Pesti Napló, 1906. november (57. évfolyam, 300-329. szám)

1906-11-01 / 300. szám

4 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1906. november 1. 300. szám a magyar törvényhozás, amely követelheti, hogy a kormány a­ képviselőházbon tisztán állapítsa meg a programmját. De idegen államnak itt beleszólása nincs, annál kevésbbé, mert ezek a pontosatok olyan kötelezettségeket, melyek más államot is kötnének, nem állapítanak meg. A közös külügyminiszter kinevezésénél az ed­dig szokásos formaságokat betartották. Mikor a kormány átvette az ügyeket, kijelentette, hogy az átmeneti időben az adott alapra helyezkedik. Ha kifogásolják, hogy az új külügyminisztert a közös minisztertanács elnökévé nevezzék ki, erre csak azt válaszolhatja, hogy ez mindig így volt. Ami pedig azt illeti, hogy a király saját házának miniszterévé is kinevezte a külügyminisztert, arra megjegyzi, hogy a kormány már 1893-ban ebben az ügyben előterjesztést tett az uralkodónak, amelyben kije­lentette, hogy a császári ház miniszterének állása a magyar közjogban ismeretlen fogalom s igy ez a megbízás a közjogon k­ivül áll. Hogy ez esetek következtében válság van, az üres beszéd, melyet nem minden célzatosság nélkül terjesztenek. A kö­zös minisztériumok válsága normális körülmények közt folyt le. Ami a honvédelmi miniszternek a Rákóczi­­ünnepre vonatkozó rendeletét illeti, amelyet a lapok is közöltek, kijelenti, hogy az a rendelet apokrif volt s maguk a tények cáfolják meg, hogy a katona­ságot bármilyen rendelettel is eltiltották volna a Rákóczi-ünnepeken való részvételtől. A katonaság mindenütt nagy számmal ott volt a nép között. Hivatalosan az ünneplésben nem vett részt a kato­naság, de nem is hívták meg. A kormánynak az volt a célja, hogy­ a Rákóczi-ünnep legyen orszá­gos, legyen fejedelmi jellegű és töröltessék el a diffamáló törvény. Ezt elérték. Sajnálatos, hogy ha a lélekemelő és igazán méltóságos lefolyású ünnepbe is valaki disszonáns hangokat akar belekeverni. (A pénzügyi kérdések.) Agronnal egyetért abban, hogy bányászatunk különös gondot igényel, valamint abban is, hogy bányászatunkat gyakorlatibbá kell tennünk. A bá­nyatörvény már valóságos tengeri kígyó. A fő­­differenciát a szénkérdés képezte, az, hogy a szén­szabadásványnak tekintessék-e vagy sem. 1868-ban az iglói gyűlésen e közvetítő indítványt tett, amit akkor elfogadtak. Ennek alapján áll ma is. Az ipar­­fejlesztés egyformán feladata minden miniszté­riumnak. A kereskedelmi minisztérium már most is túl van terhelve, nem helyeselheti tehát­ hogy még most a bányászatot is hatásköre alá vonják. Ez nem nagyobb gondozás, hanem a bányászat elhanya­golása vonja. A pénzügyminisztérium alá tartozik a bányászat már csak azért is, mert ott van a fém­jelzés, pénzverés és a sóbányászat is. Neki az a célja, hogy a bányászatot és a bányászati ipart fejleszsze. Fejleszteni kell vasműveinket is, kőszén­­bányákat pedig vásárolni szándékozik. A pro­gresszív adózásnak a híve, de azt ne gondolja senki, hogy reáladókat progresszív alapra lehetne helyezni. Ez nincs sehol a­­világon. Ő olyan mértékben szán­dékozik megvalósítani a progresszív adót, amilyen mértékben sehol sincs megvalósítva egész Európá­ban. Holló Lajosnak a pénztári készleteket illető felszólalására azt válaszolta, hogy a fel nem hasz­nált összegek a pénztári készletekhez csatoltatnak, de törvényhozási engedély nélkül fel nem használ­tatnak. Nagy pénztári­készletekre van szükség, mert nagy beruházások nélkül nem lehet gazdasági fellendülést