet­ Társaság, legutóbb tar­tott ülésében elhatározta, hogy az ingyen­szén kiosztását a karácsonyi ünnepek előtt kezdi meg- A tár­saság az V. ker. elüljáróság, valamint tagjai útján 1100 zsák szenet fog­ a főváros szegényei között kiosztani. P­a­­j­o­r Sándor titkár jelentette ezután, hogy a társaság tagjai az ingyenszénről szóló utalványokat, amiket a szegények között kioszthatnak, Weisz pénztárosnál­ (Nagy­­korona­ utca 3.) vehetik át. ** Építőiparosok bálja. A Budapesti Építőipa­­rosok Segítőegyesületük javára január 31-én a Royal­­szálló összes termeiben tartják szokásos báljukat. A ren­dezőség élén Havel Lipót építőmester áll- KÖZOKTATÁS (Faj és nemzet.) A Gyakorlófőgimnáziumi Egyesület tegnap Radics Ferenc elnöklete alatt fel­olvasóülést tartott, melynek Waldapfel János «Faj és nemzet» című előadása volt a tár­ca. Az előadó kiemelte, hogy e kifejezés: «magyar faj» csak újabban jutott idegen, különösen német áramla­tok hatása alatt történelmi és irodalmi életünkre vonatkozó fejtegetéseink szókincsébe. Sem Széchényi, Kossuth és Deák politikai terminológiája, sem Vörösmarty, Petőfi, Tompa, és Arany költészetének frazeológiája nem ismerte meg e kifejezést mai használatában. «Magyar népiről, vagy a magyar nemzetiről beszéltek olyan esetben, a­melyben ma, sokszor meggondolás nélkül «magyar faj»-t ! * (A Magyar Tudományos Akadémia) ez év­ben utolsó összes­ ülését ma délután tartotta meg báró Eötvös Lóránt elnök vezetése mellett- Téglás Gá­bor emlékbeszédet tartott elsőnek Torma Károly né­hány év előtt elhunyt rendes tagról. Torma — úgymond — dáciai kutatásaival még Mommsen Tivadar, a híres német kutató becsü­lését és ba­rátságát nyerte el Ezekkel a kutatásaival aratta első ha­tárait; új táborhelyeket, utakat fedezett fel, talált fel­iratokat betűzött ki még 1857-ben. Az Akadémiában fé­nyes diadalt aratott támadóin, kik kétségbe vonták ne­vezetesebb dáciai felfedezéseit s ekkzor a kolozsvári egye­temről, hol a jogtörténeti tanszéket töltötte be, a buda­pesti egyetemre helyezték át. Itt az ó-budai ásatásokat végzi s felfedezi az aquincumi amphitheatrumot, me­lyet­ a hírneves Aquincum felásatása követ­ Közben ked­vet kapott a római sáncok tanulmányozására, melynek élete hátralevő részét áldozta. Örökre kár, hogy nagy­tudását nem értékesítették jobban és őt nyugalomba vo­­nulása után előbb Rómába, majd Amerikába menni en­gedték, hol 1897-ben végezte be áldásos, munkáséletét. A nagy figyelemmel fogadott érdekes emlékbeszéd után Szily Kálmán főtitkár bejelentette, hogy az Aka­démia igazgató tanácsa Berzeviczy Albert közok­tatásügyi minisztert az igazgatótanács tagjává válasz­totta meg Császka György elhunyt érsek helyébe. A megjelentek éljenzéssel fogadták e bejelentést. A fő­titkár azután kegyeletes szavakkal elparentálta Beöthy

Next