Pesti Napló, 1909. június (60. évfolyam, 128-153. szám)
1909-06-01 / 128. szám
budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1909. junius 1. 128. szám. 3 többségének akarata, amennyiben ez az önálló bank felállítása iránt fog megnyilvánulni, respektáltan fog. A M. Tudósitó írja: A Pester Lloyd vasárnapi számában Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternek küszöbön álló audienciájával kapcsolatosan Helló Lajos alelnöknek a pártkörben szombaton tett állítólagos nyilatkozatát közli a függetlenségi párt kibontakozási tervére vonatkozólag. Ez a közlemény — egészen eltekintve attól, hogy a Kossuth Ferenc kereskedeleüügyi miniszterre való hivatkozás teljesen jogosulatlan, mivel Kossuth Ferenc általában nem szokott az audienciára vonatkozó részletekről nyilatkozni — elejétől végig valótlan, mert Holló Lajos, a függetlenségi párt alelnöke, sem a pártkörben, sem másutt, senki előtt ilyen nyilatkozatokat nem tett. Holló Lajos lapja szerint ez szombaton csak este nyolc órakor néhány percre ment fel a függetlenségi pártkörbe s nem tette a fent idézett nyilatkozatot. A vidék állásfoglalása. Temesvárról jelentik, hogy az ottani függetlenségi párt ma délelőtt tartott közgyűlésén az önálló nemzeti jegybank 1911-re való felállítása mellett foglalt állást. Sátoraljaújhelyről táviratozzák, hogy a függetlenségi kör ma délután népgyűlést tartott, melyen Bernáth Béla, Búza Barna, Visontai Soma, Zakariás János és Pried Lajos képviselők felszólalása után az önálló bank érdekében fogadott el határozatot. Hódmezővásárhelyről jelentik: A függetlenségi párt hétfőn népgyűlést tartott, melyen Fndrey Gyula, Lovászy Márton, Kállay Tamás és Becsey Károly képviselők és Koszt István, a szegedi függetlenségi párt elnöke az önálló bank felállítását sürgették. A népgyűlés kimondotta, hogy az önálló bank felállítását 1911-re követeli és indítványt tesz a budapesti országos függetlenségi nagygyűléshez, hogy az osztrák árukat bojkottálják. Apponyi a ceglédi zászlóavatáson. Cegléd május 31. re" Ma avatták fel ünnepiesen a ceglédi állami főgimnázium zászlóját. Az ünnepségen megjelent gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter is nejével, a zászlóanyával együtt. Az ünnepségről a következő ceglédi tudósítás szól: ■ A ceglédi állami főgimnázium zászlóavató ünnepségére ma délben 11 órakor érkezett meg gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a nejével együtt, Sághy Gyula és Hódy Gyula országgyűlési képviselők kíséretében. A pályaudvaron a kultuszminisztert és nejét Genei Gyula főispán, Dely Béla vármegyei főjegyző, Gombos Lajos polgármester vezetésével, a városi képviselőtestület tanácsa és a város vezető embereinek nagy társasága fogadta. A főgimnázium nagy udvarán hatalmas tribün állott, amely felett nemzetiszinű baldachin emelkedett. A zászlóanya és a vendégsereg a tribünön foglalt helyet, a gimnázium ifjúsága pedig a tribün előtt szép egyenruhában állott sorfalat. A bevezető szám üdvözlő dal volt, amelyet az ifjúsági énekkar énekelt el, majd Ries Ferenc igazgató mondott rövid beszédet, meleg szeretettel üdvözölve a zászlóanyát és gróf Apponyi Albertet. Megható jelenet következett most. A zászlót egymásután áldották meg mind a négy felekezet nevében a felekezetek lelkészei és egyik a másik beszédéből véve a jelmondatot, összhangzatos harmóniában emelték ki a vallásnak és a vallásegyenlőségnek eszméjét. Először Horváth József prépost, esperes-plébános áldotta meg a zászlót a vallás és a tudomány eszméjének nevében. Utána Török József, az evangélikus egyház lelkésze az emberszeretet nevében mondott áldást. Takács József református lelkész hosszabb beszédben méltatta a zászló értékét és az ifjúsághoz fordulva, a hazaszeretetre és a tudománynak a hazaszereteben való ápolására intette őket. Feldmann József főrabbi beszédében hangoztatta a felekezeti békének nagy áldását, amely talán sehol sem él annyira, mint éppen Cegléden. „Istenért és hazáért!" jelszóval áldotta meg a zászlót. Majd Ries Ferenc főgimnáziumi igazgató diszítette fel a zászlót a zászlóanyának, gróf Apponyi Albertnének szalagjává, amelybe ezt a jelmondatot hímezték: „Küzdj és bízva bízzál!" A gimnáziumi igazgató beszédét több ízben szakította meg lelkes éljenzés, amely