Pesti Napló, 1905. június (56. évfolyam, 150-178. szám)
1905-06-01 / 150. szám
m ol vasva, azt képzelheti a műveletlen, a naiv elme, hogy Amerikában: egy cigány, egy király, aztán megint egy cigány, egy király... s legalább is minden tizedik ember nábob. A másik dolog, amit ezek a különfélék és vegyesek (a szredistyei nábob szerencséjéről szóló hírhez hasonló new-yorki újdonságok) okvetetlenül elhitetnek a naiv és műveletlen elmével, az, hogy az Egyesült Államokban semmi se könnyebb és semmi se közönségesebb, mint hirtelen és nagyon meggazdagodni. A különfélék szerint nem kell ehez egyéb, csak erős és tetszetős fizikum, meg egy kis reklám, mert hisz a reklám másutt se árt, de a reklám Amerikában egyszerűen csodákat művel. Mindnyájan olvastunk számtalan cigányról, akik meghódították az Egyesült Államok összes nagyvárosait, akiknek a hangversenye elragadtatásba ejtette az egész Fehér Házat, akik minduntalan meghívót kaptak az elnök fogadóestéire, akik nagyokat paroláztak Roosevelt elnökkel, akik addig jeleskedtek, míg Tivadart a leglelkesebb magyarbaráttá és a magyar nóta monomaniakusává tették, s akiknek hazafias érdemeik jutalmául olyan szerencséjük kerekedett, hogy alig győzték visszautasítgatni a milliárdos árvák és özvegyek kezét. És mindezt igen ,jól tudják azok a szegény magyar analfabéták is, akik hiába szántják a földet akár az orrukkal, termést nem látnak; akik folyton vesződnek, de sohase boldogulnak;akik annyit csalódtak, hogy már semmiben sem hisznek, csak a mesében, és semmit se remélnek, csak a sült galambot, mely Amerikában még rajokban repdes. Ellenben sokkal ritkábban olvasható, tehát a szegény magyar analfabéták előtt sokkal kevésbbé ismeretes dolog az, hogy Roosevelt a cislánynyal csak muzsikáltat, de nem értekezik államügyekről, — hogy a szerencse barnaképű kegyeltjei Amerikában se keresnek annyit, amennyit itthon «a jó világban» kerestek, — hogy aki nem született művésznek, az Amerikában is lassan szerzi a pénzt, —' s hogy végre az Egyesült Államokban könnyebb ugyan munkát kapni, mint itthon, denagyobb lévén a verseny, ha a vállalkozás jövedelmesebb is, viszont a munkás sokkal több nélkülözés árán, sokkal több munkával, sokkal nagyobb erőkifejtéssel, sokkal inkább verejtékezve kénytelen dolgozni, ha szerezni akar, mint Európában bárhol. Kétségtelen, hogy ha az analfabéta a sokszor hallott újsághírek alapján hamis képet alkot magának Amerikáról, s olyan képzelődésbe éli bele magát, amely éppen úgy megejtheti, mint az amerikai ismerősök hívogató szava, vagy a kivándorlási ügynökök eget-földet ígérgetése, az amerikai hírek e nem várt hatásáért voltaképpen senki se felelős, mert: egy kissé minden újság hibás benne, és mert: ezt a közös hibát nagyon menti, hogy minden szándékosság nélkül való. Nem bűne ez a sajtónak, csak figyelmetlensége. De erről a figyelmetlenségről is le kellene szokni. Nem tudhatjuk, jól számított-e az, aki kiszámította, hogy míg két-három esztendővel ezelőtt évenként ötven-hatvanezer ember vándorolt ki Magyarországból Amerikába, az idén már, az év első négy hónapjában, száznyolcezer magyar vándorolt ki?... hanem az nyilvánvaló, hogy a kivándorlások egyre növekedő, s most már rettenetesen növekedő száma méltán döbbent meg mindenkit. Mi az alapoka ennek a megriasztó jelenségnek?... van-e része benne, s ha igen, mi része van benne, a kivándorlási törvénynek? — ezt végezzék el mások, más helyütt. Ha a kivándorlási törvénynek nem volna része benne, világos, hogy ebben az esetben is csak a mélyebben rejlő okok egyikében lelhetjük meg a keresett magyarázatot. Lehet, hogy csak a gazdasági viszonyok, vagy legalább főképpen a gazdasági viszonyok okozták a kivándorlások számának roppant