Pesti Napló, 1905. május (56. évfolyam, 120-149. szám)
1905-05-02 / 120. szám
120. szám Budapest, kenti PESTI NAPLÓ, 1905. május 2. 3 napi pohárköszöntők hatása alatt áll s az pesti alatt fent volt egyébről szó. A vélemény egyhangúlag az, hogy az a benső őszintemegnyilatkozás, amely a pohárköszöntőkben kifejezést nyert, csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy úgy a magyar-osztrák, mint az olasz vezető körök a két állam egymáshoz való eddigi viszonyát mind szilárdabbá és bensőbbé kívánják tenni. Golubovszki grófot és Tittonit a képviselők és szenátorok szívesen üdvözölték. A sajtó élénk kifejezést ad ennek a rokonszenves hangulatnak. Bármily új alakulást teremtsen is a diplomácia, — így jz a«Giornale d’Italia» — Németországhoz és Ausztria-Magyarországhoz való viszonyunknak változatlannak kell maradnia, mert az a legjobb és legbiztosabb biztosítéka a békének. Ezért kötelessége mindkét állam diplomáciájának a fennálló szövetséges viszonyt feltétlen becsületességgel értelmezni és ápolni. Ezt az intenciót erősítette meg tegnap Velencében újra a két állami kormánya. A «Giornale di Venezia» ugyanilyen értelemben nyilatkozik..— Vitelesi szenátor a külügyi politika dolgában beterjesztendő interpellációt jelentett be. Goluchovszki a mifzkiállításon: 1 1 ■ 11 | Velence, április 30. Gróf Goluchovszki külügyminiszter ma délelőtt Tifroni olasz külügyminiszter, Avarna herceg és gróf Lützov nagykövetek, továbbá báró Gagern kíséretében megtekintette a nemzetközi műkiállítást. Különös érdeklődést tanúsított gróf Goluchovszkia magyar kiállítás iránt, amelynél Radosics képviselő fogadta a külügyminisztert. Gróf Goluchovszki nagy megelégedésének és tetszésének adott kifejezést a kiállítás felett. Az elutazás: ''' ' Velence, május 1. Gróf Goluchovszki külügyminiszter báró Gagern kíséretében délután 21/* órakor Bécsbe utazott. A pályaudvaron megjelent Ti 11 oni külügyminiszter, Avarna herceg és gróf Lüzzov nagykövetek, a prefektus, a polgármester és grófMaccí d é Celere. A külügyminiszterek igen szívesen búcsúztak egymástól. Gróf Goluchovszki ismételten azzal búcsúzott el Tittonitól: / — A viszontlátásra!. 1 -1 Goluchovszki grófot a pályaudvaron ösztzeegyült közönség igen rokonszenvesen és tiszteletteljesen üdvözölte. Tittoni holnap Milanóba, onnan pedig Rómába gu fázik. A Mimiás előtt, amelyet nem mertek megvallani, mind a kettő honvágyban szenvedett, sóvárogtak vissza az «arany kerék»-be. Egy fiatal asszony, Charlas Eulália ápolta őket, aki titokban elhagyta a férjét s akin ínségében segítettek. Ez a derék asszony irt Pigette Edméének, aki jéghideg levélben a házi dolgaival mentette ki magát és nem jött meg, így az öreg szerelmespárnak utolsó megpróbáltatásában csak egyetlen segítségük volt, az, akit a könyörületességük szerzett nekik s akit úgy szerettek, mintha a leányuk lett volna. 1 h 1 I H Csakhamar annyira elgyengültek, hogy nem tudtak fölemelkedni az ágyban s nem tudtak egymásra nézni, de érezték, hogy még mindig együtt élnek, lélegzenek s hogy együtt is fognak meghalni, és ez csodás, tiszta öröm volt a számukra. 1 1 . Egy reggel, hajnalhasadtáekor, Modeste érezte, hogy közeledik a vég. Intett Charlas Euláliának; ez megértette, szelíden, véghetetlen vigyázatossággal fölemelte. Miközben kialvó szeme még egyszer feléledt, a haláltól már érintett asszony még talált egyetlen szót s szelíd, lágy hangján, amelyben ott remegett az egész lelke, azt mondta: — Lajos! I .! — Itt vagyok, édes feleségem, — felelte az aggastyán. És meghaltak egy pillanatban és olthatatlan szerelmük meghozta nekik azt a dicső jutalmat, hogy nem váltak el egymástól sem rövid földi vándorlásuk alatt, sem pedig a halálban, hanem kéz a kézben kezdték meg vándorlásukat abba az ismeretlen tartományba, amelyből nem tért meg még utas. Bécs, május 1. Gróf Golucovszki külügyminiszter ma reggel ,Velencéből ideérkezett. Lapvélemények. ... 