Pesti Napló, 1908. február (59. évfolyam, 28–53. szám)

1908-02-01 / 28. szám

^Bucfapest', szorosFa?T r*-----------------------------------------------------------------­_______ PESTI NA­PL & 1908. február 1* 28. Szára (A becsületügyi reform) . A negye­dikí tételnél Szabó István sürgette a katonai becsü­letügyi reformnak életbeléptetését. (Nézete szerint ez a reform nincs szoros összefüg­gésben a katonai perrendtartással, másrészt a had­ügyminiszter már tavaly kijelentette, hogy a re­form elkészült és csak a honvédelmi miniszterek jelentéseit kell megvárni. Hálás köszönetet mon­dott a hadügyminiszternek azokért a rendeleteiért, amelyeket a párbaj korlátozása tekintetében ki­adott és amelyek alkalmasak arra, hogy elejét véve az erőszakosságnak és visszaéléseknek a párbajt a lehetőségig visszaszorítsák. Schönaich hadügyminiszter nincs abban a h­elyzetben, hogy határozott ígéretet tehessen arra,­­hogy a becsületügyi eljárásra vonatkozó új szabály­­zat már ez évben életbelép, minthogy az e tárgy­ban folytatott tanácskozás még nem ért véget és s az elintézés nem kizárólag tőle függ. (Tiszti létszámemelés és a hegyi tüzér ezr­edek.)­ ­ A Hatodik tételnél Szabó István, Miklós Ödön, Ugrón Gábor és Bernáth Béla többrend­beli részletre nézve kér fölvilágosítást. Gróf Zichy Miklós az újoncok beosztását nem kifogásolja, mert elismeri, hogy a hadügyminisz­ternek ehhez joga van, de kifogásolja ezt a tételt abból az okból, mert ebben szervezeti változások keresztülvitelére kérnek pénzt és mert ezzel is­­tiszti létszámemelés is össze van kötve. Okolicsányi László előadó: Miután ebben a tételben azt látja, hogy hegyi tüzérezredeket fog­nak fölállítani, azt a kérdést intézte a hadügymi­niszterhez, váljon Magyarországon is fognak-e hegyi tüzérezredeket szervezni és mikor fogják föláll­­­ítani a harmincöt gépfegyverosztályt. Schönaich hadügyminiszter mindenekelőtt a tüzérségnél tervezett szervezeti változásokról ad fölvilágosítást. Az elvezényelés körül fölmerült nézeteket teljes mértékben helyesli. Az elvezényel­t eseket a lehetőség szerint korlátozni fogják, azon­­ban mégis olyan szolgálatokról van szó, amelyeket okvetlenül teljesíteni kell. De új véderőtörvényben éppen arról kell gondoskodni, hogy e szolgálatra olyan embereket alkalmazzanak, akik kisegítő szol­gálatok teljesítésére alkalmasak, nehogy olyan em­bereket kelljen elvezényelni, akik a csapatszolgá­latra alkalmasak. Ugyancsak pártolja a miniszter az őrségi szolgálatnak, különösen pedig a Szolgá­lati szabályzatnak az őrségekre vonatkozó részének revízióját. De e tekintetben nehezen áthidalható akadályokat kell leküzdeni. Ezután lovag Krobatin altábornagy a közös Hadügyminiszter nevében beható fölvilágosítást adott az új tüzérségi fölszerelésről. (A tüzérség fejlesztése) Ezután Bakonyi Samu két fölvilágosítást a tü­zérségi szervezet egyes részeit illetőleg. Schönaich Ferenc közös hadügyminiszter Bakonyi kérdésére válaszolva, kijelenti, hogy a tüzérség továbbfejlesztéséről a politikai viszonyokra való tekintettel, ezúttal egyáltalán nem lehet szó. Fölvilágosítást ad továbbá arra a szervezési kérdé­sekre vonatkozólag, várjon a tüzérségnek mint­­hadtest- és hadosztálytüzérségnek, vagy pedig mint kizárólag hadosztály tüzérségnek szervezése előnyösebb-e. Az