Pesti Napló, 1909. március (60. évfolyam, 51–76. szám)
1909-03-02 / 51. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ* 1909. március 2. 51. szám. 3 régek, Kispest, Erzsébetfalva, melyekben az adómentesség kiterjesztése az építkezés fejlődését is előmozdítaná, erre pedig a fővárosi lakásínség ellensúlyozása érdekében is szükség van. Wekerle Sándor: Nálunk oly messze megy a törvény az adómentesség tekintetében, mint sehol másutt. Nem tartaná helyesnek, ha a javaslatban felállított határt túlépnék. Különös városfejlesztési érdekekből kiterjesztehető az adómentesség, a javaslat ezt meg is teszi, általánossá azonban nem lehet tenni ezt a rendelkezést. Kéri a szakasz elfogadását az általa ajánlott módosítással. Szavazás előtt Polónyi Géza a kérdés feltevéséhez szól s kifogásolja annak az elnök által történt formulázását. Ugron Gábor felszólalása után a Ház a szakaszt a miniszterelnök módosításával fogadta el. A harminckettedik és harmincharmadik szakaszt felszólalás nélkül elfogadják. A harmincnegyedik szakasznál Keller István a nyolc, illetve tíz éves adómentességnek öt évvel való meghosszabbítását ajánlja a fővároshoz közel eső községekben. A szakaszt Wekerle Sándor stiláris módosításával fogadják el. A harmincötödik szakaszt Polónyi Géza és Wekerle Sándor miniszterelnök felszólalása után változatlanul elfogadják. A negyvenkettedik szakasznál Polónyi Géza aziránt intéz kérdést a miniszterelnökhöz, hogy több társtulajdonos, vagy több haszonélvező esetében kit terhel az adóbevallás és az adófizetés kötelezettsége ? ki tekinthető tényleges birtokosnak. Wekerle Sándor felvilágosításai•után a szakaszt elfogadják. rJ A negyven-fz int "fedik szakasznál Polónyi Géza a házad£Aivetésnél, illetőleg az osztálybasorozásnál'a tulajdonos jelenlétét és megidézését szükségének tartja, ezt a szakaszban kimondani Wekerle Sándor. A szakaszban benfoglaltatik a biztosíték arra nézve, hogy a tulajdonost a becslésnél meghallgatják. A Ház a szakaszt elfogadja. A negyvenötödik szakasznál Sümegi Vilmos a bevehetetlen bérjövedelemnél az adó törlésének kimondását kéri. Wekerle Sándor a módosításhoz hozzájárul s a Ház a szakaszt így fogadja el. A negyvenhatodik szakasznál Polónyi Géza kérdi, hogy osztott tulajdon esetén a háztulajdonos tartozik-e vallomást tenni. Wekerle Sándor felszólalása után a szakaszt elfogadják. A negyvennyolcadik szakasznál Polónyi Géza a bevallástól való vonakodás esetén elegendőnek tartja a törvényben kontemplált büntetést, csak ha az újabb felszólítás is eredménytelen lenne, akkor emeltessék fel négy százalékra a büntetés címén fizetendő adópótlék. A szakaszt a Ház ezzel a módosítással fogadja el. A negyvenkilencedik szakasznál Polónyi Géza módosítást ajánl a főbérlők visszaéléseinek megakadályozására. Wekerle Sándor hozzájárulása után a Ház a szakaszt Polónyi módosításával fogadja el. Az elnök az ülést tíz percre felfüggeszti. Szünet után Justh Gyula veszi át az elnöklést. Az ötvenkilencedik szakasznál Polónyi Géza kifogásolja, hogy adóeltitkolásoknál a feljelentő, még abban az esetben is, ha része volt az eltitkolásban, jutalmat kapjon. Ezt immorális dolognak tarja, amely ellentétben áll a törvény etikai feladataival. flopkerle Sándor: A feljelentő jutalmazásának kérdése körül mindenütt erős vita folyik. Az etikai szempontokat a maga részéről is méltányolja, de a mi viszonyaink között a visszaéléseket másképpen