Pesti Napló, 1905. április (56. évfolyam, 91-119. szám)
1905-04-01 / 91. szám
61. szám Budapest, szombat _________PESTI NAPLÓ.__________ 1905. április 1.’ 3 ^ szabb időre való kikapcsolásával a szövetkezett ellenzéki pártok vállalkozhatnának a kormányzásra. Eszerint a válság ügye éppen nem áll olyan jól, ahogy az optimisták látták. Még arra az esetre is, ha a kompromisszumnak lehetne többséget szerezni, éppen nem valószínű, hogy gróf Andrássy Gyula vállalkozik kormányalakításra és — mint megbízható forrásból halljuk — valótlan az a félhivatalos tudósítás, hogy úgy nyilatkozott, hogy kötelességének tartja az esetleges megbízást kormányalakításra új alapon is elvállalni. Sőt éppen megfordítva: gróf Andrássy Gyula csak az esetben kész kabinetalakításra, ha ezt koalíciós alapon teheti, a szövetkezett ellenzék programmpontjainak érvényesítésével. Ma külömben gróf Tisza István órákon át volt a királynál; kívüle lovag Pitreich és gróf Montecuecoli jelentek meg audiencián. Különböző konferenciák folytak mindenfelé, de a dolog természetéből folyik, hogy megállapodás nélkül. Pitreich este elutazott azzal, hogy legközelebb ismét visszatér. Nevezetes eseménynek ígérkezik a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának holnapi ülése, mely — úgy értesülünk — már a kompromisszum tervével foglalkozik, s amelyen nagy és esetleg messze kiható következésű vita várható. A vezérlő bizottság nagy részében ugyanis az a nézet, hogy az ellenzék már eddig is elment az engedékenység végső határáig s ezt átlépnie erkölcsi lehetetlenség. Ezek azt hangoztatják, hogy nem új kormányra van most szükség, hanem megoldásra, a jogos nemzeti követelések respektálására s a parlamentarizmus követeléseinek teljesítésére. A mai nap híreit az alábbiakban mondjuk el: A mai tárgyalások. A király ma délelőtt kihallgatáson fogadta Pitreich közös hadügyminisztert és Montecuccoli ellentengernagyot, akik másfél órán át voltak az uralkodó dolgozószobájában. Audienciájuk alatt érkezett a királyhoz gróf Tisza István is, aki a katonai előadók távozása után a királynál maradt s féltizenkettőkor távozott. A hadügyminiszter a királyi palotából Lukács László pénzügyminiszterhez ment s háromnegyed óráig tanácskozott vele. Innen távozva, Nyíri honvédelmi minisztert és herceg Lobkovitz Rudolfot kereste fel Pitreich, aki ma délután öt órakor Bécsbe utazott, mert állítólag néhány adatot kell beszereznie. Valószínűleg még hétfőn visszatér. Montecuccoli és a többi katonai referens szintén elutaztak. A félhivatalos laptudósító közlése szerint: «Mindezekből kiviláglik, hogy egy új miniszterelnök kinevezése csak több nap múltával történhetik meg.» Egy verzió szerint Pitreich azért utazott vissza Bécsbe, mert nem akar Beck vezérkari főnök megkérdezése nélkül további megállapodásba belemenni. Ma délután gróf Andrássy Gyula palotájában is volt tanácskozás, melyen Kossuth Ferenc, Széll Kálmán, Darányi Ignác és Lukács László vettek részt. Itt irjuk meg, hogy délután hat órakor rendkívüli minisztertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja résztvett. A tanácskozások anyaga. Immár kétségtelen, hogy a kompromiszszum feltételei: az ellenzék kikapcsolja két évre a katonai kérdéseket, megszavazza a költségvetést s a mem emelt újonc létszámot, aminek fejében a hadvezetőség erre a két évre eláll a 450 milliós katonai teheremelés követelésétől. Sem az egyik, sem a másik oldalon nincs más feltétel. Legfölebb az az éppen nem lényegtelen körülmény, hogy a 450 milliós tétel terhére már előre tett a hadügyminisztérium 76 millió koronára rugó megrendelést, amelyet a kvóta arányában