Pesti Napló, 1909. június (60. évfolyam, 128-153. szám)

1909-06-01 / 128. szám

b­udapest, kedd PESTI NAPLÓ 1909. junius 1. 128. szám. 3 többségének akarata, amennyiben ez az önálló bank felállítása iránt fog megnyilvánulni, respektál­tan fog. A M. Tudósitó írja: A Pester Lloyd vasárnapi számában Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisz­ternek küszöbön álló audienciájával kapcsolatosan Helló Lajos alelnöknek a pártkörben szombaton tett állítólagos nyilatkozatát közli a függetlenségi párt kibontakozási tervére vonatkozólag. Ez a köz­lemény — egészen eltekintve attól, hogy a Kossuth Ferenc kereskedeleüügyi miniszterre való hivatko­zás teljesen jogosulatlan, mivel Kossuth Ferenc ál­talában nem szokott az audienciára vonatkozó rész­letekről nyilatkozni — elejétől végig valótlan, mert Holló Lajos, a függetlenségi párt alelnöke, sem a pártkörben, sem másutt, senki előtt ilyen nyilatko­zatokat nem tett. Holló Lajos lapja szerint ez szombaton csak este nyolc órakor néhány percre ment fel a függet­lenségi pártkörbe s nem tette a fent idézett nyilat­kozatot. A vidék állásfoglalása. Temesvárról jelentik, hogy az ottani füg­getlenségi párt ma délelőtt tartott közgyűlésén az önálló nemzeti jegybank 1911-re való felállítása mel­lett foglalt állást. Sátoraljaújhelyről táviratozzák, hogy a függetlenségi kör ma délután népgyűlést tartott, melyen Bernáth Béla, Búza Barna, Vison­­t­a­i Soma, Zakariás János és Pried Lajos képviselők felszólalása után az önálló bank érde­kében fogadott el határozatot. Hódmezővásárhelyről jelentik: A füg­getlenségi párt hétfőn népgyű­lést tartott, melyen F­ndrey Gyula, Lovászy Márton, Káll­ay Tamás és B­e­c­s­e­y Károly képviselők és K­o­s­z­t István, a szegedi függetlenségi párt elnöke az ön­álló bank felállítását sürgették. A népgyűlés kimon­dotta, hogy az önálló bank felállítását 1911-re köve­teli és indítványt tesz a budapesti országos függet­lenségi nagygyűléshez, hogy az osztrák árukat boj­­kottálják. Apponyi a ceglédi zászlóavatáson. Cegléd május 31. re" Ma avatták fel ünnepiesen a ceglédi állami fő­gimnázium zászlóját. Az ünnepségen megjelent gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter is ne­jével, a zászlóanyával együtt. Az ünnepségről a kö­vetkező ceglédi tudósítás szól: ■ A ceglédi állami főgimnázium zászlóavató ün­nepségére ma délben 11 órakor érkezett meg gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisz­ter a nejével együtt, S­á­g­h­y Gyula és H­ó­d­y Gyula országgyűlési képviselők kíséretében. A pá­lyaudvaron a kultuszminisztert és nejét G­e­­­ne­i Gyula főispán, Dely Béla vármegyei főjegyző, Gombos Lajos polgármester vezetésével, a vá­rosi képviselőtestület tanácsa és a város vezető em­bereinek nagy társasága fogadta. A főgimnázium nagy udvarán hatalmas tribün állott, amely felett nemzetiszinű baldachin emelkedett. A zászlóanya és a vendégsereg a tribünön foglalt helyet, a gim­n­á­zium ifjúsága pedig a tribün előtt szép egyenruhá­ban állott sorfalat. A bevezető szám üdvözlő dal volt, amelyet az ifjúsági énekkar énekelt el, m­ajd Ries Ferenc igazgató mondott rövid beszédet, me­leg szeretettel üdvözölve a zászlóanyát és gróf Ap­ponyi Albertet. Megható jelenet következett most. A zászlót