korlátozni nem lehet, mint a feljelentő jutalmazásával. Ha olyan példákat látunk, hogy egész városok most a magasabb lakbérosztályba való sorozást azzal a megokolással kérik, mert az általános adóeltitkolás miatt kerültek alacsonyabb osztályba, nem lehet eltekinteni a megtorló intézkedésektől. (Helyeslés.) A hatvanadik szakasztól a hatvanhetedikig nincs felszólalás. Ennél a szakasznál Polónyi Géza azt indítványozza, hogy a törvényjavaslat 1911 helyett 1910-ben lépjen életbe. Wekerle Sándor ehez hozzájárul s a szakaszt a Ház igy fogadja el. A hatvannyolcadik és hatvankilencedik szakaszt változatlanul elfogadták s ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta s harmadszor való olvasását a legközelebbi ülésre tűzte k is. Következik a tőkekamat és járadékadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A javaslat címénél Éber Antal ismétli a pénzügyi bizottságban elfoglalt álláspontját. A tőkekamatadónak 10 százalékban való i megadóztatását nagyon súlyosnak tartja, mert ezzel a takarékosságot adóztatjuk meg. Hosszasan bizonyítja, hogy ezt az adót nem a takarékpénztár, hanem a betevő fizeti. Nem tartaná helyesnek, ha a miniszterelnök intenciója ellenére is ilyen magas százalékban állapítanák meg a tőkekarhatádót. A legutóbbi négy esztendő alatt 500 millióval emelkedett a betétek összege, nem szabad most megakasztani ezt a szépen megindult takarékossági hajlamot. Polemizál azzal az áltással, hogy mindegy appok a betevősek, ha egy-két százalékkal több vagy kevesebb kamatot kap. Statisztikával bizonyítja, hogy a kisember igenis törődik azzal, hogy mennyi kamatot kap a pénzére. Majd azt >■ " ........... ~ ' "'■ ? Tisza a főrendiházban. •— A mai ülés. — Budapest, március 1. A főrendiház mai ülésének, melynek napirendjén az újoncjavaslatok s a földadójavaslat voltak, váratlan szenzációja támadt: gróf Tisza István hosszú, éveken át való hallgatás után felszólalt s a főrendek szinte megdöbbentően odaadó figyelme között terjedelmes beszédben foglalkozott a külügyi helyzettel. Tisza szereplésének hire nagy közönséget vonzott a főrendiházba. A régi rendszer legtöbb, már-már elfeledett alakja ott volt a karzatokon s szinte meghatott arccal nézte a vezért, aki az ülés előtt idegesen, izgatottan járkált a teremben. Külső megjelenése alig változott, legfülebb egészségesebb és fiatalosabb, mint akkor, mikor még két kézzel harcolt — a szerbek ellen. Azóta sok idő elmúlt s ma a geszti kúria ura megint a porondra lépett. Maga hangsúlyozta, hogy távol áll a napi politika hullámzásaitól, áramlataitól és szenvedélyeitől s távol kíván maradni a közeli jövőben is. Ez föltétlenül szimpatikus hatást keltett a kormány tagjainál. De egyébként is — Wekerlének, aki tegnap audiencián volt a királynál, különösen meg lehetett erre az oka — látható megelégedéssel fogadták Tisza okfejtéseit, legfölebb az a nagy hatás érinthette kellemetlenül a koalíciós minisztereket, melyet a volt miniszterelnök az egész főrendiházra gyakorolt. A beszéddel érdemben vezércikkünk foglalkozik. Tisza óvatosan került minden belpolitikai célzást. Állást foglalt az annexió jogossága mellett, fenntartotta azonban a kivitel módja felett kritikáját. Támadta az angol politikát, majd igen energikusan foglalkozott a szerb kérdéssel. Szerbiának szerinte semmi jogcíme sincs ahoz, hogy az annexió dolgába avatkozzék s viselkedése még a tisztességes szomszédi