Pesti Napló, 1911. február (62. évfolyam, 27–50. szám)
1911-02-01 / 27. szám
4 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1911 február 1. 27. szám. a Készfizetések kérdésében, ezt az örökös elodázást a készfizetések felvételében tovább folytatják az osztrák irányadó körök, akkor nem lesz mód és hatalom, amely visszatartja a magyar nemzet többségét attól, hogy különváljék pénzügyi szempontból Ausztriától, hogy biztosítsa a maga számára a valóságos, jogilag is teljesen hatékony ércforgalomnak összes közgazdasági előnyeit.“ Még a választások után is a következők mondatnak a válaszfeliratban és pedig nem a függetlenségi párt és nem az ellenzék részéről beterjesztett, hanem a többség által előterjesztett felirati javaslatban. (Olvassa): „Az ország közvéleménye osztatlanul a készfizetések felvétele mellett nyilatkozott és nekünk azt erélyesen kell követelnünk annyival inkább, mert azok a feltételek, amelyekhez a törvény a készfizetések felvételét kötötte, már évekkel ezelőtt bekövetkeztek és mert annak további halasztása alapjában ingatná meg azok véleményét, akik a jegybank közösségét hazánkra nézve előnyösnek mondják. Lovászy Márton: Szégyen, gyalázat! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Most is ezt vallják? Miért nem követelik most is!) Justh Gyula: A kormánypárt a készfizetések felvételét belevetette a választási küzdelembe és pedig a készfizetések felvételét nem, pedig, amint a miniszterelnök úr mondotta egyik legutóbbi beszédében, a készfizetések „rendezését“. (Felkiáltások aszélsőbaloldalon: Finom disztinkció! Csak tréfa volt!) azon hitben, hogy ez alkalmas archimedesi pontul fog szolgálni a magyar jegybanknak sarkaiból való kiemelésére. Kiadták a jelszót: közös bank, ha felvehetjük a készfizetéseket, önálló magyar nemzeti bank, ha nem. És most, amikor döntésre kerül a dolog, nincs sem készfizetés, sem önálló jegybank. Az elv, az elrepülhet, csak a hatalom megmaradjon és csak a hatalom el ne repüljön. (A politikát tisztesség.) A népképviseleti rendszer alaptétele, ha egy kormány, vagy egy párt nem tudja beváltani a választóknak tett ígéretét,, akkor vagy hivatkozik a nemzetre, vagy pedig otthagyja a hatalmat, félreáll, félrevonul. De, t, képviselőház, a választásoknál ígéreteket tenni, hogy így könnyűszerrel nyerhessük meg a többséget. (Felkiáltások a jobboldalon: A beszédet nem szokás olvasni!) Beck Lajos: Ez a parlamenti tisztesség? Hencz Károly: Ahol a parlamenti tisztességről van szó, ott ön ne szóljon! Justh Gyula: ... akkor azután, amikor amegvalósításra kerül a sor, akkor, hogy a kormány egyoldalú kormányképességén csorba ne essék, egyszerűen félretenni a tett ígéretet, azt meg nem valósítani és továbbra is vígan megmaradni a hatalmon, az sehogyan sem egyeztethető össze az igazi népképviseleti rendszer alaptételével és ez sehogyan sem egyeztethető össze a politikai tisztességgel. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zajos felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Az elnök (csenget): Figyelmeztetni kívánom a képviselő urat szíveskedjék a sértő kifjezések használatától tartózkodni. (Zaj.) Justh Gyula: Bocsánatot kérek, én nagyon tudom, hogy nekem az elnökkel perbe szállni nem szabad, de kimagyarázni a szavaimat szabad, sőt kötelességem. Engedelmet kérek, én általánosságban beszéltem, elméleti fejtegetésekbe bocsátkoztam, tehát mindazok, amiket mondottam, megállanak, fennállanak, tehát akkor hogyan vehetik ezt sértésnek magukra nézve? Idegeskednek, türelmetlenkednek, hogy ezen porhintéssel szemben, mint egy ember helyt áll , az ellenzék és harcba megy. T. képviselőház, a kor- s Hiánynak erkölcsi kötelessége beváltani a választói sok előtt és alatt tett ígéretei. És ha ezt nem tudja megtenni, ha a választások alkalmával tett ígéretét nem tudja beváltani, akkor t, képviselőház, vagy hivatkozni kell a nemzetre, vagy el kell hagynia a helyét, amelyre olyan méltatlan lett. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem elfogadom mindazon határozati javaslatokat, amelyekkét az ellenzék előttem benyújtott és a magam részéről a következő határozati javaslatot nyújtom be: • A képviselőház kimondja, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetik.“ (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Justh János az elnök felszólítására kijelentette, hogyMadarassy-Beck Gyulával szemben a következő közbeszólást használta: „Büszke a tudományára. De hiszen beleszületett. Ezért lett báró.“ Amennyiben az elnök úgy találja, hogy ez a kifejezés sérti a parlamenti formákat, készséggel megköveti érte a Házat. Gróf Tisza István kijelentette, hogy legközelebb talán már a holnapi ülésen, részletesen fog válaszolni Justh Gyula beszédére, melyben az ő aradi kijelentéseit citálta. Báró Madarassy-Beck Gyula kijelentette, hogy Justh Gyula félreértette az ő múltkori beszédét. Az ülés három órakor végződött. A tengerészeti költségvetés — A magyar delegációban. — Budapest, január 31. A magyar delegáció tengerészeti albizottsága ma délután öt órakor tartotta ülését. Nagy volt az érdeklődés az ülés iránt, mert a képviselőház folyosóján már tegnap tudvalevőleg híre járt, hogy megjelennek az ellenzéki képviselők a hallgatóság soraiban és tüntetően adják tudtul tiltakozásukat a haditengerészeti költségek horribilis emelése ellen. Csakugyan a függetlenségi párt számos tagja jelent meg az ülésen. Eljött Lovászy Márton, gróf Batthyány Pál, Bakonyi Samu, Fráter Lóránt, Okolicsányi László, Tüdős János és volt kívülük meglehetősen nagyszámú munkapárti érdeklődő is. Tüntetésre azonban nem került a sor, illetőleg a demonstráció arra zsugorodott össze, hogy amikor gróf Batthyány Tivadar elmondotta beszédét a haditengerészeti költségek emelése ellen, a függetlenségi képviselők éljeneztek. A beszéd után nyomban el is távozott az ellenzéki hallgatóság, anélkül, hogy megzavarta volna a közös tszves bizottság munkáját. Az ülésnek Miklós Ödön volt az első szónoka, aki Chorin Ferenccel az óvatos és tiszteletteljes guvernementális kritika feladatát teljesítette. Igen érdekes és hatásos beszédet mondott gróf Batthyány Tivadar, aki Mezőssy Bélával együtt flottatörvényjavaslat benyújtását sürgette. Beszélt gróf Héderváry Károly miniszterelnök is, aki az ellenzék szónokaival szemben azt vitatta, hogy az ország pénzügyi helyzete nem olyan sivár, mint 1909-ben, mert azóta a költségvetést már száztizenhatmillióval emelte. Várjon már ez is nem jár óriási megterheltetéssel? A miniszterelnök beígért közgazdasági előnyöket, azt fejtegette, hogy a flotta költségeinek megszavazása nem a véderő fejlesztése s így nem a törvényhozás, hanem a delegáció elé tartozik, mely a védelmi eszközök beszerzésére hivatott s annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a haditengerészet követeléseinek teljesítésével járó költségeket megbírja az ország a nélkül, hogy az első évek elmúlásával is rendkívüli hitelt kellene