Pesti Napló, 1909. november (60. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-02 / 259. szám
4 Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1909 november 2. 259. szám. nak az athéni politikai helyett szanálására irányuló lépés céljából. A védőhatalmak flottatüntetést terveznek Pyreus kikötője előtt és azon tanakodnak, hogy ha a görög tisztek nem térnek önként vissza rendes hatáskörükbe, ne fogadják-e el azt az orosz javaslatot, hogy Pyreusban és egyéb görög városokban nemzetközi csapatokat szállítsanak partra. Tíbaldosz Krétán? Konstantinápoly, november 1. (Saját tudósítónktól.) Azon hírekre, hogy a lázadó görög hadihajók krétai vizekre szándékoznak hajózni, a porta a török érdekek biztosítására feltűnés nélkül készenlétbe helyezett három cirkálót, hogy esetleg azonnal Krétába küldje és határcsapatait is készenlétbe helyezze. Parasztok a trónörökös ellen. Berlin, november 1. (Saját tudósítónktól.) Athénból jelentik: A Manola uradalomban, melyet az állam nászajándék gyanánt adományozott a görög trónörökösnek, a parasztok sztrájkba léptek. Azt követelik, hogy a birtokot parcellázák és oszszák fel közöttük. Ilyen tartalmú táviratot küldtek a királyhoz és a kormánynak. • Halottak ünnepén. Budapest, november 1. Halottak ünnepe a legnagyobb életünnep. Hiszen életről való megemlékezés a halottakra való emlékezés. A memento mori az élet elmúlásának gondolatán keresztül az élet becsületét hirdeti. Az élet megbecsülését tanítja. Az ezernyi nép talán ezért zarándokol ki a halottak országába. Az élettel való összefüggést sehol sem érzi annyira, mint odakint az élet megszűnésének hirdetői közt: a sírdombok közt. Az a százezernyi nép a temetőben mindmegannyi filozófussá és költővé lett. És filozófia és költemény minden könyv, amelyet halottak ünnepén a temetőben sírnak. Életről való fölfogás és elmúláson való bánat sírta őket Mindenkinek, aki a temetőben halottat látogat, jobbá kellett lennie. Legalább egy pillanatra. Legalább addig, amíg az a filozófia s az a költészet a lelkekben hirtelen megszületik és hirtelen el is múlik. Ha az a sok millió embernek egy-egy pillanata, amely az emberi jóságnak ezt az ébredését látta, ezt a jóságot valahogy az emberiségnek juttatná! Milyen igazán nagy ünnepe volna a világnak a halottak ünnepei... Százezernyi nép látogatta meg a temetőket. Budapestnek nagyon sok temetője van, hiszen világváros, s a halottak is követik a világvárosi törvényt. Mindenféleképpen megoszlanak, külön kerületekbe, körökbe, osztályokba, társadalmakba oszlanak. Nem is a halottak követik ezt a társadalmi törvényt, hanem a halottak országának kezelői, az élő emberek. Ők különítik el egymástól a halottakat is. A halottak országában is ugyanolyan az adminisztráció, mint az elevenekében. Ugyanolyan a módszere is. Minden adminisztráció a lelkeket nem eleveneknek tartja. És minden rend is. Az élők néha csak azért is elevenek, s ezzel meg is zavarják a rendet. A társadalmi rendet is. A halottak országában ilyen megzavarás nem történik. A temetőben nyugodtan érzik magukat még az elevenek is. Még az emlékezők is, még az életről való emlékezésükben is. Talán még az Ünnepelve emlékezők is, akik mások, mint az emlékezve ünneplők. Amazok a szertartásos gyászolók, emezek a sírva siratok. Amazok az emlékünnepek rendezői, emezek az emlékezők. Nekik hangosaknak, díszeseknek kell lettniök, hiszen a gyászról azt kell demonstrálniok, hogy nem is egyesek érzése, hanem közösségek uralkodó hangulata. Halottak ünnepének ezekre a szertartásokra szüksége van, éppen azért, amiért a halottak ünnepe nagy életünnep. A nagy közösségek emlékezése közösségek életnyilvánulása. És közösségek is filozófusokká és költőkké lehetnek, ha a halállal összefüggésben az életről megemlékeznek. Ettől a filozófiájuktól és költészetüktől a társadalmi lélek gyarapszik. S a nemzeti lélek is. Százezernyi nép zarándokolt ki a temetőkbe és sok ezren kegyeletes szertartást tartottak a maguk nagyjainak sírján. A nemzet nagyjainak sírján, írók, művészek, tudósok, hires emberek, nagy, jó emberek és jeles, igaz férfiak sírján. Az emberiségnek is halottai azok az igaz emberek, s a szertartásos emlékezés az emberiség emlékezését is szolgálta. És országszerte milliók kimentek a temetőbe siratni azokat, akik