Pesti Napló, 1905. február (56. évfolyam, 32-59. szám)
1905-02-01 / 32. szám
4 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1905. február l. 32. szám után egészen más hangon. A helyzet illusztrálására konstatálni kell, hogy tegnap egészen más áramlat alakult ki a pártban. Egy nagy csoport élén Tállián, Perczel, Hieronymi és Hodossy Imre cserélték ki a nézeteiket a helyzetről és Tállián Béla határozottan azt a véleményt propagálta, hogy a kormánypártnak kötelessége az új kormányelnököt, ha az hatvanhetes alapon áll, szabadelvű és a Ház munkaképességét, bár más utakon is biztosítja, támogatni, követni; kötelessége ez annak dacára, hogy hatvanhetes többséget az új miniszterelnök csak a néppárt bevonásával teremthet. — Be kell hunynunk a szemünket, — miondta tegnap Tállián Béla — nem szabad néznünk kivel, de meg kell mentenünk a hatvanhetes alapot és a szabadelvű pártot, mint a liberalizmus zászlóhordozóját. Egy kormánypárti lap tudósítása szerint ez a nézet alakult ki tegnap a szabadelvű pártban. A szabadelvű pártnak nem szabad szétforgácsolódnia, szilárd összetartását éppen ezekben a nehéz napokban kell megőriznie. A párt tagjainak egy ember gyanánt kell összefogniuk s bevárniuk, mit határoz a plénum jövendő magatartásuk felől. Semmiféle jövendő miniszterelnök nem gondolhat arra, hogy figyelmen kívül hagyja a szabadelvű pártot, mert ez mostani számarányában is a legerősebb faktor a hatvanhetes politika fentartására. A szabadelvű párt nélkül guvernementális pártot nem lehet alakítani. Ezért egyelőre öszszetett kézzel be kell várni a dezignált miniszterelnök megjelenését. Várjon az új miniszterelnököt Péternek vagy Pálnak, Sándornak vagy Kálmánnak hívják-e, az mindegy, (!) mert senki érdekében, vagy ellen nem foglalhat állást, mert az esetleg a szétforgácsolódásával jár, pedig a szabadelvű párt csak akkor számíthat arra, hogy a közreműködése döntő súlylyal lesz, ha kompakt tömeg gyanánt mutatkozik. Ha pedig az az eset beáll, hogy az új miniszterelnök a szabadelvű pártra nem reflektál, akkor is igen imponáló szerepet fog játszani, mint ellenzék. A pártban tegnap úgy gondolkodtak, hogy a disszidensek és a kormánypárt között a lex- Daniel elejtésével minden elválasztó momentum megsemmisül. Már azt is bizonyosra vették, hogy gróf Andrássy Gyula legközelebb érintkezésbe lép báró Podmaniczky Frigyessel, a szabadelvű párt elnökével, hogy a közös érintkező pontok megállapításával kísérletet tegyen a kibontakozás iránt. A pártban tegnap Darányi Ignácot emlegették a Ház elnökéül. Ez a hangulat azonban ma látszólag eltűnt. A változásra Perczel Dezsőnek ma este mondott alábbi nyilatkozata szolgál magyarázattal: — Leckét kaptunk, kudarcot szenvedtünk, okulnunk kell. A legelső tanulság az, hogy együtt kell maradnunk, így nélkülünk semmi sem történhetik, ha azonban ide-odahúzánk, vége a pártnak és vége a liberalizmusnak(!) Tisza ma délután különben látogatást tett Hodossy Imrénél. Este Bécsbe utazása előtt sokáig konferált Tállián Bélával, majd minisztertanácsot tartottak. A hangulat a távozása után elevenebb volt, de cseppet sem reménynyel teljesebb. A gondolkodásra jellemző, hogy egyik képviselő szép csendesen meghagyta a szolgáknak, hogy azt a lópokrócot, amelylyel kiváló ízléssel báró Bánffy Dezsőnek a szobrát leterítették, s amely egy hónapnál régebben ott hevert a nagyteremben, távolítsa el. Mert igazán nem lehet tudni, hogy mi történik... A miniszterelnök Bécsben. Gróf Tisza István miniszterelnök ma reggel Gesztről Budapestre érkezett s este tiz óra harminc perckor a keleti pályaudvarról Bécsbe utazott a király elé, ahol benyújtja a lemondását és minden valószinüség szerint holnap