Pesti Napló, 1906. július (57. évfolyam, 178-208. szám)
1906-07-01 / 178. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1906. Julius T. 178. szánt . párt szerdán tartotta alakuló nagygyűlését, melyen Bágya Ödön sövényt aki nagybirtokos elnökölt. A párt elnökének dr. báró Horváth Artúrt, társelnöknek dr. Issehitz__Győzőt választották meg. _ rA póttartalékosok segélyezése. Wekerle Sán-dor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter felhívta a vármegyék alispánjait, hogy terjesszék fel az 1905. és 1906. évben elmaradt ujoncozás folytán behívott és tényleges katonai szolgálatot teljesített póttartalékosok névjegyzékét, akik vagyonnal nem bírnak és igazolni tudják azt, hogy családjukat munkájukkal tartották fönn. Az oly, vagyonnal vagy jövedelemmel bíró póttartalékosok, akik az 1999. évi VI. t.-cz. 34 szakasza értelmében vagyoni állapotuk miatt a családfentartásból eredő kedvezményre igényt nem tarthatnak, a kárpótlandók névjegyzékének összeállításánál sem jöhetnek figyelembe, ezeknek a két évi fegyvergyakorlat elengedésvel kell beérniök. A segélyt az utalványozás megtörténte után a vármegyei alispán hivatalok útján fogják folyósítani. Az egri választás, Egerből Táviratoztak. A központi választmány a képviselőválasztást ■ július 15-ére tűzte ki. A választási elnök dr. Ráthvay Géza jogtanár lesz. A helyzet: Budapest, június 30.Adelegáció csak ma zárta le az aktáit,de a kegyein már összevesztek a féltékeny közös miniszterek. A külügyminiszter bécsi lapja, a „Fremdenblatt“ éktelen támadást intéz Pitreich ellen, aki úgy megnyerte a magyar tigrisek gráciáját. Ez az affér minden érdekeltjére igazán csak kellemetlen: Pitreichra is, Golubovszkira is, a magyar kormányra is, de legkivált a magyar delegátusokra. Vannak szerelmek, amelyekről nem szabad beszélni, mert nyomban botrány lesz belőlük... Különben pedig, itthon vannak már a delegáció tagjai, s valószínűleg pénteken rándulnak le még egy napra Bécsbe, a záróülésre. Az alelnöküknek, Barabás Bélának, az összeférhetetlenségi bizottság ma vette el a budapesti mandátumát. Barabás, hogy a már túlságos hangos gyanúsításoknak elejét vegye, kijelentette, hogy lemond az aradi mandátumról s aláveti magát az Erzsébetvárosban új választásnak. Még ha az is megesik vele, hogy a három mandátumból egy, sem marad. A kérvényi bizottság ma foglalkozott a Fejérváry-kormány vád alá helyezését kérő kérvényekkel és áthárította az ügyben való állásfoglalás érdemi részét az igazságügyi bizottságra. A kormánynak a koronával szemben elvállalt kötelezettsége itt ismeretes s nyilvánvaló, hogy a vád alá helyezés elmarad. A formát, amelylyel azonban füstre akasztják a kényes ügyet, mindenesetre meg kell találni. Wekerle, Kossuth és Darányi ma kihallgatáson voltak a királynál. Hireink itt következnek: Miniszterek a királynál. A király — mint Bécsből jelentik —Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert, aki ma reggel érkezett Bécsbe, délelőtt tizenegy órakor külön kihallgatáson fogadta. Az audiencia háromnegyed óra hosszat tartott s ezen Kossuth folyó ügyekről és hir szerint a csatornatervekről tett előterjesztést. Kossuth este tíz órakor utazott el személyvonaton Bécsből. Reggel érkezik a fővárosba a nyugati pályaudvaron, ahol szalonkocsiját a kecskeméti Kossuth-szobor leleplezésére induló külön vonathoz csatolják. UtánaWekerle miniszterelnököt fogadta a király háromnegyed órai kihallgatáson. Weikerle az audiencia után a közös számszék elnökéhez, Pleiner Ernőhöz ment, akihez ebédre volt hivatalos s délután öt órakor visszautazott Budapestre. Fél egy órakor Darányi Ignác földmivelásügyi minisztert fogadta a király. Ez a kihallgatás félóra hosszat tartott. Darányi