Pesti Napló, 1908. február (59. évfolyam, 28–53. szám)
1908-02-01 / 28. szám
^Bucfapest', szorosFa?T r*-----------------------------------------------------------------_______ PESTI NAPL & 1908. február 1* 28. Szára (A becsületügyi reform) . A negyedikí tételnél Szabó István sürgette a katonai becsületügyi reformnak életbeléptetését. (Nézete szerint ez a reform nincs szoros összefüggésben a katonai perrendtartással, másrészt a hadügyminiszter már tavaly kijelentette, hogy a reform elkészült és csak a honvédelmi miniszterek jelentéseit kell megvárni. Hálás köszönetet mondott a hadügyminiszternek azokért a rendeleteiért, amelyeket a párbaj korlátozása tekintetében kiadott és amelyek alkalmasak arra, hogy elejét véve az erőszakosságnak és visszaéléseknek a párbajt a lehetőségig visszaszorítsák. Schönaich hadügyminiszter nincs abban a helyzetben, hogy határozott ígéretet tehessen arra,hogy a becsületügyi eljárásra vonatkozó új szabályzat már ez évben életbelép, minthogy az e tárgyban folytatott tanácskozás még nem ért véget és s az elintézés nem kizárólag tőle függ. (Tiszti létszámemelés és a hegyi tüzér ezredek.) A Hatodik tételnél Szabó István, Miklós Ödön, Ugrón Gábor és Bernáth Béla többrendbeli részletre nézve kér fölvilágosítást. Gróf Zichy Miklós az újoncok beosztását nem kifogásolja, mert elismeri, hogy a hadügyminiszternek ehhez joga van, de kifogásolja ezt a tételt abból az okból, mert ebben szervezeti változások keresztülvitelére kérnek pénzt és mert ezzel istiszti létszámemelés is össze van kötve. Okolicsányi László előadó: Miután ebben a tételben azt látja, hogy hegyi tüzérezredeket fognak fölállítani, azt a kérdést intézte a hadügyminiszterhez, váljon Magyarországon is fognak-e hegyi tüzérezredeket szervezni és mikor fogják fölállítani a harmincöt gépfegyverosztályt. Schönaich hadügyminiszter mindenekelőtt a tüzérségnél tervezett szervezeti változásokról ad fölvilágosítást. Az elvezényelés körül fölmerült nézeteket teljes mértékben helyesli. Az elvezényelt eseket a lehetőség szerint korlátozni fogják, azonban mégis olyan szolgálatokról van szó, amelyeket okvetlenül teljesíteni kell. De új véderőtörvényben éppen arról kell gondoskodni, hogy e szolgálatra olyan embereket alkalmazzanak, akik kisegítő szolgálatok teljesítésére alkalmasak, nehogy olyan embereket kelljen elvezényelni, akik a csapatszolgálatra alkalmasak. Ugyancsak pártolja a miniszter az őrségi szolgálatnak, különösen pedig a Szolgálati szabályzatnak az őrségekre vonatkozó részének revízióját. De e tekintetben nehezen áthidalható akadályokat kell leküzdeni. Ezután lovag Krobatin altábornagy a közös Hadügyminiszter nevében beható fölvilágosítást adott az új tüzérségi fölszerelésről. (A tüzérség fejlesztése) Ezután Bakonyi Samu két fölvilágosítást a tüzérségi szervezet egyes részeit illetőleg. Schönaich Ferenc közös hadügyminiszter Bakonyi kérdésére válaszolva, kijelenti, hogy a tüzérség továbbfejlesztéséről a politikai viszonyokra való tekintettel, ezúttal egyáltalán nem lehet szó. Fölvilágosítást ad továbbá arra a szervezési kérdésekre vonatkozólag, várjon a tüzérségnek minthadtest- és hadosztálytüzérségnek, vagy pedig mint kizárólag hadosztály tüzérségnek szervezése előnyösebb-e. Az albizottság a hatodik tételt elfogadja, azelnök pedig Krobatin altábornagynak fejtegetéseiért köszönetét tolmácsolja. (Lótelepek és automobilok) A nyolcadik tételnél, amely a pótlótelep fölállítására szükségelt összegeket állapítja meg, gróf Zichy Miklós és Miklós Ödön szólaltak föl. Utóbbi kimutatásokat óhajt arról, hogy mennyire rúg a csikók fölnevelési költsége, azután pedig kéri a hadvezetőséget, hogy a magántenyésztőknek is lehetőleg nagyobb számban adjanak ki csikókat fölnevelésre. Schönaich közös hadügyminiszter kifejtette, hogy a hadvezetőség kedvezőtlen tapasztalatokat tett a magánosoknak fölnevelésre kiadott csikókkal. A tizenkettedik tételnél (a vonat- és utászrézertárak költségeinek emelkedése) gróf Cziráky Antal a társzekerekre vonatkozólag, Szabó István pedig a teherszállító automobilokra vonatkozólag kért fölvilágosításokat. Schönaich hadügyminiszter megjegyezte, hogy a Hadvezetőségnek nem állanak oly eszközök rendelkezésére, hogy automobilokat nagyobb számban szerezzen be, azt azonban kijelentheti, hogy e hadvezetőség a legnagyobb figyelemmel