megnövekedését. Amerika múlt évi gazdasági föllendülése, meg a mi rossz viszonyaink, — ahogyan szakértők mondják. Lehet az is, hogy a kivándorlási ügynökök másképpen operálnak, mint ahogyan kötelesek volnának. «Elsősorban mindenesetre másutt kell keresgélni a magyarázatot s nem abban a jelenségben, amelyről e sorok szólanak. De hogy az újságok teljesen ártatlanok volnának a dologban, ez már egy cseppet se valószínű. Ha nem is szándékosan, ha nem is tudatosan, ha félig ártatlanul is, valamelyest mégis csak részesek abban, hogy a legműveletlenebbek és a legnaivabbak egyre nagyobb számban gravitálnak az új világ felé. Akármilyen jelentéktelen holmiknak tűnnek fel ezek az Amerikáról mesélgető újságtöltelékek: a regényes hírek és különfélék nagy tömege többet tehet és többet árthat, mint a legmézesebb szavú kivándorlási ügynök. És ki tudja, nem csökkenne-e nagyot «emberhús-szállításunk», ha ezek helyett az érdekes újdonságok helyett, melyek lángragyújtják a naivak képzeletét, hírlapjaink gyakrabban ismételnék azt az unalmas igazságot, hogy: annak, aki itthon, ahol a munkabér valamivel kisebb, de viszont az élet sokkal olcsóbb, rá tudja szánni magát csak felannyi dologra, mint amennyit Amerikában, akarva, nem akarva, kénytelen dolgozni, hogy éhen ne haljon, a legtöbbször nem érdemes kivándorolnia?! 150. szám Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1905. junius 1. akadt kormány és párt. A magyar politikai pártéletben a «non possumus» ismeretlen fogalom. Ezen a sajnálatos tényen csakis egy általános magyar közszellemnek kifejlődése változtathat. Addig hiábavaló minden kesergés, erős nemzeti állam hatalmas nemzeti közszellem nélkül puszta fikció, és úgy belső, mint külső konfliktusok esetében mindig a nemzet fog alákerülni. Egyedül a magyar nemzeten és annak minden egyes fián múlik, hogy a fenyegető alkotmányválságot győzelmesen, vagy pedig megalázva és letörve fogja befejezni. ------------_■■■ ..................................................* n Gyakorlati lépések. Budapest, május 31. Odabenn a képviselőház üléstermében napok óta folyik a vita az önálló vámtarifa és ennek kapcsán az önálló vámterület létesítésére)], a törvényhozás többségének készségéről téve bizonyságot, hogy végre igazán akarja a vámelkülönítést. Idekünn, az elméleti vitákat kerülő, lármás, üzleti életben pedig ma köztudomásúvá vált egy tény, amely viszont arról tesz tanúságot, hogy immár a gyakorlati üzleti világ is számol a megváltozott viszonyokkal, és igazán készül az önálló vámterületre. Ullmann Adolf, a Magyar Általános Hitelbank igazgatója, titkárjával együtt a közeli napokban Amerikába utazik, hogy tanulmányozza az amerikai ipar fejlődésének útjait, kikémlelje az amerikai-magyar összeköttetés lehetőségének feltételeit és megvizsgálja, hogy lehetne-e akár ottlevő véreink, akár más tényezők segítségével bizonyos, Amerikára és Magyarországra egyaránt hasznos kapcsolatot létesíteni a két állam között? Ez a tanulmányút nagyobb figyelmet igényel, mint azok a kirándulások, amelyek még a tengeren túl is főleg a szórakozás különböző alkalmait keresik. Nagyobb figyelmet igényel a tanulmányutat tevő személyiség üzleti jelentősége miatt, és azért, mert kénytelennek látszik, hogy annak az elkövetkezendő feladatnak a megkönynyítését célozza, amely a szóban levő pénzcsoportra az ipari vállalkozások szervezése és irányítása dolgában bizonyára hárulni fog. Ullmann a Hitelbank nagyjelentőségű ipari vállalkozásainak az üzleti szelleme. Részt vesz mindenféle iparvállalat igazgatásában. Vasgyár, vagyongyár, malom, petróleumgyár, lámpagyár, favállalat és a többi, a Hitelbank üzletköréhez tartozó vállalat egyik vezető személyisége. Kétségtelenül hivatott egyéniség tehát