Pesti Napló, 1908. szeptember (59. évfolyam, 209–234. szám)
1908-09-01 / 209. szám
2 Budapest, kedd ___________PESTI NAPLÓ. 209. szára 1908. szeptember , amelyet megjárni lehetetlenség. És amit akkor a függetlenségi párt ellenében mondott és amit Fejérváry három szóban velős rövidséggel kifejezett, azt ma Apponyi megismétli és mint egyedül üdvözítő igazságot hirdeti. Pater peccavi! De nem halljuk a culpát. Hol maradt az őszinte vallomás, hogy a függetlenségi keresztség felvétele is tévedés volt és hogy ez sem az, amely üdvösséget teremt? Apponyi ma keserű lelki állapotban lehet, önmagában tisztán láthatja, hogy a sok párt-, programm- és elváltoztatás dacára, amelyet politikai pályafutása alatt végig csinált, még mindig nem találta meg a pártot és a programmot, amelyet őszintén tudna szolgálni és hogy ma a gondolatok éppen olyan bukfencezését kell végig produkálnia, mint november tizennyolcadikén, mikor a függetlenségi politika egyedülvalóságát kellett megindokolnia. Akkor a reménytelenség zátonyán hajótörést szenvedett harcos fájdalmas rezignációja ösztökélte, ma a révbe jutott hajós nyugalomra és biztonságra törekvő vágyakozása hajtja az újabb tévedés kinyilatkoztatására. Fejérváry megelégedetten mosolyoghat. Apponyi az, aki őt igazolja! A korlátlan lehetetlenségek időszakában is éppen eléggé meglepő esemény. Budapest, augusztus 31. Burián a királynál, Ischlből jelentik: Báró Burián közös pénzügyminiszter tegnap délelőtt tizenegy órakor félórás kihallgatáson jelent meg a király előtt. Burián délután részt vett az udvari ebéden és éjjel tizenkét órakor ismét elutazott Iseidből. Burián úgy nyilatkozott, hogy a kihallgatásnak nincsen szokatlan politikai karaktere. Mint minden évben boszniai utazásom előtt, monvaszság kell ehez a rohanáshoz, hogy előre jussanak, hogy az utánuk rohanók el ne tiporják. Mert, aki egyszer lenn van, az többé föl nem kelhet. Millió láb gázol rajta végig és a sereg mögött jövő rendőrök és halottszállítók közönynyel, megindulás nélkül viszik az ingyenhalottak helyére, hová a kivégzetteket és ismeretlen holtakat viszik, a temető árkába, az országút szélére, a pottersfieldre. György gróf uj életet kezdeni jött Newyorkba. —Jó napot kívánok!... Hogy van?... Nézzen már ide! — hangzott váratlanul felém Atlantic Cityben a board-walkon. — Maga az?.... Ez aztán a szerencse! — és melegen ráztam meg a kezét egy budapesti színésznőnek, kit nyugtalan vére elüldözött a mi kis világunkból. Szerepelni akar, érvényesülni, nem bírja elviselni az otthoni protekciót, a mellőzést s ezért előbb kivándorolt Angliába, majd Amerikába. Fanatikus lelkesültség lakik benne, a zsidófajnak elnyomhatatlan szívóssága és törekvésbeli energiája. Hogy van-e tehetsége, nem tudom. De valaminek kell lenni abban, aki ennyi erővel küzdte keresztül magát idegen nemzeteken és oly tiszta tökéletességgel talált meg egy uj nyelvet. — Magyar ember itt ?... Igazán érdekes! ... — és mosolyogva pillantott rajtam végig. — Hát maga?... Maga?... Miből él? Mit csinál ? — Hogy mit csinálok? Boarding houseom van. Várom a vendégeket, de senki se jön. A magyarok mindent ingyen akarnak, amerikaiak pedig nem szállanak magyarhoz. Hétszáz dollárt öltem bele... De sebaj... Majd csak lesz valahogy.. Most írnak egy darabot a számomra. Savage adja elő, az őszszel... Egy tizenkilenc-húszesztendős leányt játszom. Ugye, karcsúbb lettem .. Dél volt. Rekkenő melegség. A tengerpart fövénye vakitón fehérlett, alig néhány fürdőző volt már a vízben s a könnyű, fonott tolókocsik a hotelfészerben pihentek. — Hol lakik ?... Meg akarom látogatni ... — Okvetlenül várom. A Delamcy-Placeon. Kedves, kis ház s egy édes porch van előtte. Majd arra kiülünk és elbeszélgetünk. Délután öt órakor becsöngettem. Egyszerű amerikai ház, kedves és barátságos. A falon, az asztalokon hazai fotográfiák. Színészek és színésznők. Rajtuk konvencionális emléksorok. Néhány gyűrött, diadalmas emlékű szalag s keretben egy csöndes arcú, szelíd nézésű asszony arcképe, ezzel a felírással: „Anyám, meghalt 1900. április 8. Áldás, béke.