Margyarországnak is fedeznie kell. Ez az az új alap, amelyen gróf Andrássy Gyulát és a koalíciót rá akarják venni kormányalakításra. A többi állítólagos engedmény hangulatcsináló híresztelés. A kormányhoz közel álló oldalról például kijelentik, hogy az ezrednyelv kérdése már a válság korábbi stádiumában fölmerült ugyan, de a korona akkor sem, most sem akar tudni erről az engedményről. Az önálló vámterület és nemzeti bankról szó sincs a kompromisszumban, sőt úgy értesülünk, hogy a Szögyény-Marich Lászlóval tárgyalt politikusok — kettő kivételével— belementek abba, hogy az új német kereskedelmi szerződés tartamáig a vámterület kérdését ne is bolygassák. Az pedig, hogy az ellenzék mindössze a magyar vezényszó elhalasztásába menne bele, legalább is téves stilizálás, mert az ellenzék egyszerűen beleegyezik abba, ha elfogadja a kompromisszumot, hogy a magyar vezényszó kérdésének tárgyalását halasztják el két évre. Ami lényeges különbség. A tanácskozások anyagáról a «Frehrdenblatt» «kiválóan értesült helyről» a következőket jelenti: A katonai követelések kikapcsolásának kérdését már aznap megvitatták, amikor a király, miután több magyar és osztrák minisztert fogadott a Hofburgban, elhatározta Budapestre utazását. 13 felségének a magyar fővárosban időzése alatt ez az eszme háttérbe szorult és a nyelvkérdés alapján próbálták megoldani a válságot Minthogy azonban egyrészt a szövetkezett ellenzék ragaszkodótt a magyar vezénynyelv követeléséhez, másrészt pedig az a kijelentés történt hogy irányadó helyen nem engedik meg, hogy az ellenzék követelései a monarkia nagyhatalmi állását tángálják, végül arra az expediensre jutottak, hogy a válságot kétévi provizóriummal oldják meg. Csak az a kérdés, hogy a mostani többség is beleegyezik-e ebbe? Ez expediens elfogadásánál az a szempont döntött, hogy a válságot még a képviselőház összeülése előtt oldják meg. Andrássy kabinetalakítása. A félhivatalos «Bud. Tud.» ma a következő kommünikét adta közre: Beavatott körökben, az ellenkező híres átélésekkel szemben, az a meggyőződés tartja fenn magát, hogy gróf Andrássy Gyula, aki ez idő szerint mindenki másnál inkább alkalmas arra, hogy a parlamentáris rend helyreállítását célzó akció élére lépjen, meg is fogja hozni azt a hazafias áldozatot, hogy élére álljon az új alapon tervezett koalíciós kormánynak. Arról beszélnek ugyanis, hogy gróf Andrássy Gyula néhány nappal ezelőtt Szőgyény-Marich László berlini nagykövet és mások előtt úgy nyilatkozott, hogy bár jobban szerette volna, ha a kabinetalakítás az ő általa előterjesztett alapon lett volna lehetséges, de kötelességének fogja tartani, hogy ha ő felsége megbízást adna neki az új alapon álló kabinet megalakítására, a megbízás alól, bármily nehezére esnék is, ki ne vonja magát. Ezzel a hirrel szemben arról értesülünk, hogy gróf Andrássy Gyulának ezt az állítólagos nyilatkozatot épp oly önkényesen a szájába adták, mint ahogy alaptalan volt az a hir is, hogy a disszidensek vezére néhány nap előtt így kiáltott föl ingerülten: — Mindent elrontottak! Gróf Andrássy Gyula csak a koalíció programmja alapján hajlandó kormányalakításra vállalkozni. Az az új alap, amelyet az 5 esetleges kormánya alá tolnak, annál kevésbbé állhat meg, mert a negatív és ideiglenes eredmény fejében a függetlenségi párt nagy része semmi körülmények közt nem hajlandó programmját szegre akasztani. Mivel pedig gróf Andrássy a koalícióval dolgozott eddig is, csak a koalíció programmját akarja az ellenzék támogatásával esetleges új kormánya alapjává tenni Minden körülmények közt valószínű, hogy, gróf Andrássy Gyula Pitreich visszaérkezése