Pesti Napló, 1911. március (62. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-01 / 51. szám

4 Budapest, szerda (?ESTI NAPLÓ 1911 március 1­­81. szám. csatlakozik Sághy véleményéhez, hogy a kérdésben egyet kell érteni a kormánynak és az ellenzéknek. Az osztrák kereskedelmi miniszter eljárása ellen szintén tiltakozik és a maga részéről elfogadja Heltai Ferenc határozati javaslatát. Gróf Batthyány Tivadar: Csak arról van szó, hogy a kvóta-arány biztosíttassák minden vonalon. Az egyezséget úgy értelmezi, mint a kereskedelmi miniszter. Mivel a miniszter nyilatkozata teljesen megnyugtató, visszavonja a határozati javaslatot. • Az elnök ezután az általános viát bezárja, mire a bizottság általánosságban elfogadja a tételt. Lucich Károly korvett-kapitány a tengerészet főparancsnokának nevében köszönetét fejezi ki az országos bizottságnak az iránta tanúsított jóindu­latért. A bizottság elfogadja Heltai Ferenc hatá­­rozati javaslatát, majd részleteiben is meg­szavazza a haditengerészet rendkívüli szükségletei­nek tételét. Az előterjesztés részletekben történt elfogadása után Rosenberg Gyula előadó indítványára a delegá­ció a haditengerészet vezetősége iránt bizalmának adott kifejezést. Az ülés két órakor végződött. Az osztrák delegáció ülése. Az osztrák delegáció ma a bosnyák költségve­tést tárgyalta és be is fejezte. A szónokok erősen bí­rálták báró Burián politikáját, főképpen azt lobban-­­tották szemére, hogy Boszniában a magyar érdeke­ket istápolja az osztrák érdekek kárára. Behatóan vi­tatták a tartományok hovatartozóságának kérdését is. Az ülés legérdekesebb része az volt, amelyen szóba került Magyarország részesedése a hadiszállí­tásokban Határozati javaslatot fogadtak el, amelyben a magyar kereskedelemügyi miniszter és Monte­­cuccoli között létrejött egyezményt magukra nézve nem tekintik kötelezőnek. Székely Ferenc igazságügyminiszter délután megjelent az osztrák delegáció palotájában és egy­­ideig hallgatta a tanácskozást. Részletes tudósításunk ez: Kozlovszky elnök az ülést délelőtt tíz óra­kor nyitotta meg. Napirenden volt a bosnyák költségvetés. Jelen­voltak báró Schönaich közös hadügyminiszter és báró Burián közös pénzügyminiszter. Elsőnek C­h­­a­r­i szólott a költségvetéshez. Utána Kramatz Károly foglalkozott hosszasan a magyar-horvát kiegyezéssel s annak sok intézke­dését kifogásolta. Beszélt a fiumei rezolucióról, ame­lyet mindig rossznak tartott; ki is fejtette róla a né­zetét annak idején a Reichsrathban; e beszédéért a horvát sajtó erős támadást intézett ellene s azt mondta róla egy cikk, hogy ő buta fráter. Azóta már a horvátok is belátták, hogy neki van igaza. Be­széde további folyamán szégyenletes dolognak mondja, hogy az annexiót a parlamentek megkérde­zése nélkül hajtották végre. A bosnyák problémát okvetlenül röviden meg kell oldani. Ausztriára nézve szerencsétlenséget je­lentene, ha ez a megoldás ismét egyoldalú nemze­tiségi szempontból történnék. Az elnöklést Baehrenreither elnök veszi át. A következő szónok M a r c k h 1 volt. Az osztrák vasúti politikával foglalkozik, mely fölös előnyökben részesíti Magyarországot. Úgy fest a dolog, mintha a bosnyák vasút építése dolgában a magyar kormány az orránál fogva vezetné Ausztriát. Ezért nem is tud hitelt adni a közös pénzügyminiszter abbeli ki­jelentésének, hogy a vasúti csatlakozást Lukán ke­resztül biztosította volna. Soukoup után Gessmann szólt a napi­rendhez. A boszniai iparpártolásban mutatkozó pa­­ritásellenes h­elyzetről panaszkodik; a különbség Ma­gyarország javára billenti a mérleget. Elvárja a lo­vaglás magyaroktól, hogy nem használják ki a vasút­építésben mutatkozó osztrák késedelmet és rekom­penzálni fogják Ausztriát. Báró Burián közös pénzügyminiszter válaszolt ezután az elhangzott beszédekre. Hangoztatta, hogy a paritás a legtökéletesebben m­egvan. A magyar de­legációban viszont Magyaror­szág hátraszorítását ve­tik a szemére. A kereskedelmi forgalom tekinteté­ben a közös kormány mindenkor megőrzi a semle­gességét és a paritás elvi alapján cselekszik. Az eredmény azonban nem a