délután szintén visszautazott Budapestre. A Fejérváry-kormány vád alá helyezése. A kérvényi bizottság ma délután foglalkozott azokkal a kérvényekkel, melyeket az ország törvényhatóságai a Fejérváry-kormány vád alá helyezése dolgában nyújtottak be a képviselőházhoz. A bizottság elfogadta az előadó javaslatát, hogy az aktákat adják ki az igazságügyi bizottságnak, terjeszszen elő az a megfelelő megtorlás iránt javaslatot. Ez ellen Hrabovszky Guidó különvéleményt jelentett be, mert azt kívánta, hogy már a kérvényi bizottság javasolja a Háznak a Fejérváry-kormány vád alá helyezését. Az ülésről, melyen Polónyi Géza igazságügyminiszter is részt vett, ezt a hivatalos tudósítást adták ki. A képviselőház kérvényi bizottsága ma délután négy órakor Barabás Béla elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a kormány részéről gróf Andrássy Gyula és Polónyi Géza miniszterek és Günther Antal államtitkár vettek részt Tárgyalás alá került a Fejérváry-kormány, illetve egyes tagjainak vád alá helyezésére vonatkozó 44 kérvény. Zakariás János előadó behatóan ismerteti a kérvények tartalmát és a Fejérváry-kormány ellen felhozott tényeket, amelyek az ő nézete szerint is törvényellenesek. Csoportokba foglalva terjeszti elő. Hangsúlyozza, hogy a kérvények még nem sorolják fel az előző kormány által elkövetett összes törvényszegéseket. Vannak olyan törvényszegések is, amelyeket vagy az illető kérvények benyújtása után követtek el, vagy pedig a törvényhatóságok érdekeit nem érintették, úgy hogy a kérvények rájuk ki nem terjednek. Ilyen az országgyűlés törvénytelen feloszlatása és a kereskedelmi szerződések megkötése. A kérvények tartalma feletti érdemleges határozathozatal nem tartozik a bizottság feladataihoz, mert a bizottságnak csak javaslatot kell tennie arra nézve, hogy mi történjék a kérvényekkel. Erre nézve legcélszerűbbnek tartaná azt az eljárást, mely az eddigi gyakorlatnak is megfelel, hogy a kérvények az igazságügyi bizottsághoz utasíttassanak. Azután előterjeszti a következő határozati javaslatot: A kérvényi bizottság megállapítja, hogy a törvényhatóságoknak a báró Fejérváry Géza kormánya és különösen Kristóffy József és Bihar Ferenc miniszterek elleni panaszokat tárgyazó kérvényeiben az 1848:111. tc. 32. szakaszában körülírt törvényszegések és mulasztások soroltatnak fel. Erre való tekintettel és minthogy a megtorlás iránti javaslatok megtétele kizárólag a képviselőhöz szuverén jogkörébe tartozik, a kérvényi bizottság azt javasolja, hogy utasítással adja ki a bizottságnak, hogy vitája mellett a megfelelő megtorlás iránt érdemleges javaslatot terjeszszen mielőbb a képviselőház elé és javaslatában terjeszkedjék ki a Fejérváry-kormány, illetve miniszterei által a kérvényekben felsoroltakon kívül elkövetett törvénysértésekre és mulasztásokra és arra is, hogy a törvéyhatóságok törvényes önkormányzati jogán elkövetett sérelmek az 1886: XXI. tc. 19. szakasza szerint a képviselőház által is orvosoltassanak. Ennek megtörténte után pedig a kérvények adassanak ki a belügyminiszternek, hogy azok tartalmát a törvényhatóságok önkormányzati jogkörének kiterjesztése és biztosítása tárgyában mielőbb előterjesztendő törvényjavaslat előkészítésénél vegye figyelembe. Hrabovszky Guido azon a nézeten van, hogy a bizottságnak nem szabad elkerülnie a kérdést, hanem bele kell mennie a kérvények érdemleges tárgyalásába. Ki kell mondania, hogy törvénysértések történtek és hogy azok megtorlás nélkül nem maradhatnak, sőt javaslatot kell tennie a megtorlás módozataira nézve. A maga részéről indítványozza, hogy a bizottság a Háznak a Fejérváry-kormány vád alá helyezését javasolja és kérje, hogy a vád képviseletére biztosok jelöltessenek