Pesti Napló, 1908. május (59. évfolyam, 106–131. szám)
1908-05-01 / 106. szám
Budapest, péntek 2008. május 106. szám 4 _________PESTI RAPK&_______ becsületes és korrekt embernek tartom. Ha a helyében lennék, a per letárgyalása után magam kérnék fegyelmit. Biztos, hogy a Kúria olyan elégtélt ad neki, mint a pinty. S akkor jól fest ennek a szakreferensnek az úgyis rongyos tekintélye. Justh Gyula is részt vett a vitában: — Nevetséges még föltevésnek is, hogy a kormány beleavatkozzék a per tárgyalásába. De az is igaz, hogy Zsitvay nem elég tárgyilagos. Valaki azután új jelszót dobott az úgyis izgatott csoportok közé: — Zsidókérdés az egész! — mondta. — Igen — erősítette meg Fernbach József — azt csináltak a dologból. A zsidók erőpróbát akarnak tartani. Pillanat alatt általános ott ez a hang, csak Nagy Emil mondta nevetve: — Eddig Zsitvay ellen mindig az volt a kifogás, hogy klerikális és antiszemita. Most egyszerre ő a zsidó apostol. Mulatságosak vagytok! Szatmári Mór magából kikelten tiltakozott az új nézőpont ellen: — Vagyok olyan egyéniség — mondta — mint Sándor Pál. Ha ő szamárságot csinál, miért azonosítjátok az összes zsidókat vele? — Hűen zsidó kellenetek, mint te! — szólt erre elismerőleg Tolnay Lajos. Sándor Pálnak, aki szintén ott volt a folyosón, sokan szemrehányást tettek, miért keverte a pogromról szóló történetet a dologba: — Lelkiismeretem szerint cselekedtem, — válaszolta ez —e csak saját lelkiismeretemnek vagyok felelős. — Ha te nem tartod pártosnak Zsitvay eljárását? — kérdezték tőle. — Amíg a per lezárva nincs, magyar bíróról én nem mondok kritikát — fekete Sándor — Százszor is mondhatod — szólt erre nevetve Ráth Endre — hogy zsidó vagy. Olyan furfangos vagy, hogy a luteránosok is irigykedhetnek rád. Kállay Tamásnak Zsitvay modora ellen volt kifogása. — Andrássyt, Nákót leülteti, megexcellenziásra — mondta — a volt igazságügyminiszternek pedig azt mondja: kegyed. Hát eljárás ez? Bródy Ernő erre emlékeztetett a Tisza István—Fényes László-perre, melyen szintén Zsitvay Leó elnökölt. ------ Védőbeszédemet — mondta Bródy — ezzel kezdtem, ami gróf Tisza István miniszterelnök úr személyét illeti... Erre Zsitvay csöngetett, félbeszakított s azt mondta: Ne tessék a főmagánvádló urat miniszterelnöknek nevezni, ez a minősége itt nem játszik szerepet. Ennyire pártatlan ember Zsitvay. — Ki kell emelni ezt az embert az elnöki székből! — foglalta össze a véleményeket Laehne Hugó. Zsitvay, Lengyel, Sándor Pál mind össze vannak tanulva. Gaál Gaszton ezt mondta: — Az bizonyos, hogy ez uán a tárgyalás után a becsületét senki nem keresi a bíróságnál. ott a vádlókból vádlottak lesznek. Én legalább — ezzel kivette zsebéből a revolverét — ezzel veszek magamnak elégtételt. Ha lelövöm, aki bántott, az esküdtek úgyis fölmentenek... Igen szép teória, ha törvényhozó hirdeti.. A viharos lármában megállapodnak abban, hogy Polónyi tiszteletére fáklyásmenetet fognak rendezni. Ebből a szép ovációból ízelítőt már mai ülésen adtak: két alkalommal is lelkesedéssel megéljenezték a függetlenségi képviselők Polónyi Gézát. Andrássy Gyula száraz mosolylyal megcsóválta erre a fejét, de csöppet sem lepte meg az érzelmeknek ez a spontán kitörése, így van ez jól, ahogy van. A zajos jelenetek különben folytatódtak a függetlenségi pártkörben, ahol Kossuth Ferenc is részt vett a Polónyi-ügy megbeszélésében. A miniszter állítólag — természetesen viharos helyeslés közben — ezt a megjegyzést tette: — Polónyi akkor is rehabilitálva lesz, ha Lengyelt fölmentik, annyira pártos volt a per vezetése. Függetlenségi képviselők beszélték, hogy Polónyi Géza ma több függetlenségi képviselőnek, aki meglátogatta, sírva borult a nyakába. — Boldoggá tesz — monda — a ti nagy szimpátiátok. Most már megmondhatom, hogy csak azért léptem ki a függetlenségi pártból, mert kerülni akartam azt a látszatot, hogy perem a kormány támogatásával folyik. Az ítélet kihirdetése után — bármilyen is lesz az — visszalépek a pártba s aktív részt veszek a politikában. Ez az ígéret nagyon megcsappantotta a Royal-klub lelkesedését. Polónyi különben úgy nyilatkozott, hogy holnap már ő is előáll a bombákkal , olyan súlyos leleplezései lesznek, melyek fölötte kellemetlenül érinthetik gróf Andrássy Gyulát is. Budapest, április 30. Ferenc Ferdinand kabinetirodája. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. A Neue Freie Presse beavatott helyen arról éresül, hogy Ferenc Ferdinand trónörökös már legközelebb külön katonai kabinetirodát fog kapni, amelynek vezetésével a vezérkar egy magasabb rangú tagja lesz megbízva. A trónörökös már egy idő óta intézi az uralkodó utasításai szerint a katonai kabinetiroda útján a felség elé kerülő katonai ügyek legnagyobb részét. A kápolnai választás. A függetlenségi párt a Samassa János lemondásával megüresedett kápolnai kerületben Maczky Emil vármegyei főjegyzőt jelölte. Ellene a balpárt állít jelöltet. A zombori szabadelvű párt, Zomborból táviratoztak. Tegnap a volt szabadelvű párt számos tagja értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a régi szervezetet továbbra is fentartják és hogy a megyei ügyek intézésében tevékeny részt vesznek. Az egybegyűlt értekezlet a párt elnökévé Latinovits János főrendiházi tagot, társelnökökké Latinovits Pál nyugalmazott főispánt és Dangyevszky István nagybirtokost, jegyzővé Pasztrovics János zombori ügyvédet választotta meg. Azután megalakult a végrehajtó bizottság, amelynek tagjai lettek dr. Molnár Károly, Lelbach László, Dungyerszky Gedeon, dr. Récsey Ede, ifj. Szemző Gyula és legifj. Szemző István. Végül megalakult a 18 tagból álló választmány és az 50 tagból álló nagybizottság. Az osztrák helyzet Bécsből jelenti tudósítónk. A belpolitikai helyzet még mindig válságos. Báró Beck miniszterelnök felvilágosításaival és ígéreteivel a csehországi német képviselők egyáltalán nem érik be, noha a miniszterelnök kilátásba helyezte, hogy erélyes intézkedéseket fog tenni a német belső hivatalos nyelv érvényesülése céljából az egész vonalon. Azt azonban nem ígérte meg a miniszterelnök, hogy hatályon kívül helyezi Rynesch udvari tanácsosnak, a prágai főtörvényszék alelnökinek hatrendbeli sérelmes döntését s a német képviselők sürgeti erre a kormányt. Azzal fenyegetőznek a német táborban, hogy ha hétfőig a miniszterelnök nem tesz kielégítő nyilatkozatot, akkor a német miniszterek le fognak mondani. A kormányhoz közelálló körökben mégis optimisztikusan ítélik meg a helyzetet s azt állítják, hogy a jövő keddig el fognak simulni az ellentétek. Az új angol miniszterelnök programmja Londonból jelenik. A liberális párt tagjai a reformklubban Asquith miniszterelnök üdvözlésére gyűlést tartottak, amelyen Asquith is beszédet k"mondott. Ebben kifejtette, hogy a liberális párt léttitkát csak buzgó tevékenységében lehet megtalálni. Új programairól, vagy politikai változásról mit sem szól. Politikája védi a szabad kereskedelem elvét és a nevelésügyre fordít nagy figyelmet. Asquith jelezte, hogy a költségvetési tárgyalások folyamán az aggkori biztosítás kérdése is szóba jö. A humerule-kérdést nem említette. A horvát gyorsírók. A horvát képviselők nevében Medakovics Bogdán elnök ma Justh Gyula képviselőházi elnökhöz azt a kérést intézte, hogy a költségvetési vita tartamára kellő számú horvát gyorsíró alkalmazásáról gondoskodjék. A horvát képviselők ugyanis a költségvetési vitában részt akarnak venni és kívánják, hogy beszédeiket a hivatalos naplóban közzétegyék. A legutóbbi ülésszakban a horvát gyorsírókat egyéb okokon kívül főleg a jelentékeny költségek miatt nem alkalmazták újra. Amennyiben a költségtöbblet lenne az akadálya annak, hogy a horvát gyorsírók a vita tartamára ismét alkalmaztassanak, a horvát képviselők kijelentették, hogy a költségekhez szükség esetére hozzájárulnak. Justh