Pesti Napló, 1911. március (62. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-01 / 51. szám
4 Budapest, szerda (?ESTI NAPLÓ 1911 március 181. szám. csatlakozik Sághy véleményéhez, hogy a kérdésben egyet kell érteni a kormánynak és az ellenzéknek. Az osztrák kereskedelmi miniszter eljárása ellen szintén tiltakozik és a maga részéről elfogadja Heltai Ferenc határozati javaslatát. Gróf Batthyány Tivadar: Csak arról van szó, hogy a kvóta-arány biztosíttassák minden vonalon. Az egyezséget úgy értelmezi, mint a kereskedelmi miniszter. Mivel a miniszter nyilatkozata teljesen megnyugtató, visszavonja a határozati javaslatot. • Az elnök ezután az általános viát bezárja, mire a bizottság általánosságban elfogadja a tételt. Lucich Károly korvett-kapitány a tengerészet főparancsnokának nevében köszönetét fejezi ki az országos bizottságnak az iránta tanúsított jóindulatért. A bizottság elfogadja Heltai Ferenc határozati javaslatát, majd részleteiben is megszavazza a haditengerészet rendkívüli szükségleteinek tételét. Az előterjesztés részletekben történt elfogadása után Rosenberg Gyula előadó indítványára a delegáció a haditengerészet vezetősége iránt bizalmának adott kifejezést. Az ülés két órakor végződött. Az osztrák delegáció ülése. Az osztrák delegáció ma a bosnyák költségvetést tárgyalta és be is fejezte. A szónokok erősen bírálták báró Burián politikáját, főképpen azt lobban-tották szemére, hogy Boszniában a magyar érdekeket istápolja az osztrák érdekek kárára. Behatóan vitatták a tartományok hovatartozóságának kérdését is. Az ülés legérdekesebb része az volt, amelyen szóba került Magyarország részesedése a hadiszállításokban Határozati javaslatot fogadtak el, amelyben a magyar kereskedelemügyi miniszter és Montecuccoli között létrejött egyezményt magukra nézve nem tekintik kötelezőnek. Székely Ferenc igazságügyminiszter délután megjelent az osztrák delegáció palotájában és egyideig hallgatta a tanácskozást. Részletes tudósításunk ez: Kozlovszky elnök az ülést délelőtt tíz órakor nyitotta meg. Napirenden volt a bosnyák költségvetés. Jelenvoltak báró Schönaich közös hadügyminiszter és báró Burián közös pénzügyminiszter. Elsőnek Chari szólott a költségvetéshez. Utána Kramatz Károly foglalkozott hosszasan a magyar-horvát kiegyezéssel s annak sok intézkedését kifogásolta. Beszélt a fiumei rezolucióról, amelyet mindig rossznak tartott; ki is fejtette róla a nézetét annak idején a Reichsrathban; e beszédéért a horvát sajtó erős támadást intézett ellene s azt mondta róla egy cikk, hogy ő buta fráter. Azóta már a horvátok is belátták, hogy neki van igaza. Beszéde további folyamán szégyenletes dolognak mondja, hogy az annexiót a parlamentek megkérdezése nélkül hajtották végre. A bosnyák problémát okvetlenül röviden meg kell oldani. Ausztriára nézve szerencsétlenséget jelentene, ha ez a megoldás ismét egyoldalú nemzetiségi szempontból történnék. Az elnöklést Baehrenreither elnök veszi át. A következő szónok M a r c k h 1 volt. Az osztrák vasúti politikával foglalkozik, mely fölös előnyökben részesíti Magyarországot. Úgy fest a dolog, mintha a bosnyák vasút építése dolgában a magyar kormány az orránál fogva vezetné Ausztriát. Ezért nem is tud hitelt adni a közös pénzügyminiszter abbeli kijelentésének, hogy a vasúti csatlakozást Lukán keresztül biztosította volna. Soukoup után Gessmann szólt a napirendhez. A boszniai iparpártolásban mutatkozó paritásellenes helyzetről panaszkodik; a különbség Magyarország javára billenti a mérleget. Elvárja a lovaglás magyaroktól, hogy nem használják ki a vasútépítésben mutatkozó osztrák késedelmet és rekompenzálni fogják Ausztriát. Báró Burián közös pénzügyminiszter válaszolt ezután az elhangzott beszédekre. Hangoztatta, hogy a paritás a legtökéletesebben megvan. A magyar delegációban viszont Magyarország hátraszorítását vetik a szemére. A kereskedelmi forgalom tekintetében a közös kormány mindenkor megőrzi a semlegességét és a paritás elvi alapján cselekszik. Az eredmény azonban nem a kormánytól, hanem