Pesti Napló, 1909. augusztus (60. évfolyam, 181-205. szám)
1909-08-01 / 181. szám
Budapest, vasárnap PESTI TM A PL O 1909. augusztus T. * 1ST. szánt. 3 'ellen, ma Petőfi ártatlan verselő, kiből szerelmi lantost akarnak csinálni, hogy észrene vegye az avatatlan, hogy a mai magyar nemzedék háborgásában és elégedetlenségében Petőfi lelke jobban benne él, mint hatvan év előtt, mikor e háborgó indulatoknak megvolt a maga szervezett közvéleménye. Borzasztó méltatlanságok vannak ebben a mai Petőfi-kultuszban. Az országutak csavargó vándorát delnők és arszlánok szalonköltőjévé avatják, az irodalmi szegénylegényből pedig, kinek égette a szégyen és keserűség arcát az ország elmaradottságáért, békés természetű polgárt varázsolnak s nem akarják látni, hogy Petőfi politikájának és moráljának alapvető rendszerében első parancs gyanánt van ma is adva a haladásért és szabadságért való küzdelem. Petőfi országa hatvan év alatt visszafordult azokba az állapotokba, melyek negyvennyolc előtt léteztek. Más nevek és más jelszavak alatt az egész régi rendszer mind itt van s jaj annak, aki ellene tiltakozó versekben meri a szavát felemelni. Apponyi kancellár felújult Apponyi Albert szellemeiben, Kossuth Lajos feltámadt honfibútól vérző fia személyében s ami csoda lett volna1847-ben, az bűvészeti misztikummá vált hatvan év múlva: olaj és viz szépen egyesültek egymással. A történelem olvasója kérdeni szeretné: miért halt meg Petőfi tomboló paripák patái alatt; miért akasztották fel az aradi tábornokokat; miért hurcoltak börtönbe ezreket s mire való volt az egész küzdelem és az utána jövő kiegyezés, ha minden rosszabbra fordult, mint hatvan év előtt. A szobrok, a diszházak, kupolacsarnokok és a hazafias mellveregetések megfelelnek e kérdésekre. Bécs jobban uralkodik Magyarország felett, mint az elmúlt századok alatt bármikor, a belső elégedetlenség pedig nagyobb, mint amilyen valaha lehetett. Szegény, koldus ország maradtunk, mert ahol milliók jogok és védelem nélkül élhetnek, ott miből táplálkozzék a nemzet ereje. S ahol minden külső megtévesztésre van alapítva s Potemkirtszobrok és Potemkin-kultura rögtönösségei takarják el a szem elől az igazi valóságot, hogyan jusson,az ország annak megismerésére, hogy valódi hagyományai ma is Petőfihez vezetnek s csak azok az eszmék igazolják hivatásának jogosultságát, melyek nem szakadtak el abból a folytonosságból, melynek egyik korszakos jelentőségű láncszeme Petőfiben találkozott. Hazafias bűnnek állítják ma mindezek felismerését s ez okozza, hogy Petőfi országának eljövetele még nagyon is messze, a jövendő ígéretében van. Most még csak a szobrok, ünnepi kiáltások és őszinteség nélkül való szavalmányok járják. Ellenökben pedig a valóság mozgóképein a Petőfi-eszmék karikatúrájára pluralitásos tervek, álnemzeti küzdelem, koalíciós honmentés s minden nemzeti ügynek gyönyörű elárulása forgolódnak. Petőfi halálának ünnepén gyászosabb képekben már nem is lehetne örömtüzeket gyújtani annak az évfordulónak, mely hatvanadikszor telik be előttünk meddő eredményeivel. Zuboly, Budapest, Julius 31. A közös pénzügyminiszter a királynál, Ischl- éről táviratoztak: Báró Burján közös pénzügyminisztert, aki ma reggel érkezett ide, délelőtt tizenegy órakor a király kihallgatáson fogadta. Az audiencián, mely szokatlanul hosszúra nyúlt, Burján a boszniai ügyekről s utolsó boszniai szemle útján szerzett tapasztalatairól