Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)
1906-06-01 / 149. szám
Budapest, péntek _____PESTI NAPLÓ, 1906. junius 1. 149. szám1. 3 szántásokkal nyugtalanítják és bontják meg azt az erőt, mit a nemzet adott a többségnek. Igaz, hogy dolgozni és komoly dolgokról szólani nehezebb dolog, mint alattomos intrikákat folytatni. De az éppen a szomorú, hogy a többség bizonyos elemei éppen csak ehez az utóbbi mesterséghez értenek. Budapest, május 31. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt tíz órakor ülést tart, melyre az indemnitási javaslatot és a miniszterelnök indítványát a kvótabizottság megválasztása tárgyában tűzték ki. A képviselőház bizottságaiból. A véderői bizottság ma délelőtt tizenegy órakor ülést tartott, melyen a tegnapi ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. A felirati bizottság ma délelőttre hirdetett értekezletét nem lehetett megtartani, mert a tagok nem jelentek meg. A néppárt ünnepel. A néppárt ma délelőtt tizenegy órakor ünnepelte a pártkörben gróf Zichy Nándort abból az alkalomból, hogy a király tárnokmesterré nevezte ki. Rakovszky István üdvözlő beszédére gróf Zichy Nándor többek közt ezt felelte: — Voltaképpen mi, a néppárt,vajmi keveset értünk el egyebet, mint azt, hogy az én szeretett fiam ő felsége személye melletti miniszter, továbbá azokat a kitüntetéseket, amelyek engemet is értek, azt a térfoglalást a parlamentben az elnöki széken és egyéb irányban, azt a rokonszenvet, melylyel mai nap minden oldalról találkozunk, holott ezelőtt minden oldalról ellenszenvvel találkoztunk. Tulajdonképpen most kezdődik majd a küzdelemnek az ideje. Ügyességgel, bölcseséggel és annak idején szilárd kitartással és erélylyel, mert hiszen azok a sérelmek, amelyeket elszenvedtünk, még mai nap is nagyobbrészt fönnállanak. Mire mutassak rá? Az első, a legfontosabb: a tanügy, a gyermekek nevelése. Ott vagyunk ebben, ahol voltunk. Semmit sem nyertünk. A középiskolákból ki vagyunk figurázva a törvénynek félszeg magyarázata és rosszszándékú szövegezése újta. A katolikus vagyon? Hiszen az a kormány kezében van, a kormány pedig nem katolikus. Minden felekezet rendelkezik a magáéról, mi fölöttünk pedig mások rendelkeznek. A mi tan- üigyünk nem katolikus tanügy, hanem lényegében állami tanügy. A mi népiskoláink most is csak ott vannak, ahol voltak. Egyet értünk el, hogy — úgy hiszem — a mi katolikus iskoláink államosítása szünetel. Meglehet, hogy mások kapaszkodnak előre, de mi türelemmel várunk és mindezekkel szemben törekedni fogunk érvényesíteni elveinket és igazságunkat. Hanem hogy valamit elérhessünk, erre nézve főleg egyrészt állhatatosság, másrészt okosság és türelem szükséges és harmadszor szilárd elszántság. De amit legelőször kellett volna mondanom, azt utoljára említem, mint a legszükségesebbet: az igaz hit és Istennek kegyelme. Én csak azt kívánom, hogy, minthogy már öreg vagyok és csak a háttérben tudok néha-néha egy-egy szót ejteni, soha se szűnjetek meg ti állhatatos bajnokai lenni annak az ügynek, amelyért egyesültünk. Ez az én legjobb kivánatom, ebben lelki megnyugvást fogtok lelni, ezáltal Isten malasztjában fogtok részesülni, a haza elismerésében és a nemzet jóvoltában. Mert legyetek meggyőződve arról, hogy hit és egyház nélkül nincsen boldogulás e földön sémi küldöttségek a minisztereknél. Az érsekújváriak küldöttsége ma Wekerle Sándort, Kossuth Ferencet, Justh Gyulát és Thaly Kálmánt meghívta Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós és Bottyán János emléktábláinak, Kossuth Lajos és Czuczor Gergely szobrainak leleplezési ünnepére, amely június 11-én lesz. Csik vármegye huszonhat községe küldöttei tisztelegtek ma Sümegi Vilmos, Györgypál Domokos és Török Ferenc vezetésével Darányi Ignácnál s memorandumot adtak át neki, amelyben a csíki székelységnek a kényszererdősítés által okozott sérelmeit panaszolták el. Darányi Ignác megnyugtató választ adott a deputációnak. A memorandum négy fő kívánsága: 1. Legeltetés engedélyezése az összes erdőterületeken. 