kíséri az automobil-ipar fejlődését, az automobiloknak a hadiszolgálatban való alkalmazhatóságára tekintettel. (A kiszolgált altisztek.) A huszadik tételnél, amely az altiszti jutalomdíjakról szól, Miklós Ödön fölvilágosítást kért a hadügyminisztertől abban az irányban, miképp gondoskodott arról, hogy a kiszolgált altisztek minél inkább megtartassanak a hadsereg számára, miután kiváló altisztekre a hadseregnek elsőrangú szüksége van. Most pedig azt tapasztalja, hogy nagyon szeretnek megválni a csapatoktól. Schönaich hadügyminiszter hangoztatta, hogy az altiszti jutalomdíjak kérdésének lényege az ellátás biztosításában rejlik. Ha megadatik, lesznek majd a hadseregben elegendő számban hosszabb ideig szolgáló altisztek is. A végkielégítés rendszerét az tette szükségessé, hogy az altiszti igazolvány a minősítő feltételek szigorítása és egyéb körülmények következtében az altisztnek egyáltalában nem könnyített© meg exisztenciáját, hanem az állásokra való hosszú várakozás révén gyakran elvesztette hatályát. Arról, mintha a hadvezetőség a régi altisztektől szabadulni kívánna, szó sem lehet. Hoitsy Pál nézete szerint a baj oka az, hogy ezek az altisztek kisebb állásokkal nem elégszenek meg. A legcélszerűbbnek tartja azt, ha kilépéskor bizonyos összeget kapnának kézhez, amelylyel valami polgári foglalkozáshoz foghatnának. Okolicsányi László előadó abban a véleményben van, hogy ezen a bajon csak úgy lehetne alaposansegíteni, ha az altisztekről szóló 1873. évi törvény megváltoztatnék, hogy olyan állásokat is kaphassanak, amelyeket most rájuk nézve lehetetlen föltételek miatt el nem érhetnek. Javasolja, hogy az albizottság jelentésébe vétessék föl az az óhaj, hogy a hadügyminiszter a két állam kormányánál tegyen kezdeményező lépéseket az altiszti szolgálatra vonatkozó törvények megváltoztatása iránt. Báró Rudnyánszky József saját tapasztalataiból tudja, hogy az altisztek, midőn polgári alkalmaztatást keresnek, mostoha elbánásban részesülnek. Az állásokat a kikötött kvalifikáció hiányában nem nyerhetik el, pedig ezen minősítési feltételekre szükség sem volt. Ezzel az altiszteket kizárták, a szolgálat pedig nem nyert semmit. Pártolja Okolicsányi javaslatát. Az albizottság a tételt az előadó indítványával együtt elfogadta. (A letárgyalt költségvetés. A rendes szükséglet tárgyalásánál Schönaich hadügyminiszter a budgetírozás módjára nézve ad felvilágosításokat. A rendkívüli költségnél Okolicsányi László kéri a hadügyminisztert, hogy a puska- és lőpor kiegészítését egészen a magániparnál szerezze be. Szabó István: Azt kívánja, hogy a legénység előzetes életmódjára legyenek tekintettel. Ezzel a bizottság az 1908. évi hadügyi költségvetést egészen letárgyalta. Miklós Ödön köszönetet mond a hadügyminiszternek nyílt, őszinte és korrekt nyilatkozataiért. A bizottság ülése itt véget is érteA tengerészeti paranciok válaszai. A hadügyi albizottság tegnapi ülésén tárgyalták a tengerészeti parancsnokság válaszait is a magyar delegáció határozataira. Az első választ, mely a zászló és jelvénykérdés rendezésére vonatkozik, tudomásul vették azzal, hogy ezt a kérdést egészen a hadügyminiszter hatáskörébe utalták át. A második válasz felett, mely a tengerészeti akadémián a magyar nyelv kötelező tanításáról szól, névszerinti szavazás volt s azt Kmety Károly kivételével elfogadták. Kmety külön véleményt jelentett be. A harmadik választ, mely az építendő négy új hadihajó költségeire vonatkozik, abban az értelemben tartották fenn, hogy most a 16,2 millió koronás második részletet csak az alatt a feltétel alatt adhatják meg, ha a magyar állam jogai a magyar nyelv, zászlók, jelvények s a magyar állampolgároknak a közös hadseregben való felhasználása tekintetében érvényesülni fognak. Apróbb ülések. A magyar delegáció zárószámadási albizottsága ma délután gróf Zichy János elnökletével ülést tartott, amelyen Wekerle Sándor, Jekelfalussy Lajos, gróf Zichy Aladár, báró Burián István közös pénzügyminiszter, Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök és Okrugi osztályfőnök is résztvettek. Nagy Emil előadó: Felhatalmazást kér arra, hogy a plánumban is előterjeszthesse azt a kérését, hogy a jövőben a zárszámadásokkal foglalkozzék a delegáció először. Gróf Thorotzkay Miklós, Miklós Ödön és Okolicsányi László felszólalásai után az albizottság megbízza