1 J Róma, május 1. A «Tribunal» a velencei pohár köszöntőkről szólva, azt állítja, hogy azok valamivel többet jelentenek, mint annak egyszerű megállapítását, hogy a szövetség Bécs és Róma között még mindig megvan. Konstatálták, hogy a szövetség szilárdabb és erősebb alapokon nyugszik, mintazírott szó, tudniillik az egymáshoz való viszony szívességén és az eszmék közösségén. A «Tribuna » örvend ennek a körülménynek és azt is megjegyzi, hogy bár a békének újabb biztosítékokra nem volt szüksége, mégsem volt felesleges a mostani időben kiemelni, hogy a hármasszövetségnek a nemzetközi életre való behatása egész erejével és egész jelentőségével tovább fog tartani. Az «Italia» azt mondja, hogy a Velencében elhangzott pohárköszöntőkből kitűnik a két barátságba és szövetséges kormány egyetértése, valamint a ma mindkét részről fennálló szándék, hogy a két ország között való viszonyban a legjobb akarat domináljon. A «Popolo Romano» a következőket írja: Merőben felesleges annak okát kutatni, hogy miért jött össze Tittonival az a kiváló férfiú,aki Ausztria-Magyarország külügyi politikájának vezetésében annyi tapintatot és tapasztalatot tanúsított,hogy joggal mondható Európa államférfiai egyik legkiválóbbikának. A velencei összejövetel ama hangulatnak, mely a két ország közvéleményében több hónapja megfigyelhető, kedvező elősegítője. Ez a hangulat megteremti a kívánatos,, kölcsönös, folyton gyarapodó bízóimat és elég hatalmas arra, hogy minden elkedvetlenedést, mely esetleges zavarokra adhatna okot és amely a népiek közéletében gyakran előfordul, kiküszöböljön és hogy megerősítse a kormányoknak ,egyöntetű összeműködését fontos, népeik érdekeit illető kérdések megoldásában. Velence, május 1. A «Gazetta di Venezia» írja: A velencei találkozás inti az Alpokon, innen és túl lévő kalandorokat, hogy adják fel játékukat és ne zavarják a kormányok komoly békemunkáját. Ausztria-Magyarország és Olaszország külpolitikája megmarad régi medrében, Tittoni azonban nagy munkát végez, ha sikerül neki az olasz politika na, ha Balkánon érvényesiséget szerezni. 1 _. L_ i _ . _ . !__. l_. Férjgyilkossággal vádolt uriasszony. p~ Saját tudósitónktőL ~ . ... ; Budapest, május 1. Vasárnapi számunkban hírt adtunk róla, hogy a budapesti rendőrség vizsgálatot indított egy rejtelmes bűnügyben, amelyre névtelen följelentés tette figyelmessé. Zágoni Mózes posta- és távirófőtisztről, aki állítólag öngyilkosságot követett el, azt mondotta az anonim levél, hogy gyilkosság áldozata lett. A nyomozás csakhamar szenzációs eredménynyel járt: hétfőn letartóztatták Zágoni feleségét. Amily szörnyű a vád, épp oly megdöbbentők az eset részletei és előzményei. Zágoni Mózes negyvenéves református vallású posta- és távíró-főtiszt március 2-ikáról 3-ára virradóra halt meg erőszakos módon a Hernád utca 7. száma alatt levő lakásán. Harmadfélóra tájban történt, hogy felesége kiszaladt az első emeleti lakásból és kétségbeesetten kiáltotta: ■ . • V .— Az uram öngyilkos lett! L. rc .' A ház lakóinak egy része fölriadt álmából. Zálgoniné elájult, amikor odasiettek. Értesítették a mentőket. Mikor azonban a doktorral megjelentek, már elszállott az élet a postatisztből. Mellén találta a revolver golyója. A szerencsétlen ember fiatel özvegye a helyszíniére siető rendőrségi bizottság előtt azt vallotta, hogy a férje öngyilkos lett. — Egyetlen kis golyó rögtön megölte! — jajveszékelt az úrinő. A vallomást jegyzőkönyvbe vették, megállapították az öngyilkosságot s a boncolást a család kérésére mellőzték. Zágonit már másnap sírba tették a rákoskeresztúri új temetőben. Március 4-iki számunkban közöltük, hogy az eset háttere nagyon homályosnak látszik. Az életunt főnökei úgy nyilatkoztak, hogy Zágoni mintaképe volt a kiváló hivatalnokoknak. Anyagi zavarokkal nem küzdött, rendszerető embernek ismerték. Előkelő székely nemesi családból származott s apja jómódú birtokos volt Egén. Mondották, hogy, ideges, beteg