Pesti Napló, 1907. december (58. évfolyam, 285-308. szám)
1907-12-01 / 285. szám
i. Ezek az angolos hetűk, — ez a Lili írása. Jó hosszú és igen víg levél lehetett, mert a fiatal asszony sokáig olvasta és kacagott hozzá végesvégig. Párszor tréfás szörnyülködéssel pillantott fel a plafondra: „no, hogy mi mindent kérdez ez a Lili tőlem! Még pár ily nevettető levelet vett át s mindeniknél a fejét csóválta: „igazán, borzasztók ezek a leányok.“ Most már azokra a borítékokra tért volna át, amelyeknek az Írását nem ismerte, de előbb azért még kénytelen-kelletlen feltépte az utolsó’»leánylevelet. Ismerte azt az Írást jól, már egyszer félre is tette a levelet, — tudta, hogy az az irigy barátnő csak valami kellemetlent mondhat neki. Ehessünk túl rajta! Jól sejtette, egyre nyugtalanabb szemmel olvasta s a végén haragosan vetette földre az episztolát. — Eh, mit jön most ezzel? Gépiesen ismételtei magának azt a passzust, amely úgy hatott rá, mintha hirtelen mellbelökték volna: — „Gratulálok, de főként ahoz, hogy oly hamar elfelejtetted Iharossy Zoltánt....“ Bosszúsa toppantott. Utána azonban hosszan bámult maga elé. Egyszerre csak felriadt és mintha valakit ott érzett volna a háta mögött, még meg is fordult. Jaj, hogy e kellemetlen emlék most ide telepszik melléje! — Ugyan minek is olvastam el? . * » Megint leült. Iharossy Zoltán? Persze hogyszerette! De — no igen, ő is csak olyan bolond volt, mint a többi süldő leány, aki mindent elhisz, amit éretlen fiatalemberek mondanák, aki. .Vállat spat, nevetni próbált: ostobaság, nyári szerelem, tennisz-szerelem! Hosszú pillantások, titkos kézszoritások, halk beszélgetések .... még verseket is irt Zoltán hozzá s a játékra nyújtott tennisz-labdákkal csúsztatta a kezébe. Jaj de buta is az ember leánykorában! Hogy hitte ő ezt mind akkor! Hát még mikor egy holdas estén kilopództak a kastélyból a park szélére s ott az országút melletti szomorú keresztfánál örök hűséget esküdtek egymásnak! No ez volt a legnevetségesebb, a hogy is volt? Igen, megfogadták: egymáséi lesznek, még meg is esküdtek rá, — hahaha! Szinte most is látta a fiatalember arcát, ahogy égnek emelt szemmel mondta: „és ha elhagysz, esküvőd napján lövöm főbe magamat!“ Idegesen kacagott fel. Mindez hogy elmúlt, hogy kiábrándult ő a Zoltán úr szerelméből! Igaz, tán az ő kacérságán múlt, ezen vesztek össze s ezért maradt el Iharossy a háztól .... De aztán egy napon kisült róla minden. A szülők felvilágosították: mit, e lumpfráter után busul? Hisz ez egy kártyás, Semmiházi adósságcsináló, ki őt csak a pénzéért akarta elvenni! Nem érdemes . . . . Hát hitte ő ez, és nem is, de nique nem ment könyek nélkül a dolog, és bizony csak inkább dacból fogadta ő annak a komoly és vagyonos negyvenéves urnak az udvarlását. Dacból egyezteti bele még az eljegyzésbe is. Várta, mit fog csinálni Zoltán? Hát megtudta, örömmel jelentették a szülők: éjjel lumpol, nappal pedig az ő legjobb barátnőjének udvarol. No szép az örökhűség, igazán megható! Megundorkodott,— no és ettől fogva kezdett vonzódni ahoz a komolyabb gondolkodású vőlegényhez. Belátta, mégis csak igazuk volt a szülőknek, — nem az ily ostoba gyerekjáték a szerelem! Más az, csak meglett, komoly ember tud igazán szeretni« Mit, hogy Iharossy fiatal, haja hullámos és szép tüzes szeme van? Eh, komolyabb az élet ennél! íme, boldog vagyok, erősítgette ma-ígának, — igen, csak azért is az vagyok! És hála istennek, elfeledtem Zoltánt , » « . Örökre