Pesti Napló, 1906. november (57. évfolyam, 300-329. szám)
1906-11-01 / 300. szám
4 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1906. november 1. 300. szám a magyar törvényhozás, amely követelheti, hogy a kormány a képviselőházbon tisztán állapítsa meg a programmját. De idegen államnak itt beleszólása nincs, annál kevésbbé, mert ezek a pontosatok olyan kötelezettségeket, melyek más államot is kötnének, nem állapítanak meg. A közös külügyminiszter kinevezésénél az eddig szokásos formaságokat betartották. Mikor a kormány átvette az ügyeket, kijelentette, hogy az átmeneti időben az adott alapra helyezkedik. Ha kifogásolják, hogy az új külügyminisztert a közös minisztertanács elnökévé nevezzék ki, erre csak azt válaszolhatja, hogy ez mindig így volt. Ami pedig azt illeti, hogy a király saját házának miniszterévé is kinevezte a külügyminisztert, arra megjegyzi, hogy a kormány már 1893-ban ebben az ügyben előterjesztést tett az uralkodónak, amelyben kijelentette, hogy a császári ház miniszterének állása a magyar közjogban ismeretlen fogalom s igy ez a megbízás a közjogon kivül áll. Hogy ez esetek következtében válság van, az üres beszéd, melyet nem minden célzatosság nélkül terjesztenek. A közös minisztériumok válsága normális körülmények közt folyt le. Ami a honvédelmi miniszternek a Rákócziünnepre vonatkozó rendeletét illeti, amelyet a lapok is közöltek, kijelenti, hogy az a rendelet apokrif volt s maguk a tények cáfolják meg, hogy a katonaságot bármilyen rendelettel is eltiltották volna a Rákóczi-ünnepeken való részvételtől. A katonaság mindenütt nagy számmal ott volt a nép között. Hivatalosan az ünneplésben nem vett részt a katonaság, de nem is hívták meg. A kormánynak az volt a célja, hogy a Rákóczi-ünnep legyen országos, legyen fejedelmi jellegű és töröltessék el a diffamáló törvény. Ezt elérték. Sajnálatos, hogy ha a lélekemelő és igazán méltóságos lefolyású ünnepbe is valaki disszonáns hangokat akar belekeverni. (A pénzügyi kérdések.) Agronnal egyetért abban, hogy bányászatunk különös gondot igényel, valamint abban is, hogy bányászatunkat gyakorlatibbá kell tennünk. A bányatörvény már valóságos tengeri kígyó. A fődifferenciát a szénkérdés képezte, az, hogy a szénszabadásványnak tekintessék-e vagy sem. 1868-ban az iglói gyűlésen e közvetítő indítványt tett, amit akkor elfogadtak. Ennek alapján áll ma is. Az iparfejlesztés egyformán feladata minden minisztériumnak. A kereskedelmi minisztérium már most is túl van terhelve, nem helyeselheti tehát hogy még most a bányászatot is hatásköre alá vonják. Ez nem nagyobb gondozás, hanem a bányászat elhanyagolása vonja. A pénzügyminisztérium alá tartozik a bányászat már csak azért is, mert ott van a fémjelzés, pénzverés és a sóbányászat is. Neki az a célja, hogy a bányászatot és a bányászati ipart fejleszsze. Fejleszteni kell vasműveinket is, kőszénbányákat pedig vásárolni szándékozik. A progresszív adózásnak a híve, de azt ne gondolja senki, hogy reáladókat progresszív alapra lehetne helyezni. Ez nincs sehol avilágon. Ő olyan mértékben szándékozik megvalósítani a progresszív adót, amilyen mértékben sehol sincs megvalósítva egész Európában. Holló Lajosnak a pénztári készleteket illető felszólalására azt válaszolta, hogy a fel nem használt összegek a pénztári készletekhez csatoltatnak, de törvényhozási engedély nélkül fel nem használtatnak. Nagy pénztárikészletekre van szükség, mert nagy beruházások nélkül nem lehet gazdasági fellendülést