“ Ez minden. Messze, óriási tengereken túl így lakik egy rajongó hitű magyar színészlány. Élni akar, hát boarding-houset nyit. Amerikában a munka nem szégyen, itt minden üzleti eszmét tiszteletben tartanak. Kiültünk a kis verandára, a porcára, ahogy itt hívják. Előttünk barátságos mezőségek, a tenger egy szelídhullámú csatornája csillan át a földeken, rajta motoros csolnákok, halászladikok. Nyugalmas csönd, amit időkből feltörő emlékek ideje. — Olvastam magáról a pesti újságokban. Mesélje el, mi volt az? Hogy György gróf magánál halt meg, hogy maga temettette el. Az emberek azt hiszik, hogy a szeretője volt... — Az emberek gonoszak és alávalók. Nem ismerik Amerikát, ők nem tudják, hogy lakást kiadni nem szégyen, hogy a megélhetéshez mindenkinek van joga. Maga újságíró írja meg a történetemet, akarom, hogy tisztán lássanak. Az otthonvalókkal általában véve nem igen törődöm. De testvéreim, ismerőseim vannak odahaza, azoknak nem szabad rosszat gondolni rólam, ígérje meg, hogy megteszi? ígérje meg itt, messze, ahol látja, érzi, mit tesz az, egy, leánynak egyelül küzdeni, szenvedni... — ígérem... "A történet. Vacsorára voltam hiva Kozmához, egy Newyorkban lakó magyar orvoshoz. Ott mutatták be György grófot. Mint az őiiskolai növendék hallottam már a hírót, tudtam, hogy az első gavallér volt Budapesten és nagyon meghatott, hogy itt kellett, így kellett találkoznom vele. A ruhája még otthonról való volt, jószabású, előkelő, de már kissé kopottas. Arca most is a régi szép, kis bajusza hollófekete, de a szeme nézése bágyadt, fáradt, az egykor daliás test megrokkant, energiátlan. Newyork nagyon összetöri az embereket. A császár és királyi kamarás, a büszke katonatiszt mily boldog volt, hogy itt ülhetett a newyorki magyarok szobájában. Mily hízelgő udvariassággal bókolt a kövér doktornénak, hogy alárendelte magát a doktor úrnak. Leverő, szomorú látvány volt. De megtette, mert ez legalább egy hely volt, ahova jönnie lehetett, ahol ingyen ülhetett és még vacsorát, is kapott. György gróf egy vacsoráért hizelgett! Titokban örvendett, hogy megtakarított, negyven centet. Hiszen otthonról csak ezer forintot hozott. Ezer forint az négyszáz dollár. Az első hónapban még küzdött az Amerikába dobott kivándorlóval a magyar mágnás, még jobbfajta szállóban lakott, még tisztességes helyen ebédelt, de aztán látta, hogy a dollárok veszedelmesen fogynak, hát megjelent, második avenuen, a magyarok között és a Monopol és Boulevard vendége lett. De enni ott is csak ritkán evett, csak magyar Újságot olvasni járt be. Itt ismerkedett meg a künn élő magyarokkal. Az „Amerikai Népszava“ és „Nemzetőr“, a „Szabadság“ és O-Haza“, a „Staats-Zeitung“ mind melegen üdvözölték „körünkben“ a híres magyar főúri család tagját, aki bizonyára „itt jó dísze lesz a magyarságnak“, így élt napról-napra moadotta Burján, jelentést tettem ő felségének- és ehhez nem kell semmiféle kombinációt fűzni. Más oldalról azt jelentik, hogy Bosznia alkotmányosságának dolga nem került szóla az audiencián. Az utóbbi időben a külföldi államokkal folytatott tárgyalásoknál kizárólag Törökországról , különösen Macedóniáról volt szó, de Bosznia kormányzásáról, valamint arról, hogy Bosznia esetleg alkotmányt kapjon, nem tárgyaltak. A lapoknak az a jelentése, hogy a községi képviselőkből parlamenthez hasonló testületet akarnak szervezni, téves. Más forrásból nyert értesülés szerint báró Burián audienciája alkalmával a Boszniát érdeklő összes kérdésekről jelentést tett ő felségének s pedig elsősorban a jövő évi közös költségvetésről, azonkívül az okkupáti tartományok kormányzati ügyeiről és az újtörök mozgalomról. Báró Burián este Ischlből Bécsbe utazott, Günther Budapesten. Günther Antal igazságügyminiszter, aki a legutóbbi heteket családjával esztendőben töltötte, holnap Budapestre érkezik és ismét átveszi hivatalát. Híresztelések a fúzióról. A „N. Fr. Pr.