Pesti Napló, 1907. április (58. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-02 / 79. szám

Budapest, Kedd , 1907. április L­ __________PESTI NAPLQ. 79. szám sok híre érkezik. A parasztok a bérleti szerződések megváltoztatását­­követelik. Csapatokat küldtek a helyszínére. Az oláhországi Prahovában h­elyreállott a­ nyugalom. Salceában a katonaság szétszórta a zavargó parasztokat. Batulenében a katonaság é­s a zendülők összeütköztek. Négy ember elesett, négy ember megsebesült. Több helységben a lakosság tá­mogatta a katonákat a zavargókkal szemben. A pa­rasztságot az ágyutüzelés nagyon megfélemlítette. Bangában is összetűzésre került a sor.. Számosan el­estek vagy megsebesültek. A katonaságnak Mansa­­niban és Trek­áljan is közbe kellett lépnie. Galíciá­ban a zavargás központjában a zendülés vezetőit elfogták. Kurcsani és Pegeni községekben igen nagy arányokat öltött a zendülés. Katonaság érkezett oda Argencs kerületben a parasztság több kastélyt, vala­mint Ziomageski helységet felgyújtotta­. Lam­elliben is óriási pusztításokat vittek véghez. Vlaskában a nyugalom újra helyreállott. Teleormanban csütörtö­kön nyugalom uralkodott. Bureauban a katonaság szétszórt egy zendülőkből álló bandát. Húsz ember megsebesült. Bukarest, április 1. A zendülés mindenfelé csökkenőben van. A pre­fektusok­­ meghallgatják a parasztok panaszait. Úgy a földbirtokosok, valamint a bérlők a legmesszebb­menő, engedékenységet tanúsítják. Bukarestben tel­jes a nyugalom. • Bukarest, április 1. (Román távirati ügynökség.) Az egész ország­ban Turtelen hóesés állott be, minek, következtében főleg­­Moldvában számos vonat megakadt. Ennek következtében a Duna hajóforgalmát azonnal meg káb­éll indítani. A­ folyók vize esőkként, mindazon­által néhány, a Duna mentén fekvő község víz alatt áll. Tittoni és Billow találkozása, Budapest, április 1. -Megtörtént végre a találkozás Rapalloban, a Getiovai-öböl egy tengerparti fürdőhelyért, a Fülöw német kancellár és Tittoni olasz kül­ügyminiszter közt. Ma délelőtt ■ mintegy há­ron)­­óra hosszat tanácskozott egymással a két állam­férfiú; a tanácskozás, előtt és utána pedig a barátságos lakomák egész sora folyt le. Kétségtelen, hogy a rapalloi találkozás fontos politikai aktus, bár a nemzetközi poli­tika más irányán ez a találkozás aligha fog változtatni. A félhivatalos komüniké szerint szóba került a világpolitika valamennyi fontos kérdése, különösen azonban a német-olasz vi­szony megszilárdítása. A német-olasz viszony csakugyan kissé feszült Algezirász óta, ahol Olaszország nyíltan­­ cserbenhagyta szövetsé­gesét és Franciaország mellé állott. Időközben azonban Billon többszöri próbát tett, hogy Olasz­ország viselkedését teljesen korrektnek és a hármasszövetség szellemének megfelelőnek tüntesse fel. Később Tittoni el is mondta emlé­kezetes beszédét, amelyben Olaszország szövet­ség-hittségét erősítette meg hivatalosan. A kibé­­külés külső, manifesztációjára most szüksége volt Németországnak, mert az angol-orosz ázsiai­ szerződéssel a­­németellenes koalíció gyű­rűje iémét szorosabbra húzódott. Hogy ez a rapallói találkozás sem volt a szívélyes őszinteség netovábbja, azt­­következ­tetni lehet Tittoni viselkedéséből. Tittoni két nappal elhalasztotta Rapalloba való utazását, mert akkor tört ki a legújabb marokkói kon­fliktus és mielőtt az teljesen nem tisztázódott, nem­ akart tárgyalásokba bocsátkozni a német kancellárral. A rapalloi találkozásról ezek a távirataink érkeztek: _ Rapallo, április 1. Tegnap este Bin­ow herceg német birodalmi kancellár "Tittoni külügyminiszter tiszteletére az Imperial-szállóban­­lakomát rendezett. Az estét Tittoni miniszter Billow herceg és neje, valamint Minghetti Laura úrnő társaságában töltötte el. Rapallo, április 1. Tittoni ma délelőtt 10 órakor az Imperial­­szállóba ment és­pun­­,Vitta Billow herceget és fél 12 óráig maradt nála. Délután egy óra­kor Titt­oni miniszter a gyógy­teremben ebédet adott, amelyen Billow herceg és neje, valamint Min­ghietti asszonyon kívül dr. Billow berni német követ, dr. Denvers és Blaserna szenátor vettek részt. A külügyminiszter délután Porto Finóba megy kirándulásra. A Tribuna rapal­ 161 jelentése szerint Tittoni és Billow harmad­fél óra hosszat tanácskoztak. Tittoni még dél­ben visszautazott Rómába. A pályaudvaron megjelent Deller polgármester és Billow her­ceg birodalmi kancellár üdvözletét adta át. Megjelent továbbá Blaserna szenátor is. Róma, április 1. A Stefani-ügynökség rapallói jelentése szerint Bil­ow herceg és Tittoni külügyminisz­ter ma délelőtt hosszabb időn át barátságosan beszélgettek. Bár e beszélgetésre semmi nő köz­vetlen politikai ok nem volt, igen természetes, hogy a nemzetközi politika összes főbb kérdé­sei szóba kerültek a beszélgetés során, amely­nek az volt a célja, hogy a teljes egyetértés, amely a német és az olasz állanférfiu felfo­gása között mutatkozik, konstatálják. Nemzetiségek a népoktatási javaslat ellen. — Távirati tudósítás. — Arad, április 1. Az aradmegyei románok ma délelőtt tizenegy órakor, Aradon, a Tököly-téren­ népgyűlést tartot­tak a felekezeti tanítókról szóló törvényjavaslat el­len. A népgyűlésen mintegy három-négyezren vol­tak jelen, köztük mintegy százötven lelkész és túl­nyomó számmal parasztok. A nemzetiségi­­képvi­selők közül részt vettek­­a­ gyűlésen: Goldis László, dr. Oney Miklós, dr. K. Pop C. István és dr. Buc­a János. A hatóságot Kovács Antal rendőrhadnagy képviselte. A népgyűlésen Vetíts Mihály kisjenői ügyvéd, az arad megyei román nemzetiségi párt elnöke elnö­költ. Megnyitójában hangoztatta, hogy Apponyi­­Lajos fölkiáltások: Le vele!) törvényjavaslat a me­rénylet az egyház autonómiája és a nemzetiségek törvényben biztosított jogai ellen. Az első szónok Lukócza Mihály világosi espe­res volt. Három millió román nevében tiltakozunk — úgymond — a javaslat ellen, amely a románok­tól el akarja venni a nyelvet, iskoláit. (Fölkiáltá­­sok: Nem engedjük!) A törvényjavaslat egyes sza­kaszra súlyos sérelmeket tartalmaznak a nem­zetiségi egyházra és felhívta a népgyűlést, hogy a törvényjavaslat ellen egész erejével tiltakozzék. (Zajos fölkiáltások: Tiltakozunk!) Russu-Sirianu János lapszerkesztő heves be­szédben támadta meg a kormányt, amely a­helyett, hogy a nép gazdasági bajain csökkentené, a nemze­tiségek jogainak eltiprására törkészik. A múlt év­ben kétszázezer ember vándorolt ki Amerikába; ugy­e — mondta a hallgatóság felé fordulva —, ez is azért történt, mert ti nem tudtuk magyarul. Hangsúlyozta, hogy az erőszakos magyarosítás po­litikája csak árthat az országnak. Ezután egy román parasztgazda, Lazareszk Miklós állott a szószékre. Elsőben tiltakozott And­­rássy szavai ellen, hogy a román nép nem áll a nem­zetiségi képviselők mögött. Ő a nép nevében be­szél és tiltakozik e törvényjavaslat ellen, amely a román népet meg akarja semmisíteni. Ezt a tör­vényjavaslatot olyan kormány nyújtotta be, amely a korrupciót ápolja s amely báró Schenbergerné se­gítségével jutott a hatalomhoz. Gazember, aki a nyelvét elhagyja, a románok sohase fogják ezt megtenni. Goldis László képviselő azzal kezdte, hogy teg­nap Nagylakon, ahol ugyancsak a románok Apponyi javaslata ellen népgyűlést tartottak, egy márvány­­táblát látott, amelyen aranybetűkkel van megírva, hogy 1849-ben Kossuth Lajos ott volt és beszélt a szabadság, egyenlőség és testvériségről. Ez a tör­vényjavaslat, amelyet a Kossuthisták, Kossuth Lajos eszméinek árendásai nyújtottak be, arculcsapása a szabadság, egyenlőség és testvériségnek. ígérjük, íg­y végezte szavait, hogy még hallotok rólunk! Végül Grossoreán Gyula galsai tanító, a taní­tók nevében beszélt a javaslat ellen, azután Bocu Szevér szerkesztő, a népgyűlés jegyzője a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Az aradi, pécskai, újszentannai, jószáshelyi, boros­­jenői, világosi és radnai kerületek román nemzeti­ségű választóinak Aradon 1907. április 1-én tartott népgyűlése tiltakozik a nem állami népiskolák és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat ellen, amely csorbát ejt az egyházaknak az ország alaptörvényei által biztosí­­tott önkormányzati­­jogon. A törvényjavaslat azon minden alapot nélkülöző elvet állítja fel, h­ogy­ a nyújtandó államsegély mértékében az egyházak autonómiáját csökkenteni kell. Ez az elv nemcsak magának az autonómiának eszméjével ellenkezik, hanem teljes ellentétben áll magának az országnak törvényeivel, nevezetesen az 1848. évi XXI. és 1886. évi IX. törvénycikkekkel, amelyek megadják az egyházak autonómiáját és egyben kötelezik az államot, hogy ezen autonóm egyházakat anyagilag segélyezze, autonóm jogkörükbe eső feladatukat, annál hathatósabban teljesíthessék. A törvényjavas­lat a felekezeti tanítót kiveszi természetes feleke­zeti­­elsőbbségének joghatósága alól és teljesen a szolgabíró, a tanfelügyelő és a közigazgatási bi­zottság kénye-kedvére bízza. A felekezeti tanítót egyszerűen politikai kortessé akarja degradálni, és megfosztja legelemibb politikai jogaitól. A javas­lat megfosztja az 1860: XXXVIII. tc. ,58. szaka­szát, amely azt rendeli, hogy mindég növendék a maga anyanyelvén nyerje az oktatást. Megsérti az 1868: XLIV. tc.-et, amely a nemzetiségek egyen­­jogonságáról szól. A javaslat azt célozza, hogy az ország nem magyar népei a maguk összeségében ta­nuljanak meg magyarul beszélni. E cél­ azonban­ el­érhetetlen utópia. Ez a kívánság hangyatlanság, mert azt a gondolatot ébresztik fel­ az ország kilenc­millió polgárában, hogy ők külön nemzeti individuli-,­­tásokkal meg nem élhetnek, hanem ha meg akarnak élni hát be kell olvadniok a magyarságba*. Ez azt vonja maga után, hogy a létükben megfenyegetett népek keressék az alkotmány megsemmisítésének'­, módját, mert külömben elpusztulnak. Hazaárulás ez, mert­ lehetetlenné akarja tenni a nem­ magyar népek megélhetését. A népgyűlés egyúttal kimondja, hogy feltétlen bizalommal viseltetik a nemzetiségi képviselők iránt s fölhivja őket, hogy a­ törvényja­vaslat ellen minden lehető parlamentáris..eszközzel küzdjenek. A népgyűlés háláját fejezi ki a net ro­li­án egyház püspöki karának eddigi eljárásukért, kéri egyszersmind őket, hogy ő császári "és" királyi felsége előtt a román nép sérelme-' nek, orvoslását kérjék. A román nép, amely I.. trónért annyiszor ontotta vérét, bízik a császár jóindulatában. A népgyűlés kéri a képviselőket, kérjék a Házban egy parlamenti bizottság kikül­dését,­ amely tanácskozzék a nemzetiségi­ kérdés­nek az igazság, a­ méltányosság és jogegyenlőség alapján való megoldása fölött. A népgyűlés e javaslatot elfogadta,­ azután Vetíts Mihály a népgyűlést bezárta. A képviselő­házhoz intézendő felirat szerkesztésével , és be­nyújtásával Goldis László képviselőt bízta meg. El­oszlóban a tömeg a Desteapsete roman kezdetű izgató dalt énekelte, amit a hatóság kép-, viselője megtiltott. A tömeg erre lassanként el­hallgatott. A népgyűlésen jelen voltak Papp J.­­ János aradi görög kel., román, püspök lakása elé vonul­tak, ahol hozzá Velics Mihály beszédet intézett. Megköszönte azokat az intézkedéseket, amelyeket a román püspöki kar e törvényjavaslattal szemben eddig tett és kérte, hogy az ellen a trónnál kér­jenek orvoslást. Papp J. János püspök válaszá­ban hangoztatta, h­ogy a törvényjavaslat a román egyháznak autonómiáján tényleg súlyos sérelmet ejt. A hazafias román egyház nem vonakodott sek, hasó iskoláiban a magyar nyelvet tanítani, ha önkormányzatát védenie kell. Megköszönte a nép­gyűlés ovációját, amely a püspöki karnak minden­esetre impulzust ad arra, hogy a sérelmek orvos­lására­ a lépéseket illetékes helyen megtegye. A­ tömeg ezután eloszlott. A népgyűlés dél­után két óráig tartott. Rendzavarások nem tör­­­téntek. . Nagybecsker­ekről táviratozták, hogy a magyar­, országi szerbek ott tegnap népgyűlést tartottak, amelyen Masicki, Manojlovics és Mrksics képvise­lők is részt vettek. Az előadó Tomics Jósa volt, aki ismertette a népoktatási javaslat sérelmét s azt indítványozza, hogy a kormány, dolgozzék ki új törvényjavaslatot. Kies Benkóné átnyújtotta a népgyűlésnek a 30.000­­ szerb nő aláírásával ellátott kérvényt. Masicki , Döme kijelentette, hogy a szerb nemzetiségi kép-­­ viselők a szerb autonómiát és a szerb iskolát meg fogják védeni. A népgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta.­­ Az újvidéki radikális szerbek ma elhatározták, hogy Teleki fogadtatásában részt vesznek és a nép­gyűlésen szónokuk kifejti a magyarokkal való egyetértést, de ők ígérettel be nem érik, hanem követelik Magyarország teljesen független kor­mányzatát és gazdasági önállóságát. A felekezeti tanítók ügyében nem Bécsben keresnek orvoslást, hanem rendes­ parlamentáris úton óhajtják ügyüket rendeztet­ni. Nekik a magyar nyelv tanítása ellen semmi kifogásuk nincsen, de szerb nemzetiségük­­ rovására irányuló némely intézkedés ellen állást foglalnak s ezt a rendelkezésükre álló törvényes eszközökkel megvédik.

Next