Pesti Napló, 1909. április (60. évfolyam, 77–102. szám)

1909-04-01 / 77. szám

4 Budapest, csütörtök _____________ PESTI NAPLÓ, 1909. április I. 77. szám. közüi, kérdést intézett ez iránt Quinchovazkih­ez, ki* tál azt a választ kapta, boa; bár a külügyminiszter vele bármikor idén szívesen találkozik, arra senki*­nek sem adott megbízást, boa. Kossuth Ferencet találkozásra felhívja. Ennek következtében ez a ta­lálkozás természetesen nem történt meg. Arról, hogy Miklós Gyula az országba leveleket küldött volna szét, Kossuth Ferenc kereskedelemfiayl miniszter­nek semmi tudomása nincs és nem is volt és ezekkel az állítólag­­szétküldött levelekkel kapcsolatosan az országból semmi felszólítást nem kapott Ami pedig a kibontakozást illeti, azokban a báró Fejérváry Géza volt miniszterelnökkel sokkal később folyta­tott tárgyalásokban, amelyek azután eredményre­­vezettek, Miklós Gyulának semmi része nem volt A szerb válság elintézése. — Vámháború Szerbiával. — Budapest, március 31. A hónapok óta aggodalmas izgatottságot okozó szerb krízis ma elmúlt. Szimics bécsi kö­vet megjelent a külügyminisztériumban és át­adta Szerbia írásos jegyzékét, amely szerint az annexió semmiféle szerb jogot nem sért ; Szerbia kijelenti, hogy tiltakozó és ellensé­ges magatartását az annexióval szemben meg­szünteti és a jövőre is kötelezi magát, hogy jó szomszéd lesz; Szerbia kötelezi magát, hogy seregét a régi békeállományra helyezi és a bandákat is elbocsátja. Amit követeltünk Szerbiától, megkaptuk, vér nélkül. Holnap gróf Forgách nyilatkozatot fog átadni Milovanovicsnak, amelyben Ausztria- Magyarország a mai szerb kijelentéseket tudó­sul veszi. A szkupstinában, ahol a Bécsben át­adandó jegyzék szövegét csendben elfogadták, felolvasták a hatalmak tegnapi fellépésekor át­adott együttes jegyzék szövegét is. Ebben a hatalmak követőinek az az értesítése is van, hogy Ausztria-Magyarország kijelentette, hogy Szerbia normális fejlődését, gyarapodását nem akarja megakadályozni és a leszerelt Szerbiát nem fogja megtámadni. A diplomáciai elintézés mellett azonban füg­gőben maradt egy kérdés. A kereskedelmi szer­ződés kérdése. Tudvalévően egy esztendeje csu­pán provizóriumunk van Szerbiával, amely hol­nap, április 1-én jár le. Még a március 10-iki, a hatalmakhoz intézett szerb jegyzék előtt, a ke­reskedelmi szerződést, amely már Ausztria és Magyarország parlamentjei előtt volt, a két kor­mány visszavonta, a külügyminiszter pedig ér­tesítette Szerbiát, hogy ha politikailag és kato­nailag leszerel, a szerződést a kormányok újra a parlament elé terjesztik, még­pedig olyan mó­dosításokkal, amelyek gazdasági rekom­­penzációkat biztosítanak Szerbiának. A szerb kormány március 14-én, mint emlékezetes, sértő hangon, t­a­g­a­d­ó­a­n válaszolt Ausztria- M­agyarországnak. A szerződést tehát nem ter­jesztették újra a parlamentek elé, aminek követ­kezése most, hogy a szerződés nélküli állapot holnap megkezdődik. Természetes, hogy Ausz­tria-Magyarország akkori ajánlata gazdasági rekompenzációkról, minthogy Szerbia nem fo­gadta el, most már nincs érvényben. A szerző­dés nélkül való állapot elkövetkezéséről félhi­vatalosan ezt a jelentést adták ki. (Magyar Távirati Iroda.) Minthogy a szerb szerződésre vonatkozó megegyezés eddig létre nem jött s így a