este már visszaérkezik. Beavatott körökben elterjedt nézet szerint a válság igen el fog nyúlni, úgy hogy az ünnepélyes megnyitás trónbeszéddel aligha lehet meg február 18-án, ahogy ezt tervezték, hanem elhalasztják. A trónbeszédet tudvalevőleg már az új kormánynak kell megszövegeznie s ez is vállalja érte a felelősségfet Báró Bánffy Dezső munkatársunk előtt úgy nyilatkozott, hogy ha február 15-éig nem lesz meg az új kormány, úgy a Ház összeül a korelnök elnöklésével, a miniszterelnök felolvassa a királyi kéziratot, azután hozzáteszi, hogy a trónbeszédet a király — mondjuk — március 15-én fogja elmondani. Addig a képviselőhéz meg sem alakulhat, ülést nem tart, hanem szünetel. A trónörökös és a válság. A néppárt egyik tekintélyes tagja, akinek összeköttetése a trónörökös környezetével ismeretes, tegnap politikai körökben azt újságolta, hogy tudomása van arról, hogy a királylyal, aki február 10-én jön Budapestre, hogy a válság megoldását dűlőre vigye, Ferenc Ferdinánd trónörökös is eljön a magyar fővárosba. A függetlenségi pártban. A függetlenségi pártban ma este fenn volt Kossuth Ferenc elnök is, aki hosszabb eszmecserébe bocsátkozott a párt tagjaival. A pártban különösnek tartják, hogy a válság megoldása aggodalmakat okoz és ezt annak tudják be, hogy az ország megszokta a sablonokat s a szabadelvű párt monopóliumát. Figyelmeztetnek arra, hogy a királyt nem hatvanhetes alapon koronázták meg, a kiegyezési törvény sem alkotmány, hanem ennek alapvető alkotásai az 1723-iki és 1848-as törvények. Semmi akadályát nem látják annak, hogy a függetlenségi párt kormányra kerüljön. A pártban biztosra veszik, hogy a negyvennyolcas párt vezéreit meghívja a király, mert ennek elmaradása még inkább megnehezítené a békés kibontakozást. Fölvetették azt a kérdést is, hogy fönmaradjon-e még az ellenzéki pártok szövetsége, amely csupán a jogfolytonosság helyreállítása végett jött létre. A restitució in integrum azonban ma már biztosítva van. S ezért a függetlenségi párton vannak többen, akik a szövetséget ma már fölöslegesnek tartják és úgy vélekednek róla, hogy a függetlenségi párt elhatározására bénító hatással volna. Mások viszont amellett kardoskodnak, hogy a szövetséget legalább a választási reform meghozataláig fönn kell tartani. Ez a kérdés különben már a legközelebbi napokban el fog dőlni. A vezérlőbizottság szombaton délelőtt értekezletet tart a függetlenségi pártkörben, vasárnap a szövetkezeti ellenzék tart közös értekezletet, este pedig a Royal-szállóban ismerkedési est lesz. A függetlenségi párt elnöksége az alábbi kommünikét bocsátotta közre: A függetlenségi párt álláspontjáról mindenféle híresztelések láttak napvilágot, továbbá egyes nyilatkozatok és hírlapi cikkek jelentek meg. Ezek mind teljesen nélkülözik a hivatalos jelleget és nem képviselnek mást, mint a cikkírók és nyilatkozók egyéni véleményét. ,A párt állásfoglalására nézve a legközelebbi értekezletén fog határozni. A függetlenségi pártban többen vannak, akik parlamenti bizottságot akarnak kiküldeni, amelynek az a feladata, hogy kinyomozza, milyen összegeket vett fel a Tiszai-kormány kitüntetésekért és rendjelekért és milyen célokra fordittatott ez a pénz? Ez azonban persze nagyon kalandos idea. «A jogtárt.» Egy értesülés szerint gróf Andrássy Gyulának megbízatása esetére kormányalakítási terve az, hogy nem tartja fenn a szabadelvű pártot mostani alakjában, sőt nem is akar közjogi alapon pártot alaptani, hanem kidolgozza programmját, melynek alapján kormányozni akar s az e végből felállítandó pártba, amelynek előreláthatólag A jogpárt lesz a címe, belépésre szólítja fel a képviselőház tagjait. Az a reménye, hogy a szabadelvű