Pesti Napló, 1905. június (56. évfolyam, 150-178. szám)

1905-06-01 / 150. szám

m o­l­ vasva, azt képzelheti a műveletlen, a naiv elme, hogy Amerikában: egy cigány, egy király, aztán megint egy cigány, egy király... s legalább is minden tizedik ember nábob. A másik dolog, amit ezek a különfélék és vegyesek (a szredistyei nábob szerencséjéről szóló hírhez hasonló new-yorki újdonságok) ok­­vetetlenül elhitetnek a naiv és műveletlen el­mével, az, hogy­ az Egyesült Államokban semmi se könnyebb és semmi se közönségesebb, mint hirtelen és nagyon meggazdagodni. A külön­félék szerint nem kell ehez egyéb, csak erős és tetszetős fizikum, meg egy kis reklám, mert hisz a reklám másutt se árt, de a reklám Amerikában egyszerűen csodákat művel. Mind­nyájan olvastunk számtalan cigányról, akik meghódították az Egyesült Államok összes nagyvárosait, akiknek a hangversenye elra­gadtatásba ejtette az egész Fehér Házat, akik minduntalan meghívót kaptak az elnök fogadó­­estéire, akik nagyokat paroláztak Roosevelt elnökkel, akik addig jeleskedtek, míg Tivadart a leglelkesebb magyarbaráttá é­s a magyar nóta monomaniakusává tették, s akiknek hazafias érdemeik jutalmául olyan szerencséjük kere­kedett, hogy alig győzték visszautasítgatni a milliárdos árvák és özvegyek kezét. És mind­ezt igen ,jól tudják azok a szegény magyar analfabéták is, akik hiába szántják a földet akár az orrukkal, termést nem látnak; akik folyton vesződnek, de sohase boldogulnak;akik annyit csalódtak, hogy már semmiben sem hisz­nek, csak a mesében, és semmit se remélnek, csak a sült galambot, mely Amerikában még rajokban repdes. Ellenben sokkal ritkábban olvasható, te­hát a szegény magyar analfabéták előtt sokkal kevésbbé ismeretes dolog az, hogy Roosevelt a cislánynyal csak muzsikáltat, de nem­ érte­kezik államügyekről, — hogy a szerencse barnaképű kegyeltjei Amerikában se keresnek annyit, amennyit itthon «a jó világban» keres­tek, — hogy aki nem született művésznek, az Amerikában is lassan szerzi a pénzt, —' s hogy végre az Egyesült Államokban könnyebb ugyan munkát kapni, mint itthon, de­­nagyobb lévén a verseny, ha a vállalkozás jövedelmesebb is, viszont a munkás sokkal több nélkülözés árán, sokkal több munkával, sokkal nagyobb erőkifej­téssel, sokkal inkább verejtékezve kénytelen dolgozni, ha szerezni akar, mint Európában bárhol. Kétségtelen, hogy ha az­ analfabéta a sok­szor hallott újsághírek alapján hamis képet alkot magának Amerikáról, s olyan képzelő­désbe éli bele magát, amely éppen úgy meg­ejtheti, mint az amerikai ismerősök hívogató szava, vagy a kivándorlási ügynökök eget-föl­­det ígérgetése, az amerikai hírek e nem várt hatásáért voltaképpen senki se felelős, mert: egy kissé minden újság hibás benne, és mert: ezt a közös hibát nagyon menti, hogy minden szándékosság nélkül való. Nem bűne ez a saj­tónak, csak figyelmetlensége. De erről a figyel­metlenségről is le kellene szokni. Nem tud­hatjuk, jól számított-e az, aki kiszámította, hogy míg két-három esztendővel ezelőtt éven­­ként ötven-hatvanezer ember vándorolt ki Ma­gyarországból Amerikába, az idén már, az év első négy hónapjában, száznyolcezer magyar vándorolt ki?... hanem az nyilvánvaló, hogy a kivándorlások egyre növekedő, s most már ret­tenetesen növekedő száma méltán döbbent meg mindenkit. Mi az alapoka ennek a megriasztó jelenségnek?... van-e része benne, s ha igen, mi része van benne, a kivándorlási törvénynek? — ezt végezzék el mások, más helyütt. Ha a kivándorlási törvénynek nem volna része benne, világos, hogy ebben az esetben is csak a mé­lyebben rejlő okok egyikében lelhetjük meg­ a keresett magyarázatot. Lehet, hogy csak a gazdasági viszonyok, vagy legalább főképpen a gazdasági viszonyok okozták a kivándorlá­sok számának roppant megnövekedését. Ame­rika