Pesti Napló, 1906. január (57. évfolyam, 1-30. szám)
1906-01-02 / 1. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ.__________ 1906. január 2. í. szára. 3 T. barátaim! Szivemből köszönöm jókivánataitokat és kívánom nektek is, boldogságot az egyéneknek, győzelmet a küzdőknek és lelki nyugalmat a hazafiaknak. Abból a reám nézve nagyon hízelgő elismerésből, amelyre Saághy kedves barátom engem méltatott, köteles szerénységem megmutatja nekem azt, hogy milyen rész tudható be a baráti jóindulatnak. Én részemről megelégszem azzal, hogyha ti bennem a haza hű szolgáját ismeritek fel. (Éljenzés.) És mint olyan embert, ki hosszú hontalanság alatt megtartotta hazafiságát és hazahozta magyar szívét és magyar lelkét.. Helyesen mondja Saághy, barátom, hogy az imént elmúlt év küzdelemmel kezdődött és küzdelemmel végződött. De ez a küzdelem nem volt meddő, meghozta hatásait. Igaz, nem értük el azt a célt, amelyért küzdöttünk, de elértük azt, hogy a közszellem felébredt, az önérzet, az öntudat, az akaraterő visszatért a nemzet lelkébe és bebizonyult, hogy ellenfeleinknek csapása alatt, mint a vas erősödik meg a magyar jellem és azok a pártok, amelyek különféle utakon jártak és egymás ellen küzdöttek, egyesültek mind a haza és az alkotmányosság védelmében. (Úgy van. Úgy van.) A válság, mely az egész év folyamán fennállt, sok anyagi kárt okozott. De ez nem érintette az ország átlagos közgazdasági állapotát. (Úgy van. Úgy van.) Az alkotmánysértések és törvénytiprások hosszú láncolata folyvást növelte azoknak a számát, akik meggyőződtek arról, hogy nemzet ügyét a függetlenségi és 48-as alapon lehet legjobban és legbiztosabban ellátni. Úgy, hogy közeledik már az az idő, midőn az egész nemzet a függetlenségi zászló alatt lesz és erről vegyen tudomást a király. (Lelkes éljenzés és taps.) Tudomást vehetett volna a király arról is, hogy a függetlenségi párt fentartva, bár teljes mérvben elveinek és programmjának minden egyes részét, hajlandó volt a szövetséges pártokkal együtt egy kormányalakításba belemenni, a feliratban lefektetett kormányzási Programm alapján, úgy hogy több évig nem lettek volna közjogi harcok ebben az országon és az uralkodó megszerezhette volna magának élete végén azt a békét, amely becses az embernek, de becses a királyoknak. E helyett a korona megmaradt a non possumus merev álláspontján és az alkotmányosság alapelve foldulatott, mert a képviselőháznak többsége oly programm alapján, mely teljesen beleütközik a létező alkotmányba, nem vállalhatott kormányt, sőt, ellenkezőleg egy alkotmány- és törvényellenes kormány vezeti törvénysértésekkel és erőszakoskodással az ország ügyeit, az ország pedig az egész évben extra legem állapotban volt. A nemzet alkotmányos fegyvere az adómegtagadás és az újoncmegtagadás. Mind a kettőhöz törvényes joga van. Sőt az alkotmányosság alapelve ezekre utalja egyenesen a nemzetet- ha a kormányában nem bízik. A nemzet élt alkotmányos jogával, minthogy a végrehajtó hatalom nem vonta le ebből az alkotmányos következtetést, tehát törvényes jogával, ezen fegyverekkel tovább is élt. E fegyverek hatásosak, mert lassan kint meg van nagyon energikus leányzó el hagyta ugyan magát csábittatni, mert nyilván tetszett neki az ármányos Gyurka, ki világéletében mindig ,szép fiú volt és úgy tudott suttogni, édesen nézni és sóhajtozni, mint egy félistent, de azt már nem engedte, hogy ősi szokása szerint el is fusson, hanem követelte, hogy vegyenőül és oldala mellett élvezze ki törvényes részét az apai örömökből. — Ah! — Sajnálom, nagyságos asszonyom, hogy illedelmesebb