Nagy Emilt, hogy a plénumban terjessze elő ezt a felfogását. Áttérve a napirendre. Nagy Emil előadó ismerteti a zárszámadások általános eredményét. A külügyminisztérium zárószámadását az albizottság vita nélkül jóváhagyta. Az előadó a hadügyminisztérium zárószámadásaiban már évek óta állandóan mutatkozó hiteltúllépésekre nézve kér a hadvezetőségtől felvilágosítást. A kérdéseikre Okrugh és Hoffmann osztályfőnökök megadják a kívánt felvilágosításokat. Ezután a hiteltúllépéseket egyenként tárgyalták. A I—XXVII. címig a felmentést az előadó látoítványa értelmében megadták. Ezután az albizottság a haditengerészetnél mutatkozó hitel túllépéseket tárgyalta. A haditengerészet zárószámadásait többek megjegyzése és a Lucich sorhajóhadnagyáltal előterjesztett szakszerű felvilágosítások után az albizottság szintén jóváhagyta. Jóváhagyta a többi tárcák túlkiadásait is és nyomban hitelesítette az albizottság jelentését. (Az élelmezési albizottság.) A zárszámadási albizottság ülése után ma este Hat órakor a hadügyi albizottság által kiküldött élelmezési szűkebb albizottság tartott ülést, amelyen Miklós Ödön ismertetése alapján beható tárgyalás alá vették a hadsereg szükségleteinek XXII. (természetbeni élelmezés), XXII. (legénységi közétkezés) és XXIV. (ruha- és ágyneműek) címeit. Az élelmezési Szűkebb bizottság jelentését a hadügyi albizottságnak kedden, február hó 4-én este hat órakor tartandó ülése elé terjesztik jóváhagyás végett. (A tengerészeti jelentés.) A magyar delegáció tengerészeti albizottsága ma délután fél négy órakor ülést tartott, amelyen gróf Thorotzkai Miklós elnökölt. Az ülésen vita nélkül hitelesítették a gróf Majláth Géza előadó által előterjesztett jelentést. A tiszti fizetések emelése. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: Báró Becl miniszterelnök, Schönaich közös hadügyminiszter és Korytowski pénzügyminiszter ma tárgyalást kezdtek az osztrák delegáció hadügyi albizottságának tagjaival, akik tudvalevőleg elhatározták, hogy támogatni fogják az urak háza jobb pártjának a tiszti fizetések emelése céljából indított akcióját, mégpedig nem demonstratív határozati javaslat formájában, hanem többségi határozattal, amelyben ki fogják mondani, hogy a tisztek fizetésének emelését azonnal kívánják. Ha pedig a magyar delegáció nem lesz hajlandó hasonló határozatra, az osztrák hadügyi albizottság ezért a felelősséget a magyar delegáció tagjaira hárítja. A bécsi veremdenblatt4 mai száma Schönaich hadügyminiszternek a katonatisztek fizetésrendezése dolgában tett nyilatkozatát közli. A miniszter ezt mondta a lap munkatársának : " A katonatisztek és a katonai tisztviselők fizetésemelésének meghiúsulásáról szó sem lehet. Ellenkezőleg: Okolicsányi előadó határozati javaslatának és Sághy Gyula módosításának egyhangúlag történt elfogadásával megtaláltuk a kérdés megoldásának alapjai. Ennélfogva alapos reménységünk van ahoz, hogy a tisztek és a katonai tisztviselők fizetésének rendezése, a határozati javaslatban megjelölt módon nemsokára megtörténik. Az osztrák külügyi vita. Bécs, január 31. Az osztrák delegáció külügyi bizottsága ma folytatta a külügyi költségvetés tárgyalását. Bramars képviselő örömmel üdvözli azt, hogy a külügyminiszter ismételten kijelentette, hogy a Balkánon nem törekszünk territoriális hódításokra, mert e politika Ausztriára nézve túlságosan veszélyes volna. Az eptente-politika macedóniai sikerei nem nagyon örvendetesek és szükségesnek tartja, hogy a legnagyobb erélylyel hozzálássanak az igazsági reform keresztülviteléhez. A szóló macedóniai kormányzó kinevezését igen veszélyesnek tartaná, mert ez Törökországra sérelem volna és komoly konfliktusokra vezethetne. A szultánt a reformakció ellen kifejtett ellentállásában valamely hatalom támogatni látszik. Szól az új vasúti tervről és annak szükségességét hangoztatja, hogy azt kell megakadályozni, hogy e vasutak a többi keleti vasutak mintájára ne jussanak a német bank birtokába. Egyben utal az abban rejlő nagy politikai és gazdasági veszedelemre, amelyet a német kézen lévő Bagdad vasút jelent Ausztriára nézve. Szól ezután a címerkérdésről és a hármasszövetség kérdésével foglalkozik. Megmarad azon régi felfogása mellett, hogy a Németországgal való szövetség csakis Németországra hasznos. Németországnak szüksége van Ausztriára, hogy világpo-