Pesti Napló, 1906. augusztus (57. évfolyam, 209-238. szám)

1906-08-01 / 209. szám

2 Budapest, szerda __ PESTI NAPLÓ, 1906. augusztus 1. 209. szám mérmetlenségét nem lehetett józan elő­relátással feltételezni. Minden , becsüle­tes politikai világban a pártok nem azért támadják az ellenpártot, amiért az ő rendszerükhöz közeledik. A lesel­kedő szabadelvű pártiaknak az új ren­det azért támadni, mert, szerintük, azt cselekszi, amit ők tettek, csak akkor volna szabad, h­a e támadással együtt bevallanák azt, hogy az, amit ők csele­kedtek, nemzetrontás volt. Csak a leg­­eszeveszetteb­b­ fogalomzavarban mond­hatják a szabadelvű pártiak az új ren­det korrupt rendnek, amiért ugyanazt teszi, amit ők tettek, s amit ők erköl­csös és szükséges rendszernek vallottak. Váljon kisebb-e az a fogalomzavar, amely a törvényhozás tagjait arra ösz­tökéli, hogy az új rendet a régi rend képére formálják, anélkül, hogy erről tudomással bírnának. Az a többség, amely a nemzet színe előtt vallott kö­telességeit megtagadja, kineveti, kigú­­nyolja, még­pedig azért, hogy a nemzet előtt vallott kötelességekkel szembe­került kormányzatnak ne kellemetlen­kedjen, vájjon nem fogalomzavarról tanúskodik-e, amikor nem látja, hogy a régi mamelukrendszert felújította? És nem fogalomzavar szólal-e meg kétség­­beejtőn abban, ha magukat radikáli­soknak valló képviselők az államszüksé­get a közjogok és közszabadságok fö­lött állónak vallják, a közjogok ellen törő kormányzatot megélj­enzik, s ugyanakkor a radikális ellenzék magvát hintik? Nem a legszánalmasabb foga­lomzavar hatalmasodott-e el azon a parlamenten, mely csakis úgy jöhetett létre, hogy kötelességéül vállalta a nem­zet teljes demokratizálását, ha ugyan­akkor az osztályérdekeket államérde­keknek proklamálja és nevükben még az egyéni szabadság korlátozását is he­lyesli ? Kellett, hogy az új rend a fogalom­­zavar rendje legyen, hiszen az új rend csak az alapvető fogalmak homályba borításával jöhetett létre. Az új rend csak úgy alakulhatott ki, ha a pártok , az ü életalkotó vezérelveiket felfüggesz­tik. A helyzet a pártokat erre az áldo­zatra rákényszerítette, s áldozatkészsé­gükért rá is szolgáltak a nemzet hálá­jára. De abban a sajátságos, bonyodal­mas, homályos helyzetben a törvényho­zásnak, a politikának olyan férfiakra lett volna szüksége, akik a nagy párt­áldozás töm­jénfüstjétől nem kábultak el. Aki néhány erőfeszű, tisztalátású politikusa volt a többségnek, a kor­mányzatban foglal helyet. Ők már nem lehetnek a törvényhozás urai, még­pe­dig éppen a maguk­­ vallotta nézetük folytán nem lehetnek azok. Nem mind ilyen fogalomtisztázó tehetségnek azok, akik a kormány tagjai. Hiszen a foga­lomzavar kavarói közt néhány­an a kor­mányszékeken is ülnek. A parlament­nek a homályos helyzetben világos eszjü, logikus gondolkozása, megzavarhatat­lan kötelesség­tudású, megingathatat­lan lelkiismeretű politikusokra volna szüksége. Olyanokra, akik mindenre emlékeznek, semmit el nem felejtenek, s az átmeneti korszak szükségességeit latolgatván, a nemzet iránt vállalt kö­telességekről nem feledkeznek no meg. A homályt terjesztő, fogalmakat zavaró átmeneti korszakban a parlamenti többségnek, de az ellenzéknek is olyan politikusokra volna szüksége, akikben mindenek fölött az erkölcsi komolyság uralkodik. De nem ilyenek sáfárkodnak a parlamentben a nemzet bizalmával, emberekben,­­törekvésekben, küzdel­mekben és munkában való hitével, nem feledékenységből mulasztotta el ezt a bejelen­tést, hanem egyszerűen azért nem jelenthette be, mert a képviselőház