homályba nem tudom beleburkolni az igazságot. Valahogy elvégre meg kell önnel értetnem, hogy miről van szó. Na most már érti. És most már tudja, hogy a renitens Gyurka mindaddig fogházban marad, míg az erélyes Leidl Klárát nőül nem veszi. És ez lesz a szerencséje. Bő információkat kaptam erről a leányról: határozott, kemény, erős akaratú nő, valóságos mentőangyala lesz Gyurkának, mert meg fogja óvni az elzülléstől. Leigázza, uralkodni fog rajta, meg is fogja fenyíteni, ha jónak látja — de rákényszeríti a munka és a becsület útjára és tisztességes, dolgos apát nevel belőle gyermekeinek. Ha tehát ön, asszonyom, valóban szánalmat érez iránta, akkor sorsára hagyja. A segélynyújtás ebben az esetben biztos romlás. Azt hiszem, jól megértette, hogy miről van szól — Meg . . . megértettem — felelte boszos felindulással a hölgy, s közelebb télni az ügyvéd felé az íróasztalra tett bankjegyeket. •— de azért csak küldje el neki kérem, ezt a pénzt ... ne örüljön diadalának az a szemtelen személy .... fosztva a kormány a kormányzás anyagi eszközeitől és lassan kint elsorvasztatik az a hadsereg, melyet a korona nem törekedett nemzetivé, is tenni. Mindkettőből a nemzetre is háramlik kár. Ezt jól tudjuk, de ez a kár elválaszthatatlan lévén a nemzet egyetlen törvényes fegyverének használatától, a nemzet a ráháramlott kárt, mint a maga részét, kész elviselni abban a tudatban, hogy minden küzdelem kárral és áldozattal jár. Ami a hadsereget illeti, erre nézve tudja a nemzet — és hasznosnak találom konstatálni azt, hogy tudja, hogy az összes hadsereg 43 százalékának összes újoncmennyiségéből egy egész harmadrész hiányzik és a törvény félremagyarázásával behívott póttartalékosok nem pótolják a hiányt, mert ezeknek nagy része, szükségben levő családot hagyott otthon, amely családnak kenyérkeresői voltak. Elképzelhető, hogy milyen kedélyállapotban szolgálnak most a hadseregben. E ténynek közvetlen bekövetkezése nem lévén az, hogy a hadsereg nem képes ily züllésnek indult állapotában megvédelmezni az országot, azért nem, mert az országot hála Isten, semmi külháboru és semmi veszély nem fenyegeti, ennek folytán ezen ténynek közvetlen következménye a nagyhatalmi állás megrendülése amelynek fentartása sokkal inkább dinasztikus, mint nemzeti érdek. (Általános helyeslés.) A póttartalékosok családjáról, amennyiben lehet, gondoskodni fog a nemzet, ha szóhoz juthat az országgyűlésen. Addig pedig ítélje meg a hadügyi kormány, hogy milyen harcképességű az a hadsereg, amelynek harmadrésze elkeseredéssel szolgál. A nemzet küzdelmét a képviselőház terméből a törvényhatóságok terére vitte át a törvénytipró kormány. E küzdelemben eddig ismeretlen nemzeti hősöknek egész sorozra talált rá az ország, (Felkiáltások: Éljenek!) aket a dicsőséggel teljesített honfikötelességnek dicsfénye környez. A nemzet babért nyújt ezen nemzeti hősöknek, akik egész exisztencziájukat vetik oda a latba, azért, hogy hűségesen megtarthassák esküjüket és megvédelmezhessék a magyar törvénykönyvet. (Úgy van!) És midőn majd az igazi ügye a nemzetnek diadalmaskodni fog, le fogja róni anyagilag és erkölcsileg irántuk kötelességét. (Lelkes éljenzés.) És várjon mit fog hozni a beköszöntő év ? Én egyelőre nem látok mást, mint a küzdelem folytatását. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Ha az uralkodó kívánja a kibontakozást, ezt megtalálhatja, úgy, hogy a helyreállítandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letörése. A tisztességes békére a nemzet mindig kész. Az alkotmányos megegyezésnek és annak, hogy a nemzet álláspontja s a korona álláspontjaegyformán tekintetbe vétessenek, a nemzet nem fog soha útjában állani. Azok, akiket a nemzet bizalma a nemzet élére állított, mindig készek a nemzet akaratának megtagadása nélkül keresni a megegyezést a korona álláspontjával. Most is folynak kísérletek ebben az irányban, de bár a király jóindulatának hírét halljuk, a kiegyezésre alkalmas alap eddig nem találtatott meg azok által, akik azt keresik. Az összeütközés a törvényhozás két tényezője közt van, a megoldás tehát nem lehet olyan, hogy a népképviseleti tényezőknek a fejedelem abszolút akarata előtt való letörését fejezze ki. (Általános helyeslés.) E szavaim világosan jelzik, hogy meggyőződésem szerint még bizonytalan a jövő, bár a törvénytipró kormány gyors eltávolítása szerintem elsőrendű nemzeti érdek. A küzdelemben, mely tovább folyik, a szövetkezeti pártok tartsanak össze. A cél közös, bár a benne küzdő pártok elvi útjai eltérők, mi, a függetlenségi párt, megállunk sziklaszilárdan, ismert elveink mellett és bízva bízunk abban, hogy elveink megvalósulásához el fog jönni az idő, mert elhozza azt a történelem kérlelhetetlen logikája. (Úgy van.) Az Isten áldása legyen rajtatok, a hazán és hozza meg az isteni gondviselés nekünk a béke áldásait, mert e küzdelem nem cél, a küzdelemnek oka csak az, hogy tisztességes és becsületes békéhez juthasson a nemzet. A függetlenségi párt táviratban üdvözölte gróf Apponyi Albertet is, aki Eberhadon időzik. Délben Kossuth még több küldöttséget fogadott. A kültagok nevében dr. Nemes Bertalan ügyvéd szólott, az V. ker. függetlenségi és 48-as párt küldöttségének nevében dr. Lázár Nándor elnök, a VIII. ker. függetlenségi és 48-as párt 50 tagú küldöttsége nevében pedig, melyet dr. Kacziány Géza és Stróbl Miksa vezettek, dr. Kacziány Géza mondott üdvözlő beszédet. A képviselőház elnökénél. Az ellenzéki pártok déli tizenkét órakor tisztelegtek Justh Gyulánál, a képviselőház elnökénél. Az volt a terv, hogy Darányi Ignác mondja az üdvözlő beszédet, az utolsó pillanatban azonban a függetlenségi párti képviselők arról értesültek, hogy Szivák Imre lesz a szónok, aki tudvalevőleg az új disszidensekkel együtt lépett ki a szabadelvű pártból. A függetlenségi párt tagjait a dolog igen kellemetlenül érintette, mert úgy nyilatkoztak, hogy Szivák is megszavazta a november 18-iki csínyt, amit expiált ugyan a pártból való kilépésével, de ez nem ad egyben alapot és jogcímet arra, hogy immár a baloldal nézetének ő adjon kifejezést. A függetlenségi képviselők így bementek Justh Gyulához és megkérték, fogadja őket külön s Hentaller Lajos üdvözlő beszédére mondjon külön választ. Justh a hangulatot csendesíteni akarta, hivatkozott exponált helyzetére és kijelentette, hogy nem fogadhat ez alkalommal külön politikai pártot. Erre a függetlenségi képviselők: Polonyi Géza, Bentailer Lajos, Laehne Hugó, Hédervári Lehel, Kovács Ernő, Markos Gyula, Pozsgay Miklós, Bakonyi Samu, Illyés Bálint, Horvát József és mások az üdvözlés előtt elmentek. Az üdvözlő beszédben Szivák Imre hangsúlyozta, hogy az országgyűlés többségi pártjai részéről jött s ezeket mondotta: " Az alkotmány megtámadása, mellőzése mellett támadhat rövid átmeneti személyes uralom —-és ilyennek a jelenségeit látjuk, fájdalom most hazánkban — de erre a válaszunk az, hogy mi, a mostani országgyűlés legkülönbözőbb elvi irányú pártjai egyesültünk az alkotmány védelmében; megnyugtatjuk nemzetünket azzal, hogy a történelmi fejlődés magaslatáról nézve a válság további folyama eté, biztosak vagyunk az iránt, miszerint a király és nemzet közti félreértés