múlt évi gazdasági föllendülése, meg a­ mi rossz viszonyaink, — ahogyan szakértők­ mondják. Lehet az is, hogy a kivándorlási ügy­nökök másképpen operálnak­, mint ahogyan kö­telesek volnának. «Első­sorban­ mindenesetre másutt kell keresgélni a magyarázatot s nem abban a jelenség­ben, amelyről e sorok szóla­­nak. De hogy az újságok teljesen ártatlanok volnának a dologban, ez már egy cseppet se valószínű. Ha nem is szándékosan, ha nem­ is­ tudatosan, ha félig ártatlanul is, valamelyest mégis csak részesek abban, hogy a legművelet­­lenebbek és a legnaivabbak egyre nagyobb számban gravitálnak az új világ felé. Akármi­lyen jelentéktelen holmiknak tűnnek fel ezek­ az Amerikáról mesélgető újságtöltelékek: a­ regényes hírek és különfélék nagy tömege töb­bet tehet és többet árthat, mint a legmézesebb szavú kivándorlási ügynök. És ki tudja, nem­ csökkenne-e nagyot «emberhús-szállításunk», ha ezek helyett az érdekes újdonságok helyett, melyek lángragyújtják a naivak képzeletét, hírlapjaink gyakrabban ismételnék azt az unal­mas igazságot, hogy: annak, aki itthon, ahol a munkabér valamivel kisebb, de viszont az élet sokkal olcsóbb, rá tudja szánni magát csak felannyi dologra, mint amennyit Amerikában, akarva, nem akarva, kénytelen dolgozni, hogy éhen ne haljon, a legtöbbször nem érdemes ki­vándorolnia?! 150. szám Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1905. junius 1. akadt kormány és párt. A magyar politi­kai pártéletben a «non possumus» isme­retlen fogalom. Ezen a sajnálatos tényen csakis egy általános magyar közszellem­nek kifejlődése változtathat. Addig hiábavaló minden kesergés, erős nem­zeti állam hatalmas nemzeti közszellem nélkül puszta fikció, és úgy belső, mint külső konfliktusok esetében mindig a nemzet fog alákerülni. Egyedül a ma­gyar nemzeten és annak minden egyes fián múlik, hogy a fenyegető alkotmány­válságot győzelmesen, vagy pedig meg­alázva és letörve fogja befejezni. ------------_■■■ ..................................................* n Gyakorlati lépések. Budapest, május 31. Odabenn a képviselőház üléstermében na­pok óta folyik a vita az önálló vámtarifa és ennek kapcsán az önálló vámterület létesíté­sére)], a törvényhozás többségének készségé­ről téve bizonyságot, hogy végre igazán akarja a vámelkülönítést. Idekünn, az elméleti vitá­kat kerülő, lármás, üzleti életben pedig ma köztudomásúvá vált egy tény, amely viszont arról tesz tanúságot, hogy immár a gyakor­lati üzleti világ is számol a megváltozott vi­szonyokkal, és igazán készül az önálló vámte­rületre. Ullmann Adolf, a Magyar Általános Hi­telbank igazgatója, titkárjával együtt a kö­zeli napokban Amerikába utazik, hogy tanul­mányozza az amerikai ipar fejlődésének útjait, kikémlelje az amerikai-magyar összeköttetés lehetőségének feltételeit és megvizsgálja, hogy lehetne-e akár ottlevő véreink, akár más té­nyezők segítségével bizonyos, Amerikára és Magyarországra egyaránt hasznos kapcsolatot létesíteni a két állam között? Ez a tanulmányút nagyobb figyelmet igényel, mint azok a ki­rándulások, amelyek még a tengeren túl is főleg a szórakozás különb­öző alkalmait kere­sik. Nagyobb figyelmet igényel a tanulmány­utat tevő személyiség üzleti jelentősége miatt, és azért, mert kénytelennek látszik, hogy an­nak az elkövetkezendő feladatnak a megköny­nyítését célozza, amely a szóban levő pénzcso­portra az ipari vállalkozások szervezése és irá­nyítása dolgában bizonyár­a hárulni fog. Ullmann a Hitelbank nagyjelentőségű ipari vállalkozásainak az üzleti szelleme. Részt vesz mindenféle iparvállalat igazgatásában. Vas­gyár, vagyongyár, malom, petróleumgyár, lám­pagyár, favállalat és a többi, a Hitelbank üz­letköréhez tartozó vállalat egyik vezető sze­mélyisége. Kétségtelenül hivatott egyéniség tehát arra, hogy