erre a gyászünnepre eddig semmiféle bizottság vagy hatóság részéről meghí­vást nem kapott; a Ház elnöke, mint minden haza­fias ünnepségre hozzá érkezett meghívót, úgy ezt is közölte volna a képviselőházzal, éppen úgy, mint­ a múltban is, mikor éppen a képviselőház szünetelése idején a budapesti alkotmányvédő polgárok végre­hajtó bizottsága az október 6-iki gyászünnepségre rovta meg a képviselőházat, ő azonnal intézkedett, hogy a képviselők e meghívásról értesítést kapja­nak s a képviselőhöz a gyászünnepen képviseltetve legyen. Ez meg is történt. Ezt azután a Ház elnöke a Háznak legközelebbi ülésén be is jelentette, —• és igy fog eljárni a jövőbeli is, mint.,a múltban. — Erre a nyilatkozatra mindössze annyit kell meg­jegyeznünk, hogy október 6-ika nem olyan dátum, melyet külön meghívóval kell a magyar képviselő­ház elnökének az emlékezetébe vésni. Ha nem fe­ledkezett el október 4-ikéről — pedig ez­ sem érke­zett meghívó — az aradi gyásznapra is gondol­nia kellett volna. Új horvát-magyar képviselők, Supilo Ferenc honát tartománygyűlési képviselő s a fiumei Novi List szerkesztője az őszi ülésszakon — mint érte­sülünk — már tagja lesz a magyar parlamentnek is. U­­gyanis Brankovics György szerb pátriárka és Omits Mihály püspök helyébe, kik főrendiházi tag­ságuk miatt a képviselői mandátumról lemondtak, a bonát tartománygyűlés Supilo és Lerkovics képviselőket fogja a magyar országgyűlésbe dele­gálni. Kossuth nyaralása Félhivatalosan jelentik, hogy Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter nem megy Marienbadba, hanem csütörtökön Karlsbadba utazik, ahol két hetet tölt s innen utókorára Herkules fürdőre megy. Most már sipogva tülekedtek, hogy me­lyik tocsoghasson a vízbe­n. Örökké ott ját­szadoztak a tányér körül. Ami örömet éreztek őseik a végtelen ingoványok­on, az mind föl­támadt bennük e kis tányérnyi vízben. Olyan volt nekik ez a kis víz, mint egy fölhangzó nóta-töredék a messze bujdosónak. Öröm volt nézni, hogy micsoda igaz test­véri szeretettel vannak egymás iránt. Ha az egyik ennivalót fedezett föl, nosza vígan csi­pogott a többinek is: — Jertek, jertek! Jó falat! A víz körül is inkább csak pajkos játék­ból tülekedtek. Igazán, mindenki azt hihette volna, hogy sohsem volt még három ilyen jó testvér és hogy így lesz ez mindörökké. De egy napon, amikor az ennivalót kap­­ták, csak két gácsi tipegett a gazdasszony elé. A harmadik ott hevert a földön. A hivő szóra ugyan fölemelte a fejét, de aztán lelan­­kasztotta megint. Gyöngén, fáradtan csi­pogta: ’ — Nem kell már nékem sem főtt tojás, sem zöld saláta! A gazdasszony a tenyerére emelte, meg­nézte és fejcsóválva mondta: — Szegény gácsi! Ez bizony beteg! Na­gyon gyönge, ezt még melengetni kellett volna! Aztán vissza­tette a földre. Hát persze, az volt a baja, hogy nagyon is korán megfosztották az anyai gondviselés­től. Van, aki hamar nélkülözni tudja már a szeretetet: ez az erős, az életrevaló. De van, aki nem tud lemondani róla: ez a gyönge, az élhetetlen... És a kis gácsinak el kellett pusztulnia. A másik kettő ott lubickolt mellette a vízben és folyton hívta, hívogatta: — Gyere hát játszani! A beteg föl sem emelte már fejét és apró fekete szemével szomorúan pislogva, nézte a mulatságukat. . — Nem megyek már én innen sehova! Juj, de szomorú a halál szele ebben a verőfényes életben! Verebek csiripelnek a bokrokon, méhek zümmögnek a virágokon, a napfényes homokban apró hangyák futká­­roznak vidám munkakedvvel és a kis gácsi ott fekszik remegve, pihegve, haldokolva. Hiába csillog rajta a