ember, de ezt határozottan megcáfolták azok, akik közelebbről is ismerték őt. Levelet nem hagyott hátra. „ A rendőrség egyáltalán nem nyomozott az ügyben. Ennek a hónapnak 13-ikán aztán a következő levél érkezett a főkapitányságra: Tekintetes főkapitányság! Nagyon röviden figyelmeztetni akarom, hogy a szerencsétlen Zágoni Mózes postafőtiszt (Hernád utca 7., I. em. 22.) halála nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy azt önök hitték. Jó lesz a titokról a leplet lerántani. Hallgasság, ki a szomszédikat! Az igazság, egy barátja. i i l-t.. ! Érte nyomban megindították a vizsgálatot, Tóth János rendőrkapitány és Huszár János fogalmazó nagy titokban kezdték kihallgatni a hernádutcai ház lakóit. Köztük a legkörülményesebben, a Zágoniék otthonával szomszédos 23. számú lakás bérlőjét, egy Schwartzné nevű magánzónőt, ennek a leányát és a szobalányukat, Ceik Terézt összesen 22 embert hallgattak ki és ezeknek túlnyomó része nagyon terhelően vallott Zágoniné ellen. Elmondották, hogy az állítólagos öngyilkosság előtt nagy zajt hallottak.. . 1 1 ■ f i ! 1 — Biztos, hogy veszekedtek, — vallotta . az egyik tanú — és azután lövéseket hallottunk’. .J — f több lövést? -tfck' Sj- i ;‡ ‚—» Kettőt . . .................. Zágoni özvegye annak idején csak egy lövésről tett említést s amikor a rendőrtiszt most figyelmeztette erre a körülményre, az asszony arca bíborpirosra vált, de egy szót se szólt A második golyót aztán meg is találták az udvari szoba ablakának a rámájában. ! i . ’ ' i j’ . ; j \ \'[ j ' Még súlyosabb volt a következő ellentmondás. Zágoniné a kihallgatás során azt mondotta, hogy egyetlen fegyver sem volt a lakásban. Ezzel szemben kiderült, hogy az asszony Gyula nevű 11 éves fiának két darab hatlövetű forgópisztolyt is vásárolt. Az elsőosztályos gimnáziumi tanuló anyjának utasítására többször kiment a Városligetbe és ott lövőpróbákat tett. Egyik diáktársának azt mondotta • egyszer: :: [ [ : A , 1 •— Az anyám kérte, hogy próbáljam la:; jő! működik-e a pisztoly hengere. ! ! ! !; Azt is kiderítették hogy a fia az apja elől elrejtette a fegyvert, ugyancsak az édesanyja óhajtása értelmében. I 1, j ! ! 1 Ezek után még buzgóbban folytatták a nyomozást. A rendőrség megtudta, hogy Zágoniné egyszerű cselédleány volt, akit a szerelmes postatiszt nagyon rossz helyzetből emelt maga mellé.Az is kiderült, hogy, az asszonynak benső barátsága volt Hevesi József henteslegény személyében. Ez a fiatalember állandóan be is járt a lakásba s a házbeliek előtt úgy szerepelt,mint a gimnazista zongora-tanítója. Zágoni Mózes sejtette, hogy megcsalja a felesége. Sokáig nem tudott róla, mert gyakran úton volt mozgó postás létére. Nehéz munkájában a legtöbb idejét a Budapest és Bécs között közlekedő vonatokon töltötte, ahol a postát rendezgette. Egy napon korábban érkezett haza s akkor észrevehetett valamit, mert roppantul zajos jelenet játszódott le közte és neje közt. . . Attól fogva megzavarosotta család békéje. Zágoni nagyon féltékenyvolt. Mikor legutolsó útjáról visszaérkezett s a hivatalában jelentkezett, igy szólt fölebbvalójához!—‘ Ma otthon maradok, mert nagyon fáradténak érzem magamat. A rendes időnél jóval korábban tért haza is ekkor ismét kimos incidens történhetett a lakásban.Este tizenegy órakor csönd lett, "*h a család, úgy látszott, nyugalomra tért. Négy óra múlva halott volt Zágoni Mózes. : 1 . ! •A rendőrség kétségtelenül megállapította, hogy azasszony nem szerette azurát, sőt durván bánt vele. .. i ' 1 ! '! Az összegyűjtött adatok alapján Tóth rendőrkapitány szombaton kérte az ügyészségtől a holttest exhumálását és felboncolását. Ez meg is fog történni, minden valószínűség szerint szerdán. 1' Zágoniné a temetés után eltűnt a lakásból. Kiharcoskodott Újpestre a Deák Ferenc utca 36. száma alá. Perény Gábor vizsgálóbíró rendeletére onnan hozták be ma, hétfőn a detektívek. Perémy két óráig, tartó kihallgatás után letartóztatta rá-