elérni. Csak, így lehet ipart is létesíteni és fejleszteni. Hitelre az államnak szüksége lesz, de ezt csak akkor veszi igénybe, ha a hitelviszonyok jobbak lesznek. A pénztári készletek el-,helyezése most nagy fővárosi pénzintézeteknél történik, mert a vidéki pénzintézetek igaz bonitás szempontjából kifogásolni valót nem hagynak hátra, de a likviditás bizony nagyon szomorú. Ezért nem adhat nagyobb összegeket a kormány vidéki pénzintézeteknek. Az adóbevételek emelésére szüksége volt, mert emelkedtek kiadásai, továbbá azért is, hogy a költségvetés reális legyen. A bortál adó nem áll arányban ma sem a fogyasztással. Ma is vannak olyanok, akik nem fizetnek fogyasztási adót. A kereseti adók nem túl magasak- ha van is néhol méltánytalanság. Sajnos, kevés az őszinte jövedelembevallás, sok az emberüknél a nemtörődömség és közviszonyainkban is kevés az állandóság. Üzletek nyílnak százszámra, amelyek néhány hónap múlva megszűnnek vagy átruháztatnak. Ilyen viszonyok között lehet, hogy terhelő a kereseti adó, de általában nem elviselhetetlen. Nem is történt nagyarányú emelés, hiszen tizenöt év óta 42 millióról csak 50 millióra emelkedett, tehát nyolcmillióval. Kéri, hogy a bizottság válaszát vegye tudomásul. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán: Neki közös hadseregbeli tisztek hozták tudomására a Bákorai-ünnepélyről szóló eltiltó rendeletet és a menetben nem is vett részt sem a közös hadsereg, sem a honvédség. Fabriczius ezredes vasárnap délelőtt kaszárnyavizitet tartott, hogy a honvédség ne vehessen részt az ünnepélyen. Wekerle Sándor: A budapesti hadtestparancsnok maga megcáfolta az eltiltó rendelet kiadását. Az ünnepélyen a menetben csak a meghívottak vehettek részt, a katonaság pedig nem volt meghíva, tehát részt sem vehetett. A közönség soraiban pedig a katonák is ott voltak. Lengyel Zoltán: Pénzügyi szempontból bírálta a javaslatot, amelyet általánosságban elfogadtak. (A részletes tárgyalás.) Lengyel Zoltán: A külföldi biztosítótársaságok a díjtartalékukat magyar értékekben köteleztessenek elhelyezni és állami ellenőrzés alá vétessenek, mint Németországban a mérlegkészítés tekintetében is, mert a visszaélés és az adózás alól való kibúvás az egész vonalon felburjánzott. Wekerle Sándor: A díjtartalékra vonatkozó törvényjavaslat elő van készítve és nemsokára tárgyalható lesz. A mérlegkészítés szempontjából a visszaéléseket ismeri, de törvény hiányában nincs módjában beavatkozni. Hoitsy Pál: Hivatalainkban túlteng a bürokratizmus. A hivatalnoki kar óriási összegekbe kerül évenként, úgy hogy az igények kielégítésénél nagy körültekintéssel kell eljárni. Majd ő részletes adatokkal fog előállani, mennyibe kerül évenkint a hivatalnoki kar. Holló Lajos: úgy az állami hivatalnokok, mint a bírák, tanítók és vasutasok helyzetének javítását feltétlenül szükségesnek tartja. A fővárosban az adókezelés kuszált és bizonytalan. E tekintetben orvoslást kér. Lengyel Zoltán: Felhívja a miniszter figyelmét arra, hogy a pénzügyi igazgatóságok a szegényebb emberekkel szemben méltányosabban járjanak el, továbbá, hogy engedélyek kiadásánál nemzeti és faji tekintettel legyen a kormány. Wekerle Sándor: Utal a pénzügyigazgatóságokhoz intézett humánus rendeletére, mely mindenkit kielégíthet. Holló Lajos: Rámutat a pénzügyőri kar nehéz hivatására és fontos működésére és kéri, hogy a kormány tegyen meg minden lehetőt a kar erkölcsi és anygyi érdekeinek védelmére. Wekerle Sándor: Ezt a maga részéről is