Pesti Napló, 1909. október (60. évfolyam, 232-258. szám)

1909-10-01 / 232. szám

4. Budapest, péntek ? E­S­T­I NAPLÓ 1909 október L 232. *rom­ baságot, amely a minden áron való ügyeskedés nyomában támadt íme máris elterjedt annak a hire, hogy a magyar főváros szerajevói hivata­los látogatását a kormány akadályozta meg. Természetesen azért, mert az, hogy Budapest Bécs mellett mint fő- és székváros érvényesül­jön — Bécsben kellemetlen. Nem tudjuk, hogy ebből a föltevésből mi igaz, mi nem, de tudjuk azt hogy a szerajevói út dolgában Vasziljevics alpolgármester a kormánynyal tárgyalt s hogy ez a tárgyalás kiterjedt a közös pénzügyminisz­terre, mint Bosznia miniszterére is. És tudjuk azt is, hogy igen beavatott és nagyon szava­hihető emberek azt mondják, hogy a szerajevói kirándulás költségeit a közös pénzügyminiszté­rium fizeti Íme egész sor egymásnak ellent­mondó verzió, valamennyi valószínű, néhány közülük igaz is, aminek folytán egyik-másik — valótlan. Vagy báró Burián fizeti az útiköltsé­get vagy az utazó társaság tagjai maguk fize­tik. Ha a közös pénzügyminisztérium fizeti őket úgy az a látogatás nem magánemberek kéjuta­zása, hanem hivatalos út. Ha az, igaza van a rekrimináló városatyának. Mért utaznak a vá­rosháza urai a közös pénzügyminisztérium költ­ségén? Talán azért mert Luegerék is úgy utaz­tak. De Lueger ünnepiesen hirdette Bécs hiva­talos jelentkezését Bárczy pedig hivatalosan azt üzeni Szerajevónak a városháza közgyűlési terméből, hogy ők nem a magyar fő- és szék­város nevében jönnek, hanem csak mint magán­emberek mulatni mennek a bosnyák fővárosba. Igaz, hogy ma már másképpen határoztak, de azért mindnyájan érezzük, hogy ebben az eti­kett-kérdéssé tett politikai ügyben Budapest alul maradt Alul maradt a polgármester szol­gálatkészsége folytán. Hol az igazság a sok kerülgetésben? Mi igaz a sokféle híresztelésből ? S ha az az egyik híresztelés, hogy ugyanis Bárczyék, Fülepék, Vasziljevicsék és társaik csak privát utazást tesznek, igaz, szabad volt-e, okos volt-e a bé­csiek diadalútja után, Lueger ünnepi fölvonulása után azt demonstrálni, hogy a magyar főváros­inak nincs köze Szerajevóhoz, s hogy a kiter­jesztett szuverenitás gócpontja egyedül csak Bécs? •­­t Budapest, szeptember 30. Oroszország keleti politikája. Konstantinápoly­ból jelentik: A „Tasviri Efkiar“ hivatalos helyről, valószínűen orosz oldalról származó kijelentést kö­zöl, amely fontos adatokat tartalmaz Oroszor­szág keleti politikájáról. A kijelentés sze­rint Pétervárott mostanában az 1897. évi orosz­török egyezmény felől tárgyalnak, amely elő­jogot biztosít az oroszoknak vasútépítő koncessziók szervezésére a Fekete-tenger partjain. Az eredmény Törökországban kedvező lesz. A vámemelés dolgá­­­­ban az illető úgy nyilatkozott, hogy 15 százalékos vám magas volna liszt, cukor és egyéb mindennapi szükségleti cikkre, melyek Oroszországnak Török­országba irányuló főkivitelét teszik. Ha ebben az irányban speciális vámegyezmény jöhetne létre, Oroszország elfogadna minden más cikkben történő vámemelést. Az orosz-török ententere vonatkozólag a nyilatkozó államférfiú hangsúlyozta, hogy Orosz­ország kívánja Törökország haladását és erősödését, valamint a békét, amelynek fentartása egy legkö­zelebb létrehozandó Ba­lkán-szövet­­s­é­g segítségével volna lehetséges. — Conrad vezérkari főnök Boszniában, Szeraje­­vóból jelentik, hogy a vezérkar főnöke, hötzendorfi Conrad táborszernagy, a jövő hét első napjaiban a bosnyák fővárosba érkezik. Boszniai útját a csa­­pat-főfelü­gyelőség létesítésével és a XVI. hadtest felállításával hozzák összefüggésbe. Minthogy ok­tóber 7-én az annexió proklamálásának első évfor­dulója alkalmából nagy ünnepséget terveznek, ezzel kapcsolatban a lakosság a vezérkar főnökét is me­leg ovációban fogja részesíteni. A karbini orosz-német konfliktust Pétervárról jelentik. Az itteni lapok jelentése szerint Müller német konzul Karbinban megsértette