elérni. Csak, így lehet ipart is létesí­teni és fejleszteni. Hitelre az államnak szüksége lesz, de ezt csak akkor veszi igénybe, ha a hitel­viszonyok jobbak lesznek. A pénztári készletek el-,­helyezése most nagy fővárosi pénzintézeteknél tör­ténik, mert a vidéki pénzintézetek igaz bonitás szempontjából kifogásolni valót nem hagynak hátra, de a likviditás bizony nagyon szomorú. Ezért nem adhat­ nagyobb összegeket a kormány vidéki pénz­intézeteknek. Az adóbevételek emelésére szüksége volt, mert emelkedtek kiadásai, továbbá azért is, hogy a költségvetés reális legyen. A bor­tál adó nem áll arányban ma sem a fogyasztással. Ma is vannak olyanok, akik nem fizetnek fogyasztási adót. A ke­reset­i adók nem túl magasak- ha van is néhol mél­tánytalanság. Sajnos, kevés az őszinte jövedelem­bevallás, sok az emberüknél a nemtörődömség és közviszonyainkban is kevés az állandóság. Üzletek nyílnak százszámra, amelyek néhány hónap múlva megszűnnek vagy átruháztatnak. Ilyen viszonyok között lehet, hogy terhelő a kereseti adó, de általá­ban nem elviselhetetlen. Nem is történt nagy­arányú emelés, hiszen tizenöt év óta 42 millióról csak 50 millióra emelkedett, tehát nyolcmillióval. Kéri, hogy a bizottság válaszát vegye tudomásul. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán: Neki közös hadseregbeli tisz­tek hozták tudomására a Bákorai-ünnepélyről szóló eltiltó rendeletet és a menetben nem is vett részt sem a közös hadsereg, sem a honvédség. Fabriczius ezredes vasárnap délelőtt kaszárnyavi­­zitet tartott, hogy a honvédség ne vehessen részt az ünnepélyen. Wekerle Sándor: A budapesti hadtestparancs­nok maga megcáfolta az eltiltó rendelet kiadását. Az ünnepélyen a menetben csak a meghívottak vehettek részt, a katonaság pedig nem volt meg­­híva, tehát részt sem vehetett. A közönség sorai­ban pedig a katonák is ott voltak. Lengyel Zoltán: Pénzügyi szempontból bí­rálta a javaslatot, amelyet általánosságban elfo­gadtak. (A részletes tárgyalás.) Lengyel Zoltán: A külföldi biztosí­tótársasá­gok a díjtartalékukat magyar értékekben kötelez­­tessenek elhelyezni és állami ellenőrzés alá vétes­senek, mint Németországban a mérlegkészítés te­kintetében is, mert a visszaélés és az adózás alól való kibúvás az egész vonalon felburjánzott. Wekerle Sándor: A díjtartalékra vonatkozó törvényjavaslat elő van készítve és nemsokára tárgyalható lesz. A mérlegkészítés szempontjából a visszaéléseket ismeri, de törvény hiányában nincs módjában beavatkozni. Hoitsy Pál: Hivatalainkban túlteng a bü­rokratizmus. A hivatalnoki kar óriási összegekbe kerül évenként, úgy hogy az igények kielégítésé­nél nagy körültekintéssel kell eljárni. Majd ő részletes adatokkal fog előállani, mennyibe kerül évenkint a hivatalnoki kar. Holló Lajos: úgy az állami hivatalnokok, mint a bírák, tanítók és vasutasok helyzetének javítását feltétlenül szükségesnek tartja. A fővá­rosban az adókezelés kuszált és bizonytalan. E te­kintetben orvoslást kér. Lengyel Zoltán: Felhívja a miniszter figyel­mét arra, hogy a pénzügyi igazgatóságok a sze­gényebb emberekkel szemben méltányosabban jár­janak el, továbbá, hogy engedélyek kiadásánál nemzeti és faji tekintettel legyen a kormány. Wekerle Sándor: Utal a pénzügyigazgatósá­gokhoz intézett humánus rendeletére, mely min­denkit kielégíthet. Holló Lajos: Rámutat a pénzügyőri kar ne­héz hivatására és fontos működésére és kéri, hogy a kormány tegyen meg minden lehetőt a kar er­kölcsi és anygyi érdekeinek védelmére. Wekerle Sándor: Ezt a maga részéről is