Pesti Napló, 1909. október (60. évfolyam, 232-258. szám)
1909-10-01 / 232. szám
4. Budapest, péntek ? ESTI NAPLÓ 1909 október L 232. *rom baságot, amely a minden áron való ügyeskedés nyomában támadt íme máris elterjedt annak a hire, hogy a magyar főváros szerajevói hivatalos látogatását a kormány akadályozta meg. Természetesen azért, mert az, hogy Budapest Bécs mellett mint fő- és székváros érvényesüljön — Bécsben kellemetlen. Nem tudjuk, hogy ebből a föltevésből mi igaz, mi nem, de tudjuk azt hogy a szerajevói út dolgában Vasziljevics alpolgármester a kormánynyal tárgyalt s hogy ez a tárgyalás kiterjedt a közös pénzügyminiszterre, mint Bosznia miniszterére is. És tudjuk azt is, hogy igen beavatott és nagyon szavahihető emberek azt mondják, hogy a szerajevói kirándulás költségeit a közös pénzügyminisztérium fizeti Íme egész sor egymásnak ellentmondó verzió, valamennyi valószínű, néhány közülük igaz is, aminek folytán egyik-másik — valótlan. Vagy báró Burián fizeti az útiköltséget vagy az utazó társaság tagjai maguk fizetik. Ha a közös pénzügyminisztérium fizeti őket úgy az a látogatás nem magánemberek kéjutazása, hanem hivatalos út. Ha az, igaza van a rekrimináló városatyának. Mért utaznak a városháza urai a közös pénzügyminisztérium költségén? Talán azért mert Luegerék is úgy utaztak. De Lueger ünnepiesen hirdette Bécs hivatalos jelentkezését Bárczy pedig hivatalosan azt üzeni Szerajevónak a városháza közgyűlési terméből, hogy ők nem a magyar fő- és székváros nevében jönnek, hanem csak mint magánemberek mulatni mennek a bosnyák fővárosba. Igaz, hogy ma már másképpen határoztak, de azért mindnyájan érezzük, hogy ebben az etikett-kérdéssé tett politikai ügyben Budapest alul maradt Alul maradt a polgármester szolgálatkészsége folytán. Hol az igazság a sok kerülgetésben? Mi igaz a sokféle híresztelésből ? S ha az az egyik híresztelés, hogy ugyanis Bárczyék, Fülepék, Vasziljevicsék és társaik csak privát utazást tesznek, igaz, szabad volt-e, okos volt-e a bécsiek diadalútja után, Lueger ünnepi fölvonulása után azt demonstrálni, hogy a magyar fővárosinak nincs köze Szerajevóhoz, s hogy a kiterjesztett szuverenitás gócpontja egyedül csak Bécs? •t Budapest, szeptember 30. Oroszország keleti politikája. Konstantinápolyból jelentik: A „Tasviri Efkiar“ hivatalos helyről, valószínűen orosz oldalról származó kijelentést közöl, amely fontos adatokat tartalmaz Oroszország keleti politikájáról. A kijelentés szerint Pétervárott mostanában az 1897. évi orosztörök egyezmény felől tárgyalnak, amely előjogot biztosít az oroszoknak vasútépítő koncessziók szervezésére a Fekete-tenger partjain. Az eredmény Törökországban kedvező lesz. A vámemelés dolgában az illető úgy nyilatkozott, hogy 15 százalékos vám magas volna liszt, cukor és egyéb mindennapi szükségleti cikkre, melyek Oroszországnak Törökországba irányuló főkivitelét teszik. Ha ebben az irányban speciális vámegyezmény jöhetne létre, Oroszország elfogadna minden más cikkben történő vámemelést. Az orosz-török ententere vonatkozólag a nyilatkozó államférfiú hangsúlyozta, hogy Oroszország kívánja Törökország haladását és erősödését, valamint a békét, amelynek fentartása egy legközelebb létrehozandó Balkán-szövetség segítségével volna lehetséges. — Conrad vezérkari főnök Boszniában, Szerajevóból jelentik, hogy a vezérkar főnöke, hötzendorfi Conrad táborszernagy, a jövő hét első napjaiban a bosnyák fővárosba érkezik. Boszniai útját a csapat-főfelügyelőség létesítésével és a XVI. hadtest felállításával hozzák összefüggésbe. Minthogy október 7-én az annexió proklamálásának első évfordulója alkalmából nagy ünnepséget terveznek, ezzel kapcsolatban a lakosság a vezérkar főnökét is meleg ovációban fogja részesíteni. A karbini orosz-német konfliktust Pétervárról jelentik. Az itteni lapok jelentése szerint Müller német konzul Karbinban megsértette az