elköltöztek és kényes szemükkel végiglátni azon az igazságon, hogy szapor és chomur vogmuc. A halottak ünnepe a város külső képén is meglátszott. Rengeteg virág, koszorú vándorolt a temetők felé, kocsik, villamosok és külön omnibuszjáratok vitték az élőket a halottak birodalmába. Elhunyt nagyjaink emlékének hagyományos kegyelettel adóztak az egyes körök és testületek. Az országgyűlési függetlenségi és negyvennyolcas párt tagjai Kossuth Lajos és Irányi Dániel sírjára helyeztek koszorút. Kossuth Lajos sírjára a függetlenségi párt koszorúját Jankovich Marcel országgyűlési képviselő tette le. A képviselők Kossuth Lajos sírjától Irányi Dániel sírjához vonultak, ahol Szebeny Antal országgyűlési képviselő mondott beszédet. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter ma reggel kilenc órakor titkára, dr. Patlay Sándor kíséretében kiment a Kerepesi úti temetőbe, ahol úgy a maga, mint testvére, Kossuth Lajos Tódor nevében koszorút tett le Kossuth Lajos és Ruttkayné Kossuth Lujza sírjára. A hatalmas babérkoszorú szalagján ez a felirat volt: „Felejthetetlen, kedves halottainknak“. A balpárt testületileg vonult ki a Kerepesi úti temetőbe, hogy koszorút helyezzen Kossuth Lajos sírjára. A sírnál Nagy György országgyűlési képviselő mondott beszédet. — A Terézvárosi függetlenségi párt Sümegi Vilmos elnök vezetésével testületileg vonult ki Kossuth Lajos sírjához, ahol dr. Hajós Jenő elhelyezte a párt koszorúját A budai királyi várpalota Szent István-templomának sírboltja, a nádor-család temetkezőhelye ma megnyílt a nagyközönség számára. A művészi emlékekkel ékes kriptát pompás virágok borítják. A főhercegi család gyönyörű koszorúkat helyezett József főherceg koporsójára és László főherceg szarkofágjára. Holnap reggel Kanter Károly prelátus, udvari plébános gyászmisét mond a sírbolt oltára előtt. A kegyeletes közönség már ma kereste föl a nádor-család sírhelyét. Régi szokásához híven, az egyetemi ifjak az idén is elzarándokoltak nagyjaink sírjához, hogy kegyelettel áldozzanak emléküknek. Ünnepélyes keretben folyt le az egyetemi ifjaknak ez a zarándoklása. Az ifjúság az Egyetem-téren gyülekezett s zárt sorokban, a Kaplony-, gróf Károlyi-utcán, Rákóczi- és Köztemető-utakon át ment ki lobogója alatt a Kerepesi-úti temetőben. Kossuth Lajos sírjára Kirsner Vilmos, az Egyetemi Kör elnöke tette le a koszorút. A beszéd mély hatást tett. Gróf Batthyány Lajosnak, a vértanu-miniszterelnöknek sírjára Tóth László, az Egyetemi Kör alelnöke helyezte el a koszorút. Deák Ferenc mauzóleumánál Markos Olivér tolmácsolta a haza bölcse iránt tartozó kegyeletet és ugyancsak koszorút helyezett a sírra. Jókai Mór sírjánál Haasz Aladár, a Szent Imre Kör elnöke mondott beszédet. Megkoszorúzták még az ifjak Woronieczky Mirisláv herceg sírját, ahol Hradlovszky Valér, a vértanúk sírját, ahol Sulyok István, Arany János sírját, ahol Bogyó János, Semmelweiss sírját, ahol Kerekes Pál, Munkácsy Mihály sírját, ahol Seidl József, Trefort Ágoston sírját, ahol Semtey Sándor mondott megható alkalmi beszédet. A koszorúkon kívül az ifjúság mécsest gyújtott a többi nagyok és az elhunyt egyetemi tanárok zsirján s mindenütt az egyes fakultások külön is lerótták a köteles kegyelet adóját. Küldöttségileg zarándokolt el ma délután az Országos Kossuth Szövetség a vértanuk sírjához is, ahol a szövetség elnöke, Sepsey Mihály tette le a kegyelet koszorúját. Elhunyt nagy művészeink sírját is felkereste a mai napon a kegyelet és virággal díszítette fel azokat. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat képviseletében dr. Ambrozovics Dezső titkár, koszorúzta meg Munkácsy Mihály, Teepy Károly és Lotz Károly sírjait; a Magyar Képzőművészek Egyesülete nevében Bruck Miksa festőművész tett le koszorút Munkácsy és Lotz sírjaira, a Képzőművészeti Főiskola és a festészeti, valamint a szobrászati mesteriskola növendékei pedig Zichy Barabás, Fadrusz, Pállik, Keleti és a nemrég elhunyt Donáth Gyula sírhalmait díszítették fel a megemlékezés virágaival. Az Iparművészeti Iskola növendékei Moretl Gusztáv, Horti Pál, Mátray és még sok elhunyt iparművész sírjaira tettek koszorút. Az Országos Színészegyesület iskolájának növendékei elhunyt nagy színművészeink és művésznőink sírjait koszorúzták meg Baassa Jenő