helyesli. A bizottság délutáni ülésén az állami szám­vevőszék szervezetére vonatkozó 1880: LX­VI. és 1893: XXX. törvénycikk módosításáról szóló tör­vényjavaslatot tárgyalták, melyet Hoitsy Pál elő­adása alapján Mérey Lajos, Rakovszky István, Sághy Gyula felszólalásai után Lengyel Zoltán stiláris módosításával elfogadtak. Azután folytatták a pénzügyminiszteri tárca költségvetésének részletes tárgyalását. Az egyenes adók tételénél Hoitsy Pál előadó kevesli a nyil­vános elszámolásra kötelezett vállalatok és intéze­tek adóját. Széll Kálmán:. Igazat ad Hoitsynak és ennek okát abban látja, hogy az egyes intézetek és vállalatok adómentes papírokba fektetik vagyo­nukat. Ez abúzus, amelyen az új adótörvény lesz hivatva segíteni. Wekerle Sándor: A pénzintéze­teket progresszív alapon kívánja majd jövedelem után megadóztatni, de a likviditás szempontjából az a fontos, hogy mentül több papírjuk legyen, ami magasabb financiális szempontokból kívánatos. Lengyel Zoltán: A külföldi biztosító intézetek s egyes vállalatok jövedelmeiket eltitkolják. Ilyen visszaélések ellen orvoslást kér. Wekerle Sándor. Kijelenti, hogy neki­ is célja minden abuzus meg­szüntetése s ha ezt elérni nem is tudja, de legalább korlátozni fogja. A határvámok tételénél Lengyel Zoltán kifo­gásolja, hogy a tisztviselők rosszul dotáltatnak s kevesen is vannak, úgy hogy önálló vámterület ese­tén nem lesz elég képzett vámtisztünk. Wekerle Sándor és Popovics Sándor államtitkár megnyugt­­­­tató felvilágosításokat adtak. • A dohányjövedék tételénél Hoitsy Pál előadja, hogy a külföldi dohánylevelek beszerzése körül ma tarthatatlan állapotok vannak. Ki vagyunk szolgál­tatva néhány szállítónak teljesen, orvoslást kér. Lengyel Zoltán: ő is tud visszaélésekről, így a nagy dohányládák megrendelésénél is sok szabálytalanság történt. A magyar dohánykereskedelmi társaság se jár el mindenben a leghelyesebben. Kéri, hogy a kormány az ezzel kötött szerződést mutassa be. Wekerle Sándor megengedi, hogy a múltban vissza­élések voltak, ha most is­ volnának, úgy azokat meg­torolja. A visszaélések főleg abban voltak, hogy nem használták ki a kereskedelmi konjunktúrákat, most az a cél, hogy ezeket a konjunktúrákat kihasználják. ■ Az osztálysorsjáték ellen Lengyel Zoltán szólal fel s azt kéri, hogy ez az ámítás és szédelgés szün­­tettessék meg. Wekerle ígéri, hogy mindent meg­tesz a játékszenvedély korlátozására. A sójövedék tételénél Lengyel Zoltán kéri a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság szerződésé­nek megszorítását s a társaság megrendszabályozá­­sát. A sóhivatalok feloszlatását ellenzi. Wekerle: A sóhivatalok megszüntetését még 1868-ban ki­mondották, azonban tényleg ma sincs mind meg­szüntetve s nem is lesz. A sóhivataloknál ma is rendelhet sót akárki, hogy ott nem rendelnek még sem, annak oka az, hogy ott nem kapnak hitelt, míg a társulatnál igen. Mérey Lajos és Lengyel Zoltán a vámosok anyagi helyzetének javítását sürgetik, valamint azt is, hogy a hídvámokat a villamosok is fizessék, mert ezek csökkentik a hidak jövedelmét. A fém- és opálbányászatnál Hoitsy Pál kifo­gásolja, hogy a bányászok előirányzata igen magas, s az utóbbi években sohasem vált be az előirányzat. Kéri a minisztert, hogy hasson oda, hogy reálisabb költségvetést készítsenek. Wekerle: Az egész bá­nyászatot fel kell karolni s a bajokat is orvosolni. ■ A bizottság a pénzverés tételéig jutott el. A hátralévő részt hétfőn délután öt órakor tár­gyalják. Budapest, október 31. Az erdélyi birtokrendezés. November 