orosz nemzeti méltóságot. Egy német ember gyárát adósság miatt el kellett volna adni és Müller ezt úgy akarta megakadályozni, hogy a gyárra kitűzte a német lobogót. Amikor, avégrehajtók rendőri kísérettel megjelentek, Müller a rendőrtisztet bántalmazta és arculütötte. Az orosz kormány most emiatt elégtételt követel. A rendőrbíráskodás perrendje: Budapest, szeptember 30. A hivatalos Belügyi Közlöny a belügyminiszternek és igazságügyminiszternek nagyfontosságú közös rendeletét közli A rendelet, amelyet a miniszterek megbízásából Meskó és Hadik államtitkárok írtak alá, régebbi törvények utasítása szerint a rendőri büntető eljárás perrendjét állapítja meg, egységes szabályzatot írva elő a jogélet olyan területén, mely legközelebb áll a mindennapi élethez és amelyet eddig toldottfoldott törvények, kusza rendeletek tettek homályossá és nehezen járhatóvá. A közös szabályzat, mely 26 szakaszból áll, egyelőre csak holt betű, amelynek életbeléptetése később, a rendőri büntetőbírósági ügyvitelt szabályozó külön rendelettel fog történni. Mostani közrebocsátásával mintegy belügyminiszteri körrendelet mondja, azt a célt akarja elérni Andrássy, hogy az illetékes hatóságoknak legyen idejük tanulmányozni a rendőrbírói eljárás új kódexét. Bizonyára tanulmányozni fogják az új szabályzatot a jogélet egyéb tényezői is, ami annál inkább kívánatos, mert a szabályzat a két minisztériumban a hivatásos jogászok meghallgatása nélkül készült s így kétségtelenül lesznek olyan észrevételek, melyek az életbeléptetési rendeletben honorálhatók és honorálandók. Az új szabályzat különben több fontos nyitást kiván megvalósítani, így például végrehajtja azt a törvényes rendelkezést, amely szerint bizonyos esetekben tiszti ügyészek és testületek a rendőrbíróság előtt mint közvádlók jelenhetnek meg. Szabályozza továbbá a büntetőparancs intézményét, vagyis azt az eljárást, amelyben ítéletet lehet hozni valaki ellen anélkül, hogy tárgyalás lett volna ügyében. A közös rendeletet egyébként a következőkben ismertetjük: A rendelet három címre oszlik. Az első cita azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a rendőri büntető bíróságok eljárását szabályozzák (1—236. §-ok); a második a községi bíróság eljárását szabályozza (237—281. §-ok); a harmadik cim az életbeléptető, átmeneti és záró rendelkezéseket foglalja magában (282—286. §-ok). Az első cím tíz fejezetre oszlik. Az általános határozatokat tartalmazó első fejezetben először is fel vannak sorolva azok a hatóságok, amelyek, mint rendőri büntető bíróságok, a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. XX. t.-c. 13., 15. és 16. §-ai, továbbá a határrendőrségről szóló 1903:VIli. t.-c. értelmében a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágási ügyekben a büntető birói hatalmat gyakorolják. (Tiszti ügyész mint közvádló.) Az eljárásban résztvevő személyekről szóló ren- Idelkezések között egészen uj intézményként jelenti kézije — az 1901 :XX. t.-c. alapján — a tiszti ügyészek részéről a közvádnak a közérdek szempontjából való képviselete. E törvénybeli rendelkezéssel a tiszti ügyészeknek azon büntető ügyekre nézve, amelyek ezidőszerint a közigazgatási hatóságok hatáskörébe vannak utalva, hivatásukkal összhangban álló nagyfontosságú új ügyköre nyílik meg. A tiszti ügyész jogkörét egyébként a 21—29. §-ok határozzák meg. A 28. §-ban a hivatalból üldözött kihágásokra nézve a közvádnak tervbe vett kötelezővé tétele későbbi szabályozásnak van fentartva. A közvád kötelező képviseletének e rendelet életbeléptetésével egyidejű megvalósítása csaknem leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék, kiváltképpen azért, mivel minden egyes elsőfokú rendőri büntető bíróság mellett ennek a székhelyén kezdetben ügyész nem áll rendelkezésre. Az ügyész működése egyelőre a helybeli tárgyalásokon való közreműködésen kívül, a rendelet 23—27. évaiban