Pesti Napló, 1905. február (56. évfolyam, 32-59. szám)

1905-02-01 / 32. szám

4 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1905. február l. 32. szám után egészen más hangon. A helyzet illusztrálására konstatálni kell, hogy tegnap egészen más áramlat alakult ki a pártban. Egy nagy csoport élén Tál­lián, P­erczel, Hie­­ronymi és Hodossy Imre cserélték ki a nézeteiket a helyzetről és Tál­lián Béla ha­tározottan azt a véleményt propagálta, hogy a kormánypártnak kötelessége az új kormányelnököt, ha az hatvanhetes alapon áll, szabadelvű és a Ház munkaképes­ségét, bár más utakon is biztosítja, támogatni, követni; kötelessége ez annak dacára, hogy hatvanhetes többséget az új miniszterelnök csak a néppárt bevonásával te­remthet.­­ — Be kell hunynunk a szemünket, — miondta tegnap Tál­lián Béla — nem sza­bad néznünk kivel, de meg kell mentenünk a hatvanhetes alapot és a szabadelvű pártot, mint a liberalizmus zászlóhordozóját. Egy kormánypárti lap tudósítása szerint ez a nézet alakult ki tegnap a szabadelvű pártban. A szabadelvű pártnak nem szabad szétforgá­­csolódnia, szilárd összetartását éppen ezekben a nehéz napokban kell megőriznie. A párt tagjai­nak egy ember gyanánt kell összefogniuk s be­várniuk, mit határoz a plénum jövendő magatartá­suk felől. Semmiféle jövendő miniszterelnök nem gondolhat arra, hogy figyelmen kívü­l hagyja a sza­badelvű pártot, mert ez mostani számarányában is a legerősebb faktor a hatvanhetes politika fentar­­tására. A szabadelvű párt nélkül guvernementális pártot nem lehet alakítani. Ezért egyelőre ösz­­szetett kézzel be kell várni a dezignált miniszterelnök megjelenését. Várjon az új miniszterelnököt Péternek vagy Pálnak, Sándor­nak vagy Kálmánnak hívják-e, az mindegy, (!) mert senki érdekében, vagy ellen nem foglalhat állást, mert az esetleg a szétforgácsolódásával jár, pedig a szabadelvű párt csak akkor számíthat arra, hogy a közreműködése döntő súlylyal lesz, ha kom­pakt tömeg gyanánt mutatkozik. Ha pedig az az eset beáll, hogy az új miniszterelnök a szabad­elvű pártra nem reflektál, akkor is igen imponáló szerepet fog játszani, mint ellenzék. A pártban tegnap úgy gondolkodtak, hogy a disszidensek és a kormánypárt között a lex- Daniel elejtésével minden elválasztó momen­tum megsemmisül. Már azt is bizonyosra vet­ték, hogy gróf Andrássy Gyula legközelebb érintkezésbe lép báró Podmaniczky Fri­gyessel, a szabadelvű párt elnökével, hogy a közös érintkező pontok megállapításával kí­sérletet tegyen a kibontakozás iránt. A párt­ban tegnap Darányi Ignácot emlegették a Ház elnökéül. Ez a hangulat azonban ma látszó­lag eltűnt. A változásra Perczel Dezsőnek ma este mondott alábbi nyilatkozata szolgál magyarázattal: — Leckét kaptunk, kudarcot szenvedtünk, okulnunk kell. A legelső tanulság az, hogy együtt kell maradnunk, így nélkülünk semmi sem történhetik, ha azonban ide-odahúzánk, vége a pártnak és vége a liberaliz­­musn­ak(!) Tisza ma délután különben látogatást tett Hodossy Imrénél. Este Bécsbe utazása előtt sokáig konferált Tál­lián Bélával, majd minisztertanácsot tartottak. A hangu­lat a távozása után elevenebb volt, de csep­pet sem reménynyel teljesebb. A gondolko­dásra jellemző, hogy egyik képviselő szép csen­desen meghagyta a szolgáknak, hogy azt a ló­pokrócot, amely­ly­el kiváló ízléssel báró Bánffy Dezsőnek a szobrát leterítették, s amely egy hónapnál régebben ott hevert a nagyteremben, távolítsa el. Mert igazán nem lehet tudni, hogy­­ mi történik... A miniszterelnök Bécsben. Gróf Tisza István miniszterelnök ma reg­gel Gesztről Budapestre érkezett s este tiz óra harminc perckor a keleti pályaudvarról Bécsbe utazott a király elé, ahol benyújtja a lemon­dását és minden valószinüség szerint holnap este