referált. A miniszter hivatalos volt az udvari ebédre s este Olaszországba utazott nyári • tartózkodásra. .....' , A;‘1 " " " ...... ,• ■, v Mérsékelt román párt. A kolozsvári „Ungaria“ a politikai helyzetnek az őszszel leendő alakulásáról írva, azt mondja, hogy a románokra nézve a legjobb lesz, ha a többséghez csatlakoznak. A román népen csak úgy lehet segíteni, ha politikai vezetői a kormánypártban lesznek. A román lap ennélfogva azt ajánlja, hogy a román intelligencia alakítson mérsékelt román pártot. A szervezés munkáját már most kell megkezdeni, hogy a választások idején sikerrel lehessen megküzdeni a román ultraistákkal, akiknek politikája a parlamentben teljesen megbukott , Szterényi Kossuthnál. Szterényi József kereskedelmi miniszteri államtitkár ma reggel Brassóból Budapestre érkezett dr. Leszner Richard miniszteri titkár kíséretében. Szterényi államtitkár Kossuth Ferencnél teendő látogatását elhalasztotta, miután a beteg miniszter wiesbadeni kúráját befejezvén, a napokban Karlsbadba utazik. Szterényi Kossuthot Karlsbadban fogja felkeresni. Nyugalmazott horvát főispán Zágrábból jelentik. A hivatalos lap mai száma közli dr. Qavrenics Pero, Modrus—Fiume vármegye főispánjának nyugdíjaztatását CSATANGOLAS Budapest, július 31. Österreich und Ungarn — Ausztria és Magyarország. Ez a címe annak a szociáltörténelmi tanulmánynak, amely közelebb megjelent Julius Bunzel gráci egyetemi tanár tollából. A három íves dolgozat igen előkelő helyen, a Schmoller tanár Jahrbuchjában talált helyet. A folyóirat európai nevű szerkesztője nem minden megjegyzés nélkül közölte a dolgot. A végén maga is megszólal vagy húsz sorban és kijelenti, hogy előre is tudja, hogy ezt a tanulmányt Magyarországon mint pártosat meg fogják támadni, ő maga azonban tárgyilagosnak, sőt tanulságosnak találta az essayt és azért közölte. Elolvastuk mi is ezt a dolgot figyelemmel és gonddal. Nem mondjuk, hogy Bunzel tanár cikke teljesen niveatitlan, sőt el kell ismerni, hogy idegen embernél meglepő ismereteit árulja el a magyar viszonyoknak. Mégis, hogy végig olvastuk a dolgot, úgy láttuk, hogy Schmoller tanárnak, a szerkesztőnek volt igaza, amikor előre látta és érezte, hogy ezt a tanulmányt meg fogják támadni Magyarországon. Ennek igenis be kell következnie, ez a támadás nem maradhat el. Megmondjuk miért. Bunzel ötven oldalon át fejtegeti Magyarországnak Ausztriához való viszonyát a mohácsi vész óta és Szapolyai Jánostól kezdve a koalícióig mindenkit szid és szapul Magyarországon. Egy igen magas etikai pontra helyezkedve felülbírálja a magyar nemesség négyszáz éves szereplését és azt minden cselekedetében és minden vonatkozásában mint önző osztályérdekeket istápoló olygarchiát bántja, ideértve egyformán a Rákócziakat és a koalíciót. Mindezzel szemben azonban mit állít fel ideálként Bunzel tanár? Talán az abszolút jogegyenlőségre berendezett népállamot, vagy a jövő szociális társadalmat? Dehogy, erről szó sincsen, mindezt az egységes Ausztria polgárának szempontjából bírálja. A terminológiája, a szavai, a kifejezései olyanok, mintha csakugyan egy demokratikus igazság szempontjából ostorozná a múlt és a mai magyar társadalom bűneit, de mindez csak látszat. A való az, hogy a szerző mindezeket a fogyatkozásokat csak azért bírálja, mert magyarok, de abszolút biztonsággal magasztalná őket, ha osztrákok, habsburgiak volnának. Csak külsőleg