Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)

1906-06-01 / 149. szám

Budapest, péntek _____PESTI NAPLÓ, 1906. junius 1. 149. szám1. 3 szántásokkal nyugtalanítják és bontják meg azt az erőt, mit a nemzet adott a többségnek. Igaz, hogy dolgozni és komoly dolgokról szó­lani nehezebb dolog, mint alattomos intri­kákat folytatni. De az éppen a szomorú, hogy a többség bizonyos elemei éppen csak ehez az utóbbi mesterséghez értenek. Budapest, május 31. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt tíz órakor ülést tart, melyre az indemnitási javaslatot és a miniszterelnök indítványát a kvóta­bizottság megválasztása tárgyában tűzték ki. A képviselőház bizottságaiból. A véderő­­i bizottság ma délelőtt tizenegy órakor ülést tartott, melyen a tegnapi ülés jegyzőkönyvét hitelesítették.­­ A felirati bizottság ma délelőttre hirdetett érte­kezletét nem lehetett megtartani, mert a tagok nem jelentek meg. A néppárt ünnepel. A néppárt ma délelőtt ti­zenegy órakor ünnepelte a pártkörben gróf Zichy Nándort abból az alkalomból, hogy a király tárnok­mesterré nevezte ki. Rakovszky István üdvözlő be­szédére gróf Zichy Nándor többek közt ezt felelte: — Voltaképpen mi, a néppárt,­vajmi keveset értünk el egyebet, mint azt, hogy az én szeretett fiam ő felsége személye melletti miniszter, továbbá azokat a kitüntetéseket, amelyek engemet is értek, azt a térfoglalást a parlamentben az elnöki széken és egyéb irányban, azt a rokonszenvet, melylyel mai nap minden oldalról találkozunk, holott ezelőtt minden oldalról ellenszenvvel találkoztunk. Tulaj­donképpen most kezdődik majd a küzdelemnek az ideje. Ügyességgel, bölcseséggel és annak idején szi­lárd kitartással és erélylyel, mert hiszen azok a sé­relmek, amelyeket elszenvedtünk, még mai nap is nagyobbrészt fönnállanak. Mire mutassak rá? Az első, a legfontosabb: a tanügy, a gyermekek neve­lése. Ott vagyunk ebben, ahol voltunk. Semmit sem nyertünk. A középiskolákból ki vagyunk figurázva a törvénynek félszeg magyarázata és rosszsz­ándékú szövegezése újta. A katolikus vagyon? Hiszen az a kormány kezében van, a kormány pedig nem ka­tolikus. Minden felekezet rendelkezik a magáéról, mi fölöttünk pedig mások rendelkeznek. A mi tan- üigyünk nem katolikus tanügy, hanem lényegében állami tanügy. A mi népiskoláink most is csak ott vannak, ahol voltak. Egyet értünk el, hogy — úgy hiszem — a mi katolikus iskoláink államosítása szünetel. Meglehet, hogy mások kapaszkodnak előre, de mi türelemmel várunk és mindezekkel szemben törekedni fogunk érvényesíteni elveinket és igaz­ságunkat. Hanem hogy valamit elérhessünk, erre nézve főleg egyrészt állhatatosság, másrészt okosság és türelem szükséges és harmadszor szilárd elszánt­ság. De amit legelőször kellett volna mondanom, azt utoljára említem, mint a legszükségesebbet: az igaz hit és Istennek kegyelme. Én csak azt kívá­nom, hogy, minthogy már öreg vagyok és csak a háttérben tudok néha-néha egy-egy szót ejteni, soha se szűnjetek meg ti állhatatos bajnokai lenni an­nak az ügynek, amelyért egyesültünk. Ez az én legjobb kivánatom, ebben lelki megnyugvást fogtok lelni, ez­által Isten malasztjában fogtok részesülni, a haza elismerésében és a nemzet jóvoltában. Mert legyetek meggyőződve arról, hogy hit és egyház nélkül nincsen boldogulás e földön sémi küldöttségek a minisztereknél. Az érsekújvá­­riak küldöttsége ma Wekerle Sándort, Kossuth Fe­rencet, Justh Gyulát és Thaly Kálmánt meghívta Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós és Bottyán Já­nos emléktábláinak, Kossuth Lajos és Czuczor Ger­gely szobrainak leleplezési ünnepére, amely június 11-én lesz. Csik vármegye huszonhat községe küldöt­tei tisztelegtek ma Sümegi Vilmos, Györgypál Do­mokos és Török Ferenc vezetésével Darányi Ignác­­nál s memorandumot adtak át neki, amelyben a csíki székelységnek a kényszererdősítés által okozott sérelmeit­ panaszolták el. Darányi Ignác megnyug­tató választ adott a deputációnak. A memorandum négy fő kívánsága: 1. Legeltetés engedélyezése az összes erdőterületeken. 