az illető kereskedelmi körök ügyességétől függ. Az eredmény különben azt mutatja, hogy Boszniában a bevitel szempontjából Ausztria van előnyben, míg a kivitelben erősen vezet Magyarország. Azon őszinte óhajtásának ad kifejezést, hogy a bosnyák kérdés minél előbb az összes érdekeltek teljes megelégedésére legyen megoldható. Tresics-Pavicsics felelt még Kramarz beszédére s erősen támadta őt, mire az ülést délutánra halasztották. . A délutáni ülésen Bahrenreither elnökölt. Susterics volt az első szónok, aki a magyar Agrárbank visszaéléseiről beszél s ázrfilában azt mondja, hogy Bosznia igazgatásának módja nem szimpatikus az osztrákoknak és nem felel meg a birodalom érdekeinek. A történelmi jogokról nagyon akadémikus dolog beszélni. Katalin királyné, Bosznia utolsó uralkodója 1476-ban a törökök elől Rómába menekült, ott halt meg és birodalmát a pápára hagyta. Hát ez is egy történelmi reminiszcencia. Az osztrákoknak tömören kell egyesülni a magyar törekvések ellen. Értésre kell adnunk — mondotta — hogy azok az ősi kötelékek, amelyek a magyar korona és Bosznia-Hercegovina, vagy Róma stb. között vannak, előttünk teljesen értéktelenek, semmisek és ragaszkodunk drágán szerzett jogainkhoz. Báró Burián közös pénzügyminiszter elmondja a szerajevó—ilidzsei villamos vasút építésének dolgát. Maga a város kívánta a vasút megépítését és a koncesszió odaítélésének módjával meg vannak elégedve. Zázvorka annak a reményének adott kifejezést, hogy a föderáció folyamata nemsokára megindul. A vita bezárása után a zárszó jogán Kramatz, Tresk, Steiner és Exner előadó beszélt. Exner kifejtette, hogy Ausztria érdeklődéssel kíséri Magyarország gazdasági fejlődését. Tiszta szívből kívánjuk, hogy Magyarország a gazdasági fejlődés magas fokára jusson, mert csak egy erős Magyarország lehet az osztrák-magyar monarkia biztos támasztéka. Semmi sincs tőlük toválabb, minthogy Magyarország fejlődésének útjába álljanak. A 312 milliós flottaprogrammból Magyarországot megilleti 113 millió. Határozati javaslatot nyújt be, amely arra szólítja föl a kormányt, hogy szigorúan ragaszkodjék az eddigi megállapodásokhoz. A delegáció kijelenti, hogy az úgynevezett megegyezéseket magára nézve nem tekinti kötelezőnek és az ő tudta, beleegyezése nélkül történt ígéreteket, megállapodásokat nem veszi figyelembe. A delegáció felszólítja a kormányt, hogy pontos, számszerű adatokat terjeszszen elő a szállításokról és különösen arról az arányról, amelyben a két ország részesedik. Steiner szintén azt hangsúlyozza, hogy Magyarországot nem szabad Ausztria rovására előnyben részesíteni. Ezután Exner határozati javaslatát egyhangúlag elfogadták. A legközelebbi ülés holnap délelőtt lesz ! Újabb milliók a flottára. Grác, február 28. (Saját tudósítónktól.) A „Grazer Tagespost“ arról értesül, hogy az „Erzherzogsklasse“ elnevezésen ismert 10.600 tonnás hadihajókat átalakítják, amennyiben új nehéz ágyukkal szerelik fel az eddigiek helyett. Ez a csoport három hajóból áll („Erzherzog Karl“, „Erzherzog Friedrich“ és „Erzherzog Ferdinand Max“), amelyeket az 1902. és az 1907. év között építettek kerek összegben nyolcvan millió korona költséggel. A hajókon négy 24 centiméteres és tizenkét 19 centiméteres ágyú van. Ez a felfegyverzés semmiképpen sem felel meg azoknak az igényeknek, amelyeket ma csatahajóval szemben támasztani lehet. Hogy az e csoporthoz tartozó hajókat évek hosszú sorára használhatókká tegyék, a 24 centiméteres ágyukat 30.5 centiméteres ágyukkal fogják kicserélni, viszont ennek ellenében több 19 centiméteres ágyú feleslegessé válik. Az átalakítás folytán beálló új anyagszükséglet a következő: háromszor négy 30.5 centiméter kaliberes ágyú és a hozzávaló lövőszer, valamint háromszor négy ágyutorony az új ágyúk számára. Ez a modernizálás természetesen lényeges költségemelkedéssel jár. Egy 30,5 centiméteres cső körülbelül 400.000 koronába kerül, ami tizenkét ágyúnál 4,8 milliót jelent. Egy golyó az ilyen kaliberű ágyúhoz kerek összegben 3500 koronába kerül s minthogy egy ágyúra