kormánytól, hanem az illető kereskedelmi körök ügyességé­től függ. Az eredmény különben azt mutatja, hogy Boszniában a bevitel szempontjából Ausztria van előnyben, míg a kivitelben erősen vezet Ma­gyarország. Azon őszinte óhajtásának ad kifejezést, hogy a bosnyák kérdés minél előbb az összes érdekeltek teljes megelégedésére legyen megoldható. Tresics-Pavicsics felelt még Kramarz beszédére s erősen támadta őt, mire az ülést dél­utánra halasztották. . A délutáni ülésen Bahrenreither elnökölt. Susterics volt az első szónok, aki a ma­gyar Agrárbank visszaéléseiről beszél s ázrfilában azt mondja, hogy Bosznia igazgatásának módja nem szimpatikus az osztrákoknak és nem felel meg a birodalom érdekeinek. A történelmi jogokról nagyon akadémikus dolog beszélni. Katalin királyné, Bosz­nia utolsó uralkodója 1476-ban a törökök elől Ró­mába menekült, ott halt meg és birodalmát­­ a pápára hagyta. Hát ez is egy történelmi reminisz­cencia. Az osztrákoknak tömören kell egyesülni a magyar törekvések ellen. Értésre kell adnunk — mondotta — hogy azok az ősi kötelékek, ame­lyek a magyar korona és Bosznia-Hercegovina, vagy Róma stb. között vannak, előttünk teljesen értékte­lenek, semmisek és ragaszkodunk drágán szerzett jogainkhoz. Báró Burián közös pénzügyminiszter el­mondja a szerajevó—ilidzsei villamos vasút építésé­nek dolgát. Maga a város kívánta a vasút megépí­tését és a koncesszió odaítélésének módjával meg vannak elégedve. Zázvorka annak a reményének adott kifeje­zést, hogy a föderáció folyamata nemsokára meg­indul. A vita bezárása után a zárszó jogán Kramatz, Tresk­, Steiner és Exner előadó beszélt. Exner kifejtette, hogy Ausztria érdeklődéssel kíséri Magyarország gazdasági fejlődését. Tiszta szívből kívánjuk, hogy Magyarország a gazdasági fejlődés magas fokára jusson, mert csak egy erős Magyar­­ország lehet az osztrák-magyar monarkia biztos támasztéka. Semmi sincs tőlük toválabb, minthogy Magyarország fejlődésének útjába álljanak. A 312 milliós flotta­programmból Magyarországot megilleti 113 millió. Határozati javaslatot nyújt be, amely arra szólítja föl a kormányt, hogy szigorúan ragasz­kodjék az eddigi megállapodásokhoz. A delegáció kijelenti, hogy az úgynevezett megegyezése­ket magára nézve nem tekinti kötelezőnek és az ő tudta, beleegyezése nélkül történt ígéreteket, meg­állapodásokat nem veszi figyelembe. A delegáció fel­szólítja a kormányt, hogy pontos, számszerű adato­kat terjeszszen elő a szállításokról és különösen arról az arányról, amelyben a két ország részesedik. Steiner szintén azt hangsúlyozza, hogy Ma­gyarországot nem szabad Ausztria rovására előnyben részesíteni. Ezután Exner határozati javaslatát egyhan­gúlag elfogadták. A legközelebbi ülés holnap délelőtt lesz ! Újabb milliók a flottára. Grác, február 28. (Saját tudósítónktól.) A „Grazer Tagespost“ arról értesül, hogy az „Erzherzogs­klasse“ elnevezésen ismert 10.600 tonnás hadi­hajókat átalakítják, amennyiben új nehéz ágyuk­kal szerelik fel az eddigiek helyett. Ez a csoport három hajóból áll („Erzherzog Karl“, „Erzherzog Friedrich“ és „Erzherzog Ferdinand Max“), a­melyeket az 1902. és az 1907. év között építet­tek kerek összegben nyolcvan millió korona költséggel. A hajókon négy 24 centiméteres és tizenkét 19 centiméteres ágyú van. Ez a felfegy­verzés semmiképpen sem felel meg azoknak az igényeknek, amelyeket ma csatahajóval szem­ben támasztani lehet. Hogy az e csoporthoz tar­tozó hajókat évek hosszú sorára használhatókká tegyék, a 24 centiméteres ágyukat 30.5 centimé­teres ágyukkal fogják kicserélni, viszont ennek ellenében több 19 centiméteres ágyú felesle­gessé válik. Az átalakítás folytán beálló új anyagszük­séglet a következő: háromszor négy 30.5 centi­méter kaliberes ágyú és a hozzávaló lövőszer, valamint háromszor négy ágyutorony az új ágyúk számára. Ez a modernizálás természete­sen lényeges költségemelkedéssel jár. Egy 30,5 centiméteres cső körülbelül 400.000 koronába kerül, ami tizenkét ágyúnál 4,8 milliót jelent. Egy golyó az ilyen kaliberű ágyúhoz ke­rek összegben 3500 koronába kerül s minthogy egy ágyúra