a zászlóanyának szólott, aki meghatva köszönte meg az ovációkat. Bába Molnár Sámuel bejelentette, hogy a kerület képviselője, Kossuth Ferenc az ünnepélyen nem jelenhetett meg és őt bízta meg azzal, hogy a közönség iránt való szeretetét tolmácsolja és hogy az ő nevében „a haza minden előtt“ jelszóval köszöntse a zászlót. Ezután az igazgató átnyújtotta a zászlót az ifjúságnak, intve őt arra, hogy a hazaszeretet, a felebaráti szeretet és a hit gyakorlásával váljanak mindig díszére e zászlónak. Az ifjúság nevében Alexy Géza tanuló vette át a zászlót. Ezután gróf Apponyi Albert miniszter beszélt. — Mikor a nemzet — mondotta — Rákóczi mellett felkelt, akkor a szlávok is hoztak magukkal zászlót és azt a legnagyobb lelkesedéssel ajánlották fel a nemzeti ügy szolgálatában, mert a hazaszeretet mindnyájunk lelkében egyformán élő érzés, amely magyart és nem magyart egyaránt lelkesít. Amilyen lelkesedéssel és szeretettel hozták Rákóczinak a zászlót a szlávok, olyan lelkesedés kell, hogy elfogja mindenkinek lelkét e zászló láttára, amely minden rangú, minden felekezetű, minden gondolkozása embert egyesít maga alatt és egy érzésben, a hazaszeretet érzésében foglalja össze az emberek lelkét. Ez a hazaszeretet legyen az az érzés, amely mindenkor vezesse az ifjúságot. Vezesse minden lépésénél, a tudományban való előrehaladásánál épp úgy, mint akkor, mikor az életbe kikerülnek és bárhova jussanak, bármilyen körülmények között legyenek is, ne felejtsék el soha, hogy egy érzés van és volt mindig, amely ebben a hazában minden embernek a lelkét egybefoglalta: a hazaszeretet. Ezután a zászlószögeket verték be, végül pedig az egész közönség felemelkedett helyéről és állva énekelte el a gimnáziumi ifjúsággal együtt a Himnuszt. Ezzel a szép ünnepély véget ért. Délben diszebéd volt, melyen az asztalfon gróf Apponyi Albertné, a zászlóanya ült, akit Ries Ferenc gimnáziumi igazgató felküszöntött. Utána Horváth József prépost-plébános gróf Apponyi Albertre mondott tósztet, amire a miniszter a többi közt a következőket mondta: — Fel kell szólalnia neje nevében már csak azért is, mert még nem haladt annyira a feminizmus pályáján, hogy szónoki babérokra áhítozhasson, de mint a magyar hazának leánya, a társadalmi munkából ki akarja venni és ki is veszi részét. Visszaemlékezik arra, hogy midőn az oltár előtt kezet nyújtottak egymásnak, a püspök, aki eskette, ezeket a bibliából vett szavakat intézte a menyasszonyhoz: — Az én népem legyen a te néped, az én hazám legyen a te hazád! — Feleségem elfogadta ezt a szót és az én népem most már csakugyan az ő népe, és az én országom az ő országa lett. Ezután a politikára tért rá Apponyi s ezeket mondta: — Vannak helyzetek, vannak pillanatok, amelyekben a hallgatás ékesebben beszél minden szónál. Az önmagunnkbaszállás pillanatait éljük most, oly kockázatos órában, amikor jobbra, vagy balra eldőlhet az ország sorsa. Ilyenkor mindenkinek, de különösen azoknak, akik a nemzet többségének bizalmából politikai vezetésre jutottak, kettős köteles ,ségük, hogy ne a szívükben dúló érzelmeket, ne vágyaikat kövessék, hanem rideg megfontolással egyedül a nemzet jövőjének biztosítását tartsák szerv előtt. Eljön az az idő, midőn szólni fogunk, midőn utat fogunk mutatni a nemzetnek. Adja isten, hogy ezt az utat a békés fejlődés kontinuitása felé mutathassuk, ne pedig a harcok felé, amelyeket kerülni fogunk, amit csak becsülettel lehet, hogy annál nyugodtabb lelkiismerettel vállalhassuk őket akkor, ha — amitől Isten óvjon — kikerülni nem lehet. Négy évvel ezelőtt Kossuth Ferenc társaságában voltunk együtt és Cegléd színe előtt vállaltunk ketten ünnepélyesen szolidaritást egymással. Ez a nyilatkozatom most különösen élénken van emlékezetemben, mert hogyha valamikor, úgy most van szükség a hazairányító tényezők együttműködésére, nemcsak az ellenséggel , hanem saját legnemesebb érzelmeinknek esetleges túlcsapongásával szemben is. Mert mindezeknek el kell törpilniök a haza jövője felett való aggódó gondosságunk és felelősségünk érzete mellett, melynek még saját méltóságunkból is hozhatunk áldozatot, csak a nemzet méltóságát nem szabad feláldoznunk. Utána Sághy Gyula, Gombos Lajos polgármester, Guner Gyula főispán és mások beszéltek. Gróf Apponyi és neje