az orosz nemzeti méltóságot. Egy német ember gyárát adósság miatt el kellett volna adni és Müller ezt úgy akarta megakadályozni, hogy a gyárra kitűzte a német lobogót. Amikor, a­­végre­hajtók rendőri kísérettel megjelentek, Müller a rendőrtisztet bántalmazta és arculütötte. Az orosz kormány most emiatt elégtételt követel. A rendőrbíráskodás perrendje: Budapest, szeptember 30. A hivatalos Belügyi Közlöny a belügyminisz­ternek és igazságügyminiszternek nagyfontos­­ságú közös rendeletét közli A rendelet, amelyet a miniszterek megbízásából Meskó és Hadik államtitkárok írtak alá, régebbi törvények utasí­tása szerint a rendőri büntető eljárás perrendjét állapítja meg, egységes szabályzatot írva elő a jogélet olyan területén, mely legközelebb áll a mindennapi élethez és amelyet eddig toldott­­foldott törvények, kusza rendeletek tettek ho­mályossá és nehezen járhatóvá. A közös szabályzat, mely 26­ szakaszból áll, egyelőre csak holt betű, amelynek életbe­léptetése később, a rendőri büntetőbírósági ügy­vitelt szabályozó külön rendelettel fog történni. Mostani közrebocsátásával mint­egy belügy­miniszteri körrendelet mondja, azt a célt akarja elérni Andrássy, hogy az illetékes hatóságok­nak legyen idejük tanulmányozni a rendőrbírói eljárás új kódexét. Bizonyára tanulmányozni fogják az új szabályzatot a jogélet egyéb té­nyezői is, ami annál inkább kívánatos, mert a szabályzat a két minisztériumban a hivatásos jogászok meghallgatása nélkül készült s így két­ségtelenül lesznek olyan észrevételek, melyek az életbeléptetési rendeletben honorálhatók és honorálandók. Az új szabályzat különben több fontos nyitást kiván megvalósítani, így például végrehajtja azt a törvényes rendelkezést, amely szerint bizo­nyos esetekben tiszti ügyészek és testületek a rendőrbíróság előtt mint közvádlók jelenhetnek meg. Szabályozza továbbá a büntető­parancs intézményét, vagyis azt az eljárást, amelyben ítéletet lehet hozni valaki ellen anélkül, hogy tárgyalás lett volna ügyében. A közös rendeletet egyébként a követke­zőkben ismertetjük: A rendelet három címre oszlik. Az első cita azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a rendőri büntető bíróságok eljárását szabályozzák (1—236. §-ok); a második a községi bíróság eljárá­sát szabályozza (237—281. §-ok); a harmadik cim az életbeléptető, átmeneti és záró rendelkezéseket foglalja magában (282—286. §-ok). Az első cím tíz fejezetre oszlik. Az általános határozatokat tartalmazó első feje­zetben először is fel vannak sorolva azok a ható­ságok, amelyek, mint rendőri büntető bíróságok, a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. XX. t.-c. 13., 15. és 16. §-ai, továbbá a határrendőr­ségről szóló 1903:VIli. t.-c. értelmében a közigaz­gatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágási ügyek­ben a büntető birói hatalmat gyakorolják. (Tiszti ügyész mint közvádló.) Az eljárásban résztvevő személyekről szóló ren- I­delkezések között egészen uj intézményként jelent­­i kézije — az 1901 :XX. t.-c. alapján — a tiszti­­ ügyészek részéről a közvádnak a köz­­­­érdek szempontjából való képviselete.­­ E törvénybeli rendelkezéssel a tiszti ügyészeknek azon büntető ügyekre nézve, amelyek ezidőszerint­­ a közigazgatási hatóságok hatáskörébe vannak utalva, hivatásukkal összhangban álló nagyfontos­­ságú új ügyköre nyílik meg. A tiszti ügyész jogkörét egyébként a 21—29.