Pesti Napló, 1908. május (59. évfolyam, 106–131. szám)

1908-05-01 / 106. szám

Budapest, péntek 2008. május­­ 106. szám 4 _________PESTI RAPK&_______ becsületes és korrekt embernek tartom. Ha a helyében lennék, a per letárgyalása után ma­gam kérnék fegyelmit. Biztos, hogy a Kúria olyan elégté­lt ad neki, mint a pinty. S akkor jól fest ennek a szakreferensnek az úgyis ron­gyos tekintélye. Justh Gyula is részt vett a vitában: — Nevetséges még föltevésnek is, hogy a kormány beleavatkozzék a per tárgyalásába. De az is igaz, hogy Zsitvay nem elég tár­gyilagos. Valaki azután új jelszót dobott az úgyis izgatott csoportok közé: — Zsidókérdés az egész! — mondta. — Igen — erősítette meg Fernbach Jó­zsef — azt csináltak a dologból. A zsidók erő­próbát akarnak tartani. Pillanat alatt általános ott ez a hang, csak Nagy Emil mondta nevetve: — Eddig Zsitvay ellen mindig az volt a kifogás, hogy klerikális és antiszemita. Most egyszerre ő a zsidó apostol. Mulatságosak vagytok! Szatmári Mór magából kikelten tiltakozott az új nézőpont ellen: — Vagyok olyan egyéniség — mondta — mint Sándor Pál. Ha ő szamárságot csinál, miért azonosítjátok az összes zsidókat vele? — Hűen zsidó kellene­tek, mint te! — szólt erre elismerőleg Tolnay Lajos. Sándor Pálnak, aki szintén ott volt a­ fo­lyosón, sokan szemrehányást tettek, miért ke­verte a pogromról szóló történetet a dologba: — Lelkiismeretem szerint cselekedtem, — válaszolta ez —­e csak saját lelkiismeretemnek vagyok felelős. — Ha te nem tartod pártosnak Zsitvay eljárását? — kérdezték tőle. — Amíg a per lezárva nincs, magyar bí­róról én nem mondok kritikát — fekete Sándor — Százszor is mondhatod — szólt erre nevetve Ráth Endre — hogy zsidó vagy. Olyan furfangos vagy, hogy a luteráno­sok is irigy­kedhetnek rád. Kállay Tamásnak Zsitvay modora ellen volt kifogása. — Andrássyt, Nákót leülteti, megexcel­­lenziásra — mondta — a volt igazságügymi­niszternek pedig azt mondja: kegyed. Hát el­járás ez? Bródy Ernő erre emlékeztetett a Tisza István—Fényes László-perre, melyen szintén Zsitvay Leó elnökölt. ------ Védőbeszédemet — mondta Bródy — ezzel kezdtem, ami gróf Tisza István minisz­terelnök úr személyét illeti... Erre Zsitvay csöngetett, félbeszakított s azt mondta: Ne tes­sék a főmagánvádló urat miniszterelnöknek nevezni, ez a minősége itt nem játszik szerepet. Ennyire pártatlan ember Zsitvay. — Ki kell emelni ezt az embert az elnöki székből! — foglalta össze a véleményeket Laehne Hugó. Zsitvay, Lengyel, Sándor Pál mind össze vannak tanulva. Gaál Gaszton ezt mondta: — Az bizonyos, hogy ez uán a tárgyalás után a becsületét senki nem keresi a bíróság­nál. ott a vádlókból vádlottak lesznek. Én leg­alább — ezzel kivette zsebéből a revolverét — ezzel veszek magamnak elégtételt. Ha lelövöm, aki bántott, az esküdtek úgyis fölmentenek... Igen szép teória, ha törvényhozó hirdeti.. A viharos lármában megállapodnak ab­ban, hogy Polónyi tiszteletére fáklyásmenetet fognak rendezni. Ebből a szép ovációból ízelítőt már­­ mai ülésen adtak: két alkalommal is lel­kesedéssel megéljenezték a függetlenségi kép­viselők Polónyi Gézát. Andrássy Gyula száraz mosolylyal megcsóválta erre a fejét, de csöp­pet sem lepte meg az érzelmeknek ez a spontán kitörése, így van ez jól, ahogy van. A zajos jelenetek különben folytatódtak a függetlenségi pártkörben, ahol Kossuth Ferenc is részt vett a Polónyi-ügy megbeszélésében. A miniszter állítólag — természetesen viharos helyeslés közben — ezt a megjegyzést tette: — Polónyi akkor is rehabilitálva lesz, ha Lengyelt fölmentik, annyira pártos volt a per vezetése. Függetlenségi képviselők beszélték, hogy Polónyi Géza ma több függetlenségi képviselő­nek, aki meglátogatta, sírva borult a nyakába. — Boldoggá tesz — monda — a ti nagy szimpátiátok. Most már megmondhatom, hogy csak azért léptem ki a függetlenségi pártból, mert kerülni akartam azt a látszatot, hogy pe­rem a kormány támogatásával folyik. Az íté­let kihirdetése után — bármilyen is lesz az — visszalépek a pártba s aktív részt veszek a po­litikában. Ez az ígéret nagyon megcsappantott­a a Royal-klub lelkesedését. Polónyi különben úgy nyilatkozott, hogy holnap már ő is előáll a bombákkal , olyan sú­lyos leleplezései lesznek, melyek fölötte kelle­metlenül érinthetik gróf Andrássy Gyulát is. Budapest, április 30. Ferenc Ferdinand kabinetirodája. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. A Neue Freie Presse beavatott helyen arról éresül, hogy Fe­renc Ferdinand trónörökös már legközelebb külön katonai kabinetirodát fog kapni, amely­nek vezetésével a vezérkar egy magasabb rangú tagja lesz megbízva. A trónörökös már egy idő óta intézi az uralkodó utasításai szerint a ka­tonai kabinetiroda útján a felség elé kerülő katonai ügyek legnagyobb részét. A kápolnai választás. A függetlenségi párt a Samassa János lemondásával megüresedett kápol­nai kerületben Maczky Emil vármegyei főjegyzőt jelölte. Ellene a balpárt állít jelöltet. A zombori szabadelvű párt, Zomborból távira­toztak. Tegnap a volt szabadelvű párt számos tagja értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a régi szervezetet továbbra is fen­tartják és hogy a megyei ügyek intézésében tevékeny részt vesznek. Az egybegyűlt értekezlet a párt elnökévé Latino­­vits János főrendiházi tagot, társelnökökké Lati­­novits Pál nyugalmazott főispánt és Dangyevszky István nagybirtokost, jegyzővé Pasztrovics János zombori ügyvédet választotta meg. Azután meg­alakult a végrehajtó­ bizottság, amelynek tagjai lettek dr. Molnár Károly, Lelbach László, Dun­­gyerszky Gedeon, dr. Récsey Ede, ifj. Szemző Gyula és legifj. Szemző István. Végül megalakult a 18 tagból álló választmány és az 50 tagból álló nagybizottság. Az osztrák helyzet­ Bécsből jelenti tudósí­tónk. A belpolitikai helyzet még mindig válságos. Báró Beck miniszterelnök felvilágosításaival és ígé­reteivel a csehországi német képviselők egyáltalán nem érik be, noha a miniszterelnök kilátásba he­lyezte, hogy erélyes intézkedéseket fog tenni a né­met belső hivatalos nyelv érvényesülése céljából az egész vonalon. Azt azonban nem ígérte meg a mi­niszterelnök, hogy hatályon kívül helyezi Rynesch udvari tanácsosnak, a prágai főtörvényszék alelnö­kinek hatrendbeli sérelmes döntését s a német kép­viselők sürgeti erre a kormányt. Azzal fenyegetőz­nek a német táborban, hogy ha hétfőig a miniszter­elnök nem tesz kielégítő nyilatkozatot, akkor a né­met miniszterek le fognak mondani.­ A kormányhoz közelálló körökben mégis optimisztikusan ítélik meg a helyzetet s azt állítják, hogy a jövő keddig el fog­nak simulni az ellentétek. Az új angol miniszterelnök programmja­ Lon­donból jelen­ik. A liberális párt tagjai a reform­klubban Asquith miniszterelnök üdvözlésére gyűlést tartottak, amelyen Asquith is beszédet k"mondott. Ebben kifejtette, hogy a liberális párt lét­titkát csak buzgó tevékenységében lehet megtalálni. Új programairól, vagy politikai változásról mit sem szól. Politikája védi a szabad kereskedelem elvét és a nevelésügyre fordít nagy figyelmet. Asquith jelezte, hogy a költségvetési tárgyalások folyamán az aggkori biztosítás kérdése is szóba jö. A hu­­merule-kérdést nem említette. A horvát gyorsírók. A horvát képviselők ne­vében Medakovics Bogdán elnök ma Justh Gyula képviselőházi elnökhöz azt a kérést intézte, hogy a költségvetési vita tartamára kellő számú horvát gyorsíró alkalmazásáról gondoskodjék. A horvát képviselők ugyanis a költségvetési vitában részt akarnak venni és kívánják, hogy beszédeiket a hi­vatalos naplóban közzétegyék. A legutóbbi ülésszak­ban a horvát gyorsírókat egyéb okokon kívül főleg a jelentékeny költségek miatt nem alkalmazták újra. Amennyiben a költségtöbblet lenne az aka­dálya annak, hogy a horvát gyorsírók a vita tar­tamára ismét alkalmaztassanak, a horvát képvise­lők kijelentették, hogy a költségekhez szükség ese­tére hozzájárulnak. Justh Gyula