igénybe venni. Utána gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnok beszélt. Ő nem terjesztett be flottaprogramot, hanem csak építési programmot. Azt az ideát, hogy a hajók építésével lassabban haladjunk, nem találja szimpatikusnak, mert megtörténhetik, hogy mire így elkészülnek az új hajók, el is avulnak. A bizottság üléséről a következő tudósításunk számol be: A tengerészeti albizottság ülése. A magyar delgáció tengerészeti albizottsága báró Dániel Ernő elnöklésével ma délután ülést tartott. (Interpelláció.) Miklós Ödön: Távol áll tőle minden agresszivitás, de kérdést óhajt intézni a hadügyminiszterhez, Chiary admirális nyilatkozata ügyében, amelyet az olasz lapok élénken pertraktáltak. Úgy kommentálták ezt a nyilatkozatot az olasz lapok, hogy az ad honores admirális azon felfogásban van, hogy siettetnünk kell flottánk kiépítését, mert elkerülhetetlen a monarkia és Olaszország közötti összeütközés. Azt kérdi a tengerészeti parancsnoktól, hogy nem tartaná-e helyénvalónak a történt nyilatkozattal és a rávonatkozó kommentárokkal szemben oly kijelentést tenni, amit mindnyájan elvárunk tőle és amely kislő értékükre szállítaná le ezen hirdetéseket. El kell kerülni annak lehetőségét, hogy egy admirálisnak egy ilyen bármennyire egyéni nyilatkozata feleslegesen alárukozza a kedélyeket és esetleg károsan befolyásolja azt a barátságot, amelyet egy szövetséges állammal feltartani és fejleszteni, kiváltunk. Chiary nyilatkozatait megcáfolatlanul hagyni nem szabad és nagyon óhajtandó, hogy az kellő értékére leszállíttassék. ■ Gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnok kijelenti, hogy Chiary nyugalmazott admirális nyilatkozatának hiteles szövegét nem ismeri. Lehet, hogy azt tendenciózusan kiforgatták. Hogy a nyilatkozat célzatos volt, azt az általános béketörekvések közt fel sem tételezhetni. A nyugalmazott tengernagy különben már magánszemély, akire a hadvezetőségnek nem lehet befolyása, ha csakugyan elhangzott a nyilatkozat, azt a tengerészeti , parancsnok csak helytelenítheti. (A flottaprogramm.) Az elnök: Ezek után áttérhetünk a tengerészeti előterjesztések általános tárgyalására. Miklós Ödön kiván szólani. Miklós Ödön: Foglalkozik a tengerészeti parancsnok által előterjesztett flottaprogrammal. A tengerészeti parancsnok programmja nemcsak 1916- ig való hitellekötések útján óhajtja messzemenőig igénybe venni az ország anyagi erejét, de már most felszólít bennünket arra, hogy akkor kezdjük újra a dolgot elölről. Alkotmányjogi szempontból nem helyeselheti az ilyen nyilatkozatokat. A delegációnak nincs más hivatása, mint a budget megállapítása, amely a törvényhozás elé kell, hogy kerüljön jóváhagyás végett .Bizonyos terheket feloszthatunk több évre, de több jogot, mint amennyit a törvény által szabályozva van, nem gyakorolhatunk. 1916-ról vagy pláne 1920-ról egyáltalán nem gondoskodhatunk. Tegyük fel, hogy a négy nagy csatahajó és a három gyorscirkáló építése szükséges, de technikai szempontból legalább is vitatható, hogy ezek mai formájukban nincsenek-e már túlszárnyalva. Hiszen az kétségtelen, hogy például a japán típus máris túlszárnyalta az elősorolt típusokat. Legalább is vitás tehát, hogy a mi partvédelmünk szempontjából megfelelnek-e a tervezett csatahajók. Nekünk nincsenek agresszív törekvéseink, nem akarunk gyarmatokat szerezni, nincsenek kalandos vágyaink és így tartózkodjunk még a látszatától is olyan flottafejlesztési akciónak, mely esetleg