is a történetet irányító nemzeti etnikai erők érvényesülésével végződhetik csak. A nemzet nem indul ki újabb jogok szerzésére, jogvesztés tehát nem lehet a küzdelem vége. Minket a békére hivő szózat, amely a kölcsönös elismerés olajágával, bölcs mérséklettel és integrum restitucióval közeledik — készen talál éj közreműködésre, de ennek alapját, határait a nemzet jogainak biztosításában jelöljük meg és mert a fennálló rendszer ezeket érinti, vele szemben intrazigensek vagyunk. Az üdvözlésre Justh Gyula így válaszolt: Lelkem egész melegével köszönöm azt a nagy kitüntetést, melyben részesíteni kegyesek voltatok akkor, midőn az új év küszöbén őszinte jóindulattal, igaz szeretettel és változatlan bizalommal jöttetek el hozzám. Azok a szívből fakadó, szívhez szóló ékes szavak, melyekkel igen tisztelt szónokotok, az én régi jó barátom, engem a ti nevetekben üdvözölni szíves volt, mélyen meghatottak. A tőle megszokott ékesszólással tolmácsolt jókívánságokért fogadjátok hálás köszönetemet. Magyarország jelen szomorú, aggodalmas állapotában, mélységes nagy keservünkben örvendezésre ugyan semmi okunk sem lehet és ha mégis örömömet nyilvánítom afölött, hogy a képviselőház többségét alkotó pártok mindenike megjelent ma itt e helyen, teszem ezt azért, mert ez a körülmény is fényesen bizonyítja, hogy a szövetkezeti pártok soraiban teljes az egyetértés és hogy a soraink megbontására irányuló törekvések hajótörést szenvedtek. A magyar állam veszélyeztetett érdeke követeli meg, most inkább, mint valaha, a teljes egyetértést, a rendületlen kitartást, hogy hazánk törvényes jogai, alkotmányos szabadsága megvédelmezhetők legyenek. Valóban elszorul szívünk, ha visszapillantunk a lefolyt év eseményeire. A választásoknál ítélt a nemzet. Reméltük, hogy a nemzet ítéletéből szegény hazánkra egy jobb, egy boldogabb jövő fog fakadni. Csalódtunk. A nemzet ítélete és kifejezett akarata mindekkoráig figyelembe nem vétetett. A végrehajtó hatalom szembehelyezkedett a törvényhozó hatalommal. Az abszolút hatalom szembeszállt a nemzeti hatalommal. A népképviseleti rendszer az alkotmány alapjaiban lett megtámadva. Törvényeink lépten-nyomon megsérttettek, az országgyűlés működése lehetetlenné tétetett. A törvényhatóságok jogainak elkobzása folyamatban van. Nyomor és szenvedés jutott a nemzet osztályrészéül. Nap-nap után szivet facsaró gyászos események ismétlődnek. Bármily szomorú legyen !3 azonban a jelen,, hazánk jövője felett mindazonáltal kétségbeesnünk nem szabad. A nemzet őseréje, szilárd kitartása, türelme, alkotmányához , törvényeihez való állhatatos ragaszkodása csodát fog művelni és a nemzet minden sziklákon, minden örvényeken, minden poklokon keresztül is be fog evezni a biztos kikötőbe. A törvényesség erős vára a nemzetnek, nagyon jól mondta Szivák Imre tisztelt barátom, hogy alkotmányunknak, a népképviseleti rendszernek megvédelmezése elsőrangú feladatunk kell, hogy legyen. Nemzetünk sorsát csak úgy biztosíthatjuk- ha okulva a múltak keserű tapasztalatain, alkotmányunknak, a népképviseleti rendszernek megvédelmezésére az eddigieknél erősebb, alkalmasabb eszközöket fogunk keresni. Bízva bízom, hogy a népképviseleti rendszer sikerrel fogja kiáltani tűzpróbáját és hogy el fog érkezni utóvégre is az az idő, amikor hazánkban is a nemzet lesz forrása minden jognak, minden erőnek, minden hatalomnak. Nagy és nehéz munka vár ránk s e nagy munkából én is ki fogom venni az magam részét. Fő törekvésem lesz a jövőben is bizalmatokra, szeretetetekre méltóvá lenni. Alkotmányunkat ezentúl is igyekezni fogok veletek együtt