Pesti Napló, 1906. április (57. évfolyam, 90-118. szám)
1906-04-01 / 90. szám
Budapest, vasárnap 1906. április 1. PESTI NAPLÓ, 190. szám. 3 A koalíció manifesztuma. A feloszlatott vezérbizottság gróf Andrássy Gyulát és gróf Apponyi Albertet bízza meg azzal, hogy a nemzethez intézendő manifesztumot elkészítsék. A manifesztumot a vezérbizottság a királyi szózat megjelenése napján akarja közzétenni. Széli és a kibontakozás. Bécsból jelentik, hogy a MUtagszeitung értesülése szerint Széll Kálmán tisztán magánügyek elintézésére ment Bécsbe s utazásának semmiféle politikai célja nem volt. A koalíció semmiféle oly missziót nem bízott Szélire, amely arra indíthatta volna, hogy a királynál audienciára jelentkezzék. Igaz ugyan, hogy nem ritkán történt, hogy Szél, amikor magánügyben Bécsben tartózkodott, a kabinetirodától meghívást, unott a királyhoz. De mostani bécsi tartózkodása alkalmával sem meghívást nem kapott, sem pedig audienciára nem jelentkezett. Széll Kálmánnak nincs is terve a kibontakozásra és a mostani pillanatot nem tartja megérettnek arra, hogy a politikába aktíve belenyúljon. A Neue Freie Presse ma esti számában foglalkozik az új kibontakozási tervekkel és többek közt ezeket írja: „ Mindinkább rövidebb lesz az idő, amely Magyarországot április 11-től elválasztja s közeledik az a terminus, mely a magyar válságban végzetes dátumot jelent. Az az izgalom és a feszült várakozás, melyyel Magyarországon a királynak a választások dolgában való döntése elé néznek,, eléggé érthető. Ennek a feszültségnek az eredményei a koalíció új kibontakozási tervéről szóló hírek, amelyek Széll Kálmán tisztán magáncélú bécsi utazását is ilyképp kommentálják. De az új kibontakozási terv csak a koalíció sajnálkozásának a kifejezése lehet afölött, hogy vezetői elszalasztották a kellő pillanatot, hogy az ország viszonyait biztosítsák és megszerezzék az új többségnek a hatalmat, Nem tudjuk, hogy a kormány mivel fogja a választásoknak esetleges elodázását megokolni. Csak az állami érdekre hivatkozhatik, mert minden okfejtési művészet megtörik a törvény tiszta és határozott szabályain. Magyarország most olyan elhatározás előtt áll, amely az alkotmányjogot a szó szoros értelmében érinti, amely nyílt ellentétben áll a törvény szavával is, az intencióival is és olyan állapotokat teremthet, melyeket meg nem történtekké többé nem változtatni, de reparálni sem lehet. A törvények ilyen megsértését nehéz, következményei szokták lenni, megingatja a nép jogérzetét és feldúlja a hitet, a jog olyan intézményeinek biztosságában és tartósságában, melyek az állam alapját képezik. Magyarországon a közvéleménynek be kell látnia, hogy a konfliktus forrását azok a szeparatisztikus törekvések képezik, melyek a hadsereg közösségét választották ki a fő ütközőpont gyanánt és ezzel az uralkodó és Ausztria jogkörébe mentek át. Minden különös sürgető ok nélkül felvetették könynyelműen a felségjogok és a kvóta kérdését. Aki kibontakozást akar, aki becsületes és tartós megoldás után áhítozik, annak vissza kell mennie a baj eredő okához. Magyarországon végre be kell ismerniök az embereknek, hogy a hadsereget, és a közös ügyek egész komplexumát ki kell venni a magijai törvényhozás egyoldalu intézkedései köréből. 1'j párt. Pozsonyból írják, hogy ott a kormány ismét új címmel akar hiveket fogdosni. Sopronban van egy radikális párt, amelynek Zsombor Géza, a soproni kereskedelmi és iparkamara elnöke a vezére s amely Nyugatmagyarországon erős ellenzékiségével elég népszerű. A kormány ágensei ennek a mintájára most Pozsonyban szeretnének radikális pártot alakítani, amelynek azonban éppen annyi köze volna a radikalizmushoz, mint Fejérváryéknak. A vezetők április hónap 15-ére hirdetnek kongresszust Pozsonyban, ahol megalakítják a pártot. Addig azonban gondoskodik a pozsonyi ellenzék arról, hogy a polgárokat felvilágosítsa, milyen fán terem az új honmentők radikalizmusa. A zalai királyi biztos, Zalaegerszegről jelentik: Sahrovszky. Dezső királyi biztos r. mai napra közgyűlést hivott össze, hogy azon a vármegye közönségének bemutatkozzék. A királyi biztos