és végleges előterjesztése után meghívást kap a királytól. Hogy vállalja-e a kabinetalakítást, ez az ellenzék állásfoglalásától függ. A szabadelvű pártban úgy hiszik, hogy ha erre nem lesz hajlandó, úgy az ellenzéknek a kompromisszummal megelégedő része és a szabadelvű párt támogatása alapján esetleg Wekere Sándor tesz kísérletet kormányalakításra. A bécsi «N. Fr. Pr.» a kormányalakítás személyi részéről ezt írja: A részletkérdések megállapítása után, amelyekhez a szövetkezeti pártok is megadnák hozzájárulásukat, sor kerülhetne a koalíciós kormány megalakítására. Erre elsősorban gróf Andrássy Gyula volna hivatva, de ha erre Andrássy bármely oknál fogva nem vállalkoznék, úgy talán Széll Kálmán bízatnék meg ezzel A kabinet megalakítása azonban nem fog a legközelebbi napokban megtörténni, s nyolc-tiz napig is eltarthat, amíg ez megtörténik. Ezideig gróf Tisza István is hivatalában maradna, mert a válságnak előreláthatólag közeli megoldása fölöslegessé teszi a provizóriumot. A katonai hitelek elhalasztása. Természetesen ilyen körülmények közt nagyérdekű a kérdés, hogy a hadvezetőség a felszerelési programmját mennyire vitte már keresztül s a delegációk által megszavazott hitelből mennyit adott ki si milyen magas megrendeléseket tett. Katonai körökben úgy hallatszik, hogy a tábori ágyuk legnagyobb részét már munkába adták; az ágyutalpak még nincsenek ugyan megrendelve, de a hadügyi kormány megmagyarázta a magyar vezérpolitikusoknak, hogy az ágyutalpakról nem mondhat le, mert különben az ágyuk is teljesen értéktelenek lesznek. A lövedéket illetőleg már a Programm keretében minden megrendelést megtettek, de a bécsi és budapesti cégek reverzálist írtak alá, mely szerint a fizetésre határozatlan ideig elvárnak. A haditengerészet már szintén kiadta a megrendelések egy részét, a másik rész pedig záros határidőhöz van kötve. Tényleg kiadtak 12 millió koronát, már megkötött rendelésiekkel lekötöttek 37 milliót, még nincs igénybevéve és két évre kikapcsolandó 38 millió. A közös hadügyminiszter elfogadja elvben az ellenzéknek adandó rekompenzációk közt a hadügyi szükségleteknek a kvóta arányában való fedezését. Az agrártermények szállításánál, nagyobb mértékben, mint eddig, a magyar termelőket is igénybe veszik. Kossuth és az ideiglenes megoldás. Kossuth Ferenc ma egy estilapban vezércikket írt, amelyben az ideiglenes megoldás kérdésével foglalkozik, s arra a konklúzióra jut, hogy a kompromisszumot az ellenzék elfogadhatja. A feltűnést keltő cikk legérdekesebb része itt következik. A válság kezdete óta, sőt az egész parlamenti küzdelem eleje óta az volt az álláspontunk a katonai kérdésekben, hogy ha új és nagyobb áldozatot követelnek a nemzettől, fizessék meg ennek az árát a nemzet jogai érvényesítésével. E tétel ellenkezője nem áll ugyan, mert ha a katonai körök lemondanak is a nagyobb áldozatok követeléséről, a nemzet nem mondhat le arról, hogy az ő nemzeti jogait igyekezzék érvényesíteni, de a törekvések akut jellegére nézve s azoknak azonnali érvényesítésére vonatkozólag megszűnik a mostani időhöz kötött aktualitási ok, és e jog követelése a magyar állam függetlenségére vonatkozó többi nemzeti követelések közé sorakozik ismét; más szóval, a jövő kérdésévé válik, mint ahogy a magyar állam függetlenségének összes jogai a jövő kérdését képezik, bár e cél felé végzetszerűleg haladnak az események, mint az adott helyzet szükségszerű logikai következménye felé. Mindeddig a korona nem tartotta lehetőnek azt, hogy egy meghatározandó időre lemondjon minden újonclétszámemelésről és a katonai teher növeléséről, mégpedig oly időre, mely elégséges