Pesti Napló, 1905. szeptember (56. évfolyam, 241-270. szám)
1905-09-01 / 241. szám
241. szám Budapest, pántér _________PESTI NAPLÓ._________ 1905. szeptember 1. 3 „Hazafiak.“ Kecskemét városa, mint jelentettük, tegnapi közgyűlésében elhatározta, hogy az önkéntes adófizetők és ujoncozásra jelentkezők neveit nyilvánosságra fogja hozni. E nyilvános kipellengérezés a táborszernagynak a következő nyilatkozat tételére adott alkalmat: «Én, a magam részéről — nyilatkozott Fejérváry — csak örvendeni tudok a publikálásinak. A mai válságos időben bizony nem nagy azoknak a hazafiaknak száma, akik a nyers terrorizmus ellenére is készek teljesiteni kö■ jelességeiket az állam irányában. Eljárásuk «csakis büszkeségükre válik és tekintélyüket tahidén higgadtan gondolkodó, igaz hazafi előtt emeli.» Minthogy azonban olyan «igaz Hazafi»,taint a táborszernagy és társai, hála Istennek kevés van az országban, azt hiszszük, azok is kevesen lesznek, akiknek a táborszernagy elismerését fogja nyilváníthatni az állammal s szemben teljesített kötelességekért. A nemzeti ellenállás. Pest vármegye 15-ös albizottsága ma délelőtt 110 órakor báró Prónay Dezső elnöklete alatt aVármegyeház tanácstermében ülést tartott, melyen a tisztviselők esetleges felfüggesztése esetére ki-dolgozott s anyagi és erkölcsi támogatásukra vonatkozó tervezetet véglegesen megállapították és előkészítették a 65-ös bizottság értekezletének anyagát A 65-ös bizottság 11 órakor tartott értekezletet ,melyen szintén báró Prónay Dezső elnökölt. Az értekezleten a bizottsági tagok majdnem teljes számmal részt vettek. Az elnöki bejelentések után Beniczky Lajos alispán bejelentette, hogy tegnap Kristóffy belügyminiszternél volt kihallgatáson a miniszter hívására, s beszámolt a kihallgatás lefolyásáról és tárgyáról. A 15-ös albizottság határozatait báró Prónay Dezső, mint a 65-ös bizottság elnöke terjesztetteelő a nagybizottságnak. A 65-ös bizottság a netán törvénytelenül felfüggesztett tisztviselők érdekében elhatározta, hogy javaslatot fog előterjeszteni a várt megye törvényhatóságának szeptember 18-án megtartandó közgyűlése elébe, mely javaslatot a törvényhatóság elfogadása után a következő fél hibásban adja tudtára a közönségnek. Azzal a felhívással fordulunk a vármegye adófizetőihez, hogy a múlt évi állami adókkal arányban álló összegeket bocsássák a vármegye rendelkezésére s e célból akár közvetlenül, akár a csatolt postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával fizessék be egy még később megállapítandó fővárosi, esetleg vidéki pénzintézetekhez is, mely pénzintézetele ezen összegek tyűjét s felszólította a lovagot, hogy szeretteiét bebizonyítandó, hozza azt neki onnan föl. Nos, én bizony nem szólítottam volna föl agavallért ilyen bizonyságtételre. Hanem azt taondtam volna neki: Dobd el a kardodat, bajnok, és eredj el Írnoknak; s ha látom, hogy jt meg tudod keresni a kenyerünket, legyen az akármilyen száraz, akármilyen sovány: én a fiáed, te az enyém, ásó, kapa válaszszon el bennőnket egymástól___ön kedves barátom, lement az oroszlánok közé, hála Isten, hogy szer lencsésen megszabadult. Az én próbámra azonban nincsen semmi kedve. Ezért is, édes Hugó, most már igazán mondjunk egymásnak Isten , hozzádot. Lidi néni már integet is az ablakból: úgy látszik, nem jön már ma sétálni, nagyon is hűvösnek találja az estét. Aminthogy már csakugyan nagyon hűvös is van. Hát mégegyszer: Isten áldja, kedves Hugó! !! A leány búcsút int neki kis kezével és elsiet a szállóba. A főhadnagy ámulatában köszönni is ! elfelejt Sokáig kővé válva néz utána. Harapdálja ! az ajkait rángatja a bajuszát, majd egy cigarettát vesz elő az ezüst tárcájából, de ahelyett hogy megygyújtaná, idegesen eldobja és újra fejcsóválva a leány után néz. A főhadnagy: Csakugyan fenegyerek! Azonban ezen már nem segíthetünk. Most mindenesetre menjünk a kávéházba. Ma éjszaka őrült szerencsémnek kell lennem... Köröskörül mintha minden csodálkoznék ezen • a jelenetem A fenyvesek a