még rövid látogatást tettek Ries Ferencnél, a főgimnázium igazgatójánál, , majd a városban tettek sétakocsizást. A kultuszminiszter öt órakor utazott vissza Budapestre. unokká léptették elő. A király továbbá Sementovski Kurilo orosz követnek az I. osztályú polgári érdemrendet a gyémántokkal, a követ nejének a polgári érdemrend női keresztjét, Leontyev ezredes orosz katonai attasénak a II. osztályú katonai érdemkeresztet, Strandtmann orosz követség! titkárnak a III. osztályú polgári érdemrendet és Bach orosz követség! attasénak a IV. osztályú polgári érdemrendet adományozta. ^ ' ■ spr_____ A keleti vasút tárgyalásai Konstantinápolyból táviratozzák. A keleti vasút igazgatói és a német bank igazgatója a kormány bizottságával ma tárgyalták a keleti vasút kérdését eredmény nélkül, minthogy a porta ajánlata nem kielégítő. Az igazgatók táviratilag utasításokat kértek az igazgatótanácstól. Álláspontjukat szerdán a minisztertanács kezdete előtt fogják közölni a kormánynyal. Egyelőre csak az összegről van szó. Budapest, május 31. *: Ferdinand kegyelmez. Szófiából táviratoztak , Ferdinand király névnapja alkalmából kegyelmet adott a Petkov miniszterelnök meggyilkolásában részes líranév és Economov elítélteknek. Ugyanezen alkalomból a minisztereket különböző rendjelekkel tüntették ki vagy ajándékokat kaptak. Nikolajev ,vezérőrnagy, hadügyminiszteri tábor MEGYÉK ÉS VÁROSOK Orszgos közigazgatási konferencia. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete a pünkösdi ünnepeket arra használta fel, hogy országos közigazgatási konferenciát rendezett Herkulesfürdőn. A konferencia hivatalos témája az volt, hogy miképpen kell kezelni a meglévő törvényeket és milyen új közigazgatási törvényekre lenne szükség? Konferenciázás közben azonban belekerült a vitába egy-két olyan gondolat is, ami nem volt a hivatalos programmban, de ami épp azért nagyon érdekes. Az egyik kijelentést Horváth József országgyűlési képviselő dobta bele a vitába. A nemzeti ellentállásról szólva, azt mondta Horváth József a hallgatóság általános helyeslése közepette, hogy ha komoly ok és komoly szükség lesz rá, akkor a megyei tisztviselői kar a jövőben is teljesíteni fogja kötelességét. A másik érdekessége a konferenciának, hogy a vármegyék nem jó szemmel nézik a városok szervezkedését és ennek a vita során kifejezést is adott Majzik Viktor heves megyei alispán, aki kijelentette, hogy nem helyesli a rendezett tanácsú városok igyekezetét, hogy szabadulni akarnak a vármegyei felügyelet atól. Az értekezleten továbbá szóba kerültek a megyei közigazgatás régi bajai, amelyeken segíteni, javítani kellene. Rövid volt az idő, így tehát egyelőre csak arról beszéltek, hogy a városi törvényhatóságokról külön törvényt kellene alkotni meg, hogy szükség lenne a tűzrendészeti törvényre, a szegényügy rendezésére; a szolgálati pragmatikát pedig bizonyos mértékig bírói védelemmel kellene ellátni. Maguk a megyei tisztviselők hangoztatták, hogy a közigazgatást közelebb kell vinni a mindennapi élethez, egy kis gyakorlati szellemet kell bevinni a hivatalokba. Psílyi Kálmán esztergomi alispán törvényt kér az ágyasság és egy gyermekrendszer ellen. Balaton Gyula óbecsei főszolgabíró a kivándorlás ellen ajánl orvosságot, míg Szabovlyevits Dusán zombori főszolgabíró a közegészségügyi novellát sürgette, noha bizonyos, hogy nem annyira novellára, mint elégséges számú községi és körorvosra van szükség. Dudits Pál pestmegyei árvaszéki ülnök a gyámhatósági felebbvitelről tartott előadást, míg Szabó Géza pestmegyei tiszteletbeli főjegyző odanyilatkozott, hogy a vármegyei pénztárak visszaállítását nem kívánják a megyék, megelégesznek vármegyei szttöve részekkel is. Tehát a vármegyei pénztárakról, amelyekért olyan sokáig és olyan kitartóan háborúskodtak a vármegyék, is lemondtak a vármegyei tisztviselők. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter és gróf Hadik János államtitkár távirattal üdvözölték a konferenciát. Gróf Andrássy Gyula táviratában a bukott miniszter rezignációja rezdül meg. Azt mondja, hogy személyesen ment volna el a konferenciára, de mint miniszter nem mehetett, mert lemondott a miniszterségről; mint magánember nem mehetett, mert még nem fogadták el a lemondását, így aztán itthon maradt