igazgató vezetése alatt. Tóth Bélának, a két év előtt elhunyt publicistának közadakozásból díszes síremléket emeltek a kerepesi uti temetőben s a sírnál ma állították fel az emléket kegyeletes megemlékezés keretében. Az ünnepségen dr. Légrády Ottó beszélt és Lipcsey Ádám elszavalta erre az alkalomra irt ódását, végül az egyetemi ifjak nevében Gagyhy Sándor, a Bölcsészethallgatók Segítő Egyesületének elnöke mondott rövid alkalmi beszédet. MEGYÉK ÉS VÁROSOK. A magyar reformátusok Kálvinünnepe. A magyarországi református egyház konventje diszülés keretében ünnepelte meg vasárnap Kálvin születésének négyszázadik évfordulójt. Az ünnepségen képviselve volt a törvényhozás két háza, a kormány, a testvér protestáns egyetemes egyházak, valamint a főváros is. A díszülést a rendkívüli alkalomra való tekintettel a konvent Szabó József- és Abonyi-utca sarkán levő hatalmas és művészi ízléssel berendezett palotájának zsinati, vagyis törvényhozási termében tartották meg. Az emeletes ülésterem teljesen megtelt a református és általában a protestáns egyházak vezető férfiaival s az ugyancsak ünnepi díszben megjelent hallgató közönséggel. A törvényhozás főrendiházának képviseletében báró Bánffy Ferenc, gróf Degenfed-Schomburg Sándor és dr. Gaál Jenő, a képviselőház nevében dr. Nagy Dezső, a kormány képviseletében pedig Tóth János államtitkár jelent meg. A magyarhoni evangélikus egyetemes egyházat báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő, Zerenka Pál püspök, dr. Zsigmondy Jenő főjegyző, a magyarországi egyetemes unitárius egyházat Ferencz József püspök vezetése alatt kilenc tagú küldöttség képviselte. Báró Bánffy Dezső világi és dr. Antal Gábor püspök, egyházi elnökön kívül ott voltak: dr. Darányi Ignác, gróf Degenfeld József, gróf Tisza István egyházkerületi főgondnokok, dr. Baksay Sándor, dr. Kenessey Béla és dr. Erőss Lajos püspökök, György Endre, Puky Gyula, gróf Teleky József, Dókus Ernő, Metzner Béla, dr. Vécsey Tamás egyházmegyei gondnokok, Czike Lajos főiskolai főgondnok és az esperesi kar teljes számban. A gyűlés világi tagjai csaknem kivétel nélkül díszmagyarban voltak. A gyűlést dr. Antal Gábor püspök, egyházi elnök szép imája előzte meg. A főpásztor áldást kért Istentől a hazára, a protestáns felekezetekre és a magyar református egyházra, mint a magyar közművelődés első harcosára. Majd báró Bánffy Dezső világi elnök a következő beszéddel nyitotta meg a diszülést: — Főtiszteletű és méltóságos Egyetemes Konvent! Világszerte az idei esztendőben ünnepelték a nagy reformátor, Kálvin János születésének négyszázados évfordulóját. Az ünneplés középpontja természetesen Genf volt, mely legközelebbről érezte a nagy férfiú működésének áldását s mely éppen az ő áldásos működése folytán lett Európa egyik legnevezetesebb szellemi központja. De nekünk, magyar reformátusoknak, kik az ő nevéről neveztetünk, szintén a legnagyobb hálával kell róla megemlékeznünk és pedig nemcsak azért, mert a Kálvin vezette evangéliumi alakulás szolgált alapul a mi egyházunknak, hanem azért is, mert a Kálvin szelleme már a XVI. század második felétől fogva teljesen áthatotta a magyarságot s az újkornak hazánkra nézve oly keserves első századaiban a Kálvin által hirdetett evangéliumi szellem volt legnagyobb mérvben segítségünkre, hogy nemzetiségünket és szabadságunkat megtarthassuk. Kálvin születésének négyszázadik esztendejében jöttünk tehát össze mi is, a református egyetemi konvent, mely zsinat együtt nemlétében hivatva van a magyar református egyházat képviselni, hogy ünnepet üljünk annak emlékére, kinek tanításai és munkái képezik egyházunk belső és külső szervezetének alapját s kit büszkén és kitartóan követünk az isteni igazságnak, az evangélium tanításának útjain. Midőn a kegyelet és hála által vezettetve, nagy reformátorunk emlékének ünnepet szentelünk, vendégül meghívtuk hazánk törvényhozását, az állam kormányát, a székesfőváros hatóságát és a testvér protestáns egyházakat. Isten hozta őket közibünk s fogadják hálás köszönetünket megjelenésükért. Négyszázados ünnepet ülünk. Természetszerűleg visszatekintünk tehát a múltakra és pedig nemcsak egyházunknak, hanem szeretett magyar hazánknak is múltjára, azon múltra, mely mindkettőre nézve nehéz küzdelmekkel és megpróbáltatásokkal !