2. Kopárok és feltétlen erdőterületek beerdősítése állami segítség mellett. 3. Csemetekertek és az azzal való munkálatok olyan mérvű megszaporítása, hogy csak a kijelölt szükséghez mérten ápoltassák tartalékanyag. 4. Az erdőőrzés bizassék a b birtokosokra s terültessék az összes erdőőrzési költség. Artur. Édesem, maga leánya tehát tudatlan. S legtudatlanabb éppen a saját egyéniségére vonatkozólag. Persze eddig senki se mondta magának, hogy a maga egész magasabbrendüsége, írósága, társadalomtudománya csak hisztéria. Miért is mondanák, amikor mindaz egy olyan szép, olyan nemes játék s maga gazdag leány, aki megengedhet magának minden hóbortot. Én azonban megmondom magának az igazat: ne tartsa magát valami kiválasztott lénynek, ellenkezőleg, gondoljon mindig arra, hogy beteges hajlamok, bűnös vágyak rejtőznek a lelkében. Maga, drágám, egy a boldogtalanságra, tépelődésre, házasságtörésre, megcsalatásra született nő. Maga egy született regényhős seher fogadja részvétemet. Maga Nora és Gauthier Margit egy személyben. Egy szóval olyan érdekes, de olyan érdekes, hogy előbbutóbb szanatóriumba fog jutni. Irén: így se beszélt még egy vőlegény se a menyasszonyával. Artur. Tapasztalta, hogy magammal szemben se vagyok kíméletes. Irén. Az engem nem vigasztal. A hajó közben besiklott Buda ás Pest közé, már a Lánchídon is túl van s végül nyikorgó hangok jelzik, hogy a kiszálló hídhoz érkezett. Artúr és Irén kiszállnak s a város felé mennek. Artur. Ne féljen, kiheveri maga ezt az elválást. Ezért. Soha. Most igazán csak meghalni szeretnék. Artúr. Na, na, ne emlegesse a halált. Erről szó sincs. Tudja, miért rendeztem ezt az egész vallomást a hajón? Megmondom. Mert a környezet, a hangulat, a helyzet olyan volt, hogy mindez egy nagy, hirtelen támadó igazi, féktelen kétségbeesés számára mintegy tálcán kínálta fel az öngyilkosság gondolatát. Ott ültünk este, egyedül, a hajó szélén: egy ugrás s vége mindennek. Ha a maga lelkét tényleg eltölti valami nagy, szent, végtelen, minden más vágyát lenyűgöző szerelem irántam, ha én tényleg az az egyetlen kiválasztott, Istentől rendelt, várva-várt, pótolhatatlan szerelmes volnék, akkor szerelmünk felbomlásának egy ilyen könyörtelen, kíméletlenül hirtelen módja okvetetlen valami múló tébolyt okoztak volna magában s ez, abban az öngyilkosságnak kedvező környezetben, melyben voltunk, okvetetlenül megtétette, azaz megkiséreltette volna magával ezt az ugrást. Nem lett volna persze eredménye, mert hisz ott álltam én. De a próba szép lett volna. Irén. Nem vagyok komédiásnő. Artur. Lehet komolyan is megkísérelni az öngyilkoságot. Irén. Hát talán ... nem szerettem anynyira. Artur. Nagyon helyes. Ez az, nem szeretett engem olyan veszedelmesen. Hála Istennek, most már sejti. Ezt akartam. S ezért nem baj, ha elválunk. Megérkeznek egy lipótvárosi ház elé. A leány kezet fog a férfival. Irén. Mikor látjuk egymást, Artur. Majd ha már teljesen kigyógyult felőlem. Az államszükségletek. Budapest, május 31. Kissé zűrzavaros hangulatban kezd hozzá holnap a parlament az államszükségletek tárgyalásához. A pártok ma foglalkoztak a felhatalmazási és az újoncjavaslatokkal; az alkotmánypárt és a néppárt minden hozzászólás nélkül megszavazta ezeket. A függetlenségi pártban ellenben este hét órától féltizenegy óráig folyt miattuk a szó. Mindegyik javaslathoz egész csomó beszédet ragasztottak, de olyan kívánságokat és kifogásokat támasztottak a fölszólalók, hogy a miniszterek jóformán valamennyiüknek ezt a stereotíp választ adták: — Tessék elolvasni a törvényjavaslatokat és az indokolásukat. A sok sebzett önérzet dacára aztán egyhangúlag megszavazott a negyvennyolcas tábor mindent: indemnitást, kereskedelmi szerződéseket, újonc javaslatot. Kossuth Ferenc azonban az értekezlet végén aggodalmasan nézett végig a hívei nagy csapatján, amelyről a függetlenségi párt egyik vezére a ma esti értekezlet után ezeket