Pesti Napló, 1906. augusztus (57. évfolyam, 209-238. szám)
1906-08-01 / 209. szám
2 Budapest, szerda __ PESTI NAPLÓ, 1906. augusztus 1. 209. szám mérmetlenségét nem lehetett józan előrelátással feltételezni. Minden , becsületes politikai világban a pártok nem azért támadják az ellenpártot, amiért az ő rendszerükhöz közeledik. A leselkedő szabadelvű pártiaknak az új rendet azért támadni, mert, szerintük, azt cselekszi, amit ők tettek, csak akkor volna szabad, ha e támadással együtt bevallanák azt, hogy az, amit ők cselekedtek, nemzetrontás volt. Csak a legeszeveszettebb fogalomzavarban mondhatják a szabadelvű pártiak az új rendet korrupt rendnek, amiért ugyanazt teszi, amit ők tettek, s amit ők erkölcsös és szükséges rendszernek vallottak. Váljon kisebb-e az a fogalomzavar, amely a törvényhozás tagjait arra ösztökéli, hogy az új rendet a régi rend képére formálják, anélkül, hogy erről tudomással bírnának. Az a többség, amely a nemzet színe előtt vallott kötelességeit megtagadja, kineveti, kigúnyolja, mégpedig azért, hogy a nemzet előtt vallott kötelességekkel szembekerült kormányzatnak ne kellemetlenkedjen, vájjon nem fogalomzavarról tanúskodik-e, amikor nem látja, hogy a régi mamelukrendszert felújította? És nem fogalomzavar szólal-e meg kétségbeejtőn abban, ha magukat radikálisoknak valló képviselők az államszükséget a közjogok és közszabadságok fölött állónak vallják, a közjogok ellen törő kormányzatot megéljenzik, s ugyanakkor a radikális ellenzék magvát hintik? Nem a legszánalmasabb fogalomzavar hatalmasodott-e el azon a parlamenten, mely csakis úgy jöhetett létre, hogy kötelességéül vállalta a nemzet teljes demokratizálását, ha ugyanakkor az osztályérdekeket államérdekeknek proklamálja és nevükben még az egyéni szabadság korlátozását is helyesli ? Kellett, hogy az új rend a fogalomzavar rendje legyen, hiszen az új rend csak az alapvető fogalmak homályba borításával jöhetett létre. Az új rend csak úgy alakulhatott ki, ha a pártok , az ü életalkotó vezérelveiket felfüggesztik. A helyzet a pártokat erre az áldozatra rákényszerítette, s áldozatkészségükért rá is szolgáltak a nemzet hálájára. De abban a sajátságos, bonyodalmas, homályos helyzetben a törvényhozásnak, a politikának olyan férfiakra lett volna szüksége, akik a nagy pártáldozás tömjénfüstjétől nem kábultak el. Aki néhány erőfeszű, tisztalátású politikusa volt a többségnek, a kormányzatban foglal helyet. Ők már nem lehetnek a törvényhozás urai, mégpedig éppen a maguk vallotta nézetük folytán nem lehetnek azok. Nem mind ilyen fogalomtisztázó tehetségnek azok, akik a kormány tagjai. Hiszen a fogalomzavar kavarói közt néhányan a kormányszékeken is ülnek. A parlamentnek a homályos helyzetben világos eszjü, logikus gondolkozása, megzavarhatatlan kötelességtudású, megingathatatlan lelkiismeretű politikusokra volna szüksége. Olyanokra, akik mindenre emlékeznek, semmit el nem felejtenek, s az átmeneti korszak szükségességeit latolgatván, a nemzet iránt vállalt kötelességekről nem feledkeznek no meg. A homályt terjesztő, fogalmakat zavaró átmeneti korszakban a parlamenti többségnek, de az ellenzéknek is olyan politikusokra volna szüksége, akikben mindenek fölött az erkölcsi komolyság uralkodik. De nem ilyenek sáfárkodnak a parlamentben a nemzet bizalmával, emberekben,törekvésekben, küzdelmekben és munkában való hitével, nem feledékenységből mulasztotta el ezt a bejelentést, hanem egyszerűen azért nem jelenthette be, mert a képviselőház erre a