arra, hogy útbaigazítással, tanácscsal és ötlettel szolgáljon a magyar ipari vállalkozásnak olyan időben, amikor az Ausztriától való gazdasági elszakadás már befejezett tény lesz, és Magyarországnak minden erejét meg kell majd feszítenie, hogy az új alakulás alapjait jól és biztosan rakja le. Az a vita, amely lassú méltósággal hömpölyög immár napok óta a képviselőház termében, mutatja, hogy Magyarország ehez az új alakuláshoz immár sokkal közelebb van, mint valaha volt, és hogy épp ezért sokkal inkább, mint valaha, van szükség arra, hogy gyakorlati köreink ne tekintsék immár akadémikus kérdésnek a gazdasági különválást, hanem vegyék fontolóra a jövő eshetőségeit és tegyék meg ahoz képest előkészületeiket és intézkedéseiket. Mi az Ullmann-féle tanulmányaiban például egy ilyen nagyszabású előkészületet látunk és azt hiszszük, hogy miként annyi más alkalommal, ezúttal is dicséretes iniciatívát mutatott a Hitelbank. Közli az érdekelt üzleti világgal, hogy ő felkészül a jövő változására, mert ezt a saját érdekében valónak látja. A példa hatása nem maradhat el, és azt hiszszük, ki fog terjedni üzleti köreink széles rétegeire. Mert, mint a koalíció szónokai a vámtarifa fölötti vitában nagyon helyesen mondták, az már nem lehet vitás többé, kell-e az önálló vámterület, vagy se. A nemzet túlnyomó többsége akarja, hát kell, és meg is lesz. A kérdés csak az, hogy hogyan legyen meg, hogy milyen körülmények között legyen meg, és mit kell nekünk tennünk, hogy ha meglesz, hát a javunkra váljék. Ez a teendő most, és ezért kell és ezért helyes, hogy üzleti köreink ennek a kizárólag gyakorlati kérdésnek a vizsgálatához fognak. Ausztriában ez a munka már rég kezdetét vette és az illetékes testületek nyíltan és titokban folyton ankéteznek a vámelkülönülés esetén szükséges teendőkről. Mi sem késhetünk és nem tarthatjuk elegendőnek, ha a politikusok maguk között megvitatják a vámproblémákat. A gyakorlati életnek is meg kell kezdenie a maga munkáját, és mi az Ullmann-féle küldetésben örömmel látjuk az első lépést, amely a cél eléréséhez vezet. Budapest, május 31. A képviselőhöz legközelebbi ülését pénteken délelőtt tíz órakor tartja. Napirenden van a Kossuth Ferenc-féle vámtarifás indítvány folytatólagos tárgyalása és a kérvények. Az abszolutizmus és a vármegyék. Marosvásárhelyről táviratozzák. Marostordavármegye törvényhatósága mai közgyűlésén egyhangúlag magáévá tette Heves megye feliratát. A főispán és a főjegyző szintén hazafias, de mérsékeltebb hangú, feliratával szemben a közgyűlés Désy Zoltán képviselő, bizottsági tag által szerkesztett felirat mellett szavazott. Végül elhatározta a törvényhatósági bizottság, hogy alkotmányellenes kormányzásnak megtagadná az adófizetést és rendeleteink végrehajtót. Kolozsvárról jelentik: Kolozs megye mai tavaszi közgyűlésén gróf Bédy Ákos főispán elnökletével Temes és Zemplén vármegyék átiratait együttesen tárgyalták Vas megye átiratával. Egyhangúlag elhatározták, hogy Zemplén és Temes megye felirataihoz hasonló szelleműt intéznek a képviselőházhoz. A darabantok költsége A képviselőim számvizsgáló bizottsága ma terjesztette elő a képviselő úr múlt évi számadásainak megvizsgálásáról szóló jelentését. Ebben természetesen szó van annak a negyven teremszolgának a költségéről is, akiket Percze Dezső szerződtetett házelnök korában a november 18-iki házszabálymódosítás végrehajtására. A házelnöknek ez a darabant-testőrsége harmincegy ezer koronájába került az országnak. A jelentésnek a darabantokra vonatkozó része így szól: 1. Az 1904. évi november hónapi kiadási főnapló 538. cikke alatt november hónap 5-én kiadásba helyezett 4000 korona nem lett a tisztelt Ház által megszavazva és nincs kellőleg okmányolva.