egymásután áldották meg mind a négy felekezet ne­vében a felekezetek lelkészei és egyik a másik be­szédéből véve a jelmondatot, összh­angzatos harmó­niában emelték ki a vallásnak és a vallásegyenlő­ségnek eszméjét. Először Horváth József pré­post, esperes-plébános áldotta meg a zászlót a vallás és a tudomány eszméjének nevében. Utána Török József, az evangélikus egyház lelkésze az ember­szeretet nevében mondott áldást. Takács József református lelkész hosszabb beszédben méltatta a zászló értékét és az ifjúsághoz fordulva, a haza­szeretetre és a tudománynak a hazaszereteben való ápolására intette őket. F­e­l­d­m­a­n­n József főrabbi beszédében hangoztatta a felekezeti békének nagy áldását, amely talán sehol sem él annyira, mint éppen Cegléden. „Istenért és hazáért!"­ jelszóval ál­dotta meg a zászlót. Majd Ries Ferenc főgimná­­ziumi igazgató diszítette fel a zászlót a zászlóanyá­­nak, gróf Apponyi Albertnén­ek szalagjává­, amelybe ezt a jelmondatot hímezték: „Küzdj és bízva bízzál!" A gimnáziumi igazgató beszédét több ízben szakí­totta meg lelkes éljenzés, amely a zászlóanyának szólott, aki meghatva köszönte meg az ovációkat. Bába Molnár Sámuel bejelentette, hogy a kerület képviselője, Kossuth Ferenc az ünnepélyen nem jelenhetett meg és őt bízta meg azzal, hogy a kö­zönség iránt való szeretetét tolmácsolja és hogy az ő nevében „a haza minden előtt“ jelszóval köszöntse a zászlót. Ezután az igazgató átnyújtotta a zászlót az ifjúságnak, intve őt arra, hogy a hazaszeretet, a felebaráti szeretet és a hit gyakorlásával váljanak mindig díszére e zászlónak. Az ifjúság nevében Alexy Géza tanuló vette át a zászlót. Ezután gróf Apponyi Albert miniszter beszélt. — Mikor a nemzet — mondotta — Rákóczi mellett felkelt, akkor a szlávok is hoztak magukkal zászlót és azt a legnagyobb lelkesedéssel ajánlották fel a nemzeti ügy szolgálatában, mert a hazaszere­tet mindnyájunk lelkében egyformán élő érzés, amely magyart és nem magyart egyaránt lelkesít. Amilyen lelkesedéssel és szeretettel hozták Rákóczinak a zászlót a szlávok, olyan lelkesedés kell, hogy el­fogja mindenkinek lelkét e zászló láttára, amely min­den rangú, minden felekezetű, minden gondolkozása embert egyesít maga alatt és egy érzésben, a haza­szeretet érzésében foglalja össze az emberek lelkét. Ez a hazaszeretet legyen az az érzés, amely min­denkor vezesse az ifjúságot. Vezesse minden lépé­sénél, a tudományban való előrehaladásánál épp úgy, mint akkor, mikor az életbe kikerülnek és bár­hova jussanak, bármilyen körülmények között le­gyenek is, ne felejtsék el soha, hogy egy érzés van és volt mindig, amely ebben a hazában minden em­bernek a lelkét egybefoglalta: a hazaszeretet. Ez­­után a zászlószögeket verték be, végül pedig az egész közönség felemelkedett helyéről és állva éne­kelte el a gimnáziumi ifjúsággal együtt a Himnuszt. Ezzel a szép ünnepély véget ért. Délben diszebéd volt, melyen az asztalfon gróf Apponyi Albertné, a zászlóanya ült, akit Ries Ferenc gimnáziumi igazgató felkü­szöntött. Utána Horváth József prépost-plébános gróf Apponyi Albertre mondott tósztet, amire a miniszter a többi közt a következőket mondta: — Fel kell szólalnia neje nevében már csak azért is, mert­­ még nem haladt annyira a feminizmus