albizottság a hatodik tételt elfogadja, az­­elnök pedig Krobatin altábornagynak fejtegeté­seiért köszönetét tolmácsolja. (Lótelepek és automobilok) A nyolcadik tételnél, amely a pót­lótelep föl­állítására szükségelt összegeket állapítja meg, gróf Zichy Miklós és Miklós Ödön szólaltak föl. Utóbbi kimutatásokat óhajt arról, hogy mennyire rúg a csikók fölnevelési költsége, azután pedig kéri a hadvezetőséget, hogy a magántenyésztőknek is le­hetőleg nagyobb számban adjanak ki csikókat föl­­nevelésre. Schönaich közös hadügyminiszter kifejtette, hogy a hadvezetőség kedvezőtlen tapasztalatokat tett a magánosoknak fölnevelésre kiadott csi­kókkal. A tizenkettedik tételnél (a vonat- és utász­­rézertárak költségeinek emelkedése) gróf Cziráky Antal a társzekerekre vonatkozólag, Szabó István pedig a teherszállító automobilokra vonatkozólag kért fölvilágosít­ásokat. Schönaich hadügyminiszter megjegyezte, hogy a Hadvezetőségnek nem állanak oly eszközök rendelkezésére, hogy automobilokat nagyobb szám­ban szerezzen be, azt azonban kijelentheti, hogy e had­vezetőség a legnagyobb figyelemmel kíséri az automobil-ipar fejlődését, az automobiloknak a hadiszolgálatban való alkalmazhatóságára tekin­tettel. (A kiszolgált altisztek.) A huszadik tételnél, amely az altiszti jutalom­­d­íjakról szól, Miklós Ödön fölvilágosítást kért a hadügyminisztertől abban az irányban, miképp gondoskodott arról, hogy a kiszolgált altisztek mi­nél inkább megtartassanak a hadsereg számára, mi­után kiváló altisztekre a hadseregnek elsőrangú szüksége van. Most pedig azt tapasztalja, hogy na­gyon szeretnek megválni a csapatoktól. Schönaich hadügyminiszter hangoztatta, hogy az altiszti jutalomdíjak kérdésének lényege az el­látás biztosításában rejlik. Ha megadatik, lesznek majd a hadseregben elegendő számban hosszabb ideig szolgáló altisztek is. A végkielégítés rend­szerét az tette szükségessé, hogy az altiszti igazol­vány a minősítő feltételek szigorítása és egyéb kö­rülmények következtében az altisztnek egyáltalában nem könnyített© meg exisztenciáját, hanem az állá­sokra való hosszú várakozás révén gyakran elvesz­tette hatályát. Arról, mintha a hadvezetőség a régi altisztektől szabadulni kívánna, szó sem lehet. Hoitsy Pál nézete szerint a baj oka az, hogy ezek az altisztek kisebb állásokkal nem elégszenek meg. A legcélszerűbbnek tartja azt, ha kilépéskor bizonyos összeget kapnának kézhez, amelylyel vala­mi polgári foglalkozáshoz foghatnának. Okolicsányi László előadó abban a vélemény­ben van, hogy ezen a bajon csak úgy lehetne ala­posan­­segíteni, ha­ az altisztekről szóló 1873. évi törvény megváltoztatnék, hogy olyan állásokat is kaphassanak, amelyeket most rájuk nézve lehetet­len föltételek miatt el nem érhetnek. Javasolja, hogy az albizottság jelentésébe vétessék föl az az óhaj, hogy a hadügyminiszter a két állam kormá­nyánál tegyen kezdeményező lépéseket az altiszti szolgálatra vonatkozó törvények megváltoztatása iránt. Báró Rudnyánszky József saját tapasztalatai­­ból tudja, hogy az altisztek, midőn polgári alkal­maztatást keresnek, mostoha elbánásban részesül­nek. Az állásokat a kikötött kvalifikáció hiányában nem nyerhetik el, pedig ezen minősítési feltételekre szükség sem volt. Ezzel az altiszteket kizárták, a szolgálat pedig nem nyert semmit. Pártolja Oko­­licsányi javaslatát. Az albizottság a tételt az előadó indítványá­val együtt elfogadta. (A letárgyalt költségvetés.