mondta: — Ha kevesebben volnánk, mennyivel többek volnánk! A hosszú pártértekezleten nevezetes dolog alig történt. Szatmári Mórnak, akit tegnap kibuktattak a delegációból annak dacára, hogy a párt hivatalos jelöltje volt, Kossuth meleg, elismerő szavakkal szerzett elégtételt és a delegáció tagságáért cserébe jelölni fogják a horvát regnikoláris bizottságba. A nemzetiségi képviselők tegnap értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy az indemnitási vitában lehetőleg teljes számmal részt vesznek. Az államszükségletek gyors elintézése így váratlan és kellemetlen akadályra bukkant. A mai nap hírei itt következnek. A kereskedelmi szerződések. A képviselőház közgazdasági bizottsága ma délelőtt gróf Bathyány Tivadar elnöklésével ülést tartott, amelyen a gazdasági és kereskedelmi viszonyok rendezéséről való törvényjavaslatot tárgyalták. A kormány részéről jelen voltak Kossuth Ferenc és Darányi Ignác miniszterek, Szterényi József államtitkár és Ráth Loránd földmivelésügyi miniszteri osztálytanácsos. Az elnök meleg szavakkal emlékezett meg gróf Andrássy Tivadarnak, a bizottság volt elnökének haláláról Földes Béla előadó ismertette ezután a javaslatot, amelynek célja jogi állapotot teremteni a gazdasági és kereskedelmi viszonyok terén. A javaslatot elfogadásra ajánlotta. Nagy Ferenc szerint a szerződéseket egyenként kellene letárgyalni, mert az általános felhatalmazásnak olyan látszata van, mintha az új kormány az ő zsírójával látná el a múlt kormány törvénytelen intézkedéseit. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter utal arra, hogy exlex-állapotokról van szó a kereskedelmi szerződések terén s egy napot sem szabad veszíteni. A szerződések letárgyalása igen sok időt kívánna. Az nem áll, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kormány zsírójával látná el az előbbi kormány intézkedéseit, sőt a javaslat megokolása tiltakozik az előbbi kormány törvénytelen intézkedései ellen. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter szerint is minél sürgősebben kell eljárni, azért is, hogy a megindult tárgyalásokat a külállamokkal a kormány jogszerűen folytathassa. Lengyel Zoltán: mondjuk ki, hogy 1917-iki határidőn túl szerződések nem köthetők. Ezt az indítványt elfogadták. — A bizottság ezután a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta s előadójául Földes Bélát választotta meg — A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután négy órakor Széll Kálmán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, Darányi Ignác földmivelési miniszter, Popovics Sándor és Szterényi József államtitkárok vettek részt. Tárgyalás alá került a kereskedelmi miniszter törvényjavaslata a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok rendezéséről. A közgazdasági bizottság előadója Földes Béla röviden ismertette a javaslatot és a közgazdasági bizottság által eszközölt módosításokat és a javaslatot elfogadásra ajánlja. Iloitsy Pál, a pénzügyi bizottság előadója utal arra, hogy az 1899: XXX. tc. szerint a kormánynak mindaddig, míg a régi tarifa ujjal helyettesítve nincs, még szerződési tárgyalásokba sem volt szabad bocsátkoznia, ennek dacára azonban, az előző kormány a szerződéseket meg is kötötte. Ezzzel kényszerhelyzetet teremtett, mert a szerződéseket most már törvényesen is életbe kell léptetni, ha nem akarjuk az országot kereskedelmileg elszigetelni. Ebben a kényszerhelyzetben szóló a javaslatot elfogadásra ajánlja. A bizottság a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja és a közgazdasági bizottság által a javaslaton eszközölt módosításokhoz hozzájárul. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi párt ma este hét órakor értekezletet tartott, melyen megjelentek Wekerle és Jekelfalussy miniszterek és Szterényi József államtitkár, hogy a tárgyalásra kerülő javaslat dolgában a párt tagjainak a kellő felvilágosításokkal szolgáljanak. Az értekezletről a párt ezt a hivatalos kommünikét adta ki: