Pesti Napló, 1907. június (58. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-01 / 130. szám
1907. június 1. 130. szám 3 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ. Bedőházy János karrierje. Egy marosvásárhelyi hír szerint Bedőházy Jánost, a város egyik kerületének függetlenségi képviselőjét tankerületi főigazgatóvá nevezték ki. A derék politikus tudvalevőleg középiskolai tanár volt, mielőtt mandátumhoz jutott. Mentelmi ügyek. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt Gál Sándor elnöklésével tartott ülésében Hédervári Lehel előadó javaslata alapján Török Ferenc becsületsértési, Blahó Pál kihayási és Ivánka Milán izgatási ügyében felfüggesztette a képviselők mentelmi jogát. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, május 31. Az ülés azzal kezdődött, hogy beterjesztették a koronázási jubileum letárgyalásáról szóló bizottsági jelentést. A függetlenségi oldalról erre félénken, a padok közül elkiáltották magjukat néhányan: — Rém jubilálunk! Hoitsy Pál, a függetlenségi párt alelnöke, aki a jelentést benyújtotta, villámló tekintetet vetett a rebellisek felé. De ekkor már ártatlan arccal ült a padok közt valamennyi függetlenségi képviselő. Váratlan és teljes sikere volt Maniu Gyulának, aki napirend előtt szólalt fel, hogy Rakovszky Istvánnak a szerdai ülésen a szólásszabadság rovására elkövetett erőszakoskodását kritizálja meg. A román képviselő ezúttal érezte, hogy igazában van s nyugodt, okos, az őszinteség erejével ható beszédben mutatta ki, mennyire nem volt igaza a néppárti vezérnek. Nagy csöndben hallgatták meg a többségi pártok is s csak egyetlen közbeszólás érte. Gaál Gaszton jelentette ki: — Jól tette Rakovszky! A függetlenségi padokról húszan is tiltakoztak erre: — Dehogy tette jól! Kern jól tette! A függetlenségi pártnak viszont el kellett viselnie azt, hogy Maniu Gyula figyelmeztette a többséget, milyen fontos alkotmánybiztosíték a házszabályok érintetlensége s mekkora veszedelmek járhatnak az olyan eljárás nyomában, mint amilyen Rakovszkyé volt. A cselédtörvény vitjában is voltak ma érdekes momentumok. A huszonnyolcadik szakasz vitája foglalta le az ülés felét, amely a cselédek és családjuk tagjainak gyógytásáról szól. A függetlenségi párti reakciós állásfoglalásokra ma egy alkotmánypárti fiatal mágnás, gróf Eszterházy Móric felelt igen nyílteszű és szabadelvű irányú beszédben. Gaál Gaszton azt indítványozta, hogy a 200 koronánál kevesebb adót fizető gazda az összes gyógyítási költségeket levonhatja a cseléd béréből. Eszterházy furcsának találta, hogy éppen a cseléddel akarják megcsinálni a progresszivitást. Gaál múltkori beszédében arra, hogy nagyon sok gazda régóta a saját jószántából fizeti a cseléd gyógyítási költségeit, ezzel a latin közmondással felelt: — Volenti non fit injuria. Eszterházy igen elmésen talált erre az idézetre másikat: — Ducunt volentem fata nolentem autem trabant. Az egyik közmondás annyit jelent, hogy azon nem esik igazágtalanság, akinek az akarata szerint történik valami, a másik szerint az, aki hallgat a végzetek szavára, azt ezek vezetik az útján, aki azonban szembehelyezkedik velük, magukkal cipelik ... A latin szentencia igazsága néhány perccel később beigazolódott Darányi Ignácon, akit — igaz, hogy csak egy részletkérdésben — a saját pártja szavazott le, mivel nem engedelmeskedett a szociális fárumoknak. A szakaszhoz ugyanis gróf Zichy Vladimir azt a módosítást tette, hogy az a gazda, aki évi 200 koronánál kevesebb egyenes adót fizet, a cseléd felesége és gyermekei gyógyítási költségeinek felét levonhatja a cseléd béréből. Ezzel szemben állott Gaál Gasztonnak indítványa, hogy az összes költségeket levonhatja a gazda. A miniszter az utóbbinak fogta a pártját a Ház nagy részének elégedetlensége közt. Mikor aztán szavazásra került a sor, az egész