pályáján, hogy szónoki babérokra áhítozhasson, de mint a magyar hazának leánya, a társadalmi munká­ból ki akarja venni és ki is veszi részét. Visszaemlé­kezik arra, hogy midőn az oltár előtt kezet nyújtot­tak egymásnak, a püspök, aki eskette, ezeket a bib­liából vett szavakat intézte a menyasszonyhoz: — Az én népem legyen a te néped, az én hazám­ legyen a te hazád! — Feleségem elfogadta ezt a szót és az én népem most már csakugyan az ő népe, és az én országom az ő országa lett. Ezután a politikára tért rá Apponyi s ezeket mondta: — Vannak helyzetek, vannak pillanatok, ame­lyekben a hallgatás ékesebben beszél minden szónál. Az önmagunnkbaszállás pillanatait éljük most, oly kockázatos órában, amikor jobbra, vagy balra el­dőlhet az ország sorsa. Ilyenkor mindenkinek, de különösen azoknak, akik a nemzet többségének bi­zalmából politikai vezetésre jutottak, kettős köteles­ ,­ségük, hogy ne a szívükben dúló érzelmeket, ne vá­gyaikat kövessék, hanem rideg megfontolással egye­­dü­l a nemzet jövőjének biztosítását tartsák szerv előtt. Eljön az az idő, midőn szólni fogunk, midőn utat fogunk mutatni a nemzetnek. Adja isten, hogy ezt az utat a békés fejlődés kontinuitása felé mutat­hassuk, ne pedig a harcok felé, amelyeket kerülni fo­­­­gunk, amit csak becsülettel lehet, hogy annál nyu­­godtabb lelkiismerettel vállalhassuk őket akkor, ha — amitől Isten óvjon — kikerülni nem lehet. Négy évvel ezelőtt Kossuth Ferenc társaságában voltunk együtt és Cegléd színe előtt vállaltunk ketten ünne­pélyesen szolidaritást egymással. Ez a nyilatkozatom most különösen élénken van emlékezetemben, mert hogyha valamikor, úgy most van szükség a hazairá­­nyító tényezők együttműködésére, nemcsak az ellen­séggel , hanem saját legnemesebb érzelmeinknek esetleges túlcsapongásával szemben is. Mert mind­ezeknek el kell törpil­niök a haza jövője felett való aggódó gondosságunk és felelősségünk érzete mel­lett, melynek még saját méltóságunkból is hozhatunk áldozatot, csak a nemzet méltóságát nem szabad fel­áldoznunk. Utána S­á­g­h­y Gyula, Gombos Lajos polgár­­mester, G­u­­­n­e­r Gyula főispán és mások beszéltek. Gróf Apponyi és neje még rövid látogatást tet­tek Ries Ferencnél, a főgimnázium igazgatójánál, , majd a városban tettek sétakocsizást. A kultuszmi­niszter öt órakor utazott vissza Budapestre. u­nokká léptették elő. A király továbbá Sementovski Kurilo orosz követnek az I. osztályú polgári ér­demrendet a gyémántokkal, a követ nejének a pol­gári­ érdemrend női keresztjét, Leontyev ezredes orosz katonai attasénak a II. osztályú katonai ér­demkeresztet, Strandtmann orosz követség! tit­kárnak a III. osztályú polgári érdemrendet és Bach orosz követség! attasénak a IV. osztályú polgári ér­demrendet adományozta. ^ ' ■ spr_____ A keleti vasút tárgyalásai­ Konstantinápolyból táviratozzák. A keleti vasút igazgatói és a ném­et bank igazgatója a kormány bizottságával ma tár­gyalták a keleti vasút kérdését eredmény nélkül, minthogy a porta ajánlata nem kielégítő. Az igaz­gatók táviratilag utasításokat kértek az igazgatóta­nácstól. Álláspontjukat szerdán a minisztertanács kezdete előtt fogják közölni a kormánynyal. Egyelőre csak az összegről van szó. Budapest, május 31. *:­­ Ferdinand kegyelmez. Szófiából táviratoztak­ , Ferdinand király névnapja alkalmából kegyel­met adott a P­e­t­k­o­v miniszterelnök meggyilkolá­sában részes líranév és Economov elítélteknek.