Medakovics kéré­sére azzal válaszolt, hogy ma nem ér rá az ügygyel foglalkozni, hanem kedden meg fogja beszélni az ügyet a horvát képviselőkkel. A nagy per. •• Polónyi és Lengyel harca. —­ (Negyedik nap.) Budapest* április 30. A tegnapi nap izgalmai után a tárgyalás mai délelőttje mintha nem lenne olyan érde­kes, mint az előző napoké. Dr. Oschwindt György, a Gschwindt-gyár igazgatóságának a tilg­ja ismertette a gyár kényszer-kitelepítésére irányuló akció részleteit. A gyár — amint elő­adásából kitetszik — a kitelepítés keresztül­vitelét Polónyi Gézára bízta. Olyan szerződést kötött vele, hogy az akció megkezdésekor két­ezer koronát ad neki és ha sikerül a dolog, még külön nyolcezer korona honoráriumot kap. A pénzügyminisztériumnak azonban az volt az álláspontja ebben a dologban, hogy a Gschwindt-gyár csak akkor tarthatja meg ed­dig élvezett szeszkontingensét, ha a hatóság kényszer útján telepíti ki a gyárat. Megindult tehát az akció a kényszerkitelepítés érdekében. Népgyűlést tartottak, hogy a gyár füstös és tűz­veszélyes, tehát ki kell telepíteni. Ezenkívül dr. Havass Dezső volt fővárosi bizottsági tag, aki akkoriban egyúttal — amint a mai tár­gyaláson kiderült — felügyelő bizottsági tagja, ma pedig igazgatósági tagja volt a Gschwindt­­gyár részvénytársaságnak, interpellált a fővá­ros közgyűlésén a kitelepítés dolgában. De a kényszerkitelepítés mégis nehezen ment. Hal­mos János polgármester nem mert belemenni a kényszerkitelepítésbe, mert félt, hogy a fő­városnak a kisajátítási eljárást kellene megin­dítani, ami — tekintettel arra, hogy Polónyi volt a dolog mozgatója — nagy anyagi vesze­delemmel fenyegette a fővárost. A főváros ugyanis egy ilyen dologban már nagyon meg­égette az ujját. Polónyi azonban nem riadt meg az akadályoktól és a darabant idők fény­korában, akkor, amikor arról vitatkoztak a ke­rületek bizalmi emberei, hogy a főváros pénz­tárához befizetett adókat beszolgáltassa-e a polgármester a törvénytelen kormánynak, mi­kor arról volt­ szó, hogy Halmos Jánost a kor­mány minden pillanatban felfüggesztheti. Po­lónyi akkor forszírozta a kitelepítés ügyét a deprimált polgármesternél. Sőt Hűvös Józse­fet is fölkérte, hogy kerületével támogassa a Gschwindt-ügyet. A tárgyalás mai délelőttjén felolvastatta az elnök Popovics Sándor pénz­ügyminiszteri államtitkár vallomását is, aki elmondta a vizsgálóbíró előtt, hogy Halmos János polgármester tényleg szóvá tette előtte a kényszerkitelepítés dolgát.­­ A délutáni tárgyalást teljesen lefoglalta dr. Vázsony­i Vilmos védőügyvéd beszéde. A bizonyítás eddigi anyaga kimerült és Vázsonyi négyórás beszédben indítványt tett a bizonyí­tás kiegészítésére vonatkozóan. Vázsonyi abból a felfogásból indult ki, hogy Lengyel Zoltán a Beke-ügyön kívül nemcsak az inkriminált cikk­ben foglalt öt ügyben vádolta Polónyit, hanem azzal, hogy Polónyi fővárosi bizottsági tagságát jo­gtalan vagyonszerzésre használta fel. Lengyel akkor csak példaként említette föl azt az öt esetet, a két villanyost, a Cséryt, Gschwindtet és Dunagőzhajózásit, de bizonyíthat bármi más esettel is, ami a városházzal összefüggés­ben van, bizonyíthat Polónyi egész városi múlt­jával. És Vázsonyi egész sereg esetet jelentett a Polónyi városházi múltjából, amit csak ez­után akar bizonyítani. Igen súlyos dolgok van­nak ez esetek között, kioszkbér­leti ügyek, két­száz aranyak, amelyeket Polónyi egy marha­­bizományostól kért fővárosi bizottsági tagok­­ vesztegetésére, hirdetőoszlop-ügyek és — ez egy igen éredekes, de igen visszataszító feje­zet — lánykereskedelmi ügyek. Vázsonyi nem szenvedélyeskedett, csak eseteket mondott el négy óra hosszat, borzasztó eseteket, amelyeket Polónyi szótlanul, némán volt kénytelen végig­hallgatni. Délután háromtól este hétig szün­telenül a Polónyi múltjából adott elő adaléko­kat a védő. Este hét órára pedig befejeződött a tárgyalás. Ez a ma elmondott kor- és erkölcs­­rajz vasárnapig — szombaton nem jelennek

Next