Gyula Medakovics kérésére azzal válaszolt, hogy ma nem ér rá az ügygyel foglalkozni, hanem kedden meg fogja beszélni az ügyet a horvát képviselőkkel. A nagy per. •• Polónyi és Lengyel harca. — (Negyedik nap.) Budapest* április 30. A tegnapi nap izgalmai után a tárgyalás mai délelőttje mintha nem lenne olyan érdekes, mint az előző napoké. Dr. Oschwindt György, a Gschwindt-gyár igazgatóságának a tilgja ismertette a gyár kényszer-kitelepítésére irányuló akció részleteit. A gyár — amint előadásából kitetszik — a kitelepítés keresztülvitelét Polónyi Gézára bízta. Olyan szerződést kötött vele, hogy az akció megkezdésekor kétezer koronát ad neki és ha sikerül a dolog, még külön nyolcezer korona honoráriumot kap. A pénzügyminisztériumnak azonban az volt az álláspontja ebben a dologban, hogy a Gschwindt-gyár csak akkor tarthatja meg eddig élvezett szeszkontingensét, ha a hatóság kényszer útján telepíti ki a gyárat. Megindult tehát az akció a kényszerkitelepítés érdekében. Népgyűlést tartottak, hogy a gyár füstös és tűzveszélyes, tehát ki kell telepíteni. Ezenkívül dr. Havass Dezső volt fővárosi bizottsági tag, aki akkoriban egyúttal — amint a mai tárgyaláson kiderült — felügyelő bizottsági tagja, ma pedig igazgatósági tagja volt a Gschwindtgyár részvénytársaságnak, interpellált a főváros közgyűlésén a kitelepítés dolgában. De a kényszerkitelepítés mégis nehezen ment. Halmos János polgármester nem mert belemenni a kényszerkitelepítésbe, mert félt, hogy a fővárosnak a kisajátítási eljárást kellene megindítani, ami — tekintettel arra, hogy Polónyi volt a dolog mozgatója — nagy anyagi veszedelemmel fenyegette a fővárost. A főváros ugyanis egy ilyen dologban már nagyon megégette az ujját. Polónyi azonban nem riadt meg az akadályoktól és a darabant idők fénykorában, akkor, amikor arról vitatkoztak a kerületek bizalmi emberei, hogy a főváros pénztárához befizetett adókat beszolgáltassa-e a polgármester a törvénytelen kormánynak, mikor arról volt szó, hogy Halmos Jánost a kormány minden pillanatban felfüggesztheti. Polónyi akkor forszírozta a kitelepítés ügyét a deprimált polgármesternél. Sőt Hűvös Józsefet is fölkérte, hogy kerületével támogassa a Gschwindt-ügyet. A tárgyalás mai délelőttjén felolvastatta az elnök Popovics Sándor pénzügyminiszteri államtitkár vallomását is, aki elmondta a vizsgálóbíró előtt, hogy Halmos János polgármester tényleg szóvá tette előtte a kényszerkitelepítés dolgát. A délutáni tárgyalást teljesen lefoglalta dr. Vázsonyi Vilmos védőügyvéd beszéde. A bizonyítás eddigi anyaga kimerült és Vázsonyi négyórás beszédben indítványt tett a bizonyítás kiegészítésére vonatkozóan. Vázsonyi abból a felfogásból indult ki, hogy Lengyel Zoltán a Beke-ügyön kívül nemcsak az inkriminált cikkben foglalt öt ügyben vádolta Polónyit, hanem azzal, hogy Polónyi fővárosi bizottsági tagságát jogtalan vagyonszerzésre használta fel. Lengyel akkor csak példaként említette föl azt az öt esetet, a két villanyost, a Cséryt, Gschwindtet és Dunagőzhajózásit, de bizonyíthat bármi más esettel is, ami a városházzal összefüggésben van, bizonyíthat Polónyi egész városi múltjával. És Vázsonyi egész sereg esetet jelentett a Polónyi városházi múltjából, amit csak ezután akar bizonyítani. Igen súlyos dolgok vannak ez esetek között, kioszkbérleti ügyek, kétszáz aranyak, amelyeket Polónyi egy marhabizományostól kért fővárosi bizottsági tagok vesztegetésére, hirdetőoszlop-ügyek és — ez egy igen éredekes, de igen visszataszító fejezet — lánykereskedelmi ügyek. Vázsonyi nem szenvedélyeskedett, csak eseteket mondott el négy óra hosszat, borzasztó eseteket, amelyeket Polónyi szótlanul, némán volt kénytelen végighallgatni. Délután háromtól este hétig szüntelenül a Polónyi múltjából adott elő adalékokat a védő. Este hét órára pedig befejeződött a tárgyalás. Ez a ma elmondott kor- és erkölcsrajz vasárnapig — szombaton nem jelennek