­ Ugyanezen alkalomból a minisztereket különböző­­ rendjelekkel tüntették ki vagy ajándékokat kaptak. Nikolajev ,vezérőrnagy, hadügyminiszteri tábor­ MEGYÉK ÉS VÁROSOK Orsz­­gos közigazgatási konferencia. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete a pünkösdi ünnepeket arra használta fel, hogy orszá­gos közigazgatási konferenciát rendezett Herkules­­fürdőn. A konferencia hivatalos témája az volt, hogy miképpen kell kezelni a meglévő törvénye­ket és milyen új közigazgatási törvényekre lenne szükség? Konferenciázás közben azonban belekerült a vitába egy-két olyan gondolat is, ami nem volt a hivatalos programmban, de­ ami épp azért nagyon érdekes. Az egyik kijelentést Horváth József or­­szággyűlési képviselő dobta bele a vitába. A nem­zeti ellentállásról szólva, azt mondta Horváth Jó­zsef a hallgatóság általános helyeslése közepette, hogy ha komoly ok és komoly szükség lesz rá, akkor a megyei tisztviselői kar a jövő­ben is teljesíteni fogja kötelességét. A másik érde­kessége a konferenciának, hogy a vármegyék nem jó szemmel nézik a városok szervezkedését és en­nek a vita során kifejezést is adott M­ajzik Vik­tor heves megyei alispán, aki kijelentette, hogy nem helyesli a rendezett tanácsú városok igyekezetét, hogy szabadulni akarnak a vármegyei felügyelet atól. Az értekezleten továbbá szóba kerültek a me­gyei közigazgatás régi bajai, amelyeken segíteni, javítani kellene. Rövid volt az idő, így tehát egy­előre csak arról beszéltek, hogy a városi törvény­­hatóságokról külön törvényt kellene alkotni­ meg, hogy szükség lenne a tűzrendészeti törvényre, a szegényügy rendezésére; a szolgálati pragmatikát pedig bizonyos mértékig bírói védelemmel kellene ellátni. Maguk a megyei tisztviselők hangoztatták, hogy a közigazgatást közelebb kell vinni a minden­napi élethez, egy kis gyakorlati szellemet kell be­vinni a hivatalokba. Psí­lyi Kálmán esztergomi al­ispán törvényt kér az ágyasság és egy gyermekrend­­szer ellen. Balaton Gyula óbecsei főszolgabíró a kivándorlás ellen ajánl orvosságot, míg Szabovlye­­vits Dusán zombori főszolgabíró a közegészségügyi novellát sürgette, noha bizonyos, hogy nem annyira novellára, mint elégséges számú községi és köror­­vosra van szükség. Dudits Pál pestmegyei árvaszéki ülnök a gyámhatósági felebbvitelről tartott elő­adást, m­íg Szabó Géza pestmegyei tiszteletbeli fő­jegyző odanyilatkozott, hogy a vármegyei pénztárak visszaállítását nem kívánják a megyék, megelégesznek vármegyei szttöve részekkel is. Tehát a vármegyei pénztárakról, amelyekért olyan sokáig és olyan kitartóan háborúskodtak a vármegyék, is lemond­tak a vármegyei tisztviselők. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter és gróf Hadik János államtitkár távirattal üdvözölték a konferenciát. Gróf Andrássy Gyula táviratában a bukott miniszter rezignációja rezdü­l meg. Azt mondja, hogy személyesen ment volna el a konfe­renciára, de mint miniszter nem mehetett, mert le­mondott a miniszterségről; mint magánember nem mehetett, mert még nem fogadták el a lemondását, így aztán itthon maradt

Next