­­ §-ok határozzák meg. A 28. §-ban a hivatalból ül­­­­dözött kihágásokra nézve a közvádnak tervbe vett kötelezővé tétele későbbi szabályozásnak van f­e­n­t­a­r­t­v­a. A közvád kötelező képviseleté­nek e rendelet életbeléptetésével egyidejű megvaló­sítása csaknem leküzdhetetlen nehézségekbe ütköz­nék, kiváltképpen azért, mivel minden egyes első­fokú rendőri büntető bíróság mellett ennek a szék­helyén kezdetben ügyész nem áll rendelkezésre. Az ügyész működése egyelőre a helybeli tárgyalásokon való közreműködésen kívül, a rendelet 23—27. évai­ban a hivatalból üldözendő kihágásokra vonatkozó­lag megállapított jogainak érvényesítésére irányul; ezen §-ok szerint különösen feladata lesz a­ tiszti ügyésznek, hogy a feljelentésekből tudomására jutott kihágási ügyeket (24. §.) figyelemmel kísérje, fő­ként pedig, hogy közérdekből felebbviteli jogával éljen. A 30. §. az egyes közigazgatási ágakban, kivált­képpen közegészségügyi, közgazdasági, közforgalmi vagy egyéb különleges kérdésekben, a közérdeknek rendőri büntető szempontból szükséges megfelelő képviseletét bizonyos testületek, bizottsá­gok és közegek, mint szakképviselők részére biztosítja. (Ítélet tárgyalás nélkül) A harmadik fejezet (62—71. §-ok) az eljárás egyik legfontosabb újítását, a büntetőparancsot a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. XX tc. 17—20. §-ai értelmében szabályozza. Erre vonatkozólag a belügyminiszter ezeket mondja: Ez új intézmény alkalmas arra, hogy a feleknek, úgy a sértettnek, mint a terheltnek szempontjából egyszerűbbé és könnyebbé tegye az eljárást Sok olyan egyén lesz, aki hogy ha érzi, hogy a büntető jogszabályokkal összeütközésbe jött, és őt ezzel arányban álló középmértékű megtorlás éri, inkább megnyugvással elfogadja azt mintsem, hogy a tár­gyaláson való megjelenéssel járó, időveszteség és költség következtében magánál a kiszabott bünte­tésnél súlyosabb hátrányt szenvedjen. Ennélfogva a szigorúan meghatározott megfelelő esetekben a szabályok legpontosabb megtartásával helyesen al­kalmazott büntetőparancs előreláthatólag a legtöbb esetben be fog válni, ami azután a rendőri büntető­bíróságra is munkában és időben nagy megtakarí­tást jelent Kiemelem annak szükségét hogy miután a bün­tetőparancs lényege az, hogy tárgyalás nélkül álla­pít meg büntetést, úgy a hivatalos, mint a magán egyéntől eredő följelentések gondosan legyenek a valósághoz hőven szerkesztve, azokban a tényállás szabatosan legyen előadva, avégből is, hogy a rend­őri büntető bíró a vád alaposságáról kellő meggyő­ződést szerezhessen. Igen fontos továbbá, hogy a terhelt a büntető­­parancs természetével tisztában legyen, megtudjam hogy mily jogok vannak részére a büntetőparancs­­csal szemben biztosítva. Ennélfogva, ha kis- és nagyközségekben a kézbesítést nem maguk a köz­ségi és közjegyzők teljesítik, a kézbesítő közegek tanítsák id a terheltet, hogy további útbaigazítás végett, ha annak szükségét érzi, forduljon a jegy­zőhöz. A negyedik fejezet (72—101. §-ok) az egyéni szabadságjogokkal szorosan összefüggő előzetes el­járást szabályozza; itt van szabályozva a terhelt­ előállítása, különös utalással a 130.000/1899. B. M.­ számú körrendelettel a nyomozó rendőri hatóságok­ és közegek részére kiadott utasítás 183. §. VII. pont­jára, továbbá a terhelt előzetes letartóztatása, az ismeretlen és a távollevő terhelt kipuhatolása, az elővezetés, lefoglalás, házkutatás és a személymo­tozás. Az ötödik fejezetben a 104. §-ban megállapított meghagyás, amelynél fogva a felek a tárgyalásra idézés nélkül jelennek meg. (Nyilvánosság, szóbeliség.) Ij. A további §-okban foglalt rendelkezésekkel s tárgyalásnál érvényre jutnak a nyilvánosságnak, a közvetlenségnek, a szóbeliségnek, az ügyfélegyenlő­ségnek és a bizonyítékok szabad mérlegelésének kö­vetelményei. A hatodik fejezet (150—166. §-ok) a határozatok nemeiről és azok közléséről szól. , Lényeges rendelkezés az, hogy a tárgyalás be­fejezése után az eljáró rendőri büntető bíró (148. §.)­ határozatát lehetőleg nyomban hozza meg.­­ A 151. és következő §-ok megállapítják, hogy mely esetben kell hozni megszüntető végzést és­ mely esetben ítéletet. (Jogorvoslatok.) A hetedik fejezet (167—196. §-ok) a jogorvosla­tokat tárgyazza. A rendszerinti jogorvoslatok (felebb­­vitel) fogalma alá a felebbezés és a felfolyamodás tartozik. A felebbvitelnek a rendőri büntető eljárás alá utalt összes kihágási ügyekre egységes határ­ideje (1901: XX­I-c. 21. §.) a határozat kihirdetését.

Next