békeszeretetünket, melyet mindig hangoztatunk, kifelé kompromittálná. Ezért a programmot csak arra a legszükségesebbre kell leszállítani, mely nélkül el nem lehetünk. Sajnálattal látja, hogy az építkezésben teljesen ki vagyunk szolgáltatva a Stabilimento tecniconak, miután nincs konkurrencia. Mivel azonban alakulóban van, már meg is alakult egy nagy magyar hajógyár, azt kívánja, hogy mivel ennek végleges berendezéséhez idő kell, a négy csatahajó építését némileg halaszszuk el, hogy az új magyar gyár is megfelelő ajánlatot tehessen. Kívánja ezt annál inkább, mert a hajóépítéshez szükséges számos iparcikk gyártásában nem részesül a magyar ipar. Kéri a tengerészet vezetőségét, hogy mikor ilyen nagy összegeket vesz igénybe a haditengerészet, akkor legyen figyelemmel ezekre a szempontokra is és a Programm kitolásával adjon alkalmat a magyar iparnak eddig nálunk még meg nem rendelt, de kétségkívül kitűnően előállítható iparcikkeknek a haditengerészet részére való előállítására. Elfogadja azelőadó javaslatát, hogy egy szűkebb albizottság küldessék ki a pénzügyi kérdések részleteinek tanulmányozására és elhatározását ezen kiküldendő szűkebb bizottság előterjesztéseitől teszi függővé. (Helyeslés.) . (Az ipari rendelések.) Dr. Chorin Ferenc mindenekelőtt csatlakozik Miklós Ödön felfogásához, hogy a tengerszeti költségek tekintetében más államokkal magunkat össze nem hasonlíthatjuk. Mi megadjuk mindazt, ami a okvetlenül szükséges, de ezen túl egy lépéssel sem fogunk menni. A tengerészet vezetője flottaprogrammjában négy óriási csatahajó építését vette tervbe megfelelő számú cirkálókkal és naszádokkal s ezeknek költségeire 312 milliónyi rendkívüli hitelt kér. A tengerészet paracsnoka azonban itt nem áll meg, hanem 1913-ban három újabb Dreadnoughtot és megfelelő számi kisérőhajót szándékozik építtetni, melyeknek költségeit körülbelül szintén 300 millióra teszi s már most bejelenti, hogy a költségvetés 7. cikkében a hajóépítésekre fölvett 20 millió koronát, mely 1913-ig successive felszabadul, ennek az 1913-ban megrendelendő három új Dreadnoughtnak költségeire kívánja fordítani. A bizottság előadója kijelentette ugyan, hogy az admiralitás e további hajóépítési terveivel nem kíván foglalkozni, mégis, mikor a maga részéről a 7. cím felszabaduló 20 millióját, mint állasidós terhet tekinti, mely nem fordítható a most megszavazni kért négy Dreadnought törlesztésére, sőt kilátásba helyezi, hogy 1916-tól kezdve a 7. cím 20 millióról 70 millióra fog emelkedni, már inplicite magáévá tette az admiralitás további terveit. Szóló nézete szerint, ki a flottaprogrammból csak a most kért négy Dreadnought építését fogadja el, annak szükségszerűen arra az eredményre kell jutnia, hogy a 7. dinnek 20 millió koronája 1913-tól kezdve a most épülő négy Dreadnought költségeire fordíttassék. Ha így járunk el, akkor a haditengerészet költségvetése 1913-tól nem átlagos évi 65 millió koronával, hanem 45 millióval lesz nagyobb az eddigi budgetnél. A kérdés tehát az: a monarkiának a legközelebbi hat-hat évben négy Dreadnoughthajóra van-e szüksége, vagy hétre? Szükség van-e egy olyan flottaprogrammra, mely évi minimális 140—150 millió budgetet állandósít meg a haditengerészetben? Szóló szerint a döntő momentum a megvédendő tengerpart hossza és a tengeri külkereskedelem. S itt azt látjuk, hogy az olasz tengerpart hossza, 3210 kilométer, a szigetfeié csaknem , ugyanannyi- Franciaország tengerpartja 3120 km-, Német