útbaigazítással, tanácscsal és ötlettel szolgáljon a magyar ipari vállalkozás­nak olyan időben, amikor az Ausztriától való gazdasági elszakadás már befejezett tény lesz, és Magyarországnak minden erejét meg kell majd feszítenie, hogy az új alakulás alapjait jól és biztosan rakja le. Az a vita, amely lassú méltósággal höm­pölyög immár napok óta a képviselőház termé­ben, mutatja, hogy Magyarország ehez az új alakuláshoz immár sokkal közelebb van, mint valaha volt, és hogy épp ezért sokkal inkább, mint valaha, van szükség arra, hogy gyakor­lati köreink ne tekintsék immár akadémikus kérdésnek a gazdasági különválást, hanem ve­gyék fontolóra a jövő eshetőségeit és tegyék meg­ ahoz képest előkészületeiket és intézke­déseiket. Mi az Ullmann-féle tanulmányaiban például egy ilyen nagyszabású előkészületet látunk és azt hiszszük, hogy miként annyi más alkalommal, ezúttal is dicséretes iniciatívát mutatott a Hitelbank. Közli az érdekelt üzleti világgal, hogy ő felkészül a jövő változására, mert ezt a saját érdekében valónak látja. A példa hatása nem maradhat el, és azt hiszszük, ki fog terjedni üzleti köreink széles rétegeire. Mert, mint a koalíció szónokai a vámtarifa fölötti vitában nagyon helyesen mondták, az már nem lehet vitás többé, kell-e az önálló vámterület, vagy se. A nemzet túlnyomó több­sége akarja, hát kell, és meg is lesz. A kér­dés csak az, hogy hogyan legyen meg, hogy milyen körülmények között legyen meg, és mit kell nekünk tennünk, hogy ha meglesz, hát a javunkra váljék. Ez a teendő most, és ezért kell és ezért helyes, hogy üzleti köreink en­nek a kizárólag­ gyakorlati kérdésnek a vizs­gálatához fognak. Ausztriában ez a munka már rég kezdetét vette és az illetékes testületek nyíltan és titokban folyton ankéteznek a vám­elkülönülés esetén szükséges teendőkről. Mi sem késhetünk és nem tarthatjuk elegendőnek, ha a politikusok maguk között megvitatják a vámproblémákat. A gyakorlati életnek is meg kell kezdenie a maga munkáját, és mi az Ull­mann-féle küldetésben örömmel látjuk az első lépést, amely a cél eléréséhez vezet. Budapest, május 31. A képviselőhöz legközelebbi ülését­ pénteken délelőtt tíz órakor tartja. Napirenden­­ van a Kossuth Ferenc-féle vámtarifás indítvány folytatólagos tárgyalása és a kérvények. Az abszolutizmus és a vármegyék. Ma­rosvásárhelyről táviratozzák. Marostordavár­­megye törvényhatósága mai közgyűlésén egyhangúlag magáévá tette Heves megye feliratát. A főispán és a főjegyző szintén hazafias, de mérsékeltebb hangú, feliratával szemben a közgyűlés D­é­s­y Zoltán kép­viselő, bizottsági tag által szerkesztett felirat mellett szavazott. Végül elhatározta a törvényhatósági bi­zottság, hogy alkotmányellenes kormány­zásnak megtagadná az adófizetést és rendeleteink végrehajtót. Kolozsvár­ról jelentik: Kolozs megye mai tavaszi közgyűlésén gróf B­é­­­d­y Ákos főispán el­nökletével Temes és Zemplén vármegyék átiratait együttesen tárgyalták Vas megye átiratával. Egyhangú­lag elhatározták, hogy Zemplén és Temes megye fel­irataihoz hasonló szelleműt intéznek a képviselő­házhoz. A darabantok költsége­ A képviselőim számvizsgáló bizottsága ma terjesztette elő a kép­­viselő úr múlt évi számadásainak megvizsgálásáról szóló jelentését. Ebben természetesen szó van annak a negyven teremszolgának a költségéről is, akiket P­e­r­c­z­e­­ Dezső szerződtetett házelnök korában­ a november 18-iki házszabálymódosítás végrehajtá­sára. A házelnöknek ez a d­arabant-testőrsége har­mincegy ez­er koronájába került az ország­nak. A jelentésnek a darabantokra vonatkozó része így szól: 1. Az 1904. évi november hónapi kiadási fő­napló 538. cikke alatt november hónap 5-én ki­adásba helyezett 4000 korona nem lett a tisztelt Ház által megszavazva és nincs kellőleg okmányolva.

Next