kétszáz lövést számítanak, a lövő­­szet ára hétszázezer koronára, a tizenkét ágyú­nál összesen 8,4 millió koronára rúg. Hozzájárul mindéhez a torony költsége. Egy-egy toronyban két 30,5 cm­-es ágyút szándékoznak elhelyezni s ez legalább is tizenhat millió korona kiadást jelent. Az átalakítás sorát az „Erzherzog Karl“-lal kezdik meg. Az ágyuk szállítása nem ütközik akadályokba, mert a Skoda-gyár úgyis gyárt ily kaliberű ágyukat a Dreadnoughtok számára , ilyen ágyuk szállításával már is foglalkozik. Bonyodalmak Tripolisz miatt. — Angol vádaskodás Olaszország ellen. —­­ Budapest, február 28. Észak-Afrika keleti részének kétségtelenül a hatalmas Tripolisz a legértékesebb területe, annál értékesebb, mert még eddig egyetlen úgy­­nevezett gyarmatosító hatalmasságnak sem si­került reátennie a kezét. Maiglan is Törökor­szághoz tartozik s minthogy Mehmed szultán birodalma immár a teljes megszilárdulás felé halad, a Tripoliszra éhes hatalmaknak kevés a reményük arra, hogy étvágyukat a közel­jövő­ben ezzel a pompás falattal csillapíthassák. Annál meglepőbb tehát, hogy most egy an­gol újság, a „Daily Graphic“ szenzációs vádat dob az olasz kormány fejéhez s azt mondja, hogy Itália orvul, tolvaj módra rajta akar ütni Tripoliszon. Az angolok idegessége érthető. A szóban forgó afrikai ország tőszomszédja Egyiptomnak s az angol kapzsiság még csak ál­modni sem szeret arról, hogy a közelében más is harácsolhasson. Az angol lapnak ezt a vakmerő támadását azonban sem nem magyarázza sem nem menti a brit imperialisták idegessége. Nem kell gondo­latolvasónak lenni s az ember mégis tisztában lehet azzal, hogy Olaszország kormánya ma gondolhat a legkevésbbé egy fölöttébb kocká­zatos és veszedelmes kalandra. Részint Török­ország sem az a pipogya legény immár, akivel oly könnyű volna elbánni, részint pedig Luzzatti és Di San Giuliano is bölcsen tudják, hogy az európai hatalmasságok nem tűrnének el szó nél­kül hasonló diplomáciai útánállást. A legegyszerűbb azonban reámutatni arra, hogy rövid harminc napon belül megnyílik a római világkiállítás, jelezve az olasz egység megalapításával kapcsolatos ünnepségek kez­detét. Éppen nem valószínű, hogy az olasz kor­mány maga zavarja meg ezeket a grandiózus ünnepségeket egy olyan vállalkozással, amely könnyen óriási véres háborúval és a sokat em­legetett „európai konflagrációval“ végződ­hetnék. A „Daily Graphic“ nyugodtan maradhat. Olaszországot érte ugyan újabban egy és más kisebb jelentőségű megbántás és némi gazda­sági károsodás is Tripoliszban, ám a dread­noughtok korában ilyesmiből nem lesz sem or­szágrablás, sem háború. A nagygyá felfújt incidensről itt adjuk táv­iratainkat: London, február 28. A „Daily Graphic“ ím­a: Ha hitelt lehet adni bi­zonyos félelmet gerjesztő híreszteléseknek, Európa ismét egy nagyhatalom tolvajhoz méltó eljárásának küszöbén áll. Az olasz kor­mány alkalmasnak látja az időt arra, hogy Tri­poliszban messzemenő aspirációit ér­vényesítse. Olaszországnak sem szövetségesei­től Ausztria-Magyarországtól vagy Németországtól, sem Oroszországtól vagy Franciaországtól nem kell tartania, mert ezeknek a hatalmaknak Perzsiában és Marokkóban vannak kiterjedt birtokai, tehát még csak Anglia van hátra, amelynek közvéle­ménybe Tripolisz elrablását a legmélyebb indignációval látná. Róma, február 28. A „Giornale d’Italia“ írta: Tripoliszban a helyzet egyre komolyabbá válik. A tripoliszi olasz főkonzultól riasztó jelentések érkeznek, ame­lyekben a konzul az olaszok helyzetét Olaszország presztízséhez nem méltónak, de veszedelmesnek is tűnteti fel, mert a mohamedánok által feltüzelt mod valósággal föllázadt az olasz g­y­a­r­m­at ellen, míg a kormányzó még mindig a legnagyobb megvetést tanúsítja Olaszország ellen Giolitti azt kérdezte a tengerészeti minisztertől, hogy az olasz tengerészet kész-e az akcióra, mire a miniszter azt felelte, hogy az olasz flotta mindig készen áll. Luzzatti miniszterelnök, mikor megtudta ezt a társalgást, sajnálatát fejezte ki annak a megtörténte fölött, mert Luzzatti sem­miféle komplikációt sem óhajt elő-­ idézni.- -j

Next