a hivatalból üldözendő kihágásokra vonatkozólag megállapított jogainak érvényesítésére irányul; ezen §-ok szerint különösen feladata lesz a tiszti ügyésznek, hogy a feljelentésekből tudomására jutott kihágási ügyeket (24. §.) figyelemmel kísérje, főként pedig, hogy közérdekből felebbviteli jogával éljen. A 30. §. az egyes közigazgatási ágakban, kiváltképpen közegészségügyi, közgazdasági, közforgalmi vagy egyéb különleges kérdésekben, a közérdeknek rendőri büntető szempontból szükséges megfelelő képviseletét bizonyos testületek, bizottságok és közegek, mint szakképviselők részére biztosítja. (Ítélet tárgyalás nélkül) A harmadik fejezet (62—71. §-ok) az eljárás egyik legfontosabb újítását, a büntetőparancsot a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. XX tc. 17—20. §-ai értelmében szabályozza. Erre vonatkozólag a belügyminiszter ezeket mondja: Ez új intézmény alkalmas arra, hogy a feleknek, úgy a sértettnek, mint a terheltnek szempontjából egyszerűbbé és könnyebbé tegye az eljárást Sok olyan egyén lesz, aki hogy ha érzi, hogy a büntető jogszabályokkal összeütközésbe jött, és őt ezzel arányban álló középmértékű megtorlás éri, inkább megnyugvással elfogadja azt mintsem, hogy a tárgyaláson való megjelenéssel járó, időveszteség és költség következtében magánál a kiszabott büntetésnél súlyosabb hátrányt szenvedjen. Ennélfogva a szigorúan meghatározott megfelelő esetekben a szabályok legpontosabb megtartásával helyesen alkalmazott büntetőparancs előreláthatólag a legtöbb esetben be fog válni, ami azután a rendőri büntetőbíróságra is munkában és időben nagy megtakarítást jelent Kiemelem annak szükségét hogy miután a büntetőparancs lényege az, hogy tárgyalás nélkül állapít meg büntetést, úgy a hivatalos, mint a magán egyéntől eredő följelentések gondosan legyenek a valósághoz hőven szerkesztve, azokban a tényállás szabatosan legyen előadva, avégből is, hogy a rendőri büntető bíró a vád alaposságáról kellő meggyőződést szerezhessen. Igen fontos továbbá, hogy a terhelt a büntetőparancs természetével tisztában legyen, megtudjam hogy mily jogok vannak részére a büntetőparancscsal szemben biztosítva. Ennélfogva, ha kis- és nagyközségekben a kézbesítést nem maguk a községi és közjegyzők teljesítik, a kézbesítő közegek tanítsák id a terheltet, hogy további útbaigazítás végett, ha annak szükségét érzi, forduljon a jegyzőhöz. A negyedik fejezet (72—101. §-ok) az egyéni szabadságjogokkal szorosan összefüggő előzetes eljárást szabályozza; itt van szabályozva a terhelt előállítása, különös utalással a 130.000/1899. B. M. számú körrendelettel a nyomozó rendőri hatóságok és közegek részére kiadott utasítás 183. §. VII. pontjára, továbbá a terhelt előzetes letartóztatása, az ismeretlen és a távollevő terhelt kipuhatolása, az elővezetés, lefoglalás, házkutatás és a személymotozás. Az ötödik fejezetben a 104. §-ban megállapított meghagyás, amelynél fogva a felek a tárgyalásra idézés nélkül jelennek meg. (Nyilvánosság, szóbeliség.) Ij. A további §-okban foglalt rendelkezésekkel s tárgyalásnál érvényre jutnak a nyilvánosságnak, a közvetlenségnek, a szóbeliségnek, az ügyfélegyenlőségnek és a bizonyítékok szabad mérlegelésének követelményei. A hatodik fejezet (150—166. §-ok) a határozatok nemeiről és azok közléséről szól. , Lényeges rendelkezés az, hogy a tárgyalás befejezése után az eljáró rendőri büntető bíró (148. §.) határozatát lehetőleg nyomban hozza meg. A 151. és következő §-ok megállapítják, hogy mely esetben kell hozni megszüntető végzést és mely esetben ítéletet. (Jogorvoslatok.) A hetedik fejezet (167—196. §-ok) a jogorvoslatokat tárgyazza. A rendszerinti jogorvoslatok (felebbvitel) fogalma alá a felebbezés és a felfolyamodás tartozik. A felebbvitelnek a rendőri büntető eljárás alá utalt összes kihágási ügyekre egységes határideje (1901: XXI-c. 21. §.) a határozat kihirdetését.