kétszáz lövést számítanak, a lövőszet ára hétszázezer koronára, a tizenkét ágyúnál összesen 8,4 millió koronára rúg. Hozzájárul mindéhez a torony költsége. Egy-egy toronyban két 30,5 cm-es ágyút szándékoznak elhelyezni s ez legalább is tizenhat millió korona kiadást jelent. Az átalakítás sorát az „Erzherzog Karl“-lal kezdik meg. Az ágyuk szállítása nem ütközik akadályokba, mert a Skoda-gyár úgyis gyárt ily kaliberű ágyukat a Dreadnoughtok számára , ilyen ágyuk szállításával már is foglalkozik. Bonyodalmak Tripolisz miatt. — Angol vádaskodás Olaszország ellen. — Budapest, február 28. Észak-Afrika keleti részének kétségtelenül a hatalmas Tripolisz a legértékesebb területe, annál értékesebb, mert még eddig egyetlen úgynevezett gyarmatosító hatalmasságnak sem sikerült reátennie a kezét. Maiglan is Törökországhoz tartozik s minthogy Mehmed szultán birodalma immár a teljes megszilárdulás felé halad, a Tripoliszra éhes hatalmaknak kevés a reményük arra, hogy étvágyukat a közeljövőben ezzel a pompás falattal csillapíthassák. Annál meglepőbb tehát, hogy most egy angol újság, a „Daily Graphic“ szenzációs vádat dob az olasz kormány fejéhez s azt mondja, hogy Itália orvul, tolvaj módra rajta akar ütni Tripoliszon. Az angolok idegessége érthető. A szóban forgó afrikai ország tőszomszédja Egyiptomnak s az angol kapzsiság még csak álmodni sem szeret arról, hogy a közelében más is harácsolhasson. Az angol lapnak ezt a vakmerő támadását azonban sem nem magyarázza sem nem menti a brit imperialisták idegessége. Nem kell gondolatolvasónak lenni s az ember mégis tisztában lehet azzal, hogy Olaszország kormánya ma gondolhat a legkevésbbé egy fölöttébb kockázatos és veszedelmes kalandra. Részint Törökország sem az a pipogya legény immár, akivel oly könnyű volna elbánni, részint pedig Luzzatti és Di San Giuliano is bölcsen tudják, hogy az európai hatalmasságok nem tűrnének el szó nélkül hasonló diplomáciai útánállást. A legegyszerűbb azonban reámutatni arra, hogy rövid harminc napon belül megnyílik a római világkiállítás, jelezve az olasz egység megalapításával kapcsolatos ünnepségek kezdetét. Éppen nem valószínű, hogy az olasz kormány maga zavarja meg ezeket a grandiózus ünnepségeket egy olyan vállalkozással, amely könnyen óriási véres háborúval és a sokat emlegetett „európai konflagrációval“ végződhetnék. A „Daily Graphic“ nyugodtan maradhat. Olaszországot érte ugyan újabban egy és más kisebb jelentőségű megbántás és némi gazdasági károsodás is Tripoliszban, ám a dreadnoughtok korában ilyesmiből nem lesz sem országrablás, sem háború. A nagygyá felfújt incidensről itt adjuk táviratainkat: London, február 28. A „Daily Graphic“ íma: Ha hitelt lehet adni bizonyos félelmet gerjesztő híreszteléseknek, Európa ismét egy nagyhatalom tolvajhoz méltó eljárásának küszöbén áll. Az olasz kormány alkalmasnak látja az időt arra, hogy Tripoliszban messzemenő aspirációit érvényesítse. Olaszországnak sem szövetségeseitől Ausztria-Magyarországtól vagy Németországtól, sem Oroszországtól vagy Franciaországtól nem kell tartania, mert ezeknek a hatalmaknak Perzsiában és Marokkóban vannak kiterjedt birtokai, tehát még csak Anglia van hátra, amelynek közvéleménybe Tripolisz elrablását a legmélyebb indignációval látná. Róma, február 28. A „Giornale d’Italia“ írta: Tripoliszban a helyzet egyre komolyabbá válik. A tripoliszi olasz főkonzultól riasztó jelentések érkeznek, amelyekben a konzul az olaszok helyzetét Olaszország presztízséhez nem méltónak, de veszedelmesnek is tűnteti fel, mert a mohamedánok által feltüzelt mod valósággal föllázadt az olasz gyarmat ellen, míg a kormányzó még mindig a legnagyobb megvetést tanúsítja Olaszország ellen Giolitti azt kérdezte a tengerészeti minisztertől, hogy az olasz tengerészet kész-e az akcióra, mire a miniszter azt felelte, hogy az olasz flotta mindig készen áll. Luzzatti miniszterelnök, mikor megtudta ezt a társalgást, sajnálatát fejezte ki annak a megtörténte fölött, mert Luzzatti semmiféle komplikációt sem óhajt elő- idézni.- -j