alkotmánypárt, a függetlenségi párt és a néppárt egy töredékével, a demokratákkal és a nemzetiségiekkel Gaál módosítása ellen szavazott. A miniszter elsápadt, de azért felállt, hogy leadja a maga szavazatát Gaál indítványára. Megapadt hívei szerencsét is próbáltak: — Mienk a többség! — kiáltották Justh Gyula felé. Az elnök nem is felelt rá, hanem kimondta a határozatot: — A Ház Gaál Gaszton indítványát elvetette. A dologiján az a szomorúan mulatságos, hogy a gróf Zichy Vladimir indítványát sem kell okvetlenül a magyar szociális múzeum ablakába kitenni... A harmincadik szakasznál Mezőfi Vilmos azt indítványozta, hogy Szent István napja is mezőgazdasági munkaszünet legyen. Ezt az indítványt Darányi Ignác felszólalása után nem fogadták el hozzá, de zokogni neki sok mindent a világból. — Oh Istenem, gyerünk, — szólottam megejtve. Mentünk. Egy kis ház volt ez valahol a Parc Lane körül. Kormos palota, de virág az ablakokban. S a törpe tölgyfaajtó kilincse ragyogott. — Azt hiszem tévedtünk, — magyarázta Reves. — Ma nincs tea-party. — Nincs? — kérdeztem csalódva. — Oly csendes minden e ház körül. Sehol egy vendégváró kocsi, semmi. — Mindegy, — feleltem ingerülten — én lady Bakhamt látni akarom. Én most már mélyen benne vagyok az ügyben, anyagilag és lelkileg is. Egy csomó aranyat hagytam az ön hoteljében s az imént önnek sok ételt is fizettem. Hol van lady Bakham? — Nyilván az Operában, — felelte szomorúan. — Ott ül a páholyában, acélkék ruhában, meztelen vállakkal. Az ő válla! Mint egy ezüst tükör. Feldúlva már és mámorosan, két jegyet váltottam az Operába. A zengő káprázatban mindenfelől opálfénylésü női vállak, tündöklő szőke fejek virultak. Egynémely aszszonyi karnak oly megejtően gyöngéd s vonzó mozdulata volt! — Ez ő? — kérdeztem fuldokolva. — Oh dehogy, — suttogta. — Hát amaz ott? — Nem. — Nincs itt? Nem látja. — Oh Istenem, nem. Még az éjjel az összes irányokban hajszoltuk, kerestük: a kocsik mélyén, amint a sötét utcákon a fénylő nőkkel elvonultak, az előkelő ivókban, a tündöklő verandákon, a pálmák alatt a heves illatokban. Lady Bakban nem volt sehol. A szürkületben egyedül állottunk a szennyes kövezeten. — Most már gyerünk haza, — buzdított a kopasz ember. — Minden be van zárva. — Nem megyek, — feleltem elcsigázva — egyáltalán nem megyek s önnel nem is óhajtok találkozni többé. Kár, hogy nem hallgattam intő ösztöneimre, amikor először volt szerencsém. De nem is értem, nem is értem, hogyan szédülhettem bele ebbe a hazug lidércbe annyi kiadással! Ön egyszerűen megcsalt engem. Lady Baltham! Még a nyomát se láttam. — Hát én, azt hiszi láttam? — Nem is létezik! — Nem. — Ön egy gazember. — mondottam keserűn. És nekiindultam az éjszakának. De a kopasz ember utánam jött, még egyszer megállított egy magányos gázlámpa alatt. — Hát képzelje el, — szólott békéltetőn — hogy már csakugyan mutattam önnek valami kövér vagy csontos asszonyt, valami nagy fehér illatos bábot gyöngyökkel kirakva. Képzelje el, hogy már szerette is, meg is ízlelte, meg is unta. Mi haszna volna ebből? Ne beszéljen. Lady Bakham az enyém, az öné! Hát nem szebb így, hogy nem pillantjuk meg? Legyen okos, fiatalember. Már dereng. Jó reggelt. És jöjjön szépen haza aludni. A képviselőház ülése — kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Justh Gyula. Kaufmann Géza képviselő levelet irt a Házhoz, mely szerint nevét belügyminiszteri engedéllyel Csáthira magyarosította. (Éljenzés.) Hoitsy Pál előadó: A pénzügyi bizottság nevében bemutatja a koronázási jubileumra, a koronaérték megállapítására, a Magyarország és Ausztria kormányai közt az érme- és pénzrendszer dolgában kötött szerződést kiegészítő pótszerződésre vonatkozó törvényjavaslatok letárgyalásáról szóló jelentéseket. Zajos felkiáltások: Nem jubilálunk! (Trakovszky is a házszabályok.) Az elnök: Maniu Gyula a házszabályokhoz kér szót. Maniu Gyula: A szerdai ülésen Rakovszky István alelnök súlyosan megsértette a házszabályokat. Ennek bizonyítására felolvassa a házszabályok idevonatkozó szakaszát és a naplót. Az elnök azt mondta, hogy Vlad, akitől előző rendreutasítás nélkül megvonta a szót, a Ház tekintélyét sértette meg. Gaál Gaszton: Igaza volt Rakovszkynak! Jól tette! (Nagy zaj.) Felkiáltások: Nem jól tette! Maniu Gyula: Konstatálja, hogy a mai többség nem is régen sokkal élesebben támadta a közigazgatást, maga Rakovszky is sokkal súlyosabb kritikával élt, de a szabadelvű rendszer elnökeinek nem jutott eszükbe ezért megvonni a szót tőle. Különös okoskodás, hogy valaki azzal sérti meg a Ház tekintélyét, hogy rámutat egy országos intézmény hibáira. Jellemző, hogy éppen ez a Ház mukkanás nélkül tűri az egymást érő jogfosztásokat. Rakovszky fölemlítette, hogy Vlad már régebbi alkalmakkor is sértegette a közigazgatást, így minden képviselőtől megvonhatnáka szót, ez képtelen álláspont. Súlyos sértés volt Rakovszky eljárásában a házszabályok ellen az is, hogy a házszabályok címén szót kérő Vlad Aurélt nem engedte beszélni. Ezen a címen egy képviselőtől sem lehet megtagadni a szót. Justh Gyula nem is teszi, annál inkább kapható az ilyesmire Rakovszky. A mi közjogunknak jóformán egyetlen alapja a házszabályok sérthetetlensége. Veszedelmes és végzetes dolog, ha éppen a többség rendíti meg ezt az alapot. Indítványozza, mondja ki a Ház, hogyRakovszky eljárása házszabálysértő volt. (Helyeslés a nemzetiségieknél s a baloldal egy részén.) Az elnök: Figyelmezteti, hogy a házszabályok címén való felszólalás alapján nem hozhatni határozatot. Ehez külön indítvány szükséges. Maniu Gyula: Azt vitatja, hogy nem határozathozatalról, hanem egy házszabálysértés egyszerű konstatálásáról van szó. Az elnök: Ismétli, hogy ilyen formában nem tehetni indítványt, amely fölött határozni lehessen. A cselédtörvény. A cselédtörvény részletes tárgyalását a 28-ik szakasznál folytatták. Hammersberg László: Hangsúlyozza, hogy a javaslat a gazdák terhére a cselédeknek példátlan előnyöket biztosít. Stiláris módosítást tesz. Gróf Esterházy Móric: A következő új bekezdést ajánlja a szakaszhoz: „Mindaddig érvényes, míg a gazdasági cselédek betegsegélyezésének kérdése a törvényhozás által intézményesen szabályoztad!..“ Hangsúlyozni kell, hogy e törvény rendelkezései csak átmenetiek. Ezzel azután szorgalmazhatjuk a kérdés végleges és kielégítő megoldását is. Gaál Gaszton indítványát nem fogadja el. Nem találja ezt praktikusnak sem, mert a százpercentes levonást a kisgazda úgysem eszközölheti. Ő teljesen híve a progresszivitásnak, de ezt nem a cseléddel szemben kell létesíteni (Helyeslés), hanem csak az állammal szemben. Adóügyi okokkal is támogatja álláspontját. A szakaszszal a cseléd létminimumát akarják megállapítani és ennek rovására és kárára nem tűrhetni el semmit. Gaál Gaszton múltkori beszédében alludálva éppen ennek a betegsegélyezésnek kérdésére, mikor arról volt szó, hogy ezt a terhet a legtöbb jó gazda már eddig is viseli, azt mondta: Volenti non fit injuria. Ő figyelmezteti erre a latin mondásra: ..Ducunt volentem fata, nolentem autem trabant." (Élénk helyeslés.) Filipp János felszólalása után, melyben azt javasolta, hogy a kétszáz koronánál kisebb adófizetőknek a kifizetett betegápolási költségeket valamiképpen térítse vissza az állam. Kuszka István kijelenti,hogy hozzájárul Gaal Gaszton indítványához, mert a humanizmus nem mehet túl a teljesítési képesség határán. A kisgazdák helyzetét jellemzi, hogy 1893-ban 174 millióval, 1905-ben már 212 millióval nagyobb az új teher, mint a visszafizetés, 1893-ban 54.000 esetben 30 millió korona, 1904-ben 86.000 esetben 40 és félmillió korona új terhet kebeleztek be a földbirtokra végrehajtás útján. • B -