napsugár, hiába borzon­gatja meg puha, pihéit a friss szellő. Ő már föl nem kél többé. A másik kettő azért nem tágít mellőle. Folyton ott vannak körülötte és talán csodál­koznak is, hogy oly makacsul vonakodik részt venni a játékukban. Délutánra a gazdasszony fogta a kis gá­­csit és kidobta a szemétdombra. —­ No, ez korán megdöglött szegény! Hanem a másik kettő ott maradt a konyhajtó előtt és most már szabadon, vígan tipegett össze-vissza. Nem volt már ott a be­teg, aki egy helyre kösse őket. Tegnap hárman voltak, ma már csak ket­ten vannak. De ők ezt nem tudják, mert sze­rencsére­ nem tudnak háromig számolni. Újra jókedvűek, újra gondtalanul kószálnak ket­tesben. ... Hogy is mondja a német: « „Aus den Augen, aus dem Herzen/4 Budapest, július 31. Justh Gyula és október 6. A ..Magyar Tudó­sító" jelenti. A k­épviselőház tegnapi ülésével kap­csolatosan egyes lapok olyasmit imputálnak Justh Gyula képviselőházi elnöknek, mintha ő feledékeny­­ségből vagy éppen más egyéb okból mulasztotta volna el azt a bejelentést, hogy az október 6-iki gyászünnepen miképpen vegyen részt a képviselő­­ház. A „Magyar Tudósító11 illetékesen föl van ha­talmazva annak kijelentésére, hogy a Ház elnöke Wekerle és Andrássy a ki­rálynál. Budapest, július 31. Ischlből táviratoztak lapunknak, hogy Wekerle miniszterelnök és gróf Andrássy Gyula belügyminiszter háromnegyed órai ké­sésnél ma este odaérkeztek. Wekerlét holnap délelőtt tíz órakor, a belügyminisztert déli tizenkét órakor fogadja kihallgatáson a ki­rály. A két miniszter Bécsben találkozott s ott hosszabb ideig tanácskozott, mielőtt foly­tatta útját Ischl felé. Beavatott helyről jelentik nekünk, hogy, különös várakozással a két miniszter kihall­gatása elé nem kell tekinteni. Wekerle a par­lament ülésszakának befejezéséről tesz jelen­tést az uralkodónak s nagyjában tájékoztatja arról, mi az őszi ülésszak első idejére a kor­mány programmja. Gróf Andrássy Gyula pe­dig egyszerűen csak adminisztratív kérdések­ben járul a király elé s az ő reform­terveit annál kevésbbé terjeszti elő, mert azokat még vázlatosan sem dolgozta ki. Minden ezzel ellenkező cáfolat dacára azonban igenis sok szó fog esni a miniszterel­nök audienciáján a kiegyezés kérdéséről. Az udvar felfogása itt ugyanis erősen az osztrák érdekek felé hajlik. A korona a magyar par­lament eddigi viselkedése után ítélve, igen plauzibiliseknek tartja báró Beck informá­cióit, hogy a magyar kormány most mindent könnyűszerrel elfogadtathatja idehaza, míg az osztrák politikai viszonyokat a kiegyezés kér­désének kedvezőtlen alakulása egyenesen fel­robbanthatja. A kiegyezést a két állam közös ügyének mondják és annak az államnak kell a nagyobb áldozatot meghoznia, amely ezt könnyebben teheti meg. Wekerle feladata lesz megmagyarázni a királynak, hogy ha talán még ez a parlament kapható is egyre­­másra, az ország közvéleménye ideges és föl­­h­evült várakozással tekint tömérdek fontos érdekének a sorsa elé és egy gyönge kiegye­zés minden paktum eredményeit leronthatja. Ezért fontos a holnapi audiencia, amely­ről visszatérőben Wekerle már közli osztrák kollégájával, mi a király álláspontja a vele folytatott tanácskozás után. A kiegyezési tár­gyalások azonban csak szeptember elején kezdődnek meg, addig a kormányt leköti az őszi munka előkészítése. A miniszterek ugyan nagyon kevés időt töltenek idefönn, de az egyes minisztériumokban már lázasan ser­­ceg a toll. Az a hetven nap, amely az ország­­gyűlés megnyitásától elválaszt, rengeteg sok ígéret beváltására való. Eddig a képviselőház

Next