ki. Polónyi Géza igazságügyminiszter kifejti, hogy a bizottság ezzel túllépné hatáskörét. Kéri az előadói javaslat elfogadását. Burgyán Aladár a maga részéről hozzájárul az előadói javaslathoz. Az igazságügyi bizottság fog módot találni rá, hogy a Fejérváry-kormány törvényszegéseit kellő megtorlásban részesítse. Becsey Károly szeretné, ha az előadó határozati javaslatában nemcsak az mondatnék ki, hogy a kérvényekben az 1848: III. törvénycikkbe ütköző cselekmények vannak felsorolva, hanem az is megállapíttatnék, hogy ily cselekményeket a Fejérváry-kormány elkövetett. Zakariás János előadó azt hiszi, hogy a bizottság ezzel is túllépné hatáskörét, hiszen azt, hogy törvénysértések elkövettettek-e vagy sem, még csak a képviselőház azzal az kérvényeket, az igazságügyi az egyéni felelősség megálltát, a fölvilágosodott papságnak egy önfejű része. Két szál viaszgyertyát összefon a gyertyamártó villa-alakra. A villa-alakot a balázsolandó gyermek álla alá teszi Balázsnapján a templomban a pap, egészen a nyakhoz, és keresztet vetvén az ájtatos keresztényre, valami hókusz-pókuszt mond latin nyelven. Eközben természetesen a villaalakú gyertya két vége ég. Hogy mire jó ez? Azt mondják, a megdalázsolt gyerek nem kap torokgyíkot. Nohát erről nem beszélek többet egy szót se. Gondoljon mindenki, amit akar. Daka Péter tehát az ürmös dacára is megint rosszabbul érezte magát. A lába, gyomra ismét dagadni kezdett és nemsokára ágynak esett. Ettől fogva egyre rosszabb hír érkezett a szomszédból. A javasasszony újra eljött, de most már nem adott a betegnek semmit, e helyett ráimádkozott. Azután az is hallatszott, hogy már a szentelt gyertyát is a kezébe adták, mint utolsó arkánumot. Hátha majd ez segít. Valamelyik délben meg azt újságolták, hogy orvos járt az öreg Dákénál. No ez nagy dolog. Ugyan hogy adhatták rá a fejeket. — Orvos! — ütköztem meg a beszéden •— Ugyan minek ! Lefogni a szemét. Persze erre nem kaptam feleletet, e helyett másnap utal üzent az öreg Dakáné, hogy meghalt a Péter bácsi. A kerítésen áthallatszott a sírás, az ablakban láttuk égni a gyertyát a halott lelki üdvéért. Dakáné le s föl járt az udvarban. Zokogott. A sírásából kihallatszott a panaszos szó: — Meg az orvos se segített ... Az se tudott már rajta segíteni, boldogságos szent anyám. Jaj nekem . . . Hát valóban elpusztult az öreg. Eltűnt szelid alakja. Nekünk is rosszul esett ez a változás. Jó ember volt. Jó szomszéd. Becsületes parasztember. A temetésére persze át kellett mennünk. Három palástos pap temette. Üveges halálkocsin vitték ki Daka Pétert, négy ló húzta a temetőig. Míg el nem temették, „supellája“ alatt feküdt, nehéz diófa koporsóban. A feje alatt selyemvánkos volt. A szemfedője is selyemből lett. Énekesasszony kettő is siránkozott a koporsója mellett, elénekelték az öreg egész élete folyását. Még a betegségét is kiénekelték. Belekerült a temetés legalább négyszáz forintba, az orvostól azonban sajnálták a három korona orvosi díjat. Hát így vagyunk még mi errefelé, így, igen, így. Eltemetjük a halottunkat pompával, gyertyafénynyel, csillogó ceremóniával, csak azért, hogy „meg ne szóljanak bennünket.“ — Együtt szeröttük amink van, ne mondják, hogy sajnáltam tőle, így beszélt Dakáné is a temetés után. Persze, hogy így beszélt, így is fognak beszélni még sokáig az emberek. Mindaddig, amig lesznek, kik elmenvén a kántorhoz, eképpen teszik föl a kérdést: — Kántor uram, mennyiér' mondja el a hatvanforintos éneket? S a kántor lapos mosolylyal azt válaszolja: — Mennyiér' ! . . . Hát hetven forintért. De azért a világért se törjük össze magunkat a nagy csodálkozásban, ugy lehet, lesz ez még rosszabbul is, míg elhozza az Isten a krematóriumot. ~ . .......*