­ A rendes szükséglet tárgyalásánál Schönaich hadügyminiszter a budgetírozás módjára nézve ad felvilágosításokat. A rendkívüli költségnél Okolicsányi László kéri a hadügyminisztert, hogy a puska- és lőpor kiegészítését egészen a magániparnál szerezze be. Szabó István: Azt kívánja, hogy a legénység előzetes életmódjára legyenek tekintettel. Ezzel a bizottság az 1908. évi hadügyi költség­­vetést egészen letárgyalta. Miklós Ödön köszönetet mond a hadügymi­niszternek nyílt, őszinte és korrekt nyilatkozataiért. A bizottság ülése itt véget is érte­­A tengerészeti paranc­iok válaszai. A hadügyi albizottság tegnapi ülésén tárgyal­ták a tengerészeti parancsnokság válaszait is a ma­gyar delegáció határozataira. Az első választ, mely a zászló­ és jelvényk­érdés rendezésére vonatkozik, tudomásul vették azzal, hogy ezt a kérdést egészen a hadügyminiszter ha­táskörébe utalták át. A második válasz felett, mely a tengerészeti aka­démián a magyar nyelv kötelező tanításáról szól, névszerinti szavazás volt s azt Kmety Károly kivé­telével elfogadták. Kmety külön véleményt jelen­tett be. A harmadik választ, mely az építendő négy új hadihajó költségeire vonatkozik, abban az értelem­ben tartották fenn, hogy most a 16,2 millió koro­nás második részletet csak az alatt a feltétel alatt adhatják meg, ha a magyar állam jogai a magyar nyelv, zászlók, jelvények s a magyar állampolgárok­nak a közös hadseregben való felhasználása tekinte­tében érvényesülni fognak. Apróbb ülések. A magyar delegáció zárószámadási albizottsága ma délután gróf Zichy János elnökletével ülést tartott, amelyen Wekerle Sándor, Jekelfalussy La­jos, gróf Zichy Aladár, báró Burián István közös pénzügyminiszter, Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök és Okrugi­ osztályfőnök is résztvettek. Nagy Emil előadó: Felhatalmazást kér arra, hogy a plánumban is előterjeszthesse azt a kérését, hogy a jövőben a zárszámadásokkal foglalkozzék a delegáció először. Gróf Thorotzkay Miklós, Miklós Ödön és Okolicsányi László felszólalásai után az albizott­ság megbízza Nagy Emilt, hogy a plénumban ter­jessze elő ezt a felfogását. Áttérve a napirendre. Nagy Emil előadó is­merteti a zárszámadások általános eredményét. A külügyminisztérium zárószámadását az albi­zottság vita nélkül jóváhagyta. Az előadó a hadügyminisztérium zárószámadá­saiban már évek óta állandóan mutatkozó hiteltúl­­lépésekre nézve kér a hadvezetőségtől felvilágosítást. A kérdéseikre Okrugh­ és Hoffmann osztály­főnökök megadják a kívánt felvilágosításokat. Ezután a hiteltúllépéseket egyenként tár­gyalták.­­ A I—XXVII. címig a felmentést az előadó lát­oítványa értelmében megadták. Ezután az albizottság a haditengerészetnél mu­tatkozó hitel túllépéseket tárgyalta. A haditengerészet zárószámadásait többek megjegyzése és a Lucich sorhajóhadnagy­­által előterjesztett szakszerű felvilágosítások után az al­bizottság szintén jóváhagyta. Jóváhagyta a többi tárcák túlkiadásait is és nyomban hitelesítette az albizottság jelentését. (Az élelmezési albizottság.) A zárszámadási albizottság ülése után ma este­ Hat órakor a hadügyi albizottság által kiküldött élelmezési szűkebb