bemutatkozására mindenféle előkészületet megtettek. A megyeháza környékét lovas és gyalogos csendőrök, a városi rendőrség és a helyben állomásozó huszárzászlóalj két százada áltotta el, erős kordont vonva, amelyen m át csak a törvényhatósági bizottsági tagok juthattak a megye székházára. Aközönség közül a karzatra senkit sem bocsátottak be. Tíz órakor nem volt a közgyűlési teremben senki, kivéve azt a‘busz ‘csendőrt, akit a királyi biztos védelmére ide állítottak. Tíz óra után megjelent a karzaton a királyi biztos felesége, Takács Gyula belügyminiszteri segédfogalmazó társaságában, néhány pillanat múlva pedig bevonult a közgyűlési terembe Sulyovszky Dezső királyi biztos és kísérete: Csiszár Gyula csendőrszázados, RozsnyaiKálmán csendőrhadnagy és Poreleky László, volt zala megyei kormánybiztos, Schneider Gábor királyi ügyész, akit hivatalosan rendeltek ki a közgyűlésre és végül a megyebizottsági tagok kömi négy ember: Lányi Kálmán főmérnök, Lányi igazságügyi ügyvivő bátyja, Iranyai Géza adófelügyelő, Várhidi Lajos zalaegerszegi polgármester és Deák Péter nagykanizsai rendőrkapitány. Minthogy a vármegye tisztviselői karánakegy tagja sem jelent meg, a királyi biztos hivatkozva teljes hatalmára, tiszteleti főjegyzővé kinevezte Széchy József miniszteri segéd fogalmazót, aki azonnal letette az esküt és fölolvasta a kormány leiratát, amelyben értesíti a megye közönségét a királyi biztos kiküldéséről. Ezután Sulyovszky Dezső királyi biztos állott, föl, üdvözölte e közgyűlés tagjait és fölolvasta a kinevezéséről szóló királyi kéziratot, melynek végeztével fölkérte a jelenlévő négy bizottsági tagot az előre elkészített jegyzőkönyv hitelesítésére. Ekkor a közgyűlést hirtelen berekesztette és kíséretével elhagyta a közgyűlési termet. A közgyűlési teremben jelen volt négy bizottsági tag hosszú ideig a királyi biztos lakásán maradt, mert, nem tartották tanácsosnak magukat a megyeháza előtt ezernyi tömegben összegyűlt közönség dühének és szenvedelmének kitenni. A zalaegerszegi polgárság felháborodása óriási, a négy bizottsági tag hazafiatlansága miatt. A város egyébként nyugodt. Bár Sulyovszky Dezső teljhatalmú királyi biztos a mai napon Zalavármgye autonómiáját fölfüggesztette, az április 6-ára hirdetett rendkívüli közgyűlést a megyebizottsági tagok mégis meg fogják tartani s azon határozatokat fognak hozni. A többi közt kimondják,, hogy a mai közgyűlést törvényesnek el nem ismerik s a fölolvasott királyi leiratot tudomásul nem veszik. Nemzeti ellenállás. A pesti vármegyeházáról, Pestvármegye királyi biztosa ma nevezte ki az új tisztviselőket. A kinevezésekkel azonban időközben valami baj történt. Csapó Lóránt kinevezett alispán ugyanis egyenként hivatalukba vezette már az új tisztviselőket, amikor GersiehLajos rendőrfelügyelő lázas sietséggel érett Csapóhoz s jelentette neki, hogy Rudnay Béla királyi biztostól levelet és egy fiatalembert hozott. Csapó erre az alispáni helyiségbe ment, ahol a Rudnay embere bemutatkozott. A tisztviselők szerint egy előkelő állású ember pártfogoltja volt az illető, akit egy már kinevezett tisztviselő helyére ültetnek be. Nagy rémület lett erre Rudnay újdonsült hivatalnokai körében, akik ma reggel már megkapták a fizetési utalványokat is, de a kifizetésüket Rudnay a rendőrfelügyelővel küldött levelében egyelőre megtiltotta. A munkára és szolgálatra egyaránt kész emberek most rémségesen meg vannak ijedve. A kete barát, aki már annyiszor megkísértette őt, mindközelebb ül melléje s nyaka köré fonja árnyékkezét. Súgja a fülébe: „egy csattanás és boldog lessz! Megszűnik itt a homlokcsont mögött minden kínzó zakatolás, aludni fogsz, hogy többet fel ne elfedjél. Az utolsó vizsga ez, könnyebb a kollégiumi pxámeneknél, — ez utolsó vizsgán még soha senki meg nem bukott.. — Megsemmisülni! — töprengett Csokonai, — hisz alusznak a holtak, mélyen alusznak, de vájjon álmodnak-e is. Mert jaj, álmodozások ostromolják még a sirhalmokat is!... — Kezeire pillantott: imhol, ez ujjak körül férgek fognak tekerődzni, teteme... a földet fogja kövériteni, halott én, az élőket fogom táplálni. De hantomon