elfeledtem. Kissé habozva mondta ki ezt az utolsó szót, összerezzent. — Hűvös van, mormogta s betette az ablakot. Aztán nézte a leveleket tovább. Sietve futotta át a nagyrészt közönyös tartalmú lapokat s végre a legutolsó borítékot vette a kezébe. Megakadt a szeme az Íráson. # Ugyan kinek a pennája lehet? Ismerte. ő ezt az írást valahonnan, de honnan? Igen, igen, emlékkönyvben és pedig a magáéban látta ő már e betűket, ha Dobó Géza írása! Hm, Dobó Géza Zoltánnak a legjobb barátja. Meghéltként, maga se tudta mért, de ösztönszerűleg visszariadt a levéltől. Nem akart ő annak az embernek még a barátjától se hallani semmit sem. De hátha mégse Dobó úr? Vastag volt a boríték, kiváncsivá tette. Vékony levélpapír és egy kicsire összehajtott vastagabb fehér ív volt benne. Még így összehajtva is jól áttetszett az ív túlsó felére nyomtatott széles fekete keret. — Gyászjelentés! Torka szorult, lázasan kapta szét a papirt. Mi ez'll. 2 Budapest, vasárnap" PESTI NAPLÓI 1907. december T. 1285. szám on ínt a magyar nemzet. Hiszen a mi végzetünk útja precedensekkel van kikövezve; a mi nemzeti akaratunk meghamisításának precedensek az állomásai s ezért nemzeti akaratunk érvényesülését a precedensektől való rettegés bénítja meg. A precedenstől való aggódás nem egyéb, mint a tények és következmények logikájával való szembenézés. A porosz kisajátító törvény világraszóló szociálpolitikai precedenst állapít meg. Annak a precedensét, hogy politikai célból, kormányzati szükségességből a magántulajdon kisajátítható. A porosz kisajátító törvény a szociális állam akaratlan előkészítője. A legantiszociálisabb törekvés, ime, a legkifejezettebb szocialista taktika eszközeivel él. Ennek a precedensnek alapján ki lehet sajátítani a nagybirtokot, a holt kéz birtokát, ki lehet sajátítani a gyárakat, az üzleteket. Ezt a törvényt igaz lelkességgel csak a szociáldemokrata képviselők fogadhatnák el, ha a porosz országgyűlésben szocialista képviselők volnának s ha ez a javaslat nem sértené meg másképpen is a jogegyenlőséget. Az elszánt akarat, a tények logikáján való elkeseredés a porosz kormányt, Európa egyik legkonzervatívabb kormányát, forradalmi politikára készteti. S ha az a politika, amely a tények logikáján való elkeseredésből szűrődött le, a következmények logikáján hajótörést fog szenvedni, a katasztrófa nem a porosz kormányt, nem is Poroszországot, hanem a nagy németséget fogja érni. A hatvanmilliónyi németséget, amely azért, hogy a hárommilliónyi lengyelséget letörje, feláldozta a tulajdon szentségét, rést ütött a szociális renden, megingatta a mai állam és mai társadalom alapjait s amely mégsem tudja németté átformálni nem is a lengyel nemzetet, hanem a lengyelek lakta német földet. Az elkeseredett, a minden áron való akarat valóságos mellékkormányt szervez a lengyel tartományokban. Azt a bizottságot, amely a kisajátítást intézni fogja s amely a kisajátításra rendelt háromszázmillió márkán birtokokat fog vásárolni. Kivételes törvényt kivételes hatóság olyan keretek közt fog kezelni, amelyeket az egyes esetek, a konkrét körülmények ellenőrizhetetlenül állapítanak meg. Az az újabb háromszázmillió márka is a lengyelek kezébe jut, őket fogja gazdagítani s e pénzen a keserűséget, a gyűlölséget fogja bennük még jobban megalapozni. A tények és akövetkezmények logikája, mint megingathatlan vasfal mered az elszánt, a hatalmas nemzeti és kormányzati akarat elé. A porosz országgyűlés a javaslatot