legnagyobb kedvezmény melletti elvámolás nem eszközölhető, másrészt azonban alapos kilátás van arra, hogy a megegyezés a legközelebbi napokban perfekt lesz, a kormány utasította a határvámhiva­talokat, hogy a Szerbiából érkező árukat helyezzék raktárba és ha az azonnali elvámolás követeltetnék, az autonóm vámtarifa szerint járó vám­összeg biztosítása mellett adják ki az árukat. Le­hetséges egyébként, hogy a megegyezés még ma estig létrejön, amely esetben a kormánynak fentebb jelzett preventív intézkedése helyett legna­gyobb kedvezmény melletti eljárás fog alkalmaztatni A határszéli forgalomban pedig a jelenleg is érvény­ben álló könnyítések folytatólagos érvénynyel fognak bírni A kereskedelmi szerződéses tárgyalások tehát egészen új alapon csak most fognak kez­dődni. Belgrádi hírek szerint ottani kormánykö­rökben sokkal kevesebb optimizmussal néznek a tárgyalások elé és azt hiszik, hogy azok so­káig fognak tartani. Addig pedig, míg befejeződ­nek, az autonóm vámtarifa lesz érvényben, azaz ismét vámháborúnk lesz Szerbiával. Ez azt jelenti, hogy a szerb nyerstermények, külö­nösen hús, valamint élő marha és disznó egyál­talán nem jöhetnek át Magyarországon és Ausz­trián, minthogy pedig ez az egyetlen valamire való kereskedelmi útja Szerbiának, jóformán tel­jesen az ország nyakán maradnak. De még ha a szerződést megkötötték is és a legtöbb ked­vezményes elv Szerbiára alkalmaztatik is, a kis ország nem lesz kedvező helyzetben. 1905 óta, amikor gazdasági harcunk Szerbiával megkezdődött, alig a harmadrészét vi­heti ki állatokban és állati termékekben annak, amit azelőtt Magyarországon és Ausztrián át kivihetett. A gazdasági harc tudvalévően úgy intéződött el, hogy a szerb állatkivitelt kontin­gentálták és nem valószínű, hogy ezt a kon­tingenst most emelni fogják. Ismeretes azonban, hogy a szerb lázadozás, az annexió­ keltette elkeseredés fő oka ez a gaz­dasági ok volt, hogy Szerbia kiutak híján telje­sen Ausztria-Magyarországnak látta magát ki­szolgáltatva. Ezért kötötte magát kétségbeeset­ten ahoz az eszméhez, hogy a szerbek­ lakta Bosznia-Hercegovinát megszerezze, így össze­köttetésbe kerüljön Montenegróval és a ten­gerrel, amelynek partjairól olcsó szállítási mó­dot talált volna állatai számára. Ha ezt a helyze­tet az ember szem előtt tartja, meg lehet érteni, miért lett volna kész Szerbia egy olyan hata­lommal is fölvenni a harcot, mint Ausztria-Ma­gyarország. Szerbiának úgy sincs más válasz­tása, mint Bosznia — vagy esetleg a szandzsák — vagy a lassú, de biztos halál . . . Az ok azonban, amely a most elintézést nyert görcsös krízist fölidézte, mint láthatjuk, nem szűnt meg. Szerbia továbbra sem fogja tudni állatait elhelyezni a külföldön. Gazdasági és történelmi szükségesség tehát, hogy a lázado­zás, az ellenségeskedés újra megkezdődjék és végül egy ugyanilyen krízishez vezessen, ame­lyet ma egyelőre elintéztek. Mert a szerb kér­dést csak egyelőre intézték el, tehát egyáltalán nem intézték el. Ehez járul még az európai politikai konstel­láció. Oroszországot Németország és Ausztria- Magyarország megalázták . Az orosz kudarcot Anglia is érzi és annál kevésbbé lesz­ hajlandó elintézettnek tekinteni­ ezt az ügyet, mert in­gyen Oroszország bőrére csinálhatja Balkán­­politikáját, ha pedig esetleg úgy