már visszaérkezik. Beavatott körökben elterjedt nézet szerint a válság igen el fog nyúlni, úgy hogy az ünnepélyes megnyitás trónbeszéddel aligha lehet meg február 18-án, ahogy ezt tervezték, hanem elhalasztják. A trónbeszédet tudvalevőleg már az új kormány­nak kell megszövegeznie s ez is vállalja érte a felelősségfet Báró Bánffy Dezső munkatársunk előtt úgy nyilatkozott, hogy ha február 15-éig nem lesz meg az új kormány, úgy a Ház összeül a korelnök elnöklésével, a miniszterelnök felol­vassa a királyi kéziratot, azután hozzáteszi, hogy a trónbeszédet a király — mondjuk — március 15-én fogja elmondani. Addig a kép­­viselőhéz meg sem alakulhat, ülést nem tart, hanem szünetel.­­ A trónörökös és a válság. A­ néppárt egyik tekintélyes tagja, aki­nek összeköttetése a trónörökös környezeté­vel ismeretes, tegnap politikai körökben azt új­ságolta, hogy tudomása van arról, hogy a ki­­rálylyal, aki február 10-én jön Budapestre, hogy a válság megoldását dűlőre vigye, Fe­renc Ferdinánd trónörökös is eljön a ma­gyar fővárosba. A függetlenségi pártban. A függetlenségi pártban ma este fenn volt Kossuth Ferenc elnök is, aki hosszabb eszmecserébe bocsátkozott a párt tagjaival. A pártban különösnek tartják, hogy a válság megoldása aggodalmakat okoz és ezt annak tudják be, hogy az ország megszokta a sablo­nokat s a szabadelvű párt monopóliumát. Fi­gyelmeztetnek arra, hogy a királyt nem hat­vanhetes alapon koronázták meg, a kiegye­zési törvény sem alkotmány, hanem ennek alapvető alkotásai az 1723-iki és 1848-as tör­vények. Semmi akadályát nem látják annak, hogy a függetlenségi párt kormányra kerül­jön. A pártban biztosra veszik, hogy a negy­vennyolcas párt vezéreit meghívja a király, mert ennek elmaradása még inkább megne­hezítené a békés kibontakozást. Fölvetették azt a kérdést is, hogy fön­­maradjon-e még az ellen­zéki pártok szövet­sége, amely csupán a jogfolytonosság helyre­állítása végett jött létre. A restitució in in­tegrum azonban ma már biztosítva van. S ezért a függetlenségi párton vannak többen, akik a szövetséget ma már fölöslegesnek tart­ják és­ úgy vélekednek róla, hogy a független­ségi párt elhatározására bénító hatással volna. Mások viszont amellett kardoskodnak, hogy a szövetséget legalább a választási reform meghozataláig fönn kell tartani. Ez a kérdés különben már a legközelebbi napokban el fog dőlni. A vezérlő­bizottság szombaton délelőtt ér­tekezletet tart a függetlenségi pártkörben, vasárnap a szövetkezeti ellenzék tart közös értekezletet, este pedig a Royal-szállóban is­merkedési est lesz. A függetlenségi párt elnök­sége az alábbi kommünikét bocsátotta közre: A függetlenségi párt álláspontjáról minden­féle híresztelések­­ láttak napvilágot, továbbá egyes nyilatkozatok és hírlapi cikkek jelentek meg. Ezek mind teljesen nélkülözik a hivatalos jelleget és nem képviselnek mást, mint a cikkírók és nyilat­kozók egyéni véleményét. ,A párt állásfoglalására nézve a legközelebbi értekezletén fog határozni. A függetlenségi pártban többen vannak, akik parlamenti bizottságot akarnak kikül­deni, amelynek az a feladata, hogy kinyomozza, milyen összegeket vett fel a Tiszai-kormány kitüntetésekért és rendjelekért és milyen cé­lokra fordittatott ez a pénz? Ez azonban persze nagyon kalandos idea. «A jogtárt.» Egy értesülés szerint gróf Andrássy Gyulának megbízatása esetére kormányalakí­tási terve az, hogy nem tartja fenn a szabad­elvű pártot mostani alakjában, sőt nem is akar közjogi alapon pártot alap­tani, hanem kidolgozza programmját, melynek alapján kor­mányozni akar s az e végből felállítandó pártba, amelynek előreláthatólag A j­o­g­p­á­r­t lesz a címe, belépésre szólítja fel a képviselő­­ház tagjait. Az a reménye, hogy a szabadelvű párton