viszonyt is sérti. Gazdasági rekompenzációról szó sem lehet. Azután figyelmeztetett Tisza arra, hogy a keleti kérdés most új stádiumba került, amely — és itt van beszédének a pointe-je — sürgős szükségességgé teszi a katonai kérdések megoldását. Minden tényezőt, akinek itt szerepe lehet, kér arra, hogy ezt a célt, áldozatok árán is érje el. Ez volt a beszéd, mely után hosszú és meleg taps hangzott fel a főrendiházban. A lojális mágnások megértették, hogy itt Tiszán keresztül igen előkelő helyről kaptak üzenetet s ezt készségesen tudomásul veszik. Wekerle Sándor is, aki nyomban válaszolt a beszédre, jóformán csak arra szorítkozott, hogy aláírja, mindazt, amit Tisza mondott. Az ülés további részében a földadó-javaslatot tárgyalták. Az egyetlen ellenzéki szónok gróf Zserenski Róbert volt, aki hosszasan kritizálta a kormány javaslatát, mely szerinte kedvezőtlen a földbirtokososztályra. Igen vehemensen vitatkozott Sándor Pál beszédével, mire az elnök figyelmeztette, hogy a főrendiházban nem szokás, a képviselőházban elhangzott argumentációval perbe szállni. Határozati javaslatot is adott be, melyben Wekerle törvénytervezete tárgyalásának elhalasztását kérte. A javaslathoz a 11 , Kovits Sándor, Hertelendy Ferenc, báró Rudnyánszky József és gróf Zichy Nándor beszéltek még többé-kevésbbé érdekesen . Wekerle Sándor reflektált a szavaikra, ismételve a képviselőházból már ismert érveit. A javaslatot általánosságban megszavazták, de a részletes tárgyalást szerea délutánra halasztottak, rengés áldozatai iránt. Elparentálták gróf Zichy Pál Ferenc, Latinovics János és Guger Pál elhunyt főrendiházi taokat. Gróf Zselénski Róbert: Személyes kérdésben szólal fel s az ellen tiltakozik, hogy Wekerle Sándor a decemberi ülésen kifogásolta, hogy a szóló egyes törvényjavaslatokhoz nem beszélt. Felsorolja, hogy milyen törvényjavaslatokhoz beszélt. Wekerle Sándor: ő sohasem állította, hogy Zielénski nem szól a javaslatokhoz, sőt nagyon is sokat és nagyon is sokszor szól a tárgyakhoz. (Élénk derültség.) Ő csak azt mondta, hogy az akkor napirenden levő tárgyakhoz nem szólt. Gróf Tisza István beszéde. Az elnök: Következik az újonclétszám-megállapításról szóló javaslat. Gróf Tisza István: Az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom és mégis felszólalok, azért, hogy alkalmul használjam fel a törvényjavaslatot néhány a külügyi helyzetre és monarkiánk külügyi politikájára vonatkozó igénytelen megjegyzésre. (Halljuk! Halljuk!) Azt gondolom, hogy a külügyi politika és egy hatalmasság katonai intézkedései, katonai szervezete és ereje közt oly szoros összefüggés van, hogy, mindenütt a világon szokásos dolog a katonai javaslatok tárgyalását használni fel a külügyi helyzet megvitatása alkalmával és azt gondolom, hogy ha valaha, úgy ma indokolt élni ezzel az alkalommal, amidőn — hogy úgy mondjam — egy hosszabb szünet után a külügyi helyzetnek egy hosszú ideig tartó békésebb, nyugalmasabb alakulása után tagadhatatlanul olyan események következtek be a közelmúltban és talán olyan események küszöbén állunk a jövőben, amelyekkel szemben a magyar parlament tartozik saját reputációjának, saját magának és az ország érdekeinek azzal, hogy álláspontját precizírozza. (Helyeslés.) (Az annexió jogossága.) Az a fordulat a külügyi helyzetben, a nemzetközi helyzetben és nemzetközi viszonyainkban, tulajdonképpen a Törökországban beállott alkotmányos