fordul a dolog, hogy maga Anglia is érintve lenne, akkor is szívesebben számol le Németországgal most, mint évek múlva, amikor az új német Dread­­hnoughtok már elkészültek. A visszavonulásra kényszerített hatalmak Szerbia elkeseredését és élet-halál kérdését ismét a maguk céljaira fogják felhasználni és ismét megkezdik majd az akna­munkát ellenünk. A szerb jegyzék Bécsben való átadásáról és a kereskedelmi szerződés kérdéséről ezek a híreink szólnak: A Bécsben átadott szerb jegyzék, Bécs, március 31. Simics bécsi követ ma délben a követ­kező tartalmú jegyzéket adta át báró A e h r­e n­­t­h a­­ külügyminiszternek: Hivatkozással a szerb kormánynak Ausz­­tria-Magyarországhoz intézett március 14-iki keletű jegyzékére és a célból, hogy az ebből származó félreértések elkerültessenek, a bécsi szerb követ megbízást kapott, hogy Ausz­tria-Magyarország külügyminisztere előtt a kö­vetkezőket kijelentse: "­­ Szerbia elismeri, hogy a Boszniában teremtett helyzet jogaiban nem­­ érintette és ennek megfelelően alkalmaz­kodni kíván ama határozatokhoz, amelyeket a hatalmak a berlini szerződés 25. cikkelye tekintetében hozni fognak. A hatalmak tanácsára hallgatva, kötelezi magát Szerbia, hogy a tiltakozásnak és ellenállásnak az annexió tekinte­tében a múlt év októbere óta elfoglalt állás­pontjával fölhagy és kötelezi magát to­vábbá, hogy eddigi politikáját Ausztria-Ma­­gyarországgal szemben megváltoztatja és a jövőben a monarkiával baráti szom­­szédos viszonyban él. E nyilatkozatának megfelelve és bízva Ausztria-Magyarország békés szándékaiban, Szerbia hadseregét szervezet, elhelyezés és létszám tekintetében az 1908. évi tava­szi állapotára fogja visszahelyezni Az önkéntes csapatokat és ban­dákat le fogja fegyverezni és el fogja bocsátani és új, nem rendes csapatok alakítását területén meg fogja akadá­lyozni. Báró Aehrenthal barátságosan fogadta a jegyzéket és gróf Forgách belgrádi köve­tünket, holnap fogja utasítani, hogy a szerb kormány előtt ez értelemben nyilatkoza­tot tegyen. Bécs, március 31. A Fremdenblatt és a Neue Freie Presse il­letékes helyen arról értesülnek, hogy Simics követ jegyzéke Bécsben barátságos fo­gadtatásra talált. Gróf Forgách holnap nyújtja át Milovanovics külügyminiszternek a monarkia válaszát. A szerb válság ezzel el van intézve. A leszerelés a szkupstinában. Belgrád, március 31. Délelőtt tíz órakor a szkupstina titkos ülést tartott, amelyben a kormány jelentést tett a nagyhatalmak lépéséről. Úgy látszik, hogy élénk vita fejlődött ki. A városban az a hír járta, hogy a montenegrói fejedelem tudatta a szerb kormánynyal, hogy nem he­lyesli Szerbia kapitulációját és meg fog maradni álláspontja mellett. Mértékadó kö­rökben kijelentik, hogy ily közlésről nem tud­nak. A híresztelés mégis hitelre talált és a vá­rosban nagy feltűnést keltett. A két és fél óra hosszáig tartott titkos ülés után megnyitották a szkupstina nyílt ülését, amelyen a kül­ügyminiszter felolvasta a jegyzéket, amelyet a nagyhatalmak követei átnyújtottak a szerb kor­mánynak. A jegyzéket teljes csendben hallgatták végig és a jegyzék felolvasása után nyomban berekesztették az ülést. A nagyhatalmak Szerbiához intézett jegyzéke, amelyet dr. Milovanovics külügyminiszter a szkupstinában ma felolvasott, a következőkép­pen szól:

Next