fejüket rázzák az esti szélben. A szemközti orom mögött eltűnik a nap. Mintám ő is még egy bámuló pillantást vetett a bájos fenegyerek után ... kezelésére hazafiasan vállalkoztak. Az igy egy begyűlő összegnek az lesz a rendeltetése, hogy a törvénytelenül felfüggesztett tisztviselők és elöljárók megkapják továbbra is jogos javadalmazásukat. A törvényhatóság teljes szavatosságot vállal arra nézve, hogy akkor, ha az alkotmányos élet helyreálltával ezen alap rendeltetése megszűnik, minden befizető 3V4°/a kamattal együtt vissza kapja pénzét, amelyet kívánatra a pénzintézetek az illető adótartozásának törlesztésére fognak fordítani. A 65-ös bizottság ez alkalommal utasította a 15-ös albizottságot, hogy a vármegye törvényhatósági közgyűléséig lépjen érintkezésbe úgy a fővárosi, valamint Pest megye vidéki pénzintézeteivel s iparkodjék ezeket megnyerni az önkéntesen befizetett adók elfogadására és kezelésére, s az eredményről még a közgyűlés előtt tegyen jelentést a 65-ös bizottságnak. A 65-06 bizottság jelen volt tagjai ezután köszönetet szavaztak gróf Károlyi Sándornak a 25,000 koronás és báró Prónay Dezsőnek a 10,000 koronás adományaikért. Ezután a bizottság tárgyalás alá vette a vármegye községeinek azon felterjesztéseit, hogy a vadászjegyek kiállításához szükséges bejelentéseket kiállíthatják-e. A bizottság úgy határozott, hogy a községek által a bejelentés kiállítható. Sopron város mai közgyűlése elé Berecz Ábel országi képviselő ezt az indítványt terjesztette: «Mondja ki a törvényhatóság, hogy a befolyt állami adóknak az állampénztárba utalása tilos és hogy ezen adóösszegek pénzintézetnél helyezendők el. A jogügyi bizottság az indítvány tudomásulvételét javasolta, minthogy a város közgyűlése a pártok kompromisszuma eredményeként június 28-án már kimondta, hogy csak a meg nem szavazott adók behajtását mellőzi. Berecz hosszabb beszédben védte indítványát, melyet Kovács István is támogatott, hangsúlyozva, hogy június 28-ika óta a helyzet nagyon változott és ez teszi szükségessé az önként befizetett adóknak a kormány rendelkezése alól való elvonását. Szilvássy Márton ezzel szemben a kompromisszum sérelmét látná az indítvány elfogadásában. Dr. Rosenfeld a törvényesség alapján való megmaradás szükségét hangsúlyozta, mondván, hogy az adózók szabad akaratát tisztelni kell. A közgyűlés nagy szótöbbséggel egyszerűen tudomásul vette Berecz indítványát. Szocialista gyűlés: Kiláramarosszigeten a szociáldemokrata munkások vasárnap népgyűlést tartanak. Napirenden az általános választói jog, valamint a munkásság feladata van felvéve. A megye képviselőit, úgy a függetlenségi, mint a szabadelvűpártiakat meghívják, hogy a választói jog iránti magatartásukról nyilatkozzanak. nyok ideiglenes szabályozása tárgyában Rómában 1904. szeptember 24-én aláírt deklarációban megállapittatott az is, hogy ez a deklaráció előzetes hathónapi felmondással bármely 1905. december 31-ike utáni időpontra hatályon kívül helyezhető. Minthogy remény van arra, hogy az Olaszországgal Valembrosában parafirozott új kereskedelmi szerződést egyidejűleg a német birodalommal 1891. december 3-án kötött kereskedelmi szerződéshez létrejött pótszerződéssel 1906. március 1-én hatályba léptethetik, a két kormány elhatározta, hogy az említett deklarációt 1905. augusztus 31-én 1906. március 1-ére felmondja. Budapest, augusztus 31. A bihari mandátum. Nagyváradról jelentik: A bihari kerületben megejtett pótválasztásnál a zárórát hat órára tűzték ki. Képviselővé Rigó Lajost választották meg 173 szótöbbséggel. A választás rendben folyt le. Az amerikai okiratok, Lányi Bertalan, az igazságügyminisztérium ügyvezetője, következő körrendeletét intézte a közjegyzői kamarákhoz az északamerikai Egyesült Államokban használandó okiratok nyelve tárgyában. Illetékes helyről tudomásomra hozták, hogy egyes esetekben azok a kir. közjegyzők, akik az 1874. évi XXXV. törvénycikk 7. §-a alapján közjegyzői okiratoknak német nyelven való felvételére fel vannak jogosítva, oly