helyesli. A bizottság délutáni ülésén az állami számvevőszék szervezetére vonatkozó 1880: LXVI. és 1893: XXX. törvénycikk módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, melyet Hoitsy Pál előadása alapján Mérey Lajos, Rakovszky István, Sághy Gyula felszólalásai után Lengyel Zoltán stiláris módosításával elfogadtak. Azután folytatták a pénzügyminiszteri tárca költségvetésének részletes tárgyalását. Az egyenes adók tételénél Hoitsy Pál előadó kevesli a nyilvános elszámolásra kötelezett vállalatok és intézetek adóját. Széll Kálmán:. Igazat ad Hoitsynak és ennek okát abban látja, hogy az egyes intézetek és vállalatok adómentes papírokba fektetik vagyonukat. Ez abúzus, amelyen az új adótörvény lesz hivatva segíteni. Wekerle Sándor: A pénzintézeteket progresszív alapon kívánja majd jövedelem után megadóztatni, de a likviditás szempontjából az a fontos, hogy mentül több papírjuk legyen, ami magasabb financiális szempontokból kívánatos. Lengyel Zoltán: A külföldi biztosító intézetek s egyes vállalatok jövedelmeiket eltitkolják. Ilyen visszaélések ellen orvoslást kér. Wekerle Sándor. Kijelenti, hogy neki is célja minden abuzus megszüntetése s ha ezt elérni nem is tudja, de legalább korlátozni fogja. A határvámok tételénél Lengyel Zoltán kifogásolja, hogy a tisztviselők rosszul dotáltatnak s kevesen is vannak, úgy hogy önálló vámterület esetén nem lesz elég képzett vámtisztünk. Wekerle Sándor és Popovics Sándor államtitkár megnyugttató felvilágosításokat adtak. • A dohányjövedék tételénél Hoitsy Pál előadja, hogy a külföldi dohánylevelek beszerzése körül ma tarthatatlan állapotok vannak. Ki vagyunk szolgáltatva néhány szállítónak teljesen, orvoslást kér. Lengyel Zoltán: ő is tud visszaélésekről, így a nagy dohányládák megrendelésénél is sok szabálytalanság történt. A magyar dohánykereskedelmi társaság se jár el mindenben a leghelyesebben. Kéri, hogy a kormány az ezzel kötött szerződést mutassa be. Wekerle Sándor megengedi, hogy a múltban visszaélések voltak, ha most is volnának, úgy azokat megtorolja. A visszaélések főleg abban voltak, hogy nem használták ki a kereskedelmi konjunktúrákat, most az a cél, hogy ezeket a konjunktúrákat kihasználják. ■ Az osztálysorsjáték ellen Lengyel Zoltán szólal fel s azt kéri, hogy ez az ámítás és szédelgés szüntettessék meg. Wekerle ígéri, hogy mindent megtesz a játékszenvedély korlátozására. A sójövedék tételénél Lengyel Zoltán kéri a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság szerződésének megszorítását s a társaság megrendszabályozását. A sóhivatalok feloszlatását ellenzi. Wekerle: A sóhivatalok megszüntetését még 1868-ban kimondották, azonban tényleg ma sincs mind megszüntetve s nem is lesz. A sóhivataloknál ma is rendelhet sót akárki, hogy ott nem rendelnek még sem, annak oka az, hogy ott nem kapnak hitelt, míg a társulatnál igen. Mérey Lajos és Lengyel Zoltán a vámosok anyagi helyzetének javítását sürgetik, valamint azt is, hogy a hídvámokat a villamosok is fizessék, mert ezek csökkentik a hidak jövedelmét. A fém- és opálbányászatnál Hoitsy Pál kifogásolja, hogy a bányászok előirányzata igen magas, s az utóbbi években sohasem vált be az előirányzat. Kéri a minisztert, hogy hasson oda, hogy reálisabb költségvetést készítsenek. Wekerle: Az egész bányászatot fel kell karolni s a bajokat is orvosolni. ■ A bizottság a pénzverés tételéig jutott el. A hátralévő részt hétfőn délután öt órakor tárgyalják. Budapest, október 31. Az erdélyi