gyászünnepre eddig semmiféle bizottság vagy hatóság részéről meghívást nem kapott; a Ház elnöke, mint minden hazafias ünnepségre hozzá érkezett meghívót, úgy ezt is közölte volna a képviselőházzal, éppen úgy, mint a múltban is, mikor éppen a képviselőház szünetelése idején a budapesti alkotmányvédő polgárok végrehajtó bizottsága az október 6-iki gyászünnepségre rovta meg a képviselőházat, ő azonnal intézkedett, hogy a képviselők e meghívásról értesítést kapjanak s a képviselőhöz a gyászünnepen képviseltetve legyen. Ez meg is történt. Ezt azután a Ház elnöke a Háznak legközelebbi ülésén be is jelentette, —• és igy fog eljárni a jövőbeli is, mint.,a múltban. — Erre a nyilatkozatra mindössze annyit kell megjegyeznünk, hogy október 6-ika nem olyan dátum, melyet külön meghívóval kell a magyar képviselőház elnökének az emlékezetébe vésni. Ha nem feledkezett el október 4-ikéről — pedig ez sem érkezett meghívó — az aradi gyásznapra is gondolnia kellett volna. Új horvát-magyar képviselők, Supilo Ferenc honát tartománygyűlési képviselő s a fiumei Novi List szerkesztője az őszi ülésszakon — mint értesülünk — már tagja lesz a magyar parlamentnek is. Ugyanis Brankovics György szerb pátriárka és Omits Mihály püspök helyébe, kik főrendiházi tagságuk miatt a képviselői mandátumról lemondtak, a bonát tartománygyűlés Supilo és Lerkovics képviselőket fogja a magyar országgyűlésbe delegálni. Kossuth nyaralása Félhivatalosan jelentik, hogy Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter nem megy Marienbadba, hanem csütörtökön Karlsbadba utazik, ahol két hetet tölt s innen utókorára Herkules fürdőre megy. Most már sipogva tülekedtek, hogy melyik tocsoghasson a vízben. Örökké ott játszadoztak a tányér körül. Ami örömet éreztek őseik a végtelen ingoványokon, az mind föltámadt bennük e kis tányérnyi vízben. Olyan volt nekik ez a kis víz, mint egy fölhangzó nóta-töredék a messze bujdosónak. Öröm volt nézni, hogy micsoda igaz testvéri szeretettel vannak egymás iránt. Ha az egyik ennivalót fedezett föl, nosza vígan csipogott a többinek is: — Jertek, jertek! Jó falat! A víz körül is inkább csak pajkos játékból tülekedtek. Igazán, mindenki azt hihette volna, hogy sohsem volt még három ilyen jó testvér és hogy így lesz ez mindörökké. De egy napon, amikor az ennivalót kapták, csak két gácsi tipegett a gazdasszony elé. A harmadik ott hevert a földön. A hivő szóra ugyan fölemelte a fejét, de aztán lelankasztotta megint. Gyöngén, fáradtan csipogta: ’ — Nem kell már nékem sem főtt tojás, sem zöld saláta! A gazdasszony a tenyerére emelte, megnézte és fejcsóválva mondta: — Szegény gácsi! Ez bizony beteg! Nagyon gyönge, ezt még melengetni kellett volna! Aztán visszatette a földre. Hát persze, az volt a baja, hogy nagyon is korán megfosztották az anyai gondviseléstől. Van, aki hamar nélkülözni tudja már a szeretetet: ez az erős, az életrevaló. De van, aki nem tud lemondani róla: ez a gyönge, az élhetetlen... És a kis gácsinak el kellett pusztulnia. A másik kettő ott lubickolt mellette a vízben és folyton hívta, hívogatta: — Gyere hát játszani! A beteg föl sem emelte már fejét és apró fekete szemével szomorúan pislogva, nézte a mulatságukat. . — Nem megyek már én innen sehova! Juj, de szomorú a halál szele ebben a verőfényes életben! Verebek csiripelnek a bokrokon, méhek zümmögnek a virágokon, a napfényes homokban apró hangyák futkároznak vidám munkakedvvel és a kis gácsi ott fekszik remegve, pihegve, haldokolva. Hiába csillog rajta a