magyar nyelvű okiratokat, amelyeket a fél az északamerikai Egyesült Államok területén kívánt használni, az 1874. évi XXXV. törvénycikk 91. §-a értelmében német hiteles fordítással szereltek fel, a jelzett nyelvjogositványnyal nem bíró egyes kir. közjegy,zők pedig figyelmeztették a feleket, hogy a jelzett okiratokhoz hiteles német fordítást szerezzenek. Tekintettel arra, hogy az északamerikai Egyesült Államokban a hivatalos nyelv az angol és hogy, ennnélfogva a magyar nyelvű okirathoz mellékelt német fordítás az Egyesült Államok hatóságai előtt jelentőséggel nem bír: a kir. közjegyzők hasonló eljárásából a felekre fölösleges költségtöbblet hárul. Felhívom tehát a királyi közjegyzői kamarákat, intézkedjenek, hogy a kir. közjegyzők erre a feleket előforduló esetekben figyelmeztessék és hogy a német nyelvjogosítványnyal biró kir. közjegyzők német fordítást magyar nyelvű okirathoz csak abban az esetben csatoljanak, ha ennek csatolását a fél a hozzá intézett fenti figyelmeztetés dacára is kívánja. Kereskedelmi szerződésünk Olaszországgal, Bécsből jelentik a félhivatalos „Magyar Távirati Irodáknak . Az Ausztria-Magyarország és Olaszország közötti kereskedelmi és forgalmi viszo- A portsmouthi béke. Budapest, augusztus 31. Witte büszke öntudattal táviratozta a cárnak, hogy Oroszország továbbra is az a nagyhatalom marad Kelet-Ázsiában, aki volt. A diplomácia mindig hazudik, és az orosz, úgy látszik a legjobban, különösen ha a cárt kell becsapnia. Ugyanaz a nagyhatalom maradt Oroszország, aki volt, pedig nincsen hajóhada a keletázsiai vizeken, megsemmisült. Elvették tőle Port-Arturt és Dalait, a két végvárát a Kelet-Ázsia felé gravitáló Oroszországnak. Kiszorították Mandzsúriából, tehát háromszor akkora földterületről, mint amekkora Magyarország. Megfosztották Koreával szemben minden közbelépés jogától. Elvették tőle Szahalinsziget felét. Elvették tőle a kelet-kínai vasút legfontosabb részét. És Witte mégis azt táviratozta, hogy Oroszország nagyhatalmi állása Kelet-Ázsiában változatlan. Ez jellemzi az orosz diplomáciát. Az ország irtózatos vereséget szenvedett, Japán minden engedékenysége dacára óriási előnyök birtokába jutott , az orosz diplomácia el akarja hitetni a világgal, hogy ha Oyama a csatatéren volt erősebb, úgy a béke megkötésénél az orosz politikáé a diadal. Japán nem törődik ezzel az önámítással. Ott, bár a túlzó soviniszta néprétegek zúgolódnak Komura engedékenysége miatt, a túlnyomó többség tisztában van vele, hogy a háború micsoda engedményeket biztosított Japánnak, és jól tudják, hogy a portsmouthi békében nemcsak azt érte el Japán, aminek kivívására fegyvert fogott, hanem ennél várakozáson felül többet. Nem érhette el azt, hogy Oroszország fizesse meg a háború költségeit. De erre csak úgy kényszeríthette volna Oroszországot, ha folytatja a háborút és újabb száz és száz millió frankot és ismét ezer és ezer ember életét áldozza fel. Márpedig világos, hogy nagyon rossz üzlet volna 2000 millió frank megszerzésére még néhány száz milliót elpocsékolni és még egynéhány ezer embernek az életét kioltani. Japán sokkal jobb üzletet csinált, hogy nem ment bele ebbe a vállalkozásba. Különben is, mihelyt a differenciált pénzdifferenciák voltak, a legbarbárabb dolog lett volna, ezer és ezer ember életének feláldozásával csikarni ki a várvavárt milliókat. Bizonyos, hogy az egész világ rokonszenve elfordult volna Japántól, ha az ágyuk Mandzsúriában a pénzügyi követelések nem teljesítése miatt szólaltak volna meg újra. A japáni diplomácia tehát meggondoltan és okos számítással dolgozott, és bizony százszor telegrafálhatja Witte a cárnak, hogy Oroszország nagyhatalmi állása nem változott. Komura bárónak elég mindazokra az eredményekre hivatkoznia, amelyeket Japán elért, hogy ezt a nagy diplomáciai valótlanságot a kellő értékére szállíthassa le a világ előtt. Japán gazdasága számára új és hatalmas piacok nyílnak meg és ha egyebet nem, hát az alapot az ország jövő felvirágzására biztosan meg