párton kívül belépnek hozzá a disszidensek, a néppártnak öt-hat tagja, az új párt s a függetlenségi pártból is legalább negyvenen. Kossuth Ferenc álláspontja. Kossuth Ferenc, a függetlenségi párti elnökének álláspontjáról markáns kifejezést ad az a cikk, mely a függetlenségi párti hivatalos lapjában, a «Budapest»-ben holnap fog megjelenni. A cikk — úgy értesülünk — Kossuth Ferencnek a kibontakozás kérdésében való nézetei alapján épült fel. A függetlenségi párt vezére elsőbben is azzal a felfogással polemizál, hogy a választásai nem a közjogi alap, hanem csak Tisza kormányzati rendszere felett döntött. Hivatkozik arra, hogy a függetlenségi párt programmjának egész teljességével ment bele a választási harcba. Apponyiéknak a függetlenségi pártba való belépése és a függetlenségi párt programmjának kardinális pontja alapján: a függetlenségi párt közjogi programmjának, a 48-nak ünnepies elfogadása és és a 67-nek, mint az állam és nemzet jövendő boldogulhatására teljesen alkalmatlanná, haszontalanná vált alapnak egyenes megtagadásával történt. A függetlenségi és 48-as párti választási küzdelmében, mint legerősebb és leghathatósabb fegyver és a függetlenségi Programm közjogi része szerepelt. Ami pedig a liberalizmust illeti: ez ép a szabadelvű párt politikai gazdálkodása mellett vesztette el nálunk igazi karakterét. Üres jelszóvá lett. A megnyilvánult nemzeti akaratot respektálni tartozik minden alkotmányos tényező. Ennek az akaratnak érvényesülnie kell a mostani zavaros politikai helyzetből való kibontakozásnál. És ez a nemzeti akarat egyenesen megköveteli, hogy egyfelől a megalkotandó kormányzati Programm a függetlenségi politika törekvéseinek szellemében készüljön el, másfelől, hogy e Programm végrehajtásában aktív része legyen a függetlenségi pártnak. Ez pedig másképp nem képzelhető, mint úgy, ha koalíciós korrmány alakul. A függetlenségi párt nem a hatalomért követeli ezt. Hanem azért, hogy a kormányzat rendszerében és az intézmények megalkotásában biztosítsa az állam és nemzet érdekeit. A koalíciós kormány programmja a függetlenségi párttal együttesen állapítandó meg, s végrehajtásában része kell, hogy legyen a függetlenségi pártnak, mint a parlament legnagyobb pártjának. Nemcsak az alkotmányos felfogás és nemcsak a nemzeti akarat és nemcsak a korona alkotmányos kötelessége követeli ezt, hanem, az ország és nemzet érdeke is. A függetlenségi párt tisztában van azzal, hogy a maga programmját teljes egészében átmenet nélkül nem valósíthatja meg. De föntartván azt teljes egészében, a meglévő törvényes és alkotmányos alapon akarja intézmények révén törekvéseinek érvényesítése számára a talajt előkészíteni. Ezt pedig nem bizhatja másra. Legelső feladat a gazdasági függetlenség megteremtése. Ennek megvan a most összeülő parlamentben az abszolút többsége. És ennek megvan a törvényes alapja is az 1899. XXX. törvénycikkben, mely záros határidőhöz köti a közös vámterület fentartását. Csak a törvényt kell ennek igazi szó szerinti értelmében végrehajtani. A katonai kérdések terén a függetlenségi párt hajlandó lesz áldozatokra megfelelő rekompenzációkért, de természetesen ezeknek intézményeseknek kell lenniök. A választási reform kérdésének rendezése egyformán kötelez minden pártot. A választói jog kiterjesztésének csak a mértéke az, amelyre nézve nézeteltérések lehetnek. A progresszív adózási rendszer megteremtése is egyformán kötelez minden pártot. A kibontakozást tehát meg lehet találni, ha nem alattomosság, tut hatalmi érdek, nem politikai haszonlesés érvényesül. A bécsi lapok ma vezércikkben foglalkoznak azzal a most már elvitathatlan ténynyel, hogy Kossuth Ferenc Magyarország kormányára ."