napsugár, hiába borzongatja meg puha, pihéit a friss szellő. Ő már föl nem kél többé. A másik kettő azért nem tágít mellőle. Folyton ott vannak körülötte és talán csodálkoznak is, hogy oly makacsul vonakodik részt venni a játékukban. Délutánra a gazdasszony fogta a kis gácsit és kidobta a szemétdombra. — No, ez korán megdöglött szegény! Hanem a másik kettő ott maradt a konyhajtó előtt és most már szabadon, vígan tipegett össze-vissza. Nem volt már ott a beteg, aki egy helyre kösse őket. Tegnap hárman voltak, ma már csak ketten vannak. De ők ezt nem tudják, mert szerencsére nem tudnak háromig számolni. Újra jókedvűek, újra gondtalanul kószálnak kettesben. ... Hogy is mondja a német: « „Aus den Augen, aus dem Herzen/4 Budapest, július 31. Justh Gyula és október 6. A ..Magyar Tudósító" jelenti. A képviselőház tegnapi ülésével kapcsolatosan egyes lapok olyasmit imputálnak Justh Gyula képviselőházi elnöknek, mintha ő feledékenységből vagy éppen más egyéb okból mulasztotta volna el azt a bejelentést, hogy az október 6-iki gyászünnepen miképpen vegyen részt a képviselőház. A „Magyar Tudósító11 illetékesen föl van hatalmazva annak kijelentésére, hogy a Ház elnöke Wekerle és Andrássy a királynál. Budapest, július 31. Ischlből táviratoztak lapunknak, hogy Wekerle miniszterelnök és gróf Andrássy Gyula belügyminiszter háromnegyed órai késésnél ma este odaérkeztek. Wekerlét holnap délelőtt tíz órakor, a belügyminisztert déli tizenkét órakor fogadja kihallgatáson a király. A két miniszter Bécsben találkozott s ott hosszabb ideig tanácskozott, mielőtt folytatta útját Ischl felé. Beavatott helyről jelentik nekünk, hogy, különös várakozással a két miniszter kihallgatása elé nem kell tekinteni. Wekerle a parlament ülésszakának befejezéséről tesz jelentést az uralkodónak s nagyjában tájékoztatja arról, mi az őszi ülésszak első idejére a kormány programmja. Gróf Andrássy Gyula pedig egyszerűen csak adminisztratív kérdésekben járul a király elé s az ő reformterveit annál kevésbbé terjeszti elő, mert azokat még vázlatosan sem dolgozta ki. Minden ezzel ellenkező cáfolat dacára azonban igenis sok szó fog esni a miniszterelnök audienciáján a kiegyezés kérdéséről. Az udvar felfogása itt ugyanis erősen az osztrák érdekek felé hajlik. A korona a magyar parlament eddigi viselkedése után ítélve, igen plauzibiliseknek tartja báró Beck információit, hogy a magyar kormány most mindent könnyűszerrel elfogadtathatja idehaza, míg az osztrák politikai viszonyokat a kiegyezés kérdésének kedvezőtlen alakulása egyenesen felrobbanthatja. A kiegyezést a két állam közös ügyének mondják és annak az államnak kell a nagyobb áldozatot meghoznia, amely ezt könnyebben teheti meg. Wekerle feladata lesz megmagyarázni a királynak, hogy ha talán még ez a parlament kapható is egyremásra, az ország közvéleménye ideges és fölhevült várakozással tekint tömérdek fontos érdekének a sorsa elé és egy gyönge kiegyezés minden paktum eredményeit leronthatja. Ezért fontos a holnapi audiencia, amelyről visszatérőben Wekerle már közli osztrák kollégájával, mi a király álláspontja a vele folytatott tanácskozás után. A kiegyezési tárgyalások azonban csak szeptember elején kezdődnek meg, addig a kormányt leköti az őszi munka előkészítése. A miniszterek ugyan nagyon kevés időt töltenek idefönn, de az egyes minisztériumokban már lázasan serceg a toll. Az a hetven nap, amely az országgyűlés megnyitásától elválaszt, rengeteg sok ígéret beváltására való. Eddig a képviselőház