2. Kopárok és feltétlen er­dőterületek beerdősítése állami segítség mellett. 3. Csemetekertek és az azzal való munkálatok olyan mérvű megszaporítása, hogy csak a kijelölt szük­séghez mérten ápoltassák tartalékanyag. 4. Az erdő­­őrzés bizassék a b birtokosokra s terültessék az összes erdőőrzési költség. Artur. Édesem, maga leány­a tehát tudatlan. S legtudatlanabb éppen a saját egyéniségére vonatkozólag. Persze eddig senki se mondta magának, hogy a maga egész magasabbrendüsége, írósága, társada­lomtudománya csak hisztéria. Miért is mon­danák, amikor mindaz egy olyan szép, olyan nemes játék s maga gazdag leány, aki megen­gedhet magának minden hóbortot. Én azonban megmondom magának az igazat: ne tartsa magát valami kiválasztott lénynek, ellenke­zőleg, gondoljon mindig arra, hogy beteges hajlamok, bű­nös vágyak rejtőznek a lelké­ben. Maga, drágám, egy a boldogtalanságra, tépelődésre, házasságtörésre, megcsalatásra született nő. Maga egy született regényhős s­eh­er fogadja részvétemet. Maga Nora és Gauthier Margit egy személyben. Egy szóval olyan érdekes, de olyan érdekes, hogy előbb­­utóbb szanatóriumba fog jutni. Irén: így se beszélt még egy vőlegény se a menyasszonyával. Artur. Tapasztalta, hogy magammal szemben se vagyok kíméletes. Irén. Az engem nem vigasztal. A hajó közben besiklott Buda ás Pest közé, már a Lánchídon is túl van s végül nyi­korgó hangok jelzik, hogy a kiszálló hídhoz érkezett. Artúr és Irén kiszállnak s a város felé mennek. Artur. Ne féljen, kiheveri maga ezt az elválást. Ezért. Soha. Most igazán csak meghalni szeretnék. Artúr. Na, na, ne emlegesse a halált. Erről szó sincs. Tudja, miért rendeztem ezt az egész vallomást a hajón? Megmondom. Mert a környezet, a hangulat, a helyzet olyan volt, hogy mindez egy nagy, hirtelen támadó igazi, féktelen kétségbeesés számára mintegy tálcán kínálta fel az öngyilkosság gondola­tát. Ott ültünk este, egyedül, a hajó szélén: egy ugrás s vége mindennek. Ha a maga lel­két tényleg eltölti valami nagy, szent, végte­len, minden más vágyát lenyűgöző szerelem irántam, ha én tényleg az az egyetlen kivá­lasztott, Istentől rendelt, várva-várt, pótolha­tatlan szerelmes volnék, akkor szerelmünk felbomlásának egy ilyen könyörtelen, kímé­letlenül hirtelen módja okvetetlen valami múló tébolyt okoztak volna magában s ez, abban az öngyilkosságnak kedvező környezetben, melyben voltunk, okvetetlenül megtétette, azaz megkiséreltette volna magával ezt az ugrást. Nem lett volna persze eredménye, mert hisz ott álltam én. De a próba szép lett volna. Irén. Nem vagyok komédiásnő. Artur. Lehet komolyan is megkísérelni az öngyilkoságot. Irén. Hát talán ... nem szerettem any­­nyir­a. Artur. Nagyon helyes. Ez az, nem sze­retett engem olyan veszedelmesen. Hála Isten­nek, most már sejti. Ezt akartam. S ezért nem baj, ha elválunk. Megérkeznek egy lipótvárosi ház elé. A leány kezet fog a férfival. Irén. Mikor látjuk egymást, Artur. Majd ha már teljesen kigyó­gyult felőlem. Az államszükségletek. Budapest, május 31. Kissé zűrzavaros hangulatban kezd hozzá holnap a parlament az államszükség­letek tárgyalásához. A pártok ma foglal­koztak a felhatalmazási és az újoncjavas­­latokkal; az alkotmánypárt és a néppárt minden hozzászólás nélkül megszavazta ezeket. A függetlenségi pártban ellenben este hét órától féltizenegy óráig folyt miat­tuk a szó. Mindegyik javaslathoz egész cso­mó beszédet ragasztottak, de olyan kíván­ságokat és kifogásokat támasztottak a föl­szólalók, hogy a miniszterek jóformán vala­mennyiüknek ezt a stereotíp választ adták: — Tessék elolvasni a törvényjavasla­tokat és az indokolásukat. A sok sebzett önérzet dacára aztán egyhangúlag megszavazott a negyvennyol­cas tábor mindent: indemnitást, kereskedel­mi szerződéseket, újonc javaslatot. Kossuth Ferenc azonban az értekezlet végén aggo­dalmasan nézett végig a hívei nagy csapat­­ján, amelyről a függetlenségi párt egyik vezére a ma esti értekezlet után ezeket mondta: — Ha kevesebben