meg fogja szavazni, de várjon le tudja-e szavazni azt a logikát? Parlamenti többségek csak a kormány parancsát, vagy akár a nemzet akaratát, a közvélemény rendelkezését szavazhatják meg, de a több szavazat a logikán nem uralkodik. A tények és a következmények logikáján. A magyar nemzet nagyon sokat mondhatna erről a porosz kormánynak s a német nemzetnek. Oh, ha az akarat egymagában elegendő volna, ha a lehetőség nem lábatlankodna folyvást az akarat útján s ha a tények logikája nem vonna olyan határt, amelyet még az elszántság sem tud átugorni, bizony más hatalom volna a nemzeti akarat! Nálunk is, másutt is, de legkivált nálunk. Budapest, november 30. A képviselőház holnapután, hétfőn délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatja az egyszakaszos javaslat tárgyalását. A miniszterelnök Bécsben, Wekerle Sándor miniszterelnök ma délután 6 óra 16 perckor Bécsbe utazott, ahol vasárnap estig marad. A miniszterelnököt holnap a király kihallgatáson fogadja s báró Beckkel a kiegyezés dolgában tárgyal. Hír szerint a bécsi ut főcélja a horvát kérdés rendezése s a holnapi audiencián Wekerle a horvát országgyűlés feloszlatása tárgyában tesz előterjesztést. A horvátok magatartása. 1A’ „Keleti Értesítő“ jelenti: Spincsics tanár, Ivanisevics Ferenci és dr. Trcsics-Pavicsics Antal reichsrathi képviselők, a délszláv klub kiküldöttei ma délután három órakor Budapestre érkeztek, hogy a horvát képviselőkkel tanácskozzanak. A horvát és szerb koalíció Budapesten időző tagjai és a reichsrathi képviselők délután a Continental-szállóban értekezletre gyűltek egybe, melyen a politikai helyzetről élénk eszmecserét folytattak. Szóba kerültek úgy a magyar, mint az osztrák parlamentben fenforgó viszonyok, mely alkalommal a helyzet felfogása, valamint a teendőkre nézve a horvát és osztrák képviselők közt teljes szolidaritás mutatkozott. A reichstatil képviselők szóvá tették, hogy az osztrák kormány nagy nyomást gyakorol abból a célból, hogy a jelen kiegyezés minél előbb elfogadtassák, mert attól tart, hogy Magyarországon a koalíciós pártok körében mutatkozó elégületlenség folytán olyan helyzet állhat be, mely miatt az osztrákok a nyert előnyöktől elesnének. A délszláv klub tagjai még az öt órai gyorsvonattal visszautaztak Bécsbe. A horvát országgyűlésen követendő eljárásra nézve a horvát koalíció tagjai még nem határoztak. A kérdést egyelőre függőben tartják, mert eljárásukat a viszonyok alakulásához mérten akarják megállapítani. A képviselők közül számosan Zágrábban időznek, hétfőn délután azonban valamennyien ismét Budapesten lesznek, amikor a koalíció megtartja már jelzett értekezletét, melyben további magatartása felett fog tanácskozni. Lueger és Farkasházy: Bécsből táviratoztak? Lueger polgármester, amidőn Farkasházy képviselőnek a magyar képviselőház tegnapi ülésén tett nyilatkozatára, illetve ennek a polgármesterre vonatkozó részére figyelmeztették, a következőket jegyezte meg: — Igen, ez igaz. Volt egyszer egy úr nálam. Egyáltalában nem látszott magyarnak és magyar képviselőnek mutatta be magát. Nevére már nem emlékszem. Hiszen tudja, úgy szokott ez bemutatásoknál lenni, hogy a neveket alig értik. Tehát én úgy beszéltem ezzel az úrral, amint önnel beszélek. A dolog kétségkívül igaz. Várjon tényleg ugyanazokat a szavakat használtam-e, azt már nem tudom. De, uraim, minden kiegyezés nem egyéb provizóriumnál és soha nem is volt más. Ezt a véleményemet még mindig fentartom.