“ megint híreket közöl a fúzióról. Igazak-e a hírek, nem keressük, de annyit kétségtelenül bizonyítanak, hogy a parlament többségében sokan szeretnék, ha megvalósulna az egy akol, egy pásztor ideálja. Különösen a függetlenségi sorokban nagy a mohóság, ami érthető, hiszen új választásokba csak nagyon lerongyolódott nimbuszszal mehetnének a párttagok. Mivel pedig hitelét vesztett zászlónál étibbet ér egy egészen új lobogó, csak természetes, hogy a mandátumukat féltők aggódva lesik a pillanatot, mikor jö már létre a fúzió, mely mandátumukat lehetőleg biztosítaná. A bécsi újság egyébként elmondja, hogy a fúzió gondolatát legelőször Kossuth Ferenc öntötte konkrét formába május 10-iki pécsi beszédje alkalmából. A fúzió gondolata azonban nem csupán Kossuthtól ered, már az ismeretes pécsi nyilatkozat előtt gróf Andrássy Gyula a függetlenségi párt vezérei előtt szóba hozta, hogy a választási reform valószínűleg koncentrált támadásban fog részesülni a nemzetiségi pártok és a nemzetközi érzelmű elemek részéről és hogy e támadással szemben úgy lehetne biztos sikerrel védekezni, hogy a koalíció pártjai erre idejekorán előkészülnek és egymáshoz jobban közelednek. Ez mgnt már formális tanácskozásoknak a tárgya is volt, még Kossuth pécsi nyilatkozata előtt, a néppártot azonban e tanácskozásokba nem vonták bele. A közvélemény érdeklődéssel fogadta a fúzió gondolatát, eleintén tetszetős is volt ez a dolog, de azután a belső politika és a gazdasági élet terén olyan kérdések merültek föl, melyek afúzió ügyének nem kedveztek. Abban az időben a függetlenségi pártnak egy része és e résznek a sajtója bizonyos enimózitást árult el gróf Andrássy Gyula ellen és meglehetősen kiélesedett az az ellentét is, mely a bankkérdésben a függetlenségi párt és az alkotmánypárt álláspontja között már kezdettől fogva fönnáll. Bár az időpont a fúzió megvalósítására éppen nem látszott alkalmasnak, Kossuth és gróf Andrássy tovább folytatta ez ügyben a tárgyalást, főként miután gróf Apponyi Albert is kijelentette, hogy a fúzió szükségessége tekintetében Kossuth Ferenccel teljesen egyetért. Kossuth a néppárt vezéreivel is tárgyalásba bocsátkozott és a nyár elején a koalíciónak már minden vezérembere értesülve volt Kossuth szándékáról. A fúzió programmjának vezérelveit irtásba is foglalták és a pártoik kiválóbb embereivel megismertették. Ezt a munkálatot azután az uralkodó elé terjesztették. A király áttanulmányozta az alakulandó új pártnak tervezetét és azután több kiváló politikus meghallgatása után azt a felszólítást kapták a pártok vezérei, hogy részletesen kidolgozott konkrét programmot állapítsanak meg. Ez a programm, amelynek alapján a koalíció három pártjának egyesülése megvalósíthatónak látszik, már meg is van állapítva. Az augusztus elején tartott miniszteri tanácskozáson e programm egyes pontjait újból megvitatták a kormány tagjai s azután megbízták a király személye körüli minisztert, gróf Zichy Aladárt, hogy e programmot terjeszsze az uralkodó elé. A fúzió megvalósítását még a függőben lévő nagy kérdések megoldása előtt tervezik. A programmnak alapja a fokozatos fejlődés és ez a kifejezés lehetségessé teszi a függetlenségi pártnak, hogy az uj —,—— ii i—«a i . „i _a