volnánk, mennyivel többek volnánk! A hosszú pártértekezleten nevezetes dolog alig történt. Szatmári Mórnak, akit tegnap kibuktattak a delegációból annak dacára, hogy a párt hivatalos jelöltje volt, Kossuth meleg, elismerő szavakkal szerzett elégtételt és a delegáció tagságáért cserébe jelölni fogják a horvát regnikoláris bizott­ságba. A nemzetiségi képviselők tegnap érte­kezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy az indemnitási vitában lehetőleg tel­jes számmal részt vesznek. Az államszükség­letek gyors elintézése így váratlan és kelle­metlen akadályra bukkant. A mai nap hírei itt következnek. A kereskedelmi szerződések. A képviselőház közgazdasági bizottsága ma délelőtt gróf Bathyány Tivadar elnöklésével ülést tartott, amelyen a gazdasági és kereskedelmi viszo­nyok rendezéséről való törvényjavaslatot tárgyalták. A kormány részéről jelen voltak Kossuth Fe­renc és Darányi Ignác miniszterek, Szterényi József államtitkár és Ráth Loránd földmivelésügyi minisz­teri osztálytanácsos. Az elnök meleg szavakkal em­lékezett meg gróf Andrássy Tivadarnak, a bizott­ság volt elnökének haláláról­ Földes Béla előadó ismertette ezután a javas­latot, amelynek célja jogi állapotot teremteni a gazdasági és kereskedelmi viszonyok terén. A jav­­aslatot elfogadásra ajánlotta. Nagy Ferenc szerint a szerződéseket egyen­ként kellene letárgyalni, mert az általános felha­talmazásnak olyan látszata van, mintha az új kor­mány az ő zsírójával látná el a múlt kormány tör­vénytelen intézkedéseit. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter utal arra, hogy exlex-állapo­tokról van szó a kereskedel­mi szerződések terén s egy napot sem szabad veszí­teni. A szerződések letárgyalása igen sok időt kí­vánna. Az nem áll, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kormány zsírójával látná el az előbbi kormány in­tézkedéseit, sőt a javaslat megokolása tiltakozik az előbbi kormány törvénytelen intézkedései ellen. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter sze­rint is minél sürgősebben kell eljárni, azért is, hogy a megindult tárgyalásokat a külállamokkal a kor­mány jogszerűen folytathassa. Lengyel Zoltán: mondjuk ki, hogy 1917-iki határidőn túl szerződé­sek nem köthetők. Ezt az indítványt elfogadták. — A bizottság ezután a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta s előadójául Földes Bélát válasz­totta meg — A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután négy órakor Széll Kálmán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferenc kereske­delmi miniszter, Darányi Ignác földmivelési mi­niszter, Popovics Sándor és Szterényi József állam­titkárok vettek részt. Tárgyalás alá került a keres­kedelmi miniszter törvényjavaslata a külkereske­delmi és forgalmi viszonyok rendezéséről. A közgaz­dasági bizottság előadója Földes Béla röviden is­mertette a javaslatot és a közgazdasági bizottság által eszközölt módosításokat és a javaslatot elfoga­dásra ajánlja. Iloitsy Pál, a pénzügyi bizottság előadója utal arra, hogy az 1899: XXX. tc. sze­rint a kormánynak mindaddig, míg a régi tarifa ujjal helyettesítve nincs, még szerződési tárgyalá­sokba sem volt szabad bocsátkoznia, ennek dacára azonban, az előző kormány a szerződéseket meg is kötötte.­ Ezzzel kényszerhelyzetet teremtett­, mert a szerződéseket most már törvényesen is életbe kell léptetni, ha nem akarjuk az országot­ kereskedelmi­leg elszigetelni. Ebben a kényszerhelyzetben szóló a javaslatot elfogadásra ajánlja. A bizottság a ja­vaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja és a közgazdasági bizottság által a javaslaton esz­közölt módosításokhoz hozzájárul. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi párt ma este hét órakor érte­kezletet tartott, melyen megjelentek Wekerle és Jekelfalussy miniszterek és Szterényi József ál­lamtitkár, hogy a tárgyalásra kerülő javaslat dol­gában a párt tagjainak a kellő felvilágosításokkal szolgáljanak­. Az értekezletről a párt ezt a hivatalos kommünikét adta ki:

Next