albizottság tartott ülést, amelyen Miklós Ödön ismertetése alapján beható tárgyalás alá vették a hadsereg szükségleteinek XXII. (ter­mészetbeni élelmezés), XXII. (legénységi közétke­zés) és XXIV. (ruha- és ágyneműek) címeit. Az élelmezési Szűkebb bizottság jelentését a hadügyi albizottságnak kedd­en, február hó 4-én este hat órakor tartandó ülése elé terjesztik jóvá­hagy­ás végett. (A tengerészeti jelentés.) A magyar delegáció tengerészeti albizottsága ma délután fél négy órakor ülést tartott, amelyen­ gróf Thorotzkai Miklós elnökölt. Az ülésen vita nélkül hitelesítették a gróf Majláth Géza előadó által előterjesztett jelentést. A tiszti fizetések emelése. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: Báró Becl miniszterelnök, Schönaich közös hadügy­miniszter és Korytowski pénzügyminiszter ma tárgyalást kezdtek az osztrák delegáció had­ügyi albizottságának tagjaival, akik tudvalevő­leg elhatározták, hogy támogatni fogják az urak háza jobb pártjának a tiszti fizetések eme­lése céljából indított akcióját, még­pedig nem demonstratív határozati javaslat formájában, hanem többségi határozattal, amelyben ki fog­ják mondani, hogy a tisztek fizetésének emelé­sét azonnal kívánják. Ha pedig a magyar de­legáció nem lesz hajlandó hasonló határozatra, az osztrák hadügyi albizottság ezért a felelős­séget a magyar delegáció tagjaira hárítja. A bécsi veremdenblatt4 mai száma Schönaich hadügyminiszternek a katonatisztek fizetésrendezése dolgában tett nyilatkozatát közli. A miniszter ezt mondta a lap munka­társának : " A katonatisztek és a katonai tisztvise­lők fizetésemelésének meghiúsulásáról szó sem lehet. Ellenkezőleg: Okolicsányi előadó hatá­rozati javaslatának és Sághy Gyula módosítá­sának egyhangúlag történt elfogadásával meg­találtuk a kérdés megoldásának alapjai. Ennél­fogva alapos reménységünk van ahoz, hogy a tisztek és a katonai tisztviselők fizetésének rendezése, a határozati javaslatban megjelölt módon nemsokára megtörténik. Az osztrák külügyi vita. Bécs, január 31. Az osztrák delegáció külügyi bizottsága ma folytatta a külügyi költségvetés tárgyalását. Bramars képviselő örömmel üdvözli azt, hogy a külügyminiszter ismételten kijelentette, hogy a Balkánon nem törekszünk territoriális hódításokra, mert e politika Ausztriára nézve túlságosan ve­szélyes volna. Az eptente-politika macedóniai si­kerei nem nagyon örvendetesek és szükségesnek tartja, hogy a legnagyobb erélylyel hozzálássanak az igazsági reform keresztülviteléhez. A szóló ma­cedóniai kormányzó kinevezését igen veszélyesnek tartaná, mert ez Törökországra sérelem volna és komoly konfliktusokra vezethetne. A szultánt a reformakció ellen kifejtett ellentállásában vala­mely hatalom támogatni látszik. Szól az új vasúti tervről és annak szükségességét hangoztatja, hogy azt kell megakadályozni, hogy e vasutak a többi keleti vasutak mintájára ne jussanak a német bank birtokába. Egyben utal az abban rejlő nagy politikai és gazdasági veszedelemre, amelyet a német kézen lévő Bagdad vasút jelent Ausztriára nézve. Szól ezután a címerkérdésről és a hármasszövetség kérdésével foglalkozik. Megmarad azon régi fel­fogása mellett, hogy a Németországgal való szö­vetség csakis Németországra hasznos. Német­országnak szüksége van Ausztriára, hogy világpo-

Next