kívül belépnek hozzá a disszidensek, a néppártnak öt-hat tagja, az új párt s a füg­getlenségi pártból is legalább negyvenen. Kossuth Ferenc álláspontja. Kossuth Ferenc, a függetlenségi párti elnökének álláspontjáról markáns kifejezést­ ad az a cikk, mely a függetlenségi párti hivatalos lapjában, a «Budapest»-ben holnap fog megjelenni. A cikk — úgy értesülünk — Kossuth Ferencnek a kibontakozás kérdésé­ben való nézetei alapján épült fel. A függetlenségi párt vezére elsőbben is azzal a­ felfogással polemizál, hogy a válasz­tásai n­em a közjogi alap, hanem csak Tisza­ kormányzati rendszere felett döntött. Hivat­kozik arra, hogy a függetlenségi párt pro­­grammjának egész teljességével ment bele a választási harcba. Apponyiéknak a függet­lenségi pártba való belépése és a független­ségi párt programmjának kardinális pontja alapján: a függetlenségi párt közjogi pro­grammjának, a 48-nak ünnepies elfogadása és és a 67-nek, mint az állam és nemzet jövendő boldogulhatására teljesen alkalmatlanná, ha­szontalanná vált alapnak egyenes megtagadá­sával történt. A függetlenségi és 48-as párti választási küzdelmében, mint legerősebb és leghathatósabb fegyver és a függetlenségi Programm közjogi része szerepelt. Ami pe­dig a liberalizmust illeti: ez ép a szabadelvű párt politikai gazdálkodása mellett vesztette el nálunk igazi karakterét. Üres jelszóvá lett. A megnyilvánult­ nemzeti akaratot respek­tálni tartozik minden alkotmányos tényező. En­nek az akaratnak érvényesülnie kell a mos­tani zavaros politikai helyzetből való kibon­takozásnál. És ez a nemzeti akarat egyene­sen megköveteli, hogy egyfelől a megalko­tandó kormányzati Programm a függetlenségi politika törekvéseinek szellemében készüljön el, másfelől, hogy e Programm végrehajtásá­ban aktív része legyen a függetlenségi pártnak. Ez pedig másképp nem képzel­hető, mint úgy, ha koalíciós korr­mány alakul. A függetlenségi párt nem a hatalomért követeli ezt. Hanem azért, hogy a kormány­zat rendszerében és az intézmények megalko­tásában biztosítsa az állam és nemzet érde­keit. A koalíciós kormány programmja a füg­getlenségi párttal együttesen állapítandó meg, s végrehajtásában része kell, hogy legyen a függetlenségi pártnak, mint a parlament leg­nagyobb pártjának. Nemcsak az alkotmányos felfogás és nem­csak a nemzeti akarat és nemcsak a korona alkotmányos kötelessége követeli ezt, hanem,­ az ország és nemzet érdeke is. A függetlenségi párt tisztában van azzal, hogy a maga programmját teljes egészében átmenet nélkül nem valósíthatja meg. De fön­­tartván azt teljes egészében, a meglévő tör­vényes és alkotmányos alapon akarja intézmé­nyek révén törekvéseinek érvényesítése szá­mára a talajt előkészíteni. Ezt pedig nem biz­hatja másra. Legelső feladat a gazdasági függetlenség megteremtése. Ennek megvan a most össze­ülő parlamentben az abszolút többsége. És ennek megvan a törvényes alapja is az 1899. XXX. törvénycikkben, mely záros határidőhöz köti a közös vámterület fentartását. Csak a törvényt kell ennek igazi szó szerinti értelmé­ben végrehajtani. A katonai kérdések terén a függetlenségi párt hajlandó lesz áldozatokra megfelelő re­­kompenzációkért,­­ de természetesen ezek­nek intézményeseknek kell lenniök. A választási reform kérdésének rendezése egyformán kötelez minden pártot. A választói jog kiterjesztésének csak a mértéke az, a­melyre nézve nézeteltérések lehetnek. A progresszív adózási rendszer megterem­tése is egyformán kötelez minden pártot. A kibontakozást tehát meg lehet találni, ha nem alattomosság, tut hatalmi érdek, nem politikai haszonlesés érvényesül. A bécsi lapok ma vezércikkben foglalkoznak azzal a most már elvitathatlan ténynyel, hogy Kossuth Ferenc Magyarország kormányára ."

Next