birtokrendezés. November 12-én tartják az erdélyi birtokrendezés dolgában az igazságügyminisztériumban a szaktanácskozmányt, melynek tagjai már megkapták a birtokrendezésre vonatkozó javaslatot. A javaslat az 1871 : LV. te., az 1880 : XLV. te. és az 1892 . te. hatálya alá tartozó területeken a birtokrendezési, arányosítási és tagosítási ügyekben követendő eljárásról szóló törvénycikkek némely határozatainak módosításáról és kiegészítéséről szól s általános indokolása így hangzik: • A birtokrendezési eljárás általános reformja régen hangoztatott kívánsága a gazdatársadalomnak. Jelen javaslat célja azonban csak az, hogy addig is, míg lehetséges lesz egyöntetű s az eljárás minden részleteire kiterjedő reform-javaslattal a törvényhozás elé lépni, a törvényhozás a legkirívóbb hiányosságokon novellám után segítsen. Az 1871 : LV. tc. 4. szakaszának az aranykulcsra vonatkozó rendelkezései a törvényhozás részéről sürgősen igényelnek hiteles magyarázatot és részben módosítást. Az arányjog-vásárlásokkal elkövetett visszaélések további meggátlása és a törvény által rendelt birtokközösségek megvédése a célja az 1880 : XLV. te. 25. szakaszához, illetve az 1892 : XXIV. te. 25. szakasza a) pontjához javasolt módosításnak. A tagosítási eljárás során a megengedhetőség kérdése az, amelynek újraszabályozása sürgős szükségesség. A javaslat ezúttal nem terjeszkedik ki a bírói hatáskör, a mérnöki minősítés, az állami előlegezés és költséghozzájárulás kérdéseire. Ezek az egész eljárás újraszabályozása alkalmával lesznek részint a törvényhozás által megoldandók, részint pedig az 1892 : XXIV. tc. XXIII. szakaszában nyert felhatalmazás alapján rendeletileg szabályoztatnak. E mellett megjegyeztetik, hogy az 1880 : XLV. utc. és az 1892 : XXIV. tc. módosításával az 1893. évi 356. számú rendelettel kibocsátott „Utasítás“ vonatkozó rendelkezései is módositandók lesznek. Az 1871 : LV. törvénycikknek az arányosítás megengedhetőségére és az aránykulcsra nézve tett rendelkezéseit az 1880 : XLV. tc. 37. szakasza a volt Királyföld, Teke és Bátos községek területére hatályon kivül helyezvén, az 1880 : XLV. te. 36. szakasza pedig ugyancsak az arányosítás megengedhetőségére vonatkozólag a volt Kraszna, Középszolnok, Zarándmegyék és a volt Kővárvidék területén az 1836 . te. hatályát fentartván, a javasolt módosítások e területekre nem vonatkoznak. Az osztrák választói jog reformja, Bécsből jelentik : , Ma délután osztották ki a választói reformbizottság jelentését. A jelentés összefoglalja az ausztriai választójogi reformmozgalmat és behatóan tárgyalja a bizottság által a kormányjavaslat paragrafusain eszközölt módosításokat. A reformjavaslatot obstrukcióval fenyegető képviselők a „Narodni Listy“ szerint a cseh nemzeti szocialistákhoz és cseh agráriusokhoz tartoznak. Ezenfelül gróf Sternberg, Udrzal, Sokol és Dvorzsak képviselők, kötelezték magukat arra, hogy az obstrukcióra készülők sürgősségi indítványait ők is aláírják. Osztrákok és a hadsereg különválasztása. Iglauból táviratoztak lapunknak. Egy választói gyűlésen dr. Oross beszámoló beszédet mondott e többek közt a hadügyminisztériumban és a külügyminisztériumban bekövetkezett személyváltozásról is beszélt. Aehrenthal személyében elegendő a biztosíték arra — úgymond — hogy a külügyi politika iránya a régi marad. Másképp áll a dolog a hadügyminisztériummal. Ott a személyváltozásjelenti, hogy ismét előtérbe kerülnek a katonai kérdések Magyarországon, azok a kérdések, amelyek