háborodik fel az emberi jogok nevében, pl. amikor a nemzetiségekről mondja el a szokásos mondókát, de elárulja magát a szerző, amikor minden szakasz végén valami Grillparzer-verset szaval Ausztria dicsőségéről és még sokkal sovénebbnek mutatkozik, mint az a magyar olygarchia, amelyet ő folyvást magyar sovinizmusáért támad. És itt egy nagy kérdés vetődik fel. Hogy van az, hogy Julius Bunzel, Scotus Viator, Björnstjerne Björnson, Masaryk és a többiek most mind Magyarországot támadják. Úgy támadják, mint a középkor utolsó európai maradványát, az analfabétaság, osztályigazságszolgáltatás, a faji elnyomás klasszikus hazáját. Hisz ezek az urak otthon mind hasonló állapotok közt élnek és meg se bántják azokat. Mi a százharmincmillió indiai benszülött kimondhatatlan szenvedése ama csekély — koncedáljuk előfordulható — zaklatásokhoz képest, amiben az árvamegyei tót, de egyúttal a hajdú megyei magyar paraszt is részesülhet egyes közigazgatási közegek részéről. Mégis Scotus Viator nyugtát hagy az angol gyarmatoknak, de beutazza Magyarországot, egy vagyont költ itt el, angol létére megtanul, magyarul, szóval anynyi fáradságot és költséget pazarol arra, hogy egy minket támadó munkát írjon. Björnson hazájában is vannak elnyomók és elnyomottak és ő ezt mégse veszi észre, csak Magyarországon. Az elnyomott szlávok apostolaként lép fel és a magyarokkal szemben védi a holdatokat és a pánszláv tótokat, de tudomást se vesz a német-lengyelországi attrocitásokról, bizonyára nem azért, mert kiadója és olvasóközönségének négyötöd része is német. Szóval az urak mindenütt másutt gyönyörűnek, tökéletesnek, utánozni valónak találják a mai világrendet, csak éppen Magyarországtól, a szerintük ezer évvel elmaradottól kívánják, hogy már most — szinte kísérleti nyáiként — valósítsa meg azt az állapotot, ami a többi Európában is csak ezer év múlva lesz, ha ugyan lesz. Divat ez most, foglalkozni Magyarországgal és halálra ítélni a magyar fajt. Úgy tesznek, amint tettek sok évtizedig a törökökkel. Azokat is az albánok és kucu oláhok javára halálra ítélte harminc éven át Gladstonétól Kálnokyig mindenkit. Most azonban Törökország mégis megmutatta, mit tud. És a török faj élni merészel annyi eurókpai tekintély halálos ítélete dacára. CD Szegény, fiatal király!... így kezdődik Jókai híres leírása, melylyel az elemi iskolákban a mohácsi vészt tanítják. És most, hogy Spanyolország lángokban áll, hogy Barcelona utcáin ropog a fegyver és ömlik a vér, hogy az afrikai partokon egyik spanyol csapat a másik után tagadja meg az engedelmességet és egy szegény, leigázott nép talán utolsó erejét szedi össze, hogy kivívja boldogulása szabadságát, — lehetetlen fel nem sóhajtanunk: „Szegény, fiatal király!...“ Személy szerint kedves, jó ismerőse a budapesti népnek, a kora tavasz napsugarában itt köszöntöttük utcáinkon, mosolyogva, naiv és fiatalos örömmel ült a hintóban az agg Ferenc József mellett, nevetve és boldogan szalutált az embereknek, az udvari bálon ő volt a legügyesebb táncos, mindenkihez volt valami kedves, nem királyiat sablonos megjegyzése; ott láttuk képes lapjainkban, amint kurta nadrágban vadászatra indul. Frigyes főherceg társaságában megjelent a mozi vásznán is, hosszú idők után ő volt az első nagyhatalmi uralkodó, aki végigrobogott Budapest utcáin, beszéltünk róla, szerettük, „csúnya, de milyen kedves!“ mondták róla az asszonyok és most egyszerre