érával veszi kezdetét. Az a nagy, váratlan és örvendetes fordulat, amely Törökország belügyeiben beállott, amidőn a török szultán ő felsége alkotmánynyal ajándékozta meg népeit és országait, tette szükségessé a megszállott tartományok annexióját. Abban, amit mondani bátor voltam, benne rejlik az, hogy az annexió szükségéről meg vagyok győződve, az annexió bekövetkeztét tehát helyeslem és annak konzekvenciáit viselni hajlandó vagyok. Kétségtelen, hogy amely percben Törökország népei alkotmányos jogokkal ruháztattak fel, beállott az a veszély is, hogy a megszállott tartományoknak formailag nem rendezett jogi helyzete olyan nyilvános megvitatások, olyan nyilvános izgatások tárgyává tehető odaát, amelyek visszahatást gyakorolnak a helyzetre magukban a megszállott tartományokban is. Ilyen körülmények között nem zárkózhatom el az elől, hogy igenis jogos volt megkeresni a jogi formát egy olyan tényleges állapot analizálására, amely tényleges állapot fennállott az illető tartományok javára és az egész európai közvéleménynek nemcsak belenyugvásával, hanem helyeslésével is három hosszú évtizeden keresztül. Helyeslem tehát a célt, amely a kormányt az annexió megtételére indította. (Az annexió módja.) Következnék a második kérdés: ennek az akciónak előkészítésében, keresztülvitelében és az ezen akció által felidézett hullámok között való keresztülevezésben tanúsította külügyi vezetőségünk és a vele a dolog természeténél fogva szolidáris magyar kormány is, azt az előrelátást, azt a gondosságot, a célszerűségi momentumoknak azon helyes kezelésését, amelyre szükség van. Én nem megyek bele ennek a kérdésnek tárgyalásába. Óvakodni fogok bárminő irányban véleményt vagy ítéletet kockáztatni és óva intem a méltóságos főrendeket is, hogy erre a veszélyes térre lépni méltóztassanak. Teszem ezt két okból. Először azért, mert ma még nem állanak azok az információk rendelkezésünkre, amelyeknél fogva ebben a kérdésben kellő alapossággal tudnánk véleményt alkotni magunknak; másodszor és főleg azért, mert külügyi helyzetünk mai pillanatát nem tartom alkalmasnak a kritika gyakorlására, mert azt tartom, hogy ma, amidőn még az egész akció befejezve nincs, amidőn még sok tekintetben villanyos a levegő, minden hazafiasan gondolkozó ember részéről elsősorban azt a kötelességet látom föntorogni, hogy ebben a helyzetben a monarkia tekintélyét, erkölcsi és politikai gúlyát annak a szolidaritásnak előtérbe állításával fokozzuk és emeljük, amely szolidaritásnak minden egészségesen gondolkozó nemzetnél előtérbe kell lépnie, amint külügi veszélyek vagy legalább is külügyi bonyodalmak előállanak. (Helyeslés.) Fentartom tehát e tekintetben magamnak a kritika jogát későbbi időpontra és most nem kutatom, bizonyítja, hogy a takarékpénztárak vagy az adósra, vagy a betevőre hárítják át az adót. Igaz, hogy nálunk a takarékpénztárak terén túltermelés van, de a tőkekamatadó felemelésével nem lehet a bajokon segíteni. A javaslat 12. szakaszánál indítványozni fogja, hogy a tőkekamatadó a miniszterelnök eredeti álláspontja szerint 10 százalékról 5 százalékra szállíttassák le. A függetlenségi párt tradícióinak is ez az álláspont felel meg. (Helyeslés.) Az elnök az ülést két órakor berekesztette. A főrendiház ülése. — Kezdete délután négy órakor. — Elnök: pl éf Dessewffy Aurél. Az elnök indítványára a főrendek jegyzőkönyvben örökítették meg részvétüket a messinai föld