12-én tartják az erdélyi birtokrendezés dolgában az igaz­ságügyminisztériumban a szaktanácskozmányt, melynek tagjai már megkapták a birtokrendezésre vonatkozó javaslatot. A javaslat az 1871 : LV. te., az 1880 : XLV. te. és az 1892 . te. hatálya alá tartozó területeken a birtokrendezési, arányosí­­tási és tagosítási ügyekben követendő eljárásról szóló törvénycikkek némely határozatainak módo­sításáról és kiegészítéséről szól s általános indo­kolása így hangzik:­­ • A birtokrendezési eljárás általános reformja régen hangoztatott kívánsága a gazdatársadalom­nak. Jelen javaslat célja azonban csak az, hogy addig is, míg lehetséges lesz egyöntetű s az eljá­rás minden részleteire kiterjedő reform-javaslattal a törvényhozás elé lépni, a törvényhozás a legki­rívóbb hiányosságokon novellám után segítsen. Az 1871 : LV. tc. 4. szakaszának az aranykulcsra vonatkozó rendelkezései a törvényhozás részéről sürgősen igényelnek hiteles magyarázatot és rész­ben módosítást. Az arányjog-vásárlásokkal elköve­tett visszaélések további meggátlása és a törvény által rendelt birtokközösségek megvédése a célja az 1880 : XLV. te. 25. szakaszához, illetve az 1892 : XXIV. te. 25. szakasza a) pontjához java­solt módosításnak. A tagosítási eljárás során a megengedhetőség­ kérdése az, amelynek újra­szabá­lyozása sürgős szükségesség. A javaslat ezúttal nem terjeszkedik ki a bírói hatáskör, a mérnöki minősítés, az állami előlegezés és költséghozzájáru­lás kérdéseire. Ezek az egész eljárás újraszabályo­zása alkalmával lesznek részint­ a törvényhozás által megoldandók, részint pedig az 1892 : XXIV. tc. XXIII. szakaszában nyert felhatalmazás alap­ján rendeletileg szabályoztatnak. E mellett meg­jegyeztetik, hogy az 1880 : XLV. utc. és az 1892 : XXIV. tc. módosításával­ az 1893. évi 356. számú rendelettel kibocsátott „Utasítás“ vo­natkozó rendelkezései is mó­dositandók lesznek. Az 1871 : LV. törvénycikknek az arányosítás megen­­gedhetőségére és az aránykulcsra nézve tett ren­delkezéseit az 1880 : XLV. tc. 37. szakasza a volt Királyföld, Teke és Bátos községek területére ha­tályon kivül helyezvén, az 1880 : XLV. te. 36. szakasza pedig ugyancsak az arányosítás megen­­gedhetőségére vonatkozólag a volt Kraszna, Kö­­zépszolnok, Zarándmegyék és a volt Kővárvidék területén az 1836 . te. hatályát fentartván, a javasolt módosítások e területekre nem vonat­koznak. Az osztrák választói jog reformja, Bécsből je­lentik : , Ma délután osztották ki a választói re­formbizottság jelentését. A jelentés összefoglalja az ausztriai választójogi reformmozgalmat és be­hatóan tárgyalja a bizottság által a kormányja­vaslat paragrafusain eszközölt módosításokat. A reformjavaslatot obstrukcióval fenyegető kép­viselők a „Narodni Listy“ szerint a cseh nemzeti szocialistákhoz és cseh agráriusokhoz tartoznak. Ezenfelül gróf Sternberg, Udrzal, Sokol és Dvorzsak képviselők, kötelezték magukat arra, hogy az obstrukcióra készülők sürgősségi indít­ványait ők is aláírják. Osztrákok és a hadsereg különválasztása. Ig­lauból táviratoztak lapunknak. Egy választói gyű­lésen dr. Oross beszámoló beszédet mondott e töb­bek közt a hadügyminisztériumban és a külügy­minisztériumban bekövetkezett személy­változásról is beszélt. Aehrenthal személyében elegendő a biztosíték arra — úgymond — hogy a külügyi politika irá­nya a régi marad. Másképp áll a dolog a hadügy­minisztériummal. Ott a személyváltozás­­je­lenti, hogy ismét előtérbe kerülnek a katonai kér­dések Magyarországon, azok a kérdések, amelyek

Next