majd tán virágok is nőnek, az én szivemből tápláltatnak gyökereik s az én csontomból kiaszott vér fog keringeni apró csövecskéikben.. . Lelkem, te, akár az égből származtál alá testembe s az aethernek vagy részecskéje, akár valamely bánatos csillagnak vagy a tiszta sugara, nemesebbé fogsz tenni egy csomó síírt a többi göröngyöknél... Felvette a kovás pisztolyt. Szive dobbant, akire a halál percében az ember legeslegutoljára gondol, azt szerette egész életén át a legjobban .. . Édesanyját látta maga előtt, tulajdon azzal az aggódó, jóságos arccal, mint mikor régesrégen pislogó gyertya mellett olyan szivépítő szép könyveket olvasott beteges gyermekének. A szegény özvegy asszony kosztos diákjai ott ülnek az asztal körül s ők is figyelnek . . Várjon, fogja-e nagyon busitani őt fiának halála. Ahogy ez eszébe jutott, egyszerre úgy érezte, édesanyja alakja mögül egy, szőkefürtös sápadt leányarc tekint elő és néz reá busán, vaddle merően. Csokonai összerezzent, szilajon rázta meg a fejét, de a látománytól nem tudott szabadulni, sőt az egyre közeledni látszott feléje, egyre elevenebb körvonalakat vett fel előtte. A szőke leány már nem búvik többé anyjának válla mögé, hanem imbolyogva lép elő s szinte tüntetően „néni“-je mellé áll. Törékeny alakjával egészen hozzásimul s szeretettel fogja át a derekát. Aztán köhécselve, tán fuldokolva tekint a költőre, — mit mond! — Vitéz Mihály nyitott ajkakkal, hallgatózva hajlik előre. És mintha hallaná a bánatos, szemrehányó szót: — Ha én reám nem gondol, — én nem jutok eszébe kegyelmednek! .... Csokonai felszökött ültéből. Mi ez, mi történik vele, — ez utolsó nagy pillanatban anyja mögül miért tűnik eléje gyerekkori játszótársának, a kis Rózsikénak az alakjai Ki az a merész leányka, aki legutolsó gondolatára igényt tart s a látomány hevében szinte megragadni látszik öngyilkoló kezét? Rózsika, — a szomszédok sápadt Rózsikája!.. De hisz ő eddig ügyet se vetett erre a bánatos szemű teremtésre! Igaz, amióta az eszét tudja, mint valami simuló árnyék, ott szerepel ez a leány életében mindenütt: a porban játszadozva neki rajzolja első akorabák alakjait, később nagy titokban neki olvassa fel első rigmusait... Rózsika szeme álmodozva csügg rajta, hogy figyel, hogy örül, milyen büszke a barátjára! És később, mikor Misi a kollégium diákélete közepette egészen megfeledkezik róla, milyen szomorú lesz egyszerre, — de azért továbbra is mindennap eljár özvegy Csokonainéhoz, őt ölelgeti, neki sírja ki a két szemét. Remek a hazavetődő •45? *)'. P V V • X’f! ‘‘'É;'* *— ifjú észre se veszi ezt a titkos bánatot; neki retorikán, meg filozófián jár az esze s kamaszos gőggel megyen el a szerelem mellett. Ha pedig eszményeinek súlya alatt, bánatba merül, akkor immár magára akar maradni.. Villámként cikázik át most ez apró események során a Csokonai emlékezete, elméje megvilágosodik, látja az összefüggést, — kezdi érteni, hisz ez a leány voltakép szereti őt, elejétől fogva ő belé szerelmes! Boldog Isten, hogy nem ébredt ő mindeddig tudatára ennek! Rózsikém!... szólt halkan, megdöbbenve se szóra, mintha csak szivének valami uj, ismeretlen ajkája pattant volna fel, gyöngéd uj érzelmek raja árasztotta el egész bensejét. Olyasmit érzett: eddigi töprengő, sivár életébe egy gyógyító női kéz nyúl bele s hegesztően az kezdi cirógatni csalódásmarta sebét... Vitéz Mihály a homlokához kapott, — hitetlenkedve nézett mégegyszer a látomány szemébe. A leány rátekintett továbbra is, szinte lenyűgözte pillantásával. Busan bólintgatva látszott mondani: — Hát azt is elfelejtette kegyelmed, nem emlékszik már, mit mondtam egyszeri — Rózsikám!... — Ha kegyelmed meghal, — tudja jól, én beteg vagyok: kegyelmed után halok... Az ifjú megrendült. Igen, most már tisztán emlékezett, mondotta ezt neki Rózsika egyszer! Még most is látta maga előtt: arca oly ihletetten komoly volt... Szent Isten, ha ezt a szegény, törékeny teremtést csakugyan megölné az ő gyászhite! ő legyen a hóhérja, ő oltsa el azt az érette pihegő gyenge lángot? Nem, ő meghalhat, neki meg is kell halnia, de Rózsikat azért nem szabad a halálba ma-